Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-21 / 248. szám

1987. OKTÓBER 21., SZERDA 3 Dézsmál még a felelős is Az árat a kereskedők szabják Az osztrákokkal közösen hozzák forgalomba Mire költik a nyereséget? Jó öt ívvel ezelőtt 15 gyü­mölcstermesztési gazdaság — köztük jó néhány Pest me­gyei nagyüzem — Törökbá­linti Gyümölcstermesztési Rendszer néven egy olyan társulást hozott létre, amely- nék fejlesztésével központilag négy jó nevű kutató foglalko­zik. A rendszer megalakulá­sának előzményeiről, okáról dr. Mihályiig Józsei rend­szervezetőt kérdeztük. — Miért volt arra szükség, hogy külön apparátus foglal­kozzon az említett gazdasá­gok fejlesztési dolgaival? Nem sztár már a jonatán — Közismert tény, hogy manapság mind az iparnak, mind a mezőgazdaságnak olyan termékeket kell előál­lítaniuk, amelyeket megvásá­rolnak a piacokon — vála­szol dr. Mihályiig Józsei. — Ez a megállapítás egyaránt érvényes a gyümölcstermesz­tésre, a gépgyártásra vagy a mezőgazdaság, illetve az ipar bármely ágazatára. Az is is­meretes, hogy hazánk jelen­tős almatermelő: átlagban mintegy 1,2 millió tonna te­rem az ízletes gyümölcsből. Ehhez a szépen hangzó mennyiséghez tartozik azon­ban egy kedvezőtlen adat, mégpedig az, hogy ennek az óriási tömegű gyümölcsnek csaknem a 60 százaléka jo­natán. Ennek a fajtának, bár évtizedeken át kelendő­nek számított, napjainkra nagymértékben csökkent az értéke. Jó eredménynek szá­mít, ha 7—800 ezer tonnát tudunk évente értékesíteni belőle. — Tehetnek önök valamit azért, hogy kedvezőbbek , le­gyenek az értékesítési lehető­ségiek? — A kapott információk álapján — és természetesen némi ráérzéssel — igyek­szünk megtudni, hogy mit kíván a piac. E szerint ala­kítjuk ki az ültetvényeket. Persze ez így túl egyszerű­nek tűnik, hogy telepítünk, s azután várjuk a termést. Nem mindegy ugyanis, hogy egy adott fajtát hová ülte­tünk. Alapos vizsgálatokat kell végezni a talaj- és ég­hajlati viszonyokról, de fi­gyelembe kell vennünk a térség munkaerőhelyzetét is. — Említene néhány jó és népszerű fajtát? — Jelenleg az idared, a gloster és a jonagold fajták tartoznak a keresettebbek közé. Ezek ugyan a közis­mert jonatánnak, a golden- nek és más kedvelt fajtáknak a keverékei, ám így keresz­tezve más, előnyösebb tulaj­donságokat hordoznak, mint az eredeti alanyok. Hosszabb ideig tárolhatók, jobban bír­ják a szállítást, különleges ízzel rendelkeznek és ami mostanság lényeges: lédúsab- bak. A rostos üdítők gyártá­sa az utóbbi időben ugyanis — világpiaci szempontból — a legkifizetődőbb. Haszon - látatlanban A Törökbálinti Állami Gazdaság százhalombattai körzetében lévő 160 hektáros ültetvényen Constantin Géza telepvezető fogad és beszél őszintén, „kozmetikázás” nél­kül az ottani viszonyokról: — Az idei termés jó köze­pesnek mondható. Ezzel együtt vannak értékesítési gondjaink. Olykor meglehető­sen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, mert az almapiacon többnyire a kereskedők szab­ják meg az árakat. Ez nem is volna baj, de felettébb bosszantó, amikor rájövünk: úgy keres kilónként két fo­rintot az almánkon például a Győri Zöldért, hogy nem is látja az árut, amit aztán Ausztriába továbbít. A mun­kaerőhelyzetünk is hagy kí­vánnivalót maga mögött. Né­ha olyan emberekkel va­gyunk kénytelenek dolgoz­tatni, akik mellé inkább rendőr kellene, mint szakem­ber. Ez a megállapítás ter­mészetesen nem mindenkire vonatkozik, mert nemegyszer jól szituált, felelős beosztású emberek dézsmálják, lopják meg termésünket... Csövön jön a nyereség A gazdaság jó hírnevet szerzett érdi léüzemében Eperjesi Imre üzemvezető­helyettessel járjuk a terüle­tet, ahol óriási kádakba öm­lik a még nem éppen gusztu­sosnak látszó zúzott gyü­mölcs, hogy onnan csőkígyó­kon át a feldolgozó rendsze­rekbe, majd a palackozóba jusson, ahol már katonás sorban menetelnek a dobo­zokba zárt, ízléses csomagolá­sú finom rostos gyümölcsle­vek. — Ez az üzem 1930-ban indult — tájékoztat a fiatal vezető szakember. — Akkor még 30 ember dolgozott itt, s azóta több mint hatszorosá­ra nőtt a létszám. De mert egyre nőtt a rostos gyümölcslé iránti kereslet, igyekeztünk lépést tartani az igényekkel: 1983-ban új, korszerű gépe­ket vásároltunk az NSZK-ból és Olaszországból. Seremetyevo Sűrű köd miatt harmadik napja nem fogadnak belföldi távolsági repülőjáratokat a szovjet főváros repülőterei, keddre pedig a nemzetközi lé­gi forgalom is megbénult. A moszkvai légi forgalom fennakadásának vannak ma­gyar vonatkozásai is: a hétfői, Budapestről indult SU 132 jelzésű Aeroflot-járat — uta­sai között magyar állampol­gárokkal — a Krím-félszigeti Szimferopolban szállt le, mert Moszkva már nem tud­ta fogadni a repülőgépet. Ha­sonló sorsra jutott a Malév kedd reggeli 100. Számú jára­ta is: a leszállást lehetetlen­né tevő köd miatt Moszkva közeléből vissza kellett for­dulnia Kijevbe, ahonnan négy­órás hiábavaló várakozás után visszaindult Budapestre. Más légitársaságok járatai A KÖZPONTI ünnepség jö­vőre március 12-én lesz Szentendrén a Kossuth Lajos Katonai Főiskola művelődési házának színháztermében. Ugyanezen a napon avatják fel az MHSZ Pest megyei emlékszobáját a szövetség szentendrei bázisán. Az em­lékszobában elhelyezendő fo­tókat, írásos dokumentumo­kat, emléktárgyakat jelenleg is gyűjtik, hogy méltóképpen érzékeltessék velük a szövet­ség négy évtizedes fejlődését, azt a szolgálatot, amit a la­kosság, azon belül is az if­júság hazafias honvédelmi és internacionalista nevelésével teljesített. Az ünnepségre ter­mészetesen meghívják azokat a veteránokat is, akik az el­múlt évtizedekben a szövetség feladatainak megoldásában részt vettek. Miként már korábban hírt adtunk róla, a 40. évforduló tiszteletére honvédelmi vetél­kedősorozat kezdődött Szocia­lista hazánkért címmel szep­tember 29-én, s annak or­szágos döntője jövőre szep­tember 25—26-án lesz Pákoz­— Termékük mennyire vált be? — Talán dicsekvésként hangzik, de számok is bizo­nyítják, hogy különösen nyá­ron kétszer annyit el tudná- nax belőlük adni, mint amennyit képesek vagyunk gyártani. Jelenleg 13-féle ter­mékünk van, ebből négy . faj­ta diabetikus készítmény. Természetesen még tovább kívánjuk fejleszteni üzemün­ket. Egyelőre 120 millió fo­rintot költünk a további bő­vítésekre, korszerűsítésekre, amelyekkel terveink szerint 1988 végére készülünk el. A cél az, hogy az úgynevezett félkész velőt nagyobb meny- nyiségben exportáljuk, mivel erre mind nagyobb a kereslet szerte a világon. Annak dacára, hogy az utóbbi esztendőben sok gaz­daságban veszteségessé vált a gyümölcstermesztés, a Tö­rökbálinti Gyümölcstermesz­tési Rendszer évről évre nye­reséges. Ennek titkát kutatva elég talán egy mondatban összesűríteni a lényeget: al­kalmazkodnak a pillanatnyi igényekhez, nem félnek az újtól, kezdeményeznek ... Séra Sándor 2 nem fogad Leningrádban és Kijevben szálltak le, de több külföldi cég nem is indította keddi moszkvai járatait. Az Aero­flot kedd reggeli Moszkva— Budapest járatát ugyancsak visszatartották, mert bizony­talan, hogy mikor térhet visz- sza Moszkvába. A járatok kimaradása mi­att a Seremetyevo 2 repülő­téren nagy a zsúfoltság, tor­lódás van az éttermekben és büfékben. A Malév óllo- másparancsnok és munkatár­sai igyekszenek a lehetőségek­hez képest könnyíteni a ma­gyar repülőgép utasainak kényszerű várakozását. A meteorológusok előrejel­zése szerint a következő két- három napban nem várható lényeges javulás az időjárás­ban. don, a magyar szabadságharc első dicsőséges csatájának színhelyén. Ennek a vetélke­dőnek az első fordulójába va­ló bekapcsolódást az jelentet­te, hogy megvásárolták a szö­vetség által kibocsátott rejt­vényújságot, s az abban ta­lálható rejtvények megfejté­sét eljuttatják az MHSZ te­rületi vezetőségeihez. Pest megyében eddig huszonhat- ezer rejtvényújságot vettek meg, tehát — a korábbi évek­ben megrendezett honvédelmi vetélkedőkhöz hasonlóan — ezúttal is nagy az érdeklő­dés. A második fordulóban a városi és területi döntőket rendezik meg március 25—26- án az azonos korosztályú csa­patok részvételével a nagyobb településeken. A következő fordulót a megyei elődöntők jelentik április 16. és május 8. között. Cegléd, Dabas, Mo- nor és Nagykőrös csapatai Dobáson; Budaörs, Érd, Rác­keve, Százhalombatta és Szi- getszentmiklós csapatai az utóbbi városban; Dunakeszi, Gödöllő, Nagykáta, Szentend­Azt mondják, a magyar ki­csit pazarlós fajta. Szó se ró­la, van benne némi igazság. Évszázadok szokásaiban gyö­kerezett életmódunk, a — Ma mindenki az én vendé­gem, húzzad cigány! — felkiál­tással jellemző szemlélet, bi­zony hozzá tartozott a ma­gyar virtushoz. S ha más for­mában is, de ma is virul ez az örökség. Naponta halljuk, hogy nem sáfárkodunk jól a szellemi energiákkal, van olyan cég, amelyik rendre olyan szállítmányt küld a megrendelőknek, amelynek harminc-harmincöt Százaléka selejt, de néha sikerül ezt a számot egész ötven százalékig feltornászni. És ne is beszél­jünk azokról a szép, tágas, beépítetlen tetőterekről! Most, amikor állandóan azt emleget­jük, hogy lakáshiány van, s ez nem újkeletű probléma, viszonylag sok a kihasználat­lan tér a házak fölött. Per­sze a takarékosabb nációknál, a tetőtér-beépítésnek hagyo­mányai vannak, gondoljunk csak a német porták bűbájos manzárdjaira! Végül is a lakáshiány szo­rításában kizökkent kényel­méből s hallatlan nyugalmá­ból az építőipar, s ha vona­kodva is, de egyre több tető­tér kezdett megtelni élettel. Ez volt az a pillanat, amikor kiderült, hogy egy dolgot nem elég elhatározni, de illik meg is csinálni. Márpedig a meg­valósításnak egész sor akadá­lya lehet, például az, hogy nincs tetőtéri ablak. S ha va­laki építkezni akart — már­pedig egyre többen ilyen for­mában —, külföldről, devizáért behozott nyílászárókat kellett beszerelni a tető ferde sík­jába. Az igények végül oly­annyira megnőttek, hogy éven­te egymillió nyugatnémet márka értékben kellett im­portálni Ausztriából és az NSZK-ból ablakot. Kényszer szülte S jött a nagy ötlet! Elkel­lene kezdeni itthon is a fer­de síkú tetőablakok gyártá­sát. Osztottak, szoroztak az érdekeltek, partnereket keres­tek azok, akiknek ez a fel­adatuk, s másfél esztendővel ezelőtt megkezdődött a honi tetőablakgyártás. A vállalkozás résztvevői a re és Vác csapatai Gödöllőn mérik össze tudásukat. A megyei elődöntők leg- jobbjaiból, valamint a fegyve­res erők és testületek tagjai­ból egy húszfős csapat ala­kul, s a negyedik fordulóban Kaposvárott ez a kollektíva képviseli majd Pest megyét az országos elődöntőben. Elindult szeptember 26-án Nagykőrösről az az MHSZ- staféta is, amely Cegléd, Nagy­káta, Monor, Ráckeve, Száz­halombatta, Érd, Szigetszent- miklós, Budaörs, Gödöllő, Vác, Dunakeszi és Szentendre érintésével végighalad a me­gyében, s ahová a március 30-ig terjedő időszakban meg­érkezik, ott népszerűsíti a szövetség életét, új tagokat to­boroz és részt vesz a helyi kiállítások megnyitásán. A SZÖVETSÉGBEN folyó szocialista versenymozgalom részeként Tiszta, kulturált bázisunkért címmel külön- verseny kezdődött Pest me­gyében is a honvédelmi klu­bok között. Jant László őrnagy hangsú­lyozta, a szövetség évforduló­jának megünneplésével a leg­főbb cél az, hogy az ahhoz kapcsolódó eseménysorozat­tal, annak hangulati és érzel­mi motívumaival a cselekvő hazaszeretetet és a proletár internacionalizmus eszméjét erősítsék a fiatalokban. Cseri Sándor A köd megbénította a légi forgalmat Az MHSZ 40. évfordulójára Felkészülés Pest megyében 2 Megalakulásának 40. évfordulójára készül a Magyar ^ Honvédelmi Szövetség. Tegnap Jant László őrnagy, az í MHSZ Pest megyei vezetőségének titkára arról tájé- ^ koztatta az újságírókat, hogy véglegessé vált az évfor- ^ dulóra való felkészülésük programja. A szövetségnek y, Pest megyében már háromszáz honvédelmi klubja és ^ huszonhétezer tagja van, tömegbefolyása azonban még ^ annál is nagyobb, mint amit ezek a számadatok sej- 2 tetnek. Most legalább van alukeret a solymári Petánál. A Köfém, ha némi késéssel is, de leszállította a szerződésben foglalt mennyiséget. Hopka György szereli fel az ablakra a külső borítást (Vimola Károly felvétele) Pevdi, a Ferunion és az oszt­rák Cerpet Export-Import Transit Industrie Vertretung cég. Ötven, huszonhat és hu­szonnégy százalékban . része­sülnek a megvalósításból és a haszonból. A közel tizenöt- millió forintos vagyonnal in­duló Peta Korlátolt Felelős­ségű Társaság működéséhez a Pevdi adta az épületet, az infrastruktúrát és az embe­reket, a ^Ferunion négymillió forint készpénzzel, az osztrák cég pedig körülbelül három­millió forint értékű technoló­giával, vagyis a gépekkel, a licenccel és a know-how-val járult hozzá a vállalkozáshoz. Tavaly, az első évben még csak kóstolgatták egymást a társak, no és persze együtte­sen a piacot, a vevőket. A próba sikerrel járt, ám az iga­zi megmérettetés az 1987-es esztendő volt. A csata kimenetele pedig jobbnak ígérkezik a vártnál. A kft. létrejöttekor úgy ter­vezték a résztvevők, hogy a gyártás második évében ti­zenegyezer ablakot állítanak elő és dobnak piacra. — A valóság az, hogy már az idén tizenötezret el tud­tunk volna adni — mondja nem kis elégedettséggel hang­jában Baril Jakab, a cég ügy­vezető igazgatója. S ezt igazán nem nehéz el­hinni, bár a szám elég ma­gas. Harminc százalékkal töb­bet tudnának értékesíteni a tervezettnél! Míg az első év tapasztalatait elemezgetjük, szinte szünet nélkül csöng a telefon, s ablak után érdeklőd­nek a vevők. Nyílik az aj­tó, és szemrehányó pillantás­sal panaszolják a régi, im­már ismerősnek számító vá­sárlók — hiszen ez ügyben már ötször, hatszor jártak a Petánál —, hogy a Tüzépek kifosztva, s legalább valami ígéretet szeretnének kapni magától a gyártótól, hogy nem várnak hiába. — Így volt ez a felvásárlási láz előtt is — magyarázza az igazgató. — Nézze meg a nap­tárt. A Pevdi szentendrei gyá­ra kért egy párat már hó­napokkal ezelőtt, és képtele­nek vagyunk nekik szállítani. A testvérgyárnak! A terméke­ink nagy részét a Tüzép for­galmazza, s amire kötelezett­séget vállaltunk, azt elsősor­ban nekik kell leszállítani. Utána jöhetnek a protekció­sok, az ismerősök. De mon­dom, már odáig jutottunk, hogy a saját vállalatunknak nem tudunk adni pár abla­kot. Ezért úgy döntöttünk, hogy jövőre mág- az év máso­dik felétől a gyártókapacitást tizenötezer ablak előállítására növeljük, s már most leszer­ződtünk a Tüzéppel e meny- nyiség értékesítésére. Fő a megbízhatóság Bár gondot jelent Bartl Ja­kabnak a kilincset egymás­nak adó vásárlók megnyugta­tása, azért kívánjuk, ez legyen a legnagyobb gondja! Sajnos azonban nem mindig rajtuk múlik a rendszeres ellátás biz­tosítása. Számtalan hazai cég­gel vannak kapcsolatban: egyik gumiprofilt szállít a Pe- tának, a másik eloxált alu­míniumot, a harmadik bádog- elemet, a negyedik zárat és vasalatot, és így . tovább. S persze jó magyar szokás sze­rint mindegyik akkor szállítja a tőle megrendelt anyagot, mikor éppen tudja. Nemrég egy gumiprofil- szállítmány akadozása miatt állt két napig az üzem. Au­gusztusban két hétig nem volt eloxált alumínium. Jobb híján természetesen két hétig szünetelt a munka. Nagyjaví­tás az Elzettnél — szomorú leírni, de ez ismét leállást je­lent, Az emberek lógázzák a lábukat, a vezető ideges, a vevők dühösek. Márpedig a társaság csak abból tudja fi­zetni az- embereket, amit meg- tertnel. és elad,; Nincs állami hitel, nincs tárribgatás. S en­nek ellenére tudják tartani a tervezett nyolcvanmillió forin­tos termelési értéket, amely­ből körülbelül — szerényen számítva — hat-nyolc millió forint lesz a nyereség. Mind­ezt ■ tizenöt, fizikai dolgozó, egy ügyvezető igazgató, egy mindenes adminisztrátor, egy nyugdíjas főkönyvelő és egy , részmunkaidős bérelszámoló „hozza össze”. Van. egy olyan érzésem, hogy annak idején, mikor importból szereztünk be évente közel harmincmil­lió forint értékben tetőabla­kot, magárai az üzletkötéssel több embert foglalkoztattak a külkereskedők, a belkereske- dők, a kiskereskedők és nagy- kereskedők. Az ő érdekeltsé­gük és hasznuk ugyan ennyi­vel csökkent a tetőablak bu- sinessben, de ennyivel', ol­csóbb az építkezőknek és nem utolsósorban az államnak. Kifizetődő poligámia _ — Az érdeklődés, a piaci értékítélet azt bizonyítja, hogy a kft meghozta, amit befektettek a tulajdonosok. Belendült a gyár, viszik a ter­méket, mint a cukrot. De gon­dolom nem akarnak egyszer és mindenkorra kizárólagos há­zasságot kötni a tetőablakkal. Ma már nem divat, most nem kifizetődő az egy lábon állás. — A képződött eredményt a tulajdonosok felosztják s ezen belül a tiszta nyereséggel úgy rendelkeznek, ahogy akar­nak. Tavaly benne hagyták a tőkét a vállalkozásban, s ezt fejlesztésre fordítottuk. Hogy az idei nyereséggel mi fesz, még nem tudom. De az már tény, hogy továbbfejlesztjük a meglévő konstrukciókat! Az osztrákokkal közösen akarjuk forgalomba hozni a távnyitós változatot, és hosszú távú ter­vünk, hogy saját fejlesztésben új konstrukciókat fejlesztünk ki. Esetleg úgy, hogy ezzel a profilt is bővítjük. Erre azért is szükség van, mert érdek­lődnek a termékeink iránt az olaszok, tavaly egymillió fo­rint értékben szállítottunk az NSZK-ba és Hollandiába, s jövőre még nagyobb megren­delésre kell számítanunk. Fiedler Anna Mária

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom