Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-20 / 247. szám

1987. OKTOBER 20., KEDD 5 Elhagyhatja a suszter a kaptafát? A vállalkozás sokat segíthet | Mi lesz a fóti helytörténeti gyűjteménnyel? Bársonyfolt a felség nadrágján J A szemléletváltás kényszeréről, a vállalkozói maga- ^ tartás növekvő jelentőségéről oly sokat írtunk, beszél- ^ tünk az utóbbi időben, hogy ma már talán az lenne ^ a furcsa, ha egy-egy vállalat, gazdálkodó szervezet kép- ^ viselői nem e feladatokat, s ezek megvalósításához ^ szükséges eszközöket, módszereket helyeznék cselekvé- ^ sük homlokterébe. t)j szelek fújnak a gazdaságban — | jellemezzük a jelenlegi állapotot. De tegyük hozzá, nem- 4 csak a gazdaságban... A kiút keresése a politikai, társadalmi szervezetek, így a szakszervezet számára is nagy feladatot jelent, hiszen egyre többen teszik fel a kérdést: a nehezebb helyzetben, az életszínvonal várható romlá­sát ellensúlyozva mit tesz a szakszervezet? S ha a válasz, a segítségnyújtás konkrét módja és formája ma még nem is tisztázott, a lehetősé­geket e helyen szintén latol­gatják. Űj ötletek, korábban szentségtörőnek számító gon­dolatok látnak napvilágot. S ha egyelőre kérdéses is, hogy közülük mennyi a megvalósí­tásra érdemes, annyi bizo­nyos, hogy a szakszervezetve­zetői, aktivistái is felismer­ték: vállalkozni, újítani szük­séges. Az alábbiakban ezekről az elképzelésekről Grondzsák Jánossal, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgo­zók Szakszervezete Pest Me­gyei Bizottságának titkárával és Kiss Zoltánnal, a Török­bálinti Állami Gazdaság szb- titkárával beszélgetünk. A széttárt kar nem elég — Ma még természetes, hogy a gazdasági élet vegyes képe rányomja bélyegét a mozgalmi munkára, a szak- szervezet tevékenységére is. Vannak közöttünk jól, s ke­vésbé sikeresen gazdálkodók. Bizonyára sokan- ismernek' olyan esetet, amikor munka­helyük szakszervezeti bizott­sága az intézményes — szü­lési, temetési — segélyek ki­fizetésén túl anyagiak híján nem tudott tagsága számára a nehéz helyzetben pénzbeli támogatást nyújtani. S min­den bizonnyal azoknak a szá­ma sem kevés, akik úgy vé­lik, hogy az életszínvonal várható romlása esetén, a ne­hezebb, szűkösebb időkben ez megengedhetetlen lesz. A jövőben tehát nem állhatunk pénzszűkére hivatkozva szét­tárt karral sajnálkozni a se­gélyre szorulók elé — vázol­ja térnénk lényegét Grondzsák János, majd így folytatja: — Egyelőre van rá lehetőség, hogy a gazdálkodó egységek jóléti alapjából finanszíroz­zák kiadásaik egy részét a szakszervezeti bizottságok, s így kíméljék saját kasszáju­kat. Am ha a gazdálkodásnak ez a fajtája eddig be is vált, azt már tisztán látjuk, hogy jövőre, a jóléti alap tervezett megszüntetése után új utakat kell keresnünk ahhoz, hogy tagságunk követelményeinek, a szociális juttatások iránti növekvő igényeknek megfelel­jünk. Nyilvánvaló tehát, hogy a következő hónapokban min­den olyan ötlettel, gondolat­tal foglalkozunk, amely meg­oldhatja pénzügyi, gazdálko­dási gondjainkat. Kölcsönvenni nem szégyen Erre azonban, mint a me­gyei bizottság titkára mond­ja, ma még ritkán nyílik módjuk. Az ötletgazdák ugyanis jobbára azok közül kerülnek ki, akik már koráb­ban felismerték, hogy előbbre lépni csak új megoldások ke­resésével lehet. Ám ez a ke­resés, a helyes út kutatása nem buktatók, akadályok, zsákutcák nélküli... — Évekkel ezelőtt, amikor elhatároztuk, hogy a látvá­nyos rendezvények helyett in­kább a takarékoskodást vá­lasztjuk, illetve amit lehet, a gazdaság jóléti alapjából fi­nanszírozunk, még nem a vállalkozás szándéka, hanem a tagság nagyobb mértékű tá­mogatása vezetett bennünket. Időközben azonban, ahogy gyarapodott a pénzünk, törni kezdtük a fejünket, hogy mi módon használhatnánk fel azt a legésszerűbben — idézi fel ötletük születésének pillana­tait Kiss Zoltán. — Ma már 300 ezer forint van az egy­számlánkon, s úgy véljük, nincs értelme, hogy csak ül­jünk ezen a pénzen. Kötvény­be nem akarjuk fektetni, hi­szen nekünk a közeljövőben, nem pedig hosszú évek múl­tán lesz szükségünk tőkére. Vállalkozni kellene, de sok még az akadály, a kezünket, lábunkat béklyóba kötő jog­szabály. így nem marad más hátra, igyekszünk saját há­zunk táján kamatoztatni fo­rintjainkat. Bár egyelőre nem sok támogatónk akad . ... Pedig kölcsönvenni, köl­csönkérni azt, ami a másik­nak így hasznot hajthat, nem szégyen. Ekképp vélekedtek a törökbálintiak is, amikor ki­találták, a pénz otthon fial a legjobban. Osztottak, szo­roztak, s arra a következtetés­re jutottak, hogy mindkét fél, a gazdaság és a szakszerve­zet egyaránt jól járna, ha a jelenleg bérelt autók helyett a szakszervezet pénzéből saját gépkocsikat vásárolnának. — Számításaink szerint egy év alatt megtérülne a befek­tetés. Havonta számolnánk el a gazdasággal, s egy év után, amikor visszajön a kocsik ára, már nyereséget hozna a vállalkozás. Akkor aztán el­gondolkozhatnánk azon, hogy újabb vállalkozásba fektes­sük-e a pénzünk, vagy felél­jük, szétosszuk a tagság kö­zött. Azt hiszem, a csökkenő életszínvonal mellett ez utób­bi nagy népszerűségnek ör­vendene. Csakhogy addig, amíg sikerül megvalósítani ezt az álmot, még sok idő telhet el. Mert ha a gazdaság vezetői meg is értenek ben­nünket, számtalan akadályt kell még elgörgetnünk az utunkból. Először is a fejek­ben, hiszen ma még sokan te­szik fel a kérdést: honnan van a szakszervezetnek ennyi pén­ze? S ha választ kapnak, ha­marjában előveszik a régi, egykor jól bevált érvet: a suszter maradjon a kaptafá­nál, a szakszervezet meg az érdekvédelemnél... Szabad út szükséges — Lassan változik rólunk a vélemény — állapítja meg az elhangzottakat megerősítve Grondzsák János. — Ismét elő kell venni a régi, meg­győző érvelést, hangosan kell gondolkodnunk ahhoz, hogy megértsenek bennünket. A tö­rökbálinti kezdeményezésnek 149 alapszervezetünk közül 30 lehetne követője a megyében. Remélem, hogy sikerrel jár az a törekvésünk az országos és helyi szerveknél egyaránt, hogy szabad utat kapjon a szakszervezeti munkában is a vállalkozás. Ehhez azonban tudatosulnia kell minden il­letékes fejében annak, hogy a jelenleginél több segítséget adni, az életszínvonal romlá­sát valamelyest ellensúlyozni csak a jobbító szándékú ötle­tek, javaslatok felkarolásával, a gazdálkodó szakszervezet gondolatának támogatásával lehet. A monda szerint László herceg (később király) a mo­gyoródi csata után letekintett a Somlyó-hegyről. A völgy­ben megbúvó kicsiny telepü­lésre mutatott, s kíséretéhez fordult: „Mi az a folt ott?” Az 1074-ben lejátszódott ese­tet Kálti Márk örökítette meg Képes Krónikájában, mert e kérdésből — névadás lett. Egy másik mondaváltozat szerint a felség csata hevében elszakadt nadrágját az ideva­lósi asszonyok bársony folttal javították meg. Ágyúk (Surrogtak Akár így, akár úgy magya­rázzuk is a név eredetét, tény, hogy 1353-ban már létezett e helyt egy Foltth nevű kis jobbágyfalu, amely a mogyo­ródi bencés apátságnak fize­tett tizedet. A tősgyökeres fótiak jól ismerik, s mesélik e legendá­kat, s szeretettel őrzik törté­nelmi-irodalmi hagyomá­nyaikat. Ha valaki ezekről, bővebbet kíván tudni, mind a tanácsban, mind a könyv­tárban egyetlen emberhez irá­nyítják, aki mindezeket össze­gyűjtötte, feldolgozta. Dr. Csáder Dezsőné magyar— történelem szakos tanár 1951- ben került a településre, s a 2. sz. általános iskola igazga­tóhelyetteseként ment nyug­díjba. — Amikor idejöttem, na­gyon megszerettem a falut, az itteni embereket. Természe­tes, hogy sokat beszélgettem velük, s így ismerkedtem meg a nagyközség múltjával. Szőri János, Lisai Elek János, Szá­ll Cselőtei József intelligens, nagy tudású, irodalmi vonzó- dású parasztemberektől tanul­tam a legtöbbet. Száli Cselő­tei József nekem adta fóti do­kumentumgyűjteményét. Eb­ben például megtalálhatók a faluszínpadról szóló cikkek, képek. Muharay Elemér, & népi kultúra letéteményese 1939-ben 1tt hozta létre az elsőt. Még él Kissné Bahol Böske, aki a szereplők között volt. Hatalmas fényképalbumot vesz elő, amelybe szép kéz­írással fűzött megjegyzéseket a beragasztott dokumentu­mokhoz. — A község évszázadokon át a földesúri birtokok ár­nyékában élt — meséli. — Fejlődésére legnagyobb ha­tással a Károlyiak voltak. A Rákóczi-szabadságharc alatt, kiérdemelt rebellis jelzőhöz hívek maradtak 1843-ban is; Károlyi István gróf támoga­tásával harcoltak az eszméért. Károlyit kétévi várfogsággal és 150 ezer forint pénzbírság­gal sújtották, „azért, mert az általa felállított huszárezred szervezését az 1848. október 3-i manifesztum után is foly­tatta és a Honvédelmi Bizott­mánytól elfogadta ezredesi kinevezését.” Az ő nevéhez fűződik a műemléki katolikus templom építése és a kastély bővítése, mai formára alakí­tása is. — Milyen irodalmi hagyo­mányai vannak a falunak? — Még a reformkorba nyúl­nak vissza Fót irodalmi em­lékei. Fáy András író, politi­kus, az Első Magyar Taka­rékpénztár megalapítója Szi- ráki Zsuzsikát, egy fóti pa­rasztlányt vett feleségül. 1832- ben szőiőt, földet vásárolt a Somlyó-hegy oldalában. Vele együtt Vörösmarty Mihály és Ferenczy István is megtelepe­dett ott. Fáy minden eszten­dőben meghívta barátait, ro­konait. A szüretekre érkező­ket tarackok, mozsárágyúk durrogása köszöntötte. Egyes források szerint 1842-ben ezek hatására írta Vörösmarty nagy hatású bordalát, amely­nek címe Fóti dal lett. Em­lékükre rendezik meg min­den esztendőben a Fóti őszt. Sokan támogatják — Mi történt a két világ­háború között? — A népies írók gyakran megfordultak Fóton, s szíve­sen látták őket vendégül az irodalmi hagyományokat meg- órzó fóti parasztok. A felsza­badulás után is elég volt csak, ha meghallották Illyés Gyula, Szabó Pál vagy Veres Péter nevét, s egy gombostűt nem lehetett, leejteni a kultúrház- ban, olyan sökan eljöttek. Bér da József is — a 30-as évektől haláláig — sokszor ellátogatott Fótra. Németh Kálmán, a falu neves fafara­gó művésze megörökítette emlékét. — Évekig ön volt a titkára a Fáy—Vörösmarty Társaság­nak. Milyen céllal hozták lét­re? — 1971-ben önálló jogú tár­saságként alakult a Vörös­marty Emlékbizottság utód­jaként Fót irodalmi, művé­szeti hagyományainak ápolá­sára. Díszelnökei között volt Károlyi Mihályné is, hiszen Károlyi Mihály, az első ma­gyar köztársasági elnök itt nevelkedett. A társaság ha­gyományápoló és -teremtő törekvéseit az MSZMP nagy­községi bizottsága, a tanács és szinte minden gazdasági egység támogatja. Erre annál is inkább szükség van, mert Fót agglomerációs terület, s az eltelt húsz év alatt a ré­gebbi paraszti életforma már a múlté lett. Eltűntek a régi porták, megszakadt a föld­művelő életmód. Az idősebb nemzedék azonban természe­tesen ragaszkodik az emlé­kekhez. Dr. Csáder Dezsőné szép­számú emléket gyűjtött össze. Nemcsak eredeti fóti népvise­letet őriz, hanem edényeket, s egyéb használati tárgyakat is. Ladányi anyag — Csodálatos helytörténeti gyűjteménnyel rendelkezett Károlyi László gróf felesége, aki sokat tett a településért. Óvodát, csecsemőotthont épít­tetett, s Fót-Űjfalu létesítését szervezte meg nemzetközi adományokból. A tárgyak, do­kumentumok azonban eltűn­tek a második világháború alatt. Amikor a falubeliek megtudták, hogy helytörté­nettel foglalkozom, magukkal hozták a használaton kívüli régiségeket. Megtörtént, hogy én bukkantam véletlenül egy- egy érdekes, különleges da­rabra. Évtizedekig' konyha- szekrénynek használták pél­dául azt a velencei tükörrel díszített bútort, amely min­den valószínűség szerint az utolsó Károlyiak birtokában volt. — Hol kap helyet ez a gyűjtemény? — Reményem •ran arra, hogy a pártbizottság új épüle­tének földszintjén. Először jól zárható, falra felakasztható tablókban az írásos doku­mentumokat szeretnénk kiállí­tani. Legalább húszkilónyi anyag még feldolgozatlan. Ezt szeretném időrendben, de iro­dalmi, népművészeti, építésze­ti, történeti témakörök sze­rint csoportosítani. Közöttük található Jócsik Lajos négyszáz.oldalas tudo­mányos szociográfiájának má­solata a nagyközségről. Erdei Ferenc saját kezűleg lektorál­ta és Czine Mihály is írt rá lektori véleményt. Nagyon szeretném elérni, hogy a ta­nulmány megjelenjen, hiszen sokkal többet ér, mint az én kis ismeretterjesztőm ... Vennes Aranka Bizottság a TOT-ban Szakszövetkezetek A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöksége mellett szakszövetkezeti bizott­ság alakult. A bizottság átte­kintette a szakszövetkezetek gazdálkodását. Megállapította, hogy e termelési struktúra főbb arányai már korábban ki­alakultak, s azokban alapvető változás nem mutatkozik. Erő­sen növekszik viszont az alap- tevékenységen kívüli munka ebben a szövetkezeti körben is, jeléül annak: a gazdák a ki­egészítő tevékenység fölkaro­lásától is remélik a jövedel­mezőség javulását. A szakszö­vetkezetekben képződő .nyere­ség döntő része, több mint 90 százaléka, ezekből a kiegészítő munkákból származik. A szak­emberek szerint ezek az üze­mek azért is törekszenek ter­melési szerkezetük ilyen irá­nyú módosítására, mert a nö­vénytermesztés számos helyen veszteséges, az állattenyésztés pedig csak nagyon szolid hasz­not hoz. A szakszövetkezetek állóesz­köz-állománya az elmúlt évek­ben számottevően gyarapodott. Az egv^ hektár termőterületre jutó állóeszközök értéke a szak- szövetkezetek közös gazdasá­gaiban megközelíti a 45 ezer forintot Ötmillió a Dal-családból Super-, Hyper- és Extradol néven gyártják és hozzák forga­lomba a Pilisvörösvárott az Országos Érc- és Ásványbányák dunántúli üzemében készülő kedvelt háztartási súrolószer­családot. Évente mintegy ötmillió egy kilogrammos kiszerelé­sű tisztítószer kerül ki az üzemből. Képünkön Vihar József- né kezeli a gyorsan forgó töltősort. (Hancsovszki János felvétele) P. Zs.---------------------------------------------------------------------------------------------------» H armatcseppek HANGULATJELENTÉS Letette, felvette, nyomogatta a golyós­tollat. Holnap délre ennek a papírnak a városi pébén kell lennie, nincsen mese. Rázta a hideg, amikor azt hallotta a tele­fonban, te helyettesíted a titkárt, oldjad meg. Na persze. Kivet? Az öttagú vezető­ségből van most ő meg Rózsika. Szabad­ság, betegség, tartós külföldi kiküldetés. Rózsika aranyos, nála pontosabban alig­ha vezeti valaki az adminisztrációt, szedi be a tagdíjakat a pártcsoportbizalmiaktól, de ha azt mondaná neki, Rózsi, csináld meg a hangulatjelentést (amit informá­ciós jelentésnek illene nevezni, de ők már csak a régi nevén említik), kikerekedne a szeme és azt felelné, miért akarsz te en­gem a sírba kergetni, Török elvtárs? Már vagy ötször átolvasta azt, amit a pártcsoportok leadtak. Borús ég ez! Két- három éve még milyen jól ment! Most meg ott sorakoznak az ilyen-olyan füzet­lapokon a keserű mondatok. „Nyugtalanít mindenkit, hogy nincsen elegendő mun­ka.” „Volt olyan nap, amikor háromszor állították át a kettes szalagot, s ami eny- nyire sürgős volt hétfőn, az még csütör­tökön is benn volt a csomagolóban.” „Egyre több a vita a szerszámműhellyel.” „Az asszonyokat nem is az nyugtalanítja, hogy milyen árak lesznek, hanem hogyha ennyire nincsen munka, akkor ők mit fognak keresni?" „Az a vélemény, hogy mi a fenének kellett az a nagy felhajtás az igazgató választása körül, ha ez az eredmény.” Ez Lévainé. Ráismer. Az egy asszony! Maga van két gyerekkel, de sen­ki nem látta még centit sem hátrálni bárki elől. Igaz, kiváló munkás. De meny­nyi kiváló munkás van, aki mégsem ilyen szókimondó. Mitől ilyen karakán ez az asszony?! A fenébe is! Mi lesz, ha min­dig elkalandoznak a gondolatai. Immár vagy tizedszer húzta maga elé a mindig félretolt papírt. Kezdjük tehát. A hangulat rossz. Ez így rossz. A rosszról rosszul. Hehehe. Már mérges volt magára. A hangulat nem jó. Ez talán. Elmegy. Mi a különbség a rossz meg a nem jó között? Fontos az, melyik kifejezés kerül a papírra? És kinek? Ne­ki? Na, ugyan már! Harmincnégy eszten­deje lépked be a kapun, tizenhatodik éve főművezető, neki minden mese ismerős már, tudja, a tündér nem attól tündér, hogy rámondják, s az ördög sem kineve­zettként elnyert státus. Már megint ka­landozik a tyúkeszével, holott itt az a nyomorult fehér papír előtte, amit tele kell írni és nem csak ezt az egy oldalt, hanem legalább még négyet, máskülönben azt mondják neki a pébén, hogy te, Tö­rök, jól összecsaptad, ne magyarázkodj, hogy utálod a papírmunkát... De még mennyire utálja! Jön a belső ellenőr, kap a fejéhez, jaj, Tibi bácsi, maguknál... mire ő, mintha csak egyezség lenne kö­zöttük, azt feleli, jöhetsz a helyemre, lel­kem. akkor lesz papír doszt, de munka ...! Az asszonyka elneveti ilyenkor magát, le­gyint, úgy csinál azután a műhelyirodán, mintha nagy gonddal tanulmányozná a papírokat... aranyos teremtés, nem olyan, mint az a betonfejű elődje, aki azt mond­ta. kérem. Török, úr, engem nem érdekel, hogy magukat mindenki dicséri, a papí­roknak is rendben kell lenni. Papírok. Ez is itt. Üresen!! Jenőfi kö­szönt be hozzá, csodálkozva, Tibor bácsi még marad?! Jó srác. Lenne még vagy húsz ilyen munkása, akkor nem főne a feje! Na nem, ez így nem megy, soha nem lesz készen. Azzal kell kezdeni, amiből mindenki ért, amire nem mondhatja sen­ki, ne lásd már ennyire sötétnek a dol­gokat. Akkor tehát? Az a francos első mondat! Hoppá! Ez az! Ez jó lesz! És le­írta: az emberek aggódnak, mert dolgozni szeretnének, de kevés a munka ... Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom