Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-19 / 246. szám

Izzocsere a varos fölött A városközpont, a forgalmasabb utak fölé magasodó nagy teljesítményű kandeláberek nélkül el sem tudnánk képzelni a kényelmes, biztonságos éjszakai közlekedést. Közülük ha egy meghibásodik, már elég ok lehet arra, hogy szidjuk a közvilágítást. Erre azért ritkán kerül sor, a Démász szak­emberei másnap rögtön a helyszínen vannak, ha valahol ki­alszik a fény. Legutóbb a Ceglédi üt lámpáiban kellett égő­ket cserélni. Fotósunk Verebes Lászlónak ebbéli ténykedését ürkííette meg hét méterrel a forgalmas úttest fölött. (Varga Irén felvétele) Az erdő gombát küldött Alighanem a'nevezetes név­napoknak tudható be, hogy a legutóbbi hetipiacon a szoká­sosnál sokkal több baromfit kínáltak. A tyúkoknak pár­ban 250, a kakasoknak 280 volt az elsőre kimondott áruk, tehát nagyjából hasonló volt a múltkorihoz. A rán­tani való csirkéért 50—55 fo­rintot kértek kilónként. A zöldség-, gyümölcspiacon néhány, ilyentájt már ritkább termény kivételével nem lát­tunk újdonságot. A hónapos retek csomója 5, a saláta feje 7, az uborka kilója 24, a pa­radicsom 6—14, a fehér papri­ka 10—22, a hegyes 16—20, az alma 12—14, a körte 15— 30, a fokhagyma 140, a vörös­hagyma 10. Egy helyütt eb­ből kiárusítást tartottak nagy­ban és 9-ért adták. A petre- zseiyemgyökér '20, a zeller 20, a sárgarépa 12—20, a dughagyma litere 15—20, a fehér káposzta 8, a kel 8—10, a vörös káposzta 8, a dióbél 240, a birsalma 16, a karfiol ára 10 forint körül alakult. A karalábét még darabra adták 5—6 forintos árakon. A krumplit 10-ért mérték. Jócskán volt a csemegesző­lőből is, ez 20—24 forintért kelt. A kocsis piacon pedig a borszőlőből volt nagy a kíná­lat, igaz, most elsősorban otelló volt többségben. Ezt 11—12 forintért adták, a ve­gyes szőlőért 15 forintot kér­tek. Bár nem mondhatnánk, hogy kedvező időjárás van az erdei gombákra, mégis ju­tott belőlük az asztalokra vá­lasztékosán. A nagy őzláb­gomba rakását 15, a nyárfa- gombát 15—20, a laskát 30 forintért adták a szorgalmas gombaszedők. A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 242. SZÄM 1987. OKTÓBER 19., HÉTFŐ Tcrteli autóbontó Elő a lángvágót, nagykalapácsot Törtei központjában gyak­ran hallani, amikor az idegen autós kérdezi a helybelieket: Tessék mondani, merre van itt az autóbontó telep? Bár a községben több he­lyen tábla mutatja az irányt, ez a jelenet egyre többször megismétlődik, jelezve, hogy a Dózsa Tsz autóbontója is­mert és keresett. Darabokra A törteli Dózsa Termelő- szövetkezet vezetősége 1980 elején döntött, hogy beállít egy mezőgazdasági gépeket bontó és alkatrészeket értéke­sítő részleget. Hogy mi lett ebből a szerény kezdeménye­zésből, azt Kocsis Sándor mondja el, aki kezdettől fog­va vezetője és irányítója a részlegnek. — Hivatalosan 1980. június 1-jén kezdtük meg működé­sünket nyolc emberrel egy használaton kívüli tehénistál­lóban és egy baromfineyelő ólban. Először csak a saját és a környék tsz-einek a kiselej­tezett gépeit vásároltuk fel és bontottuk szét. Később rátér­tünk a használt teherkocsik és más eszközök, emelők, eszter­gák, földmunkagépek, építő­ipari gépek vásárlására és bontására. Fő profilunk a te­hergépkocsik bontása és a még használható teher- és személykocsik értékesítése lett. — Honnan, milyen körzetből szerzik be az árut? — Négy szakemberünk jár­ja a környéket és vásárolják fel a kiselejtezett gépeket. Ök ismerik a géptípusokat, az elhasználódás fokát, és saját belátásuk szerint vásárolnak. A jó, vagy rossz vétel a bére­zési formában, vagyis a borí­tékban jelentkezik. Saját gép­kocsinkkal hozzuk vagy von­tatjuk el a gépeket, de sokan a helyünkbe hozzák. — Vannak-e állandó part­nereik, szállítóik? — Szerződésünk van a hon­védséggel, a ceglédi, kecske­méti és szolnoki Volán válla­latokkal, állami gazdaságok­Barnuíó diólevél Az aranyeső ígérete kai, tsz-ekkel, a MALÉV-val és még seregnyi más céggel. — Tehát helyszínen az áru, kezdődhet a bontás. Elő a lángvágót, a nagykalapácsot, valahogy így? — Nem egészen. A bontás­nál minden darabra, alkat­részre vigyázunk. Még egy kis' csapágyat is szakszerűen szerelünk ki, mert lehet, hogy holnap már ezt keresi vala­ki. Kívánságra soron kívül kibontjuk a kért alkatrészt, és viheti a vevő magával. A még használható beépíthető darabokat technikus vezetésé­vel minősítjük és megállapít­juk az eladási árát. Ez persze függ a használhatóság foká­tól, az eredeti értékétől, de igyekszünk olyan árakat meg­állapítani, hogy mindkét fél jól járjon. Mikor minden használható darabot kiszerel­tünk, csak akkor jöhet a lángvágó és a nagykalapács. A kilós árut pedig a MÉH- nek adjuk tovább. Böngészde A két hosszú helyiséget jár­va az ember egy jól szako­sított és rendezett műszaki áruházban érzi magát. — Ez a böngészde — tájé­koztat Kocsis Sándor. — Itt megtalálhatja a vevő típuson­ként, méretenként a keresett darabokat. Látja, ez a sor Ifa, Robur, Barkas, amott Zsuk, Nysa, UAZ bontási anyag so­rakozik méret és nagyság sze­rint. Még a használt gumi­abroncsok is keresettek. Fog­lalkozunk továbbá egyéb használt cikkek árusításával is, irodabútorok, ruhák, mun­kásszállási berendezések el­adásával. Készletünk Tértéke 3 millió forint. Innen ritkán mennek el üres kézzel. Na­ponta 50—60 személy vásárol nálunk, de a szemlélődő, ér­deklődő ennél jóval több. — Kik és mit vásárolnak? — Vevőink nyolcvan száza­léka magánszemély, de sűrűn betérnek ide a közületi anyag- beszerzők is. Minden ügyinté­zés helyben történik, ami gyorsítja és könnyíti a vá­sárlást. Hogy mit keresnek? Most a nagy teherbírású gép­kocsikat veszik a magánosok és kis társulások egyaránt. Keresik továbbá a zárt és pla­tós Barkasokat, Zsukokat, Ny- sákat. A községben és kör­nyékén sok olyan munkagép, kertiszerszám, utánfutó van forgalomban, amiket innen, szinte a roncsokból szedtek ki és barkácsoltak össze embe­rek. A Barkas vagy Nysa ka­rosszériák a zártkertekbe, hob­bitelkekre kerülnek szerszá- moskamrának, de csinálnak belőlük tanyán tyúkólat is. Három fél — Hányán dolgoznak most a telepen? — Negyvenen vagyunk. A bérezést úgy alakítottuk, hogy mindenki érdekelve legyen a nyereség alakulásában. Jelen­leg egy.dolgozó százhúszezer forint nyereséget termel, ami nem rossz. — Megérte, hogy annak ide­jén belevágtak? — Feltétlenül, mert árbe­vételünk az első esztendőben már 2,5 millió forint volt, igaz, nyereség akkor semmi. Ez évi tervünk 70 millió árbe­vétel és 6,3 millió nyereség, melynek teljesítése biztosnak látszik. — Ezek szerint mindkét fél jól jár? — Mind a három. A nép­gazdaság is, mert sok értékes alkatrész, anyag visszakerül a forgalomba. Jól járnak azok az egyének, akik kevesebb pénzből tudnak vásárolni, vagy összehozni valami gé­pet, és persze jól jár a ter­melőszövetkezet, mert erre a nyereségre nagy szüksége van a közösségnek. Fodor Imre Mámoros est Mindenhol a legjobbat Mindenből a legjobbat. Ez a címe az Arany János Művelő­dési Központ színháztermében bemutatásra kerülő zenés, hu­moros összeállításnak, amely­re október 19-én 19 órára vár­ják a vendégeket. A műsor­ban népszerű előadóművészek lépnek fel, Kovács Kati, Konc Tibor, Lehr Ferenc, Szi- kora Jenő, Fábián Sándor és Cellért Péter, a konferanszié szerepében pedig Baráth Va­lériával találkozunk. Minden érdeklődőt szívesen látnak a rendezők. ■ ' Anyakönyvi m Hírek I Született: Burján László és Fancsali Éva: Gergő; Pál Fe­renc és J. Tóth Judit: Tamás; Molnár Sándor és Simon Va­léria: Nikolett; Máté Imre és Buzsák Erzsébet: Brigitta ne­vű gyermeke. Névadót tartott: Hegedűs Mihály és Gyulai Zsuzsanna: Ágnes; Tóth István és Bö­szörményi Ilona: Gábor; Mán- di István és Eszes Ágnes: Esz­ter; Nyúl Balázs és Szí Ibolya: Krisztina; Kiss Gábor és Kis Mária: Veronika; Tiger József és Forró Szilvia: Szabolcs; Ka­pás István és Bátori Julian­na: Tünde; Nagy Balázs és Dér Erzsébet: Andrea; Szen- di István és Hartyányi Mária: Krisztián nevű gyermekének. Házasságot kötött: Karai Ferenc és Gulyás-Nagy Edit; Makai Albert és Kiss Ildikó; Tóth István és Barta Katalin; Rácz István és Székely Ró­zsa; Juhász Tibor és Kohon Margit. Meghalt: Somogyi András- né Rúzsai Ilona (Ady E. u. 16.); Budai Lászlóné Szekeres Erzsébet (Kárpát u. 67.); Tóth Józsefné Fitos Katalin (Kos­suth L. u. 60.); Farkas Pál (Gombai u. 5.); Ádám Imre (Vadas u. 39.); Bozsik Ferenc (Esed-dűlő 7.); Köte Antalné Karikó Mária (Alpári u. 31.). Az utolsó forduló dönt A hajrá kezdetén három nap alatt két játéknap is volt a, körzeti kispályás labdarú­gó-bajnokságban. Az őszi he­tedik fordulóban hűvös volt az idő, és az utolsó perceket több találkozón az erős söté­tedés befolyásolta. A Vági-la- kQtelepi pályán: MJ Fortuna —Tormás 4-0 és PIF—Nyárs­apát 9-4. A Petőfi iskolai pályán: Pedagógusok—Turbó 2-1. A Kinizsi-sporttelepen: Bundesliga—Riickwerz Rt. 2-0, a konzervgyár Il-es te­lep—Törteli Tsz mérkőzésre a vidékiek nem érkeztek meg (így játék nélkül 3-0). A be­fejezés előtti fordulóra kelle­mesen hűvösödő időben ke­rült sor. A Vági-pályán: Bun­desliga—Konzervgyár Il-es telep 1-0 és MJ Fortuna— Rückwerz Rt. 4-2. A Petőfi- pályán: Pedagógusok—Tormás 12-1 (!), A Kinizsi-sporttele­pen: Turbó—Nyársapát 5-2, és PIK—Törteli Tsz 3-0 (játék Bétex-ndpok a nagykőrösi méteráruboltban október 12-étől 24-éig. Ajánlataink: — méteráru, lakástextília nagy választékban — felsőkötöttáru, téli flanel fehérneműk- egyes cikkekből árengedmény- szőnyeg, padlószőnyeg OTP-hitellevélre. Várjuk kedves vásárlóinkat! Cím: Nagykőrös, Szabadság tér 9. nélkül, az utóbbiak most má­sodszor sem jelentek meg). Az állás a véghajrá előtt: 1. MJ Fortuna 17 12 4 1 71-21 28 2. PIK 17 13 1 3 95-37 27 3. Turbó 17 11 2 4 63-4Ö 24 4. Pedagógusok 17 10 1 6 73-49 21 5. Tormás 17 8 3 6 41-45 19 6. Nyársapát 17 6 1 10 55-88 13 7. Kgy. Il-es telep 17 5 1 11 29-52 11 8. Bundesliga 17 5 1 11 32-59 11 9. Rückwerz Rt. 17 4 3 10 32-59 11 10. Törteli Tsz 17 2 1 14 20-61 5 A fiatal turbósok harmadik helye — a hátralévő mérkő­zések eredményétől függetle­nül — már végleges, s a kö­vetkező dolgozókkal érték el: Deák Zoltán — Papp Gábor, Kovács Csaba, Horváth Zol­tán, Bállá Attila, Apró Ba­lázs, Kovács József, Szabó Tibor, Hagymási Sándor, Sző­ke László, Parázs György, Horváth Lehel, Szigetvári Zoltán, Susán Pál és Radics Sándor. A mostani nyolcadik helyezést azonos pontszám és gólkülönbség után az egymás elleni eredmény dönti el. Az arany- és ezüstérmes helye­zés csak az utolsó fordulóban dől el véglegesen. Tornatanfolyam. Óvodás és alsó tagozatos leányok és fiúk (6—9 évesek) részére a Nagykőrösi Konzervgyár Ki­nizsi SE gyermektorna-tanfo- lyamot indít. Az érdeklődők a Rákóczi iskola tornatermében jelentkezhetnek, keddi és csü­törtöki napokon 17—18 óra között, Tamaszovszky Zoltán­ná edzőnél. Hétfőn: Labdarúgás. Ifjú­sági sporttelep, 13.45: Nk. Szakmunkásképző—Ceglédi Szakmunkásképző, megyei diák IV. korcsoportos bajno­ki mérkőzés. Kinizsi-sportte­lep, 15.30: Konzervgyár Il-es telep—PIK, 16.30: Nyársapát —Tormás; Vági-lakótelepi pá­lya, 15.30: Törteli Tsz—Turbó, 16.30: MJ Fortuna—Bundes­liga; Petőfi iskolai pálya, 16.30: Pedagógusok—Rück­werz Rt., körzeti kispályás bajnoki mérkőzés. Monor: a III. korcsoportos diákbajnok­ság kisterületi döntője S. Z. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Ősz van. Az ősz komor sza­kasza következik. Szerencse, hogy az idő idáig kihúzta fagy nélkül. Lehet, hogy ezek az utolsó verőfényes napok eb­ben az évben. Félünk, hogy hamarosan megérkeznek a mindent elpusztító őszi fa­gyok. Leszedtük a szőlőt, s most itt a must a kádban, de meg sem kóstoljuk. — Zavaros lé — mondja a fiam —, s azon gondolkodom, milyen folya­matok zajlanak le, amíg a za­varos lé szikrázva csillogó — a nyár ízeit, a tavasz fényeit, az ősz színeit, a nehéz em­beri munka szép mozdulatait — megőrző jó ízű borként ke­rül majd vendégeink elé fehérrel terített asztalunkra. De szedjük már udvarunk virágait is. Virágszedés köz­ben a nyárra emlékezünk, s az elmúlásról beszélgetünk. Fára­dozunk a nyári díszlet el­takarításán, mint berendezők a színpadi kulisszák lerombo­lásán. Kiszedjük a karókat az ágyások közötti utakról, össze­gombolyítjuk róluk a rozsdás drótokat. Ez is olyan foglala­tosság persze, ami óhatatlanul az elmúlásra tereli az ember gondolatait. Udvarom vén diófája — mi­lyen hálásak voltunk zöld lombjának árnyékáért a ká­nikulai forróságban — min­den reggelre barna leveleinek százaival lepi el a még min­dig zöldellő gyepszőnyeget. A nagymama duzzog, s vala­hogy mégis érzik rajta, hogy örömmel vesz söprűt a kezé­be, hogy rendet tegyen, mert olyan a hulló levelekkel borí­tott udvar, akár a hetenként borotválkozó férfi arca: gondo­zatlan, gazdátlan, szemet rontó. Jár a söprű a nagymama kezében, s az a gondolat mo­toszkál bennem, hogy megkér­dezzem : miért ez a munka, mi értelme a naponként többször ismétlődő tevékenységnek, hi­szen elég egy gyenge szél­futam, s újabb levelek lepik el a kerti padot, az asztalt, aztán kezdődhet minden elöl­ről. Nem hagyja el ajkam a kérdés. Talán azért hallgatok, mert tisztelem az évek szá­mát, vagy azért, mert ismerem az előttem járó nemzedékek hitvallását: az a valami, ha az ember a hitét, gondolatát, az igazságát cselekvés formá­jában tudja kifejezni. És en­nek a kifejezésnek a lehető­sége a munka. Mert a munká­ban ott bujkál a megújulás, az újjászületés, a visszatérő tava­szok elpusztíthatatlan remé­nye. Ha nem így lenne, akkor most nem szednék össze a virágmagokat. De összeszed­jük, mert az elmúlás varázs­latából még merészebb ter­veink születnek az elkövet­kezendő tavaszra, amikor még többféle magot fogunk vetni, amikor olyan széppé varázs9l­I juk udvarunkat — minden­napi életünk színterét, gond­jaink és örömeink, töprengé­seink és vívódásaink, csendes magányosságunk és hangos vendégfogadásaink tanúját —, amilyet még nem látott a vi­lág. Mert az lesz az igazi, ha is­mét vethetjük a magot, ha ott hajladozhatunk feleségünk nyomában, amikor féltő, sze­retettel veti a szegfű magját és szorító cseréprabságából a szabadba ülteti a nekem leg­kedvesebb virágot, kertünk szagos rozmaringját. Szomszédom nyitja meg az ajtót. — Nagyon siettek, hogy utat nyissatok, teret adjatok a télnek — mondja, aztán köze­lebb lép a tavaszt teljes virág­pompával köszöntő aranyeső­bokorhoz. Felemeli a földet borító, vörösen izzó alsó leve­leket, s mutatja a késő ősz­ben kipattant sárga virágokat. Nagymama is siet tanúja lenni az apró csodáknak, s boldogan mondja: Korai, nap­sugaras tavaszunk lesz! És hálásan néz a szomszédra, aki a nyári díszletek eltakarításá­ban — ha csak pillanatra is —, de felvillantotta a tavasz ígéretét. Nagymamának a het- venhatodikat, dédunokájának a harmadikat. Fercsik Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom