Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-19 / 246. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA ... .."i ».j.r-. -------- - ___________________________ X XXI. ÉVFOLYAM, 242. SZÄM 1987. OKTOBER 19., HÉTFŐ Az önerő emlékére Mint egy Moldova-történetben... Egyik ad, másik visz (1.) Mama, álljon meg a menet! Hölgyeim és uraim! Van sze­rencsém bemutatni önöknek egy eredeti önerős műtárgyat. Ilyesmire az állami vállalatok szabályozóktól sújtott fantá­ziájából nem telik, hogy a szövetkezetekről már ne is beszéljünk. Csakis önerőből. Ez a műtárgy mellesleg a Vé- csey, a Fehér és a József utca találkozásánál áll, anyaga rozs­dás fém, magassága több mint két méter, széltiben kis híján eléri a betonút felezővona­lát, neopesszimista stílusban készült az ismeretlen önerős gázépítő emlékére. Mert, ha hiszik, ha nem, sok­sok idővel ezelőtt jártak ám itt a gázépítők. A korosabb lakóknak még rémlik valami: Ja, ja, a gázosok! Szép idő volt. Talán májusban, vagy a fene tudja már, mikor lehe­tett. Azóta bizony csak a hívő zarándokok vetődnek erre időnként, ha egy jót akarnak szörnyűlködni, látva, hogy kín­jában micsoda hajmeresztő műalkotásokat képes létrehoz­ni az önerős emberfia. De azért maguknak megsúgom, höl­gyeim és uraim, nem törvény- szerű, hogy itt álljon ez a so­kak szerint csak bamba, rozs­dás, majd figyeljenek rá, hogy életveszélyes, botrányos fém­szörnyeteg. ic S ha a turisták olthatatlan érdeklődésüknek csekélyke ajándékkal adnának nyomaté­ket, az idegenvezető tovább mesélne. Helyre kis elbeszélést szőne abból, amit benn a tanácsnál Német Jánosnétól hallott. Azt hallotta, hogy egy virtigli önerős gázvezeték át­adása két lépésben történik. Az első lépés pedig neveztetik fölülvizsgálatnak. Abból áll, hogy egy avatott szakstáb ki­száll a helyszínre és jól fölül­vizsgálja a nyitott árokban gyanútlanul heverő vezetéket: milyen a kötése, milyen a he­gesztése, milyen a mélysége és a többije. Na most, ha középnyomású vezetékről van szó. miképp a József utcában, föltétlenül je­len kell lennie a Tigáz, a ki­vitelező, a beruházó, a Kerü­leti Bányaműszaki Felügyelő­ség (KBF) képviselőiének és a tanács műszaki ellenőrének. Ebben a szituációban a KBF mondja ki az áment, veszi föl a jegyzőkönyvet, s adja meg a tátongó árok betemetéséhez az engedélyt, népszerűbb nevén a takarási engedélyt, ami a leg­inkább megfelelő alap ahhoz, hogy az emberek sürgősen la­pát után nyúljanak. Na persze szabadon hagyva az élőre kö­tés helyét, vagyis azt a gödröt, ahol a régi és az új vezeték majd valamikor egymásra ta­lál. Az itt látható rozsdás vas­emlékmű alatt is pontosan ilyen gödör van. Na, kérem szépen, most jön a második lépés, ami nevez­tetik átadás-átvételnek, s me­lyen az út és a járda helyre- állításáról tudakozódik nagy- nagy alapossággal a tanács út­felügyelője, műszaki ellenőre és a beruházó. Újabb jegyző­könyv, s ezzel már megvan az utolsó pecsét is ahhoz a 17-féle ügyiratból szerveződő papírköteghez, amelyet igen költőien megvalósítási doku­mentumnak hívnak. És most nagyon figyeljenek! Ezt a megvalósítási doku­mentumot a kivitelező két marokra fogja és beadja a tanácshoz. Fölülvizsgálja, ha jó, elküldi a ceglédi Tigázhoz. Fölülvizsgálja, ha jó, elküldi a gödöllői Tigázhoz. Fölül­vizsgálja, ha jó, elküldi a Kerületi Bányaműszaki Fel­ügyelőséghez. Fölülvizsgálja, ha jó, kiállítja a gázbekötési engedélyt és visszaküldi a gö­döllői Tigázhoz. Ez visszaküldi a ceglédi Tigázhoz, aki viszont beköti a gázt. Értik már? Eb­ből is látszik, milyen sebesen múlik az idő, mert tavaly még elegendő volt az, ha Német - né a tanácstól egyszerűen csak eljuttatta a KBF-hez a paksa- métát, és kész. A KBF meg postázta az engedélyt. Idén már merőben más a helyzet. Hogy miért? Hát ki tudja azt... ★ Hanem arról hallottak-e. mi­kor is kezdődött a gázépítés a József utcában? Megmondom én: május 13-án, és merem ál­lítani, hogy pillanatok alatt elkészült. Június 1-jén megej­tették az átadás-átvételt is. Akkoriban alkothatta vala­melyik önerős gázépítő ezt a rozsdás emlékművet, ami élet- veszélyes és szerfölött szabály­talan ugyan, de nagyon stabil­nak látszik. Most október kö­zepe van, s minden hiába: ak­tuális az emlékmű, mert a be­kötési engedély még mindig nincs sehol. Lassan négy hó­napja. Igaz. a költőien elkeresztelt megvalósítási dokumentum — amiről szóltam — már a kez­det kezdetén lecövekelt. Hiá­ba múlt el az átadás napja június l-jével, a dokumentum első állomásáról, a tanácsról is késve, csupán hónap végén ju­tott el a ceglédi Tigázhoz, ahol aztán megkezdhette fölemel­kedését — fejezné be mon- dókáját az idegenvezető, s úgy tenne, mint a Moldova-törté- netek H. Kovácsa. ★ Ezen a napon az idegen- vezető korán kelt és a Hold utcai épületben friss fejjel hallgatta végig Hazafy Attila műszaki vezető és Bőczén Ta­más főművezető készséges tá­jékoztatóját arról, hogy gázos­nak lenni sem könnyű manap­ság. Sok a munka, kicsi a lét­szám. Viszont az igaz, hogy a József utcai megvalósítási do­kumentumot valamilyen papí­rok hiánya miatt már ők is későn kapták meg, s aztán mikor Gödöllőre elküldték, ki­derült, hogy a geodéziai rajz meg a valóság nem vág egy­be, már ami a lefektetett ve­zetékcső hosszúságát illeti, ezért visszavándorolt Cegléd­re az aktacsomag. Itt a Tigáz elosztotta az iratokat a Geo­déziai Vállalatba tervező meg a kivitelező között, termé­szetesen mindhárman esküd­tek arra, hogy pontos munkát végeztek. Ettől függetlenül nem stim­meltek a dolgok. Ezzel a tö­redékkel tudtak szolgálni a műszaki emberek az idegen- vezetőnek, de nyitva maradtak a fő kérdések: mikor érkezett a dokumentum a ceglédi Ti­gázhoz, mikor küldték tovább Gödöllőre, hányszor kapták vissza (mennyi időre, miért) hibajavítás végett? — mert mint a műszakiak mondot­ták, olyan konkrétumokról van szó, amikről a Batka elv­társ tud beszélni. Ö az ille­tékes, hagynak neki üzenetet hogy ha érkezik, föltétlenül foglalkozzon ezzel a dologgal néhány percet. De ha a Batka elvtárs mégse érkezne be — egész éjszaka dolgozott —, ar­ra az esetre, biztosítékul, szól­nak a Szűcs elvtársnak, hogy szedje már össze azt a néhány adatot, ami kell az idegen- vezetőnek. ★ Az idegenvezető kilenc óra tájban dudorászva tárcsáz­za Batka elvtársat (műszaki csoportvezető). — A Hazafy elvtárs biztosan szólt önnek, hogy ma keresni fogom. Mikor lenne tíz perce számomra ? — Semmikor! — Na de elnézést,.. ■— Már megmondtam magá­nak, hogy csak olyankor keres­sen engem, amikor a Hazafy elvtárs is itt van. (Az idegenvezető álmélkod- va hallgatja a sértődött, inge­rült hangot, hiszen a Batka elvtárs ismeretségével eleddig nem szerencséltette a sors.) — Soha életemben nem lát­tam önt, nem is beszéltünk egymással. így aztán nem is mondhatott nekem semmit. — Akkor most mondom. Viszontlátásra. És még mielőtt az idegen- vezető illő búcsút vehetne, fér­fias, kemény csapással helyé­re kerül a kagyló. Sebaj, újabb dudorászás, újabb tárcsázás, és máris a Szűcs elvtársnál (mű­vezető) csörög a telefon. — Szólt önnek a Hazafy elvtárs, hogy keressen meg ne­kem néhány adatot? — Nem. Én csak kilenc óra után jöttem be. — Üzenetet sem hagyott? — Nem. Az idegenvezető mereng egy keveset, nem tudja, eljött-e már a gáznoszty ideje. Ám azt igen, hogy ebben az esztendő­ben a József utcai gázvezeték az elsők között készült el, s a bekötés még most is várat magára. A kibontakozásért Október 20-án, kedden dél­után három órakor a város­házán tartja következő ülését a Hazafias Népfront városi bizottsága. Kovácsné Szabó Veronika, a városi bizottság titkára azokat a feladatokat ismerteti, amelyeket a nép­frontnak kell végrehajtania a gazdasági-társadalmi kibonta­kozási program megvalósítása érdekében. Kőbe zárt múlt A Kossuth Múzeumban ok­tóber 22-én, csütörtökön este f, Hivatalos értesítést kap- ^ tam. Nézzek utána, hogy a ^ 83 éves Kollár Lászlóné % esete valóban igaz-e. Ak- ^ kor még nem gondoltam, ^ hogy egy megfejthetetlen ^ családi história átláthatat­lan szövevényeibe botiok, í ahonnan nincs kiút. Kollár Lászlóné: — Ami­kor a nagyobbik lányomat a Kónya feleségül vette, hogy ne menjenek albérletbe, el­adtam az apai jussam: a négy hold szántóföldet. A Vasvári utcában vettem 19 ezer forintért egy házat. Ké­sőbb azt ő eladta, s vásárolt egy hasonlót itt a Mikes ut­cában — lakó is volt ben­ne. Azt csinálta azzal is, mint velem. Állandóan macerálta, rászakította a plafont, s a szerencsétlen a végén elment. A vejem lebontotta a tetőt — még az uram hozta a geren­dákat Pusztavacsról — és helyrepofozta a házat. Mikebudán laktam. A ta­nyán két nagy épület volt, még a pince is téglából ké­szült. Egy hold Szőlő tarto­zott a birtokhoz. 1967 tava­szán özvegyen maradtam. Mondtam a Kónya vejem- nek, hogy munkálja a földet, mert én egyedül már nem győzöm. Azt felelte, nem ér rá. Végül a kisebbik lányom és a férje elvállalta. Szántot­tak, vetettek, arattak, művel­ték a szőlőt. Baromfit tar­tottunk, disznót hizlaltunk. Az 5 év alatt 200 ezer forint lett a hasznunk — megfeleztük. Az én részem betettük a ta­karékba. A kisebbik lány: — Kérem, én a bíróságra se mentem. Nem szeretem az effajta sze­replést. Ezért az én nevem ne írja le! Mi a férjemmel megtettünk mindent. A sógo­rom 200 ezer forintot köve­te! rajtunk. Holott mi 100 ez­ret kaptunk, s azért 5 évig keményen dolgoztunk. Ezzel szemben ők ott semmit nem csináltak. Kónya Ferenc (a Lenin Tsz növényvédője): — Amikor a sógornőm férjhez ment, 3—4 évig az anyósoméknál laktak, kint Mikebudán, mert a só­gorom ott dolgozott az erdő- gazdaságban. A lányukat öt­éves koráig jóformán a ma­ma nevelte. Ekkor építették a házukat az após segítségével. Sőt, még én is többször részt vettem az építkezésben. Ahogy kész lett az új otthon, kellemetlen volt már Mikebu­dán. A sógor Csemőben he­lyezkedett el, s azt mondta: ők tovább nem tudnak az anyóssal foglalkozni. Kollár Lászlóné: — A Kó­nya vejem rávett arra. hogy adjuk el a tanyát, ő úgyis épít, s nekem is készülne egy lakrész. A tanya áráért ők amíg élek, eltartanak. A ki­sebbik lányomnak járt az anyai, apai rész, ám azt mondta: ha a nővéréék gon­doskodnak rólam, lemond a jussáról. Elkelt a tanya. A nagyobbik lányomék megkap­ták tőlem a pénzt. Azért nem kötöttek velem eltartási szer­ződést, hogy ne fizessenek százalékot. Megbíztam ben­nük. Elvégre nem valami ide­genekről volt szó. Kónya Ferenc: — Szó se volt semmiféle eltartási szer­ződésről. Az anyósom mindig kihangsúlyozta, hogy ő nem szorul eltartásra. Abban az időben is tsz-ben dolgoztam. Ugyanakkor háztáji állataim voltak, s az apámék szőlőjét is műveltem. A szőlőért és fél 6-kor Kőbe zárt múlt cím­mel dr. Surányi Dezső tudo­mányos kutató mutatja be diaképeken a városbeli teme­tőket s az ott található nép­rajzi, építészeti értékeket. Az előadáson bárki részt vehet. Az egészségről Dánszentmiklóson a műve­lődési és sportházban az idős­kori betegségekről és az öreg­kor biológiai és pszichológiai vonatkozásairól dr. Hollósi Ildikó városi főorvos tart is­meretterjesztő előadást októ­ber 22-én 17 órakor. az állatokért kapott pénzből vettük a házat. Az az állítás, hogy nekünk pénzt adtak, nem felel meg a valóságnak. Ez a tárgyalás óta merült fel. Négy-öt tanút becibáltak a bíróságra, hogy igazolják, va­lamikor arról volt szó, hogy mj el fogjuk tartani. Persze ezt nem tudták bizonyítani. Amikor néha kijutottunk az anyóshoz, ő mindig sírt, hogy fél. Éppen bővítettük a há­zat. Mondtam: egy kis hely- lyel nagyobbat csinálunk. Az­tán majd ad valamit. Kollár Lászlóné: — Ide köl­töztem, mindent eladtam. Mert úgy gondoltam, semmire sem lesz szükség, ők eltartanak. Felégettem magam mögött a hidat. Kónya Ferenc: — Kész lett az ő lakrésze is. így tehát elad­ta a tanyát. 10-12 ezer forin­tot fizettek neki készpénzben, a többit három-négy éven keresztül törlesztették. Ami­kor hazaköltözött, körülbelül 180 ezer forintja volt. Nem mondta, hogy ad a lakásépí­téshez — az ő része 160—180 ezret érhet — nem is kér­tem. Kollár Lászlóné: — Tizen­négy évet dolgoztam nekik. Kapáltam a kukoricaföldjü­kön, a szőlőt horoltam, gyü­mölcsöt szedtem. Sokszor es­te 11-ig a kesztyűket forgat­tam, ugyanis a nagyobbik lá­nyom bedolgozó volt Kónya Ferenc: — Azt nem tagadom, hogy nem dolgozott. Én meg eltartottam. Bár két traktorom van a gyümölcsös­höz, nem volt annyi munka. Ügy, ahogy egy idős asszony elfoglalta magát a ház körül. Háztartást nem vezetett, félt meggyújtani a gázt. Ezerwat­tos rezsót vettem, hogyha el­megyünk valahová üdülni, főzhessen magának. Kollár Lászlóné: — Kónya unokám megkért, hadd ve­gyen ki 45 ezer forintot a ta­karékban lévő pénzemből, hogy megvehessék az autót. Nem ér veszteség, mivel a kamatot fizetik. Jól van. Azt hittem, egy-két éven belül visszaadják. De nem. Majd ekkor, majd akkor. Kilenc év után a bírósághoz fordultam. Végül is a tárgyalás előtt be­vitték a pénzt az ügyvédi munkaközösségbe. Egyébként ezzel egy időben kaptam visz- sza a 30 ezret a vejemtől, va­lamikor ő is autóra kérte. Kónya Ferenc: — Rossz volt az autónk, eladtuk, vet­Űj piacok keresésével és a méztermékek választékának bővítésével igyekszik növelni forgalmát a Hungaronektár Országos Méhészeti Szövetke­zeti Közös Vállalat. Ennek ér­dekében újabban több külke­reskedelmi partnert igyek­szik bevonni az export lebo­nyolításába. A vállalat felvásárlásai — az akácméz kivételével — az idén eddig jól sikerültek: tervek szerint halad az átvé­tel, október elsejéig több mint 10 ezer tonna mézet ad­tak át a termelők. Az utóbbi időben azonban gond van a külpiaci értékesítéssel: a ha­gyományos vevők kevesebb mézet, propoliszt és méhvi­aszt kérnek, ráadásul több külföldi versenytárs kínálja termékét a Hungaronektár számára eddig nagy felvevő­nek számító nyugat-európai és arab piacokon. Különösen a termelésben nagyobb részt ki­tevő vegyes virágmézet nehéz eladni, s a vállalat exportja emiatt a tavalyihoz képest csökkent. A vállalat ezért a legna­gyobb mézexportőr, a Monim- pex mellett más külkereske­delmi szervezeteket is felkért a külföldi piacok bővítésére. Az első jelentősebb üzletet a Skálával kötötték meg, amely egyik NSZK-beli partnerével havonta máris 30 ezer üveg lépes mézet értékesít. Egy vex-senytárgyalás megnyerése után Kuvaitba is szállítanak nagyobb tételben fél kilo­grammos és 3 dekagrammos csomagolású akácmézet. tünk egy másikat. Felajánlot­ta, hogy kisegít 30 ezer fo­rinttal. De úgy. hogy fizetünk 5 százalék kamatot — ezt minden évbén teljesítettük. Később a gyerekek is vettek autót, nekik 45 ezer forintot adott. Egyszer említette, hogy a sógornőméknek, a Babuci- éknak szintén adott százezer forintot használatra. A köl­csönzött összeg tehát 175 ez­ret tett ki. Két éve történt. Szedtük a krumplit, Zöldha­lomban. Egyszer csak azt mondja: úgy vegyétek tudo­másul, hogy december 31- gyel kell a pénz. Mama, áll­jon már meg a menet! Mért nem a másik lányától kéri vissza a százezret? Azt felel­te, hogy azt végleg odaaján­dékozta a Babuciéknak. Hát hogy? Erre ő: ahhoz nekünk semmi közünk. Igaza van. De azért az mégiscsak disznóság, hogy itt él velünk. Tizennégy évig fenntartottam egy lakást, annak a fűtését, világítását. A mi lakásunkba is állandó­an bejárt. S ezek után elment a bíróságra, hogy nem kapja vissza a pénzét, amit a lá­nyom úgy vett át tőle: ez úgyis anyátoké, nem kell meg­adni, csak a kamatot. Kollár Lászlóné: — Azt a 75 ezer forintot én nem lop­tam. Annyit dolgoztam érte, mint egy igásló. Nos, amiért visszakértem tőlük a pénzt, rá harmadnapra a vejem bero­hant a lakásomba, és bosszú­ból lefűrészelte a radiátorok csapját — a 9 radiátort még én vettem 10 ezerért 1971- ben —, elvágta a villanyve­zetéket, elzárta az udvari ku­tat. Ez több mint másfél éve így van. Megtagadták az el­tartásomat. Még egy pohár vizet sem adnak. Kónya Ferenc: — Ahogy tudtuk, összeszedtük a 75 ezer forintot és kamatát, s visszafizettük. Viszont azt gondoltam: nem kötelezhet engem senki, hogy arról gon­doskodjam. akinek legalább 200 ezer forintja van. Azt mondtam: mama! Miután a másik lányának ajándékozott, innen meg vitte, ami volt... Ezután csak úgy lesz fűtés, világítás, ha fizet. Egyezzünk meg valami jelképes összeg- ben és el van intézve. Mivel nem akart fizetni a szolgál­tatásokért, másképp nem aka­dályozhattam meg ... lefűré­szeltem a radiátorok csapját, elvágtam a villanyvezetéket. Fehér Ferenc (Folytatjuk) Az exportbővülés reményé­ben is újabb termékeket ké­szítenek a Hungaronektár édesipari üzemeiben. Az im­már nagyobb mennyiségben gyártott müzlibe például po­rított formában adagolják a mézet; augusztusban nyolc, szeptemberben már 17 tonna fogyott itthon a termékből, amelyből mintacsomagokat küldtek az NSZK-ba. Jól ala­kult a mézzselé belföldi for­galma is — az idén október elsejéig 45 tonnát kért tőlük a kereskedelem, öt tonnával többet, mint tavaly egész év­ben — s az itthoni sikerek nyomán számos külföldi ve­vő is jelentkezett. Tárlat Mostanában sűrűn követik egymást a kiállítások a Toí- dy Ferenc Kórház tanácster­mében. Október 26-án, hétfőn délután fél 2-kor Konfár Gyu­la Munkácsy-díjas festőmű­vész alkotásaiból nyílik tárlat. Bevezetőt mond dr. Bíró Já­nos főorvos. A képek novem­ber 6-ig tekinthetők meg. Fogadóóra Október 21-én, szerdán dél­után 2-től fél 7 óráig dr. Hor­váth Géza, a városi tanács vb-titkára fogadóórákat tart a városházán hivatali helyisé­gében. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Varga Sándor Hírekmhh A müzlibe porított alakban Mézexport — új társakkal • 1 r i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom