Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

Mintacsomag müzliből Itthon is megkedvelik LLOI írin A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 241. SZÁM 1987. OKTOBER 17., SZOMBAT Közelebb a lakossághoz Növelik a társulások Kezdeményezés, kockázatvállalás Űj piacok keresésével és a méztermékek választékának bővítésével igyekszik növelni forgalmát a Hungaronektár Országos Méhészeti Szövetke­zeti Közös Vállalat. Ennek érdekében újabban több kül­kereskedelmi partnert igyek­szik bevonni az export lebo­nyolításába. A vállalat felvásárlásai — az akácméz kivételével — az idén eddig jól sikerültek: a tervek szerint halad az átvé­tel, s október elsejéig több mint 10 ezer tonna mézet ad­tak át a termelők. Az utóbbi időben azonban gond van a külpiaci értékesítéssel: a ha­gyományos vevők kevesebb mézet, propoliszt és méhviaszt kérnek, ráadásul több külföl­di versenytárs kínálja termé­két a Hungaronektár számá­ra eddig nagy felvevőnek szá­mító nyugat-európai és arab piacokon. Különösen a termelésben nagyobb részt kitevő vegyes virágmézet nehéz eladni, s a vállalat exportja emiatt a ta­valyihoz képest csökkent. A vállalat ezért ' a legnagyobb Született: Gyuricska István, Gödöllő, Szabadság tér 15., Kiss Eleonóra Brigitta, Strom­feld sétány 6., Lukács Lilla, János utca 44., Meizner Ádám Zsolt, Arany János út 58., Mészáros István Tamás, Vi­rág köz 3., Molnár Melinda, Fenyvesi nagyút 57.. Molnár Péter, Szőlő utca 26., Seres Ádám Róbert, Pacsirta utca 18., Tóth Márk, Kölcsey utca 1.. Bartus Róbert, Magyar Kázmér köz 2., Reibling Krisz­tina, János utca 19., Seres Richárd. Balázs, Rónay Dezső utca 52., Szakács Lilla, Ko­máromi utca 7., Tardy Tímea, Balassi Bálint utca 20.. Balogh Dávid, Stromfeld sétány 1., Gulyás Roland, Illés István út 130., Karácsony János, Éva utca 11., Majosházi Gábor, Nyisztor György tér 7.. Tamás Judit, Százszorszép utca 82., Ferenczi Győző Mózes. Korvip Ottó körút 28., Fülön Katalin, Kör utca 10., Hekli Gvörgy, Dobó Katalin utca 19., Nemes Balázs, Stromfeld Aurél sé­tány 16., Tóíh Bettina, Strom­feld Aurél sétány 9. Névadót tartott: Bakonyi József és Szántai Gizella: Vik­tor, Szabó László és Mandl Éva: Orsolya. Bíró Márton és Domokos Luiza: Péter, Kele­men Gyula és Kurucz Julian­na: Virginia, dr. Várszegi József és Balogh Edit: Már­Tnézexportőr, a Monimnex mellett más külkereskedő'mi szervezeteket is felkért a kül­földi piacok bővítésére. Az el­ső jelentősebb üzletet a Ská­lával kötötték meg, amely egyik NSZK-beli partnerénél havonta máris 30 ezer üveg lépes mézet értékesít. Egy ver- senjttárgyalás megnyerése után Kuvaitba is szállítanak nagyobb tételben fél kilo­grammos és 3 dekagrammos csomagolású akácmézet. Az exportbővülés reményé­ben is újabb termékeket ké­szítenek a Hungaronektár édesipari üzemeiben. Az im­már nagyobb mennyiségben gyártott müzlibe például po­rított formában adagolják a mézet: augusztusban nyolc, szeptemberben már 17 tonna fogyott itthon a termékből, amelyből mintacsomagokat küldtek az NSZK-ba. Jól ala­kult a mézzselé belföldi for­galma is — az idén október elsejéig 45 tonnát kért tőlük a kereskedelem, öt tonnával többet, mint tavaly egész év­ben —, s az itthoni sikerek nyomán számos külföldi vevő is jelentkezett. nyi József és Kárpáti Marian­na, Dóczi András és Lipécz Ilona, Szabadi Gyula László és Molnár Zsuzsanna. Mikola Ti­bor és Tatár Éva, Török Zsolt és Varga Katalin, Rácz Barnabás István és Kiss Er­zsébet. Elhunyt: Pintér Mihály, Gödöllő, Antalhegyi út 126., Marián Andrásné Bolátkó Ró­za, Antalhegyi út 73., Veréb Istvánmé Tóth Mária, Isaszegi út 87., Mittich Antal, Illés Ist­ván út 33,, Radics István, Al­kotmány utca 18., Böszörmé­nyi László Istvánné Tóth Se­bes Julianna, Kossuth Lajos utca 60., Szűcs József, Kossuth Lajos utca 47., Fülöp János, Dárda utca 7., Valkai Pálné, Kossuth Lajos utca 56., Sztan- ■kó Mihályné, Farkas Magdol­na, Kossuth Lajos utca 45., Pólyák József, Mikola tér 21., Iványi Pálné Mizsei Hona, Kandó Kálmán utca 28., Ben- csik Ferenc, Ibolya út 43., Nagy Lajosné Olajos Rozália, Kiss Ernő utca 9., Nagy Bélá- né Bujtás Erzsébet, Fecske ut­ca 2. Kompolt Új fycernafajfa A Gödöllői Agrártudományi Egyétem kompolti kutatóinté­Herczenik Gyula első titkár elnökletével megtartotta so­ros ülését a városi pártbizott­ság. Papp István tanácselnök előterjesztésében megtárgyal­ták és elfogadták a tanácsi munkáról készült jelentést, amely az új irányítási és gazdálkodási rend bevezetése óta gyűjtött tapasztalatokat foglalja össze, Pekliné Joó Katalin pártbizottsági titkár előadásában a tömegszerveze­tek, tömegmozgalmak párt­irányításának helyzetéről, to-, vábbá feladatairól összeállí­tott jelentést. Ügyintézés szombaton A tanácsi munkáról beter­jesztett jelentés bevezetőben emlékeztet a körzet sajátos­ságaira. Gödöllő és a meg­szüntetett járás az ország egyik legnagyobb körzete, hu­szonhat településen hozzáve­tőleg száznegyvenezer ember él. A térségben sok a tudo­mányos, kutató- és oktató- műhely, jelentős az ipari te­vékenység, fejlett a mezőgaz­daság. A terület egy része az agglomerációhoz tartozik, ki­sebb hányadán az aprófalvas lakóhelyek jellemzőek. A munkái/álfalók többsége be­járó. Noha nagy volt a fluktuá­ció, a tanácsi átszervezés ide­jén sem támadt fennakadás a lakossági ügyek intézésé­ben. Megerősítették az ügy­félszolgálati irodákat, meg­nyújtották a félfogadási időt, sok helyen szombaton is fo­lyik ügyintézés. A városi tanács új jogosít­ványokat kapott. Ilyen a másodfokú hatáskör. A kez­deti bizonytalanság után mind jobb az együttműködés a köz­ségek apparátusaival, ennek is köszönhető, hogy törvény- sértő határozat aiig fordul elő. nak a résztvevők. A tanács­tagi beszámolók látogatottsá­ga nem kielégítő. Ezt követően a tanácsi gaz­dálkodás alakulásával foglal­kozik a jelentés. A település- fejlesztésben erősödött a tes­tületek szerepe, kezdeménye­zése, kockázatvállalása. A tanácsok szervező munkája nyomán jelentős forrásokkal egészülnek ki a normatív pénzalapok. Az önkéntes la­kossági befizetés, a teho, a társadalmi munka hozzájárul a gyorsabb fejlődéshez. A tervezésben általánossá vált a társadalmi és szakmai konzultáció. Mind a koope­ráció, mind a terv kialakítá­sában támaszkodnak a politi­kai, társadalmi és érdekkép­viseleti szervekkel folytatott vitákra, az eszmecserék ta­pasztalataira. A mostani öt­éves tervre számított pénz­ügyi lehetőségek szűkülnek, az állami támogatás csökken, az inflációs hatások a mű­ködtetést, fenntartást és fej­lesztést egyaránt kedvezőtle­nül érintik. Ezért is kerül gyakran összeütközésbe a ta­nácstagok képviselte lakossá­gi igény a lehetőségekkel, s ilyenkor érzik úgy, hogy a tanács meghatározó szerepé­nek érvényesülését külső té­nyezők korlátozzák. Önkormányzat Az életkörülmények rpmlá- sa tovább növeli a tanács és annak apparátusa felelősségét a szociálpolitika, a lakásvi­szonyok, a foglalkoztatáspoli­tika, valamint az alapellátás területén. A költségvetés nem elégséges az elért ellá­tási színvonal megőrzéséhez. A közvilágításban, a karban­tartásban, a köztisztaságban, a felújításoknál még a szin­tet sem tudják tartani. szerepét Űj’ elemekkel gazdagodott az önkormányzat az elöljáró­ságok életre hívásával. E tes­tületeknek óriási a szerepe a helyi társadalmi, gazdasági élet szervezésében, a közhan­gulat és a lakossággal való kapcsolatok kialakításában. A lakosság érdekeinek érvénye­sítése nélkülük elképzelhetet­len. jobb tájékoztatást Kitér a jelentés a tanácsi apparátusok szakalkalmazot- taira is. A jövedelmek növe­kedése ellenére a pálya te­kintélye csökken. A folyama­tos munkára hatással yan a pálya elnőiesedése. Ennek is tulajdonítható a fölismerés, hogy a szakfeladatokat csak akkor oldhatják meg jól, ha a tanácsok összefognak, tár­sulásokat hoznak létre, meg­teremtik a lehetőségét a ma­gasan képzett szakemberek foglalkoztatásának. Erre már vannak példák. Gödöllő, Sza- da, Mogyoród, Isaszeg közö­sen foglalkoztat szakembere­ket, az ár- és kereskedelmi ellenőrzést az egész körzet­ben a tanácsok által létreho­zott társulás látja el. Befejezésül az irányítás és gazdálkodás fejlesztésének feladataival foglalkozik a pártbizottság által jóváha­gyott jelentés. Egyebek kö­zött: növelni kell a testületek irányító szerepét, nagyobb gondot szükséges fordítani a tájékoztatásra, a beérkezett információk elemzésére, mér­legelésére. Meg kell vizsgálni a munkafolyamatok egysze­rűsítésére, ésszerűsítésére kí­nálkozó lehetőségeket, a la­kossági igényekhez jobban igazodó formák kialakításá­val, az irodagépesítés korsze­rűsítésével. K. P. m Anyakönyvi hí re km ton, Pálfi Sándor és Angalét Margit: Anett, Tesánszky Sándor és Kasza Judit: Ádám nevű gyermekének. Házasságot kötött: Kiss Fe­renc és Somhegyi Anikó Szil­via, Horváth Ottó György és Radii Éva Margit, Lipták Já­nos és Púnak Sára, Egyed Jó­zsef és Somogyi Etelka, Tiha­SALAK. Szerdán jelent meg cikkünk, amelyben említettük, mostanában szélsőségesen durván és alattomosan reagál­tak néhány írásunkra. Másnap két türelmetlen olvasónk tele­fonált, miről van szó, hogy kell ezt érteni. Türelem, ked­ves olvasóink, válaszoltuk, szép sorjában mindent elmon­dunk. Most jött el az ideje. Ügy történt, hogy leveleslá­dánkból kivettünk egy össze­hajtogatott valamit, szalaggal átkötve, mint az OTP-ben a pénzkötegeket szokás. A sza­lagra ráírva munkatársunk neve. Az összegyűrt csoma­gocska egyik cikke. Az újság­kivágat pediglen összekenve salakkal. Olyan salakkal, ami­lyen az emberi szervezetben, vagy egy kutya szervezetében képződik, az anyagcsere fo­lyamatának a végén. Értjük egymást, ugye? Nem szüksé­ges durvábban kifejeznünk magunkat. Másik munkatár­sunk cikke sem tetszett vala­kinek. Ö finomabb ember. Több példányban vásárolta meg, s elküldte fölsőbb szer­veknek, vezető beosztású sze­mélyeknek. Mindkétszer valakik maguk­ra vették az inget. Az első esetben nem tudhatjuk, nekik zetében dr. Bocsa Iván, Bug- las János és Majkó Zoltán a hazai Szaponex fajtajelölt és az amerikai Utah 5560 fajta keresztezésével új lucernafaj­tát nemesítettek ki. Munká­juk eredményeként az emész­tési zavarokat okozó szapo- nintgrtalmat csökkentették a fontos takarmánynövényben. A testületi munkában egy­re nagyobb szerepet kap a kétfordulós ülések rendszere, mind gyakrabban előzi meg társadalmi vita a döntéseket. Ez a módszer sem csodaszer. Előfordulnak rosszul előkészí­tett fórumok, mérsékelt ér­deklődéssel. Az sem ritka, hogy vélemények gyanánt vagy helyett óhajokat sorol­Mindennapi apróságok szánták-e az Inget. A máso­dikban biztosan tudjuk, hogy nem. Egészen másról volt szó. Természetesen ekkor sem te­hettünk arról, hogy úgy érez­te az illető, az ing az övé. Oldalunkon tények és véle­mények kapnak nyomdafesté­ket. A vélemény lehet határo­zott, illetőleg csupán véle­ménycsíra. Benyomás, meglá­tás. A véleménnyel lehet egyetérteni, el lehet utasíta­ni. A véleménnyel bárki szem­beszállhat. Be kell küldeni, el kell hozni, leközöljük, az ol­vasó majd eldönti, neki me­lyik tetszik jobban. A salakos küldemény, a fel­sőbb szerveknek továbbított kivágat nem vélemény. Bizo­nyítvány. Amit nem rólunk, önmagukról állítottak ki. HITELRONTÁS. Múlt héten közöltük külső munkatársunk­nak a gödöllői buszosokat érintő panaszát. Utána a bu­szosok vezetője azzal fenyege­tett meg, hogy az írást továb­bítja a központnak, a jogá­szuknak, mert ez hitelrontás. Mondtam (néki, nem akadá­lyozhatom meg ebben. Följe­lenthet, beperelhet, föl is akaszthatnak, hitelük akkor is csak tőlük függ. A buszosok vezetője abban a tévhitben leledzik, amelyben oly sokan, hogy tudniillik egy újságcikk megteremtheti vagy elveheti a hitelüket. Micsoda tévedés. Tegyük föl. az utas minden áldott nap azt tapasztalja, a busz a megszabott időben ér­kezik, indul, a sofőr udvarias, télen a jármű fűtve, kibírható a zsúfoltság. Törődik az ilyen utas az újságcikkel? Nem tö­rődik vele. S ha mindez nincs meg, írhatunk bármilyen szép cikket, az utas káromkodik, s együtt szid bennünket a bu­szosokkal. Higgyék el, minden a buszosok kezében van. A kormány, a jegy, no meg a hitel és a hitelrontás is. VITATKOZZUNK? A na­pokban már megint azt hallot­tam, hogy elfelejtettünk vitat­kozni. Újra kéne tanulni. Nem bánom, tanuljunk meg vitat­kozni, minél többet tud az ember, annál jobb. De ha sza­badna, nekem az a vélemé­A nap programja Október 17-én: Gödöllő, művelődési ház: Számítástechnikai börze, 10 órakor. . A Z’ZI Labor gyermekmű­sora, 15 és 17 órakor. nyem, hogy nem vitatkozni, hanem gondolkozni kellene. Mindenkinek, reggeltől estig. Szakadatlanul gondolkozni. Mindent alaposan körüljárni. Megnézni elölről, hátulról, minden oldalról. És törni a fe­jet, mi volna, ha így, mi len­ne, ha amúgy. Gondolkozá­sunk eredményéről beszámol­ni társainknak. Ök megvizs­gálnák a mi következtetésein­ket, mi az övékét. Ügy hallottam, a gondol­kozás nem ártalmas. Az agy­sejtek úgy vannak megalkot­va, hogy roppant terheket ki­bírnak. Ha csak gondolkozunk velük, úgyszólván határtalan a teherbírásuk. Megbolondulni akkor szoktak, amikor parla­gon hevertetjük vagy renge­teg alkohollal zavarjuk össze őket. JÓ CSALÁD. Azok vajon körüljárták-e, amit körül kell. akik ily mondatot tettek je­lentésükbe: Nagyon jó csa­ládból is kerülnek ki gyere­kek, akik az emberi szó hiá­nyában az öngyilkosság gon­dolatáig jutottak el. Jó csa­lád, ahol nem kap emberi szót a gyermek? Remélem a vá­lasz vitathatatlan. Kör Pál Diáktanya: Szombati dili, 16 órakor. Üj formák időseknek, kiállí­tás, megtekinthető 10—18 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői mű­vésztelepen, A régi Gödöllő, kamarakiáliítás, megtekinthe­tő 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente története, állandó kiállítás, megtekinthe­tő 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóte­rem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. Október 18-án: Gödöllő, művelődési ház: Játék vasárnap, 15 órakor. Diáktanya: Video, 16 órakor. Üj formák időseknek, kiál­lítás, megtekinthető 10—18 óráig. A helytörténeti gyűjtemény, az aszódi múzeum és a kere- pestarcsai kiállítóterem műso­ra megegyezik a szombatival. s mm Október 17-én és 18-án: Suli-buli. Színes magyar filmburleszk. 4 órakor. 48 óra. Színes, magyarul beszélő amerikai bűnügyi film. 6 és 8 órakor. e Szombati jegyzet ■ Karmantyú Elöbb-utób b rp indenki harmincéves lesz — aki megéri. Helyesebben ez a határozatlanság nem a kor­ra vonatkozik, hiszen az idő mindenki számára egy­formán múlik. Inkább ar­ról van szó, hogy koráb­ban, vagy későbben beletö­rődünk létünk korlátaiba. Nem tudjuk, mások hogyan vannak vele, de mi, szelle­mi munkát végző fiatalok így érezzük. Kik vagyunk mi? Micso­dák? Szívünk szerint azt mondanánk, még pályakez­dők. Izgatottan hallgatjuk különféle fórumokon: va­jon mások is annak tarta­nak-e még bennünket? Aligha. Pedig bizony üt­ött jó volna a kedvezmé­nyekből részesülni. Mun­kánkkal ugyanis vagy nem érdemelhettük még ki a jussot, vagy ha igen, akkor sem kaptuk meg. Létezésünk korlátáit nem csak és főleg nem abban látjuk, hogy ma keveseb­bet vagy egyáltalán nem járunk moziba, színházba, s a hegyek láttán már meg sem dobban a szivünk, nem érezzük, merre vezet a völgyekben, a gerinceken a turistaösvény. Sokkal in­kább az a baj, hogy a ki­bocsátó iskolát hat-hét éve elhagyva tudásunk alapján még mindig pályakezdőnek érezzük magunkat. Vannak persze sokan, akik ennyi idő alatt is szép tudomá­nyos karriert futottak be, akiknek felfelé ível a pá­lyájuk, ám a felsőfokú tan­intézetekből kikerülő tízez­rekhez képest az az arány kicsiny. Közhelyszerű az a gya­kori megfogalmazás, hogy a fiatalok önmaguk képzé­se, ismereteik szinten tar­tása, ne adj isten bővíté­se helyett arra kényszerül­nek, hogy otthonteremtésü­kön fáradozzanak. Nem is nagyon tetszik nekem ez a szöveg. Az otthonteremtés mindig a fiatalokra várt. Igaz, ha sokáig várt rájuk a feladat, megöregedtek. Az otthonteremtésen mindig fáradozni kellett. Szokás megkérdezni egy ház elkészülte után, bele­fogna-e még egyszer a gazdája. A válasz is szoká­sos, nem. Pedig ha nem zárnánk le a kérdést egy újabb kérdéssel, hanem ki­csit várnánk, hadd gondol­kozzon az a másik, hama­rosan hozzátenné, de meg­érte! Ami pedig az otthon- teremtés kényszerét illeti, hát ez a belső kényszer egyidős az emberrel. A gondok forrása ott van, hogy az igények és a technika, az építészet kö­vetelményei hihetetlenül megnőttek. Ugyanakkor ér- vényes ez a tudásra, a tu­dományra is. Pedagógusok, közgazdászok, mérnökök és társaik e kettős szorítást érzik terhesnek. Amikor egy általános is­kola igazgatójával a tanoda bővítéséről beszélgettünk, meglepetésemre a tanítók, tanárok lakáshelyzetével is foglalkozott. Ügy vélte, hogy ez is hozzátartozik az iskolépítéshez. A számlák­ban nem jelentkezik, de amíg a fiatal pedagógus túr-farag, falaz, addig nem kerül könyv a kézébe. Az egyéni érdeklődésen kívül gazdasági szükség- szerűség is odavezeti a pá­lyakezdőt, hogy többet költsön szerszámokra, bar- kácseszközökre, mint köny­vekre, folyóiratokra, elő­adásokra. Csak gazdagodik vele az ember, ha magyar­tanár létére megtanulja a csőszerelvények nevét. Ilyen egyértelmű volna az erénye a szükségnek? Nem baj, ha időnként el­jutva a könyvtárba az Ezermestert is forgatjuk a többi olvasmány között. Bi­zonyos önbizalmat ad ne­künk, ha bebizonyítjuk, ha lassabban is. de néhány alapvető szakmunkát el tu­dunk végezni otthonunk körül. De ki pótolja köz­ben a mi hiányzó munkán­kat? Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom