Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
MA:-------------------------------------------------------A VftSárlÓ' „Nem lehet hát csodá'l■ r. 1 • ' kozni azon, hogy jó néismeff rOSSSUS gCtr hány termelő megmakacsolta magát, s úgy döntött, hogy biztos, ami biztos, vasvillára hányja áruját, a teheneket lakatja jól a terméssel, ahelyett, hogy naponta kísérletezzen — nem éppen tisztességes, nagyon alacsony felvásárlási áron — a kereskedőkkel.” (2. OLDAL) Bizonyíték „A látottak, • * m — • ■ m •• f " m hallottak, az a goi mukodo rendszer eleven valóság érzékletesen igazolta azt az érvrendszert, amely a hazai beruházás halaszthatatlansága mellett szól. Megerősítette bennünk azt a meggyőződést, hogy a jelent és a jövőt tekintve is helyes, fejelős döntés volt a nagy építkezés megkezdése.” (3. OLDAL) VíLAG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK IZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGI I MEGYEI YINACS LIPJI XXXI. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM ÍCra 2.20 forint 1987. OKTÓBER 17., SZOMBAT A szovjet partnernek Galéria-avató Szentendrén A búzarekord elmaradt Meglelték „Kérdés az is, hogy a családi színhazat épületet, kí gondoskodik majd a stukkók és az aranyozott falfelületek temperált levegőjéről? Minden erőt össze kell fogni ahhoz, hogy legalább ideiglenesen megoldják a részleges hasznosítást.”, (4. OLDAL) Bizakodó »• • ■ nem számít, hogy az FTC, vagy mm , • m , a Videoton ellen játszunk. Kis túl- a VCCI IZZÓ zással: én tűzzel-vassal irtom azt a szemléletet, hogy számolgassunk, kalkuláljunk a pontokkal, az ellenfelekkel. Minden mérkőzésre maximálisan fel kell készülni..(11. OLDAL) Autóbusz-export Űjabb Ikarus autóbuszok szovjet exportjára írtak alá szerződést pénteken Budapesten. A Mogürt külkereskedelmi vállalat és a szovjet Avto- export külkereskedelmi egyesülés vezetői a két ország közötti hosszú lejáratú árucsereforgalmi egyezmény keretében 466 millió rubel értékű szerződést kötöttek. Sugárzó napfényben, esti szürkületben Kukorica-nagyüzem a földeken Október közepén javában tart a mezőgazdasági nagyüzemekben a kukoricabetakarítás csúcsszezonja. Az erre a munkára felkészített kombájnok a késő esti órákig járják a. földeket, mivel a termés most már olyan állapotban van, hogy könnyen és viszonylag jó minőségben betakarítható. A terméseredmények eléggé differenciáltak, annyi azonban bizonyos: a hozamok némileg elmaradnak a várakozástól, mivel az időjárás nem volt kedvező. Az, hogy sokáig hiányzott a csapadék, most, a törésnél is megmutatkozik: a szemek könnyebbek a szokásosnál, az érés nem sikerült tökéletesen. A siló általában jó minőségű lett, mivel sikerült időben lehozni a földekről a télire tárolt termést. A szemeskukorica-betakarí- tással sokfelé vártak a gazdaságok, abban a reményben tették ezt, hogy a szemek viszonylag nagy nedvességtartalma a természetes száradás következtében fokozatosan elpárolog. Ez a -folyamat az idei őszön meglehetősen lassú volt, a legtöbb gazdaságban most meglehetősen nagy költséggel, szárítani kell a szemeket. Várakozni azonban tovább nem lehet, az üzemek már amúgy is késésben vanömlik Érden az őszi napfényben aranyló kukorica az IFA platójára. Dongó László lapáttal igazítja el a szemeket (Hancsovszki János felvétele) nak. A gazdaságok a műszakok megnyújtásával igyekeznek immár teljes ütemben és késedelem nélkül lehozni a földekről a termést. Mint mindig, most is utoljára maradnak a hosszú tenyészidejű hibridek. Pest megyében is teljes erővel folynak az őszi betakarítási munkák. A hét eleji tartós esőzés után most már újra munkába álltak a kombájnok, hogy folytassák a kukorica törését. Ahol nem ázott át nagyon a talaj, ott a vetőgépek is szorgalmasan róják a földeket, vetik a búzát, az őszi kalászosokat. Érden a Benta Völgye Termelőszövetkezetben 370 hektárról három kombájn töri a tengerit. Befejezéshez közeledik a búza vetése is, az idén 450 hektáron kerül földbe kenyérgabona. Tárgyaink ünneplőben Kraszna! Lajos és Horváth Ferenc nagy érdeklődéssel szemlélte a szebbnél szebb lakberendezési és iparművészeti tárgyakat Szűkebb pátriánk művészeti fellegvára, Szentendre tegnap ismét újabb galériával gazdagodott. A szentendrei iparművészek Péter-Pál alkotóközösségének galériaavatóján jelen volt Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, valamint a város politikai, társadalmi és képzőművészeti életének számos vezetője. Az ünnepi eseményre eljött Horváth Ferenc, a Pemü vezérigazgatója, akinek külön is megköszönték azt a segítőkészséget, amelyet a vállalat a galéria kivitelezése során tanúsított. A Péter-Pál galériát Színi István, Szentendre tanácselnöke nyitotta meg. Mint mondotta, napjainkra már világossá vált, hogy egyetlen galéria nem képes egyszerre száz művész számára biztosítani a bemutatkozás lehetőségét és megteremteni a megélhetés feltételeit. Ezért támogatták a műhely és az art’eria galéria létrejöttét és ezért a legfiatalabb, az iparművészeti alkotóközösség megalakulását. A közösség tagjai esztétikus, mindennapi környezetünket szebbé tevő tárgyakat állítottak ki. Az elképzelések szerint szolgáltatás jellegű komplex lakásberendezés és lakberendezési tanácsadás is szerepel a programban. Élenjáró termelők Elkészült a MÉM-ben a búzatermelő gazdaságok terméseredményeinek összesítése. Az üzemek — az adatok szerint — nem tudták az idén túlszárnyalni korábbi teljesítményeiket, mindenekelőtt azért, mert az időjárás a te- nyészszezonban több alkalommal is kedvezőtlen volt. Egyes agrotechnikai fogyatékosságok oda vezettek, hogy a rekordok, az igazán kiugró teljesítmények ezúttal elmaradtak. Még így is számos gazdaság aratott le nemzetközi mércével mérve is jó termést. Hektáronként nyolc tonna felett az idén egyetlen gazdaság sem takarított be búzát. Hét és fél-nyolc tonna között sem tudtak teljesíteni1 a termelők. Hét-hét és fél tonna között három üzem takarított be búzát hektáronként. Az adatok szerint 5,5 tonna fölött az idén 134 üzem jutott hozzá búzához. A megyék rangsorában, a legjobbak között egyébként a következő sorrend alakult ki: Fejér, Győr-Sopron, Baranya, Komárom, Nógrád (az ottani talajon kitűnő teljesítménynyel) és Tolna megye. Színi István az avatáson átvágja a galéria bejáratát elzáró szalagot (Erdősi Ágnes felvételei) Elnyerték a kiváló címet Ötvenéves a papírgyár ötven esztendeje annak, hogy üzembe állt a Papíripari Vállalat szentendrei gyára. Ebből az alkalomból rendeztek tegnap ünnepséget Szentendrén, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár színháztermében. Ott volt Lé- nárd László, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának titkára, Rét Péterné, a Nyomda-, a Papíripar, a Sajtó és a Könyvkiadás Dolgozói Szak- szervezete központi vezétősé- gének titkára, Turcsányi Imrévé, a városi pártbizottság titkára, Krajcsovits Istvánné, a városi tanács elnökhelyettese és Lakner Kálmán, az Ipari Minisztérium főtanácsosa. Balázs Andrásnak, a gyár főmérnökének ünnepi beszéde után Turcsányi Imréné köszöntötte a kollektívát, majd Juhász Mihály, az Országgyűlés ipari bizottságának elnöke, a Papíripari Vállalat vezérigazgatója átadta a Kiváló Gyár kitüntetést bizonyító oklevelet ács Károly' igazgatónak. Ezután kitüntetéseket és elismeréseket nyújtottak át. Ennek során Németh András papírgépvezető a Munka Érdemrend bronz fokozatát vehette át. A vendégek megtekintették a szentendrei gyáregység legkorszerűbb üzemeit TAGOLÓDÁS L eegyszerűsített persze erősen a séma, de ennek köszönhetően könnyen áttekinthető. A séma szerint a . gazdaságban egy különleges hármas, az állam, a vállalat és az egyén együttes hatása érvényesül, úgy is. hogy fentről lefelé (az államtól a vállalaton át az egyénig), s úgy szintén, hogy lentről felfelé, azaz az egyéntől a vállalaton át az államig. A gond már ott kezdődik, és erre éppen most, amikor két új adónemre készül fel a gaz- t dasági egységek köre, illetve a keresők tábora, sorozatban halljuk a példákat, az elriasztó tapasztalatokat, hogy ki mit ért ezen az együttes hatáson, továbbá magán az alapfogalmakon, az államon, a vállalaton, az egyénen. Témánk szemszögéből nézve ugyanis (az ún. hatásmechanizmusok szemszögéből' vizsgálva) a gazdaság minden gazdálkodó egységének vállalatnak kellene lennie. A baj az, hogy a vállalat (az ún. igazi vállalat, ami alatt a legtöbben ipari nagyobb üzemet értenek) sem vállalat, hiszen tevékeftységé- ben éppen csak nyomait lelni (ha lelni egyáltalán) a vállalkozásnak. A szövetkezetek ugyan vállalati rendben gazdálkodnak, sokan mégis szívesen felejtik ki azokat a vállalatok köréből, az ágazati hovatartozásokat pedig éppen csak megemlítjük, holott ezeknek sajnálatosan sokkal nagyobb még ma is a jelentősége, mint annak, ténylegesen hol mit csinálnak, milyen társadalmi tiszta jövedelmet termelnek.meg. Néhány morzsányi ez a legutóbbi hetek vitáiból, amelyek egyrészt vállalatokon belül, az évi terv előkészületeiként, másrészt lakossági fórumok formájában a magánszemélyek jövedelemadójáról i folynak. S azért csupán morzsányi, mert tapasztaljuk gyakran azt a veszedelmes aránytévesztést is* - hogy az egyén vagy termelőként (a gazdálkodóknál), vagy fogyasztóként (a lakossági fórumokon) jelenik meg a gazdasági hatások erőterében, holott kézenfekvőnek kellene lennie a szerep kettősségének, annak, hogy a fogyasztó magatartása visszahat a termelőre, amint a termelő (egyén) sem függetlenedhet a fogyasztótól. Az pedig végképp tévedések sokaságával jár, amikor az állam (jelen esetben gazdasági szerepkörben) kerül szóba. A megyében vállalatok (ipari, mezőgazdasági és más üzemek) soránál észleljük például azt a furcsa magatartást, amely minél keményebb állami fellépést sürget az ágazati kapcsolatokban, a kooperációban stb., azaz a partnerekkel szemben, ugyanakkor elutasít mindenféle állami dirigizmust (például bizonyos adónemek korábbiaknál magasabb mértékének megjelölésében) a saját vállalat tevékenységének tervezésekor. Nehéz most jövő esztendei terveket készíteni a gazdálkodóknál? A kérdés szónoki, mert roppant nehéz, rengeteg a bizonytalanság. S még inkább nehezíti a tervezők dolgát saját szemléletük, amikor olyan tagolódásban gondolkodnak, aminek alapköve a kizárásos módszer. Ennek érdekes módon a legérzékletesebb megjelenése az egyén termelői szerepének túlbecsülése a gazdálkodóknál, szinte teljesen elszakítva azt a fogyasztói szerepkörtől, magatartástól, a fogyasztóként létrejövő, de termelőként megvalósuló cselekedetsortól. (Aminek napjainkban legszemléletesebb példáival a háztáji termelést magas fokon integráló mezőgazdasági üzemekben találkozhatunk.) A legnagyobb baj ott van, hogy legtöbbször a tervezés (és ez a népgazdasági tervezésnek is jellemzője) a szervezetet minden tekintetben az egyén fölé emeli, de úgy, hogy közben szem elől vész az egyént a szervezethez kötő viszonyok észszerűsége, célszerűsége és áttekinthetősége. Ennél is kevesebb figyelmet kap az, hogy szervezeten belül az egyéneket bonyolult kapcsolatrendszerek fűzik egymáshoz, s ezeknek a kapcsolatrendszereknek az érdekkonfliktusaira az egyeztetési mechanizmust már a tervezés időszakában létre kellene hoznia a programot készítőknek. T apasztalataink sokasága figyelmeztet rá, termelőmunkánk leggyengébb pontja nem a végrehajtás (furcsán hat így leírva, de igaz), hanem az előkészítés, a tervezés. S azért gyenge pont, mert nem képes vagy csak nagyon nehezen és lassan képes szakítani az erős tagolás módszertanával, a bevezetőben említett hármas, az állam, a vállalat, az egyén egymásra gyakorolt hatás- mechanizmusának mellőzésével. -Terveink gyakran azért rosszak (végrehajt- hatatlanok), mert rossz, hibás a kiindulópont, mert elszakítjuk azt egymástól, amik összetartoznak, amiknek értelmét nem a tagolódás, hanem a kölcsönhatásokkal létező erőtérben való együttes elhelyezkedés, elhelyezés adja. M. O.
