Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-16 / 244. szám

1987. OKTÓBER 16., PÉNTEK mr « MEGYE! 3 Mozqósítani csak erős hittel lehet A dunakeszi élelmiszer-áruházban Lévai János mutatja be a vendégeknek a választékot (Folytatás az 1. oldalról.) oldása sokszor viták tüzében megy v,égbe. Baj akkor len­ne, ha a viták öncélúan foly­nának és közben állna a munka, de ha a viták a jobb munkára serkentenek, akkor éleszteni kell az eszmecseré­ket, hogy még alkalmasab­bakká válhassunk az érzé­keny hangulat befolyásolásá­ra, helyes irányba terelésére. Az agitációs, propagandamun­ka jelentősége abban is rej­lik, mennyire képes lerövidí­teni az időt, o befogadóké­pességhez vezető utat. Szűkebb körben Nem csupán elvi, ideoló­giai kérdésekről van szó, ha­nem gyakorlati teendőkről is: segíteni az iskolából kikerü­lők elhelyezkedését, beillesz­kedését a munkába... a fel­szabaduló munkaerőt a szük­séges, a hasznos irányba te­relni, mindenki ott dolgoz­zon, ahol társadalmilag hasz­nos értéket tud létrehozni.., megtalálni mindenütt azokat az apró, sokszor pénzt sem igénylő lehetőségeket, ame­lyek nemcsak elviselhetővé, hanem széppé tehetik a lako­sok napjait: a tanácsoknál, a kereskedelemben, a szolgálta­tásban — mindenütt legyen kötelező ügyelni az állampol­gárok közérzetének javításá­ra... kerüljön a korábbinál még inkább előtérbe a lakó- területi munka. Bizonytalanságot, bizalmat­lanságot oszlathatnak el a po­litikai testületek, ha az ed­diginél gyakrabban beszélget­nek kis csoportokban, szűkebb körökben emberekkel, ahol bátrabban mer mindenki megszólalni; nem a nagy ak­tíváknak, monstfe találkozók­nak van most itt az ideje. Er­re volt példa amiről Kristófek Istvánné, Szob nagyközség pártbizottságának titkára is szólott. Mint a többi között mondotta, amikor feladatter­vüket készítették, megfordí­tották a sorrendet. Nem ak­kor tanácskoztak a közösség­gel, amikor már elkészültek a tervvel, hanem előtte kér­dezték meg, ki mit gondol, mire van lehetőségük, mi az, amit elhatározhatnak, mert végre is tudják majd hajtani. Nem engedheti meg ugyanis egyetlen pártbizottság, párt- szervezet sem magának, hogy kinyilatkoztatásokat tegyen, s végül utólag lássa be, erején felül tervezett. Így történhe­tett, hogy nem kellett lemon- daniok két társközség ivóvíz­zel való ellátásáról, valamint a csatornahálózat bővítéséről, a kereskedelmi alapellátás mennyiség; és minőségi javí­tásáról. Minden formalitást száműz­ni kell a munkából, fogalmaz­ta meg a Központi Bizottság titkára is. Ezért kerül majd sor a politikai intézmény- rendszer korszerűsítésére. A többi között foglalkoznak az­zal a gondolattal — tegnap is helyeslésre talált a gyakorla­ti pártmunkások körében —, hogy a végrehajtó, valamin! a pártbizottság testületét egy kisebb létszámú pártbizottság­gá kellene netán átformálni Olyan testületté, amely köny­A legkorszerűbb technikával szerelték fel a rendelőintézetet. A képen (balról jobbra) Krasznai Lajos, dr. Balogh Pál, Pál­mai László és Lukács János nyebben mozgatható, tárgyaló­képesebb, közelebb kerülhet a kollektívákhoz. Ritkábban kell összehívni értekezleteket és csak olyankor, amikor érdem­ben van tárgyalnivalója. Jó lehetőséget nyújt majd a párbeszédekre, a politizálás­ra és mindenekelőtt a stabili­zációs és kibontakozási fel­adatok országos és hely; meg­valósítására a tagkönyvcsere. Tagadhatatlan, hogy admi­nisztrációs munka sokaságát is jelenti az aktus, de a cél mégiscsak az, hogy minden párttag elmondhassa vélemé­nyét, beleszólhasson a dolgok menetébe: a párt megújulását eredményezze ennek a csatá­nak a megvívása is. Mozgó­sító ereje legyen! galmaztak meg a vendéglátók a nap folyamán, de Lukács János tapasztalhatta: nem fá­radt aktivisták, hitet vesztett politikai munkatársak panasza volt ez. Nagyon is felelős, el­kötelezett, önmaguk helyét, szerepét jól felismerő, mozgó­sításra képes emberekkel ta­lálkozhatott. Ezt, amikor a Központi Bi­zottság titkára kijelentette: mozgósítani csak erős hittel lehet —, meg is jegyezte —, a nap folyamán örömmel ve­hette tudomásul, hogy a va­lós nehézségek, gondok elle­nére is számos sikerről adhat­tak számot Dunakeszin, Vácott és megyei szinten. Nem Lu­kács János az első vendég mostanában Pest megyében, aki elismerőleg szólt arról a politikai, gazdasági és műve­lődési tevékenységről, amit ha csak bepillantásként is, né­hány óra sűrített programjá­ban élvezhetett. Nincs megállás Bár szűkében vannak az anyagiaknak mindenütt, még­is ki tudtak választani olyan halaszthatatlan teendőket amelyek a lakosság hasznára vannak. Kívülről ugyan mát gyönyörködhet Dunakeszi éí környéke a december közepi táján átadásra kerülő szakor­vosi rendelőben, vailójábar csak amikor felszabadulásul évfordulóján birtokba veszik értik majd meg, milyen vál­tozást hoz életükbe csupán c; az egy korszerű intézmény. De terveznek lakásépítés — segít megvalósításában i járműjavító, a tanács, az if­júsági szövetség, az ifjúsági lakásépítő szövetkezet... No­vember 6-án teszik le a leen­dő gimnázium alapkövét. Fqí fejlődése vetekszik nem egy város fejlődésével: -kész a gáz gerincvezetéke, bárhová beve­zethetik már a családok laká­saiba. Folyamatban van az egészséges víz vezetése. S Gödön is előtérben van a csa­torna, valamint a gázveze­ték építése. Az élelmiszer-ellá­tás javításét pedig valamennyi helyen, napirenden tartják. Amennyiben csak az ellátás javításáról hallhatott volna Lukács János, annyiban nem lett volna teljes a kép. De meggyőzhette a gödi Duna- menti Tsz-ben néhány adat: a termelésben, a termékszer­kezet sokféleségében a több lábon állásban, a -lehetőségek kihasználásában itt és másutt is mily nagy eredmények vannak. De ami ennél is fon tosabb: készek a tvoábbfejlő- désre, nincs megállás. Még 1985-ben a tsz-ben a létfenn­tartással küszködtek, 1986-ban 40 millió forint volt a terme­lési eredményük, idén pedig megközelítik — már belátha­tó — a százmillió forintot, Számos „miért”-re adtak na­gyon konkrét és megnyugta­tó választ. Budapest közelé­ben, a főváros elszívó hatá sa közben úgy kell dolgozni- ok, hogy biztos jövőt nyújtsa­nak tagjaiknak, s az ország nak is haszna származzon munkájukból. Nem ártana — mondották — felülvizsgálni néhány szabályozót, amely sokszor ellentmond a tőkés- export-érdek megvalósításá­nak, s „bünteti”, ha valami­ből exportképes terméket ál­lítanak elő. Mily nehéz volt keresztülvinniök például csiga exportját, most pedig már nemcsak összeszedik, de tenyésztik is. Lehetne sorolni a gyárak és tsz-ek energiatakarékos ta lajművelését, a folyékony trá­gya felhasználását, az alapte­vékenység veszteségét pótló ipari ágazat sokféleségét, a hűtőalagút megvalósítását... Annyit adj fiam... Annyit adj a földnek fiam, amennyit az meghálál — idéz­te édesapja szavait Murvai Zoltán. Ez érvényes, ha nem is így fogalmazták meg, a vá­ci gyárakban is. Krause Fe­renc né, a Senior Kötöttáru- gyár, vagy Kikillai Gábor, a Forte gyár pártbizottságának a titkára termékeik kiválósá­gáról beszélt, a tőkés piaco­kon is keresett áruikról, mű­szaki _ fejlesztéseik eredmé­nyességéről, szigorú terveik teljesítéséről. Olyan volt a tegnapi nap, mint az igazi valóság. Nem mutattak rózsaszínűbb képet a vendéglátók, az igazságot tár­tak Lukács János elé. Hihető volt a sikerekről számot adó tájékoztató éppúgy, mint az aggodalmak, a halmozódó problémák felvetése. Az azon­ban biztató lehetett a Köz­ponti Bizottság titkára szá­mára, hogy a bajokat nem „elsírták” előtte, hanem azt is be tudták mutatni, mit tesz­nek önmaguk a megyei párt- bizottság segítségével; hiszen várnak fentről is cselekvést, gyors elhatározásokat, de eb­beli várakozásuk közben, amit maguk megtehetnek, nem té­továznak, minden alkalmat felhasználnak életünk jobbí­tására. S. Á. Ne egyágúan A vendég kifejtette: na­gyobb önkritikával kell felál­lítani a munka mércéjét va­lamennyi működési területen. A pártmunka nem önmagában való. Nem lehet jó valahol egy pártszervezet, hiába felel meg a szervezeti követelmé­nyeknek, ha az adott helyen rosszul működik a gazdaság. A kettő elválaszthatatlan egy­mástól. Ugyanígy összefügg az önkritika a kritikával, nem lehetünk „egyágúak”, hang­súlyozta Lukács János. A po­litikai irányvonal meghatáro­zó, a gazdasági életet is a kormányzat tereli helyes me­derbe, de sok függ a helyi végrehajtástól is, tőlünk, va­lamennyiünktől. Bármennyire nem mosható össze a felelős­ség a múlt elemzésében sem, de ugyanúgy nem mosható össze a jövőt illetően. Minden szinten akkor érhe­tünk el eredményt, ha bízunk önmagunkban és képesek va­gyunk táplálni a hitet mások­ban is. Ha gazdasági helyze­tünk jobbításának nem is tu­dunk egészen pontos dátumot szabni, a változtatás esélyét azonban képesek vagyunk fel­vázolni. Hogy megvalósulja­nak elhatározásaink, szavaink és tetteink egységén múlik. A számok tengere mögött embe­rek vannak, akiknek tevé­kenységétől függ, hogy akár a VII. ötéves terv, akár a há­rom évre megfogalmazott sta­bilizációs program, majd a kibontakozás útja szándékaink szerint alakul-e. Sok jogos aggodalmat fo­Itadó Aurél a fotótechnika fejlődéséről ad tájékoztatót (Erdősi Ágnes felvételei) Minden gyártó célja: Kína Sportmecénás a Datacoop Tuflják, ml a sikk sportoló körökben? Válogatottszerelést hor­dani. Másodvonalbeli labdarúgók, atléták feszítenek edzés után a strandon a hölgyek között, zsebrevágva piros-fehér-zöld csíkos tré­ningben az elismerő pillantásokat, egykori kiöregedett ^birkózó vág­ja nemzetiszinű csíkkal díszített sporttáskájába egy sörmeccs után fonnyadt edzőcipőjét, s a sznob vitorlás valamelyik jó nevű sportoló valamelyik olimpián viselt viharanorákjában húzza fel a spinakkert egy századrangú vitorlásversenyen. Hiába kérem! Az emberi nagy­zási hóbortnak nincs határa! S most újabb kihívással kell szembenézni ezeknek az urak­nak és hölgyeknek. Mert ha valóban menők akarnak lenni, akkor olyan öltözetet kell be­szerezni, amelyen az Adidas neve mellett ott díszeleg egy másik cégé, a Datacoopé is. Hogy miért éppen ezé? Azért, mert a diósdi Datacoop hír­adástechnikai kisszövetkezet a múlt héten bejelentette, hogy a Magyar Vívószövetség hiva­talos támogatója lesz az el­következő öt évben. Így a leg­jobbak, tehát a válogatott ke­ret tagjai, s mindazok, akik nemzetközi versenyeken — olyan találkozókon, mint a Tokaj Express Párbajtőrkupa vagy a Törley Kupa, a Szocia­lista Országok Vívóversenye, a Hungária Kupa — döntőbe kerülnek, a Datacoop emblé­máját viselik ruhájukon, tás­kájukon, fürdőköpenyükön. S ha most egy kicsit belegondo­lunk a sportsznobok lelkivilá­gába, akik elsősorban a fe- hórsportokat — a vívást, a teniszt — részesítik előnyben, kiderül, hogy milyen sokat­mondó lehet egy Datacoop felirat: egy fehórsport, azaz a vívás képviselője, s mind­ezt teszi az illető válogatott szinten... Veszélyben az olimpia Nem ritkaság manapság, hogy egy-egy sportágat vagy versenyt vállalatok finanszí­roznak. Itt van például a Hungalu, amely az evezőspor­tok mecénása, a Compack Arany Mokka, amely a ke­rékpárversenyek szponzora. S azon sem lehet csodálkozni, hogy egy cég a magyar vívó­kon keresztül szeretné ismert­té tenni nevét. A honi vívás a hullámvölgyek ellenére még mindig a legtöbb érmet hozó sportágak közé tartozik. Bár már nem csillog olyan fénye­sen a híre, mint tíz-húsz-har- miinc esztendővel ezelőtt, de a vívók még most is minden világversenyen döntőközeiben vagy döntőben vannak. A szép eredmények ellenére nem dúskál viszont anyagi javak­ban a szövetség. A rendelke­zésükre álló keret elfogyott a nyári lausanne-i világbajnok­ság idejére, s már-már ve­szélyben forgott az olimpiai felkészülés, mikor a huszon­negyedik órában megjelent a Datacoop. De hogyan? — Nem ez volt az első ak­ciónk a vívósportban — mond­ja Bindics Ferenc, a szövet­kezet elnöke. —- Tavaly négy- százezer forinttal támogattuk a Szocialista Országok Verse­nyét, s a befektetett pénz be­hozta azt, amit vártunk. — Ezek szerint a nevüket akarják megismertetni a vívó kon keresztül a világgal7 — Pontosan. Mi nem egy- egy terméket akarunk reklá­mozni, hanem a Datacoop ne­vet* beépíteni a köztudatba. Megtehettük volna, hogy hir­detünk a televízióban vagy különböző lapokban, de kiszá­moltuk, hogy ez a megoldás fajlagosan olcsóbb. Még ak­kor is, ha havonta százezer forinttal támogatjuk a szövet­séget, tehát a szerződésben foglalt öt esztendő alatt hat­millió forintot fizetünk ki. Garázsban kezdték Ha arra gondolunk, hogy egy cég kifizet hatmillió fo­rintot egy menő sportág finan­szírozására, kiderül, hogy nem is olyan hatalmas ez az ősz- szeg. De ha mindezt egy alig ötesztendős szövetkezet teszi, amelyik egy diósdi garázsban alakult meg 1982-ben, egyből érdekes lesz a dolog. A ga­rázsmomentum mellesleg kí­sértetiesen emlékeztet egy má­sik, azóta már világhírnévre szert tett vállalat létrejöttére. A számítástechnikai világ böl­csője, s azóta is egyik felleg­vára az egyesült államokbeli Silicon Valley, vagyis a Szi­likon völgy. S a völgy fejedel­meinek egyike az Apple, cég, melynek zöld, piros almával fémjelzett termékei a piac leg­ütőképesebb, legkeresettebb számítástechnikai cikkei közé tartoznak. A kis kitérő után kanyarod­junk vissza a diósdiafchoz! A szövetkezet harminc emberrel dolgozik, s ezenkívül egy be­dolgozó apparátussal, s úgy tűnik, hogy tevékenységük annyira kifizetődő, hogy meg­engedhetik maguknak egy sportág szponzorálását. — Az éves termelési érték körülbelül háromszázmillió forint lesz, s ebből hatvan- hetven milliós nyereségre szá­mítunk — indokolja döntésü­ket Bindics Ferenc. Mit mondjak? Ezek a szá­mok mindenképpen tiszteletet ébresztenek az emberben. Kü­lönösen akkor, ha még azt is tudjuk, hogy olyan számítás­technikai termékek előállítá­sából adódik ez az eredmény, amelyek nem tartalmaznak tőkés importhányadot. Ha azt mondtam, hogy tisz­teletet ébresztenek az embe­rekben az előbb említett szá­mok, akkor érdemes megemlí­teni még egy figyelemre mél­tó tényezőt: a tavaszi BNV-n beszélgettem dr. Sólyi Iloná­val, a Datacoop kereskedelmi igazgatójával a cég hamaro­san beinduló beruházásá­ról, a Diósdon épülő kétezer négyzetméteres üzemcsarnok­ról, amely százmillió forint­ba kerül. Júniusiban kezdő­dött meg a kivitelezés, s azok, akik rendszeresen jártak Diós­don a 70-es úton, megihökken- ve tapasztalhatták, hogy órá­ról órára magasodik egy épü­let az út mellett. Ma már te­tő alatt van az üzemcsarnok, és decemberben át is adják. Vagyis, fél esztendő kellett a megvalósításhoz! Vásár Pekingben Ilyen tempó Ismeretében azon sem kell csodálkoznunk, hogy a jövő hónapban Kíná­ba utaznak a szövetkezet szak­emberei egy nagy volumenű üzlet előkészítésére. Az előz­ményekről ezt mondta Bindics Ferenc: — Számtalan gyártó célja Kína. Hatalmas ország, óriási felvevő piac, és kemény va­lutával fizetnek. Ha egy ilyen helyen sikerül megvetni a lá­bunkat, sok gondunk megol­dódik. Ebből a megfontolásból kiindulva júniusban részt vet­tünk Pekingben egy vásáron, és felkereste pavilonunkat a kínai elektronikai miniszter­helyettes — teljesen véletle­nül. Utána a minisztérium meghívott bennünket egy szá­mítástechnikai szimpóziumra, s most ott tartunk, hogy a négy kiemelt gazdasági övezet egyi­kébe eladjuk termékeink li­ce ne ét. — Furcsának találom, hogy Kínában éppen magyar számí­tástechnikát akarnak megho­nosítani, mikor ott van a kö­zelükben a nagyon fejlett ja­pán mikroelektronika. — Igen, csakhogy a kínai feltételekhez képest túl fejlett a japán ipar, s nem tudnák bevezetni. A mienk pedig olyan, amit meg is tudnak va­lósítani. — Kína nagy falat. Bizo­nyára azonban vannak köze­lebb is érdeklődők a termé­keikre? — Most indul be nyugat-eu­rópai kereskedelmünk is, s e pillanatban legjelentősebb ter­mékünk az elektronikus pénz­tárgép, amit saját gárdánk fejlesztett ki. Míg ez Auszt­riában húszezer schilling, ad­dig nálunk negyvenezer fo­rintért lesz kapható. Szocialis­ta és hazai piacon akarjuk ér­tékesíteni. Ezenkívül megcé­loztunk egy lakossági réteget. Hogy milyen termékkel, az hadd maradjon egyelőre titok, miivel félő, hogyha kipattan, mások is „ráharapnak”. De egy-két hónap múlva vissza­térhetünk rá. Fiedler Anna Mária *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom