Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-13 / 241. szám
1987. OKTÓBER 13., KEDD rrsr , MKlíMI Senke Valéria Pest megyében Jubiláns véradó Érdről A legtöbb, mit embernek adhat Benke Valéria az elméleti konferencia előadója. A képen (balról jobbra): Lénárd László, a megyei párt- bizottság titkára, Nagy Sándorné, Benke Valéria, Krasznai Lajos és Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke (Folytatás az 1. oldalról.) lölt kapcsolatteremtő képességét, szervezőtudását, -készségét valamely önként választott téma előadására. Természetesen nem ez az egyetlen módszer az alkalmasság Vizsgálatára, de arra ez mégis bizonyíték, hogy több hónapon át á rendes munka mellett mily áldozatkészen kutatják a tanárok: kik lehetnek a legalkalmasabbak a pályára, és ne csupán a véletlen szerencse: egy húzott tétel döntsön el sorsokat... Személyre szólóan értékelik később is a diákok munkáját. A pedagógusok részt vesznek a helyi és a megyei’ közéletben is. Azonkívül már hagyománya van az itt rendezett nyári zenei tábornak, a nyelvi tábornak. Benke Valériának megmutatták az intézmény jól felszerelt stúdióját, fotóműhelyét, az uszodát, amely nyitva áll még a szomszédos községek fiataljai előtt is. Nagy hatást gyakorolt a látogatóra a galéria ízléses, értékes kiállítása. Fél évszázadnál is régebben nyomott tankönyvek, kötelező.: olvasmányok -éppúgy, ott yannak, a vitrinekben, mint a jelenben ott tanulók kézimunkája, tehetségéről árulkodó alkotása. Csak néhány perc A főiskola életével való ismerkedés után Benke Valéria megtekintette a messzi országokban is híres lámpamúzeumot, ahol éppúgy megtalálható a múlt szegényeinek, Hosszú távú céljainkért mint a kiválasztottak porcelán-, ritkaságszámba menő, sokat érő lámpái. A lámpamúzeumon kívül értékes órák, tányérok, fegyverek gyűjteményét is örömmel mutatta be Borús Ferenc, a múzeum vezetője. A vendég betért az öregek napközi otthonába, s hacsak néhány percre is, de kedves beszélgetés alakult ki a váratlan vendéggel. A nagyközség könyvtárát Tóth Andrea mutatta be a Központi Bizottság tagjának. Lelkes, szép, kerek mondataiból nem volt nehéz kikövetkeztetni: pedagógusi végzettséggel könyvtá- roskodik Zsámbékon. Valóban itt végzett a főiskolán: ő büszke az alma materra, a főiskola vezetői pedig az irodalom népszerűsítőjére. Délután került sor a megyei párt-, állami és a tömegszervezeti tisztségviselők, a városi és városi jogú pártbizottságok első, valamint ideológiai titkárai, megyei és területi propagandisták és agitátorok számára rendezett elméleti konferenciára. Korábbi, hasznos hagyomány itt, Pest megyében, hogy különböző 'kérdésekről sí elméleti konferenciát rendezzenek. Az 1987—88-as pártoktatási évben a tegnapi volt az első ilyen rendezvény a megyei pártbizottság székházában, Krasznai Lajos elnökletével. Ideológiai életünk időszerű kérdéseiről a szegedi tanácskozás alapján címmel Benke Valéria tartott előadást mintegy háromszáz megjelent előtt. Az előadó már bevezetőben utalt arra, hogy a tavasszal megtartott szegedi ideológiai tanácskozás szolgáltatja előadása gerincét, de az azóta felvetődő ideológiai kérdésekről is szól. természetesen az MSZMP Központi Bizottsága július 2-i állásfoglalása, majd az őszi parlamenti ülésen elfogadott kormányprogram alapján. Utalt arra is az előadó, hogy minden bizonnyal még az idén a Központi Bizottság tárgyalja majd az ideológiai élet aktuális, megválaszolásra váró kérdéseit. Mindezt azért is hangsúlyozta Benke Valéria, mert mint a többi között mondotta: mások ma már a kérdések és mások a hangsúlyok is a tavaszi tanácskozáshoz képest. Előadásában különös hangsúlyt kapott annak taglalása. lehetséges-e összekapcsolni, összehangolni a modern árutermelést szocialista közösségi értékeinkkel? Vagy az: milyenek lehetnek a köztulajdonon alapuló különböző vállalkozások? Mindezeken kívül sok — széles közvéleményt foglalkoztató — társadalompolitikai —, az előbbiekkel összefüggő kérdésre adott választ. őszintén beszélt Benke Valéria a gazdasági problémákról. illetve arról a sok tényezőből összetevődő felelősségről, amely vagy amelyek előidézték a gondokat. Első helyen szólt a Központi Bizottság felelősségéről, de minden szinten kutatni kell a baiok gyökerét. S jo^os volt az előadó szónoki kérdése is: akik annyira sürgetik a változásokat, a megújulást, vajon nem ugyanazok közül kerülnek-e ki a hátráltatók, hiszen nem elég szavakban igényelni az újat, nem szabad akkor sem visszarettenni, amikor a változás konfliktusokkal jár, próbára teszi a tudást, az erőt is. Nem lehet csupán sürgetni a változást és mihelyt valami történik, azt nyomban elutasítani. Ha azt kívánjuk, hogy számoljuk fel a veszteséges vállalatokat, akkor a munkaerő leépítését is vállalni kell. Természetesen továbbra sem mondunk le az általános foglalkoztatottságról —, de segíteni kell a dolgozók átképzését, átirányítását azokra a munkahelyekre, ahol értéket állíthatnak elő, ahol szükség van rájuk. Ha utat nyitunk a különböző vállalkozásoknak, akkor nem rettenhetünk vissza az azzal járó hatásoktól sem. De az igaz, hogy egy sor ideológiai kérdés válaszra vár: hogyan tudjuk hosszú távú érdekeinket, céljainkat összeegyeztetni a a rövidebb távú érdekekkel? Hogyan tudjuk integrálni a nagyüzemi érdekeket a kisebb vállalkozások érdekeivel? A monetáris eszközök előtérbe kerülése nem akadályozza-e meg távolabbi céljaink megvalósulását? Ha célunk a munka szerinti elosztás biztosítása, akkor milyen minősítést kap a tőke? Miként tudjuk a tőkét a közösség hasznára befogni? Olyan új eszközöket, mint a vagyonrészjegy vagy tulajdonosi részesedés a szocializmus szolgálatába vonni! A felelősség mértéke nem lehet nagyobb az önállóságnál, de fordítva is igaz: önállóság nem létezhet nagyfokú felelősség nélkül. S a közösségek nem várhatják, hogy közreműködésük nélkül valósuljanak meg nagy terveink. Szólt az előadó a káderkiválasztás jelentőségéről is, s ezúttal is utalt a napközben szerzett jó tapasztalataira: a tudatos, a megújulást jó úton kereső vezetők munkáját kísérő eredményekre. Számos dilemmát boncolgatott a Központi Bizottság tagja. A többi között kutatta a választ arra, hogyan fér ösz- sze szocialista elveinkkel a tőke összpontosulása, hiszen — mint említette — még a tanácsi lakás is lehet munka nélkül szerzett jövedelem forrása, vagy például az örökség is e kategóriába tartozik. Hosszabban beszélt arról, hogy a teljesítmény szerinti honorálást kell minden munkahelyen megvalósítani. A célt látjuk — hangsúlyozta az előadó —, a terep azonban egyenetlen, olykor kerülőket teszünk, össze kell tudnunk kapcsolni a rövid- és hosszú távú érdekeket. A vállalati önállóságnak is bele kell simulnia a központi irányításba, n-fc*(*.*ahftRy*a dömokráehi szélesítéséről sem mondunk le. Szó volt Benke Valéria előadásában mindazokról a gazdasági teendőkről, amelyek a reform érvényesülését szolgálják, s mindazokról a problémákról, melyekkel naponta találjuk magunkat szembe. Legyen az termelési, munkaerő- foglalkoztatási téma, vagy a jövedelemelosztással kapcsolatos kérdés. Bármiről beszélt, a lényeget hangsúlyozta: hosz- szú távú céljaink érdekében a részintézkedéseket is alaposan meg kell tervezni, szervezni. Az átmeneti teendők megtervezése már azért is fontos, nehogy mód legyen a visszarendeződésre. Mindehhez küzdőképességre van szükség az élet minden szintjén. A pártszervezetek felelőssége és egyben feladata is, hogy felmutassák meglevő értékeinket, népi hatalmunk erejét, a köztulajdon jelentőségét, a szocialista demokrácia kibontakozását —■, mindazon vívmányainkat, amelyek megvédéséért, továbbfejlesztéséért érdemes és szükséges is minden erőt mozgósítani. S. A. Köszönet a véradásért emlékplakett ... ? Hát az már VALAMI! Évente legfeljebb egyet vagy kettőt adhatunk át, pedig 60 ezer véradó van Pest megyében — mondta Aranyosi László, a Magyar Vöröskereszt megyei titkára, az érdi vöröskeresztesek városi küldöttértekezlete előtti percekben. Hangjából, önkéntelen elismerő biccentéséből érződött a tisztelet. Az esemény alkalmából átadandó kitüntetésekről beszélgettünk, közöttük a Bozsér Józsefnek szóló legmagasabb elismerésről. Az ötvenszeres véradónak szólt. De mit is mondok... szóval az ötvennégyszeres ..., illetve már ez sem pontos. Ugyanis mire a kitüntetésre felterjesztő javaslat feljutott az adminisztráció lépcsőin, s a jóváhagyás emlékplakett formájában visszajutott Érdre, az idő alatt a város „fere- zisesbrigádja” — ahogy magukat nevezik — négyszer járt Gödöllőn, a vértranszfúziós állomáson. S mire e sorok megjelennek, ötödjére is, mert éppen a napokban hívták őket ismét plazmafenezises véradásra. — Nem veszélyes ez, ilyen gyakran..., nem gyengíti le? — provokáltam a laikusok kérdésével. — Nézzen rám — húzta ki magát tréfásan igazgatva zakóját —, úgy nézek én ki, mint egy legyengült legény? Hát nem, sőt! Bozsér József magas, jó kiállású, fess ember — állapíthatja meg bárki, aki rápéz. S mindig jólápolt, látszik, ad is a megjelenésére. És senki sem gondolná, hogy két felnőtt gyermek édesapja. Katonaviselt fia friss házas. „Már várom az unokámat” — súgta meg titokzatoskodva. Tudom,, nem egyedül vagyok a véradók iránti mély tiszteletemmel. Hiszen mit ^aHh’St többét • égytk '• ember a másiknak az életet jelentő vérénél? Pillanatnyi megillető- döttségem komikuma — elvégre az ember nem gyakran találkozik többszörösen kitüntetett rendszeres véradóval —, hogy Bozsér Józseffel évek óta ismerjük egymást, s véradói mivoltáról mit sem tudtam. A Volánbusz érdi üzem- igazgatóságának műszaki telepén találkoztunk először, ahol az éjszakai műszak vezetője. Azóta tudom, milyen felelősségteljes és idegfeszítő a munkája. Ezernyi gonddal teli, mert nehéz a pótalkatrész-beszerzés, a buszoknak viszont menniük kell. Tizenhétezer ember ingázik az üzemigazgatóság területéről, a két városból és környékéről. A településeken és azok között nagyok a távolságok, szükség van a helyi és a helyközi járatokra. A járműpark pedig, finoman szólva, nem éppen fiatal. Azóta se jöttem rá, alaptermészete-e a vidámság Bozsér Józsefnek, vagy az idegfeszítő munka ellensúlyozása. Mindenesetre valahányszor találkozunk, legalább egy mosolyt, egy nevetést kicsal belőlem is tréfáival. — Nálunk a családban ez magától értetődő, mondhatnám úgy is, hagyomány a véradás. Már az édesapám is ilyen nyilvántartott donor volt — mesélte, mikor tovább faggattam. — Az én véradói ténykedésemet csak itt Érden, és csak 1976-tól jegyzik. Pedig 1962-ben léptem a térítésmentes véradók táborába, még a MÁV-nál. Olyan szépen kértek a vöröskeresztes kislányok — tette hozzá kacsinva. — A plaz- maferezises véradásra az elsők között jelentkeztem. Mi szerveztük azt a most már tizenhat tagú brigádot, melyre mindig lehet számítani. Nagyszerű csapat, összetartó. Egyébként, mert kérdezte, elmondom, a véradásnak ez a módja a legkevésbé megterhelő. Több vért vesznek le ugyan, de csak a vérplazmát vonják ki belőle, a vörös vértestet még aznap visszatáplálják a vénánkba. Emiatt kissé hosszadalmas, de akár kéthetenként adhatnánk vért ily módon. Nekem elhiheti — igyekezett meggyőzni, leegyszerűsítve a magyarázatot, hogy megértsem. A véradó rendszerint nem ismeri azt, akinek visszaadja az életét. Vannak azonban kivételes helyzetek, s ilyen a közvetlen transzfúzió. Amikor az áttetsző műanyag csövecskével összekapcsolják a két ember vénáját, s szívük együtt lüktet, küzd az életért. A keresett, ritka vércsoportú, AB-s Bozsér Józsefet két esetben hívták táviratilag műtéthez. — Az egyik egy balesetes, teljes kómában lévő férfi volt, akinek a karját varrták visz- sza. Ketten adtunk közben fölváltva vért. A másik egy császármetszéssel szülő kismama volt. Nem tudom, szavakkal kifejezni, mit éreztem azokban az órákban ... S míg elbeszélte a két esetet, arra lettem még figyelmes, hogy Bozsér Józsefnek sincs mindig tréfálkozni kedve. Kádár Edit Vendégek a megyei pártbizottságon Hasznos véleménycsere Az NDK-beli vendégek a megyei pártbizottságon. A kép előterében ' énárd László, vele szemben (balról jobbra): Barbara Ritter, Hans Sehmidt és Erich Kliem. Hancsovszkl János felvétele. Vasárnap óta tartózkodik szűkebb pátriánkban az a Suhl megyei küldöttség, amely a mezőgazdaság, ezen belül is a lakosság zöldség- és gyümölcsellátásának helyzetét tanulmányozza. A delegációt — Erich Kliemet, a Németh Szocialista Egységpárt Suhl Megyei Bizottságának mezőgazdasági titkárát, Hans Schmi- dtet, az NSZEP Hildburghansei A zsámbéki öregek napközijében szívesen fogadták a vendégeket. (Erdösi Ágnes felvételei) Járási Bizottságának mezőgazdasági titkárát, Barbara Kittért, a NSZEP Suhl Megyei Bizottsága mezőgazdasági osztályának alosztályvezetőjét és Hans Traudtot, a Suhl Megyei Zöldség-, Gyümölcs- és Burgonyakombinát igazgatóját — tegnap a Magyar Szocialista Munkáspárt Pest Megyei Bizottságának székházában fogadta Lénárd László, a megyei pártbizottság titkára, s ott volt a megbeszélésen dr. Kocsis Péter gazdaságpolitikai osztályvezető, valamint dr. Akácz Béla osztályvezető-helyettes. A résztvevők véleményt cseréltek a mezőgazdasági termelésről, annak tervezhetőségéről, a nagy- és kisüzemek kapcsolatáról, és szó esett a nagyüzemek alapon kívüli tevékenységének szervezéséről is. NDK-beli vendégeink részletes felvilágosítást kértek a megyénk mezőgazdaságában alkalmazott élenjáró technológiákról, a kutatómunka helyzetéről. A megbeszélés során elmondták tapasztalataikat a gazdaság pártirányításáról és az úi feladatok megkövetelte teendőkről. Az oldott légkörű, baráti eszmecserét követően a Suhl megyei delegáció a Nagykőrösi Konzervgyárba és az abonyi Újvilág Termelőszövetkezetbe látogatott. Ma egyebek között — a vendégek kérésére a programot bővítve — felkeresik a Meriklón Gazdasági Társaság telepeit is.
