Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

map A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM 1987. OKTOBER 12., HÉTFŐ Az Öregszőlő új házai Kikapcsolják a bonyodalmakat Aki az öregszőlőben jár, meglepetéssel láthatja, hogy a gaz felverte földparcellákat frissen kiépített úthálózat ve­szi körül, mellette vilanyka- rók a közvilágítás lámpáival. A figyelmes szemlélő felfi­gyel a földgáz és az ivóvíz jelenlétére is. Remélhetően nem sokáig árválkodnak üre­sen a telkek, jövőre megkez­dődik a városrész átformálá­sa. A városháza emeleti fo­lyosóján nemrég kiállított ter­vek mintát és biztatást is adnak azoknak, akik az otta­ni építkezés gondolatával ka­cérkodnak. Közös kockázat Sós Jánossal, a városi ta­nács elnökhelyettesével be­szélgettünk a városi vezetés újszerű próbálkozásáról. Tá­jékoztatása szerint a 207 te­lek beépíthető állapotban van, és ezek közül kilencnek a tulajdonosát kijelölte a vég­rehajtó bizottság. A négy, il­letve öt lakást magában fog­laló épületcsoportok kiviteli terve már elkészült, gyűjtik, hordják az építőanyagokat. Várhatóan jövő őszre új otthonba költözhetnek ezek a családok. A honvédséggel kö­tött megállapodás értelmében további harminc portát a ka­tonatiszteknek jelölnek ki. Két telekbokorban tíz lakás építésének előkészítésén mun­kálkodnak. Ezeket a Dutép- pel közös kockázatvállalással építi a városi tanács, s ha elkészülnek, maguk értékesí­tik. A felmérések ugyanis azt mutatják, hogy sok ceglédi polgár hajlana a minőségi cserére, ha fel tudnának kí­nálni neki a jelenlegi laká­sánál nagyobbat, igénye sze­rinti elrendezésűt, esetleg kerteset. Ezeknek a cserére váróknak egy része nem kí­ván belebonyolódni az épít­kezéssel járó megannyi meg­próbáltatásba, inkább a kulcsra kész otthon megszer­zését tekinti céljának. Az igényekhez igazodva kétféle megoldást gondoltak ki. Az egyik lakástípus kisebb alapterületű lesz, és teljesen elkészítve értékesítik. A má­sikat nagyobbra méretezik, de csak a földszintjét fejezik be, a padlásteret később teheti lakhatóvá a gazda. Lakáscsere Most az a cél, hogy kez­dődjön meg az építkezés, mert ha leveszik a gondot a vágyaiknak megfelelő lakás­ra várók válláról, megindul­hat a cserék láncolata, és kialakulhat a szervezett cse­reakció. Ily módon a kisebb pénzűek olcsóbb lakásokhoz juthatnak. Igaz, hogy ezek a hajlékok házgyári elemekből készülnek, de ismét emelkedőben a pa­nel rangja, hiszen a hőszige­telési előírásoknak megfelel, a toronyházaknál tapasztalt hibák nem ismétlődhetnek meg. Sajnos az az igazság, hogy ma már a hagyományos építési mód éppolyan drága, mint a házgyári. Ugyanakkor ezek az elemek is vakolhatok, színezhetők, esztétikusabbak és magas tetős megoldások is készülhetnek belőlük, tetőtér­beépítéssel. Nagy előny, hogy gyorsabb a kivitelezés. Ez az újszerű próbálkozás jelenleg az elő­készületi szakasznál tart, és 1988-ban kezdődik a kivitele­zés. A közös kockázatú lakás­építés máshol — például Kecskeméten— már egy ideje megy. Jó érzékkel kikapcsol­ják a „bonyolítókat”, és kül­ső tervező, beruházó iroda, OTP mellőzésével jutnak el a kulcsátadásig. Az értékesítés­kor dől el, hogy a kivitelező Dutépnek mennyire éri meg a vállalkozás. Az viszont a lakáshoz jutók számára előny, hogy közös érdek a költségtakarékos, jó minősé­gű, gyors építkezés. Így érvé­nyesülhetnek a valós piaci viszonyok. Igény szerint Űjabb és újabb érdeklődők kopogtatnak be a városházá­ra, várják és ösztönzik őket, s ahogy összeáll 4—5—6 jelent­kező, belevágnak a házépítés­be. Csupán az épület szerke­zeti típusában és külső képé­ben kell megállapodniuk, be­lülről mindenki elképzelése szerint formálhatja a lakótért. Az otthonteremtésre nagyobb összeget áldozni tudó réteg számára azért is vonzó ez a megoldás, mert leginkább hasonlít a családi házhoz. A városi tanács 54 millió forintot költött a telkek ki­alakítására, közművesítésére. Ebből 40 millió forintot az OTP-től kölcsönzött. Kijelöl­tek tartalék területeket a ké­sőbb felépítendő középületek számára — alközpont boltok­kal, egészségügyi, gyermekin­tézményekkel, szolgáltatások­kal stb. —, amelyek költsé­geit a tanács fedezi. így ala­kult ki a négyszögölenként 2 ezer forintos telekár, s az új földtörvény értelmében a por­ták személyi tulajdonba ke­rülnek. Tamasi Tamás Fekete Antal, a városi ta­nács elnöke október 14-én, szerdán délután 2-től fél 7-ig fogdóórákat tart a városhá­zán hivatali helyiségében. Sokba került Próbaútcn L zt a kocsit megveszem, döntöttem el, amikor már a harmadik vagy ne­gyedik autót hagytam le könnyedén. Elégedetten néztem a sebességmérő órát és éreztem, hogy még mindig van erő a jármű­vemben. Egymás után előz­tem meg a hetven-nyolc- vannal cammogó kocsikat, majd rövid párharcot vív­tam egy erősködő autóssal. Ebből is győztesen kerül­tem ki. Feltétlenül megveszem, lelkesedtem, amikor egy enyhe kis remegést érezve a kocsin, a sebességmérőre néztem, s láttam, hogy jó­val túl járunk — az autó és én — a megengedett, a felemelt sebességhatáron: Ez igen, ez kocsi, gondol­tam, s élvezettel dőltem hátra az ülésen, a vissza­pillantó tükörből figyelve, hogy maradnak le mögöt­tem a legkülönbözőbb tí­pusú járművek. Már csak egy próbálta tartani a tem­pót — úgy láttam, egy La­da ... Ez nem bírja elviselni, hogy veszítsen, ez minden­képpen utol akar élni! Na, még egy kis gáz... Nem nő a távolság, sőt, mintha csökkenne ... Ez egy őrült. Ez egy ámokfutó! Még a reflektorokat is bekapcsol­ta ... Százharminc, száz­negyven ... Ez a Forma— 1-en érzi magát. Ez azt hiszi, hogy Ferrariban ül, és a Hungaroringen hajt! Azért mégis mégveszem ezt a kocsit, gondoltam, jó kocsi ez. Országúti rémek­kel nem lehet versenyez­ni ... Ez nemcsak utol akar érni, ez előzni akar! Villogtatja a lámpáit —és mintha tetején is lenne egy lámpa. Egy kék lámpa... Jön, csak jön, már egész közel van ... Nem, mégsem veszem meg a kocsit. Ugyanis a Lada utolért. Meglehetősen barátságtalan vezetőm minden udvariaskodás nél­kül közölte, hogy feljelent. A hangnemből, amit hasz­nált, arra következtettem, hogy nem tréfál. Most vá­rom a fejleményeket. Az autót mindenesetre vissza­viszem. Azt hiszem, így is sokba kerül. Anélkül, hogy megvenném... B. J. Jé! hangzik, hogy lemeze van Ilyen koncertekről álmodott ^ A város ígéretes tehet­^ ségű dzsesszmuzsikusaként S tartották számon. Aztán í néhány évvel ezelőtt el- ^ ment. Ma az NSZK-ban él. ^ Hazalátogatott. András Ta- ^ másnak hívják. — Annak idején mindenfé­lét hallottam, hogy disszidál­tál... mások szerint nem ... — Igen. Kiutaztam. Mit ad az ég! Pár nap múlva sétálok egy hangszerbolt előtt. Óriási plakátok hirdették, hogy Ya- maha-fesztivál lesz. Az én szegény zenészszívem majd kiugrott a helyéről. Megkér­deztem az üzletben: mi ez? Egész Európát átfogó feszti­vál. És kik játszanak ott? Mindenki, aki benevezett. Én is indulhatok? Miért ne? Má­sodik lettem, ez szerencse. Persze kaptam az ajánlatokat. — Gondolom, főleg a szóra­koztatóiparban foglalkoztat­tak. Nem féltetted a művészi elképzeléseid megvalósítását? — Az események olyan gyorsaságban követték egy­mást, hogy nem volt időm ezen gondolkozni. A szerző­dések és a különféle zenekari formációk váltották egymást. Az is szóba került, hogy a duisburgi egyetem dzsessztan- székén taníthatnék. Dolgoz­tam szórakoztató zenészként, aztán a Peters Brothers revü és show együttesben. Egy jam sassion során Billie Preston társaságában zenélhettem egy dal erejéig — aki a Beatle- sekkel is muzsikált. És még jó néhány neves előadóval játszhattam együtt. Tehát a mérce az magas volt és most is magas. Az év egy részében megke­resem, ami a megélhetésem­hez szükséges. S aztán marad körülbelül 4 hónapom a kí­sérletezésre, amikor olyan kollégákkal dolgozom, akik kiváló dzsesszzenészek. S nem az az elsődleges szempont, hogy mennyit fizetnek a fel­lépésért. Természetesen na­gyon sok mindent meg kel­lett tanulnom. Ugyanis kint mások a zenélési szokások és a rendezvények jellege. — Amikor a szórakoztató­iparban zenélsz, hogy viseled el azt, hogy vissza kell fog­nod magad? Hogy nem vil­loghat a dzsesszzongorista? — Néha erőt kell magamon venni. De mondhatom, hogy rendkívül szerencsés vagyok. Ugyanis az est során némi klasszikust kell játszanom, aztán van egy olyan periódus, amikor olyan halkan zongo­rázom, hogy az emberek be­szélhessenek mellette, és fél tíz körül van másfél órám. Ekkor megmutathatom, hogy mire vagyok képes, s ez kár­pótol engem. A dzsesszmuzsi­kusnak sokszor nem is az az érdekes, hogy mit játszik, hanem hogyan. Ha vegyes a publikum, Elton Johnt, Beat­lest és Stewie Wondert ját­szom. — Ha nem olyan nagyok a követelmények, nem jutsz el arra a színvonalra, ahol most vagy? — Biztos, hogy nem. Pél­dául a show-színpadon a da­lokat lemezminőségben kellett lejátszani. A gyilkos követel­mény nagyon jó gyakorlat volt számomra. Ezt a szintet csak úgy tudtam elérni, hogy néha ki voltam téve „hideg zuhanynak”, effektusoknak, különböző igényeknek, szer­ződéseknek stb. Akadtak ki­egyenlítetlen korszakok. Most már berázódott a dolog. Eleinte mindenhová • elmen­tem, hogy talajt fogjak, a pá­lyán maradjak. Itthon meg nem engedtem volna magam­nak, hogy idegen hangszerrel kimenjek a színpadra, ott vi­szont nem volt más választá­som. — Lemez? — Az nagyon jól hangzik, hogy valakinek lemeze van. Bárki csinálhat, csak annak az anyagi konzekvenciáit vál­lalnia kell. Egy megalapozat­lan lemezkiadás olyan, mint­ha az illető muzsikus fejjel rohanna a falnak. Sajnos éle­te végéig nem tudja visszafi­zetni a banktól kért kölcsönt. Tehát az első időkben szá­momra valószínű, hogy egy ilyen próbálkozás kudarccal végződött volna. Most már lá­tok némi garanciát... talán lesz valami. Az almából semmi se vész kárba Az almalégyártás melléktermékéből szárítmánvt készítenek a Nagykőrösi Konzervgyár cég lédi gyárában. Egy nyugatnémet cégnek adják el, amely az élelmiszeriparban használatos pektint állít elő belőle. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) — Szívesen hívnak szere­pelni? — Többéves fejtörés és munka után kialakult egy bi­zonyos hangzás és olyan re­pertoár, amit szinte bárhol el lehet játszani. Harminchárom éves koromra elértem azt, hogy azt játszom, amit tanul­tam, szeretek, amelyben a képességeim a legjobban ki vannak használva. És csodá­latos hangszerem van. Tulaj­donképpen 1989-ig be vagyok táblázva, aláírtam már a szerződéseket. Tavasszal Németországban turnézom, aztán lesz Zürich­ben egy szólókoncertem, szó van egy svájci dzsesszfeszti- válról és rádiófelvételről. Ezek olyan koncertek, amiről álmodtam egykor. Megfele­lően elő kell készíteni vala­mennyit. Ez nálam nem min­dig azt jelenti, hogy órákon át ülök a zongoránál és ská­lázom. Nem titkolom, a vá­gyaim között szerepel egy ceglédi koncert is. — Ügy hallottam, hogy hangszerjavítással is foglalko­zol ... — Nézd, én mindig barká­csoló típus voltam. Érdekelt, hogy a hangszer, amelyen dolgozom, miként működik. Évente nyolc hónapot turné­zom és játszom. S amikor hazamegyek, előfordul, hogy egy-egy szép hangszert, amit halálra ítéltek, megmentek. Ez remek kikapcsolódás, hob­bi számomra. — Nem fizettél túl nagy árat azért, hogy kint muzsi­kálhass? — Nem volt könnyű egye­dül az elmúlt öt és fél évet végigharcolni. A család, a szülői ház és a barátok nem vesztek el. Közben valami al­kotás született, amiért árat kellett fizetni. Az elért ered­mények kárpótlást nyújtanak. — Ne vedd udvariatlanság­nak, hogy nem ezzel kezd­tem: hogy vagy? — Nagyon jól érzem ma­gam. Kiegyensúlyozott va­gyok. Ideális arányban annak elosztva a tevékenységeim. S olyan jó, hogy jut idő a zenei álmokra. Fehér Ferenc Hatalmas rés az áron A Lentilky miatt mondom, hogy a különben kellemes ceglédi sokadalomnak amo­lyan árjréses,, ize. és szaga volt. A Lentilky sztaniolba csomagolt, pasztillaszerű cu­korka, a staniclijére rá van írva, hogy cokoládovny meg hogy pribarveno-aromatizová- no, amiből könnyedén kita­lálható, hogy fő lelőhelye Csehszlovákia. De megterem e finom gyerekcsemege időn­ként a ceglédi nagyáruház élelmiszer-részlegében is. Ilyenkor 7 forint 80 fillér az ára. Ezzel szemben, ha ránk­tör a sokadalom, akkor rög­vest 20 forintért vesztegeti a magánkereskedő. Sajnos egy szál kereskedelmi ellenőr vagy főellenőr sem sétálga­tott az idő iájt, uű. Lenin parkban, aki legalább tippel­ni tudott vqlna, hogy melyik a helyes ár. S hogy mekkora az az árrés, amin még a vá­sárló is átfér. Hangverseny Ma, hétfőn este 6 órai kez­dettel lesz Kedves Tamás gordonkaművész és Irmai Kálmán zongoraművész estje. A műsorban elhangzik: Ko­dály Szólószonátája, Brahms e-moll szonátája és Popper Tarantellája. Kézilabda NB l/B Végre egy győzelem Nem tudom, két nap lefor­gása alatt igazából valóra vált­ható-e, amit Imregi edző az elmúlt alkalommal, a sajnos már-már megszokottá váló fiaskók egyike után ígért: föl­oldani a csapatban eddig ösz- szegyűlt feszültséget, görcsö­ket. Jó volna azt hinni, hogy az ilyesfajta csodák mégiscsak lehetségesek, de hát csodára oly kevés volt ez az idő ... Ám arra elegendő, hogy szombaton a Közgép valamivel kiegyen- súlyozottabban, a sorsdöntő hi­bákat elkerülve játsszon, és végre valahára győztesen hagy­ja el a porondot. Azt sem tu­dom, milyen mértékű az éles­látása annak, aki szerint egy­értelmű a dolog: elmúlt a tét ideje, eljött a kézilabdáé. Alig­ha helytálló ez a vélekedés, hiszen ez idő tájt jóval na­gyobb a tét, mint valamelyik dobogós helyezés elérése: mégpedig a tisztességes sze­zonzárás. Vele együtt pedig a közönség megtartása. Ceglédi Közgép—Dunai Kőolaj 29-25 (13-12) Közgép: Fejes, Fritz, Etédi, Podhorszki (1), Túlik (11), Nagy (9), Rimóczi (3). Csere: Pász­tor (1). Dávid (4), Tóth, Tu- róczi, Kántor. Edző: Imregi Fe­renc. Annak ellenére, hogy a ve- télytárs Tulikot és Nagyot hosszú ideig szoros emberfo­gással igyekezett semlegesíte­ni, a két ceglédi átlövő szépen termelte a gólokat, s ezzel meg is határozták a mérkőzés vég­ső kimenetelét. Az első félidő­ben kemény tusakodás folyt, fej fej melletti eredménnyel. És némi kapkodással, amire példa, hogy a huszonötödik perc körül a kelleténél eggyel több kőolajos játékos tartóz­kodott a pályán. A második felvonásban a Közgép, kihasználva ellenfelé­nek egysíkú, ötlettelen játékát, biztosan ért célba. V. S. Október 15-én, csütörtökön 15 órai kezdettel az MSZMP városi székházában dr. Ki­rály György, a Pénzügymi­nisztérium csoportvezetője tart előadást az adóreformról. Házassági szokások A Kossuth Múzeumban ok­tóber 15-én, csütörtökön este fél 6-kor A ceglédi'reformá­tusok házassági szokásai cím­mel Nagy Varga Vera nép­rajzkutató tart előadást a múzeumi hónap keretében. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom