Pest Megyei Hírlap, 1987. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
8 1981. OKTOBER 10.. SZOMBAT * Mire való a szemétkosár? Az éjszaka leple alatt viszik Mária-völgyben ígéret folyik a csapokból I. A levelezés tíz esztendeje tart Nem tudom, hány utca van víz nélkül Budaörsön, a Budakeszi utca egy része ezek közé tartozik. Lakói — alig több mint egy tucat család — évtizedek óta várnak arra, hogy családi házaik fürdőszobáiban, konyháiban végre ne csupán dísz legyen a csaptelep. Valaha talán dühösen és irigykedve néztek fölfelé a Törökugrató irányába, ahol a takaros hétvégi telkek legtöbbjét már évek óta a kerti csapból öntözhetik. Ma már nem éreznek mást, csak mélységes csalódást és kiábrándultságot, hiszen éppen egy évtizede gyűlnek a dokumentumok felelős intézmények, hivatalok komoly ígéreteivel. Ettől azonban a Mária-völgyben még nem lesz víz. A HÉV-megállónál utasok várakoznak. Egy csapatnyi fiú jóízűen beszélget. Cigaretta a kezükben és mielőtt még a körmükre égne, eldobják és alaposan a földbe tapossák. — Fiúk, mire való a szemétkosár? — kiált rájuk vádlón egy idősebb férfi. A srácok megvetően mosolyognak és a csikkek az üres cigarettadobozokkal együtt szinte vezényszóra röpülnek a szemétkosarak mellé, a virágágyásokra, a frissen nyírt pázsitra. Társadalmi feladatterv A történet a pomázi HÉV- megállóban játszódott le, de ahogy elnézem utcáink, tereink tisztaságát, az eset széles e hazában bárhol megtörténhetett volna! — A Pomázi Tanács és a BKV; mindent megtesz annak érdekében, hogy a közterek, pályaudvarok szépek, esztétikusak legyenek — summázza véleményét Imely Imre, a BKV nyugdíjasa. De hát az emberek kuhurálatlan- ságán, nemtörődömségén múlik, hogy úton-útfélen szeméthalmokkal találkozik a Po- mázra érkező vendég. Hogy valóban törődik a helybeli tanács a község tisztaságával, arról dr. Czink József nagyközségi vb-titkár lelkes szavai győznek meg. — Az idegenforgalom, a Vendéglátás, Pomáz kulturális rangja is megkívánja, hogy megfelelő feltételeket, rendezett környezetet biztosítsunk a helybeli lakosság és a községbe érkező turisták számára. A nagyközség állami, társadalmi és tömegszervezetei csatlakoznak minden olyan megyei, illetve országos mozgalomhoz, akcióhoz, ami a környezet védelmét, a köztisztaságot szolgálja. Néhány évvel ezelőtt a népfront és a városi tanács közösen készítette el a környezetvédelmi, társadalmi feladattervet, amelynek leglényegesebb pontjai: az intézményes szemétszállítás megoldása, a parkok, köz- és játszóterek tisztán tartása, valamint a csapadékelvezető árkok folyamatos tisztítása. Széles körű szervezőmunkát végzett minden érintett szerv, ismertetve a mozgalom célkitűzéseit. Vállalatok és iskolák A nagyközségi tanácson megtudtam, hogy pillanatnyilag a legnagyobb gondot a szemétlerakó telep okozza. A régi betelt, ahova Pilisszent- kereszt, Csobánka, Dobogókő, Budakalász és Békásmegyer hulladékát szállította a Szentendrei Köztisztasági Vállalat. Környezetvédelmi okok miatt és pénz hiányában a tanács nem tud új helyet biztosítani, ennek következtében elszaporodtak Pomáz külső területén az úgynevezett illegális szemétlerakó telepek, ahova az éjszaka leple alatt viszik a pomáziak a háztartási és egyéb hulladékot, amelyet azután nagy erőfeszítéssel a helybeli általános iskolások és üzemek dolgozói semmisítenek meg. \— Az úttörőrajok és napközis csoportok rendszeresen felkutatják azokat a helyeket, ahol illegális szemétdombok vannak — tájékoztat dr. Tóth Gáborné, az 1. számú általános iskola csapatvezetője. Nejlonzsákokba gyűjtik össze a szemetet és a szülők segítségével elszállítják, majd elégetik. — A vállalatok is kiveszik a részüket az eltakarításból — veti közbe Faragó Zsuzsanna igazgatónő. — Szállítóeszközt, buldózert bocsátanak a rendelkezésünkre. Az iskolánk egyébként vállalta az egyik legszebb turistaút, az úgynevezett HUROK tisztán tartását. Két forrás is található ezen az úton, amelynek a kotrásáról rendszeresen gondoskodnak diákjaink. Hogy a falubeliek is elégedetlenek a község és környékének szennyeződésével, arról két fiatalember véleménye győz meg. Hétvégi kirándulók — A lakossággal szemben kellene erőteljesebben fellépni — így Fühl László autószerelő. — Én minden reggel eltakarítom nemcsak a saját portámat, hanem a házam előtt lévő úttestet is. Nagyanyám szokta mesélni, hogy az emberek régebben sokkal jobban vigyáztak a falu tisztaságára. A tanácselnök gyakran végigsétált az utcákon és megbüntette a gondatlan, haTársadalmi összefogással, szolgáltatóházzal egybeépített ifjúsági otthon kezdte meg működését szeptember 1-jétől Foton. Ebben maximum öt évig lakhatnak májd a fiatalok. A szállás- és térítési díj megfizetése mellett kötelező az elötakarékosság, hogy az egyéb anyagi lehetőségekkel (szociális támogatás, OTP-hitel) a fiatalok lakáshoz jutása teljes biztonsággal megoldható legyen. Bár a műszaki átadás megtörtént, a lakók — akik elsősorban a gyermekvárosból, a gyermek- és ifjúságvédő intézetekből kerülnek ki — mégsem foglalhatták el helyüket. Az ok: a gondnok — akit nyag lakókat. Valami hasonlóra lenne most is szükség! — A hétvégi kirándulók is sokat rontanak Pomáz tisztaságán — mondja Kiss József vadtenyésztő. — A pilisi parkerdőben dolgozom és hétfőn reggel mindig fájó szívvel megyek munkába, mert tudom, hogy újra járhatatlanok a turistautak a 'sok elhullajtott szeméttől, védett virágok halmaza fonnyadozik az út mentén, amelyet csupán szórakozásból szakítottak le a kirándulók. Nem tudom, hova vezet ez, de mi, pomáziak nagyon elégedetlenek vagyunk! Keresztes Szilvia a gyermekváros ajánlott — alapvető hiányosságok miatt nem tudta átvenni a szobákat. Nincsenek villany- és gázórák és amíg ezek nem kerülnek a helyükre, a leendő lakók legfeljebb csak kívülről szemlélhetik jövőbeli otthonukat. Bár valljuk meg őszintén: kívülről nézve sem szívderítő a látvány. Az épület maga szép és modern, de a szolgáltató üzletek helyiségei abszolút befejezetlenek. A gyermekvárosban szorongó leendő lakók nem gondolták, hogy az új tanév is ott éri őket. Hiszen ők már költöznének .’.. Kép és szöveg: Csécsei Zoltán „Kedves tanácstag elvtársnő! Válaszolva hozzám küldött levelére közlöm, hogy ismerjük a Mária-völgyi lakók kérését és problémáit. Ígéretet tenni konkrétan nem tudunk, de azon leszünk, hogy jogos kérelmüket 1976. végére megoldjuk. Elvtársi üdvözlettel: dr. Csakmag Györgyné tanácselnök.” (Budaörs, 1976. január 6.) „Budaörs, Budakeszi úti lakosok vízellátásával kapcsolatos levelét, melyet a Pest Megyei Tanács V. B. elnökének írt, osztályom megvizsgálta. Megállapítottam, hogy a kérdéses utca vízvezetékkel történő ellátása eredetileg szerepelt a helyi tanács tervében, azonban ezt a tervet a község területén már megkezdett beruházások befejezése miatt módosítani kellett. A vízhálózat bővítésére tervezett pénzügyi fedezetet ugyanis az iskola központi fűtésére, tornatermének és WC-csoportjának felújítására kellett átcsoportosítani. Tekintettel arra, hogy a helyi tanács pénzügyi terve az V. ötéves tervben nem biztQr síthatja a fenti utca vízellátását, véleményem szerint a lakosság anyagi erőforrásának figyelembevételével a kérdés rövid időn belül megoldható lenne. Jelen levelemmel egy időben felhí,y|^m,e nagyközségi tanács elnökét, hogy az utcában lefektetésre" kerülő vízvezeték kiviteli tervét készíttesse el, mivel az 1973-ban elkészült kiviteli terv az új építési előírásoknak már nem felel meg. A szükséges engedélyeket a nagyközségi tanács — ígérete szerint — soron kívül biztosítani fogja. Doszpod Béía osztályvezető főmérnök, a Pest Megyei Tanács V. B. építési-közlekedési és vízügyi osztály.” (Budapest, 1977. március 1.) „Nyilatkozat. Alulírottak büntetőjogi felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy a Budaörs, Budakeszi utcában készülő ivóvízcső-hálózat kiépítésével kapcsolatos költségek viselését vállaljuk. A költségek fedezéséhez szükséges összeget a Budaörs Nagyközségi Tanács V. B. letéti számlájára befizetjük. Tizennégy aláírás.” (Budaörs, 1978. január 27.) „Kedves tanácstag elvtársnő! Az MSZMP Budai Járási Bizottsága Krasznai Lajos első titkár elvtársnak küldött vízhálózat-bővítési kérelmét a járási hivatal műszaki osztálya kivizsgálta, amelynek eredményéről az alábbiakban tájékoztatom: A járási hivatal kezdeményezésére Budaörs Nagyközségi Tanács a Pest Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál megrendelte Budaörs nagyközség központi belterületén a vezetékes vízzel ellátatlan utcák vízhálózat-bővítésének kiviteli terveit. A megrendeltek között szerepel a Budakeszi utca is. A járási hivatal az ellátatlan utcák vízhálózatának kiépítését társulati alapon kívánja megoldani. A vízhálózat kiépítését az ivóvíztársulat végezné, amelynek szervezése 1980 elején várható. Elvtársi üdvözlettel: dr. Köllner Ferenc, a Pest Megyei Tanács Budai Járási Hivatalának elnöke.” (Budapest, 1979. július 13.) „Tisztéit' Budaörs' Nagyközségi Tanács és Fővárosi Vízművek! Azzal a kéréssel fordulok a Tisztelt címhez, hogy a Budakeszi utca vízhálózat kiépítését engedélyezni szíveskedjenek. Mi, a Budakeszi utÜj piacok keresésével és a méztermékek választékának bővítésével igyekszik növelni forgalmát a Hungaronektár Országos Méhészeti Szövetkezeti Közös Vállalat. Ennek K örben mindenkit bemutattak, névről szólították azt, akit kellett. A tömeg szokatlanul türelmes kedvében volt. Pedig a tér fölölt lebegő sötét felhő úgy tett, mint a részeg csavargó, aki felmászott a legmagasabb ház tetejére, s^éppen rázuhanni készül az ácsingózó népre. De ezt még a buszból láttam. A kis ablakon fúvószene foszlányai szűrődtek be, s annak ellenére, hogy nem voltam zenehallgató kedvemben, a pökhendi, harsogó trombitára és a medve módjára morcosán burmmogó tubára azonnal fölfigyeltem. Amikor a buszból előbújtam, már nem is hallottam mást, csak a tuba hangját. Addigra ugyanis megsúgták nekem, hogy a téren az abonyi fúvószenekar játszik, előttük pedig majorettek fic- kándoznak, s ezt mindenképpen meg kell néznem, mert ilyet még nem láttam. Mondtam, hogy már láttam őket, valóban jól matatnak a lányok, de — morogtam magam elé — engem jobban érdekel ez a zenekar, mert ott, hátul, nyakára tekert tubával játszik egy régi tanítványom, a Dugó. Aki persze, jó tinédzserszokás szerint nőtt vagy húsz centit az elmúlt egy év alatt, s nemsokára elérkezik a pillanat, amikor a kis Dugó, a hajdani mintatanítvány egyszer, csak bepattan a felnőttek köreibe. Ezen gondolkoztam, a víz meg elkezdett folyni a hátamon, annyira tetszett a zene. Egyvalakire figyeltem, s mégis ő kellett ahhoz, hogy az egészet élvezzem. Azért gyorsan leszögeztem: az egész csak akkor válik bennünk széppé, ha értékesek a darabjai. Ezzel a nem túl eredeti bölcsességgel figyeltem tovább a Dugó játékát. Meg a zenekarét. Más kérdés, hogy Dugó onnan jött, ahol én jó néhány szép évet lehúztam: Abonyból. Egy rendkívül érzékeny és helyzeténél fogva sérülékeny alföldi kisvárosból. Most persze csalok, mert Abony igazából nagyközség, de hát miféle abnormitás a tizenötezer lelket számláló — és ki tudja, hány ezret utaztató — települést községnek neveznem? Amely helységről, ha Fényes Elek, a múlt század kiváló néprajztudósa járt volna ott, az íródhatna, hogy szorgalmas földjein szorgalmas népek ügyködnek lankadatlanul. De nem Fényes járt arra a nyolcvanas évek dejÉkán, hanem én. így lehettem én fültanúja annak, hogyan is próbálkozik az önálló léttel ez a félfalu-fél- város. Meg annak is, hogyan kapaszkodnak a népek a régi, mezővárosi múltba, mondván, hogy akkor még szép élet volt a Dugó szülőhelyén. Mert akkor még voltak pénzek erre is, meg arra iá. Volt gimnázium is. Meg npás is. Minden. Amikor felbukkantam Abonyban, s kezdtem a Dugó gyereket tanítani, többen figyelmeztettek, csak óvatosan ám, mert nem sok szava lehet ott annak, aki nem az ő fészkükben kelt ki világra. Aztán óvtak engem a városi népek is. hogy aki oda megy, annak már annyi, mert az ott ragad egy életre, S ha nem bólogat a helybéliek kedve szerint, annak hamar rákoppintanák a körmére. Hittem is, nem is ezekben a mendemondákban, de Dugót azonnal felfedeztem, s ettől hirtelen megszépült minden. S mivel Dugónak társai is akadtak, számomra abban az időben Abony volt a legszebb hely a környéken. Igaz viszont, hogy Dugó és társai mit sem sejtettek arról, hogv délutánonként élénk vitákat folytatok nénikkel és bácsikkal, hogy szabad-e messzebb nézni a helységnévtáblánál vagy sem. Ha jól emlékszem, a helybéli polgárok idegeit azzal lehetett a legjobban felborzolni, ha az ember nem vett tudomást a honismeret és a helytörténet fontosságáról. De ebbe belejátszott az is, hogy sehol a megyében annyi partizán és munkásmozgalmi harcos nem ténykedett, mint Abonyban. Nem mondom én ezzel azt, hogy nem hittem volna a tényekben, csak hát bennem már olyan szinten van a kétely, mint más emberben az, hogy reggel fel szoktunk kelni. Mondták is, amikor messzire mentem a fintorgásban; „Persze nem a mi gyerekünk, nem ide valósi”. És helytörténettel jól felvértezett helybéliek időben figyelmeztettek, „ne üsd bele te az orrodat a mi dolgunkba, komám, nem a te eszedhez való ez. könnyű onnan kintről kiabálni”. „Próbáld ki — mondták —. gyere, élj velünk, s azután beszélj 1” Hát én nem próbáltam ki, mert Dugó és társai elbúcsúztak, ezzel nekem is lejárt a szokásos négyéves — önmagámra szabott — mandátumom. Utólag már csak a maupassant-i gondolatot rághatom magamban: „Ha valamit közelről ismerni szeretnénk, el kell mennünk a lehető legmesszebbre”. Valahogy ígv ismerem én mostanában meg a Dugó környezetét is. Kintről. Aki benn van, sose tud önre- *ra kintről kacsintgatni. É npen „itt” tartottam, amikor elmasírozott előttem a tubás ember. Közben szorgalmasan szedte a levegőt, amivel azt a ménkű nagy' tubát teli kellett fúínia. Mindent elkövettem, honv legalább a tekintetünk találkozzon. Kézzel kalimpáltam, szólni is lett volna kedvem: „Dugó, szenzációs vagy. öregem!” Hogy mégsem ez történt, az azért van. mert fegyelmeztem magam Később azt is beláttam, hogy nem lehet tubázás közben jobbra-balra tekintgetni. Menni kell a többi után. Rab László A fiatalok már költöznének Ifjúsági otthon Foton ca lakói vállaljuk, hogy az építéssel kapcsolatos munkákat társadalmi munkában elvégezzük, a költségeket vállaljuk. Tisztelettel: Kiss Fe- rencné tanácstag és tizenkét aláírás (Budaörs, 1980. augusztus 2.) „Elismervény. Elismerem, hogy Kiss Ferencnétől a mai napon 10 ezer, azaz tízezer forintot átvettem, a Budakeszi utca vízhálózattervének költségére. Tóth Sándor víz-, központifűtés- és bádogos szerelő mester.” (Budaörs, 1980. október.) „Költségvetés. A Budaörs Budakeszi utca 2/a. számtól kiinduló csőfektetésről. Megrendelő: Budaörsi Tanács V. B. Kivitelező: a Fővárosi Vízművek csőhálózati osztálya, készült a 3/80. ÉVM-ÁH. számú rendelet alapján a Fővárosi Vízművek törzsadat anyagáraival 1980-as árszinten. Vállalati összeg: 147 ezer 599 forint. Gerócs József tervező.” (Budapest, 1980. október hó.) „Lakossági tájékoztatás. Tárgy: Budaörs vízhálózatbővítése. Értesítjük Önöket, hogy társulatunk a Budaörs Térségi Víz- és Csatornamű Társulat 1981. augusztus 12- ével megkezdte Budaörs térségében a még el nem látott utcákban az ivóvízhálózat megvalósítását... A nyomásmérési eredmények alapján a Fővárosi Tanács Közmű- és Mélyépítési Főigazgatóság utasítására a Fővárosi Vízművek az alábbi utcákban 1983- ban engedélyezi a lakossági vízbekötést: Vak Bottyán utca. Szellő utca, Kertész utca, Gólya utca, öntő utca, Fém utca, Nyitra köz és Vöröskő utca... A Verseny utcában és a Budakeszi úton a Fővárosi Vízművek tudomásunk szerint még a mai napig nem mért víznyomást és nem érte- ■sítette társulatunkat,t : hogy ezekben az utcákban mit engedélyez. Szoby Csaba, á társulat műszaki vezetője.” Móza Katalin ((Folytatjuk.) érdekében újabban több külkereskedelmi partnert igyekszik bevonni az export lebonyolításába. v A vállalat felvásárlásai — az akácméz kivételével — az idén eddig jól sikerültek: tervek szerint halad az átvétel, s október elsejéig több mint 10 ezer tonna mézet adtak át a termelők. Az utóbbi időben azonban gond van a külpiaci értékesítéssel: a hagyományos vevők kevesebb mézet, propoliszt és méhviaszt kérnek, ráadásul több külföldi versenytárs kínálja termékét a Hungaronektár számára eddig nagy felvevőnek számító nyugat-európai és arab piacokon. Különösen a termelésben nagyobb részt kitevő vegyes virágmézet nehéz eladni, s a vállalat exportja emiatt a tavalyihoz képest csökkent. A vállalat ezért a legnagyobb mézexportőr, a monimpex mellett más külkereskedelmi szervezeteket is felkért a külföldi piacok bővítésére. Az első jelentősebb üzletet a Skálával kötötték meg, amely egyik NSZK-beli partnerénél havonta máris 30 ezer üveg lépes mézet értékesít. Egy versenytárgyalás megnyerése után Kuvaitba is szállítanák nagyobb tételben fél kilogrammos és 3 dekagrammos csomagolású akácmézet. Az exportbővülés reményében is újabb termékeket készítenek a Hungaronektár édesipari üzemeiben. Az immár nagyobb mennyiségben gyártott müzlibe például porított formában adagolják a mézet: augusztusban nyolc, szeptemberben már 17 tonna fogyott itthon a termékből, amelyből mintacsomagokat küldtek az NSZK-ba. Jól alakult a mézzselé belföldi forgalma is — az idén október elsejéig 45 tonnát kért tőlük a kereskedelem, öt tonnával többet, mint tavaly egész évben — s az itthoni sikerek nyomán számos külföldi vevő is jelentkezett. Mézexport — új társakkal
