Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-30 / 230. szám

Szilre! ideién A kádármester intelmei ■Lelkeket sanyargató volt az elmúlt tél, sokan már a ter­mészet idő előtti szüretelésé­ről beszéltek. Sajnos összes­ségében igaza lett a földet, gyümölcsöst művelők, ősi megfigyeléseket számop tartó szorgosok előrejelzésének. Az év termő vagy most teremni kezdő szőlőalanyai sajnos csak a minimálisát vagy még azt sem tudták produkálni. Szinte törvényszerű, hogy szü­ret előtt a hegy levének táro- lőedényeket készítő kádárok­hoz fordulnak információért. Napjainkban már nem jel­lemző a hobbikertek, kicsiny háztáji szőlők tulajdonosainak a 200—300 literes boroshordó, kád. dézsa iránti igénye, na­gyobb 1 keletje van az üveg-, műanyag készítményeknek. A magára valamit is adó szőlős­gazda viszont még ma is a kádárnál készítteti a hordót, dézsát, javíttatja a megvénült kármentőt, nem rest hosszú kilométereket rriegtenni, s a dongák meghúzatását a mes­terre bízni. A város egyetlen kádármesterénél a szakma fortélyairól érdeklődtem Sző­lő utcai otthonában és egyben műhelyében is. Juhász Dezső­ről van szó, szűkebb pát­riánkban, de az országban is az egyik legkiválóbb kádár­mesterről. Hetvenegy évével reklámja .is lehetne imádott szakmájá­nak. Ottjártamkor emberma­gasságú dézsa szájának gya­lu! ásával birkózott, a műhely belső fertályán hordók soka­sága jelezte, hogy a mester ma sem rest. Juhász Dezső bácsi otthonról hozta a szak­ma szeretetét. Édesapja főleg a nagyméretű hordók, kádak avatott mestere volt. Nevéhez 140—150 hektós hordók, 8—10 hektós kádak fűződnek. Hoz­zá kell tenni, Imgy akkoriban csak kézierővel dolgoztak. Az ős megtalálta méltó utódját. Juhász Dezső, akkor kétsze­res sztahanovista, messze túl­szárnyalva végezte a gyári kollektívában munkáját, s ez a csaknem 35 éves kisipari tevékenységében is érződik. Számos kitüntetése mellett ma is az a legkedvesebb epi­zódja, hogy néhány éve a vá­rosi vásárban egy ismeretlen megállt a portékája előtt és így szólt: Ha nem is vásárol­tam, de legalább gyönyörköd­tem. Ez az igazi elismerés, bár ebből ma már megélni aligha lehet, mondja az ősz mester, de neki ez a szakma egyben szórakozás is. A műhelyt, placcot elhagyva a lugasban kötünk ki. Kevés­ke saját termésű bpra opálo- san dereng a kancsóban. Mesz- sziről érkeznek két korty kö­zött a szentenciának szánt nosztalgikus intelmeik. Hordó­hoz csak légszáraz fát hasz­náljon, aki arra hivatott — Én 7—8 éves, levegőn szárí­tott fával dolgozom. A kasz­áikban, gúlákban szárított anyag megőrzi rugalmasságát, az eső kimossa a felesleges cser.savat, és jobban is alakít­ható. — Az embert igazán pró­bára tevő munka fortélyait, alapvető fázisait nem szabad kikerülni. Hordónak, dézsának legalkalmasabb a tölgy, az akác és az eperfa. A méretre szabott dongák összeállítása, külső-belső gyalulása után na­gyon fontos a pontos fenékké­szítés, peremezés, a hajlítás- hoz megfelelő tűz, gőzképzés. A hosszadalmas munkála­tokkal még nem tárolóképes a hordó, egyéb, ilyen kádárké­szítmény. Legalább sós vízzel mossák ki alaposan az új edé­nyeket. Ez nemcsak egészség­ügyileg indokait, hanem a haj­lításihoz szükséges tűz okozta füstízt is elveszi. Igaz ugyan, hogy borhoz értő csak az óbor seprűjével mossa edényeit. — Sajnos már ez is olyan ritka lesz, mint nálam a meg­rendelések — sóhajt nagyot Juhász Deaső bácsi. Hirtelen múlik is a felhő homlokáról, több mint mázsányi súlyával szinte pattan, s örökmosoly­gón mutat féltucatnyi kicsiny hordót, kulacsot, kupát és még sorolhatnám. Ha nincs is megrendelésem, azért a fához hű maradok ... Tartson sokáig még ez a hű­ség, Dezső bácsi. Mitru Mihály Olvasóink fóruma Nyugdíjasok fsaszegea Nyugdíjas-találkozót tartot­tak az isaszegi Ligmifer Ipari Szövetkezetben. Juhász Ist­vánná elnök adott tájékozta­tót a szövetkezet munkájáról, teljesítményéről, majd olyan kérdésekről. esett szó, ame­lyek az idősebb embereket érintik. így például a gyógy­fürdői beutalókról, amelye­kért külön köszönettel tarto­zunk. Az is jólesett, hogy a szövetkezet vezetőit és tagsá­gát érdekli az egykorú mun­katársaik életkörülményei, és ha kell, segítségünkre vannak. Ahogyan ez már az ilyen ta­lálkozón lenni szokott, a mostani munkáról kapott tá­jékoztató és a mii helyzetünk­ről érdeklődő kérdések után kötetlen beszélgetéssel teltek a kellemes percek, s a végén nagy örömünkre ajándékot is adtak. Ezért és az egész jól sikerült találkozóért éreztem úgy, hogy írjak az újságnak, nyilvánosan is megköszönjem társaim nevében a kedves fo­gadtatást és további jó mun­kát kívánjak a szövetkezet tagságának Horváth Józsefné Isaszeg A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM, 226. SZÁM 1987. SZEPTEMBER 36.. SZERDA Környezetvédelem Ész és türelem esőidet teremt Sokan élnek abban a meg­nyugtató tévhitben, hogy a jó határozat mindent meg­old. Holott a legjobb határo­zat sem old meg semmit. A megoldáshoz pénz, eszközök, berendezések, kiképzett sze­mélyek szükségesek. Közülük valami majdnem mindig hiányaik. A legfőbb hiány­cikk azonban az ész. Ésszel sem helyettesíthető minden. De ha csak azt helyettesít­hetnénk, amit lehet, jóval több jutna arra, amihez nél­külözhetetlen a pénz. A gö­döllői környezetvédelmi intéz­kedési terv időarányos végre­hajtásáról készült tájékoztató ismét bizonyította eme egy­szerű igazságot A tájékoztató sorba veszi, mi és hogyan valósult meg a nagyjából hét esztendeje el- határozottakból. Már itt jelez­zük, ami megtörtént, az sem csak az akkori határozatnak köszönhető. A sok ok miatt kialakult helyzetnek, a lakos­ság készségének és akaratá­nak, _ meg bizonyára véletlen- szerű eseményeknek is. A le­vegő védelmére például a gázprogram ütemes végrehaj­tását írták elő annak idején. A végrehajtást összegezve megállapíthatták: a János utcai és a Mosolygó körúti gázvezeték megépült. Az újonnan épülő negyedek vagy egyedi gázfűtésűek, vagy ilyen üzemű fűtőműből kapják a meleget. Az eredetileg olaj­tüzelésű Stromfeld sétányi fűtőművet átállították gázüze­műre. _A vállalatok eleget tesznek légszennyezési bejelentési kö­telezettségüknek. Az utóbbi években nem lépték túl a megengedett mértéket a szennyező anyag kibocsátásá­ban. Itt már van egy kis bökkenő. A kibocsátott anya­got nem tudják műszerekkel mérni. Ha tehát azt mondja a vállalat, kérem tisztelettel, mi nem szennyezzük a leve­gőt, akkor ezt elfogadják ténynek. Mi mást tehetnének? Az intézkedési tervben ta­lálhatunk egy ilyen pontot: a közlekedés okozta gázszennye­zések gyakoribb mérése és szankcionálása. Végrehajtásá­ról imigyen tájékoztat a tá­jékoztató: a közlekedési ha­tóság — a közegészségügyi hatóság kezdeményezésére — azokon a területeken, ahol a gépjárműforgalom veszélyes légszennyezettséget okoz, for­galomszervezési intézkedéseket rendelhet el. Elrendelheti, de nem rendelte el. Nem rendel­te el, mert nem kezdemé­nyezték. Nem kezdeményez­ték, mert az egész nem itt kezdődik, hanem ott, ahol el­döntik, milyen autók közle­kedjenek útjainkon. Ott azért döntenek úgy, ahogy dönte­nek, mert ilyen a helyzet, ilyen az anyagú tehetségünk, a külkereskedelmi környeze­tünk, a műszaki fölkészültsé­günk és kultúránk. A Rákos-patak mederrende­zésének ütemét szintén fokoz­ni kellett volna. A rendbetett szakaszt évente karbantartani. Az M3-as és a Blaha strand közötti szakasz rendezésére kész a tervdokumentáció. A Szilhát és a Felsőmajor közöt­ti ág rendezéshez ebben az ötéves tervben nincs pénz. Az évi karbantartásra sincs pénz. Úgyhogy nyugodtan tessék belehajigálni a házban, lakás­ban, műhelyben fölöslegessé vált kacatot, senki sem fogja kibányászni. Itt mutatkozik meg,, hogy nemcsak pénzszű­kében, hanem észhiányban is szenvedünk. És ez azért is veszélyes kór, mert nem fáj. Gödöllőn a lakosság kilenc­vennyolc százaléka élvezheti a vezetékes víz áldásait. Az ásott kutakat már csak a ker­tek locsolására használják. Arra nézve sincs fölmérés, hányán vezetik be az ásott kútba a szennyvizet. Ilyen műszert állítólag kemény va­lutáért sem lehet kapni. Vegyük szemügyre a sze­metet meg a szennyvizet. A szennyvíziszap elhelyezésére javaslat született a városkör­nyéki bizottság ülésén, mely szerint Gödöllő környékén kell kijelölni az űrítőhelyeket. A helyet már keresik, maid következik a kialakítás mű­szaki megoldása. Hogy mi­korra készül el, ma még nem tudható. Az viszont igen, hogy Talán egy esztendeje an­nak, hogy Deák István Kar­talon sok-sok fényképet mu­tatott, amelyekkel azt kíván­ta igazolni, hogy ebben a fa­luban az 1950-es, ’60-as évek­ben milyen elevenen élt a műkedvelői hajlamok kiélésé­nek legjellegzetesebb formá­ja, a színjátszás. Az elmúlt télen a Hévízgyörkről Gödöl­lőre származott Végh Sán- dorné mondta el, hogy a har­mincas években a györkiek minden esztendőben legalább három-négy, egész estét be­töltő . színdarabot mutattak be a Gyetvan-kocsma táncter­mében épített színpadon. Tú­rán — az ötvenes évek ele­jén — még magam is láttam a Három a kislány című ope­rettet, melyben együtt éne­kelt, komédiázott a világot je­lentő deszkán a falu orvo­sa, több tanítója, tisztviselője a kétkezi dolgozókkal. Jó hí­rű színjátszók működtek Ik- ladon, Bagón, Zsámbokon, Pécelen és sorolhatnánk szin­te körzetünk minden közsé­gét. A hévízgyörki Nagy József­né tulajdonában volt egy fénykép — nem tudom, ma ki őrzi, de a falunak, ha len­ne valamiféle helytörténeti gyűjteménye, akkor ezt a fő­helyen kellene elhelyezni —. erről a fényképről marcona tűzoltók, népviseletbe öltözött lányok, polgárasszonyok, cso­Falusi színpadokon Csak a tehetség számított kornyakkendős urak, kackiás bajszú katonák, hegedűjüket szorongató cigányok, meny­asszony, vőlegény tekint ránk, mintegy hatvan eszten­dő távlatából. Azt mondta Nagy Józsefné, amikor a ha­lála előtti esztendőben beszél­gettünk a színjátszással kap­csolatos emlékeiről, hogy egy- egy falu színjátszó együttese nagyon demokratikusan élt, mert abban estéről estére ta­lálkozott a falu jegyzője, ta­nítója, mesterembere, paraszt­fiatalja, háziasszonya és nap­számosa, de senkit sem a rangja vagy a módja szerint ítéltek meg, kizárólag csak a tehetsége számított, s az, ho­gyan tudott valaki énekelni, komédiázni, hogyan rakta a szavakat szépen egymás mel­lé. Szokás, hogy ezeket a régi törekvéseket egy legyintéssel elintézzük, s amit eleink tet­tek, lekicsinylőén giccsnek ne­vezzük. Igaz, hogy a falusi kocsmák agyagból döngölt színpadain népszínműveket játszottak, érzelmes, édes­bús együgyű történeteket, s az is igaz, hogy a produk­ciójukat inkább jellemezte a harsány szórakoztatóipar sok­sok jele, nyakon öntve műné­pies mázzal, mintsem az a fajta rangos amatőr teljesít­mény, amely versenyre képes hívni a profi színházművésze­tet, is, ám igyekezetüket a há­lás közönség így is tapsok­kal és elismerő szavakkal ju­talmazta mindig. Színészek és nézők a kö­zösségi összetartozás hullám­hosszán hangolódtak ugyan­azon érzelemre: boldog volt, aki adhatott, s boldog az is, aki elfogadhatta a felkínált élményt, amelyre évtizedek múltán is úgy emlékeztek és emlékeznek vissza, mint vala­mi csodálatosan szép és ma­radandó cselekedetre. Mert vi­tatkozhatunk a bemutatott darabok művészi értékén, de nem vitatkozhatunk azon, hogy a rendezésbeli fogyaté­kosságok és ügyetlenkedések ellenére végül is jótékony ha­tásuk volt e színdaraboknak. Sok embert vontak be a munkába: szereplőket, rende­zőt, súgót, édesanyákat, akik varrták a ruhákat, édesapá­kat, akik ácsolták a színpa­dot, festették a díszleteket. Sokszor érdekelt volt az egész falu az eseményben. Paulő Andrásnéval sokszor beszélgettem. Egyik alkalom­mal megkérdeztem, mi kel­lett az ő fiatalsága idején a falu kulturális életének a mozgatásához. Természetes egyszerűséggel válaszolta: — Mindenekelőtt egy kultúrának elkötelezett ember. Egy olyan ember, aki élettel töltötte meg a jóra és szépre vágya­kozó falusiak szabadidejét. Dr. Balázs Józsefné, aki népdalkört vezet Hévízgyör- kön, így adott választ a kér­désemre: — Kell egy olyan ember, aki tanultsága, mű­veltsége, nagyobb szellemi horizontja révén úgy áll fö­lötte közösségének, hogy a szolgálat erkölcse s a külde­tés tudata folytán mégis vele és érte él. Nem tudom, hogyan lehet­ne valamit átültetni a mába ebből a felcsillantott gazdag örökségből. A gyermekszínját­szókkal nagy türelemmel és szeretettel, igazi hivatástudat­tal foglalkoznak egyes peda­gógusok. A bagi Fa pihe együt­test már az ország határain túl is számon tartják. Ka­cérkodom a kérdéssel, a gon­dolattal: mi lenne, ha vezető­jük, Fodor Mihály, egyszer a mai felnőtteknek is megmu­tatná a színpad emberien szép, tündérien gazdag, tisz­taságot teremtő világát? Fercsik Mihály a városi szeméttelep 1990-ben kezd működni. Becslések sze­rint huszonöt évig hordhatják oda Gödöllőről és némely kör­zetbeli településről. Az oda vezető négy kilométernyi út­ból ez évben két kilométer készült el, az MHSZ jelentős anyagi hozzájárulásával. Léteznek, persze, illegális szemétlerakó helyek. Egy ré­szük fölszámolását tervezik. Ám csupán egynek a fölszá­molásához százezer forint szükséges. A besnyoi temp­lommal szemközti részről van szó. A leginkább látogatott lerakóhelyeket hetente más­más időpontban figyelik. Az illegális lerakókat megbünte­tik. Jelenleg huszonkét sza­bálysértési eljárás van folya­matban, Helyszíni bírságot is kivetnek. Némelyek arra panaszkod­nak, hogy még sosem látták a felügyelőket. Éz nem baj. Az a fontos, hogy a csintalanko- dókat kapják el. A tájékoztató végezetül a zajártalomról szól. E tekintet­ben tehetünk a legkevesebbet és a legtöbbet. A vonat, a HÉV lármáján nem változtat­hatunk. a saját apparátjainkat azonban kordában tarthat­nánk. Ésszel és a mások irán­ti türelemmel. K. P. Kerepestarcsa Az út alatt Kerepestarcsán a gázépítés egyik legnehezebb szakaszá­hoz érkeztek a kivitelezők. A munka a 30-as úton. illetve az út alatt folyik. Ezért a nagyközség kerepesi részén jelenleg tilos ezen a szaka­szon előzni, megállni. Az út­szűkület miatt csak negyven kilométeres sebességgel sza­bad haladni. A munka körül­belül egy hetet vesz igénybe. Helyreállították a rendet Múlt szombati számunkban közöltük Jáky Kálmán hoz­zászólását a Hegy utca, He- gyesi Mari utca torkolatánál lévő rendetlenségről. Időköz­ben levelet kaptunk tőle, amelyben arról tájékoztat, hogy a szemetet eltakarítot­ták onnan. Levele utolsó mondatát, rosszmájú megjegyzését szó szerint idézzük: Lehet, hogy az öreghegyi objektum átadá­sával kapcsolatos felsőbb szintű látogatók tiszteletére történt mindez ilyen gyorsan? Mindegy, a tény tény marad, a tisztaság a nyomós kútnál helyreállt, reméljük úgy is marad. A nap programja Helytörténeti gyűjtemény: Természeti környezetünk, kiállítás Gödöllő növény- és állatvilágáról, az erdő- és vadgazdálkodás történetéről, Iparművészet a gödöllői mű­vésztelepen, a régi Gödöllő, kamarakiállítás, megtekinthe­tő 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente története, állandó kiállítás, megtekint­hető 10—18 óráig. Kerepestarcsa, kiállítóte­rem: Televíziós bábok kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig. kkÉT Mozi Víz és szappan. Magyarul beszélő, színes olasz filmvíg­játék. 6 és 8 órakor. rlagyszerű győzelmek Sajnálhatják mindazok, akik nem látták a GSC NB II-es női röplabdacsapatának leg­utóbbi bajnoki mérkőzését. Másfél órás, igen színvonalas, nagy csatában diadalmaskod­tak lányaink. Az ellenfél az a Budapest Tipográfia TE volt, amelyik tavaly egy hely- lyel előzte meg csapatunkat, s emellett azóta hét új játé­kossal is erősített. GSC—Tipográfia 3-2 (15-6, 11-15, 12-15, 15-7, 15-13). GSC: Havas, Kiszel, Kolozs. Somogyiné. Szaniszló, Zsulya. Csere: Bódi, Dóczi. Edző: Kö­rösfői László. A mérkőzés elején a buda­pesti csapat kapott jobban lábra, és 4-1 arányú vezetést szerzett. Lányaink azonban nem ijedtek meg. Pontos in­dítások után a hálónál sorra szerezték pontjaikat, és előbb kiegyenlítettek, majd a veze­tést is megszerezték. Az el­lenfél támadásainál iól zárt a sánc, hátul pedig az egész csapat önfeláldozóan védeke­zett. Ennek eredményeként az 1-4-es hátrányból 11-4 arányú vezetés lett. A játszma végén sem csökkent lányaink küz­dőképessége, és jó játékkal 15-6 arányban megnyerték az első játszmát. A lendület a második játsz­ma elején is folytatódott, ami 6-1 arányú hazai vezetést eredményezett. Ám a főváro­siak sem adták meg magukat és az évekig NB I-ben ját­szott Barabás és Pinkovics vezérletével felzárkóztak, sőt 8-7 arányban a vezetést is megszerezték. Látványos lab­damenetek, nagy ütések és nagyszerű védések követték egymást mindkét oldalon, s a játszma végül 15-11 arány­ban az övék lett. A 3. játszma elején megint a mieink jutottak vezetéshez 5-1 arányban, de ez az előny is kevésnek bizonyult, 8-8-nál ismét együtt volt a két csapat. Fej fej melletti küzdelem után az ellenfél nagyobb ru­tinja jól érvényesült, 15-12 arányban megnyerte ezt a játszmát is, 2-1 arányú veze­tést szerezve. A 4. játszma éppen fordít­va kezdődött, mint az előző. A játszma elején az ellenfél csapata szerzett 4-1 arányú vezetést. Lányaink nem adták fel, lelkesedésben egymást fe­lülmúlva kiegyenlítettek, sőt 15-7 arányban nyerték a játsz­mát. Következett a mindent el­döntő 5. játszma. 3-3-ig ismét fej fej mellett haladtak a csapatok, ekkor azonban több pontatlanság csúszott lányaink játékába, s az ellenfél ezt azonnal kihasználta, 8-3-as budapesti vezetésnél cseréltek térfelet a csapatok, sőt né­hány erőteljes nyitással és le­ütéssel a Tipográfia 11-3 arányban elhúzott. Már min­denki elkönyvelte a budapesti csapat győzelmét, csak lá­nyaink nem adták fel. Óriási erőfeszítéssel, pontról pontra küzdötték fel magukat, és 12-12-nél ismét együtt volt a két csapat. Nagy izgalmak kö­zepette, többszöri nyitásváltás után 15-13 arányban sikerült megnyerni a játszmát, s ezzel 3-2 arányban a mérkőzést is. A felnőttcsapatok után az ifjúságiak léptek pályára. GSC—Tipográfia 3-1 (15-8. 9-15, 14-7, 15-6). GSC: Czeczulios, Dóczi, Du­dás, Paves, Szaniszló, Törő. Csere: Józsa, Mészáros, Tiha­nyi. Edző: Dóczi István. A felnőttcsapat sikerén felbuzdulva az ifisták is biz­tos győzelmet arattak. Főleg ütőerőben múlták felül ellen­felüket. Megtorpanás csak a második játszmában követke­zett be, amikor a budapesti csapatnak sikerült kiegyenlí­tenie a játszmaarányt. Ezt kö­vetően azonban lányaink vé­gig biztosan vezetve 50 perc alatt 3-1 arányban nyerték a találkozót, s ezzel második őszi mérkőzésükön is diadal­maskodtak. Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik drága férjem, Zséli Sándor temetésén megje­lentek és sírjára koszorút, virá­got helyeztek. Felesége és család­ja. ISSN 0133-1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom