Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-10 / 213. szám

1987. SZEPTEMBER 10., CSÜTÖRTÖK 5 A tehetséggondozó szaktáborok tapasztalatairól Elmélyült a gyerekek tudása A tanuló és pedagógus sok­szor irigyelt hosszú nyári va­kációja gyakran rövidül a szaktáborok idejével. Okkal, joggal feltehető a kérdés: Miért kell meghosszabbítani a tanár és diák együttlétét? Gyarapodik-e. pozitívan válto­zik-e a tanulók személyisége a szaktáborokban eltöltött idő alatt? Mit jelent a szaktábori tevékenység a pedagógusnak? A kérdésekre minden egyes szaktábor zárása után feleletet kell adni. Meglepő aktivitás 1974-től Pest megyében min­den nyáron orosz, magyar és matematika tantárgyakból me­gyei szaktáborokat szerveznek, amelyek eredeti célja az volt. hogy előkészítsék, felkészítsék a fizikai dolgozók tehet­séges gyermekeit a középfokú továbbtanulásra. Mostanra ez a cél módosult és kibővült A résztvevők köre mindazon családok tehetséges gyerme­keire kiterjed, akiknek a csa­ládi környezet nem tud ele­gendő segítséget nyújtani a középfokú tanulmányok sike­res végzéséhez. Ugyanakkor az általános iskolák tanulói szá­mára évenként kiírt egyéni pályázaton jó eredményt elért, de.helyhiány miatt az országos táborba el nem juttatható diá­koknak van módjuk a további ismeretszerzésre, képességfej­lesztésre. A megyei szaktáborokat az utóbbi két évben már a Pest Megyei Pedagógiai Intézet szervezte és működési költ­ségeit a Pest Megyei Tanács biztosította mintegy 300 000 Ft nagyságrendben. Az idén a váci Komócsin Zoltán Közép­iskolai Kollégium adott he­lyet a matematika és az orosz: a nagykőrösi Ájtalános Isko­lai Diákotthon pedig a ma­gyar szaktábornak. 269 tanuló készült középfokú tanul­mányaira 23 nevelő és 15 ifi­vezető irányításával a két városban. A nagykőrösi magyar szak tábor vezetőjét, Ferenci Sán­dort, a váci kereskedelmi szakközépiskola tanárát a ta­pasztaltakról kérdeztük. — A gyerekek és pedagógu­sok között — mondta — köz­vetlen, baráti kapcsolat ala­kult ki, amely a tanárok fel- készültségének, segítőkészségé­nek, illetve a diákok érdeklő­désének, meglepő aktivitásá­nak a következménye. A vá­rosi művelődési osztály munka­társai. az iskolák igazgatói, pedagógusai sokat tettek az elhelyezési körülmények javí­tásáért. Segítő közreműködé­sük sok érdekes élményhez juttatta a tanulókat. A táborvezető nem fukar­kodott a foglalkozásokat ve­zető tanár kollégák szak­mai felkészültségének, embe­ri. pedagógiai hozzáállásának, valamint az ifivezetők odaadó figyelmességének dicséretével sem. Egyénre szabottan Az orosz szaktábor vezető­je. Forgács Béláné, az Örkényi általános iskola tanára szíve­sen beszélt a gondos előkészí­tő munkáról, a kollégiumhoz közeli intézmények vezetőivel kialakított kapcsolatról, mely­nek során a tábor felkészítő, tehetséggondozó munkája eredményesebbé, gördüléke­nyebbé vált. Az első nap fel­mérték a gyerekek nyelvtudá­sát. Kiderült, hogy a nyelvtani anyag alkalmazása megy a legnehezebben: sok hibával beszélnek. A tartalmi munka tematikáját ehhez a helyzet­hez igazították. A foglalkozá­sokon fokozott figyelmet fordítottak a nevelők a nyelv­tani ismeretek beszédben való alkalmazására. gyakorlására. 3í*ttH*ta’t;ko^gáy-y^ették a foglalkozásokat, olyanok, akik képesek rugalmasan alkalmaz­Révész Tamás fotóalbuma Szicília hétköznapjai A nyáron Budapesten a Vá­ci utcai Fotógalériában mutat­kozott be Révész Tamás új kötétével, a Képzőművészeti Kiadónál megjelent fotó­albummal, Szicíliával. Révész Tamás az Űj Tükör hetilap ismert fotósa. Figyel­mes érdeklődéssel jár-kel, jár­ja a világot. Szicíliai felvéte­leivel bemutatkozott már az Ernst Múzeumban és a Fotó­galériában is, kötetként sem ez az album az első, amely látásmódját, munkás­ságát' gyűjteményesen doku­mentálja. Mint az albumról maga az alkotó mondta, kellemes együttműködésből született, az elképzelés összecsengett a kö­tet tervezőjének, Koppány Si­monnak az elgondolásával. Látványos, önmagáért szóló fotóesszét vehet kezébe az ol­vasó, amelynek jellemzője, hogy sok epizódot, gondolatot mutatva sem esik darabokra. Révész Tamás józan, egyszerű szemléletű fotós, nem akar voksolni különféle fotóirány­zatok mellett. Képei a 80-as évek letisztult fotóművészetét hordják magukban. Sikeresen adja vissza Szicíliát olyannak, amilyen ma: a maga megre­kedt középkorával és XX. szá­zadi nagyiparával. A képek emberközelbe hozzák a szige­tet, amelven a történjem úav vonult, át, ahogyan kevés országon. A Szicíliát bemutató album­ban az utazás útvonalát fe­kete alapon fehér, oldalnyi térképek mutatják, sejtelmes és egyben fennkölt hangulatot teremtve a lapozgatóban. Szemlélhetjük a Capella Pa- lati 1143-ból maradt mozaik­ját. láthatunk siracusai háza­kat, erkélyeket, szobrokat, az utca embereit, elénk tárul Taormina, Ragusa, Az elmú­lásról elgondolkodhatunk, akár a fotók készítője a kapucinus katakomba múmiáinak képe láttán. Pompás emlékkép a palermói istálló barokk kapu­jában ácsorgó fehér ló. Élmény a látvány mindan­nak, aki látta már, s annak is, aki valóságban talán sohasem fogja látni Szicíliát. Jól vá­logatott és szerkesztett a kö­tet, olvasmányos ismeretter­jesztő írott anyaga, amely az őskori barlanglakoktól kezdve kronológiai történelmi képet ad Szicíliáról, független tarto­mánnyá válásáig (1948. feb­ruár 26.) és természetesen nap­jainkig. E. K. kodni a várható és a váratlan helyzetekhez, tudnak differen­ciáltan, egyénre szabottan is segítséget adni, sőt a nagyobb tudású gyerekeket is sikerél­ményhez tudják juttatni. A tíz nap végén tanárok és diákok együtt örültek a kisebb- nagyobb eredményeknek. A szaktáborokban szerzett tapasztalatok alapján úgy ér­zem. pontos válasz adható a bevezetőben megfogalmazott két kérdésre. Mit jelent a szaktábor a gyerekeknek? Er­re a gyerekek válaszoltak a tábor utolsó napján írásban. A véleményeket összegezve megállapítható, hogy egyikük sem tartotta feleslegesnek, haszontalannak, unalmasnak vagy megerőltetőnek sem a délelőtti kiscsoportos szak-, sem a délutáni közös prog­ramokat. Sokan nyilatkoztak úgy, hogy a foglalkozások so­rán értették csak meg azt. amit az iskolában korábban tanultak. Mások úgy vélték, hogy tudásuk elmélyült vagy kibővült az összefoglalások, gyakorlások során. A legtöb­ben említést tettek arról, hogy a tábori munka kötetlenebb, játékosabb, érdekesebb, él- ményszerűbb, mint az iskolai tanulás. A közösséggé ková- csolódás élményéről, sőt sze­mélyiségük változásáról is vallottak: „úgy érzem, hogy a szaktábor során magabizto­sabb lettem”. Nemcsak barát­ságok szövődtek, hanem a tanárokkal, az ifivezetőkkel való kapcsolat is mély hatást gyakorolt rájuk; megköszönték a munkájukat. Értékteremtő munka Mit jelent a szaktábori tevé­kenység a pedagógusnak? Er­re következtetni lehet a tábor­vezetők véleményéből és a diákok vallomásaiból is. Ezt a munkát csak azok a tanárok végezhetik, akikét a ' szakta­nácsadók, mun ka közösség­vezetők javasoltak. Évek óta önként vállalják a feladatot, s ha valaki kimarad, azt csak nyomós okkal teszi. Számukra ez a munka nem elsősorban fizikai fáradtság, hanem új­szerű helyzet, képességpróba, gyakorlás, sikerélmény lehető­sége és pszichikai feltöltődés. A tehetséggondozó táborok alkalmat adnak az alkotó pedagógusok és a megszerzett tudásukat bővíteni, mélyíteni akaró tanulók oldottabb talál­kozására, amely hosszú távon ható, értékteremtő együtt munkálkodássá válik. Ezért keli a tehetséggondozásnak ezt a formáját tartalmilag, anyagilag egyaránt támogat­nunk a jövőben is. Bottiik István. a Pest Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa Szájtátva Belépő Titok nem volt a nyáron sem, de igazi melldöngetésre hiost nyílik lehetőség. Most, amikor az osztálytársak előtt lehet büszkélkedni némelyeknek* ők bizony ingyen jártak a strand­ra. Egész nyáron, amikor pen eszükbe jutott...! Holmi besurranókat, potyázókat nép­szerűsítenénk? Szó sincs róla! Amit tettek, hivatalosan te­hették, engedéllyel, sőt: iga­zolvánnyal. Illő most már megadni az érthető magyarázatot. Az ingyenes strandbelépésre jogosító arcképes igazolványok tulajdonosai Veresegyházon lelhetők fel. Gyerekek, tanu­lók. Jó tanulók, legalább né­gyes tanulmányi átlagúaknak kell lenniük. S még valamit tenniük kell, hogy az áhított dokumentum birtokosai legye­nek ezek a gyerekek. A fel­tétel: tízórányi (természetesen testre, korra méretezett) tár­sadalmi munka teljesítése. Ha a kellő tanulmányi átlag és a szükséges mennyiségű társa­dalmi munka együtt van, ak­kor (illő körülmények között) átvehető az arcképes igazol­vány.». ügyes csali, r°m? De még mennyire az! A gyerekek ugyanis a hasz­nos ötlet eredményeként néni csupán a strandra kapnak be­lépőt, hanem — észrevétlen i! — belépnek arra a területre is, ahol kóstolót kapnak a közéleti tevékenység, a közös­ségért cselekvés öröméből. Észrevétlenül megszokják, hogy lehet tenni a kötelességen túl is ezt és azt a szőkébb és tá- gabb értelmezésű családért, azat a családért és a környe­zetükben élőkért, a közsé­gért. S ak! ezt megszokja, an­nak bizonyára természetes lesz a későbbiekben is a közös ügyek vállalása ... Ezen a módon válhat a (strand)belépő másfajta terü­letekre szóló belénő\Té, s mi­közben az ilyen apró ötletek népszerűségét tapasztalja az ember, szálfáivá hallgatja se­regnyi helven a panaszokat, milyen nehéz társadalmi mun­kára kérni az embereket. .. talán a panaszkodóknak is belépő kellene. Egy ötlettanfo­lyamra. MOTTÖ Hangversenyek J Az ősztől tavaszig, tartó bérletsorozatban ötször kon­certezik a ..Magyar Állami Hangversenyzenekar. Október 9-én, november 29-én, janu­ár 14-én, április 29-én a Ze­neakadémián, illetve március 17-én a Budapest Kongresz- szusi Központban Schumann, Rahmanyinov, Mahler, Bar­tók. Brahms, Mozart, Schu­bert. Debussy, Milhaud és Stravinsky egy-egy művét tol­mácsolja Jurij Szimonov, Ko- bajasi Kenicsiro, Fischer Adam, Lamberto Gardelli ve­zényletével, Natalja Sahov- szkaja, a Magyar állami énekkar és Perényi Miklós közreműködésével. December 9-én a Zeneaka­démián — a sorozat kereté­ben — Ravel-emlékestet tar­tanak. amelyen Verebics Ibo­lya, Perényi Eszter,. Perényi Miklós, Matuz István és Nagy Péter tolmácsolja a szerző műveit. Tv-FIGYELŐ' Meddőhányó. Nagyon sze­rethette a Meddőhányó című tévéfilmjét Horváth Z. Ger­gely, és rengeteget készülhe­tett rá. Mindezt elsősorban a jelenetek festői beállítása iga­zolta. Az a komponálás tehát, amelynek artisztikuma újból és újból észrevétette magát, akár egy egész táj került a kamera lencséje elé, akár egy intim szobabelsőt rögzítettek. Má­sodsorban pedig az bizonyítja az említett ügybuzgalrnat. hogy televíziónk kiváló ren­dezője — e művének forgató­könyvírója is — addig várt. s nyilván addig kilincselt, tár­gyalt. szervezett, amíg két oivan pompás férfiszínészt tu­dott szerződtetni, mint a ro­busztus Wirgilius Gryn és a már-rhár testetlenül aszkétikus Marek Walczewski, akiknek a jelenléte csak még izgalma­sabbá. a szokatlannál is szo­katlanabbá tette ezt a Liám O’Flahérty írta, s amúgy az írek földjén játszódó történe­tet. Azt a históriát, amiben a szenvedélyek szenvedélye, a szerelem izzított át mindent. S micsoda fojtogató és égzengé- ses erejű szerelmek hányták szikrájukat a vetítés majd másfél óráján át! Egyáltalán nem túlzunk, ha már-már mi­tikus nagyságrendű érzelmeket emlegetünk, hiszen például az a kötődés, ami a két fiatalt, abba a vidéki porfészekbe te­lepített ifjú asszonyt meg a gyilkossá lett imádóját kap­csolta össze, valóban balla­dákba illett, s ugyanígy a pap vergődése is túllendült min­den hétköznapi határon. Dicséretére Horváth Z. Ger­gelynek. ezeket a nekiszaba­dult lelki viharzásokat átélhe­tő. de közvetlenül nem reánk zúduló élményként adta to­vább. Vass Éva. az átélés csopor­tos remeklését dicsértük az imént, és amikor Az éjszaka vége című tévéjátékról, Fel­vidéki Juditnak Francois Matl- riac regénye nyomán forga­tót1 munkájáról szólunk, akkor is egy egészen lenyűgöző jel­lemformálást kell felidéznünk: Vass Évát Therése szerepében Nyilván azért is. mert olyan ritkán foglalkoztatják, és nyil­ván azért is, mert ez a bonyó- lult asszonyalak olyannyira néki való volt, a most emlege­tett színésznő egy jutalomjáték gazdagságával lepte meg az előfizetőket. Hcltai Jenő. írók, színész­nők és más csirkefogók cím­mel a harminc éve, 1957-ben eihunyt Heltai Jenőre emlé­kezett a televízió. Ez az eszt- rád azonban már korántsem érdemelt tapsot; boszantott in­kább, mintsem szórakoztatott. Azért volt ez így, mert Gyö- kössy Zsolt rendező körülbelül azt a gyakorlatot követte, amit az egyszeri dirigens egy ope­rett próbáján, mondván: hoz­zátok a figurát, és legyetek jó­pofák. Hát azok a kiválasztot­tak, akiket innen-onnan — kezdve a Vígszínháztól a Vi­dám Színpadon át a Fővárosi Operettig — szerződtettek, igyekeztek is hozni a figurá­kat, és a jópofáskodásra sem voltak restek, de az a kakofó­nia, ami így kialakult, he­lyenként és személyenként egé­szen elképesztő volt. Többen — élükön a jobb napokat és da­rabokat látott Lukács Sándor­ral —, a paródia paródiájának a paródiáját kísérelték meg ábrázolni, és így aztán több­szörösen visszájára fordult az igyekezet. Heltai Jenő tiindéri poézisa bizony ezúttal nem volt jelen. Akácz László Heti filmtbgyzeti Siker Leonv'a Filatov, a Siker című film főszereplője Ez az 1984-ben készült szovjet film írója Anatolij GrebnyeV) rendezője a ná­lunk ezzel a munkájával be­mutatkozó Konsztantyin Hugy- jakov) bizonyos vonatkozá­sokban mintha megelőlegez­né azokat a változásokat, amelyek jelenleg is zajlanak a szovlet színházi életben. Vagy úgy is fogalmazhatunk: amiről ebben a filmben szó esik, az éppen a változások szükségességét húzza alá. A film hőse, egy már nem nagyon fiatal, de a sajátosan átértékelő fogalmak szerint negyven körül is fiatalnak számító színházi rendező, Gennagyij, meghívást kap egy vidéki városba, hogy rendez­ze meg Csehov Sirály című darabját. A moszkvai rende­ző és a vidéki színtársulat ta­lálkozása számos konfliktus­helyzetet teremt. Ez érthető is. hiszen Gennagyijban egé­szen másféle kép él Csehov- ról és darabjáról, mint az el- kényelmesedett, lélektelen já­tékot produkáló, s a helyi erőviszonyok alakulásától -füg­gően ! helyezkedő színészek­ben. Ezt a színházi közálla­potot azonban nem kizárólag a színészek teremtik. Sőt, elsősorban nem ők felelősek érte. A környezet, a hatalmi mechanizmus, a „fontos” em-, berek magatartása, a kialakult döntési hierarchia, a meg­csontosodott, óvatos és kon­zervatív nézetek termelik ki ezt a magatartást. És ami­kor a más elképzelésekkel jelentkező rendező felkavarja ezt az állóvizet, kiderül: az egész hierarchia ingatag lába­kon áll, s végül is nem tudja megakadályozni, hogy az új­szerű rendezés, a Csehovot bátran értelmező koncepció sikert ne arasson. Hogy köz­ben tragikus mozzanatok is előfordulnak, s hogy Genna­gyij a siker dacára is vissza­indul Moszkvába, de végül is nem tudjuk meg, valóban el­utazik-e, vagy mégis elfogad­ja a felajánlott főrendezői posztot, az azt jelzi: a film alkotói maguk sem érzik egy­értelműen lezárhatónak a konfliktusokat, s nem bizto­sak abban sem, hogy a tel­jes és maradéktalan igazság kizárólag Gennagyij birtoká­ban volna. A Siker így egy általáno­sabban jelentkező probléma­kör- filmje, s elsősorban arról szól, hógyt az újért, a másért, a jobbért, a tunyaságot meg­vető alkotó gondolatért a kö­rülmények dacára is küzdeni kell, és akkor megváltoznak maguk a körülmények is. Az utolsó szó jogán Talán furcsa a párhuzam: Kása Ferenc bő négy és fél órás dokumentumfilmje, mely a Béres-cseppek feltalálójá­ról, dr. Béres Józsefről, és a gyógyszer körüli elkeserítő huzavonáról szól, ugyanonnan indul el, mint a Siker: az új, a kezdeményezés, a vállalko­zás, a megcsontosodott néze­tekkel való szembeszállás ér­dekében folytatott, néha re­ménytelen harc felől. Egy nagyon lényeges kü­lönbség azonban van. Neve­zetesen: Kosa Ferenc még 1976-ban leforgatta a film el­ső részét, de ez nem került vetítésre, majd tíz év múl­tán felkeresték az ügy több érintett szereplőjét, s ismét elbeszélgettek velük. így ala­kult ki most ez a néhol kö­rülményes. de többnyire rop­pant érdekes és tanulságos, olykor pedig kifejezetten drá­mai film, amely sokkal több, mint megszokott, sima doku­mentumfilm. Itt nemcsak a tények szerepelnek, hanem a vélemények is, itt nézetek, hitek, vakhitek, megszállott­ság és rosszindulatú szakmai féltékenység, szándékos tor­zítás és naiv becsületesség csapnak össze. Sokszor az az érzésünk: már régen nem a Béres-cseppek tényleges hatá­sa, gyógyítóereje vagy ha­tástalansága a kérdés, hanem az, hogy a hivatalos tekin­tély csorbítatlan marad-e vi­tatható nézetei, vagy vitatha­tatlan rosszhiszeműsége da­cára is. Ebben a presztízs- harcban elhanyagolható té­nyezővé válik a beteg, a be­tegség, s az, hogy akár egyet­len megmentett élet is mér­hetetlenül többet ér, mint a gőgös szakszerveknek a mun­dér becsületét védelmező te- kervényes akciói, s ezek si­kere. Nem biztos, hogy a mozik­ban van az igazi helye en­nek a filmnek, s nem inkább a tévé képernyőjén kellett volna-e bemutatni, mondjuk három egymás utáni estén. Az sem biztos, hogy a film kellő propagandát kap. De akit érdekel a megszállott emberek küzdelme igazságuk érvényre juttatásáért, vagy egyszerűen csak a jogért, hogy dolgozhassanak, az néz­ze meg ezt a filmet. Élni és meghalni Los Angelesben Ha csak annyit mondunk erről az amerikai bűnügyi filmről, hogy az a William Friedkin rendezte, akinek jó régi (1971-ben készült) film­je, az Oscar-díjas, A francia kapcsolat, valóságos iskolát teremtett a krimik műfajá­ban, akkor talán már fel is keltettük iránta az érdeklő­dést. Ez a film egy hidegvérű- en gyilkoló, félig-meddig ta­lán örült pénzhamisító, és két FBI-rendőr valóságos magánháborúját meséli el, ke­mény, olykor egyenesen bru­tális tónusban, lenyűgöző fil­mes bravúrokkal, óriási szak­mai biztonsággal. A majd’ kétórás film szinte egyetlen percre sem engedi lazítani a nézőt. Fordulataival, meghök­kentő vágásaival, sodró len­dületével, itt-ött felcsillanó akasztófahumorával és nagy üldözésjeleneteivel a régi-ré­gi Francia kapcsolatot idézi. Az csak mellékesen említen­dő, hogy a film alapját ké­pező regényt egy aktív FBI- ügynök írta, akinek szakterü­lete á pénzhamisítók elleni küzdelem... lakács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom