Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

nagykőrösi A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 209. SZÁM 1987. SZEPTEMBER 7., HÉTFŐ A városi tanács átvállalta Határidő előtt kész a vízmű? A Pest Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat nagykőrösi üzemegysége szolgáltatótevé­kenységet végez: üzemeltetik a szennyvízcsatorna-hálózatot, s kezelik a ivóvízrendszert. Ami beiül van A vízellátás a vállalat nagy­kőrösi üzemegységében 16 ember munkája. A szennyvíz- elvezetéssel tizenheten foglal­koznak. Ezek a létszámok az éppen adott ivóvízvezeték-, valamint csatornahosszúságra, valamint a szükséges beren­dezésekre vonatkoznak, így te­hát, ha emelkedik a kapaci­tás, több dolgozó kell majd a kezelésükhöz. Mindezt azért is érdemes megjegyezni, hogy mindenki beláthassa, a vízel­látási panaszoknak nem sze­mélyi okai vannak. Azt is tudni kell, hogy a vi­zesek munkája a legdrágáb­bak közé tartozik. Minden mű­tárgyuk a földben van, ren­geteg minden támadhatja meg azokat. Ilyen például a korró­zió. a számítottnál nagyobb terhelés, a közműtérkép hiá­nya, tehát a véletlen rongálás. Az állampolgárok azt sem tudják, hogy a vízmű felada­tai közé csak a vízmérőt kö­vető tíz centiméteres szakasz tartozik a bekötő vezetéken, a szennyvízcsatornát pedig a te­lekhatáron belüli első tisztító- aknától kell javítaniuk. Ez másképpen fogalmazva azt jelenti, hogy az összes töb­bi vezetékrész, tehát ami az épületen belül van, már a tu­lajdonos által javítandó. So­kan ezt félreértik, s ebből ál­talában csak bonyodalom származik. Azt is tudni kell, hogy a PVCSV nem ad alap­közművet, hiszen az a városi tanács feladatkörébe tartozik. A vízvezeték-hálózat 1979 óta folyamatosan épült. Je­lenleg öt kilométer alatt van a cserére szoruló veztékrendszer hossza. Az üzemelő berende­zések műszaki állapota megfe­lelő, gondot jelent viszont a beépített importgépek cseré­je, pótlása. A legjobb példát erre a 13-as számú kút adja, hiszen az odavaló búvárszi­vattyú már a sokadik. Egyébiránt a vízhálózat 53.8 kilométer hosszúságú, s ezen 121 közkút es 190 tűzcsap van. Vezetékes vízzel 4061 la­kás rendelkezik. A szenny vízmüvet 1968— 70-ben a Nagykőrösi Konzerv­gyár és a városi tanács épít­tette meg. Tíz év múlva, 1979- ben vette át a PVCSV üze­meltetésre, s később a közpon­ti átemelőben gépészeti és elektronikus, rekonstrukciót hajtott végre. Sajnos a csator­nahálózat 65 százaléka tíz év­nél idősebb, ezért a megenge­dettnél nagyobb a csatornák szivárgása. Érdemes azt is tudni, hogy bár ’80-tól megnövekedett a csatornahálózat hossza, de az azóta átvettek minősége elma­rad a kívánalmaktól. Az úgy­nevezett földoldó medence, vagyis a tisztítás céljára meg­épített medence ideiglenes üze­mű, bővítésére már több ta­nulmányterv született. Meg­valósítása azonban egyre ké­sik. Bírságot fizetnek Állampolgári tudnivaló, ami látszólag szakmai ügy. Neve­zetesen arról van szó, hogy Nagykőrösön a csapadékvíz- és szennyvízcsatorna-hálózat el­választó rendszerű. Ez azt je­lenti, hogy az esővizet, hóiét tisztítatlanul vezeti az egyik csatorna a Kőrös-érbe. Ugyani­akkor a szennyvizet a már említett földoldó medencébe vezetik. Ez utóbbinak a ka­pacitása egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy a két rend­szert összekapcsolják. Szintén a gyakorlat nyelvére lefordít­va, ez annyit jelent, hogy a vállalat nem engedélyezheti a? esőcsatornák szennyvízhálózat­ba való bekötését. A vállalat által termelt víz minőségre kielégíti a szabvány előírásait és azért üzemel a gáztalanítóberendezés, mert egyedül ez van határérték fe­lett. Azonnal meg kell jegyez­ni, amit mindenki tud: a je­lenlegi kapacitás sem mennyi­ségben, sem időbeni eloszlás­ban nem felel meg az igények­nek. Ezért van szükség nyári csúcsidőszakban a vízkorláto­zásra. A városban közel 24 kilo­méter a szennyvízcsatorna-há­lózat hossza. A PVCSV 990 tisztítóaknát, három szenny­vízátemelő telepet működtet. 2306 lakást kötöttek be eddig. Irtunk már a szennyvíztisz­tító medencéről. A 60 ezer köbméteres létesítményben 3- 5 napig bolyong a szenny­víz. Ez azonban nem elégíti ki a vízminőség-védelemmel kapcsolatos követelményeket, ezért szennyvízbírságot fizet­nek. Mind a város, mind a vál­lalat jelenlegi legnagyobb fel­adata a város biztonságos víz­ellátásának megoldása. A vá­rosi tanácstól a vállalat át­vállalta a vízmű bővítésének kivitelezését. A szerződés sze­rint jövő év végéig helyezik üzembe a majdnem ötezer köbméter,'nap kapacitású víz­müvet. Bekötnek a Törteli út­ról két kutat, s ezekkel biz­tonságosabb lesz a vízellátás. Már megérkeztek az országba azok a nagy teljesítményű im­portszivattyúk, amelyeket majd be kell építeni. A PVCSV folyamatosan vé­gez lakossági bekötéseket, s kiemelt feladatként kezeli a teho-utak építését megelőző közműbővítést. Sajnos ehhez szükség lenne modern kisgé­pekre, amelyek azonban egye­lőre hiányoznak a vállalat eszköztárából. Ezután évente Az MSZMP városi végre­hajtó bizottsága — megtár­gyalva a PVCSV helyi kiren­deltségének munkájáról szóló tájékoztatót — egyetértéssel fogadta az abban megfogal­mazott feladatokat. Ezek értel­mében határidő előtt szeretnék befejezni a vízműbővítést, ugyanakkor folytatják a Pe­tőfi utcai rekonstrukciót. Át­térnek az éves vízmérő-leolva­sásokra. B. O. Dráguló portékák Nem tudjuk újdonsággal kezdeni piaci beszámolónkat: ezúttal is több volt az érdek­lődő, mint az igazi vásárló. Tartja magát a dinnye ára, 4 forintra tartják az ősterme­lők. A sárgadinnyéért 8—10, a befőzni valóért 10 forintot kértek. A baromfipiacra ke­vés tojást hoztak, s azt 3 fo­rintért árulták. A vágócsirke párját 110, a pörköltnek va­lóét 160—200. a gyöngy tyúk párját 120. a japán csirke pár­ját 120 forintért adták. A ház­táji szemesterménypiacon egy termelő árult. A kukorica, az árpa 7. a napraforgó 10 forint volt literenként­A gyümölcs- és zöldségpia­con az étkezési szőlőt 25—40 forintért mérték. (Tavaly 16— 22 forint volt az ára.) A pa­radicsom 6, az uborka 14, a paprika 14.30. a paradicsom- paprikát 16—20, az almapap­rikát 20, a hegyes paprikát 1 forint darabonkénti áron ad­ták. Az őszibarack 36—40. a dióbél 200, a zöld hüvelyű zöldbab 20, a sárga 15—20, a vöröshagyma 16—18, a káposz­ta 10, a sárgarépa 20, a gyö­kérzöldség 20, a krumpli 10, a fokhagyma 120, az ameri­kai dinnye 7, a szilva 10—12, a körte 10—20, a cigányalma 10—14, a ringló 10, a kopasz barack 32, az édes alma 10, á karfiol 30, a gyalult káposzta 12 forint volt. A vágott baromfi standon a barnevál csirke kilóját 66 fo­rintért adták. Ezer tonna vár szedésre Bőséges őszibaracktermés Az Albertirsa és Ceglédber- cei határában elterülő nyolc­száz hektáros gyümölcster­mesztési gazdasági társulás ül­tetvényein az idén jó termést hozott az őszibarack. Eddig 1500 tonnát szüreteltek le a jó pénzért értékesíthető gyü­mölcsből. Még további ezer tonna vár szedésre. Diákok és alkalmi munkások dolgoznak a barackosban. Huszonnyolc erőgépet alkalmaznak, de még több traktorra lenne szükség, annál is inkább, mivel a jövő héten a rázógépek már a szil­váskertet járják. Megpróbál­ják a környező gazdaságoktól bérbe venni a hiányzó trak­torokat. Anyakönyvi hírek Született: Lócska István és Vinnai Etelka: Dávid; Szél István és Horváth Mária: Krisztián; Búz Tibor ésSzel- lő-Nagy Márta: Tibor; Tóth József és Galamb Erzsébet: Tamás; Szabó Sándor és Mód­ra Julianna: Dávid; Kovács Sándor és Ficsor Teréz: Sán­dor nevű gyermeke. Névadót tartott: Szabó Ist­ván és Urbán Margit: Hajnal­ka ; Béres-Deák Balázs és Kul­csár Erzsébet:. Csaba; Király­fi Gyula és Tóth Ágnes: At­tila; Kaszap Ferenc és Kris­tóf Zsuzsanna: Tamás; Bus László és Zöldi Margit: Lász­ló; Szabó József és Gyikó Emőke: Emőke; Hende Géza és Farsang Ilona: Csilla; Ki­rály László és Póta Margit: László és Nikoletta; Pintér Sándor és Kovács Ilona: Fe­renc; Farkas Sándor és Dudás Ilona: Ilona; Bekő Zoltán és Nagy Ilona: Zoltán; Szívók György és Kecskeméti Etelka: György nevű gyermekének. Házasságot kötött: Szőke Sándor Ernő és Kisprumik Szilvia; Lesták János Rudolf és Molnár Edit; Lencse Lajos és Kiséri Mária; Balogh Sán­dor József és Szabó Tünde. Meghalt: Kiss István Lajos (Kolozsvári u. 1.); Herkó Já­nos (Kecskeméti u. 66.); Her- czeg Lajos (Hungária u. 6.); Szabó Dánielné Mészáros Te­rézia (Rózsa F. u. 15.); Józan Kálmánná Németh Rozália (Kusíár u. 8 b); dr. Rosenfeld Gyuláné Bállá Magdolna (Szol­noki u. 10.); Molnár Ambrus (Temesvári u. 3.); Varga Lász- lóné Varga Eszter (Bajza u. 5.); Kosa István (Biczó G. u. 2.). Maratoni futóverseny, olimpiai ötpróba A negyedik nagykőrösi nemzetközi maratoni futóver­senyt ezúttal az olimpiai öt- próbaakció futópróbájával összekötötték. A Volánbusz- pályaudvarnál levő rajt- és célhelynél az északnyugati, időnként fel-felerősödő szél ellenére a zeneiskola fúvósze­nekara csinálta a hangulatot és lelkesen gyülekeztek a ver­senybírók, résztvevők, érdek­lődők. Megjelent a televízió stábja is. Tóth Dénes, a városi tanács elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket, majd először a maratöniak és a 21 'kilométe­resek, azután a másik két tá­von vetélkedők rajtoltak. Minden számban az utolsó két kilométeren ellensgél volt, ami különösen a nagy fizikai megterhelést és erőkifejtést kívánó 42 195 métereseket vi­selte meg. A verseny lebonyolításával kapcsolatosan nem volt kifo­gás. A maratoni távon ösz- szesen hetvennyolcán, az olimpiai ötpróbaszámokbao ötvenkilencen indultak. Mi természetesen a nagykőrösiek eredményeivel foglalkozunk. 5 kilométeren, a fiúknál (6 befutó volt): 1. Ugi-Rácz Ti­bor (Kossuth iskola), 14 éves, 20 perc 15 másodperc; 2. Fruttus Árpád, 12 éves (Arany isk.) 34.21 perc. 10 kilométeren: 4. ifj. Bocs­kai László, 12 éves (Petőfi isk.), 45,53; 7. Kiss Attila, 13 éves (Petőfi isk.), 65,00 perc. 21 kilométeren: 3. Farkas La­jos (19 éves egyetemista) 1 óra 31 perc 21 másodperc, 5. Bakó Kálmán (30 éves toldis tanár) 2:01.52; 6. Tóth Mihály (43 éves dutépes) 2:06,45; 7. Márki László (17 éves toldis diák) 2:07.27* óra. A három számban a he­lyiek egy kivétellel jól telje­sítettek: szintidőn belül értek célba. A maratoni távon együtt indították a verseny- és tö­megsportolókat. A négy körösi mind a 75 befutó között volt és szintidőn belül értek cél­ba. A győztes komlói Szent­endrei Sándor 2 óra 21 perc 58 másodpercet futott. A kö­rösi 28 éves Fancsali István (Trakis) 3:02.20-szal 32.-ként, a 16 éves L. Szűcs Balázs (szakmunkásképző) 3:34.26- tal 56.-ként, a 19 éves élelmi­szer-eladó Koffer Tamás 3:35.52-vel 64.-ként és a ver­seny legidősebb résztvevője, Akkoriban éppen a falatnyi tanyákon élő emberek műve­lődési, kulturált szórakozási lehetőségeiről gyűjtöttem in­formációt. Üton-útfélen meg­szólítottam a helybelieket, kit a határban, kit a kertjében, vagy a gazdasági udvarban munka közben. Többnyire le­gyintés volt a válasz, de vol­tak, akik éppen a kezükben tartott kapára, vasvillára mu­tattak, mondván, hogy az adja a leggyakqribb kulturális el­foglaltságukat, mert kultúr­növényeket termesztenek. Néhányan egyenesen a hely­beli „kultúrpalotához” irá­nyítottak, amiről aztán hamar kiderült, hogy közönséges kis­kocsma. ★ Ám mielőtt beléptem volna a kiskocsma ajtaján, még oda- kinn az utcán, a „szeszmen- tes” emberekkel beszélgettem, azonban nem nagyon értek rá, várta őket odahaza a munka, a kora esti jószágetetés. Az­tán nagy elhatározással be­léptem a „főbejáraton”. Oda­bent nem történt semmi kü­lönösebb, hiszen megszoktam már, hogy idegen lévén min­den lépésemet, minden szava­mat kíváncsi tekintetek és fülek kísérik. Talán húsz perce lehettem benn a kocsmában, s hallgat­tam, hogy kinek mi nyomja a szívét, amikor egyszer csak el­sötétült a bejárati ajtó nyí­lása. „A szó megszakadt, a légy megállt röptében, a föld rengett léptei alatt, amikor betoppant a helység kalapá­lj nekem, egy újságíró! És jött a helység kalapácsa... csa”... A legalább százhúsz kilós óriás egyenesen feléin közeledett. Minden arc, a tát- va maradt szájakkal, felénk fordult. Első dolga volt kikapcsolni a magnetofont, majd nagy le­vegőt véve felfújta magát. A söntéspulthoz lépett, közvetle­nül mellettem, mintha ott sem lettem volna. Nagy szusz- szanással kifújta a levegőt, s egy üveg sört rendelt. Csak akkor nézett rám az óriás, amikor már a kezében volt a bontott sörös üveg. Lekicsiny­lőén végigmért, majd kérdőre vont, hogy ki vagyok, mit ke­resek ott, milyen jogon készí­tek magnófelvételt. A némán ülő, üveget, poha­rat markolászó emberek te­kintetében ekkor már nem­csak kíváncsiságot. hanem rémületet is észrevettem. Hát bemutatkoztam, elmondtam neki, hogy mi járatban va­gyok ott. <5 egy nagy korty sör és némi hümmögés után megszólalt meglehetősen gú- nyoros hangon. — Nem lehetsz te valami nagy fej az újságodnál, ha ilyen pitiáner témával foglal­kozol! Mondok én neked olyat, hogy a lábad is reszketni fog, de ízt te aligha mered meg­írni! — nyilatkozott meg a kocsma császára, majd a vé­leményéhez keresve az igazo­lást — vagy talán a bátorí­tást? — körbehordozta tekin­tetét a néma hallgatóságon. Sikere kétesnek bizonyult, mert csak innen-onnan hallat­szott némi mormogás, ami le­hetett egyetértés is, de hi­tetlenkedés is. Először meg­lepődött, amikor biztattam, mondja el azokat a kemény dolgokat, amik hallatán a lá­baimnak reszketni illik. Amikor már sokadszorra noszogattam, azzal, hogy a kisujjambó! nem szophatom ki az ő történeteit, informá­cióit. egyenesen visszakozott, még hátrább is lépett. Tekin­tetéből ekkor már riadalmat olvastam ki. Igaz, azt is mondtam neki. hogy ha az én nevem ott lesz a cikk alatt, akkor ő sem maradhat a név­telenség homályában, mert a saját ügyében nélküle sem­mit sem tudok tenni. Végül mégis elmesélte, szi­gorú diszkrécióra kötelezve, hogy munkahelyén az ő terü­lete azért ment tönkre, mert tehetségtelen a főnöke, elsik­kasztotta a pénzt. Nem így történt volna ez, ha őt, a kép­zett és tehetséges fiatal szak­embert érvényesülni hagyja. Hát ez valóban kemény té­mának tűnt, meg is kérdeztem munkahelye, s főnöke nevét, hogy együtt menjünk oda, fel­tenni a kérdést, mi igaz a vá­dakból. Azóta is várom kér­déseimre a választ, a kért ne­veket. Bevallom, még a kocs­ma császárának a nevét sem tudom, mert félig elfogyasz­tott sörét hátrahagyva távo­zott. mondván, hogy sietős do­log jutott az eszébe . .. Más helyszín, más eset. A vasútállomásról távozóban voltam. Éppen el akartam tenni a sarki kocsmában vá­sárolt. doboz cigarettát, ami­kor az imbolygó léptű, bizony­talan nyelvű férfi megszólított — be sem mutatkozva — az­zal, hogy valahonnan ismer. Én is láttam már valahol, hát elkezdtük találgatni, hogy ki kicsoda. Közben az emberem egyre zavartabban viselkedett, egyik lábáról a másikra állt, s izgalmában ujjait tördelte. Öt perc múlva még mindig nem tudtam a nevét, s mert ő szólított meg, hát nem mond­tam meg a magamét. Végre ki bökte, hogy szüksé­ge van tizennégy forintra, hogy vegyen rajta egy doboz Symphoniát. Nem lepett meg a kérése, de mert már untam a dolgot, kezébe nyomtam a frissiben vásárolt doboz ci­garettámat, s elköszöntem tő­le. Csakhogy egy ilyen im­bolygó embertől nem könnyű megszabadulni. Utánam lé­pett. s nagy szégyenkezés kö­zepette visszaadta a Sympho­niát, mégpedig azzal, hogy neki inkább a pénzre lenne szüksége. mert másfajtát szív. Mohácsnál több is ve­szett már, gondoltam, s a ke­zébe nyomlam a kért összeget, de elhatároztam, megfigye­lem. mit vesz a pénzen. Nagy hálálkodással, s ille­delmesen elköszönt. S már in­dult volna a sarki kocsma fe­lé, amikor megint visszalépett, s megkért, ugyan áruljam már el neki a nevemet, vagy legalább a foglalkozásomat, mert nagyon ismerős vagyok neki. Hát bemutatkoztam. Er­re ő felkiáltott: „Jaj nekem, egy újságíró!” — s kacsázó, sietős léptekkel eltűnt a sar­kon túl. miközben egyre ismé­telgette az iménti felkiáltását. ★ Nos, a két eset óta azon gondolkodom, mitől lett egy­szeriben ilyen „félelmetes” egy újságíró, hogy a kocsma császára sietve elkotródik. a kunyeráló ember megszégye­nültem rémülten elmenekül a kocsma .biztonságába”, ahol nem tesznek föl neki kényes kérdéseket. Aszódi László Antal a különdíjat kapott 66 éves id. Bocskai László nyugdíjas 4:15.42-vel 69.-ként ért célba. A tömegsport férfi I. kate­góriában (1947-ben és később születettek közt), (39 induló közül) Fancsali 16., L. Szűcs 29. és Hoffer 35. lett. A férfi IV. korcsoportban (60 év fe<- lettiek) idős Bocskai László lett a győztes. A verseny sík terepen, de erdős-ligetes tájon, a város- központ—Szolnoki út—Törtei felé vezető út—Sóderes út—r Kőröstetétlen határa és vissza, útvonalon folyt, oldva a ver­seny közben fellépő monotó­niát. ASZTALITENISZ Az 1987/88. évi NB III-as férfi asztalitenisz-csapatbaj­nokság hat csoportjában ösz- szesen hatvan együttes szere­pel. A Nagykőrösi Konzerv­gyár Kinizsi SE ellenfelei a következők lesznek, továbbra is a Szabados-csoportban (amely Csongrád megyei irá­nyítású) : Békéscsabai Előre Spartacus, Kiskunhalasi AC Medosz, Makói Spartacus Vasas, Mezőtúri Főiskola Spartacus, Soltvadkerti TE, Szentesi Kutató SE, Volán Rákóczi SE (Rákóczifalva) és Kalocsai SE. E csoportban ki­lenc csapat szerepel az új bajnoki évben. BALATON-ÁTCSZÁS Az idén nyáron ötödször tervezték az Európában egye­dülálló édesvízi tóátúszást a Balatonnál, a Boglárlelle és Révfülöp közötti 5200 méteres távon. A Balaton-átúszásra — ami nemzetközi sportesemény lett volna — négy nagykőrösi lakos is megjelent. A ver­senyt a kedvezőtlen, rossz idő miatt elhalasztották. Rá egy hétre ismét egybegyűltek az érdeklődők — közöttük két körösi is —, de a rossz, na­gyon hideg időben Boglárlel- lén csak a legbátrabbak vál­lalkoztak arra. hogy egy kilo­métert beússzanak a vízbe és vissza. HÉTFŐI SPORTMŰSOR Labdarúgás. Kinizsi-sport telep, 16 óra: Konzervgyár Il-es telep—Turbó, 17 óra: MJ Fortuna—Pedagógusok. 1 : óra: Nyársapát—Bundeslig? ■ Vági-lakótelepi pálya, 17 óra: PIK—Tormás. 18: Törteli Tsz—Rückwerz Rt. körzeti kispályás bajnoki mérkőzés. Tenisz. Dömös és Visegrád: országos gyermekverseny. ____________ S. Z. m oziműsor A nagyteremben: Ránts fegyvert!, 6 órakor. Vaskos tréfa, 8 órakor. A stúdióte­remben: Rock Rióban, fái 6- kor. A kertmoziban: Ránts fegyvert!, 21 órakor. SSN 0133­i (Nagykőrösi Hírlapi k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom