Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-14 / 216. szám
1987. SZEPTEMBER 14., HÉTFŐ dm Grafikák a weimari Goethe Múzeumból A reformáció korának alkotásai Általánosságban a képzőművészet bír azzal a hatóerővel, hogy belehelyezzen annak a vi- l>örténeti korszaknak a körülményei, gondolkodásbeli viszonyai, érzelmei, képességei és készségei közé, amelyekben maga az alkotás is létrejött. — Így ír Goethe, a világirodalom egyik legjelentősebb költője a művészet iránti érdeklődésének okairól, arról, miért gyűjti olyan szenvedélyesen a képzőművészeti alkotásokat; nem a tárgy birtoklásáért, hanem a műélvezet kedvéért. Goethe rendkívül gazdag műgyűjteményében 26 511 alkotás található. A 9179 lapos grafikai anyagban a reformáció korának német művészeit mintegy 450 rajz képviseli. A reformáció korának alkotásai Goethe műgyűjteményéből című, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban szeptember 22-ig látható kiállítás ebből ad válogatást: 49 rajzzal és grafikai nyomattal, kérésztmetszet- szerűan mutatja be Goethe érdeklődését e történelmi időszak iránt, s ugyanakkor tükrözi a reformációkon német művészet fejlődésének Albrecht Dürer munkásságában kicsúcsosodó útját is. A Ladányi József művészettörténész által rendezett tárlat anyaga a weimari Goethe Múzeumból érkezett hozzánk. A kiállított lapoknak körülbelül egyharmada Dürer keze munkája, akinek férfias művészetét a költő különösen nagyra becsülte. Goethe már az 1770-es évekeben elkezdte gyűjteni Dürer grafikáit. A gyűjteményt a következő évtizedekben— másolatokkal is — igyekezett teljessé tenni. A reformáció 300. évfordulójára készülődve azonban ezt írta egy helyütt: Papok és tudósok állandóan azt szorgalmazzák. hogy a reformációt százféle írással dicsőítsük, vgyanakkor a festők és rézmetszők nyerészkedésre használják ki ezt az alkalmat. (...) Peter Flöíner: Zsoldos m&rkotányosnővel Sebald Beham: Töviskoszorús Krisztus-fő Magunk között szólva azonban az egészben nincs más érdekes, mint Luther jelleme. Tulajdonképpen ez nyűgözi le a tömeget. Másutt viszont a következő gondolatot találjuk: Tagadhatatlan, hogy a reformáció keretében a szellem a maga fel- szabadulását kereste. A görögrómai klasszikus ókor felderítését egy szabadabb, illendőbb és ízlésteljesebb élet utáni vágy kialakulása követte. A reformáció és a paraszt- háború korának képzőművészetében új látásmód és új témák kerültek előtérbe. A képek többségének fő mondanivalója továbbra is vallásos jellegű, de megjelenik az antik mitológia, a történelem ábrázolása. a tájkép, a csendélet, az akt, az arckép, és a mindennapi élet képi megfogalmazása — igaz, nemritkán még mindig ó-, vagy újszövetségi keretben. Néhány esetben figyelemre méltó az egyszerű nép ábrázolása. Dürer és tanítványai, Hans Sebald Beham és a többiek, Dürer: Sámson és az oroszlán műveikkel koruk forradalmi mozgalma mellett tesznek hitet és kifejezik rokonszenvü- ket a társadalmi ranglétra legalsó fokán álló közember, a paraszt iránt is. Sámson, az ótestamentúrni hős, kedvelt témája volt a középkori művészetnek, mint a gonoszon győzedelmeskedő em- oeri erő jelképes figurája. Dürer Sámson-értelmezése ennél továbbmegy. A festő művészeti tankönyvéhez írt előszavában arról beszél, hogy Herkulesnek Sámsonná kell változnia. Dürer fametszetében az oroszlánon lovagló Sámson ez úttal is az emberben meglevő jóakarat és hit hatalmas ere jenek megtestesülése. Tizedik alkalommal Ceglédi ősz A korábbiaknál sokkal jobb feltételek között rendezhetik meg az idei, jubileuminak számító tizedik Ceglédi ősz programját. Az utóbbi időszakban Cegléd gazdagodott, gyarapodott. Új tornacsarnokot, iskolaépületeket avattak, befejeződött a hatvanéves .színházterem teljes felújítása és a Kossuth Művelődési Központ részeként működik már a pódiumterem, a galéria és a kaszinó. Szeptember 24-től október 4-ig tart a Ceglédi ősz 1987- es programja, amelynek nyitónapján a városból elszármazott nűvészek estjét láthatja a közönség. Ez alatt a tíz nap alatt számos kiállításra, színházi előadásra, hangversenyre kerül sor. A program- sorozat befejezéseként október 3-án és 4-én rendezik meg a ceglédi sokadalmat, ahol Pest megyei néptáncegyüttesek, diákszínkörök, zenekarok lépnek fel, s megnyílik a régi mesterségek utcája is.-FIGYELŐ EMLÉKEZETES filmet készített Valentyin Raszputyin Végnapok című kisregényéből a Nemere László vezette tévésstáb. Emlékezeteset, hiszen szerda esti képsorai lapzártáig — vasárnapig — sem halványultak eL Márpedig négy nap egy tiszavirág sorsú művészeti ág életében kisebbfajta örökkévalóság. Megrendítő pillanatokat láthattunk egy halálra készülő öregasszony — egy nagyon bölcs ember — utolsó napjaiból. Igaz, a parádés színészi feladatot — mint ezt a televíziót legfürgébb tollal kísérő laptársunk már megírta — talán fölösleges volt megosztani a kiváló Vilma Jam- nicka és a neki a hangját kölcsönző, nem kevésbé jeles pályatársa, Patkós Irma között. Magyar filmben mindig zavaró az efféle kettősség. Azon egy- szex-ű okból, hogy könnyen elvonja a figyelmet a lényegről, a színész alakította figuráról. Maradandó perceket kaptunk a robusztus erejű Koncz GáSzívkutatók tapasztalatcseréje A ritmuszavarok kezelése Budapesten tartja 8. kongresszusát a szívkutatók nemzetközi társaságának európai tagozata. A nyitóülésen vasárnap a Magyar Tudományos Akadémia székházában Hutás Imre egészségügyi államtitkár köszöntötte az esemény résztvevőit: öt kontinens sok országából érkezett csaknem 600 szívkutatót. A Magyar Kardiológusok Társasága ez alkalommal tiszteletbeli tagjai közé fogadta a szervezet több képviselőjét, azokat a neves professzorokat, akik tudományos munkásságukkal jelentős mértékben elősegítették a szívkutatást, a szívbetegségek gyógyítását. Tiszteletbeli tagsági oklevelet kapott Naranjan Dhal- la, a Szívkutatók Nemzetközi Társaságának főtitkára, Jutta Schaper, a társaság európai tagozatának főtitkára, Richard John Bing, a társaság doyenje, Peter Harris, a társaság angliai szervezetének elnöke, Albert Wollenberger, a társaság örökös tiszteletbeli alel- nöke és George Róna, a montreali McGill egyetem tanára. Szekeres László professzor, a kongresszus elnöke nyitotta meg a tanácskozást, amely a világ szívkutatóinak tapasztalatcseréje, vitafórum. A négynapos tanácskozáson csaknem 400 tudományos előadás hangzik ei. Ismertetik többek között a szívritmus- zavarok kutatásának legújabb eredményeit, amelyek elősegítik e betegség gyógyszeres és sebészeti kezelését, a nemrég felfedezett prosztaglandi- nok — a szervezetben képződő anyagok — szerepét a ritmuszavarok keletkezésében. Szólnak a szívmembránok élettanáról és kórélettanáról, a szívizombetegségek kialakulására vonatkozó legújabb felismerésekről. Közlik azt is, hogy miként lehet védeni a szívizomzatot műtét közben, és minden olyan állapotban, amikor a koszorúerekben a vérkeringés megszűnik vagy csökken. Kifejtik véleményüket: a szív — mint endokrin szerv — által kiválasztott természetes anyagoknak milyen szerepük van a szívbetegség esetén a vizenyő keletkezésében. bortól, a nagyobb feladatokhoz csak ritkán jutó Pádua Ildikótól és legelsősorban a tévéjét^ szás arzenáljának valamennyi eszközével fölényes biztonsággal bánó, csodálatos orgánumú Pásztor Erzsitől. Csupán a teljesség kedvéért ismételjünk meg egy más példákkal már sokszor elmondott megállapítást: egyetlen tévéjáték több emberrel ismertette meg a jelenkori szovjet kispróza egyik legsajátosabb hangú alkotóját, mint műveinek akárhány magyar kiadása. S ez akkor is televíziónk dicséreteié válik, ha a Végnapok érezhetően hosszabb volt annál, mint amennyi időt a kisregénytörténet tévéjáték-változata megkívánt volna. EGYRE ŐSZINTÉBBEK az országunk jelenéről beszámoló műsorok — nem kis részben ezért egyre izgalmasabbak, egyre húsba-vérbe vágóbbak. Köszönhető ez a tévében dolgozóknak, tájékoztatáspolitikánk változásainak, és milliók aggályoskodás nélküli szókimondásának. Jó néhány országgyűlési képviselő kertelés nélkül beszélt a tervezett adóreformmal kapcsolatos aggályairól (választói aggályairól), a szombati Periszkóp ban pedig az is elhangzott, hogy a mi katonai doktrínánkat sem kellett volna oly sokáig tabuként kezelni a széles közönség előtt. S az elvre példát is adott az adás katonai szakértője. Igaz, az őszinteséget s ami ezzel együtt jár, egymás megbecsülését, a vita belülről fakadó demokratizmusát meg az ehhez szükséges becsületes logikát sokunknak még tanulnunk kell. Emlékezzünk csak a battonyai gyermekfalu dolgában összehívott közgyűlés kudarcára, vagy az Ablakban látott, el vakul tságtól korbácsolt indulatú „árnyékol-nem árnyékol” pörre. Másfelől pedig emlékezzünk a Gondolkodóban látott-hallott, az adóreformmal kapcsolatos tudnivalókat őszintén, a kérdést teljességében, egységében magyarázó okos elemzésre. Vajha sok efféle műsor kerülne a jövő képernyőjére. Daniss Győző Politikai könyvek Szembenézni múltunkkal A magyar történetírás egyre jobban feltárja múltunkat, mégpedig reálisan, úgy, ahogyan a dokumentumok, a tények mutatják. Szükség van a múlt kendőzetlen feltárására, hogy még jobban megismerjük a jelent, s számoljunk a jövőnkkel is. A második világháború időszakáról még nagyon sok minden feltáratlan, vagy nem elég tisztán látunk: hogyan is történtek a dolgok? Ezért is üdvözöljük .4. Sajti Enikő Délvidék 1941—1944 című könyvét, amelyben a magyar kormányok délszláv politikáját mutatja be. Kutatómunkájában bőven támaszkodott a korszakot bemutató könyvtárnyi irodalomra, a terjedelmes hazai és jugoszláv forrásanyagokra, ugyanakkor önállóan meg kellett fogalmain ia, kibogoznia az ellentétes iratanyagokból, mondanivalókból az igazságot, a valóságot, még akkor is, ha azok sokszor kegyetlen dolgokat tárnak is fel. Már maga — még napjainkban is. az események után lassanként fél évszázaddal — a Délvidék szó puszta kiejtése is ellentétes érzelmeket kavar és bűntudatot, vagy a „volt aztán ott más is" suttogását váltja ki. De ahogyan a szerző a könyv előszavában megfogalmazza: nincs más járható út, mint szembenézni saját múltunkkal, egyúttal az itt élő népek közös múltjával, hogy eloszlathassuk a félreértéseket, a tévhitet és a tudatlanságot egyaránt. A Hideg napok könyvben és filmben is vihart és érzelmeket kavart, rádöbbentett bennünket, hogy milyen vérfürdőt rendeztek Horthy begőzölt fejű tisztjei, mennyire bemocskolták a magyar nevet. Ismert Cseres Tibor írói szándéka, ahogyan könyve második kiadásakor megjegyezte: A Hideg napokkal példát akartam mutatni Ke- let-Közép-Európa írói számára, hogy nyomomban egymás után és bátran tárják fel, amit saját népük nevében cégéres gazemberek követtek el a szomszédos és együttélö nemzetek ellen ..A. Sajti Enikő könyve még közelebb visz a Délvidék problémáinak megértéséhez. A történész szemével, a kutató filológiai pontosságával tárja fel az akkori yiszonyokat, s mutatja meg, hogy mi hogyan és miért történt. Nem hallgat el semmit. Megrajzolja a magyar kormányok és katonai vezető körök 1941—1944 közötti délszláv politikáját. Ehhez a politikához ugyanis szorosan hozzá tartoztak az újvidéki tragikus események, de énnél jóval több történt, bonyolult és szövevényes ügy, egy nacionalista vezetés furcsa taktikája, huzavonája, hogy bekebelezzen olyan területeket, amelyeken több nemzetiség élt együtt addig viszonylag békében. kozott ki a Délvidéken, hogy ebben az ellenállásban magyarok is szép számmal részt vettek. Szó van a könyvben az 1942. januári partizánvadász" razziáról, amikor is ártatlan emberek ezreit gyilkolták halomra Horthy pribékjei. Külön fejezetben foglalkozik Kállay nemzetiségi politikájával, amikor bizonyos apró gesztusokra sor került, s amikor megpróbálták felelősségre vonni az újvidéki bűnösöket, amikor Kállayék megpróbáltak közeledni a szerb kisebbséghez, s lépéseket tettek, hogy megnyerjék őket. Majd folytatja azzal, hogy a délszlávok helyzete miként alakult Magyarország német megszállása után, amikor újra felújították a „kemény kéz” politikáját, amikor utolsó erőfeszítéseket tettek az ellenállási mozgalom felszámolására, de mint ismert, nem sikerült, sőt a felszabadító harcokban a vajdaságiak tevőlegesen részt vettek Tito oldalán. A szerző tartja magát a kronológiai szabályokhoz, s az eseményeket történési sorrendjükben tekinti át, így megkönnyíti az olvasónak, hogy könnyen eligazodjon a bonyolult kérdésekben. Munkásságával segíti (ej. tárni a valóságot, s a mai világ számára is bőven szolgál tanulságokkal. Ezért is ajánlom szíves figyelmébe olvasóinknak A. Sajti Enikő könyvét, a Délvidéket, amelyet a Kossuth Kiadó a napokban adott közre. Gáli Sándor \ Pontosan megmutatja, hogy a Horthy-féle politikai vezetés a délszlávokkal szemben hol a „kemény kéz” politikáját, a megtorlásokat, hol a nemzetiségpolitika finomabb, mondhatni hagyományosabb módszerét alkalmazta. Szó van a könyvben sok mindenről, a Teleki-féle sok- nemzetiségű Nagy-Magyar- ország koncepciójáról éppen úgy, mint a Bárdossy-kormány keménykezű katonai intézkedéseiről, a nemzetiségek megítéléséről, s mindazokról, akik ennek a politikának áldozatai voltak, a legyilkolt emberek ezreiről, az otthonukból kimozdított bukovinai székelyekről, s a szülőföldjükről elűzött szerbekről, a magyar—szerb és magyar— horvát viszonyról. A szerző könyvében leírja, hogy miként történt a bevonulás és a „pacifikálás”, hogyan épült ki Délvidéken a magyar katonai közigazgatás, hogyan űzték el a jugoszláv telepeseket, telepítették le a bukovinai székelyeket. Megírja, hogy milyen tárgyalások folytak a határkérdésekben, a lakosságcserével kapcsolatos dolgokban. Elemzi a Bánát visszacsatolásának felmerült körülményeit, a magyar— szerb közeledési kísérleteket, amelyek akkor, abban a nehéz helyzetben történtek. Megmutatja, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt vezette ellenállás miként bonta-
