Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-08 / 211. szám

Népfrontkrónika Ismét várják a javaslatokat A Hazafias Népfront Vác Városi Bizottsága az elmúlt hetekben több meghívásnak tett eleget; az elnökség tagjai Vácott és vonzáskörzetében számos eseményen- voltak je­len. Illés Mária HNF-titkár kép­viselte a városi népfront­bizottságot az 1944-ben Vácról elhurcolt mártírok tiszteletére rendezett emlékünnepségen. Az Esze Tamás Laktanyában leszerelési ünnepséget tartot­tak. A C/8-as Lakásfenntartó Szövetkezet tevékenységét ér­tékelték, ahol a Mészöv kép­viselői Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetést adtak át a szövetkezet elnökének. Ha­sonló eseményre került sor a C, 5-ös szövetkezetnél. A népfrontvezetők ellátogat­tak Zebegénybe, ahol a me­gyei HNF-bizottság által támogatott tábor működött. A látogatás során jó benyo­másokat szereztek: a gyerekek élvezték a komoly munkát, lelkesen és lelkiismeretesen készültek az előadásokra. Ked­ves esemény volt a nagy­börzsönyi erdei vasút egyik szakaszának átadása is. A lakosság köréből keve­sebb javaslat, észrevétel ér­kezett a nyári hónapok ide­jén. A szabadságidők, üdü­lések végeztével bizonyára többen fordulnak majd a” vá­rosi népfrontbizottsághoz, hogy megírják, elmondják javas­lataikat a város fejlesztése, szépítése érdekében. P. R. Rólunk írják A Tungsram fotókkal illuszt­rált cikkben ismertette a Váci Fényforrásgyár MSZBT-szak- csoportjának nyolcnapos útját a Szovjetunióban. A résztve­vők ismerkedtek Moszkva és Leningrád nevezetességeivel. A Nógrád arról értesült, hogy váci és környékbeli üzemek, vállalatok segítségé­vel felszereltek egy egészség- ügyi autóbuszt, s a mozgó- rendelőben vizsgálják a szom­szédos megye kismamáit is. Az Építők Lapja hírül ad­ta, hogy megkezdődött a kor­szerűsített szállítórendszer próbaüzeme a Cement- és Mészművek váci gyárában. A kőbányából kitermelt mészkő két és fél kilométer hosszú szállítószalagon jut az üzembe. A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM 1987. SZEPTEMBER 8., KEDD fakát keresnek a fiatalok Szakmával talán könnyebb lenne Érdekes történetét hallottam egy gyerekről, aki ugyan fél­relépett, azután mégis jó út­ra tért. Az egy-két éve elkö­vetett vétség következménye nevelőotthoni elhelyezés volt — a bíróság ítélt így. Az ak­kor még kiskorú fiú nem te­hetett mást, csomagolt és ment. Ritkaság, ha valaki ilyen környezetben képes ki­védeni, hogy dörzsölt társai „továbbképezzék'’ és így ren­dületlenül haladjon a lejtőn. Hősünk példát mutatott, és kitűnő magatartásával, tanul­mányi előmenetelével elér­te, hogy hazaengedjék. A csa­lád is várta szeretettel. Idáig rendben is lett volna minden. A becsületes család megtért tékozló fia munkába áll, haza­adja a fizetése egy részét a háztartásba, és élnek boldo­gan. Ezután a rózsaszínű álöm- kép után sajnos a rideg való­ság következett. Bárhová for­dult, nem kapott állást. Szak- képzettsége nem volt, komo­lyabb fizikai munkára életko­ra miatt nem alkalmazhatták. A család segítségül hívta a hi­vatalos pártfogót, hátha úgy könnyebben szóba állnak a gyerekkel. De nem. Sőt, ha le­het, még nagyobb ellenállást tapasztaltak. Egy gyerek, aki nevelőotthoniból jött és hiva­tásos pártfogó felügyel rá? Nem, köszönjük arra nincs szükségünk! — gondolhatták a megker esett m u n kálta t ó k. így még rosszabb — Sajnos ez az igazság. Ha én vagy a gyámügyes kollégák járnak közbe valaki érdekében, csak rosszabb — Szegény barátom! — Drága barátom! — tártam ölelésre karomat, amikor rég nem látott is­merősömet felfedeztem a járókelők között. — Tévedsz — legyintett ismerősöm, bár tudtam, hogy felismert. — Azt mondod. hogy nem. vagy a barátom? — kérdeztem hitetlenkedve, és egyre inkább elszomo­rodva. Ilyen ember lenne, aki képes megtagadni régi haverját? Eddig félreismer­tem volna? — Ugyan! A barátod va­gyok. Csak már nem va­gyok drága — válaszolta, s hangjából annyi elkesere- aes áradt, hogy szavaira alig tudtam figyelni. Csak kicsit később jutott el tu­datomig kijelentése, s ad­digra belőle már ömlött a szó: — Emlékszel, amikor utoljára találkoztunk, ak­kor még olyan voltam, mint más közönséges em­ber. Dolgoztam a cégnél, rendbe tettem az udvart, ha kellett, költöztettem az irodákat, beszereztem a sört a gyári focimeccsekre, a konyakot, ha vendéget vártak a főnökök, az üdítőt, ha a nyugdíjasokat vendé­gelték meg... — És most már nem bíz­zák rád a sört? — szóltam közbe, de ő legyintett, és folytatta: — Szóval tettem a dol­gomat, de aztán valaki ajánlotta, hogy menjek a téeszbe dolgozni, ott két­ezerrel többet kapok. Ak­kor jöttem rá, hogy bizony ott a gyárban nem vagyok nagyon megfizetve ... Szól­tam a főnökömnek, az meg elrohant a nagyfőnökhöz. Lényeg az, hogy nem akar­tak elengedni. Fontos em­ber voltam... és drága ember leltem. Mert kita­lálták, hogy menjek át a téeszhez, de maradjak ott dolgozni. — Biztos a bértömeg ... — kezdtem, de ő megint leintett. — £n ilyen úri huncut­ságokhoz nem értek! Állí­tólag átküldték a munka­könyvemet a téeszhez, meg a személyimbe is beírattak valamit., de a lényeg egy volt: felemelték a fizetése­met. — És ettől lettél drága? — Azt, hogy milyen drá­ga vagyok, akkor tudtam meg, amikor egyszer sze­metes volt az udvar, és pont jött egy fejes. Utána a nagyfőnök elkapott, s kqzölte, hogy mehetek a tceszbe kapálni, ha még egyszer ilyen előfordul, mert én vagyok a legdrá­gább emberük, mégis la­zsálok. Aztán addig kérde­zősködtem. míg megtud­tam, hogy engem harminc- ötezerért bérelnek a téesz- től. Morogtam is, hogy eb­ből én csak hétezret lá­tok ... — Végül is mitől vagy elkeseredve? — Hogy ennek vége már. Tényleg mehetek a téeszbe kapálni. Azt mond­ták, ez sem rosszabb, mint ha tervszerűen átcsoporto­sítanának. Ami igazán bánt, hogy többet nem le­szek már drága, olyan le­szek, mint mindenki más ... —gó meséli Kocsis György hivatá­sos pártfogó. — Az előítéletek miatt záródik be minden ka­pu. Mégsem mondhatjuk, hogy „jobb” ha magad próbálkozol, fiam!”. — Mondana néhány helyet, ahol hiába kopogtattak? — Hogyne! A kommunális üzemben nincs hely. A tej­üzemben sikerült elhelyezni egy-két gyereket, de nem ma­radtak meg, olyan nehéz volt a munka, és aránytalanul ke­vés a fizetség. A hajógyárban sem jártunk sikerrel. — Ezek szerint azok. akik elvégezték a nyolc általánost, de nem tanulnak tovább sem­milyen iskolában, vagy kima­radtak a szakmunkásképző­ből, hiába is akarnának elhe­lyezkedni. Így van, szinte lehetetlen dolog. Szakmával könnyebb, de úgy se egyszerű. Régen kialakult az a szemlélet, hogy nem érdemes továbbtanulni, mert a segédmunkások úgyis többet keresek. Ez alaposan felborította az értékrendet. S ma ennek a levét isszuk. — Ez az elhelyezkedési ne­hézség is csavargásra vihet sokakat, akikkel később ön­nek lesz gondja. Sok pártfo- goltjuk van? — Jelenleg 107, Ácsa, Vác­hartyán. Sződ. Kösd, Sződli- get. Rád és Vác területéről. Hogy kit mi juttatott ide? Annak több oka lehet, nem­csak a csavargás. Az állás- hiánynak biztos sok minden ..köszönhető”, ez is egy ada­lék. A miunkakerülés ugyan­akkor büntetendő, s ezt min­denki tudja. A „kis felnőttek” tudatában is ott van, s nem véletlen, ha ezek után a tár­sadalom perifériájára .szorul­taknak érzik magukat. Mi ez, ha nem erős késztetés, akár a bűnöző életmódra is ? — mondta Kocsis György. A gyámügyi osztályon to­vábbi tapasztalatokról érdek­lődtünk. Dr. Udvardi Judit csak megerősíteni tudta a már elhangzottakat: Ritkán taíáinak — Először mindig a mun­kaerő-szolgálati irodánál pró­bálkozunk, de csak nagyon ritkán fordul elő, hogy talá­lunk is megfelelő munkát — mondta. — Most mindenütt inkább a leépítés jellemző, de azt hiszem, ez nem újdonság. Az sem, hogy elsősorban azok­tól válnak meg, akiknek ala­csonyabb iskolai végzettségük van, vagy akik kevésbé jól dolgoznak. — Lehetséges, hogy semmi­lyen munka nem volna? Nem arról van szó, hogy túl igé­nyesek? Szakképzettség nél­kül nem sokra számíthat az ember! — Ez igaz, de mégis van­nak olyan esetek, amikor el­fogadhatatlan az ajánlat. Sok gyerek fejletlen még fizikai­lag; volt. akit udvarosnak akartak volna, de a seprűt se érte fel. Vannak olyan helyek ■is, ahol rossz levegőben kel­lene mérgezniük magukat, de ezt se lehet megengedni. A gyerek szervezete köztudottan sokkal érzékenyebb, sérüléke­nyebb. Megkapaszkodni — Ezek szerint nincs is megoldás? Bele kell törőd­nünk a változtathatatlanba? — Talán, ha beindul a köz­hasznú munka, akkor javul valamit ennek a rétegnek a helyzete! Egyébként a tapasz­talatunk az, hogy bármilyen nehéz is egyeseknek megka­paszkodniuk, minden áron ragaszkodni kell hozzá, még ha kisebb-nagyobb „ügyei” vannak is az illető gyereknek. Ha ugyanis büntetésből, mondjuk, Tökölre kerül, az ottani büntetés-végrehajtó in­tézetbe. biztos, hogy kész bű- nözőpaliántaként fog távozni! — fejezte be keserű pesszi­mizmussal dr. Udvardi Judit. Dudás Zoltán Szóvá tesszük... ... hogy a váci, központi au­tóbusz-pályaudvaron nagy tábla jelzi — egyik oldalon a helyi, másik oldalon a hely­közi — a járatok indulását. A mellette levő, hasonló tájé­koztatót hetek óta. papíros fe­di — az érkezésekről esetleg a forgalmi szolgálat ad szó­beli tájékoztatást. Nem lehet­ne ezeket az adatokat is fel­tüntetni a nagy forgalmú buszállomáson ? Kezmüvesítés Mekkora az „önerő”? Az elmúlt négy év során Vác város járdahálózata négy kilométerrel, vízhálózata hét kilométerrel, csatornahálózata tizenöt kilométerrel, a gázve­zeték hossza pedig huszonegy kilométerrel gyarapodott. Ez azt jelenti, hogy a vízháló­zatba bekapcsolt lakások aránya 85-röí 88 százalékra, a csatornahálózatba bekap­csolt lakások aránya 57-ről 67 százalékra, a gázhálózatba bekapcsolt lakások aránya 21-ről 34 százalékra nőtt. — Mivel az elmúlt időszakban a tanács csak az új lakásépí­tések kapcsolódó alapközmű­veit volt képes megépíteni, nagy szerep jutott az önerős közműépítéseknek. A lakosság egyre inkább felismerte — pontosabban, kénytelen volt felismerni —, hogy a komfortosságot bizto­sító közművek kiépítésében nem várhat a tanácsra, az ál­lami-tanácsi pénzeszközökre. Egyre több helyen kezdtek hozzá a lakosok — a tanács­tagok, lakóbizottságok, a HNF szervezésével — a köz­ir műhálózat saját vagy részben saját költséggel való kiépíté­séhez. A lakossági önerős közműépítés értéke 1985-ben csaknem 15 és fél millió fo­rint volt, a tavalyi évben pe­dig már jóval több: megha­ladta a 22 millió forintot. . . A legtöbbet a gázvezeték építésére, illetve a gáz beve­zetésére áldozta a lakosság; ez több mint 18 millió forin­tot tett ki 1986-ban. Jelentős volt az önerős csatornaépítés is, és készült vízvezeték, vil­lanyhálózat, út és járda is Ilyen módon. (Emellett áldo­zott a város lakossága park­építésre és -fenntartásra, gyermekintézmények építésé­re, fenntartására, játszóterek­re, szociális intézményekre is.) Bár — sokak számára — a városépítő munkában ily mó­don való részvétel némileg kényszerű, tudomásul vették: ha lakóhelyüket, környezetü­ket. saját életkörülményeiket javítani kívánják, o jelenlegi helyzetben ehhez hozzá kell járulniuk. Magyar szabadatom Tejhozaissnevelő ada'ék Serkenti a haszonállatok fejlődésit Egy magyar szabadalom hasznosításával a kérődző ál­latok tejhozamát növelő ké­szítmény gyártását kezdték meg a Környei Mezőgazdasági Kombinát tornyópusztai tele­pén. Az új készítmény alap­anyagát, a methionin nevű szintetikus aminósavat. amely serkenti a haszonállatok fejlő­dését. már régebben használ­jak az állattenyésztésben. A ta­pasztalatok szerint azonban eredeti formájában ez az anyag a kérődzőknél nem fejt ki olyan kedvező hatást, mint a sertéseknél vagy a szár­nyasoknál. A kérődzőknél ugyanis a, takarmányba ada­golt púderíinomságú methio- nint már az előgyomorban el­bontják a mikrobák, s így nem épüi be a szervezetükbe A kutatóknak tehát arra kellett megoldást találniok. hogy valamilyen módon kés­leltessék az állatok szervezeté- 'ben a methionin lebomlását. Mindenki nyer Map Kupa gulyáspartival Ma már senki nem vitatko­zik azon, hogy a tenisz az egyik legkedveltebb sport ha­zánkban is. Ennek több oka van. Talán azért, mert a tel­jesen kezdő, amatőr játékos­tól kezdve, magas szintig — ki-ki tehetsége szerint — egy­aránt játszható, élvezetes idő­töltés. Ráadásul minden moz­gásigényt kielégít, még akkor is, ha valaki hetente ket-há- rom alkalommal. akárcsak egy-egy órát játszik. A tenisz további népszerű­sítése érdekében a megyei te­niszszövetség támogatásé' ■’ szeptember 12-én és 13-án (szombaton és vasárnap) reg­gel fél 9 órád ól kizárólag ama­tőrök (nem igazolt versenyzők) részére versenyt rendeznek a Duna-parti ATTl tenisztelepen. Nevezni a helyszínen lehet. Ez a verseny már hagyomá­nyosnak számít, mert az idén harmadszor kerül megrende­zésre Vácott. A verseny a szponzoráról elnevezve „Maya Kupa” néven zajlik. A prog­ram szerint a versenyt a díj­kiosztással egy időben gulyás- parti zárja be. Aki elindul, az csak nyerhet.. . R. L. A problémát egy szellemes el­járással oldották meg. Ennek lényege, hogy a púderszerű aminósavszemcséket olyan védőburkolattal veszik körül, amely késlelteti a lebomlást, elérhetővé teszi, hogy a met­hionin a kérődzők gyomor­rendszerének utolsó üregében, illetve a vékonybeleiben ol­dódjon fel és ezáltal tökélete­sen hasznosuljon. Így a ható­anyag növeli a tejhozamot, emeli annak fehérje- és zsír­tartalmát. tehermentesíti a májanyagcserét, meghosszab­bítja az állatok életkorát. Mindezt bizonyították a Kör­nyei Mezőgazdasági Kombinát tehenészetében és a Moson­magyaróvári Agrártudományi Egyetem telepén végzett tesz­telések. A kilencven-, illetve a hatvannapos nagyüzemi vizs­gálat során 1.2, illetve 2,2 literrel emelkedett azoknak a teheneknek a téjhozama. ame­lyeknek a takarmányába a védőburokka! ellátott aminó­savat keverték. A methionin védőréteggel való ellátására új üzemet épí­tett a környei kombinát, közö­sen a Biotechnika Részvény- társasággal. A környei kombi­nát a termék, az úgynevezett védett methionin egy részét saját takarmánygyártó üzemé­ben használja fel, a többit pe­dig megvételre kínálja más gazdaságoknak. Az új üzem kapacitása alkalmas az egész ország tehén- és juhállo­mányának ellátására. Elhunyt Zsebesi István Hatvannyolc éves korában, hosszú, súlyos betegség után elhunyt Zsebesi István, a vá­ci Árpád úti Általános Isko­la nyugalmazott igazgatója. Szeptember 9-én. szerdán dél­után három órakor temetik a kisváci református temető ra­vatalozójából. ★ Amire mindig büszke volt: a híres iskolavárosban. Sá­rospatakon szerzett tanítói oklevelet 1941-ben, ahol 300 évvel ezelőtt Comenius is ta­nított. A felszabadulás után tovább tanult, s tanár lett. Kiváló pedagógus volt. 1958-ban lett a kisváci isko­la igazgatója. Nevéhez fűző­dik az új iskola építése, az ötezer kötetes iskolai könyv­tár fejlesztése, irodalmi szín­pad, ifjúsági kórus létesítése. Hivatása mellett vezetői tisztséget vállalt a Hazafias Népfront Vác Városi Bizottsá­gában, a TIT helyi szerveze­tében. A tanítás, a nevelés, az oktatás volt az életeleme. Munkásságáért többször ka­pott elismerést, kitüntetést. 1976-ban. a pedagógusnapon a Pest Megyei Tanács Arany János-díjjal jutalmazta. Hol ez a gondos gazda? Az alsóőárosi vasútállomás­ra igyekvők hívták fel a fi­gyelmünket, panaszkodva, hogy a Gábor József iskola foría épülete körül méteres gaz burjánzik. Most, az iskoia- év kezdetén már úgy néz ki a környezet és az iskola udva­ra, mint egy évtizedek óta el­hagyott nyomortelep. Borzasztó még gondolni is rá, hogy mi történne, ha ez a gaz elszáradva véletlenül — egy eldobott gyufától, esetleg cigarettától — lángra lobban­na! A kerítésen tátongó lyukak és a kerítést is eltakaró gaz, nem éppen a „gondos gazda” magatartására vallanak. (Kép és szöveg: Radányi Lajos) ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom