Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-08 / 211. szám

1987. SZEPTEMBER 8., KEDD Wfáskm Szájtátva Ilyen egyszerű Teendőink szinte mindegyi­kének végrehajtásában észlel­hető ciklikusság, azaz hogy ne­kilendüléseket megtorpanások követnek. Nincsen ez máskép­pen a tanácstagok munkája esetében sem Sokfelé és sokféle fejtörésre ad okot például a testületi ülése­ken való részvétel alaku­lása, ami szinte természetsze­rűen csökken a megbízatási időszak elejéhez mérten az Öt esztendő közepe felé (ahol most tartunk), majd ismét, újabb választáshoz közeledve növekedni kezd. Lehet (talán még felesleges­nek sem bizonyul) okos tanul­mányokat készíteni erről, ele­mezni az okokat ilyen és olya testületek ülésén, de olykor az sem art (sőt, kimondottan hasznos), ha figyelembe veszik a tanácstagok helyzetét, lehető­ségeit. Mint tették ezt, okosan, Tápiószentmártonban. Itt is akadt gond a testületi üléseken való megjelenéssel. Azután ki­derült: a délután egy órakor kezdett tanácskozások a tagok egy része (és elsősorban a fi­zikai foglalkozásúak) számá­ra koraiak, nem csak anyagi­lag érinti őket hátrányosan munkájuk idő előtti megszakí­tása, hanem annak erkölcsi következményeit is hátrányos­nak érzik, tehát ódzkodva vál­lalják. Áttették a tanácsülések kez­detének időpontját két órával későbbre, azaz három órára. Akkorra tehát, amikorra a reg- gelesek (délután kettőkor) vé­geznek, átöltözhetnek, odaér­hetnek. A tanácsüléseken való részvétéi jelentősen növeke­dett .. • All szájtátva az ember, Mi­lyen (ilyen) egyszerű (is) lehet valami, ami első pillantásra (meg az ötvenedik homlokrán- colásra is) roppant bonyolult­nak látszik. Gyanítjuk (talán nem alaptalanul, hanem éppen tapasztalatok birtokában), hogy életünk seregnyi más ügyes-bajos dolgában, gondjá­ban is kinálkoz(ná)nak ilyen egyszerű megoldások. Csap ép­pen észrevétlenek maradnak. Gyakran azért, mert ha vala­mit bonyolultnak nevezünk ki, akkor már kezünkben a men­levél, miért tart olyan sokáig a megoldás keresése .,. MQTTÖ Budapesti művészeti hetek Szovjet zeneművészek, előadók és filmek Színes, gazdag programot ígérnek az idén is a budapes­ti művészeti hetek rendezvé­nyei. Erről győződhettünk meg tegnap, a Hilton Szállóban tartott sajtótájékoztatón, ahol először ó művészeti hetek igazgatója, Koltay Gábor szólt a rendezvényekről, majd Rát- ki András, az Országos Fil­harmónia igazgatója, valamint néhány további, a palettát színesítő rendezvény gazdája. Mint Koltay Gábor kiemel­te, ahhoz az elvhez igyekez­tek a műsorok összeállításánál közelíteni, hogy a kulturális- művészeti műhelyek rendkí­vül szerteágazó, sok műfajt magában foglaló produkciói közül egy gondolatsor köré válogassák az eseményeket. Ez a gondolatsor köré válo­gassák az eseményeket. Ez a gondolatsor az idén összefüg­gésben van az 1917-es forra­dalom hetvenedik évforduló­jával, s ugyanakkor azt sze­retnék, ha a programok a megemlékezés mellett alkal­mat, adnának a Szovjetunió­ban jelenleg végbemenő vál­tozásokról folytatott minél szélesebb körű társadalmi esz­mecseréhez. A budapesti művészeti he­tek szeptember 25. és novem­ber 5. között tartó program­sorozata szervesen kapcsoló­dik a Művelődési Miniszté­rium által koordinált, októ­ber 7. és november 5. között sorra kerülő szovjet kultúra napjaihoz, valamint az MM Filmfőigazgatósága és az MSZBT által szervezett Szov­jet filmek fesztiválja című eseménysorhoz. A budapesti zenei hetek programjai közül kiemelke­dik Ránki Dezső Schumann- estje a Zeneakadémián. A produkció külön érdekessége, hogy ezen a helyszínen először szerepel a fiatalokból alakult ■ Keller-vonósnégyes: Október 18-án. ugyancsak a Zeneaka­démián ünnepük meg egy hangverseny kérétébén Ránki György zeneszerző nyolcvana­dik születésnapját. Számos kiváló szovjet zene­művész lép majd a magyar közönség elé ezekben a na­pokban. Kiemelkedik közülük Eliszo Virszaladze Liszt-zon­goraestje a Zeneakadémián október 22-én, illetve ezt megelőzően két Sosztakovics- estjével a második híres zon­goraművésznő, Tatjana Nyi- kolajeva, aki a régi Zeneaka­démián koncertezik október 17-én és 18-án. A november 4-i. zeneakadémiai zárókon­certen Gennagyij Rozsgyeszt- venszkij vezényli a Magyar Rádió és Televízió Szimfoni­kus Zenekarát. A Korunk zenéje című so­rozatból megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel a kortárs szovjet zeneszerzők műveiből összeállított koncert a Zene­akadémián, október 10-én, hi­szen önálló, egész estét betöl­tő hangverseny ilyen művek­ből még nem volt nálunk. A budapesti művészeti he­tek bemutatója a Befejezetlen forradalom című összeállítás lesz az Egyetemi Színpadon; az elmúlt években nyilvános­ságra került, Szovjetunióban született művekből. Eddig raktárban heverő filmekből állították össze a hetek szov­jet filmkínálatát a budapesti Tinódi moziban, október 1. és 7. között, s még a hetes zárásáig más fővárosi film­színházakban is. Abuladze, Klimov és más neves rende­zők alkotásait láthatják. Október 1. és 6. között a Budapesti Műszaki Egyete­men rendezik meg az V. Nem­zetközi Mozgásszínházi talál­kozót. Számos budapesti szín­házban kerül sor ez időszak alatt premierre. Az Opera­házban és az Operettszínház­ban föllép a Moszkvai Nagy­színház és a Moszkvai Állami Akadémiai Kis színház. A mú­zeumok. Valamint á • fádiö' és: a televízió is önálló progra­mokkal szerepelnek a művé- sieti heteken.- « <*•*• ......-*-=* N yolcszázharminc vizsgálat az építőiparban Szigorúbb minőségi ellenőrzés Az Építésügyi Minőségel­lenőrző Intézet és hét terü­leti állomásának szakembe­rei az év első felében 830 Vizsgálatot végeztek. Több mint száz esetben találtak olyan hibát, amelynek meg­szüntetése külön intézkedést igényelt, így kötelezték a fe­lelős vezetőt a javítások zá­ros határidőn belüli elvégezte­tésére. Szabálysértési eljárás megindítását, vagy gazdasági bírság kiszabását 53 állami vállalatnál, 9 építőipari szö­vetkezetnél, 2 termelőszövet­kezeti építési részlegnél, to­vábbá 43 magánszemély sza­bálytalan építkezése miatt. A tanácsoknál az idén fel­állított új építésfelügyeleti csoportok működése lényege­sen kiterjesztette az építés­ügyi minőségellenőrzést, s a tanácsok felkérésére általá­ban — a különleges műsze­rekkel jól felszerelt — ÉMI- állomások szakértői végezték a vizsgálatokat. Az ellenőrzé­sek új vonása, hogy most már rendszeresen vizsgálják és vizsgáztatják a magánla­kásépítési munkákat is. En­nek időszerűségét mutatja, hogy az ellenőrzött 116 ház­ból 75 épült házilagos — ka- lákás — kivitelezéssel. s ezeknél találták a legtöbb és legsúlyosabb hibákat, össze­sen 21 házban fedeztek fel a szakértők életveszélyt okozó szabálytalanságot, s hat épü­letnél olyan súlvos hibát ta­láltak. ami miatt azonnal le kellett állítani az építkezést. Revetek között ilyen veszélye­ket okozott egv helyen a vé­kony és máüékonv nlaoozá.s. másutt az indokoltnál gyen­gébb teherviselő fa'azat és födém, a hoTtnzatéoítéshez használt üreges tégla, az er­kélylap alátámasztására al­kalmatlan, konzolosan kinyú­ló födémgerenda. Akadt, ahol a válaszfaltéglából falazták a kéményt, amely a füstgáz átengedésével idézhetett vol­na elő jóvátehetetlen balese­tet. A kalákás épületeknél sok az olyan elemi hiba, amelyet egyetlen építési szakemoer sem követne el. Ezek a hiá­nyosságok egyúttal azt is jel­zik, hogy a megvizsgált la­kásépítkezések mintegy két­harmadánál csak formálisan alkalmaznak — csupán do­kumentálnak — felelős mű­szaki vezetőt. A kisiparosok kivitelezésében épülő házak ellenőrzésekor egyetlen sza­bálytalanságot, hibát sem ta­láltak. A múlt év első felé­hez viszonyítva a lakásépít­kezések minősége lassú javu­lást mutat, de a szakemberek szerint a kedvező változás felgyorsulása várható. Köz­ponti intézkedés rendelte el ugyanis májustól, hogy a ma­gánépítkezéseken felelős mű­szaki vezető irányítsa a mun­kát és erről rendszeresen szá­mot adjon az építésügyi ha­tóságnak is. Az építőanyagok és -szer­kezetek minőségi ellenőrzése is az ÉMI hatósági jogköre. Az első félévi vizsgálatok sze­rint néhány termékcsoport­ban — például ajtóknál, ab­lakoknál, falazóanyagoknál — valamelyest javult a minőség, de ennél többre van szükség. Különösen fontos, hogy a ter­mékek minőségi tanúsítványa valós adatokat és osztályba sorolást tartalmazzon. Gya­kori még ugyanis, hogy a gvárak másod- és harmadosz­tályú árut első osztályúnak tüntetnek fel, s nem tájékoz­tatják a felhasználókat olyan tudnivalókról, amelyeket a beépítésénél indokolt lenne fi­gyelembe venni, hogy elke­rülhessék a selejtes munkát. Az intézet a jelenlegi hely­zet gyors megváltoztatása ér­dekében — hatósági jogköré­nél fogva — határidőket szab a gyártóknak a valós minőségtanúsítások megadá­sára. Ennek késedelmes tel­jesítését szankcionálja, s vég­ső esetben betiltja az érin­tett termék építőipari forgal­mazását. A Zalaform Kft. keserű felismerése Ha csak az egyik fél rugalmas... A gyakori szabályozóválto­zások. az előrelépéshez, fej­lesztéshez szükséges pénz hiá­nya, a technológiai fegyelem gyakorta súlyos megszegése és még jó néhány, alapvetőnek ítélt hiba mellett gazdaságunk egyik legsúlyosabb gondja a különböző iparágakhoz tar­tozó vállalatok vissza-visszaté- rő krónikus alapanyaghiánya. Nincs alapanyag Am ha csupán az alapvető termékeket gyártó vagy je­lentős értékeket előállító gaz­dálkodó szervezetek problé­máiról szólunk jórészt, ezek a gondok attól még ugyanúgy jelentkeznek a kisebb válla­latoknál, magánvállalkozá­soknál, de még a manapság divatos vegyes vállalatoknál is. Számukra a helyzet talán még komolyabb, hiszen a fi­gyelem középpontjától — ép­pen nagyságuknál, jelentősé­güknél fogva — igencsak tá­vol esnek. A négy éve alakult ma­gyar—nyugatnémet vegyes vállalat életében eddig nem voltak különösebb izgalmak, megoldhatatlannak látszó fel­adatok. A Zalaform Kft. mind ez idáig csak biztosnak látszó vállalkozásokba kezdett. Tíz­millió forintos forgalmukat ez évre 250 millióra szeretnék feltornázni, de ez a torna­gyakorlat most nagyon nehéz­nek látszik, s valószínűleg te­vékenységük felülvizsgálatá­hoz, komoly elhatározásokhoz vezet majd. A budaörsi cég ugyanis súlyos alapanyag­gondokkal küszködik és kér­dés, ha végül sikerül is úrrá lenniük ezen, akkor befekte­tik-e pénzüket jövőre olyan üzletekbe, amelyeknek a munkaerőn kívül bármi más hazai alapja, ha úgy tetszik, kockázati tényezője lenne? f m- 1983-as ‘feítláshoz a bérmunkában, nyugati gépe­ken. import alapanyagból vég­zett -kortfeiseióeya rlássál szem- ben most termelésünk döntő részét a hazai munkaerőre és alapanyagra épülő húzózár- és játékkészítés teszi ki, illetve beindítottuk már a próba- gyártást a magyar piacon hiánycikknek számító metri­kus- és facsavarokat gyártó automata gépsoron — kezdi beszélgetésünket Hajdú Mag­dolna, a Zalaform Kft. nyu­gatnémet társtulajdonosának képviselője. — Nem lehet te­hát azt mondani, hogy meg­rekedtünk, topogunk egy helyben. A profilbővítés előtt bizo­nyára felmérték az akadályo­kat és a lehetőségeket. Mi­lyen következtetésre jutottak? — Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, ezért szak­értőket vontunk be már az ötletek elbírálásába, majd a tárgyalások kezdeti szakaszá­ba. A termelés minden felté­telét, fázisát és az értékesíté­si lehetőségeket is számba vettük. Alapos feltáró, elem­ző munka előzte meg minden új lépésünket. Most mégis az a veszély fenyeget, hogy a viszkózagranulátum hiánya áthúzza számításainkat. Egy­előre még .elleszünk valahogy a tartalékokkal, de ha az el­fogy, le kellene állítanunk a gépeket. Csakhogy ezt már a nyugati tulajdonostárs nem fogadná el, hiszen rengeteg pénze fekszik a korszerű au­tomata gépekben, a megvásá­rolt technológiáról nem is be­szélve.. Percekre se — Ezek szerint mégsem áll le a termelés. Kínálkozik más lehetőség? — Túlzás azt állítani, hogy kínálkozik, de természetesen — ha másképp nem megy — külföldről hozatjuk majd be a granulátumot. Kérdéses vi­szont, hogy ez a nyereségnek mekkora részét vinné el. Ezért inkább a kisebb rosz- szat szeretnénk választani: úgy, ahogy az állami vállala­tok teszik, készleteket halmo­zunk fel mi is annak érdeké­ben, hogy ne kísértsen fél­évenként az alapanyaghiány réme. — Könnyű utólag okosnak lenni, főként ha kívülről, ké­sőbb ítéljük meg a dolgokat. De úgy tűnik, hogy nem volt mégsem tökéletes az előzetes felmérés. — Egy biztos: ekkora ru­galmatlanságra nem számí­tottunk. De vegyük sorjában á‘ dolgokat! Amikor a hagyo­mányos. illetve később a spi- rát húzózárak termelését la­tolgattuk, jó értékesítési lehe­tőségek kínálkoztak. Ez nem változott a mai napig sem. Megvizsgáltuk a gyártási tech­nológiát — ami a gépekhez hasonlóan a nyugatnémet fél „hozománya” —, s amikor ki­váló hazai granulátumot is találtunk, már csak a textil­szalag beszerzése és a gépek pótalkatrésszel való ellátása látszott problémának. Szer­számkészítő gépeket vásárol­tunk annak érdekében, hogy sérülés vagy törés esetén per­cekre se szüneteljen a terme­lés. Ezután — mivel a hazai textiliparra nem alapozhat­tunk — hozattunk be szövő­gépeket, s mi magunk szőjük a szalagokat, illetve saját fes- tödénkben a megrendelő kí­vánsága szerint festjük majd azokat. Teljes tehát a gép­park, az infrastruktúra. — Ugyanez a helyzet a Markiin játékoknál is. — Ezek szerint csak a viszkóza hazai. — Igen, ha volna. Csak­hogy mi viszonylag kis tétel­ben vásároltuk eddig a gra­nulátumot, annyit, amennyi egy-két hónapig biztosította a zavartalan termelést. Arra valóban nem számítottunk, hogy milliós készleteket kell felhalmoznunk, ha nyugodtan akarunk aludni. — Említette, hogy megkezd­ték a csavargyártást. Gondo­lom, okultak a tapasztaltak­ból. — Annyiban okultunk, hogy nem vagyunk optimisták. Fé­lő, hogy nem jutunk itt sem mindig megfelelő mennyiségű vagy minőségű alapanyaghoz, főként akkor, ha széles vá­lasztékot akarunk biztosítani. Ehhez ugyanis hasonlóan szé­les skálájú alapanyag-válasz­tékra lenne szükségünk. A ta­nulságokat ennek ellenére nem úgy összegeztük, hogy nem folytatjuk a hazai anya­gokra épülő profilbővítést, ha­nem úgy. ahogy mások: már az induláshoz nagy mennyi­ségű készletet vásárolunk fel. Mert ha igyekszünk is teljes infrastruktúrát kialakítani minden egyes új termék gyártásához, azért saját bá­nyával, kohászati üzemmel mi sem rendelkezhetünk. Pénz a raktárban — Azt mondja, nem adják fel. Így viszont alkalmazkod­ni kell. — Nem adjuk, nem adhat­juk fel. Nem azért hoztuk létre négy éve a vállalatot, hogy ilyen könnyen meghát­ráljunk. Inkább igyekszünk még rugalmasabban, még töb­bet dolgozni azért, hogy ezzel ellensúlyozzuk mások rugal­matlanságát. Raktárban azon­ban nem állhat a pénzünk, ezért a korábbinál még ala­posabb felmérések után lá­tunk hozzá hamarosan a ha­zai alapanyagból készülő fog­kefék gyártásához. S ha itt is gondok lesznek? Futunk ad­dig, amíg célt nem érünk va­lahol, valamilyen módon. Ha kell, úgy, hogy nyugati alap­anyagból, importkellékekkel dolgozunk majd. De megol­dást biztosan találunk ezután is minden gondunkra ... Patő Zsuzsa Ha majd a szellem napvilága... Hazánkban pedig bőven van mit olvasni, hiszen a könyvkiadásban például csak Dánia, Finnország, Norvégia és Svájc előzött meg ben­nünket: nálunk százezer la­kosra 1984-ben 98 kiadott mű jutott, Indiában 1 (1982- es adat), Egyiptomban 4 (1978-as adat). Ezek az ará­nyok arra is figyelmeztetnek, hogy a fejlődő országokban milyen nagy a veszélye an­nak, hogy a szegényebb nép­rétegekből. akik egyszer már megtanulták a betűvetést, azok is elfeledjék, mert nem áll módjukban gyakorolni, nem írnak, és nem jutnak ol­vasnivalóhoz. T ermészetesen nem elha­tározás kérdése, hogy egy-egy fejlődő ország mennyit költ közművelődés­re. mennyi pénzt fordít kul­turális kiadásokra, a gazda­sági fellendülésnek viszont egyik nagy akadálya az írás- tudatlan tömegek képzetlen­sége. Ezt az ördögi kört csak nemzetközi összefogással le­het megtörni, és ebben hi­vatott segíteni — az UNES­CO irányításával — az írás- tudatlanság elleni világmére­tű küzdelem. Ahogy a mi Petőfink szemléletesen meg­fogalmazta: „Ha majd a szel­em napvilága / Ragvog runden ház ablakán: / Ak- cor mondhatjuk, hogy meg- illjunk..de addig még ?an tennivalónk bőven a sa- át házunk táján is. Imre Erzsébet A természet nyár végi pompájával gyönyörköd­tet még, ám az iskolák már benépesültek, megkezdő­dik a színházi és hangver­senyévad, felpezsdül a szelle­mi élet. De tömegek élnek a világ legkülönbözőbb tájain, amelyek kívül rekedtek a szel­lemi élet viliódzó fényein, mert hiányzik az az alapvető képességük, amellyel az em­ber birtokba tudja venni a műveltséget, a tudományt, lé­pést tud tartani a technikai haladással. Azokról a milliók­ról van szó. akik nem tudnak írni. olvasni. Értük szállt sík­ra az UNESCO, az ENSZ tu­dományos szervezete által ösz- szehívott teheráni világkong­resszus, amely 1965. szeptem­ber 8-án úgy döntött, hogy ezt a napot minden esztendőben az írástudatlanság elleni küz­delemnek szenteli. Hogy a földön élő ötmilliárd emberből hány analfabéta, azt nem tudjuk. Csak következ­tethetünk olyan adatokról, mint például: Indiában 1981- ben a 15 éven felüli népes­ség 59 százaléka volt írástu­datlan, ebben a fiatal gene­ráció 43—44 százalékkal sze­repel. Egyiptomban a 15 esz­tendősnél idősebb lakosság 62 százaléka analfabéta, a fiata­lok között csak 10 százalék­kal alacsonyabb ez az arány. A példaként felsorolt adatok Dan, es a rossz elomenete okai között szerepel, hogy t gyerekek 3—6 százaléka olva­sászavarral küzd; ismeri a be­tűket, mégsem tud olvasni. Tudomásul kell vennünk hogy nálunk is van „új anal­fabetizmus”, hogy a gyereket egy része nem tanul meg jóf írni, olvasni (számolni), az ál­talános iskolában. És akit nem folytatják tanulmányaika (az idén 22 ezer fiatal dön­tött így), vagy akik még s nyolc általánost sem fejezik be, azok munkájuk során serr végeznek szellemi tevékenysé­get, magánéletükben viszonl legfeljebb egy-egy levél meg­írása jelenti számukra a nagy feladatot. Olvasni pedig „nincs idő”, inkább tévét néznek, de vajon mit profitál a képer­nyőn látottakból az, aki egy komolyabb könyvet nem olva­sott el életében, akinél hi­ányzik az általános művelt­ség biztos alapja. Ahogy múlnak az évek, feledésbe mennek a gyermekkorban megtanultak, az olvasás örö­me nélkül legfeljebb egy-egy képregényre futja az érdek­lődésből. így az általános tankötelezettség korában megmarad, sőt gyarapszik egy réteg, amely a tudáshoz vezető úton az első akadályt — az írás—olvasás tökéletes készséggé fejlesztését — sem küzdötte le sikerrel. súlyát akkor érzékeljük iga­zán, ha belegondolunk, hogy India a világ második legné­pesebb országa, 450 millió fel­nőtt lakójából több mint 265 millió analfabéta, és a 15 éven aluli 300 milliónyi gyer­mekből sajnos még várható „utánpótlás”. Az Egyiptomi Arab Köztársaság harmincmil­liónyi felnőtt lakójából mint­egy 18 millió ember írástudat­lan, és a 20 millió gyermek­ből is valószínűleg sokan gya­rapítják az analfabéták szá­mát. Közelebbi példát említve: Jugoszláviában a felnőtt la­kosság 10 százaléka nem tud irni-olvasni, ez azonban az idősebb korosztályra jellemző, a fiatalabb generációnál 1,2 százalék ez az arány. Magyar- országon nem beszélünk írás­tudatlanságról, de tény, hogy hazánkban a 15 évnél idősebb népesség 1.1 százalékának, az­az 110 ezer embernek egyál­talán nincs iskolai végzettsé­ge. (A 15—24 év közötti fia­taloknál 0,6 százalék ez az arány.) Nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül azt sem, hogy például 1086-ban a tizenhato­dik életévüket betöltött fiata­loknak csak 95,6 százaléka vé­gezte el a 8 általános iskolát, évről évre nő a lemorzsoló­dás. Aggasztó az Is, hogy évi 40 ezer felett van az osztály- ismétlés az általános iskolák-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom