Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-07 / 210. szám
4-*f torig 1987. SZEPTEMBER 7., HÉTFŐ Megismételt próbaüzem Dunakeszin Rekonstrukciós remények jf Mimién korábbi számítással és reménykedéssel ellen- £ tétben továbbra sem tudnak jó hírekről, az első fél- £ évinél jobb termelési eredményekről egyelőre beszá- £ molni a 43. Állami Építőipari Vállalat dunakeszi ró- £ mai tetőcserépgyárának vezetői. Igaz, a nyár derekán £ úgy vélték, hogy az alig két é-.e üzembe helyezett f automata gépsor rekonstrukciójával megoldódnak a gyártást súlyosan veszélyeztető, olykor meg is aka- J dáiyozó problémák, ám az olasz szerelők közel egy ^ hónapos munkája meg ma, a felújítás óta eltelt egy á hónap után sem hozta meg a kívánt eredményeket. Szeretném bejárni a földet Egy szépséges Range Roverre! A múlt heti tájékoztató során a Kiskunság fővárosában, Kecskeméten, a gokartpályán köröztek az 1300, 3000 és 3500 köbcentiméteres gépkocsik. (Eszterváry Ervin felvételei Terített asztalnál Füstölgés Azon kevesek közé tartozom, akik a közétkeztetés előnyeit és hátrányait élvezik, s azon népes tábort is gyarapítóm, mely nem szereti a cigarettafüstöt, különösen marhapörkölt nokedlivel mellé. A megyét járva, s meglehetősen sok étteremben megfordulva az ember három dolgot tapasztalhat. Letéve a kést, villát, egyesek azonnal a cigarettás dobozért nyúlnak és rágyújtanak. Tehetik, mert ezt tábla sem tiltja. Másutt ott a tábla, hogy kéretik a dohányzást 12 és 15 óra között mellőzni, de ez pusztába kiáltott szó. A harmadik — sajnos még egyáltalán nem mindennapi eset —, hogy udvariasan, de határozottan figyelmeztetik a felszolgálók a vendéget a kifüggesztett táblára. Legalább ebédidő alatt ne dohányozzunk nyilvános éttermekben! Az üzemi étkezdékben ezt már régen megvalósították. Ott ugyanis nem vadidegenek ülnek az asztalok mellett, hanem munkatársak, akik vigyáznak egymás egészségére. Jó lenne ezt általánossá tenni, s ha már annyit füstölgünk egymás orra alá, akkor ez a füstölgés meghallgatásra találna! —k»z— Köztudott, hogy Pest megyéből, elsősorban az agglomerációs településekről 180—200 ezer ember utazik naponta Budapestre dolgozni, legtöbbjük vonattal. Éppen ezért nem lehet mindegy, hogyan, milyen körülmények között jutnak el munkahelyükre. A gyorsabb vasúti közlekedést az egyre kiterjedtebb villamosítás teszi lehetővé, ám ennek a korszerűsítésnek magasabb műszaki, biztonsági követelményei vannak. Ez a fejlesztés napjainkban is, megyénkben is tart, miközben a biztonsági berendezések, a vasúti pályák és egyéb eszközök jó állapotát is folyamatosan fenn kell tartani. Ezt követeli meg a mind nagyobb sebesség és a növekvő forgalom. Augusztus közepén indultak el Nagykátáról a speciális gépek, s az éjszakai órákban dolgoztak több pályaszakaszon. A MÁV szakemberei nagyon büszkék arra az új, nagyteljesítményű, komplex feladatokat ellátó önjáró beA megismételt próbaüzemeltetés során ugyan elérték a 22 500 darabos műszakonkénti teljesítményt, de a népszerű tetőcserepeket valószínűleg soha nem tudják majd a gépsort gyártó olasz cég által eredetileg meghatározott — 40 ezer darabos — meny- nyiségben előállítani. A gyár vezetői ugyan most már beérnék a mennyiség háromnegyedével is, de erre még várni kell. Arra számítanak, hogy amennyiben sem további géphibák, sem alapanyaghiány nem akadályozza munkájukat, akkor tálán szeptember végére képesek lesznek produkálni a 30 ezer darabos termelési maximumot. Ha tervük valóra válik, akkor még az építési szezon végéig kielégíthetik az előjegyzésben szereplő vásárlók igényeit, akik száméira a korábbiakkal szemben jó hír, hogy végre hozzájuthatnak az eddig hiánycikknek számító jobb oldali szegélycserepekhez. E termékfajtából ugyanis atka trésügond ja i k miatt rendezésre, amelyet a nyáron állítottak munkába. Ez az osztrák gyártmányú masina maga alatt szintezi a síneket, irányt mér, tömöríti az ágyazatot. Teljesítménye óránként 1400 méter, vagyis 200 méterrel több, mint elődjéé. Nagykátáról két géplánc indult el, az egyik már az új típusú, amelynek hatékonyságát jelzi, hogy a múlt hónap végére már elérte a Tápiószecsö— Sülysáp közötti szakaszt. A műszakok, a pályaszakaszok hosszától és a feladatok nagyságától függően napi 10—15 kilométert tettek meg. Néhány nap múltán már Mende és Cyömrő között dolgozott a két gépsor, amelyet mindössze 19 ember szolgált ki. Ha tudjuk, hogy egy géplánc 360 ember munkáját helyettesíti, akkor elképzelhetjük: mi lenne a vasúttal az ilyen gépcsodák nélkül. A MÁV szakemberei az ügyes gépek segítségével a napokban fejezték be a munmár hónapok óta nem tudtak elegendőt termelni. Most viszonylag hosszú időre, nagy mennyiségű szegélycserép gyártásához elegendő palettát szereztek be, ám gondjaik ezzel sem szűntek meg, mivel néhány nélkülözhetetlen alkatrész pótlásához még nem találtak hazai gyártókat, vállalkozókat. Ezért egyelőre csak reménykedhetnek abban, hogy szükség esetén importmegrendelésüket itthon időben engedélyezik, illetve teljesítik a külföldi partnerek. Terveik szerint — ameny- nyiben elháríthatatlan akadály nem gátolja munkájukat — év végére a félévi 23 millió forintos veszteséggel szemben csekély nyereséget érnek majd el. E reményüket arra is alapozzák, hogy a mészki- virágzás megakadályozása érdekében eddig használt színtelen bevonatokkal szemben ezentúl színezett védőréteggel kezelik, vonják be cserepeik felületét, s így azok még tetszetősebbekké, a vásárlók körében népszerűbbekké válhatnak majd. kát. A felújított szakaszokon robog a vonat Nagykátától Budapestig. Repülnek az ablakon kifelé a sörösüvegek, aztán egy ki- vénhedt barna bőrtáska, aztán ruhák és megint üvegek, mindenféle. Fentről üvöltés is hallatszik, mert a kis jelenet a harmadikon játszódik le. Egy zöld színű üveg irtózatos csattanással zuhan a Trabant tetejére. Egy ilyen jelenettel sok mindent lehet csinálni. A színfalak mögé lehet például kukkantanunk, oda, ahol egy középkorú nő áll, s dühében éppen megragadja férje kopott farmernadrágját és egy határozott mozdulattal sutty, kiröpíti az ablakon. A férj szemben áll, ő is ordít, de az ö ordításában már a bor játssza a főszerepet. Meglepődik azért, mégiscsak furcsa, hogy most ruhástul-üvegestül kiteszik az utcára. A jelenet persze a sopánko- dásra is igen alkalmas. Ahogy ott állunk néma járókelőként, elmondhatjuk azt, hogy lám, miféle népek' élnek itt együtt a lakótelepen. Hogy ezek még egymás gatyáit is kidobálják az utcára, nincs ezekben már semmi tapintat a család belső életét illetően, meg. hogy nem fognak vissza az indulataikon. nem nézik azt sem. hogy gyerekek is látják, mi folyik itt. De sopánkodhatnánk a szörnyű alkohol támadásai miatt Ehhez különben is nagyon értünk, különösen, ha más issza le magát. Olyankor mindig 2 Pár esztendővel ezelőtt <egy-egy áfész tevékenysége ^ alig néhány területre kor- •; Ialozódotl. Volt tíz vegyes- í boltja, húsz kocsmája, s esetleg egy-két felvásárló- ^ telepe, ahol a környező ^ falvakban tenyésztett kis- állatok vevőre találtak. De £ hol vannak ma már ezek ^ a klasszikus felépítésű fo- £ gyasztási szövetkezetek? < Elfújta őket a kisvállalko- ? zások szele. Nemcsak a t'a- Uisi keretek közül léptek í ki, hanem funkciójuk is ^ merőben különbözik az jí egykoritól. Ma már a leg- £ különbözőbb tevékenysé- ^ gekkel foglalkoznak, a di- ^ vatárukészítéstől a külföl- í di kocsik eladásánál fel- ^ vetődő adminisztrációs ^ ügyek elintézéséig, a ter- ^ mékmcnedzseléstől a rek- Iámig. Hazai riasztó Ezeken a változásokon a Taksonyi Áfész is keresztülment, s 1985-ben több szakcsoport kezdte meg működését a szövetkezeten belül. Köztük a Koordinációs Iroda, mely eredetileg GRA-FIX néven magánvállalkozás volt, s kezdetben csak dekorációs célra felhasználható termékekkel foglalkozott. Szerették volna azonban kibővíteni tevékenységi körüket, s ebben jó partnerre találtak a takso- nyiakban, s így kapcsolódott össze a fogyasztási szövetkezet és a GRA-FIX magánvállalkozás sorsa. — Eredetileg úgy terveztük, hogy a szövetkezet tíz szakcsoportjának a munkáját koordináljuk, de rájöttünk, hogy a szakcsoportok igazából nem is igen igénylik a mi segítségünket — kezdi Zala János igazgató az iroda történetét. — Lehet, hogy az önállóságukat féltették/ nem tudom. De ha már léteztünk, úgy döntöttünk, csinálunk is valamit., így yált a fő profilunkká a kereskedelemfejlesztési szolgáltatás, ami a reklámtevékenységtől a termékek menedzseléséig tart. Egyik legjobban sikerült akciónk a Be-ri járművillamossági, biztonságtechnikai berendezés bevezetése volt, ami nem más, mint egy gépkocsikhoz való riasztó. Ez a találmány már létezett, az ötlet gazdája megkeresett bennünket, s mi piacra dobtuk. Kiállítottuk a BNV-n, s most már külföldi eladásról is tárgyalunk. Meg kell mondanom, hogy ez a termék mind árban, mind minőségben jobb, s éppen ezért versenyképesebb, mint a nálunk használatos nyugati termékek. elmondjuk, hogy az összes baj forrása a szesz, csak akkor hallgatunk bölcsen, amikor mi magunk heverészünk sörösüvegek között. De szoktunk mi jajgatni akkor is. ha végigsétálunk mindenféle kisvárosi korzókon és nem tudunk lépni a szeméttől. No, akkor mindig dühösek vagyunk, hogy így pusztul a lakókörnyezet meg úgy, de jobb híján a csikket nagy ívben röptetjük. Es az erdeinket is féltjük szörnyen, de azért, ha úgy adódik, mi magunk csavarjuk ki a fákat tövestől. Ezt csináljuk akkor is, ha gyűlésekre, meg ankétokra, meg előadásokra járunk, ahol szép. nagy és felelős szájjal elhadarjuk, hogy mit kéne tenni, de hazafelé menet már eszünk ágában sincs komolyan venni azt, amit ott mondtunk. De lehetnénk szociológusok is. akik éppen készülő családszociológiai vizsgálatunk kellős közepén járnánk s pont kapóra jönne nekünk az ominózus perpatvar. Vágtatnánk fel a harmadikra, s kérdőíveinket dugdosnánk a feldühödött asszonyka orra alá. Válaszolnának nekünk szépen, illedelmesen ebben a családban, hogy hát a Jóskával már nem lehet ezt tovább csinálni, pedig most próbálják negyedszer. „Negyedszer” — ír— Most azonban nem a GRA-FIX és nem is a Be-ri miatt kerestem meg az irodát, hanem egy ennél jóval érdekesebb téma, a nyugati gépkocsik forgalmazásában való közreműködés miatt. A nem mindennapos üzletben az osztrák Stahl cég a partnerük. Mi ennek a szerződésnek a lényege, s egyáltalán hogy jött létre? — Köztudott, hogy Magyar- országon milyen nehéz megfelelő gépkocsikhoz hozzájutni. A jobb minőségű szocialista gyártmányú autókra nagyon sokáig kell várni, a nyugati autók pedig a szabadpiacon irreálisan drágák. Sokan szereznek be ezért valamilyen úton-módon Nyugatról személygépkocsikat. Elég, ha körülnézünk az utakon, vagy egy parkolóban: egymást követik a német, japán. francia autók — magyar rendszámmal. Arról is lehet hallani, hogy több millió dollár értékű konvertibilis valutája van a magyar állampolgároknak BC-, vagy deviza- számlán. S ott vannak még a külföldre Szakadt hazánkfiai, az amerikai nagybácsik, NSZK-beli unokatestvérek, akik gyakorta megajándékozzák hanfitársainkat valamilyen jobb autóval. S valószínű, hogy még többen keresnék ezt a megoldást, ha nem riadnának meg attól a tortúrától, amit egy nyugati gépkocsi hazahozatala, levizsgáz- tatása, vámoltatása jelent. Az adminisztrációs teendők ina is akadályozzák több nagyszerű ötlet megvalósítását. Mi ezektől szeretnénk megkímélni a vásárlókat. így olcsóbb — A TAX-COOP-nak volt szabad kapacitása, és felján- lotta szolgálatait — melyet export formájában akart kamatoztatni — az osztrákoknánk be tesztelőüzletünkbe, s rohannánk, hogy időben elkészüljünk modellértékű és emelkedett felmérésünkkel. Ahol aztán az üvagdobálós család már csak egy lenne a többi közt. Ha pedagógusok lennénk, azonnal következtetnénk, lám az ilyen családokból érkezik a kezünk alá a gyerek, és ugyan mi várható tőle, ha otthon „ez” megy állandóan. És azonnal bevésnénk naplóinkba: „Hátrányos helyzetű”. De lehetnénk mitesszeres gimnazisták is, akik éppen Marit vagy Zsuzsát nyomor- gatnánk a kapu alatt, amikor repülne a zokni. S lenne rá poénunk rögvest: „Látod, szi- vi. ezért nem veszlek én téged feleségül. Te is így dobálnád a cuccaimat két-három éven belül.” Mari vagy Zsú jót kuncogna karunkban, s már vihetnénk is őket kólázni vagy házibuliba. Szóval sok mindent tehetnénk mi ezzel a kis történettel. Ha — ne adj’ isten — írógép lenne előttünk, akkor befűznénk egy üres papírt, s ilyen történetekkel ijesztgetnénk az olvasót. A végén még a vállait is megszorítanánk, s ennyit mondanánk neki: „Bakk!”. Rab László naik, ahol a Stahl GmBH épp ehhez keresett partnert. A Stahl Becsben működő belvárosi autószalonjából évente legalább száz kocsi kerül Magyarországra különböző vállalatokhoz, intézményekhez, magánszemélyekhez. A cég vezetője, Helmut Eberl, úgy gondolta, nem teljes az az üzlet, ahol a jármű átvételének, átadásának pillanatában megszakad a kapcsolat. Holott ha más nem is, de legalább a garancia mindenképpen megilletné az autósokat. Itt találkoztak a Stahl és a TAX-COOP érdekei. Első lépésként az osztrák cég számlát nyitott az Általános Értékforgalmi Banknál, s ezzel lehetővé vált. hogy a legális, igazolható forrásból devizával rendelkező, a Stahl cégnél vásároló magyar állampolgár megvegye a gépkocsit. Nem kell ezért külföldre utazni, mi intézzük az elvámoltatást, egyedül az aláírásért kell eljönnie az ügyfélnek a Vám- ós Pénzügyőrség budapesti Gergely utcai hivatalába. Mi gondoskodunk a vizsgáztatásról és a garanciális javításokról a budafoki autószervizzel kötött szerződés értelmében. Természetesen mi hozzuk haza a gépkocsikat, t ha vidéken lakik a vevő, odaszállítjuk neki. S van még valami. Létezik az úgynevezett értékadó, a mehrwertsteuer, amelyet a nyugati eladók visszakapnak abban az esetben, ha a termék külföldre megy. Ennyivel lehet olcsóbb az autó. Osztrák viszonylatban ez 32 százalék, ha a kivitelt igazoló papírost visszaviszi az eladóhoz a vásárló. A Stahl cégen keresztül eleve ennyivel olcsóbban kapja meg a magyar vásárló az autót, hiszen a szerződésben vállalt kötelezettség erre is vonatkozik. — Most már csak az a kérdés, hogy milyen gépkocsikhoz juthatnak így a magyar állampolgárok? — Az irodánkban erről bővebb felvilágosítást kapnak az érdeklődők, de többnyire japán és angol gépkocsikkal foglalkozunk: Hondával, Su- zukival, Deihatsuval, Roverrel, Range Roverrel, MG-vel, s ezenkívül Fiattal és Dúcaiéval. A kívánt színben, kárpittal, extrákkal hatvan napon belül kézhez kapja a vásárló az autót. Skoda, Honda Szó se róla, az üzlet nem mindennapi, már csak azért sem, mert a mindennapok embere örül, ha egy új Skodára össze tudja kaparni a pénzt, s nem egy új Hondára. De a TAX-COOP kihasználja a felgyorsult tempót. Az elmúlt csütörtökön sajtótájékoztatót tartottak a Stahl céggel közösen az iroda tevékenységéről, s ennek keretében az újságírók e külföldi csodákat is kipróbálhatták. Mit mondjak, nem hadakoznék ellene, ha ilyen Daihatsuval róhatnám a megye útjait munkám során! Vagy egy gyönyörű Range Roverrel az európai sztrádákat... Azért van még valami, ami érdekelheti az olvasót, mégpedig az, hogy ebből mi haszna van a Taksonyi Áfész- nak. Természetesen a nyereség. Erre az évre kétmillióval kívánnak hozzájárulni a szövetkezet eredményeihez. Fiedler Anna Mária A gépsor egyik kocsijának irányítófülkéjében annyi a különféle kapcsoló és műszer, akár egy repülőgép pilótafülkéjében Polgár Géza a céltömörítőt egyetlen kis kar Az új, teljesen automatizált vezérlésű géplánc elmozdításával helyezi üzembe, sok tonna előkocsijának vezetése, kezelése nagy figyelnyomóerőt szabadítva fel ezzel met és szaktudást igényel Önjáró gépcsodák a síneken Kép és szöveg: Aszódi László Antal Lsliótelepi ijesztgetős
