Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

4-*f torig 1987. SZEPTEMBER 7., HÉTFŐ Megismételt próbaüzem Dunakeszin Rekonstrukciós remények jf Mimién korábbi számítással és reménykedéssel ellen- £ tétben továbbra sem tudnak jó hírekről, az első fél- £ évinél jobb termelési eredményekről egyelőre beszá- £ molni a 43. Állami Építőipari Vállalat dunakeszi ró- £ mai tetőcserépgyárának vezetői. Igaz, a nyár derekán £ úgy vélték, hogy az alig két é-.e üzembe helyezett f automata gépsor rekonstrukciójával megoldódnak a gyártást súlyosan veszélyeztető, olykor meg is aka- J dáiyozó problémák, ám az olasz szerelők közel egy ^ hónapos munkája meg ma, a felújítás óta eltelt egy á hónap után sem hozta meg a kívánt eredményeket. Szeretném bejárni a földet Egy szépséges Range Roverre! A múlt heti tájékoztató során a Kiskunság fővárosában, Kecskeméten, a gokartpályán köröztek az 1300, 3000 és 3500 köbcentiméteres gépkocsik. (Eszterváry Ervin felvételei Terített asztalnál Füstölgés Azon kevesek közé tar­tozom, akik a közétkezte­tés előnyeit és hátrányait élvezik, s azon népes tá­bort is gyarapítóm, mely nem szereti a cigarettafüs­töt, különösen marhapör­költ nokedlivel mellé. A megyét járva, s meglehe­tősen sok étteremben meg­fordulva az ember három dolgot tapasztalhat. Letéve a kést, villát, egyesek azonnal a cigarettás do­bozért nyúlnak és rágyúj­tanak. Tehetik, mert ezt tábla sem tiltja. Másutt ott a tábla, hogy kéretik a do­hányzást 12 és 15 óra kö­zött mellőzni, de ez pusz­tába kiáltott szó. A harmadik — sajnos még egyáltalán nem min­dennapi eset —, hogy ud­variasan, de határozottan figyelmeztetik a felszolgá­lók a vendéget a kifüg­gesztett táblára. Legalább ebédidő alatt ne dohá­nyozzunk nyilvános étter­mekben! Az üzemi étkez­dékben ezt már régen megvalósították. Ott ugyanis nem vadidegenek ülnek az asztalok mellett, hanem munkatársak, akik vigyáznak egymás egészsé­gére. Jó lenne ezt általánossá tenni, s ha már annyit füstölgünk egymás orra alá, akkor ez a füstölgés meghallgatásra találna! —k»z— Köztudott, hogy Pest megyé­ből, elsősorban az agglomerá­ciós településekről 180—200 ezer ember utazik naponta Budapestre dolgozni, legtöbb­jük vonattal. Éppen ezért nem lehet mindegy, hogyan, mi­lyen körülmények között jut­nak el munkahelyükre. A gyor­sabb vasúti közlekedést az egyre kiterjedtebb villamosítás teszi lehetővé, ám ennek a korszerűsítésnek magasabb műszaki, biztonsági követel­ményei vannak. Ez a fejlesz­tés napjainkban is, megyénk­ben is tart, miközben a bizton­sági berendezések, a vasúti pá­lyák és egyéb eszközök jó ál­lapotát is folyamatosan fenn kell tartani. Ezt követeli meg a mind nagyobb sebesség és a növekvő forgalom. Augusztus közepén indultak el Nagykátáról a speciális gé­pek, s az éjszakai órákban dolgoztak több pályaszaka­szon. A MÁV szakemberei na­gyon büszkék arra az új, nagyteljesítményű, komplex feladatokat ellátó önjáró be­A megismételt próbaüze­meltetés során ugyan elérték a 22 500 darabos műszakon­kénti teljesítményt, de a nép­szerű tetőcserepeket valószí­nűleg soha nem tudják majd a gépsort gyártó olasz cég által eredetileg meghatározott — 40 ezer darabos — meny- nyiségben előállítani. A gyár vezetői ugyan most már beérnék a mennyiség háromnegyedével is, de erre még várni kell. Arra számí­tanak, hogy amennyiben sem további géphibák, sem alap­anyaghiány nem akadályozza munkájukat, akkor tálán szeptember végére képesek lesznek produkálni a 30 ezer darabos termelési maximu­mot. Ha tervük valóra válik, ak­kor még az építési szezon vé­géig kielégíthetik az előjegy­zésben szereplő vásárlók igé­nyeit, akik száméira a koráb­biakkal szemben jó hír, hogy végre hozzájuthatnak az ed­dig hiánycikknek számító jobb oldali szegélycserepek­hez. E termékfajtából ugyan­is atka trésügond ja i k miatt rendezésre, amelyet a nyáron állítottak munkába. Ez az oszt­rák gyártmányú masina ma­ga alatt szintezi a síneket, irányt mér, tömöríti az ágya­zatot. Teljesítménye óránként 1400 méter, vagyis 200 méter­rel több, mint elődjéé. Nagykátáról két géplánc in­dult el, az egyik már az új tí­pusú, amelynek hatékonyságát jelzi, hogy a múlt hónap végé­re már elérte a Tápiószecsö— Sülysáp közötti szakaszt. A mű­szakok, a pályaszakaszok hosszától és a feladatok nagy­ságától függően napi 10—15 kilométert tettek meg. Néhány nap múltán már Mende és Cyömrő között dolgozott a két gépsor, amelyet mindössze 19 ember szolgált ki. Ha tudjuk, hogy egy géplánc 360 ember munkáját helyettesíti, akkor elképzelhetjük: mi lenne a vasúttal az ilyen gépcsodák nélkül. A MÁV szakemberei az ügyes gépek segítségével a napokban fejezték be a mun­már hónapok óta nem tudtak elegendőt termelni. Most vi­szonylag hosszú időre, nagy mennyiségű szegélycserép gyártásához elegendő palettát szereztek be, ám gondjaik ez­zel sem szűntek meg, mivel néhány nélkülözhetetlen al­katrész pótlásához még nem találtak hazai gyártókat, vál­lalkozókat. Ezért egyelőre csak reménykedhetnek abban, hogy szükség esetén import­megrendelésüket itthon idő­ben engedélyezik, illetve tel­jesítik a külföldi partnerek. Terveik szerint — ameny- nyiben elháríthatatlan aka­dály nem gátolja munkájukat — év végére a félévi 23 mil­lió forintos veszteséggel szem­ben csekély nyereséget érnek majd el. E reményüket arra is alapozzák, hogy a mészki- virágzás megakadályozása ér­dekében eddig használt szín­telen bevonatokkal szemben ezentúl színezett védőréteggel kezelik, vonják be cserepeik felületét, s így azok még tet­szetősebbekké, a vásárlók kö­rében népszerűbbekké válhat­nak majd. kát. A felújított szakaszokon robog a vonat Nagykátától Budapestig. Repülnek az ablakon kifelé a sörösüvegek, aztán egy ki- vénhedt barna bőrtáska, az­tán ruhák és megint üvegek, mindenféle. Fentről üvöltés is hallatszik, mert a kis jelenet a harmadikon játszódik le. Egy zöld színű üveg irtózatos csattanással zuhan a Trabant tetejére. Egy ilyen jelenettel sok mindent lehet csinálni. A színfalak mögé lehet például kukkantanunk, oda, ahol egy középkorú nő áll, s dühében éppen megragadja férje ko­pott farmernadrágját és egy határozott mozdulattal sutty, kiröpíti az ablakon. A férj szemben áll, ő is ordít, de az ö ordításában már a bor játssza a főszerepet. Meglepő­dik azért, mégiscsak furcsa, hogy most ruhástul-üvegestül kiteszik az utcára. A jelenet persze a sopánko- dásra is igen alkalmas. Ahogy ott állunk néma járókelő­ként, elmondhatjuk azt, hogy lám, miféle népek' élnek itt együtt a lakótelepen. Hogy ezek még egymás gatyáit is kidobálják az utcára, nincs ezekben már semmi tapintat a család belső életét illetően, meg. hogy nem fognak vissza az indulataikon. nem nézik azt sem. hogy gyerekek is látják, mi folyik itt. De sopánkodhatnánk a ször­nyű alkohol támadásai miatt Ehhez különben is nagyon ér­tünk, különösen, ha más issza le magát. Olyankor mindig 2 Pár esztendővel ezelőtt <egy-egy áfész tevékenysége ^ alig néhány területre kor- •; Ialozódotl. Volt tíz vegyes- í boltja, húsz kocsmája, s esetleg egy-két felvásárló- ^ telepe, ahol a környező ^ falvakban tenyésztett kis- állatok vevőre találtak. De £ hol vannak ma már ezek ^ a klasszikus felépítésű fo- £ gyasztási szövetkezetek? < Elfújta őket a kisvállalko- ? zások szele. Nemcsak a t'a- Uisi keretek közül léptek í ki, hanem funkciójuk is ^ merőben különbözik az jí egykoritól. Ma már a leg- £ különbözőbb tevékenysé- ^ gekkel foglalkoznak, a di- ^ vatárukészítéstől a külföl- í di kocsik eladásánál fel- ^ vetődő adminisztrációs ^ ügyek elintézéséig, a ter- ^ mékmcnedzseléstől a rek- Iámig. Hazai riasztó Ezeken a változásokon a Taksonyi Áfész is keresztül­ment, s 1985-ben több szak­csoport kezdte meg működé­sét a szövetkezeten belül. Köztük a Koordinációs Iroda, mely eredetileg GRA-FIX né­ven magánvállalkozás volt, s kezdetben csak dekorációs célra felhasználható termé­kekkel foglalkozott. Szerették volna azonban kibővíteni te­vékenységi körüket, s ebben jó partnerre találtak a takso- nyiakban, s így kapcsolódott össze a fogyasztási szövetke­zet és a GRA-FIX magánvál­lalkozás sorsa. — Eredetileg úgy tervez­tük, hogy a szövetkezet tíz szakcsoportjának a munkáját koordináljuk, de rájöttünk, hogy a szakcsoportok igazából nem is igen igénylik a mi se­gítségünket — kezdi Zala Já­nos igazgató az iroda történe­tét. — Lehet, hogy az önálló­ságukat féltették/ nem tu­dom. De ha már léteztünk, úgy döntöttünk, csinálunk is valamit., így yált a fő profi­lunkká a kereskedelemfejlesz­tési szolgáltatás, ami a rek­lámtevékenységtől a termé­kek menedzseléséig tart. Egyik legjobban sikerült akciónk a Be-ri járművillamossági, biz­tonságtechnikai berendezés bevezetése volt, ami nem más, mint egy gépkocsikhoz való riasztó. Ez a találmány már létezett, az ötlet gazdája megkeresett bennünket, s mi piacra dobtuk. Kiállítottuk a BNV-n, s most már külföldi eladásról is tárgyalunk. Meg kell mondanom, hogy ez a termék mind árban, mind minőségben jobb, s éppen ezért versenyképesebb, mint a nálunk használatos nyugati termékek. elmondjuk, hogy az összes baj forrása a szesz, csak akkor hallgatunk bölcsen, amikor mi magunk heverészünk sörös­üvegek között. De szoktunk mi jajgatni akkor is. ha vé­gigsétálunk mindenféle kisvá­rosi korzókon és nem tudunk lépni a szeméttől. No, akkor mindig dühösek vagyunk, hogy így pusztul a lakókör­nyezet meg úgy, de jobb hí­ján a csikket nagy ívben röp­tetjük. Es az erdeinket is féltjük szörnyen, de azért, ha úgy adódik, mi magunk csa­varjuk ki a fákat tövestől. Ezt csináljuk akkor is, ha gyűlésekre, meg ankétokra, meg előadásokra járunk, ahol szép. nagy és felelős szájjal elhadarjuk, hogy mit kéne tenni, de hazafelé menet már eszünk ágában sincs komolyan venni azt, amit ott mondtunk. De lehetnénk szociológusok is. akik éppen készülő család­szociológiai vizsgálatunk kel­lős közepén járnánk s pont ka­póra jönne nekünk az ominó­zus perpatvar. Vágtatnánk fel a harmadikra, s kérdőívein­ket dugdosnánk a feldühödött asszonyka orra alá. Válaszol­nának nekünk szépen, illedel­mesen ebben a családban, hogy hát a Jóskával már nem lehet ezt tovább csinál­ni, pedig most próbálják ne­gyedszer. „Negyedszer” — ír­— Most azonban nem a GRA-FIX és nem is a Be-ri miatt kerestem meg az irodát, hanem egy ennél jóval érde­kesebb téma, a nyugati gép­kocsik forgalmazásában való közreműködés miatt. A nem mindennapos üzletben az osztrák Stahl cég a partne­rük. Mi ennek a szerződésnek a lényege, s egyáltalán hogy jött létre? — Köztudott, hogy Magyar- országon milyen nehéz meg­felelő gépkocsikhoz hozzá­jutni. A jobb minőségű szo­cialista gyártmányú autókra nagyon sokáig kell várni, a nyugati autók pedig a sza­badpiacon irreálisan drágák. Sokan szereznek be ezért va­lamilyen úton-módon Nyu­gatról személygépkocsikat. Elég, ha körülnézünk az uta­kon, vagy egy parkolóban: egymást követik a német, ja­pán. francia autók — magyar rendszámmal. Arról is lehet hallani, hogy több millió dol­lár értékű konvertibilis valu­tája van a magyar állampol­gároknak BC-, vagy deviza- számlán. S ott vannak még a külföldre Szakadt hazánkfiai, az amerikai nagybácsik, NSZK-beli unokatestvérek, akik gyakorta megajándékoz­zák hanfitársainkat valami­lyen jobb autóval. S valószí­nű, hogy még többen keres­nék ezt a megoldást, ha nem riadnának meg attól a tortú­rától, amit egy nyugati gép­kocsi hazahozatala, levizsgáz- tatása, vámoltatása jelent. Az adminisztrációs teendők ina is akadályozzák több nagyszerű ötlet megvalósítását. Mi ezek­től szeretnénk megkímélni a vásárlókat. így olcsóbb — A TAX-COOP-nak volt szabad kapacitása, és felján- lotta szolgálatait — melyet export formájában akart ka­matoztatni — az osztrákok­nánk be tesztelőüzletünkbe, s rohannánk, hogy időben el­készüljünk modellértékű és emelkedett felmérésünkkel. Ahol aztán az üvagdobálós csa­lád már csak egy lenne a többi közt. Ha pedagógusok lennénk, azonnal következtetnénk, lám az ilyen családokból érkezik a kezünk alá a gyerek, és ugyan mi várható tőle, ha ott­hon „ez” megy állandóan. És azonnal bevésnénk naplóink­ba: „Hátrányos helyzetű”. De lehetnénk mitesszeres gimnazisták is, akik éppen Marit vagy Zsuzsát nyomor- gatnánk a kapu alatt, amikor repülne a zokni. S lenne rá poénunk rögvest: „Látod, szi- vi. ezért nem veszlek én téged feleségül. Te is így dobálnád a cuccaimat két-három éven belül.” Mari vagy Zsú jót kuncogna karunkban, s már vihetnénk is őket kólázni vagy házibuliba. Szóval sok mindent tehet­nénk mi ezzel a kis történet­tel. Ha — ne adj’ isten — írógép lenne előttünk, akkor befűznénk egy üres papírt, s ilyen történetekkel ijesztget­nénk az olvasót. A végén még a vállait is megszorítanánk, s ennyit mondanánk neki: „Bakk!”. Rab László naik, ahol a Stahl GmBH épp ehhez keresett partnert. A Stahl Becsben működő belvá­rosi autószalonjából évente legalább száz kocsi kerül Ma­gyarországra különböző válla­latokhoz, intézményekhez, magánszemélyekhez. A cég ve­zetője, Helmut Eberl, úgy gondolta, nem teljes az az üzlet, ahol a jármű átvételé­nek, átadásának pillanatában megszakad a kapcsolat. Holott ha más nem is, de legalább a garancia mindenképpen megilletné az autósokat. Itt találkoztak a Stahl és a TAX-COOP érdekei. Első lé­pésként az osztrák cég szám­lát nyitott az Általános Ér­tékforgalmi Banknál, s ezzel lehetővé vált. hogy a legális, igazolható forrásból devizával rendelkező, a Stahl cégnél vá­sároló magyar állampolgár megvegye a gépkocsit. Nem kell ezért külföldre utazni, mi intézzük az elvámoltatást, egyedül az aláírásért kell el­jönnie az ügyfélnek a Vám- ós Pénzügyőrség budapesti Gergely utcai hivatalába. Mi gondoskodunk a vizsgáztatás­ról és a garanciális javítások­ról a budafoki autószervizzel kötött szerződés értelmében. Természetesen mi hozzuk ha­za a gépkocsikat, t ha vidé­ken lakik a vevő, odaszállít­juk neki. S van még valami. Létezik az úgynevezett érték­adó, a mehrwertsteuer, ame­lyet a nyugati eladók vissza­kapnak abban az esetben, ha a termék külföldre megy. Ennyivel lehet olcsóbb az autó. Osztrák viszonylatban ez 32 százalék, ha a kivitelt igazoló papírost visszaviszi az eladóhoz a vásárló. A Stahl cégen keresztül eleve ennyi­vel olcsóbban kapja meg a magyar vásárló az autót, hi­szen a szerződésben vállalt kötelezettség erre is vonatko­zik. — Most már csak az a kér­dés, hogy milyen gépkocsik­hoz juthatnak így a magyar állampolgárok? — Az irodánkban erről bő­vebb felvilágosítást kapnak az érdeklődők, de többnyire japán és angol gépkocsikkal foglalkozunk: Hondával, Su- zukival, Deihatsuval, Rover­rel, Range Roverrel, MG-vel, s ezenkívül Fiattal és Dúcaié­val. A kívánt színben, kárpit­tal, extrákkal hatvan napon belül kézhez kapja a vásárló az autót. Skoda, Honda Szó se róla, az üzlet nem mindennapi, már csak azért sem, mert a mindennapok embere örül, ha egy új Sko­dára össze tudja kaparni a pénzt, s nem egy új Hondá­ra. De a TAX-COOP kihasz­nálja a felgyorsult tempót. Az elmúlt csütörtökön sajtótájé­koztatót tartottak a Stahl cég­gel közösen az iroda tevé­kenységéről, s ennek kereté­ben az újságírók e külföldi csodákat is kipróbálhatták. Mit mondjak, nem hadakoz­nék ellene, ha ilyen Daihatsu­val róhatnám a megye útjait munkám során! Vagy egy gyönyörű Range Roverrel az európai sztrádákat... Azért van még valami, ami érdekelheti az olvasót, még­pedig az, hogy ebből mi hasz­na van a Taksonyi Áfész- nak. Természetesen a nyere­ség. Erre az évre kétmillióval kívánnak hozzájárulni a szö­vetkezet eredményeihez. Fiedler Anna Mária A gépsor egyik kocsijának irányítófülkéjében annyi a külön­féle kapcsoló és műszer, akár egy repülőgép pilótafülkéjében Polgár Géza a céltömörítőt egyetlen kis kar Az új, teljesen automatizált vezérlésű géplánc elmozdításával helyezi üzembe, sok tonna előkocsijának vezetése, kezelése nagy figyel­nyomóerőt szabadítva fel ezzel met és szaktudást igényel Önjáró gépcsodák a síneken Kép és szöveg: Aszódi László Antal Lsliótelepi ijesztgetős

Next

/
Oldalképek
Tartalom