Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-05 / 209. szám

Küilnfefettjeink arcképcsarnoka A zene megszépíti az életet / A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIXÍ ÉVFOLYAM, 208. SZÁM 1981. SZEPTEMBER 5., SZOMBAT Hosszú út állomásai Cipőjavítástól mágnesszelepig ^ Vajon hogyan kerül egy idős csizmadia meg cipész ^ egy ipari szövetkezet közgyűlésének elnökségébe? Kü- % Ionosén, hogy annak neve is jelzi, profilja mennyire % távol áll a két koros mester szakmájától. A kérdés ^ persze jogos, de a válasz nagyon egyszerű: a vecsési ^ Ferroelektrika Ipari Szövetkezet az idén ünnepli fenn- í állásának 40. évfordulóját, és Tóth Sándor bácsi, va- g lamint Ebei János bácsi az elsők között léptek be a y, jogelődnek tartott vecsési Lábbelikészítő Kisipari Szö- ^ vetkezetbe. Azok közül, akik 1947. március 21-én a volt £ Krész-féle vendéglőben kimondták a megalakulást, saj- í nos már senki nem él. Kissé illetlennek éreztem magam is, hogy az új tanév első napjainak első perceiben kerestem Budai Imrénét, a Monori Körzeti Állami Zene­iskola igazgatóját abból az al­kalomból, hogy a közelmúlt­beli megyei népművelők nap­ján Szocialista Kultúráért mi­niszteri kitüntetést vehetett át Cegléden, a felújított kaszinó­ban. Mivel szerkesztőségünk a földszinten, a zeneiskola pe­dig — ugyanazon épületben — az emeleten található, nem volt nehéz a találkozás. Ezen a napon sok felnőtt érkezett gyermekével, hogy megtudja a legfontosabb tudnivalókat az új tanévvel kapcsolatban. A zenetanárok is gyülekeztek az igazgatónő irodájának előteré­ben. Budai Imréné azonban készségesen ráállt a beszélge­tésre. — Huszonöt éve van a pá­lyán, hogyan kezdődött? — 1962-ben végeztem a Ze­neművészeti Főiskolán — oboa szakon. Első munkahelyem az a bony i zeneiskola voit, ahol már akkor is hagyományai voltak az oktatásnak. Az in­gázás borzasztó és főleg fá­rasztó volt számomra (is), de nem bántam meg. Olyan alap­ismereteket szereztem, amelyet a későbbiekben hasznosítani tudtam mindennapi munkám­ban. (A monori zeneoktatás kez­dete is erre az évre datáló­dik. A régi tanácsháza udva­rán — ma sufninak számitó — lévő épületben kezdődött a zeneoktatás. Az egyik sarok­ban szolfézst oktattak, a má­sikban furulyán játszottak, a harmadikban zongorán. Ezek után a kedves olvasó is el tudja képzelni, milyen körül­mények uralkodtak annak ide­jén ...) — Én is oktattam abban a kis melléképületben, de aztán később — amikor megkaptuk a Kossuth Lajos utcai óvoda egyik régi épületét — kedve­zően változott a helyzetünk. A minőségi csere azonban 1985- ben következett csak be, ek­kor kerültünk jelenlegi ottho­nunkba, a régi tanácsháza emeletére. Itt már sokkal job­bak a feltételed, bár néha a velünk albérletben lévő nap­közisek kissé zavarják az órá­kat ... De egyre jobban ösz- szemelegedünk, szóval nincs harag közöttünk. (Ám a kihelyezett zeneokta­tás közel sincs megoldva a Solti Jár,os 1949. március 14-én kezdte munkáját Mono- ron az akkori főtéri gyógy­szertárban, melynek helyén jelenleg a bankfiók működik. 1955. december 6-ától az úgy­nevezett kis gyógyszertárban folytatta, majd 1984-ben ment nyugdíjba. Teljesen nem szakadt azon­ban el a mupkájától, ma is szívesen segít, ahol szükség van rá. Átjár a gombai gyógy­Labdarúgás, megyei I. osz­tály: GEAC—Pilis, Gödöllő, 16 óra 30 perc, (Áz otthonukban jól és stílusosan játszó gödöl­lői egyetemisták ellen nehéz kilencven perc vár a pilisi együttesre. Fegyelmezett játék­kal a döntetlen nem elképzel­hetetlen.) Megyei II. osztály, déli cso­port: Sülysáp—Szigetújfalu, Sülysáp, 16 óra 30 perc. (Keve­sen számítottak a sülysápi le­génység hernádi győzelmére. Mivel ez történt, így továbbra is százszázalékos az együttes. Vasárnap nehéz dolguk lesz, hisz aki látta Monoron a Szi­getújfalut, megállapíthatta, hogy igen erős csapat. Ennek ellenére nem elképzelhetetlen a hazai győzelem.) Tököl—Ül­lő, Tököl, 16 óra 30 perc. (Az újonc tököli csapat egyelőre „sötét ló”, játékerejéről nin­csenek információk. Az üllői csapat rajtja nem a legjobban sikerült, két forduló után mindössze egy ponttal rendel­keznek. iEgr pont Tökölről is jó lenne.) Monor—Pécel, Mo­dai Imréné [rossz] példaként említi Gyomrot, ahol a mű­velődési házban leltek otthon­ra. A múlt télen 10 fokban ok­tatták a zenét a gyerkeknek, repdszeresen feltörik a zongo­rát... De elég mostohák a feltételek Vecsésen és Pilisen is, talán Üllőn a legjobb a a helyzet.) — A közelmúltban — nyár elején — zajlott a monori zeneiskola jubileumi ünnep­ségsorozata. 1967-ben váltak önállóvá. Gondolom, azóta kezdődött az új időszámítás? — Ez valóban így van. A Jubileumi hangversenyen for­ró volt a siker, vastaps és új­rázás, s újra vastaps ünne­pelte a közreműködőket. Te­le volt az öltöző virággal, szóval nagyon örültünk. So­káig emlékezetes marad vala­mennyiünk számára ez a nap. A- monori párt-végrehajtóbi­zottság köszöntő ,levelét azóta is féltve őrizzük, mert bizta­tást. erőt adott további mun­kánkhoz. — Túl a huszadik évfordu­lón érezzük azt, hogy dolgaink a helyükön vannak... — folytatja a gondolatsort az igazgatónő. — Mire megöreg­szünk, úgy adhatjuk át a sta­fétabotot az utánunk jövők­nek. hogy nekik már sokkal könnyebb lesz. Az elismerés nagyon' jólesett mindnyájunk­nak. hasonló figyelmességben nem volt még részünk. Ügy éreztük, ez mintegy koronája volt annak a folyamatnak, amit a helyi vezetők részéről az utóbbi időkben élvezhet­tünk. (Mert a párt- és tanácsi ve­zetők valóban odafigyelnek a zeneiskola munkájára. Az utóbbi években kissé javult a zenetanárok anyagi megbecsü­lése. Az is jó lenne, ha hoz­zájuthatnának egy-két peda­gógus szolgálati lakáshoz, ez­zel elősegíthetnék néhány ze­nepedagógus [végleges] letele­pedését. Mert bizony a hu­szonkét tagú tanári kollektí­vából a zöm Budapestről in­gázik naponta Monorra és a többi községbe. Lakáskörül­ményeik nem a legideálisab- bak. Nagyon hálásak lenné­nek, ha helyben lakhatná­nak ...) — Csodálom például Anaeli Angélát, aki szolfézstanár, Ve­rsesen egy szolgálati lakásban lakik, onnan jár Pilisre, Gyömröre tanítani... De nincs egyedül. .. — Vannak-e kedvenc (volt) tanítványai? szertárba is. A betegekkel so­hasem volt türelmetlen. Udva­rias magatartásáért sokan megbecsülik. Lehetne sorolni tovább azok nevét, akik élethivatásukhoz nyugdíjasként is hűségesek. Mindannyian megbecsülést ér­demeinek kitartásukért, helyt­állásukért. Olasz Józsefné Monor nor, 16 óra 30 perc. (Két na­gyon nehéz mérkőzésen három pontot szerzett a monori együt­tes, amire valójában kevesen számítottak. A Pécel ellen ta­lán könnyebb dolga lesz a kék- fehéreknek. A győzelem szinte kötelező.) Körzeti bajnokság: Nyáregy­háza—Törtei, Nyáregyháza,'16 óra, vezeti: Izsáki (partjelző: Zsuzsandor); Maglód—Ecser, Maglód, 16 óra, Müller (Kar­csú) ; Dánszentmiklós—Gyöm- rö, Dánszentmiklós, 16 óra, Szarka II. Gy., Monori-erdő— Albertirsa, Nyáregyháza, 14 óra, Zsuzsandor; Ceglédber- cel—Csévharaszt, Ceglédber- cel, 16 óra, Hörömpő János; Mende—Űri, Mende, 16 óra, Eperjesi (Szalai); Újszilvás— Vecsés, Újszilvás, 16 óra, Gav- ló (Dér); Péteri—Tápiószőlős, Péteri, 16 óra, Gavló (Dér); Péteri—Tápiószőlős, Péteri, 16 óra, Bódi (Szuda). Az ifjúsági mérkőzések mindhárom osztályban a fel­nőtt-találkozók előtt két órá­val kezdődnek. — Egy ilyen kis iskola éle­tében nagy dolognak tartom, hogy a húsz év alatt harmin­cán kerültek tőlünk a zene­pályára. A mi feladatunk — elsősorban — amatőr muzsiku­sok kinevelése, csak a legte­hetségesebbeket javasoljuk magasabb szintű oktatásra. Büszkék vagyunk Mocsári Ká­rolyra, akit ma már Európa- hírű zongoraművésznek is­mernek el. de Tönköly József klarinétművész is szép jövő előtt áll, az Állami Hangver­senyzenekarban kamatoztatja tudását. Már régen készülünk arra, hogy Mocsári Karcsit meghívjuk egy monori bemu­tatkozásra. A 25 éves fiatal­ember azonban annyira el­foglalt, hogy egyszerűen nem tudunk egy időpontban meg­egyezni ... Budai Imréné a zeneiskola önállóvá válása óta látja el az igazgatói teendőket. Nagy- nagy türelemmel, szorgalom­mal teszi a dolgát. Férje fa­gottművész, szintén a tanári kar tagja. Leánya, Rita a Bar­tók Béla Zeneművészeti Szak- középiskola tanulója, fia, Imre grafikusművész a Hungexpo nemzetközi osztályán. Igazi ze­nészcsalád, a szó pozitív ér­telmében. Rendszeresen láto­gatják a fővárosi hangverseny- termeket, szeretnek kirándul­ni; Amikor arról kérdezem az igazgatónőt, milyen tervei van­nak, ezt mondja: — Szeretnénk rendszeressé tenni a tanári és növendék- hangversenyeket Monoron. A felújított szép művelődési központ már alkalmas ezekre. Szeretnénk egy-egy koncertre már a pályán levő, volt nö­vendékünket is megnyerni, és számítunk a tőlünk zenei szakközépiskolába került te­hetséges gyerekeinkre is. Az alapvető feltételek hiá­nya miatti keserves küszkö­désnek vége, minden (szép) tervnek reális alapja van, amelyre a jövőben építeni le­het. A Monori Körzeti Állami Zeneiskolának remélhetőleg egyre érezhetőbb lesz a su­gárzása. Együttes ülést tart szeptem­ber 8-án kedden a Pest me­gyei tanácstagok monori kör­zeti csoportja és a városkör­nyéki bizottság. A két testületet először Gö­bölyös Pál rendőr őrnagy, al­osztályvezető tájékoztatja a vonzáskörzet közlekedésbizton­sági helyzetéről. a KBT munkájáról. Kovács Benő, a A Hazafias Népfront gyöm- rői nyugdíjasklubjának tag­jait az sem zavarta az alkot­mánynapi ünnepségen, hogy a Strandkert szabadtéri szín-’ padán meglehetősen kevés érdeklődő előtt mutatták be produkciójukat. Vidáman, ön­feledten énekeltek, nívós mű­soruk osztatlan sikert aratott a jelenlevők körében. Pedig a kultúrcsoport vezetője nem lehetett jelen, hiszen az azóta már sajnos elhunyt férjét ápolta otthonában ... A gyömrői nyugdíjasklubot hattagú vezetőség irányítja és tizenegy tagú bizalmigárda tartja a kapcsolatot a tagság­gal. A klubvezetők feladata az idős tagok részére tartalmas programok biztosítása. Ezt igen sokrétűen igyekeznek teljesíteni, hiszen gyakoriak az ismeretterjesztő előadások, az országjáró kirándulások, nyári üdülések stb. Évente 100 forint a tagsági díj, jóformán ebből tartják fenn magukat, illetve a ki­rándulásokra, üdülésekre is saját maguk adják össze a pénzt. A gyömrőiek jelenleg kétszázötvenen vannak, a tag­ság életkorátlaga elég magas — 67 év. Tavaly különösen mozgal­mas évet zártak. Az új — na­pokban .felavatott — 12 tan­termes iskola javára két mű­soros estet szerveztek, s a be­A negyven esztendő csak­nem egy emberöltő. Még tör­ténelmi léptékkel mérve is annyi idő, amibe sok jó és rossz belefér, s nekünk jutott ebből is, abból is. Nem cso­da, ha egyik-másik patinás gazdasági egység hajója is fennakadt néha egy-egy záto­nyon, vesztegelni kényszerült, vagy megtépázott vitorlákkal vészelte át az államosítástól mostanáig eltelt éveket. Már csak ezért is nagyra értékel­hető, amit beszélgetésünk so­rán Császi Sándor, a Ferro­elektrika elnöke szinte csak úgy mellékesen jegyzett meg: akadtak nehéz időszakok a szövetkezet életében, de vesz­teségesek sohasem voltak, így hát fel sem merülhetett az a kérdés, hogy megmaradnak-e vagy sem. A válasz ugyanis mindig csak egy lehetett vol­na. Persze hosszú és nem nyíl­egyenes út vezetett a kezdeti cipőkészítéstől és -javítástól a jelenlegi főprofilig, a mág­Monori Városi Jogú Nagyköz­ségi Közös Tanács elnöke a tanácsok új gazdálkodási rend szerinti működésének tapasz­talatait összegzi. Végül a vonzáskörzet víz­gazdálkodási és közműfejlesz­tési helyzetéről, a további fel­adatokról Kovács Béla, a Mo­vételt — 20 ezer forintot — átutalták a nagyközségi ta­nács számlájára. A legnépszerűbb időtöltések közé tartoznak a kirándulá­sok. Tavaly bel- és külföldi túrákon csaknem ötszázan vettek részt. Szeretnek szín­házba járni, Berekfürdőn, a kedvelt meleg vizű helyen pe­dig az idén százharmincán töltöttek 10-10 napot. Ugyancsak a tavalyi eszten­dő eseménye volt, hogy a kol­lektíva a NOSZF évforduló­ján Kiváló Társadalmi Mun­kás kitüntetésben részesült. Az idei alkotmánynapi ünnep­ségen több vezetőségi tag részesült hasonló elismerés­ben. Hazánk felszabadulásá­nak idei évfordulóján a „Gyömrőért” emlékplakettet vehették át. A gyömrői nyugdíjasklub betölti hivatását, jól gondos­kodik az idős korúak szabad­idejének hasznos eltöltéséről — ezt állapította meg a közel­múltban a Gyömrői Nagyköz­ségi Tanács Végrehajtó Bizott­sága is, amely beszámolót hallgatott meg működésükről. A testület elismerését fejezte ki az eddig végzett munkáért, s kérte a klubvezetőt, hogy a jövőben is hasonló szellem­ben dolgozzanak, vonjanak be még több személyt a nyug- dijasklubba.-ér neses motoros szelepcsalád gyártásáig. — A Lábbelikészítő Kisipa­ri Szövetkezet után 1951-ben alakult meg a vecsési Vegyes Kisipari Szövetkezet, s a két gárda némi felsőbb ösztönzés­re 1954-ben egyesült. így jött létre a Vegyesipari Szö­vetkezet, amiben már lakato­sok, műszerészek is dolgoztak. Később, 4—5 év múlva a szinten vecsési Híradástechni­kai Szövetkezetei — amit nem tartunk jogelődünknek — fel­számolták, s tagjai közül so­kan nem akartak a fővárosba menni dolgozni, hanem egy részlegük átjött hozzánk, te­hát valóban nagyon vegyes szakembergárdával rendelkez­tünk — idézte fel a nem túl ritka változásokat Császi Sán­dor. — Azután, 1965-ben köz­ponti kezdeményezésre, ami­vel mi is egyetértettünk, az összes szolgáltató egységet — volt itt fodrász, fényképész, kárpitos, kozmetikus — az akkori Járási Szolgáltató Szö­vetkezet vette át. Gyakorla­tilag akkor kezdődött az igazi profiltisztítás — foglalta össze tömören a szövetkezet króni­káját az elnök. Persze el­mondta még egy viszonylag rövid „házasságuk” történetét is. A maglódi Vas- és Fém­ipari Szövetkezettel 1978-ban egyesültek, de hat év múltán előbb Galvanizáló Kisszövet­kezet, majd Vas- és Fémipa­ri Kisszövetkezet néven az ottani gárda ismét különvált tőlük. A válás, mint általában a családokban, bizonyos — kö­rülbelül 25 milliós — veszte­séggel ’járt, de ezt sikerült még ugyanabban az esztendő­ben bepótolniuk ... Ennjú be­vezető után mi mást is kér­dezhetnénk Császi Sándortól, a szövetkezet harmadik. 1970 óta poszton .lévő elnökétől: — Milyen út vezetett a ci- pötalpalástól a mágneses sze­lepek gyártásáig? — Az egyesülések után, ahogy bővült a szakembergár­dánk. egyre több bérmunkát vállaltunk. A mechanikai részlegünk például a Medicor röntgenkészülékeihez gyártott kooperációban ólomzáras, elektromos működtetésű fény­rekeszeket. Eléggé kiszolgál­tatottnak éreztük azonban magunkat a különböző nagy- vállalatoknak, és ezért hatá­roztuk el, hogy önálló ter­mékkel lépünk ki a piacra. — Ezek voltak a közismert hajszárítók. — Igen. A H—2 típusú haj­szárító volt az első önálló gyártmányunk, ami sok si­kert aratott, mindjárt elnyer­te például az év legszebb ter­méke díjat. Utána következett a hajsütő vas, amelyet szin­tén sokszorosan minősítettek kiváló árunak. A mechanikai részleg első önálló produktu­ma egy, a hegesztők munká­ját megkönnyítő praktikus eszköz volt. Azt egy kézszárí­tó követte, ami persze azóta átalakult, 'kisebb, korszerűbb lett. De gyártottunk mi fólia­hegesztőket, melegítőpárnákat is, ameddig megérte. Ha azonban valamelyik termék nem bizonyult gazdaságosnak, felhagytunk vele, bármennyi­re szerettük is. — No, de hogyan lehetett ilyen eredményeket a régi szakemberekkel elérni? — Szerencsére lehetett. Annyira kötődtek a szövetke­zethez, hogy amikor a szol­gáltató részlegeket átadtuk, nem akartak a gyömrőiekhez átmenni. Sok cipészt ezért képeztünk át például festő, dukkozó szakmunkásnak, s végül is innen mentek nyug­díjba. Egy időben sikerült sok ipari tanulót kiképezni, akik még ma is nálunk dolgoznak. A létszámgazdálkodásunkat pedig úgy irányítottuk, hogy a kilépők helyett mindig a kialakítandó profilhoz igazo­dó szakmával rendelkezőket vettünk fel. így alakult ki a mostani, dicsekvés nélkül jó­nak minősíthető szakember- gárdánk. — De a legnagyobb előrelé­pést mégsem a hajszárítók je­lentették. — Annak a váltásnak is megvolt a maga jelentősége, de a nagy lehetőséget az 1970-es évek közepén egy magyar szabadalom, a mág­neses motoros szelepek gyár­tási jogának megszerzése je­lentette. Ez a gyártmánycsa­lád azután olyan gyorsan fej­lődött, hogy hamarosan az árbevételünk 20 százaléka eb­ből származott. Ahogy azután gyűltek a tapasztalataink, mindig fejlesztettük, és a szintén ehhez kapcsolódó mo­toros keverőszelepünk 1979- ben BNV-díjat kapott — so­rolta Császi Sándor. A Ferroelektrika Szövetke­zet 1980-ban a megyei ván­dorzászló kétszeri elnyerése után 1986-ban kiváló lett. A mágneses szelepek különböző generációját tömörítő úgyne­vezett armatúracsaládjuk pedig egyre korszerűsödött, garantálta nehéz években is a fejlődést. Persze hogy meg kell kérdezni, mekkora fej­lesztőgárda áll a sikerek mö­gött. Az elnök széttárta a karját: — Nálunk mindenki fej­lesztő, aki ért valamihez és jó ötletei vannak. Kiváló az együttműködésünk a Veszpré­mi Műszaki Egyetemmel, ők is segítenek nekünk. A szö­vetkezet igazi erejét azonban a trözsgárdánk jelenti. Jelen­leg százhetvenen vagyunk, s csaknem mindenki 5—10 év­nél régebben dolgozik itt. Mi is, a község is mindig számít­hat a brigádjainkra és ők szívesen is vesznek részt a különböző településfejlesztési feladatokban. Én úgy gondo­lom — mondta Császi Sándor —, hogy mindez garancia vagy legalábbis jó alap a fej­lődéshez, az egyelőre még bi­zonytalannak látszó jövő el­lenére. Vereszki János Kulturális program Ecseren szombaton 16 órá­tól vasárnap 14-től a nyugdí­jasklub összejövetele. Gombán az autós kertmozi­ban 2C.15-től; ma és holnap Vissza a jövőbe (színes, szink­ronizált amerikai sci-fi-vígjá- ték). Gyomron a Strand kert­moziban szombaton 20.30-tól: Ágyúgolyófutam (színes, szink­ronizált, amerikai kalandfilm), a művelődési házban szom­baton 17.30-tól, vasárnap 18.30- tól: Break II. (színes, ameri­kai, zenés film), szintén hol­nap 16.30-tól: Szaffi (színes, magyar rajzfilm). Monoron ma 10-től, holnap 16-tól Linómetszet címmel ki­állítás a művelődési központ galériájában. tSSÍf 0133—2651 (Monori Hírlap» körzet többi községében. Bu­Leveíesíádánkból Akikről keveset beszélünk Vasárnapi labdarúgás Gér József Közlekedés, közművesítés nori Tanács osztályvezető-fő­mérnöke ad tájékoztatást. Gyömrői nyugdíjasok Egy jél iriiködő klub

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom