Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-01 / 205. szám

A Ilclsingür ellen Peinti -sz í por kázás Elszalasztott lehetőség A Chemolimpex» Kupa egyik kellemes meglepetését a TSV Bayer Dormagen csapata (sötét mezben) szolgáltatta. Képün­kön a 6-os számú, korábbi 50-szeres jugoszláv válogatott, Vukoje irányítgatja a csehszlovák Krbát (13). (Farkas József felvétele) Régi igazság, mégis meg kell ismételni: a televízió nagyhatalom. Ez azt is jelen­ti az I. Chemolimpex Kupa döntőjéről sugárzott helyszíni közvetítés jóyoltából a torna rangja, ha lehet, még tovább emelkedett. Sok minden történt addig, amíg eljutott a nyolc résztve­vős torna a fináléig. Óhatat­lan. hogy mi. a megye képvi­seletében indult I. osztályú együttes, a Pemü SE Solymár szemszögéből néztük az ese­ményeket, s amíg zajlottak a találkozók, egyfolytában tar­tott a számolgatás. Nem is egészen alaptalanul, hiszen az NB I-ben eddig jól helytállt solymáriaknak többször is ke­zükben volt a lehetőség arra, hogy a felsőház valamelyik összecsapásán — tehát a Fáy utcában, az 1., illetve a 3. helyért — mérkőzhessenek. Taktikusan Végül úgymond, csak az 5. helyért léphetett pályára a Permi. Mindjárt az első, a pénteki- játéknapon jókora le­hetőség maradt kihasználatla­nul: a rendkíyüli módon meg­fiatalított Bp. Honvéd ellen ugyanis végig a solymáriak- nak állt a meccs, még az 54. percben is négy gól volt a különbség (20-16). A magyar betegség, a tartós koncentrá­ciós készség hiánya azonban ezúttal is kiütközött: a mon­dat végére Tóth gólpassza tet­te a pontot. Az elvesztett egyik pont uán, a szombati napon igazi hideg zuhanyként hatott a Pemü veresége a nyugatnémet Bundesliga újoncától. Attól a csapattól- amelyik a szeptem­ber 12-én kezdődő bajnoki pontvadászatot megelőzően augusztus 20-tól hazánkban edzőtáborozott, s bajnoki fő­próbának szánta a Chemolim­Harczi már nyert — nem is egy — ranglistaversenyt, de olyat, ahol az egész ma­gyar élgárda ■ asztalhoz állt — és a külföldön játszó kitűnősé­geink is kihasználták a játék- lehetőséget —, most először! Harczi ^menetelése’' során egyre jobb teljesítményt nyújtott. Már a legjobb 16 között legyőzte a Ganz játé­kosát, a „mumusának” szá­mító Aranyosit, majd No- zicskán át (BVSC) már a leg­jobb négy között világbajno­kunk, Iílampár Tibor követ­kezett. összecsapásuk hatalmas küzdelmet, remek poénokat hozott. A negyedik játszmá­ban Harczi mérkőzéslabdát hárított, majd az ötödikben ll-0(!)-ra elhúzott. — A ke­retedzések alapján is mond­hatom, hogy a férfiak mező­nyében még mindig Klampár a legjobb. Ellene még 0-11- nél sem mehet senki sem biz­tosra, hallhattuk a férfiak szövetségi kapitánya. Pignicz- ki László villámvéleményét. pex Kupa mérkőzéseit. Ami az egyik oldalon öröm, az a másikon kellemetlen tény. A Dormagen ugyanis rendkívül fegyelmezett, taktikus együt­tes benyomását keltette, amely egyénileg is jó képességű já­tékosokat tudott felvonultatni. Így a 216 centiméter magas kapus Bartke, a jugoszláv ex­válogatott, a játék minden trükkjét kitűnően ismerő Vu- koje, a magas és mégis gyors balszélső Plümpe is ide sorol­ható. Egységesebbek Aki pedig különösen tet­szett, az a 20 éves, fizikailag a szerényebb képességűek kö­zé sorolható, ám mégis igen jó lövő Kelle volt. Egy ilyen típusú játékosra égetően szük­sége lenne a Pemü-nek, mert Kral egyedül nem mindig tud tavaszt csinálni. Arra pedig ne is gondoljunk, mi lenne, ha máról holnapra külföldön folytatná, netán abbahagyná... Az újoncok közül — össze­sítve a látottakat — az utol­só másodpercben esett elke­rülhető góltól, így a vereség­től is eltekintve megállapít­ható, hogy egységesebb, ke­vésbé sebezhető a gárdájuk. A Pemü ezzel szemben sokkal rapszodikusabb benyomást keltett. Hogy valójában meny­nyire tudnak a solymáriak játszani, azt a dánok, az IF Helsingör ellen mutatták meg. A dán bajnokság tavalyi 2. helyezettjének még esélye sem volt a hazaiakkal szemben. Bi­zony, ezen a meccsen látottak után sajnálhattuk csak igazán a korábban elszalasztott le­hetőségeket. a Bp. Honvéd és a Dormagen ellen elszórt egy- egy pontot. Ez a torna a solymáriak szá­mára is a felkészülést szol­gálta, felesleges lenne tehát az egyéni teljesítményeknek túl­Klampár nem is adta fel a küzdelmet, de erejéből már csak tizenhat pont megszer­zésére futotta. Harczi bravú­ros, 3-2-es győzelmével a döntőbe jutott, ahová a má­sik ágról Kriston (Bp. Spar­tacus) került be. A két válo­gatott sportoló csatájából a ceglédi fiú került ki győzte­sen, megérdemelten, A ceglédiek közül említést érdemel még Fróna teljesít­ménye, aki Krenhardt (BVSC) és a külföldre szerző­dött Molnár legyőzésével a legjobb nyolcig jutott el. A végeredmény: 1. Harczi, 2. Kriston, 3. Klampár és Káposztás (Bp. Spartacus). Férfi párosban sem marad­tak — Berta révén — érem nélkül a Pest megyeiek. Ez a szám egy hatalmas meglepe­tést hozott: a játékot túl könnyedén vevő Harczi— Kriston páros vereséget szen­vedett a CVSE még ifjúsági korú — Halmai—Bárdy — kettősétől. Ungureán zott jelentőséget tulajdonítani. Annyit azért jólesően meg le­het állapítani, hogy Kárpáti bravúrok sorozatát mutatta be. Král lövőkedve változat­lan. Szabaditstól pedig to­vábbra is számíthatunk a jó értelemben vett vagány, gól­veszélyes vállalkozásokra, egyéni betörésekre. Fölénycskedők A Bp. Honvéd megszolgált tornagyözelmével zárult Che­molimpex Kupáról a sikeres bemutatkozás hangsúlyozása mellett mindenképpen el kell mondani, hogy a játékvezetés színvonala sok kívánnivalót hagyott maga után. Talány marad, hogyan kerülhettek olyan bírók egy rangos me­zőnyű nemzetközi torna feke­te ruhásai közé, mint a Hor­váth—Szabadi kettős? Ez a duó darabokra fújta a Dorma­gen—Helsingör találkozót, mi­közben Horváth Péter nagy­képűsködésből is bemutatót tartott. Olyan nyeglén és ki­hívóan kezelt le mindenkit, amit nemzetközi gyakorlattal rendelkező sípmesterektől sem szokott meg a publikum. Igaz, az ifjú és lendületes karrier előtt álló bíró, Hor­váth Lászlónak, a Magyar Ké­zilabda Szövetség titkárának a fia. Ami persze nem feltétle­nül kellene, hogy önbizalom- túltengésben megnyilvánuljon. Főleg akkor, ha Horváthnak még bőven akad tanulnivaló- ia. Amihez viszont a tőle meg­csodált legyintgetésre, muto­gatásra aligha lehet szüksége. Jochá Károly Kerékpár a fődij Szeptember 5-én kulturális programmal egybekötött pénzdíjas kerékpárversenyt rendeznek amatőrök számá­ra a Hungaroringen. A műsor új száma, hogy azon az 50 év felettieknek külön futa­mot indítanak. Az első díj egy kerékpár lesz. A pénzdí­jas versenyen egyébként 50 ezer forintot lehet nyerni. A 35. liefen Telitalálatok A Sportfogadási és Lottdigazga- tóság közlése szerint a :S5. heti tetónyeremények az illeték levo­nása után a következők: 13 plusz 1 találatos szelvény ! darab, nye­reményük egyenként 2 1GG 905 fo­rint; 13 találatos szelvény 2 da­rab, nyereményük egyenként 1 ISO 113 forint; 12 találatos szel­vény 101 darab, a nyereményük egyenként 37 952 forint; 11 talála­tos szelvény 1S6G darab, nyeremé­nyük egyenként 2309 forint; a 10 találatos szelvények száma 10 OSI darab, ezekre egyenként 130 fo­rintot fizetnek. Mint arról korábban beszá­moltunk, e hét végén rendez­ték meg Kanizsán a VI. nem­zetközi futó- és úszómaratont. Az eseményen Pest megyét 42-en képviselték. A három­napos út igazán bővelkedett eseményekben és ami nem mellékes: sporteredmények­ben. Ezekből két csokorrava- lót gyűjtöttünk össze. Pénteken hajnalban Pest me­gye több pontjáról indultak a megyei futóklub, és a GEAC atlétikai szakosztályának tag­jai, valamint a csapatvezetők, hogy a lehető leghamarabb el­érjük a magyar—jugoszláv or­szághatárt. Ez délelőtt úgy 10 óra tájban annak rendje és módja szerint meg is történt. A „Sorompó” másik oldalán természetesen már ott várt bennünket a kanizsai sporthi­vatal vezetése képviseletében Losonc Rezső és Rugics An­ton. utóbbi a birkózók szakosz­tályvezetője. Losonc Rezsőtől megtudtuk, hogy már nagyon vártak bennünket és elsőként egy szabadkai városnézés sze­repel a programunkban. Ru­gics Aniontól pedig, hogy a kanizsai birkózók kiestek az A ligából. Szabadka hangulata, egyedi varázsa mindannyiunkat meg­érintett az utcákat járva. Űt- ban a városi sporthivatal tö­megsportért felelős vezetőjé­hez Jovica Popovhoz* Losonc Rezső elmondja: a város ren­geteget fejlődött, szépült az elmúlt két évben, amit az is bizonyít, hogy e település pol­gárai nyerték el kétszer is az Aranyglobus díjat, amely Ju­Harczi-bravúr a Szonyi úton Asztalitenisz-idénynyitó A BVSC I. osztályú ranglistaversenyével megkezdődött az asztaliteniszezők 1981—88. évi bajnoki évadja. A Ceglédi VSE a felnőtt férfiak küzdelmében Harczi Zsolt révén remek eredménnyel rajtolt, a ceglédiek válogatottja aranyérmet szerzett. II. szabadféri atlétikai vb Fantasztikus világcsúcs MK*sí Mvgyvi-Hírlap 1987. SZEPTEMBER 1. Kosárlabda Bravó, Kőolaj! Sopronban nyolc csapat részvételével rendezték meg e hét végén a nemzetközi Krasznai kosárlabda terem­kupát Az eseményen Pest me­gyét az NB I-es újonc Dunai Kőolaj képviselte méghozzá nem is akárhogyan. A százha- lombattaiak veretlenül végez­tek az élen, a döntőben 90-86-ra bizonyultak jobbnak a Paksi Atomerőműnél. De nemcsak aranyérem került az utazópoggyászba, hanem Pest megyei kosaras lett a torna legjobb játékosa, Márton Gá­bor személyében. Az újonnan igazolt Jenei Tamás pedig a legponterőseb b résztvevőnek bizonyult. A várakozásnak megfele­lően jó rajtot vett a labdarú­gó NB III Duna-csoportjá- ban szereplő Érd együttese. A megfiatalított gárda az eddi­gi három találkozón 5 pontot gyűjtött be, és ha az önbiza­lom párosul jobb játékkal, úgy még sok örömet szerez­hetnek híveiknek. Szombaton egyébként újabb újonc mutatkozott be az érdi közönségnek. A Bp. Honvéd­Sok nagy versenyt hozhat még a 2. szabadtéri atlétikai világbajnokság, de szinte bi­zonyos, hogy már vasárnap, a második napon megszületett a római vb felülmúlhatatlan csúcseredménye, a kanadai Ben Johnson 9.83 mp-es világ­rekordja a 100 m-es síkfutás­ban. A sors iróniája: „Big Ben” káprázatos futásának árnyékában szinte alig tűnt fel, hogy ugyanabban a sta­dionban még egy világcsúcs­nak tapsolhattak az érdeklő­dők, a női magasugrásban a bolgár Sztefka Kosztadinova 209 cm-t teljesített. A 26. évét december 20-án betöltő Ben Johnson a sajtó- értekezleten jelentőségének megfelelően értékelte teljesít­ményét: — Azt hiszem, ez a 9.83 másodperc az atlétika tör­ténetének legnagyobb ered­ménye — mondta. — Ez az idő magaslaton 9.75 körüli lett volna! Ne feledjük, hogy az eddigi világcsúcs — az ame­rikai Calvin Smith 9.93-ja — Colorado Springsben szüle­tett, csaknem 2000 méterrel a tenger szintje fölött. A vasárnap esti sajtóérte­kezleten ott ült Johnson mel­lett a trónfosztott „király”, az amerikai Carl Lewis is, aki címvédőként állt rajthoz. — Nem hiszem, hogy szégyen­ből igazolt nagyon fiatal és igen tehetséges apró termetű játékos Halász Ferenc. Né­hány perc alatt pontos indí­tásaival, szép cseleivel a kö­zönség egyik kedvence lett. Különösen a 11-es kiharcolá­sánál szerzett döntő érdeme­ket amikor is a nálánál 30—40 centivel magasabb ellenfelei csak szabálytalanul tudták megakadályozni a góllövés- ben. keznem kellene, mert ez éle­tem nagy futása volt — mond­ta. — Az más kérdés, hogy még így sem volt esélyem ... mindegy, jövőre az olimpián újra találkozunk! Senki nem legyőzhetetlen, még Johnson sem. Tíz perccel azután, hogy Johnson a világ leggyorsabb emberévé lépett elő, a női magasugrásban a bolgár Sztef­ka Kosztadinova átjutott a 209 cm felett, s utána — rá jellemző mozdulattal — két kézzel a fejéhez kapott, mint­ha azt mondaná: lehetséges ez? Pedig egy órával korábban még nagyon távolinak tűnt nemcsak a világcsúcs, hanem az aranyérem is. A 204 cm-rel ugyanis meggyűlt a baja a 22 éves plovdivi születésű bolgár atlétanőnek. Nagy riválisa, a világbajnoki címet védő szov­jet Bikova biztosan vitte azt a magasságot, Kosztadinova vi­szont kétszer verte... — Azt mondtam magam­ban: mindennek vége — nyi­latkozta Kosztadinova a sajtó- értekezleten. — Ám amikor harmadszorra valahogy átug­rottam a 204-et, nagyon meg­nyugodtam. Olyannyira, hogy a 206-ot és utána a 209-et is másodszorra, tisztán vitte, s megvolt a kettős öröm. Nagy ünneplésben részesí­tette a magyar válogatott Ko­vács Attilát, a 100 méteres síkfutás világbajnoki döntő­jének ötödik helyezettjét, aki az európaiak különversenyé- ben a stuttgarti EB-győztes brit Linford Christie mögött második lett, mondhatni, „EB-ezüstérmes”. — Pálya­futásom eddigi legszebb sike­rét értem el Rómában, egy olyan döntő résztvevője lehet­tem, amelyet a győztes kana­dai Ben Johnson évekre — ha nem örökre — emlékeze­tessé tett — mondta Kovács Attila az MTI munkatársá­nak, aki telefonon hívta föl Budapestről a római Hotel Princessében. — Ügy jöttem Rómába, hogy megpróbálok bejutni a döntőbe, úgy mint tavaly az Európa-bajnokságon. Az előfutamban és a közép­futamban minden terv szerint ment, az elődöntő viszont iszo­nyatosan nehéz volt, 1,4 m/mp- es ellenszélben, s azzal a gondolattal, hogy az utolsó „akadály” előtt nem szabad hibáznom. Tegnap délután folytatódott a küzdelem a római olimpiai stadionban. A legérdekesebb verseny a férfi hármasugrók­nál alakult ki. Az elsőséget végül is új Európa-csúccsal, 17 méter 92 centiméteres ered­ménnyel a bolgár Viktor Mar­kov szerezte meg. Hancsovszki János felvétele A „kis” Halász nagy pillanatai Remekeltek az érdiek Kanizsai mozaikok Futás és finom falatok goszláviában annak a város­nak dukál, amelyik a legdina­mikusabban fejlődik, amelyért legtöbbet tesznek a lakói. A városhoz hasonlóan a tö­megsport terén is nagy ered­ményeket könyvelhetnek el a szabadkaiak. Jovica Popovtól megtudjuk, hogy 11 sportág­ban szerveznek, valamifajta bajnokságot az üzemek és in­tézmények dolgozóinak — szi­gorúan amatőr alapon. E mun­ka színvonalát a kis iroda fa­lát borító kitüntetések, elis­merések bizonyítják, amelyek között ott található Szerbia legmagasabb elismerése is, amely a szabadidő sportban el­ért eredményekért kijárhat. Kanizsai szálláshelyünk fe­lé haladva nagy plakátok fi­gyelmeztetnek bennünket, hogy a futó és úszó maraton- nal egy időben rendeznek Bgcsszőlősön szamárversenyt és Adán lovasnapokat. Ez egy­előre minket kevéssé foglal­koztat, sokkal inkább a szál­láshelyünk. A Tisza partján a sátrakat felverték, a matra­cok* pokrócok a helyükön, te­hát minden rendben. Mint ki­derül a vendéglátók gondos­kodtak azonban mégis egy meglepetésről: 35 kiló hal várt arra, hogy valaki jóízű halász­lét készítsen belőle a hatal­mas bográcsban. Nos, ez a „valaki” Pásztor István lett, a ceglédiek sportfelügyelöje. Mintegy kétszázan tanúsíthat­juk — akik ettünk a halászlé­ből —, hogy jó választás volt rábízni ezt a dolgot. Szombat reggel korán éb­redt a tábor — ahová időköz­ben megérkezett a másik ma­gyar. a kiskunhalasi küldött­ség is — hiszen délelőtt nagy erőpróba várt a lakóira. A 13,5 kilométeres futó maratoni rajtjára Horgoson került sor és nem a legjobb előjelekkel. Az apró időpontbeli csúszás mellett számunkra az volt a legrosszabb hír, hogy a tava­lyi második helyezett Szabó István sérülése miatt nem le­het ott a mezőnyben. Ott volt viszont a tápiósze- csöi Nagy család: dr. Nagy Sándor, Nagy Sándorné és két fiuk Viktor és Róbert. Nagy Róbert mindössze nyolcéves és először vág neki ilyen hosz- szú távnak. Nem így a kor el­nök, az 58 éves Pécsi Rezső, aki természetesen erről a ver­senyről sem hiányozhat. Mint később kiderült mind­ketten igazán helytálltak; Nagy Róbertnek sikerült tel­jesítenie a távot, Pécsi Rezső pedig az élboly tagjaként ér­kezett célba a kanizsai stran­don. A 380 induló közül a Pest megyeiek a következő eredményeket érték el: Pintér István első, míg Fekete Zsolt második lett (mindketten gö­döllőiek)* valamint még dr. Nagy Sándorné vehetett át egy második helyért járó ser­leget és Sáthi István egy har­madik helyért járót.) Nagy Róbert, mint a mezőny leg­fiatalabb tagja állhatott a do­bogóra. Pihenésként kora délután a helyi gyógyvizű fedett uszodá­ban töltöttünk el másfél órát, majd rövid szervezés és elő­készületek után került sor ar­ra a focirangadóra, amely a vendéglátók és a Pest megyei küldöttség tagjai, sportvezetői között jött létre. Tavaly mi nyertünk 6-3-ra, így érthető, hogy a kanizsaiakat fűtötte a visszavágás vágya. Ám remé­nyeik csak az első félidőt ér­ték meg, a másodikra elfárad­tak és így végeredményben 8-3-ra iskolázták- le Losonc Rezsöéket, Király Tiborék, Ve­ress Attilának, a ceglédi sport- csarnok igazgatójának bírás­kodása mellett. Este ismét elkelt volna a finom halászlé, de most meg kellett elégedni a hazulról ho­zott elemózsiával, aztán irány a sátor, hiszen vasárnap újabb erőpróba és úszás várt a csapatra. No, de ez már egy újabb történet, erről részlete­sen a csütörtöki lapunkban számolunk be, Bódi István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom