Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-30 / 230. szám

übbet teltek a városért jobb a kapcsolat a lakossággal A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 828. SZÁM 1987. SZEPTEMBER 80., SZERDA Nekilendültek az építek Piros tetőt kap a pékszékház „Vigyázz, a tetőn dolgoz­nak!" — riogat' a szabvány szövegű tábla a Kossuth Fe­renc utcában a Dél-Pest Me­gyei Sütőipari Vállalat minta­boltja előtt. A pékszékház La­pos tetejére most gerendák­ból ácsolnak manzárdos ma­gas tetőt az ácsok. Jó évtize­de emelték ezt az épületet, s ennyi idő elteltével a lapos tetők felújításra szorulnak. Nem halogathatták tovább ezt a tennivalót ők sem. Amikor a várható költsége­ket tervezték, eszükbe jutott az a levél, amelyet néhány éve kaptak az Országos Mű­emléki Felügyelőségtől. Abban felhívták a figyelmüket, hogy új irodaházuk Cegléd törté­nelmi városmagjában áll, ezért a .lapos tető sehogy sem illák a megszokott nyeregtetők kö­zé. Mindezt latba véve úgy döntöttek, hogy — alig több •költséggel — a kedvezőbb megoldást választják. Ily mó­don elhelyezhetik azokat az irodistákat is, akik minded­dig a Mizsei úti kenyérgyár­ban. végzik munkájukat. Kovács Károly igazgatótól megtudtuk, hogy a külső szemlélő elől rejtve maradt változtatásokra is készülnek. Az irodaházban levő pékséget megnagyobbítják, hogy kenyé­ren kívül úgynevezett válasz­tékos árut, magyarán külön­féle ízesítőkkel töltött tészta­féléket is süthessenek. Ezzel párhuzamosan legalább hat­van százalékkal megnövelik a bolt eladóterét, mivel ezt a forgalom indokolja. Az a ter­vük, hogy a kapósaibb tészta­féléket egész nap frissen kí­nálják. Csak ránéz a pékmes­ter a vitrinre, s ha látja, hogy fogytán valamelyik finomság, már teszi is kemencébe az előkészített tésztát. A presz- szógép a pulton van, sokan ott kávéznak. Tekintettel a reggelenként oda járó diák- hadra, a büfészerű reggelizte­tés megoldásán is gondolkod­nak. A sütőipar legdédelgetettebb témája mostanában az ipar­telepen épülő kenyérgyár. So­kak emlékezetében még élén­ken él az a nyári nap, ame­lyen Kárpáti Ferenc vezérez­redes, honvédelmi miniszter, a város országgyűlési képvise­lője elhelyezte az alapkövet. A kivitelező KÉV Metró Vál­lalat szolnoki építésvezetősé­ge késedelem nélkül munká­hoz látott. Alig két hónap el­teltével bebizonyította, hogy a sokat szidott hazai építő­Épül az új kenyérgyár a ceglédi Ipartelepen. A generálkivite­lező KÉV Metró Vállalat szolnoki igazgatósága a kivitelező. Héjjá György brigádja a szociális létesítmények lábazatának vasszerelésén dolgozik. (Apáti-Tóth Sándor felvétele.) iparnak vannak olyan vállala­tai, amelyek meg akarnak és meg is tudnak élni. Egyket­tőre elkészültek a mélyépítési munkákkal. Földben vannak az ivóvíz, a szennyvíz, a fel­színi csapadékvíz-elvezetés csövei. Megépült az üzemi út. Túlvannak az alapozáson, s már az előre gyártott pillérek is állnak. Az összekötő ele­mek beemelésén dolgoznak a darusok. Szükség szerinti anyagszál­lításra rendezkedtek be. Ke­rülik a fölösleges költségeket, bizonyítván, hogy az építő­ipar is tud gazdaságosan ter­melni. A nagy igyekezet hát­terében az a szándék húzódik meg, hogy időben téliesíteni tudják az épületet, mert a hideg hónapokban is folytatni akarják az építkezést. A kivi­telezők hajlandóságot mutat­BörMIen a rangadón A serdülök is kezdtek Négy hazai, egy vendéggyő­zelmet és három döntetlent hozott a Cegléd—Monor össze­vont körzeti labdarúgó-bajnok­ság ötödik fordulója. Az őszi idény egyharmada után még három csapat őrzi veretlenségét, s hárman van­nak olyanok is, akik még nem tudtak nyerni. Említésre mél­tó a Tápiószőlős teljesítménye, akik egy 7-0-ás vereséggel (Maglódon) a hátuk mögött javítani tudtak, s felzárkóztak az élmezőnybe. Az ötödik forduló ered­ményei (zárójelben az ifjú­ságiaké) : Nyáregyháza— Gyöm- rő 2-2 (0-0), Maglód—Albert- irsa 1-1 (6-0), Dánszentmiklós —Csévharaszt 1-1, Monori-er- dő—Űri 3-4 (1-1), Ceglédbercel —Vecsés 1-0 (1-1), Mende— Újszilvás 4-0 (3-0), Tápió­szőlős—Ecser 2-1 (2-4), Péteri —Törtei 1-0. Az élcsoport állása: 1. Maglód 2. Péteri 3. Albcrtirsa 4. Tápiószőlős Megkezdődött a serdülők küzdelemsorozata is. Az első forduló négy mérkőzésén há­rom hazai és egy idegenbeli győzelem született. A vendég­siker a CVSE-hez fűződik. Eredmények: Nagykőrös— Tápiószőlős 2-1, Dánszent­miklós—Törtei 3-1, Abony— Ceglédbercel 14-0, Újszilvás— CVSE 1-5. A ceglédiek Borics (2), Jankovics (11-esből), Mol­nár és Debreceni góljaival nyertek, s a következő össze­állításban szerepeltek: Háberl — Szabó, Fehér Cs., Debre­ceni, Sárik — Pintér, Jan­kovics, Gyenes — Borics, Mol­nár, Kemencés. ú. L. nak rá, hogy a szerződésben foglaltnál előbbre hozzák az átadási határidőt. Igaz, hogy eredetileg csak 1989-es termi­nus szerepel a megállapodás­ban, ám ők azon vannak, hogy már 1988 végén átadhassák a terepet a gépeket felszerelő vállalati szakembereknek. T. T. A városi tanács az elmúlt napokban tartotta ülését, amelyen beszámoló hangzott el y a végrehajtó bizottságnak a választási ciklus kezdetétől eltelt időben végzett tevé­kenységéről. Többek között megtudhattuk azt, hogy a vá­rosi tanács a munkáját éves terv alapján végezte, s a be­számolási időszak alatt 8 ren­deletet alkotott és 45 határo­zatot hozott. Előbbiek közül kiemelkedett a lakóbizottsá­gokról szóló, amely a lakók és a lakóhelyi társadalmi szer­vek közreműködésével, segítő iránymutatásával mozgalmi módszereket fejt ki. Annak megalkotását, ame­lyik az állatok tartását írja elő, széles körű társadalmi vita és a szakvélemények beszerzése előzte meg. A pénzeszközeinek kiegészítésére hozta azt a rendeletet, amely a településfejlesztési hozzájá­rulást szabályozza. Rendelet készült a házadóval kapcsola­tos egyes kérdésekre is. Ugyanakkor a tanács mó­dosította a szervezési és mű­ködési szabályzatát. A rende- ietek megalkotása és a hatá­rozatok hozatala után azok végrehajtására, ellenőrzésére a végrehajtó bizottság és a szakigazgatási szervek kiemelt figyelmet fordítottak, A tanácsüléseken átlagosan a tanácstagok 81,7 százaléka jelent meg. Ez az arány el­marad az ideálistól. Termé­szetesen a jövőben keresik ennek okát. Hogy a tanácsta­gokat fontos feladataik ellá­tásában segítsék, létrehozták a tanácstagok klubját. A tanács 1985 júniusában tartott alakuló ülésén 6 bi­zottságot választott. A ciklus kezdete óta még egyik sem adott számot tevékenységéről. Úgy vélekedtek az illetékesek, hogy ahhoz néhány évnek el kell telni. A bizottságok a tanácstestület elé került je­lentéseket megvitatták, ki­alakított véleményüket szóban vagy írásban előterjesztették. A munkájuk értékelésekor szóltak egy negatív jelenség­ről. A számvizsgáló bizottsá­got a 87-es pénzügyi tervek megtárgyalására háromszor kellett összehívni, mert a ta­gok az első két alkalommal nem jelentek meg kellő szám­ban. A tanács és a város lakói­nak kapcsolata tovább javult. Ezt bizonyítja, hogy 1986-ban a tanácstagi beszámolókon 1556-an, míg 1987-ben 1618-an vettek részt. Az elhangzott lakossági észrevételekre, be­jelentésekre azonnal vagy írásban érdemi választ kap­tak a hozzászólók. A végrehajtó bizottság rendszeresen megtartotta ülé­seit, amelyek során kiemelten foglalkozott az ágazati felada­tokkal, a szakigazgatási szer­vek tevékenységével, a ható­sági munkai irányításával, a törvényességgel és a lakossá­got széles körben érintő kér désekkei. A tanácsi intézmények, vál- j lalatok. szövetkezetek fel­ügyelete, irányítása és ellen­őrzése, a szakigazgatási szer­vek és a végrehajtó bizottság előtti beszámoltatás tervsze­rűen folyt. Az elmúlt évek­ben a pártbizottsággal össze­hangoltan több jelentős egy ütt. működ ésí megái lapodé st kötöttek a helybéli vállala­tokkal, üzemekkel, szövetke­zetekkel a gyermek- és műve­lődési intézmények, közművek fejlesztésére és fenntartására Növekedett a városért vég­zett. társadalmi munka nagy­sága, értéke a beszámolási időszakig meghaladja a 70 milliót A tanács módosította ez év februárjában a szervezési és működési szabályzatát, ami érintette a szakigazgatási szervek tevékenységét. Az egységes terhelés, a hatéko­nyabb munkavégzés és a ma­gasabb szintű szakmai irányí­tás érdekében feladatátcso­portosításokra volt szükség. A szervezeti változásokon kívül több tartalmi, a munka mi­nőségét javító korszerűsítés történt. Megkezdték az adó­ügyek és költségvetési felada­tok számítógépes feldolgozá­sát. Módosították az ügyfélfo­gadási rendet és ma már heti két alkalommal este fél hétig kereshetik fel őket az ügyfe­lek. összességében nézve, a beszámolási időszakban a szakigazgatási szervek a vég­rehajtó bizottság irányításá­val megoldották a feladatai­kat. F. F. Városvédők kirándulása Nőgráában jártak a diákok Nyáron 25 lelkes gimnazista két héten át szépítette-épí tet­te városunkat. A Városvédő és Szépítő Egyesület és a Haza­fias Népfront elhatározta, hogy a munkában részt vevőket megjutalmazza egy kirándulás­sal. Az út fő célja Salgótarján Valit, ahol — városunkhoz ha­sonlóan — nemrég alakult meg hasonló egyesület. Az ottani egyesület vezetője beszámolt csapatunknak gond­jaikról is. Salgótarján egy kőrengeteg, betomkolosszusok tömkelegét építették meg, vi­szont a körülvevő erdők jó­voltából mindig tiszta, friss a levegő. Mivel Salgótarján bá­nyászváros is, nem hagyhattuk ki a bányászmúzeum megte­kintését. Most voltunk először — igaz, nem működő — szén­bányában. A Salgóbámyán el­költött ebéd után irány Igoly- tarnóc! Itt az ősi tárnod fe­nyő megkövült maradványait, a homokkőben csodálatos vé­letlen folytán megmaradt né­hány millió éves orrszarvú, oroszlán és egyéb vadak lába nyomát láttuk, de az a kis gya­logtúra is szép volt, amely el­vezetett ezekhez az ősi emlé­kekhez. Salgóbányán lévő szállásun­kon a gyerekek sokáig fenn maradtak, beszélgettek, szóra­koztak, játszottak. Ez a más­nap reggeli bágyadtságukon meglátszott, pedig ezen a na­pon másztunk fel Salgő várá- noz, ahol igen szép panorámá­Varázslatos golyóstoliam 4 néni gyanútlanul kariká- zott az úton. Kanyar bal­ra, kanyar jobbra, s máris el­érte a kritikus csíkot. A csíkot a posta hagyta maga után, ak­kor már jó három hónapja hú­zódott keresztbe az úton. Az aszfaltot felverték, aztán a göd­röt is betemették, elegyenget­ték a homokos agyagot, s a sze­relők angolosan távoztak. Csak­hogy az idő múlásával a fél méter széles csík elkezdett mé­lyülni. Olyannyira, hogy mire a néni odaért, a legmélyebb helyeken már elérte a húsz— huszonöt centimétert is. A kör­nyékbeli autósok jól ismerték a helyet, amikor a gödörhöz értek, lassítottak, s csak úgy kapcsoltak újra kettesbe. Viszont a néni nem tudott időben kapcsolni. Elvágódott szegény, s tehetetlenül feküdt a porban. „Jaj, hogy elferdült még ez is” — mutatott a kor­mányra, közben a vállát tapo­gatta és sírdogált. „Hol fáj?” — kérdezte egy segítőkész nő, és megsimogatta a néni haját. Jómagam a kormány kigyene- sítésével foglalatoskodtam, be­szélni nem volt kedvem, csak vakkantottam: „A fő, hogy a néninek nem esett baja." Es dühös sem voltam különöseb­ben, inkább valami hasonló szomorúságot éreztem, mint ami a néni szemében pislá­kolt. Hazafelé menet azon sopán­kodtam, hogy miért kell nekem mindig nagyanyámkorú néni­kékkel szemben állítom, akik­kel úgyis csak a tehetetlensé­gem lehet közös. Mert általá­ban nincs időm szólni minden errefelé karikázó néninek, hogy vigyázzanak, mifelénk mosta­nában sok a gödör. És otthon, miután végiggondoltam mind­ezt, előkaptam egy kockás fü­zetet, s kezdtem körmölni; úgy véltem, ennyi az esésből a rám „eső" rész. Leírtam, az nyilvánvaló volt, hogy ebbe a gödörbe előbb- utóbb bele fog esni valaki. így, hogy áthajt rajta. Ezt minden­ki tudta jó előre. Az is, aki ki­ásta, meg aki kábelt húzott bele, meg aki betemette, és az is, aki otthagyta. Az is, aki az utasítást adta, hogy oda ássa­nak gödröt. És az is, akinek a betemetés után friss betont vagy aszfaltot kellett volna húzni a csíkra. Amikor idáig elértem, megkérdeztem ma­gamtól, mécjis ki az, akinek a legfőképpen tudnia kellett vol­na mindezt előre. De nem ta­láltam meg. Mert aki a gödröt ásta, az rögtön utána eltűnt más he­lyekre újabb gödröket ásni. Aki kábelezett, annak nem dolga a temetés. Aki meg be­temet, annak nem kell értenie az útburkoláshoz. Akivel vi­szont burkoltatnának, az éppen nincs benn, mert a szabadsá­gát tölti, s a többi. De ezen a ponton elbizony­talanodtam. Csak bámultam a kockás papír fölött, s nem tud­tam, hogy kit is kéne itt szid­ni igazából. Éppenséggel — gondoltam akkor — kideríthet­ném, mi is a története ennek a gödörnek ott az utcán. Me­hetnék irodáról irodára, ihat- nám a kétcukros kávékat, s vádlóan emelhetném fel az uj­jamat, ugye, tudják, hogy a né­ni kezét-lábát törhette volna, de pert is indíthatna a csík „gazdája” ellen. Persze mon­danák nekem, ne nevettessem már ki őket, amikor ők végez­nek, levonulnak a munkaterü­letről, utána nem őket terheli a felelősség a balesetek miatt. Ha meg kitenném tőlük a lá­bamat, esetleg összesúgnának a hátam mögött, de sok ráérő ideje van a fickónak, egy va­cak gödörrel képes ennyit fog­lalkozni. így lenne, ha... — ezt játszottam én ott, akkor es­te. A végére még odakanyarí- tottam, hogy benne vagyunk mi ezekben a gödrökben ren­desen, s már fűzhettem is a pa­pírt az írógépbe. Csakhogy másnap, amint a friss kézirattal a hónom alatt elindultam otthonról, meglepve tapasztaltam, hogy a gödör — eltűnt. A munkások már ár- kon-bokron túl voltak, csak kezük nyomán a kékes-feketés aszfaltcsík csillogott a lábam­nál. ÍJ m, mondtam ravaszkás mo- sollyal, ennek az írásnak most már fuccs. Viszont van nekem egy varázserejű golyós- toliam. S hirtelen arra gondol­tam, éppen kölcsön is adhat­nám, hátha segítene máshol is. Mert ezt a gödröt már leírtam vele. Rab László ban lett volna részünk, ha az erős párásság nem akadályoz­za a nézelődést. De azért So­moskő várára — mivel közel volt — kiváló kilátás nyílt. Ha madártávlatból is, de meg­láttuk büszke tornyát. Salgő várától gyalog eresz­kedtünk le Somoskőújfalu ha­táráig, majd ismét buszra szállva Szécsényig, az egykori országgyűlés színhelyéig meg sem álltunk. Ott a Kubinyi múzeum Rákóczi-kiállítását láthattuk. Balassagyarmat volt a következő állomás, ahol a palóc múzeumot néztük meg. Balassagyarmatról elérkez­tünk Csesztvére, amely Maj- thényi Anna birtoka volt. Azé az asszonyé, akinek első fia, Madách Imre, 1823-ban szüle­tett és Sztregován megírta Az ember tragédiáját. A csesztvei időtöltés után el­indultunk Hollókőre. A várat sajnos nem tudtuk megtekin­teni, mert kőomlás veszélye fenyegetett. A falu képe kár­pótolt az elmaradt élményért. Egy részét megőrizték eredeti formájában, szépségében. Ke­lemen Ferenc népművész fa­faragó mester egy igen érde­kes előadással és kedves em­léktárggyal, egy szép fafara­gással lepte meg kis csopor­tunkat. Ügyesen faragott a szemünk láttára; s igen érde­kes volt, ahogy a gyors moz­dulatok nyomán kialakultak a népművészeti motívumok. Elég sokáig tartott ez a prog­ram, úgyhogy a buszhoz futva kellett visszamenni, hogy idő­ben elindulhassunk hazafelé. Köszönjük a szervezést és a lehetőséget Gőz Sándor tanár úrnak, Kovácsné Szabó Vero­nikának, a Hazafias Népfront városi titkárának és a Ceglédi Állami Tangazdaságnak az autóbusz kölcsönzését. Fenyvesi Gábor Égi veszély Szeptember 30-tól kezdve három héten át festeni fog­ják a városközpontban álló mikrohullámú állomást, népszerű nevén az átjátszó tornyot. Minden óvintézkedés ellenére elképzelhető, hogy a szél festékszemcséket sodor le a földre. Ezért az emlí­tett időszakban érdemes lesz más parkolóhelyet keresni a gépkocsiknak. Sporttörténet Tallózás a ceglédi sport múltjában címmel megjelent Kürti Béla új sporttörténeti munkája. A Közgép Vállalat sportköre kiadásában kétezer példányban készült a Lenin Tsz nyomdájában. Dr. Kun László egyetemi docens, a Testnevelési Főiskola tanszék- vezető tanára írt hozzá elő­szót. A kiadványt október 3-án és 4-ón kezdik árusítani a ceglédi sokadalomban, majd hétfőtől kapható lesz a Köz­gépnél, a könyvesboltban és a városi sportfelügyelőségen. ESSN em—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom