Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-29 / 229. szám

Az élet veit az egyeteme Megette még a díszletet is ÖRÖKKÉ EMLÉKEZÜNK. Vannak emberek, akik sze­rint azért élünk, gyarapo­dunk, alkotunk, gyűjtjük az élményeket, hogy legyen mire visszaemlékeznünk, ha eljár felettünk az idő. Mint általában minden mondás, „kinyilatkoztatás”, ez is sántít. De tény, hogy ak­kor él az ember helyesen, ha tudatosan gyűjti a tapasztala­tokat, élményeket, törekedik olyan ismeretek megszerzésé­re, amelyeket beépíthet az életébe. Ilyen tapasztalatokat, élményeket, hasznosítható is­mereteket gyűjtöttem, amikor hosszan elbeszélgettem Kovács Pállal, a gyömrői nyugdíjas temetőgondnokkal otthoná­ban. Izgalmas volt megismer­kedni — egy ember életén át — egy családregénnyel, ami beszélgetés közben egy­féle korrajzzá kerekedett ki. Abban a reményben adom közre, hogy a hozzám hason­ló korúak, vagy a nálam is fiatalabbak egy kicsit talán másképp látják majd a?t a generációt, amelyik végül is romjaiból építette fel ezt az országot... Kovács Pál 1925-ben Péte­riben született, olyan mun­káscsaládban, amelyben tizen­egy testvére volt. Édesanyja cselédlány volt, édesapja Kő­bányán a Dreher-féle sörgyár­ban dolgozott mint fizikai munkás, egészen 1942-ig. Ám addig sok minden történt a családban, a családdal, a kor­ra jellemző tragédiák őket sérti kerülték el. Bőven volt részük szűkölködésben a ki­csi lakás miatt, hosszú időre beköltözött otthonukba az éh­kopp. A gyerekek nem lusta­ságból nem jártak iskolába, hanem mert nem volt ruhá­juk, cipőjük, amit fölvehettek volna a hidegebb őszi-téli na­pokon. Nagyon keményén bánt velük a sors, mert 1930- ig öt gyermek halt meg, egyikük azért, mert ellopta édesapjuk bakancsát, az fel­törte a lábát, s elvitte a vér­mérgezés. Harmincegyben az egyetlen kenyérkeresőt, az édesapát elbocsátották a sörgvárból. De élni kellett, hát Monor és Gyömrő között egy tízholdas kisgazdánál dolgozott nap­számban. Ám a napszámból nem élt meg a nagv család, hamarosan elárverezték Péte­ri házukat. Nagvon ínséges idők következtek 1931-től, amikor Gyömrőre. albérletbe költöztek. Télen jó, ha napi öt kiló fára, szénre futotta, a reggelizésről pedig már ré­gen leszokott a család. A helyzet csak akkor vál­tozott meg, amikor visszavet­ték az apát a sörsvárba a nagy családra való tekintettel, s azért, mert jól beszélt né­metül, angolul és szlovákul — pedig csak három osztálvt végzett. Akkoriban szerelték fel új berendezésekkel a szá­rat. s kellett, aki tolmácsol a külföldi és a hazai szakem­berek között. Tehát 1932-ben már Gvöm- rőn élt a család, vénre kezd­tek anyagilag rendbe iönni. A gyerekek közben nőttek, egyik-másik térihez ment, megnősült, s jelentősen csök­kentek a család terhel. Ek­kor már takarékoskodni is tudtak, meg is vettek két tel­ket, de építeni már nem le­hetett, mert 1938-tban a világ­háború előszele, a drágaság megakadályozta az otthonala­pítást. A TÖRTÉNET FŐSZEREP­LŐJE, az akkor még csak ti­zenöt éves Pali negyvenegy­ben kapott rendszeres mun­kát, úgy, hogy a fővárosban a X. kerületi főszolgabírótól korhamisítással kapott mun­kakönyvét, mert tizennyolc évesnek vallotta magát. Édes­apja vitte be a sörgyárba. Előbb szenet lapátolt, majd a lakatosüzem segédkifutója lett. Reggelente Rákoson szálltak le a vonatról, apja vett egy deci rumot, benn a gyárban másfél literes sörös­üvegbe töltötte. Egy szelet kenyér járt a rummal Ízesí­tett sör mellé, amit úgy it­tak, mintha citromos tea lett volna. Többre egyszerűen nem tellett! A baj azonban to­vábbra sem kerülte el a csa­ládot. Az édesapát negyven- kettőben légósnak osztották be, fabakancsban teljesített szolgálatot. A merev lábbeli miatt elesett, megütötte a karját, megsérült, s mert nem ment orvoshoz, három nap múlva vele is végzett a vér­mérgezés. Az édesanya az apa halála miatt pert indított a sörgyár ellen, amit meg is nyertek,, kártérítést kaptak, s az íté­let értelmében fel kellett ven­ni húgát, münkát adtak ne­ki a részvénytársaság szövő­gyárában, ő maga pedig idő­közben gépkocsivezető lett, sört szállított. . A felszabadulást a főváros­ban érte meg Kovács Pál, jú­nius 6-án került haza, de már egy új, egyelőre még sok bi­zonytalanságot magában hor­dozó világban. Eleinte, mint akkoriban sokaknak, nem volt könnyű munkát találnia, ezért mindent elvállalt, ami­ért fizettek. így került bele a filmforgatásba Buda­pesten. Ma már mosolyog az emléken: olyan színésznagy­ságoknak asszisztált negyve- nedmagával, mint Gobbi Hil- dá, Szemes Mari és mások. S mint ahogy lenni szokott az ilyen filmforgatásoknál, sokszor ismételgették az egyes jeleneteket. Így a hosszú asz­talra tálalt mákos tészta egy­re csak hűlt, az ő éhsége pe­dig egyre csak nőtt. Végül nem bírta tovább türtőztetni magát, megette a díszletet, vagyis a mákos tésztát. Ami­kor rájuk került a sor, a ren­dező megdöbbenve látta, hogy üres a tányérja, hát gyorsan összevilláztak neki egy adag­ra valót a többiek tányérjá­ból. Hát így evett ő életében kétszer is díszletet! Ilyen idők voltak akkori­ban. Negyvenhatban végre állan­dó munkája akadt egy ma­szek szikvízüzemben. S mert egykori sörfuvarozóként f jó is­meretsége volt a fővárosban, hamar felvirágoztatta az üz­letet, s jól is keresett. Negy­venkilencben megnősült, s amikor államosították a szik- vízüzemet, a gumigyárban ke­Levelesládánkból Tanácsülésen köszöntötték Idós Haness Lászlót — a mindenki által csak Laci bá­csinak szólított népszerű nyugdíjas pedagógust és köz­életi személyiséget — 75. szü­letésnapja alkalmából az 1987. szeptember 24-én Péteri köz­ségben megtartott kihelyezett tanácsülésen a városi jogú pártbizottság, a Monor Városi Jogú Nagyközségi Közös Ta­nács vezetése és apparátusa nevében tisztelettel és szere­tettel emléklap és tárgyjuta­lom átadásával köszöntötte Kovács Benő, a városi jogú tanács elnöke. Idős Haness László 1969- től 1985-ig a tanácstestület­nek, közben hosszú ideig a végrehajtó bizottságnak is tagja volt, és éveken keresz­tül 1985-ig ellátta a társadal­mi tanácselnöki tisztségből adódó feladatokat is. Ma is folytat közéleti tevékenységet, hiszen a Hazafias Népfront nagyközségi bizottsága kere­tében létrehozott községszépí- tö bizottság elnöke és egyik legrégebben dolgozó irányítója és vezetője a körzet sport- mozgalmának. Kovács Benő tanácselnök méltató és elismerő szavai után Haness László a tanács­testület tagjainak vastapsa mellett vette át a szerény jutalmat és emléklapot, meg- hatottan mondva köszönetét az elismerésért, a megemlé­kezésért. Kedves Laci bácsi! Ma is aktív munkádhoz, embercent­rikus közéleti tevékenységed­hez és családi életedhez ki vánunk nagyon jó egészséget és még sok-sok emberi örö­möt! Dr. Illanicz György vb-titkár resett munkát ’ő is, a felesége is. De amikor az ötvenes évek elején megalakult Gyomron a gépállomás, és hazahívták az „idegenben” dolgozó helybe­lieket, hallgatott a hívó szó­ra. Traktoros lett, mégpedig hamarosan többszörösen ki­váló. Amikor munkába áll­tak ’54-ben az első kombáj­nok, ő is nyerget váltott. Idő*- közben egy fiú- és egy le­ánygyermekük született. Volt hát mit, és kiket fél­tenie, amikor ötvenhatban az ellenforradalmárok a határ­ban arra kényszerítették fegyvérrel, hogy állítsa a traktort egy szalmaboglya mellé, hagyja abba a mun­kát. Hiábavaló volt minden tiltakozás, mondván, hogy ke­nyeret jövőre is kell enni, nem lehet abbahagyni a szán­tást. Végül is leállította a traktort, de nem annyira kö­zel a szénaboglyához, ahogyan a _ fegyveresek követelték. Másnap, amikor kiment a traktorért, látta, hogy le­égett mellette a szalmabog­lya, de a gépnek nem lett baja. Végül is be tudta fe­jezni az éjszakai szántást. A traktorozást idővel abba kellett hagynia, gyomorfeké­lye miatt. Munkaközvetítő ré­vén került a Május 1. Ruha­gyárba anyagbeszerzőnek. Majd amikor Gyomron hat­vanháromban sírásót, temető­gondnokot kerestek, elvállal­ta a szokatlan munkát, hogy ne kelljen továbbra is bejár­nia dolgozni Budapestre. Az első halott, akit elteme­tett, Vass bácsi volt a Baross utcából. Sohasem felejti el azt a napot. Aztán jött a többi temetés, szertartással, sírásás­sal, és mindezek előkészíté­sével. Idővel olyan természe­tes munkává vált ez a szá­mára, mint bármelyik koráb­bi volt. A gyermekhalál azon­ban máig is megrendíti. S milyen az élet?! A saját unokaöccsét, s egy másik ro­konát is ő temette el. Ritka hivatása sajátos tapasztalatai mondatják vele, hogy a ha­lálban nincs protekció, ott mindenki egyforma sors ré­szese, akárki is volt életé­ben. KOVÁCS PÁL 1985 január­jában ment nyugdíjba, majd egyévi pihenő után, ismét elfogadta a temetőgondnoki állást. Felesége társaságában éli a hatvanon túliak csendes életét. Bár kétszobás, minden szükségessel felszerelt laká­suk van, azért mindig akad otthon dolguk, lévén, hogy vidéki emberek. Különösebb események nél­kül telnek napjaik, s időn­ként vissza-visszaemlékez­nek a nehéz, közös múlt­ra... Aszódi László Antal o RI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM 1987. SZEPTEMBER 29., KEDD Őszi csúcs a határban jótékony eső áztatta a földet Kedvez az idő a most soros mezőgazdasági munkáknak. Megkezdődött a betakarítás a nagyüzemekben, serénykednek a paradicsomtáblákban is. Fo­lyik a talaj-előkészítés, ezt követően már a magágyat keli megvetni — mielőtt elkezdő­dik az ősziek földbe juttatása. Jól jött a múlt heti esőzés. Negyedik kaszálás Az ecseri Rákos Mezeje Tsz-ben is javában tart az őszi betakarítás — egyelőre hajrá nélkül. A közös gazda- sában félezer hektáron ter­mesztenek lucernát. E fontos takarmánynövény az idén igazán jól fizet, hiszen a na­pokban már a negyedik ka­szálással is végeztek. Folyamatos a silókukorica vágása, úgy tűnik, tudják majd táplálni! a megnöveke­dett állatállományt a téli hó­napokban is. A szakemberek sűrűn tartanak terepszemlét a kukoricatáblákban. Gyors döntéseikre szükség van, hi­szen többször is minősíteniük kell: siló- vagy árukukorica­ként takarítsák-e be a ter­mést. Több mint ezer vagon silót készítenek folyamatosan. Szeptember elején helikop­terek jelentek meg a terme­lőszövetkezet napraforgótáblái fölött. Vegyi anyagot szórtak ki, ezt a műveletet regiono­zásnak nevezik. Ez az anyag szárítja a leveleket, vagyis vágásra előkészíti. Már a kombájnok A napokban már a kombáj­noknak is akadt dolguk, hoz­záfogtak ugyanis a naprafor­gó betakarításához. Csaknem ötszáz hektár termését kell két hét alatt biztos helyre vinniük. A hozzáértő szakem­Nyári szolgálat után Közúti elsősegélynyújtók A Vöröskereszt monori ve­zetősége minden évben nagy gondot fordít az elsősegély- nyújtó tanfolyamok szervezé­sére — mind a fiatalok, mind a felnőttek körében. Évente — a tanulóifjúság köréből — öt­százan végzik el a tanfolya­mot. Az üzemekben 20—23 tanfolyamot tartanak, nyolc- kilencszáz résztvevővel. A monori vezetőség társa­dalmi összefogással — két he­lyen, Monoron a 4-es számú fő közlekedési út mellett & a maglódi benzinkútnál — léte­sített közúti elsősegélynyújtó helyet az elmúlt években. Im­máron öt eszterídeje annak, hogy ezeken a helyeken ügye­leteket szerveznek június 1-jé­Egy jól működő alapszervezet Emberségből példát mutat Az önkéntes véradás régi' mozgalom a monori vetőmag- központban, talán az 1950-es évekre vezethető vissza, ami­kor a Magyar Vöröskereszt tömegszervezetté vált. A vetőmagközpontban ma­gas színvonalú a Vöröskereszt tevékenysége, fő feladatuknak tekintik az egészségnevelést,, a szociális tevékenységet. Ennek szellemében dolgozik az alap­szervezet, amelynek agilis, el­kötelezett titkára: Léé Ká- rolyné. Mondom és nem győzöm hangsúlyozni, ebben a Vörös­kereszt-szervezetben minden­napos munka a tisztasági mozgalmak szervezése, á mun­kahelyi szociális körülmények állandó javítása, s nem utolsó­sorban a különböző családse­gítő akciók szervezése, felka­rolása. Léé Károlyné még azt is hozzátette: szeretnék, ha az ifjúságot jobban fel tudnák készíteni a családi életre. Eb­ben jó partner a területi köz­pont KlSZ-alapszervezete, s a gazdasági vezetés. Régóta egybefonódik mun­kájuk az idősek és rászorulók megsegítésével Túl azon. hogy minden évben megtartják az igen hangulatos, műsorral és megvendégeléssel egybekötött nyugdíjas-találkozókat, a szo­cialista brigádokkal közösen akciókat szerveznek egy-egy rászorultabb régi munkatár­suk felkarolására, otthoni kö­rülményeinek javítására. A közelmúltban megtartott taggyűlésen ámulva hallhat­tuk, hogy ebben a gazdasági egységben mindenki elvégez­te az elsősegélynyújtó tanfo­lyamat, rendszeres ügyelet résztvevői — az igazgatóval együtt, aki követendő példával szolgálhat e nemes ügy gya­korlásában. Pedig neki ugyan­csak szűkös az ideje. Az egyik legfontosabb fel­adatuk azonban az az önkén­tes munka, áldozatvállalás, amelynek célja az embert, egészségünket, életünket szol­gálja. Ez a véradómozgaiom. Tudják a vetőmagközpont ak­tivistái, hogy közel negyven- féle gyógyszerünk készül vér­ből. S hogy embertársaikon se­gíthessenek, cselekvő részesek­ként vállalják fel a hagyomá­nyos, az utóbbi időben pedig a plazmaferezises véradást. Korb Józsefné, Pálinkás Pai­ne, Lehoczki Pálné, Wohner István, Pudics István, Bimbó Lászióné. Földi Géza és tár­saik mindig nyújtják karju­kat, amikor szükséges, amikor hívják őket. Hörömpő Jenő tői augusztus 31-ig — tehát a nyári idegenforgalmi csúcs­szezonban. berek optimisták, egy hektár­ról várhatóan 2,8 tonna ter­mést nyernek. Hozzáfognak hamarosan az árukukorica vágásához is, s az utolsó finisébe érkezett a vetés-előkészítés. Sikerült be­szerezniük a jó minőségű ve­tőmagokat, bár néhány szál­lítmányt még várnak. * 20 Iskolások segítenek A szeptemberi nyárban szépen értek a szemek a XVII. kerületi szőlőskertek­ben. Megkezdődött a csemege- szőlő szedése. Sajnos a régi partner csak 20 forintot akar fizetni kiló­jáért — holott a szabadpiacon 50 forint felett van az ára. Ha nem sikerül egyezséget kötniük, akkor bort készíte­nek a cseínegeszőlőből is. Javában tart a paradi­csomszüret, a környező köz­ségek általános iskoláinak ta­nulói is segítenek a piros bo­gyók szedésében. Az ágazat dolgozói abban reménykednek, hogy az idő továbbra is ked­vező marad, s akkor nem lesz kár a termésben. Mert egy korai fagy — ne fessük az ördögöt a falra — mérhetetlen pusztítást tudna végezni a bokrok között. G. J. Labdarúgás Csak Üllőn örülhettek Labdarúgás, megyei II. osz­tály, Déli csoport: Üllő—Ör­kény 3« (3-0). Üllő, 200 néző, vezette: Szigeti. Fergeteges hazai támadásokkal indult a találkozó. Az üllői fölény ha­marosan gólokban is megmu­tatkozott. Először Kriskó, majd Bokros talált a hálóba. A fél­idő lefújása előtt Tóth L. gyö­nyörű fejessel már 3-0-ra ala­kította az eredményt. A má­sodik félidőben sokkal ki­egyenlítettebbé vált a küzde­lem. A jó képességű vendé­gek 3-1-re, majd 3-2-re szé­pítettek, de az Üllő — jogos — győzelmét már nem tud­ták megakadályozni. Őszi leg­jobb teljesítményével megér­demelt a hazaiak sikere. Jó: Balázs, Garaá, Tóth B., Bírta, Kriskó. Ifi: Üllő—Örkény 4-2. B. T. Sülysáp—Tököl 1-1 (1-0). Sülysáp, 200 néző. vezette: Petneházy. Sáros, mély tala­jon, szemerkélő esőben ját­szottak a csapatok. A nagyon alacsony színvonalú küzdelem nem hozta lázba a didergő né­zőket. A 30. percben Győri a helyieket juttatta vezetéshez. Ezután egy tököli játékost ki­állított a bíró. Szünet után meglepetésre a tíz emberrel küzdő vendégek az 54. perc­ben egyenlítettek. Hiába tá­madott ezután többet a süly- sápi gárda, maradt a megle­pő, de reális eredmény. A ha­zaiaknál nem volt kiemelke­dő teljesítmény. Ifi: Sülysáp —Tököl 2-0. Gól: Veres (2). Cs. J. Abony—Monor 2-1 (0-0). Abony, 300 néző, vezette: Sál­lal Könnyen felejthető első félidőt játszottak a csapatok — már ami a színvonalat il­leti. Ebben a játékrészben a hazaiak négy, a vendégek pe­dig két alkalommal kerültek helyzetbe, a csatárok azonban pontatlanul céloztak. Fordulás után az 55. percben a hazaiak veterán játékmestere, N. Sza­bó kihasználva a monoriak hibáját, vezetéshez juttatta a hazai csapatot. A 67. percben Gáspár lövését a hazai kapus bevédte, ezzel egyenlített a vendégcsapat. A monori le­génység ebben az időszakban fölénybe került, helyzeteiket azonban nem sikerült gólra váltani. S ahogyan az lenni szokott, a befejezés előtt négy perccel egy védelmi hibát ki­használva a hazaiak megsze­rezték a győztes gólt. Jó ira­mú mérkőzésen a győzelmet jobban akaró csapat győzött. Jó: Ohát, Rabi, Gáspár. Ifi: Abony—Monor 3-0 (0-0). K. J. Körzeti bajnokság: Gyömrő —Tápiószőiős 2-0 (1-0). Gyöm­rő, 150 néző, vezette: Sárosi (tárgyilagosan). Meglepően bátran kezdtek a vendégek, a mezőnyben elég jól adogattak, de a kaput nem nagyon veszélyeztették. A gyömrőiek játékából viszont hiányzott a szellemesség, sok átadási hibával szövögették támadásaikat. A 34. percben az egyik vendégvédő röviden adott haza, s Békefi — a ka­pust megelőzve — közelről a hálóba pöccintette a labdát. Szünet után hamar növelték az előnyt a helyiek. Egy szög­letbeívelés után Nagygvőr jó ütemben ugrott fel a labdára, s fejese a háló jobb oldalába jutott. Az 55. percben Sán­dort elkaszálták a 16-oson be­lül. A megítélt — jogos/ — li­est Durázi gyengén lőtte, s a kapus hárított. Ezt követően visszaestek a szőlőiek, a ha­zaiak több helyzetet is kidol­goztak, de többször már nem tudták megzörgetni az ellen­fél hálóját. Alacsony színvonalú, sport­szerű mérkőzésen nyert a ha­zai gárda, de ezúttal csak a megszerzett pontoknak, mint­sem a mutatott játéknak örül­hettek. Jó: Bakos (a mezőny leg­jobbja), Sándor Z., illetve a vendégkapus, Rédei, Tószegi. (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom