Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-25 / 226. szám
jr 1987. SZEPTEMBER 23., PÉNTEK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEKRŐL SZIGETSZENTMIKLOSON FEJJ! GYÖRGY: Megújuló stílus, jobb tartalom Az MSZMP Központ! Bizottságának titkára napjaink számos jelentős időszerű kérdései közül a két legjelentősebb — valamennyiünk életét befolyásoló — eseménnyel foglalkozott. Először a világpolitika egészét érintő szovjet— amerikai külügyminiszteri találkozóról, az eredményes tárgyalásokról szólott, ami megtisztította az utat a csúcstalálkozó létrejötte előtt, lehetőséget biztosított a régóta áhított leszerelési kérdésekben való megegyezésre. Új helyzetet teremthet az őszi csúcstalálkozó, történelmi jelentőségű fordulatot a két nagyhatalom vezetőinek aláírásával szentesített békés aktus. Messziről kellett rövid idő alatt eljutni ehhez az állomáshoz. Gorbacsov offenzív politizálása, szünet nélküli kezdeményezése, következetessége, végül is bizonyítja: a biztonság megteremtésének nemcsak az elrettentés lehet az útja, hanem az elfogadható mértékig alkalmazott kompromisszumok vállalása, az észszerűségbe, a haladás szellemébe vetett bizalom is. A világ érdeke 'A hosszú hónapok során sokan kérdezték: nem kötünk-e sok kompromisszumot? Nem adjuk-e fel osztályharcos pozíciónkat? A válasz egyértelmű volt. A szovjet politika az egész világ érdekét szem előtt tartva gondolkodott és szakított a régi értelemben alkalmazott osztályharcos szemlélettel, figyelembe véve saját országa, a szocialista országok, de a világ összes népének Ágics Ferenc a 2. számú egységben a Pestvidéki Gépgyár termékeit mutatja a vendégnek. jövőjét is. A Szovjetunióra kívülről kényszerítették rá a mérhetetlen fegyverkezést, ha e nyomástól felszabadul, népe javára fordíthatja anyagi és szellemi javai egészét. Senki ne gondolja — hangsúlyozta Fejti György —, hogy az USA-ra nem ró óriási terhet a határt nem ismerő fegyverkezés; az esztelen tempó megfékezését az a merikai társadalom is igényli. Ma még sok regionális góc is terheli a világpolitikát. A csúcstalálkozó — reméljük — e válsággócok felszámolását is sürgetheti. I Nem a napi munka helyett Fejti György hosszabban elemezte politikai életünk másik jeles kérdését, a napokban véget ért parlamenti ülésszakot, illetve az ott elfogadott kormányprogramot és adórendeletet. Mint mondotta, az Országgyűlést nagy hazai és nemzetközi érdeklődés kísérte. Példa nélkül áll a parlament felszabadulás utáni történelmében, hogy a figyelem kitágította az ülésterem falait. A figyelem természetesen elsősorban a gazdasági élet stabilizálásának, kibontakozónak. szólt, az adórendszer bevezetésének. Felcsigázta a kíváncsiságot a párt főtitkárának, Kádár Jánosnak is a felszólalása, s nem utolsósorban az érdeklődés középpontjába került az új miniszterelnöknek új programot hirdető expozéja, majd vitazárója. Utalt a Központi Bizottság titkára a felelősség kérdésére, amiről Kádár János is beszélt: mondván, nem zárult még le a tanulságok mélyebb elemzése, a következmények levonása. Hiba lenne azonban itt megragadni: előre kell tekinteni, a cselekvéssel nem szabad várakozni, különösen nem a műhelyekben, napi munka helyett. Méltán szerzett elismerést önmagának és a kormánynak, de a parlamentnek is Grósz Károly őszinte, nyílt, a dolgok lényegére tapintó magas színvonalú beszéde —, egyetlen kényes kérdést sem került meg. Egy új generáció megújuló stílusa nyilvánult meg. Noha a parlamenti üléssel sikerült kimozdítani és cselekvésre késztetni a nemzetet, erősíteni a Központi Bizottság júliusi állásfoglalásában foglaltak, valamint a parlamentben megfogalmazott teendők szükségességét, elfogadtatni a koncepciók helyességét. Sikerült egyben megszilárdítani a hitet: van politikai szilárd elképzelés, kimozdíthatok a dolgok helyükről. Fontos és politikailag sikeres parlamenti ülés volt: megerősítette a parlament és a kormány hitelét is. Külön kiemelte Fejti György, milyen jelentős haladást tanúsított a parlament a demokrácia szélesítésében. Nem sürgette a helyes elvek elfogadását, nem türelmetlenkedett, ha netán disszonáns hang vegyült a sok konstruktív vélemény közé. Érvekkel, imponáló felkészültséggel uralta a helyzetet és jutott el a lényegig: a kormány- program és az adórendszer elfogadtatásáig. Ennek a stílusnak kell tért hódítani az élet minden területén, ennek a demokratizmusnak kell kiteljesednie a rosz- szul értelmezett fegyelem helyett, hiszen az egység csak a vélemények csatájában győzedelmeskedhet. Érdemes — mert ez is bebizonyosodott —, az előkészítésre több időt és energiát fordítani. Jó, hogy a miniszterelnök és a kormány tagjai éjt nappallá varázsolva konzultáltak, dolgoztak és a viták alapján újra átdolgoztak. A vitáknak is sok a pozitív tanulsága, de van negatív is: egy-egy testület véleménye nem kapott elég nyilvánosságot és a kiszivárgott hírek nem a valóságot tálalták, torz véleményt tükröztek. Az érdemi dolggkat nem szabad hogy elfedjék a kevésbé fontos részvélemények. A kormány szövetségi politikát kíván folytatni, s ebbe a szövetségi politikába belefér minden erő, ami előrevivő, a társadalomnak hasznos. A neheze előttünk van Fejti György kifejtette, mindenkinek tudnia kell, a neheze — a mindennapi munkában érvényesíteni az elfogadott dokumentumokat — ezután következik. Hivatásos és nem függetlenített politikusoknak, állami és társaDlcséret Buúaházi Bálint 2. b. osztályos tanulónak. Salgötarjánból 1952-ben érkeztem Szigethalomra, mondta a gépgyér törzsgárdatagja a Központi Bizottság titkárának kérdésére. dalmi tisztségviselőknek nap mint nap ki kell állni érvelni a dolgozók közé. S ha a gazdasági teendőket nézzük: a stabilizációs program megvalósítását, az új prioritások érvényesítését, a szelektív műszaki fejlesztést, a termékszerkezet-váltás elodázhatatlan teendőit, a gazdaságirányítástól, a középszintű vezetőkig, a munkapadoknál dolgozó munkásokig újszerű magatartást követel. Pa intézményrendszerről Utalt a Központi Bizottság titkára a napközben is többször felvetődő igényre, arra, hogy a gazdaságirányítás megújulása kevés, a politikai intézményrendszer változtatása is szükséges. Természetesen ez is ütközik majd maradi gondolkodással, egyéni érdekekkel — de a dolgoknak e téren is előre kell menniük. Megújulásunkban mellettünk áll a Szovjetunió és minden nemzetközi kedvező esélyt is felhasználunk sikereink érdekében. Míg korábbi gazdálkodásunk megkívánta a felülről elosztó rendszert, a vállalatok feletti bábáskodást — ma ez a forma már nem felel meg. Az adórendszer változása biztató lehet a jól dolgozó vállalatoknak, számít is a párt és a kormány e gyárvezetők számításain alapuló konstruktív támogatásra. Lépésváltásunkra szükség volt, s visz- szafordíthatatlan a döntés. Várakozásra, tétovázásra már nincs mód, stabilizációt csak a felelős cselekvés hozhat. A piac kívánalmainak kell megfelelni, ami nem mindig jelent egyet a csúcstechnikával. Nem lehet ugyanazt a sémát alkalmazni más-más üzemekben. Önmaguknak kell eldönteni, milyen keresett, eladható áruval léphetnek ki profit reményében a piacra. Vállalati és lakossági takarékosságra, megfontolt gazdálkodásra van szükség, takar- gatás nélkül be keik vallani: nehezebb esztendők elé nézünk. Ez azonban nem jelenthet egyet a kishitűséggel, a köldöknézéssel. A tettek idejét éljük, az egyetértés, az egység ebben öltsön testet, a szavak ereje, cselekvés nélkül a fordulathoz kevés, fejezte be előadását a Központi Bizottság titkára. Román István és családja otthonában.' JErdösi Ágnes felvételei) — Tudtok-e szép verset? — kérdezte a magas vendég a szigetszentmiklósi Erdei Ferenc iskola második B. osztályos tanulóitól. — Igen — válaszolták egyszerre. De amikor a biztatásra valakinek vállalkoznia kellett volna kedvenc strófái elmondására, néma csend ült az osztályra. Azután egy kéz emelkedett a magasba: Buda- házi Bálint jelentkezett. S máris szép hangsúllyal, átér- zéssel betöltötte a termet Nagy László Balaton-parton versének harmóniája. Szép volt, dicséret jár érte: egy piros pont. Csakhogy az ellenőrző, füzetbe ezúttal, a szabályokat megszegve, nem a tanító néni, nem az igazgató néni írt be, hanem Fejti György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A tegnapi napnak több kedves színfoltja volt. Bizonyára emlékezetes marad Román Istvánnak és családjának: a vendég virágot hozott a ház asszonyának, tiszteletéül, hogy meghívták: nézze meg, milyen lakásokat épített a Pestvidéki Gépgyár dolgozóinak. A Pestvidéki Gépgyárban Is meg-megáilt beszélgetni a Központi Bizottság titkára egy-egy munkással: fél-e a jövedelemadótól? Nem — mondta az egyik válaszul —, bruttósítják a keresetet, nem kaphatok kevesebbet... Volt, akit a jelenlegi keresetéről faggatott a vendég, s akadt, aki a huzalzománcozóban vagy a másik üzemben a szakma részleteibe próbálta beavatni, élve a vendég érdeklődésével. A nap folyamán, a kora reggel kezdődő program azonban nagy figyelmet, kemény munkát követelt a látogatótól: megérteni az önálló székEgy piros pont hely nélküli P'et megye sajátosságából fakadó helyzetét és gondját. Hat megyével és 12 budapesti kerülettel határos és számos ellentmondástól feszül. Ezek között sok az objektív jellegű, de hány ellentmondást fel lehetne oldani, ha nem a megye- vagy kerület- határok, ágazati presztízsek befolyásolnák a dolgok menetét. Azon például nem lehet változtatni, hogy ne ingázzanak több mint kétszázezren a fővárosba vagy megyén belül. De azon mindenképpen változtatni kellene, hogy ne szenvedjen hátrányt egyetlen dolgozó sem azért, mert az utca egyik oldala még Pest megye, a másik már Budapesthez, tartozik. Bérben ez 500—1000 forint különbséget is okoz! A kommunális ellátás, az egészséges ivóvíz hiánya számos településen, az alapellátás, az iskolagondok nem lennének oly súlyosak, ha az érvényben levő kormányhatározatokat mindig, mindenki, mindenütt kötelezőnek erezné magára. Visszatérő gond, s Fejti György is feljegyezte: a lakosság látja annak a kárát, hogy a fenti szervek nem normatív, hanem bázis alapon ítélik oda a tanácsoknak az anyagi lehetőségeket. Sem a lélek- számot, sem az elmaradottság szintjét nem nézik —, olykor a meglevő gondokat tovább súlyosbítva, felerősítve az anyagi hátrányok miatt a fluktuációt, egy-egy területen kontraszelekciót is előidézve. Feljegyezte a Központi Bizottság titkára, hogy a 600 ipari alapegységgel rendelkező megye, ahol 72 termelőszövetkezet működik, s immár 150 a kisszövetkezetek száma, milyen fontos tényező az ország gazdasági életében. A nehéz viszonyok ellenére, három év alatt 35 milliard forintot fordítottak az ipari üzemek fejlesztésére —, akkor is elismerésre érdemes, ha a fejlesztés dinamikája a korábbihoz képest csökkent. Nemcsak a megyei pártbizottságon elhangzott beszámoló alapján, de Szigethalmon és Szigetszentmiklöson járva is meggyőződhetett arról Fejti György, hogy a társadalmi segítség, a tettrekészség eredményeként miként fejlődött a megye. Csupán az utóbbi években 600 új iskolai tantermet adtak át, művelődési házak, sportcsarnokok épültek. Csak nézné meg a vendég Solymáron a társadalmi munkában felépült létesítményt! Számos eredményről és megoldandó gondokról hallhatót a vendég mindenütt — észlelve, hogy mindenekelőtt a saját lehetőségeket keresik a gondok megoldására és a párttól, a kormánytól csak azt kérik, ami önerőből semmiképp nem oldható meg. A beszélgetés minduntalan vissza-visszatért az általános gazdasági helyzet értékelésére, a politikai hangulat alakítására, a minap a megyei pártbizottsági ülésen tárgyalt feladattervre, s azokra a cselekvési programokra, amelyek a helyi pártbizottságoknál most vannak készülőben, s magukba folgalják a sajátos és sürgető teendőket. Nagy hangsúlyt kapott a demokrácia kiszélesítésének, a nyitottabb gazdasági munkának igénye. A politikai életben is a demokratikusabb, türelmesebb politizálást kívánják megvalósítani. Meg kell tudnunk szabadulni a bürokráciától, a párhuzamos munkáktól —, mindentől, ami fékje az előrehaladásnak. Mindez azonban ráolvasással nem változik — állapították meg a vendéglátók éppúgy, mint a vendég. Fent és lent egyaránt készség van a változtatásra, bizalom érezhető a változtatás szándéka, az elhatározás tetté változtatása iránt. A gyakorlatban ezt tapasztalhatta Fejti György, amikor a Pestvidéki Gépgyárban a beruházásigényes, kalorikus gyártmányokról, az öntöttvas gázkályhák gyártásáról, a huzalzománcozó eladásáról szólották. Van, amikor nem oly látványos egy-egy tárgyalás megnyerése, új piac szerzése — mondották. De nem becsülik le a „kis” piacot sem. Ennek köszönhetően számos keleti, de nyugati országban is megvetik lábukat. Azt gyártják, amit a piac igényel. Üj ötleteik vannak, így például a veszélyeshulladék-égető gyártásával is kívánnak foglalkozni... s más, fontos téma is bekerül a feladattervükbe ... A gyár 12 alapszervezetének 401 párttagja kemény küzdelemben harcol a sikerekért. Eredménnyel, ha nem is gond nélkül... Csepp a tengerben — mondhatnánk, hiszen egy gyár életéből, Szigethalom, Sziget- szentmiklós tapasztalataiból, de még egész Pest megye helyzetéből sem lehet országos általánosítást 1 levonni. Mégis úgy értékelte Fejti György, hogy az itt szerzett benyomások, tapasztalatok segítségére voltak a jobb tájékozódásban és örömmel vehette tudomásul, hogy a kor szellemének követelménye szerint tevékenykednek, az itt dolgozók készek a megújulásra. S. A.