Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-03 / 207. szám

-“U. PEST MEG YE I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MA AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 207. SZA.M Ára: l.ilO forint 1987. SZEPTEMBER 3., CSÜTÖRTÖK Pest megyei képviselők az adóreformról Nem népszerű - ám szükséges A Pest megyei képviselők elismerik, hogy szükséges az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó bevezetése, de ezzel összefüggésben arra figyelmeztet­nek, hogy meg kell akadályozni az élet- színvonal nagyobb arányú romlását és az eleve hátrányos helyzetű rétegek terhei­nek növekedését — hangzott el tegnap a megyei képviselői csoportülésén. A buda­pesti megyeházán, a «készülő adóreform vitáján ott volt Sarlós István, az Ország­gyűlés elnöke. Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára és Romhányi András, a HXF Pest Megyei Bizottságának titkára. Vágvölgyi József, a Pest I megbízásából rövid tájékoz- Megyei Tanács általános el- tatást adott a hamarosan a nökheíyettese a Miniszterta- parlament elé kerülő tör- nács Tájékoztatási Hivatala I vénytervezetről, amely termé­PERSZE? szét esen nem volt ismeretlen a képviselők számára. A saj­tóban is nemegyszer olvas­hattuk, hogy miért van szük­ség az adó- és árrefdrmra. Először is azért, hogy végre el lehessen igazodni a mos­tanság meglehetősen bonyo­lult folyamatokban, ami alap- feltétele a gazdasági gond­jainkból való kilábalásnak. Elodázhatatlan a változás, hi­szen a gazdaság teljesítőké­pessége alig növekedett az utóbbi időben. Ezt a célt szolgálja a termeléshez és a szolgáltatáshoz kapcsolódó ál­talános forgalmi adó tervezett bevezetése is. Ennek lényege, hogy a termelés minden fázi­sában a hozzáadott érték alapján kell adózni. Ebből az is kiderül, hogy egyértel­műen a termelést támogatja, a fogyasztást viszont drágít­ja. Azt várhatjuk tőle, hogy fogódzót ad a helyes érték­rend felállításához. A személyi jövedelemadó pedig az igazságosabb adó- (Folytalás a 3. oldalon) Szófiai tanácskozás Hazaérkezett a magyar pártküldöttség Németh Miklósnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának vezetésével szer-, dán este hazaérkezett Szófiá­ból az a pártküldöttség, amely, részt vett a KGST-országok kommunista és munkáspárt­jai gazdaságpolitikai kérdé­sekkel. foglalkozó központi' bizottsági titkárainak értekez­letén. A küldöttség tagja volt Marjai József, a Központi Bi­zottság tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese. Kísére­tükben volt Nyers József, a KB osztályvezető-helyettese. (A szófiai tanácskozásról szóló közleményt lapunk 2. ol­dalán ismertetjük.) Cé!’ OZ GttészsétSQm ”— A dolgozók egész- tL *1 i ségének megóvása mel­SCffiö ésefméee lett milyen hasznuk lesz a vállaltoknak, amelyek vásárolnak az almasűrít- ményes automatákból? A legfőbb cél természetesen az egészséges, energiaszegény táplálkozási szokások meg­honosítása, de emellett az iskolákban és a vállalatoknál >’ Üy módon megoldható a védőital-ellátás viszonylag ol­csón . ..” (3. OLDAL) A növendékek „Meglehet, hogy nevük M nOVenaeKGK már akkor ivódott be a mar tanártársak köztudatba, amikor a Ze­neakadémia nagytermében énekeltek. Megtiszteltetés ez egy amatőr kórus számára.’’ (5. OLDAL) Minden jó, „A VI, nemzetközi kanizsai fütó- _ , - . , és ‘ úszómaratoninak jót tett a Ha a véye /Ó kellemesre fordult időjárás, mert jóval, többen, mintegy 30ű-an, jelezték indulási szándé­kukat a különböző korcsoportokban, mint tavaly. Ter­mészetesen a nehéz próba, teljesítői között ott láthatjuk a Pest rpegyei színek képviselőit is.” (7. OLDAL) V. i .. \, .. i ■ »kA •• Ónként ,;A vizsgálat vérvételből áll, • B "f -f s egy-egy rendelés alatt 100— lelentkezoknel Í50 önkéntes jelentkezőt tud­nak fogadni. Az eredményről néhány napon belül ér­tesítik a megvizsgáltakat.” (8. OLDAL) VSráakedvetÖ --Ezután a szövetkezet másik _ , . fuvarozójával, a majosházi Dé­fOlVa/Ok nes Sándorral állapodott meg, aki Nikolics gépkocsijában két zsák kardvirághagymát, és hat láda tulipánhagymát küldött neki.” (8. OLDAL) Magyar—holland külügyminiszteri tárgyalások Fejlődő gazdasági kapcsolatok Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására szerdán hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Hans van den Broek, a Holland Királyság külügy­minisztere. Útjára elkísérte felesége. A holland vendéget Várko­nyi Péter fogadta a Ferihegyi repülőtéren. Jelen volt Iván Tivadar, hazánk hágai, vala­mint Janine Catharina Fer- ringa, Hollandia budapesti nagykövete. A holland külügyminiszter A szakszervezetek a békéért Cselekvő hozzájárulás Mint ismeretes, hazánk is csatlakozott a X. szakszer­vezeti világkongresszus öt év­vel ezelőtti havannai fel­hívásához. Ehhez híven tegnap délután Pest megyei szakszer­vezeti békenapot rendeztek a KPVDSZ Művelődési Központ kamaratermében. Az elnök­ségben helyet foglaltak a me­gye vezetői, köztük: Kerek László, az MSZMP Pest Me­gyei Bizottságának munkatár­sa, Haness László, a szakszer­vezetek megyei tanácsa titká­ra, Kovács Antalné, a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságának elnöke. Ünnepi beszé­det Temesi Józsefné, a KPVDSZ központi vezetőségé­nek titkára, az Országos Bé­ketanács tagja mondott. Egyebek mellett szólt ar­ról, hogy a magyar szakszer­vezetek az elmúlt években so­kat tettek azért, hogy erősöd­jék a szervezett dolgozók cse­lekvő hozzájárulása a béke védelméhez, tudatosabbá vál­jék, hogy az életünk, egye­temes előrehaladásunk alap- feltétele. Értéket teremteni, alkotni, országot, kultúrát fel­virágoztatni csak békében és biztonságban lehet. A szak- szervezetek fáradozásai a béke megőrzéséért jobban szolgál­ják a dolgozók érdekvédelmét, mint sok szakszervezetinek el­ismert feladat. délelőtt katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzta a ma­gyar hősök emlékművét a Hő­sök terén. A program a Kül­ügyminisztériumban folytató­dott, ahol Várkonyi Péter és Hans van den Broek vezetésé­vel hivatalos magyar—holland tárgyalást tartottak. A nemzetközi élet legfonto­sabb kérdéseit áttekintve a két külügyminiszter véleményt cserélt a szovjet—amerikai, il­letve a kelet—nyugati viszony helyzetéről, várható alakulásá­ról, a fegyverkorlátozási tár­gyalások kilátásairól, továbbá a helyi válságok rendezésének lehetőségeiről. Várkonyi Péter és Hans van den Broek megelégedéssel ál­lapította meg, hogy a magyar —holland kapcsolatok fejlőd­nek. Mindkét részről megerő­sítették a politikai kapcsola­tok, a gazdasági és a műsza­ki-tudományos együttműködés, a kulturális cserék és az ide­genforgalom további bővítésé­nek szándékát. A magyar—holland gazdasá­gi kapcsolatok további fejlődé­sét segíti az a beruházásvédel­mi egyezmény is, amelyet a külügyminiszteri találkozót követően Medgyessy Péter pénzügyminiszter és Hans van den Broek látott el kézjegyé­vel. .“ A tárgyalás befejeztével a holland külügyminiszter Bu­dapest nevezetességeivel is­merkedett. Este Váirkonyi Péter és fe­lesége díszvacsorát adott a vendégek tiszteletére a Gun- del étteremben. A társadalombiztosítás közös ügyei Az életmódváltozás szerepe Különautóbusz várta tegnap délelőtt a Pest Megyei Társadalombiztosítási Tanács tagjait, a Mező Imre úti székház előtt. Herceghalomra indultak a testület tag­jai, hogy kihelyezett ülést tartsanak az állami gazda­ság székházában. Azért esett a választás erre a hely­színre, mert a gazdaságban évek óta példaadó a mun­kaalkalmassági vizsgálatok rendszere. A tanácskozást, melyen részt vett Bognár Miklós, a Buda­pesti és Pest Megyei Társada­lombiztosítási Igazgatóság ve­zetője, Hortolányi Elemér, a A Piért fóti raktárháza már a nyár elején kiszállí­totta az üzletekbe papír- és írószerkészletcnek 80 szá­zalékát, a többi most kerül a vásárlókhoz. így tehát ne bánkódjon az a diák, aki nem vásárolta meg időben a tanszerét. Xovák Sándorné rak­tári dolgozó az egyik Piért-megrendelőnek állít össze nagyobb tételt. (Vimola Károly felvétele) Papír és írószerek. Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsa titkára, dr. Lenner Aladár, a Pest Megyei Tanács Rendelőintézetének főigazga­tó-helyettes főorvosa, dr. Göt- zinger István, a Pest Megyei Társadalombiztosítási Tanács elnöke nyitotta meg. Ezután Gőg Mátyás, az állami gazda­ság igazgatója adott rövid tá­jékoztatást a vendégeknek a csaknem ötezer hektáron gaz­dálkodó szervezet általános helyzetéről, termelési szerker zetéről, eredményeikről. Balázs Ferencné, a Mezőgaz­dasági Dolgozók Szakszerveze­te politikai munkatársa, a tár­sadalombiztosítási tanács tag­ja szóban is kiegészítette azt a jelentést, amely a megyebi­zottsághoz tartozó alapszerve­zetek, vállalatok társadalom- biztosítási munkájáról, az üzemegészségügyről és rehabi­litációról szólt. Elmondotta, hogy a rendelkezések értelmé­ben 3—5 taggal mindenütt működik az üzemi társadalom- biztosítási tanács, gondoskodva a betegellenörzésről, nyugdíj- előkészítésről, a nyugdíj-emelé­si kérelmek elbírálásáról. Nagy tetszést aratott dr. Lipka Sándornak, a gazdaság üzemorvosának tájékoztatója, amely a dolgozók egészség- ügyi helyzetének pontos isme­retét tükrözte, egyben azt is tanúsítva, hogy az ilyen infor­mációk birtokában lehetséges a bajok hatékony orvoslása, s nagyrészt a megelőzése, a munkaköri ártalmak kiszűrése. T örtént, csak éppé: nem tudni, hol vol az eleje és hol lesz ; vége. A felvételi irodái dolgozó asszonyka — ú ember, majd beleszokik a ilyesmibe is — összecsapd a kezét, úgy csodálkozott Először ugyanis azt hitte tréfál az előtte álló fiatal ember. Azt mondta neki na akkor itt írja alá .. ami, nehezen ugyan, di megtörtént, ö meg, aho gyan kitaníto+ták rá, gyor san hozzátette: és olvassa r. el. Erre kapta a feleletet amit viccnek vélt: azt nen tudom. Fölnézett az ifjl emberre, hogy rendreuta sftsa, ne szórakozzon itt, t akkor látta, vöröslő képpé néz az félre valahová, : megismétli halkan, - csak c nevemet tudom leírni. Ek­kor csapta össze a két te­nyerét az asszonyka, d< azt már lenyelte, hogy na de ilyet...! Fölmarkolta i papírokat', bement a főnöl szobájába, mert ha nerr tudja elolvasni... A fő­nök leintette. Olvassa jő, neki és kész. Nem olyan nagy újság ez, Sárika! Sajnos, valóban nerr olyan nagy újság. A megy« néhány nagyüzemében tá­jékozódva kiderül, a jelent­kező segédmunkásoknak s tíz, tizenöt százaléka a ne­vét tudja aláírni, némelyi­kük némi egyszerű számta­ni műveletre is képes, de minden más tekintetben se nem ír, se nem olvas, azaz analfabéta. Tizen- és hu­szonévesek éppúgy vannak közöttük, mint negyven és ötven felettiek. Másfél évtizede a me­gyében a kezdő létszám­nak a nyolcvan, nyolcvan­egy százaléka jutott el odáig, hogy be is fejezze — ha nem nyolc, akkor tíz esztendő alatt, az iskolakö­teles koron belül — az ál­talános iskola nyolc osztá­lyát. Napjainkra, rendkívül nagy erőfeszítések árán, si­került eljutni a 88—89 szá­zalékig. Innét, mondják a szakemberek, mór roppant nehéz lesz tovább, előbbre mozdulni. Az osztályismét­lők, a gyógypedagógiai okokból kisegítő tagozatra átirányítottak, az osztályo- zatlanul maradtak csoport­jainak van viszont legalább egy előnye. Az, hogy tud róluk az iskola, valahol már szerepelnek a nyilván­tartásban. Gyermekek egy le nem becsülhető nagysá­gú csapata ugyanis eltűnik a hatóságok, az iskola sze­me elől. Ök (szüleik) az örökös költözködők, a ro­konokhoz átadottak (meri a szülő bujkál például s börtönbehívó elől), vágj éppen az elsőbe beíratn „elfelejtettek”, akikről az­után azt mondja a szülő majd megtanulja itthon, amit kell... Ilyen és hasonló okok miatt idegesítő, nyugtalaní­tó, amikor írásban és élő­szóban egyaránt, magánvé­lekedésként .vagy éppen magabiztos hivatalos minő­sítésként azzal találkozik az ember, hogy persze az idősek ... Akik valamikor nem tudtak tanulni,, per­sze, azok miatt bukkannak fel analfabéták, félanalfa­béták, néhány osztályon át- bultdácsoltak. Persze? A megyében az első osztályba beírt gyermekeknek a hat­hét százaléka már az első tanév végén — ahogyan azt a pedagógiai szaknyelv je­löli — lemarad . . .! Az oka ennek sokféle, de a lénye­ge egy: a gyermek nem mehet a második osztály­ba. S ez már kezdéskor fi­gyelmet követelő megcsap­panása a létszámnak, ho­lott majd a későbbiekben jönnek elő a bonyolult és súlyos okok, a többszörös hátrányos helyzettől egé­szen odáig, hogy az egyéb­ként jó körülmények kö­zött élő leányka, fiúcska úgy gondolja, neki nincsen kedve tanulni. És a szülő beletörődik ...! Kivételes eset? Ne gondoljuk. Peda­gógusok szomorú tapaszta­lata a kedve nincs gyer­mekek számának sokaso­dása. Véljünk akkor fölfedez­ni valami meglepőt abban a szemérmesen kezelt — és bizony, meglehetős ódzko­dással a hírlapírónak ren­delkezésére bocsátott — adatban, hogy a lakosság huszonnyolc százalékának nincsen meg a nyolc álta­lános osztályt elérő vég­zettsége és „persze” ennek a tábornak a java nem az idősekből, hanem az 1945 után iskolaérett korba jutottakból kerül ki! S emmiféle mentség nin­csen erre, holott sok­féle a magyarázat, az indok. Az oktatás alapfo­kán meg nem tetteket, el­mulasztottakat, gyatrán megvalósítottakat szinte le­hetetlen a későbbiekben pótolni, feledtetni, ellensú­lyozni. A megyében, a min­denki előtt ismeretes nagy összefogás ellenére is, még mindig ott tartunk, hogy például az iskolaépületek­nek több, mint az ötödét nem lehet felújítani, mert már olyan állapotban van... S ez parányi része csupán annak, a gondhegynek, ami jelzi: a képzett, kiművelt emberfők szükségességének hirdetése és kinevelésének tényleges környezete között lényeges a különbség. En­nek az eltérésnek az árát kamatos kamattal fizeti meg a termelésben és min­den másban a társadalom. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom