Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-24 / 225. szám
198:. SZEPTEMBER 21.* CSÜTÖRTÖK A beremendi példa Vesztese nincs, csak győztese Lehet vitatkozni azon, hogy mi fontos az életben és mi nem. A vélemények egyénenként és koronként is megoszlanak, mert egy j ember, egy család, egy társadalom életében időnként más és más 1 dolog kerül az érdeklődés homlokterébe- Az azonban ma már magától értetődőnek tekinthető (valóban annak tekinthető?), hogy az egészség nemzeti kincs. Miért jutottak eszembe ezek a gondolatok? Mert az utóbbi években egyre kevesebben élnek egészségesen, az anyagiak megszerzéséért folytatott küzdelem még azok idejét is felemészti, akik hajlandók leimének erőfeszítéseket tenni a mindennapos mozgásért. Körzetünkben mintegy hatvanezren élnek. Sajnos köny- nyen megszámolható, hányán kocognak, úsznak, teniszeznek, egyáltalán sportolnak. Most nem a fiatalokra gondolok, hanem például a harminc és ötven év közötti korosztályra. A problémát náluk érzem legsúlyosabbnak. És főként azoknál, akik életük első harmadában valamilyen módon kapcsolatba kerültek gólokkal, méterekkel, de később az esztendők szaporodtával elmaradtak a pályák környékéről. A terheléshez szokott szervezet nehezen viseli el a gyors változást. Súlyos a probléma e korosztály sosem sportolt tagjainál is, hiszen az említett időszak a család- és egzásztanciateÚjabb üzletek Megnyílt az első salátabár A város legújabb boltjában, a Dumtsa Jenő utcában a salátabár tulajdonosa, Fehérvárt Petemé a hűtőpultot rendezi. A város azon néhány száz négyzetméterén, ahová a turistaforgalom zöme koncentrálódik, szinte nincs épület, amelyben ne működne valamilyen bolt vagy vendéglő, bisztró, presszó. A Fő tér 13. alatt a közelmúltban nyitott meg a Kedves eszpresszó. Szépen felújított helyiségek, udvarias kiszolgálás és magas árak jellemzik. A tulajdonos, dr. Bodroginé Varga Zsuzsa azt mondja, hogy 6 a környező üzletekéhez alakította az árait Nem titkolja, hogy elsősorban a külföldi vendégekre számít. Ugyanebben az épületben nyílt meg a legújabb népművészeti bolt. Ezek számát is csak becsülni tudom. A tulajdonos Halász Lívia. Maga sem tudja, miért nyitott éppen háziipari boltot. Giccset nem szeretne tartani, de a zsűrizett termékek drágák. És sajnos, még a külföldi vendég is egyre inkább az olcsóbb árut keresi. Halász Lívia máris csalódott kissé. Koránt sincs olyan érdeklődés a boltja iránt, mint várta. Míg az említett két üzlet csak egy a sok közül, addig Fehérvári Rétemé salátabárja nemcsak a városban, hanem a körzetben is páriát ritkítja. A házaspárnak eddig is volt Budapesten illatszerboltja, hallották, hogy a háztartási bolt melletti épület eladó, s mivel szentendreiek, belevágtak a dologba. — Hogy miért éppen salátabárt nyitottunk — ízlelgeti a kérdést Fehérváriné. — Mert nem akartunk olyan boltot, amelyikkel a sokadikak lennénk a sorban. — Mivel a salátakészítéshez nem értettek, felvettek két hidegkonyhai szakácsot és két kisegítőt. A városi tanács illetékesei őket támogatták, mert úgy gondolták, hogy salátabárra szükség van. Presszóra, nép- művészeti boltra aligha, de nem szólhatnak bele, hogy a saját tulajdonú házban ki mit nyit. Az első hetek forgalma a tanácsiakat igazolja. A salátafélék iránt nagy az érdeklődés, a szentendreiek is betérnek néhány finom falat kedvéért. A tulajdonosok a nemrégen ottjárt francia csoport tagjainak dicséretét tartják legértékesebbnek. remtés legfontosabb periódusa. S most végre lássuk az eszmefuttatást elindító konkrét eseményt. Körzetünkben mindössze két öregfiúk labdarúgócsapat működik. A budakalászi és a po- mázi. Az utóbbi kétszeres Alkotmány kupagyőztes, az idén is döntős volt, a céljuk ebben az évbén a kiemelt osatályba kerülés. A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy ennek a gárdának kül- és belföldön legalább 10 településsel van rendszeres sportkapcsolata, ami azt. jelenti, hogy esztendőnként többször utazik és fogad barátokat a csapat. Az elmúlt hét végén jártak Bere- menden, az ottani öregfiúk meghívására. S a meglepetés itt érte a pomáziakat! Kiderült, hogy a Baranya megyei település labdarúgóinak harminc hazánkbeli gárdával van kapcsolata, rendszeresen utaznak és fogáéinak vendégeket. A csaknem négyezer lakosú, az ország legkorszerűbb cementgyárának otthont adó település szép sportközponttal büszkélkedhet, lakosainak nagy része a helyben szervezett különböző sportágaikban versenyszerűen részt vesz. S a dolgot közügynek tekintik. Pedig a beremendiek is nagyon sokat dolgoznak. A háztáji — főként a sertéstartás nagyságrendje — az idegennek is azonnal feltűnik. Hold- számra termesztik a sárgarépát, petrezselymet. A beremendi és a pomázi példa mutatja, hogy meg lehet szervezni a hasznos és egészséges időtöltést a középkorúnknak is. Szomorú persze, hogy szűkebb környezetünkben (és persze az országban) alig található hasonló, pozitív példa. A kemény és színvonalas meccsen egyébként a . beremendiek győztek 3-2-re. A lényeg azonban, az, hogy mintegy negyven Pest megyei ismerkedett három napig Baranyával. a családok együtt töltötték az időt, s október 9-én az ország déli részéből érkező vendégek lépnek pályára Po- mázon és barangolják be a Dunakanyart. Villanófény Hiábavaló erőfeszítéseket teszünk arra, hogy az élet történéseire szabályokat, rendeleteket hozzunk. Szeretnénk pontosan behatárolni, hogy mely esetekben ki a felelős a dolgok mederbe terelésére. Azonban a valóság roppant sokszínű, szerteágazó. No meg mi tagadás, a különböző hivatalok, vállalatok, illetékesek sem állnak mindig a helyzet magaslatán. Nemrégen például megírtam e hasábokon, hogy Elsik Tivadar Vasúti villasor 1. szám alatti lakos háza elé négy méter széles járdát építtetett a tanács. Azóta olvasónk ablakai alatt gépkocsik parkolnak, hajnaltól éjszakáig nagy a forgalom, szellőztetni sem tud. Az illetékeseknek a cikkben javasoltuk, tegyenek ki parkírozni tilos tábát, ám hiába. No és ki takarítsa a négy méter széles járdát az olajfeitok- tól. sártól? Ki szállítsa el a fáról letört óriási ágat? Idős olvasónk? Mert a tanácsrendelet kimondja, hogy mindenki köteles a háza előtti járdát tisztán tartani. Csakhogy ez már nem járda, hanem parkoló. És kinek a kötelessége a HÉV-állomás nyilvános illemhelye mögötti terület takarítása? A bokrok alatt rossz vödörtől hatalmas papirdobozig minden találkató. Az akácfára kitéve a tábla: panoráma autóbusz. Nevetséges. Ha nem áll- nék ott, nem hinném el, hogy a HÉV utolsó kocsijától húsz, a bevásárlóközponttól harminc, az elegáns büfétől tíz, az újságosbódétól öt méterre virít ez a csendélet. És kinek a kötelessége ugyanitt az aszfalt közepén levő csatornaszem melletti gödörnek a kijavítása? Lehetetlen, hogy ahol naponta ezrek mennek el, senki ne vette volna észre abokaíi- camot garantáló lyukat? Tegyük fel, hogy senki nem látta, senki nem jelezte. Ám mellette öt méterre áll egy hatalmas, kiszáradt nyárfa. Legalább öt esztendeje! Bármerre borul, bármerre zuhan egy ága, embert találhat el, Közvetlenül az aluljáró lépcsőjénél . árválkodik, az őstermelők szinte alatta árulnak, miszlikbe vághatja az újságosbódét, a parkoló kocsikat. Hát ezt sem látja senki? Vagy nincs rá illetékes? Vagy senki nem tudja kivágni? SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Ismét halálos baleset Mindig hibás valaki Ameddig 2 takaró ér Éppen nemrégiben gondolkodtam el azon, hogy milyen üdvös lenne, ha a városban és a környékén megoldódnának mindazon problémák, amelyekre a különböző írásokban az újságírók felhívják a figyelmet. Persze realista embernek tartva magam, jól tudom, hogy mindez csak vágy lehet, hiszen addig lehet nyújtózni, ameddig a takaró ér. Ám nem minden intézkedéshez, gond, baj megszüntetéséhez kell pénz. Sőt, ez utóbbiak vannak többségben. Teszem azt, aligha lehetetlen elkerülni, hogy az Óbuda Tsz által a pomázi út mentére telepített fácskákből évről évre alig fogan meg egy-kettő. Vagy aligha a végzet átka sújtja a szentendrei kenyérgyárat, amikor a túrótlan túróst kiszállítja. Vagy aligha törvény- szerű, hogy minden útbontás után árok alakuljon ki a burkolatban. És még folytathatnám a sort... Tehát ott hagytuk abba, hogy a gondok-bajok megszüntetése. főként mérséklése nem feltétlen anyagi kérdés. Itt van például a lupaszigeti kereszteződés ügye. Nekem is sokszor kijelentették már a közlekedési szakemberek* hogy a csomópont rosszul tervezett, veszélyes. Az évek során magam Is, sajnos, több halálos balesetet láttam e helyen. A közelmúltban ismét halálos baleset történt a kereszteződésben. S jön utána a többi is. Mindenki tudja ezt, mégsem csinál senki semmit. Persze a karambolnál min-1 dig hibás valakii ' De - rtem mindegy, hogy milyen okok miatt hibázott. A lupaszigeti csomópontban elég egészen picit tévedni, s az ember életébe kerülhet. Szóval nem vagyok naiv. A TIGAZ szentendrei főművezetősége felvételre keres műszaki főiskolai vagy középfokú műszaki végzettségű nyomáspréhásó műszaki eííenőrf, szakirányú végzettségű háióxafeiienőrf, részmunkaidős eifáró takarítót Jelentkezni lehet 7-től 15.20 óráig. Cím: Szentendre, Futó u. 2. Telefon: 10-032. Negyven év a pályán Nem titkolom: szeretek tanítani E lek Sándomé, a Központi Általános Iskola biológia—földrajz szakos tanára ez év tavaszán kapta meg a Gyermekekért Érdemérmet. Szeptember elsején pedig megkezdte a nyugdíjazása utáni negyedik tanévet. Jellemző mozzanat: a tanévnyitó ünnepségen az igazgató üdvözölte azt a két kollégát, aki vállalta, hogy a jól megérdemelt pihenő helyett kisegíti az intézményt és ismét munkába áll. Elek. Sándornéról nem szólt, őit annyira a központi iskola szerves részének tekintik, hogy a vezető is elfelejtette megemlíteni a nyugdíjas tanárok között. Könnyen lehet, hogy a tanítványok hosszú sora kapja fel a fejét az újságból, kérdezvén, ki az az Elek Sán- dorné? Nos, Vica néni. Ugye így már rendben van a dolog? Mert így hívták, hívják őt a gyerekek immár negyven esztendeje... Elek Sándorné gazdag és boldog pályafutása 1947-ben Sarkadon kezdődött, 1957-ben került Leányfalura, 1960-ban abba a tanáriba, amelyet má is otthonának tekint. A négy évtized alatt tanított dolgozók technikumában, esti iskolában, szakmunkás- képzőben, öt évig igazgatóhelyettesként, fél életen át szak- szervezeti aktívaként dolgozott. Nevetve mondja, hogy polgári iskolában tanult, különbözeti után érettségizett, elvégezte a tanítóképzőt, majd a főiskolát, a marxista—leninista esti egyetemet, az ösz- szes létező szakmai tanfolyamot. Annyi reformot ért meg, hogy nehezen tudná összeszáElek Sándorné, a Központi Általános Iskola tanára, a Gyermekekért Érdemérem kitüntetettje molni. Ebben az egész színes kavalkádban két állandó elem találtatik: a gyerek és a pedagógus. S a lényeg ez. — Ha már itt tartunk: milyen vezérlő elvek szerint tanít Elek Sándorné? — Azt tanultam, s ezt tartom is, hogy a gyerek azért ül oda elém, hogy megtanítsam valamire. Ez kötelező. Nincs jogom elrabolni az idejét. Ebből következik, hogy szigorúnak. de igazságosnak kell lennem. Jó az, ha a gyerek tudja, miért mi jár. A pedagógus egyszerűen nem teheti meg, hogy megmásítja a szavát. Ha ígérek valamit, azt mindenképpen teljesítem. A következetesség nehéz dolog. A felnőttnek is nevelnie kell rá magát. Azt nem mondhatom, hogy minden órára készülök. De a tudásom igyekszem frissen tartani. A biológiában és a földrajzban különösen nehéz lépést tartani a fejlődéssel. Az új tankönyvek alapos tanulmányozása nélkül lehetetlen tanítani. Enélkül az ember olyat is említene, kérdezne, amiről a gyerek nem tudhat. — Véleménye szerint mi volna a feladata az általános iskolának? — Megtanítani a gyerekeket írni, olvasni, számolni. Ezzel szemben magasak a követelmények, a gyengék — s ők vannak jóval többen — nem bírják az iramot. Ezért gyűlölik meg az iskolát. Én elhiszem, hogy az utóbbi évtizedben sok minden változott. A gyermekek képessége viszont nem. Nem csoda tehát, hogy a felső tagozaton sok a gyenge, középiskolában a bukott tanuló. Az ok: hetedik, nyolcadik osztályban alig tudnak olvasni, írni, számolni. S a magam részéről nem értek egyet az augusztus végi össznépi sajnálkozással: szegény gyerekeknek ismét iskolába kell menni. Nem az a kötelességük? Elek Sándorné erős egyéniség. Az óráján nincs lazítás, fegyelmezetlenség. A tanítványai éppen ezért nagyon szeretik Tanárokat, orvosokat, mérnököket, geológust, olimpiai bajnokot indított már az életbe. Nem is gondol rá. hogy abbahagyja a tanítást. Én nem titkolom, hogy szeretek tanítani — mondja. A z egészsége kitűnő, amíg hívják, amíg szükség van rá, a katedrán kíván maradni. Azok miatt, akiknek tanításáért, neveléséért a kitüntetést kapta. A gyermekekért... Tudom, hogy tíz éven át írhatnám a cikkeimet, mégsem történne semmi, a csomópontot nem építenék át. Még abban sem bízom, hogy lámpát tesznek oda. Sokba kerül. De tegyenek már valamit a szakemberek, akiknek jobban kell tudni nálamnál, hogy milyen megoldások lehetnek! Azért mint laikus, hadd tegyek én is javaslatot! Állítsanak fel megfelelő távolságban mindkét oldalon nagyméretű táblát, megrázó szöveggel. Van erre példa Pest megyében Cegléd térségében. Hallottam, hogy ott lényegesen csökkent a súlyos balesetek száma a tábla felállítása óta. Ám, ha a szakemberek jobbat tudnak, én máris elfelejtem az ötletemet. Csak történjen már valami kísérlet eny- nyi haláleset után. Mert meggyőződésem, hogy ezek a tragédiák sem törvényszerűek. Gazdára vár az alma Ki szedi le? ... Az esztendő eddig eltelt szar kaszában sem volt hiány érdeklődőkből a Pomázi Munka- terápiás Intézetben. No, nem kezelésre jelentkeztek sokan, hanem a Szedd magad akció keretében keresték fel a gyümölcsösöket Bede Fazekas Lehel, az intézmény mezőgazdasági ágazatvezetője pontos kimutatással rendelkezik. Eszerint meggyből és cseresznyéből az idén 130, kajsziból 380, őszibarackból 185, körtéből eddig 50, szilvából 15 tonnát szüreteltek le az alkalmi munkások. Az alma szedése az elmúlt hét végén kezdődött. Mintegy 1500 tonna vár vevőre. Azóta mintegy 400 mázsát vittek el. A munka dandárja még hátra van. A kilónkénti ár most is 8 forint lesz, később a maradékot olcsóbban adják. Az intézet vezetői szerint változatlanul a legkedvezőbb a Szedd magad! Egyszerűen nem lenne munkaerejük a szürethez. Pedig tesznek erőfeszítéseket, hiszen ezekben a napokban is közép- és főiskolások dolgoznak a gyümölcsösökben. Szilvát szednek, mert azután kevésbé érdeklődnek a Szedd magad mozgalom tagjai. A gyümölcsöst mi is bejártuk. Valóban rengeteg alma vár gazdára. Viszont ezen a kis forgalmú napon is elég sokan foglalkoztak az intézet dolgozói közül az alma körüli adminisztrációval, méréssel. Ha az enyém volna a tábla. ők is szüretelnének a szabad idejükben... Pályázat. A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár által meghirdetett pályázaton egy-egy településre vonatkozó történeti bibliográfiával, eseménynaptárral, vagy ottani neves személyre vonatkozó bibliográfiával lehet jelentkezni A pályamunkák beküldési határideje ez év december 15. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős! Ágnes J
