Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-22 / 223. szám

nagykőrösi A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 819. SZÁM 1987. SZEPTEMBER 23., KEDD Hé, haver, gyere már ide! Ment a munka, ment serényen Hogyan lehet háromhónapnyi időt nyerni? A Dalmady Győző utcai általános iskola az idén rend­kívül komoly felújításon, majd bővítésen megy keresz­tül. A mintegy négymillió fo­rint értékű, két tanteremmel való bővítés átadásának ha­tárideje gyorsan közeleg. Igaz, a nagy munkával de­cember 31-re kellett volna el­készülni, ám — ha mindeh igaz — szeptember végétől a tanulók birtokukba vehetik az elkészült létesítményeket. Meglehet, örvendezni is le­hetne az előre hozott határ­idő miatt, de az sem kizárt, mások az építőipar kiszámít­hatatlanságáról elmélkedné­nek inkább, mondván: mi­lyen lehet az a vállalás, mennyire komoly, amin há­rom hónapot lehet spórolni. A morfondírozókat hagyjuk magukra, s az utóbbi két he­tet kövessük nyomon. Az úgy kezdődött, hogy rá­jöttek, jó, jó, persze hogy jó a bővítés, de még nagyobb is lehetne a megvalósuló fej­lesztés. Igen ám, de a költ­ségvetés komoly dolog, azt túllépni nem ildomos. Annál is inkább, mert nincs aki ki­fizesse a menet közben fel­merült újabb igények meg­valósítását. Nincs is ennyi pénz Pedig végeredményben nem túl nagy dolgot vett a fejébe a Szépéné Nagy Enikő igaz­gató vezette tantestület. Az átlagnál is nagyobb mozgás­igényű gyerekeknek szüksé­gük lenne egy tornateremre. Ébredjünk fel persze, ennyi pénz a világon sincs. De leg­alább száraz udvaruk lenne a tanulóknak, gondolkodtak to­vább, s elhatározták: az ud­var felét lebetonozzák. Igen ám, de még az anyagra sem kaptak pénzt a költségvetés­ből. S itt a vége — gondol­ták. Ekkor jelent meg a színen a városi KISZ-bizottság Ré- dai András vezette stábja. Mi kell a betonozáshoz? Kezdjük a sóderrel. Telefon ide, beszélgetés azzal, s a Volán Tömegáru Bányászati Fuvarozási Vállalat hatalmas teherautói már hordták is a jó minőségű anyagot, csak a sóder árát kellett kifizetni. Akár a mesében. A valóságban mindez nem volt ilyen egy­szerű, ugyanis a vasúti va- gonnyi autó nem babakocsi, hogy zsebkendőnyi helyen forgolódjon. így a hátsó bejá­rat már néhány sorral felra­kott kerítését le kellett bon tani. Mondták is az Építő­ipari Kisszövetkezet emberei, itt az ok, ha mégsem lenné­nek kész időre. A gamesz is felajánlotta segítségét, mond ván, az autómonstrumok vi­gyék a terhüket hozzájuk, s majd ők, amikor kell, Ifák- kal behordják . .. Felmordult a betonkeverő A nagyobb gondot a cement okozta. Hatvanmázsányi — százhúsz zsák ám az! — nem akasztható csak úgy le a fal ról. Ám a KISZ nem ijedt meg saját árnyékától, s el­kezdte a gyűjtést. A kis Tüzép, Baranyi Tibor vezetésével az első szóra tíz mázsát ajánlott fel, a nagy Tüzép öt mázsát küldött. A Mészáros János Termelőszö­vetkezet húsz mázsával járult hozzá a cél megvalósításához, s ugyanennyit küldött a hely­színre a DUTÉP Vállalat is. ötvenöt mázsa cement, mind ott várta a szombat reggelt! És akkor már csak embe­rek kellettek. A Volán fiatal­jai ajánlkoztak, L ócska László vezetése mellett — ám többen cserben hagyták titká­rukat. De ne azzal törődjünk, aki nem ment el, dicsérjük azokat, akik állták szavukat. A betonkeverők mellett Rádai András városi KISZ-titkár kapitánykodott, a lapátosok között Dajka Józsefet, a po­litikai munkatársat, meg Var­ró Józsefet találhattuk. Lócs- ka László a másik gépet ke­zelte, s talicskázott, lehúzott, lapátolt Molnár Attila tanár, rajta kívül Védfy Ottó, Gál János, Ivkovity Ferenc, Raf- fael István, Péczeli Ferenc, Hupka Pál, A tanítványok közül Lázár Ferenc, Nagy Gáspár, majd délután Pupor- ka György jeleskedett. Szóval, szombaton reggel hat órakor íelmordultak az éhes betonkeverők, a lapátok meg fényesedni a nedves só- tíerhalomba merültek. S ment a munka, ment serényen az udvar azon sarkában, amelyet a brigád felvállalt. A tanerők sem tétlenkedtek, kaiákamun- kához illően hordták a bort, csak módjával persze, készí­tették a reggelit, főzték az ebédet. És dolgoztak, dolgozgatok a másik sarokban az Építő­ipari Kisszövetkezet emberei is. Délelőtt 10 órára teljes két sor kerítéssel készültek el, s Üdítővel koccintanak Aki megtiltja a vendégének a ’dohányzást, és bor helyett narancsitallal kínálgatja, az nem sokra viszi a szakmában, tartják a vendéglátóiparban, Bielik Ágnesnek más a véle­ménye. Szerinte egy tiszta- levegőjű bisztró még akkor is vonzóbb, ha az itallapon csak üdítők szerepelnek. Nincs is olyan vendége, aki megsértőd­nék e fogadtatás miatt, sőt örültek a néhány hete a Kos­suth Lajos utcában megnyílt büfének, amely a füst-, és szeszmentes vendéglátó egysé­gek sorát gyarapította. Ottjár- tunkkor túrós palacsinta és hot-dog volt uzsonnára a me­nü, hozzá gyöngyöző márkát szolgált fel fiatal vendégei­nek az üzlet vezetője. (Ké­pünkön) (Varga Irén felvétele) már. készültek is a harmadik sorra. Nem fognak ők meg­ijedni egy vacak húszméteres kerítéstől, látszott rajtuk, ahogy támasztották a lapát­nyeleket, meg a saját ha- barcskeverőjüket. Igaz, ami igaz, hétfő reggelre már tel­jes 16 sornyi volt a helyén ... A fiúk a betonkeverők mellett igencsak kínlódtak Alighogy megkeverték az anyagot, elhajították a lapá­tot, nekiveselkedtek a talics­kának, eltolták a tetthelyre, s rohantak vissza. A már emlegetett nagy hírű társaság szinte kárörömmel nézte a nagy igyekezetei, s mintegy saját példáján mutatta; las­san járj, tovább érsz! (Vagy: tovább élsz?) Borízű hangon A KISZ-brigád mellől san­dán lestem a szakbrigádot. Mikor megyek haza, egyikő­jük megszólít. — Hé, haver, gyere már ide! Ki vagy te, hogy firkúl- gatsz? Illedelmesen válaszoltam a borízű hang gazdájának. Fej­csóválva hallgatta. Kiokosí­tott: — Az az udvar, látod, ahol betonoznak, ahhoz nekünk semmi közünk. Rólunk meg ne firkálj, érted, ugye? — Persze — iriondtam. — Kár lenne a ceruzáért... De aztán mégis meggondol­tam magam. Ballal Ottó Mozi A nagyteremben: A feara- tézó Kobra. Előadás 6 órakor. Szerelem első vérig. Színes magyar film, 8 órakor. A stúdióteremben: A Sao- lin-templom szent köntöse. Színes kínai kalandfilm, fél 6-kor. A kertmoziban: A karatézö Kobra. Előadás 20.3C-kor. Nem jeltelen Idős korban nagy gond­ja az egyedülálló ember­nek, vajon hol lesz — lesz-e? — végső nyugvó­helye. Nem kis gond ez, azok tudják ezt a leg­inkább, akik napi munká­juk, tevékenységük során többször találták már szembe magukat e gyötrő, kimondott félelemmel. E szomorú sorsú embe­rek eltemetését a tanács vállalta magára, ám a sí­rok díszessége bizony alat­ta maradt a módosabb, te­hetősebb családokéinak, amin nem is kell csodál­kozni. Ez a helyzet változott meg egy csapásra! A családi iroda felkéré­sére Huber István kőfara­gó készítette el azt a sírt, ami a magányos halottaké. A társadalmi szertartások után kőbe vésve maradnak a nevek, s biztos, hogy akad majd virág is az emlékhelyre. Dicsérjük az ötletet, a mestert, aki tár­sadalmi munkában végezte a dolgát, s nyugtassuk meg egyben magányos idő­seinket is, nem jeltelen sír­ban kapnak majd helyet. B. O. Kiállítás A népmesék rokonai „Nem az a nagy, ha valaki ez vagy az, hanem az, ha ön­maga.” E Kierkegaurdtól szár­mazó idézettel vértezte fel magát Kaimárné Horóczi Mar­git, amikor — még tanárként — képek festésébe kezdett. Nagykőrösi kiállítását szemlél­ve megállapíthatjuk, hű ma­radt vállalásához. A választott idézet egyéb­iránt több fogódzót is ad. Egy­felől elveti a példaképek, mesterek követését, amit úgy is értékelhetünk, hogy felül­emelkedhetünk a hagyományo­kon, mintegy átbocsátva azo­kat személyiségünk szűrőjén. Másfelől erőt adó kijelentés abban az értelemben is, hogy nagyon magas mércét állít a művész elé: tudniillik saját magának meghaladását. Ez pedig mindig egészséges elé­gedetlenség forrása is, tehát mindig újabb művek alkotá­sára ösztönöz. Kaimárné Horóczi Margit munkái szinte semmivel sem, mégis, oly sok mindennel ro­Danke, egészségedre Jól látható helyeken táblák jelzik a gyalogosforgalom irá­nyát. Hatalmas az autóáradat, így a rend őreinek jelenléte igen fontos, több szempontból is. Bizony akadnak néhányan, akik nem törődve a veszéllyel, az autók között bujkálva igyekeznek a túloldalra. Elég a rendőrnek másfelé figyel­nie, máris lesz olyan, aki meg­gondolatlanul a forgalom árjá­ba veti magát. Furcsák az emberek, néha pár méter elő­nyért inkább kockára teszik saját biztonságukat. íg^ tett egy igen jól öltö­zött középkorú férfi is. Sípszó, kiáltás: „Kérem, menjen csak vissza a járdára, az átkelő­helyen kell átmennie.” A gya­logos taktikázik az autók kö­zött, semmi jelét nem mutat­ja visszatérési szándékának. A rendőr arca megkeménye­dik, tábláját felemelve utána­lép a renitenskedőnek és né­mi eréllyel visszairányítja a járdára, „önnek beszélek, ké­rem” — mondja a rendőr — már egy árnyalattal éleseb­ben. Határozott mozdulattal elővett jegyzettömbjében vész­jóslóan surrognak a lapok. „Kérem a személyi igazolvá­nyát!” A „bűnös” rázza a fe­jét, arcán érdeklődés és értet­lenség furcsa kifejezése van. Nehezen kapcsol, majd elő­veszi az útlevelét, amit az alábbi szöveggel nyújt át: „Ich bin von Graz, nem be­szélni mádjár*’. A rendőr ma­gatartása azonnal megválto­zik, „ kezét sapkájához emeli és tessékeli a külföldi ven­déget kezével is mutatva az irányt. Barátságos nézése, se­gítőkészsége a vendégnek szól, aki már nem vétkes, csak fi­gyelmetlen egy számára ide­gen városban. A külföldi kezet fog vele, mindketten mosolyognak. Dan­ke, danke, mondja az idegen, többször is, saját anyanyelvén kifejezve a köszönömöt. Míg rázzák egymás kezét, arcán erős összpontosítás figyelhe­tő meg, ami lassan ismét mo­sollyá alakul. „Egészségedre” hallatja diadalmasan, abban a hitben talán, hogy mégis­csak kivágott egy magyar köszönömöt is. Utóbbit talán annyit hallhatta, hogy méltán feltételezhette, mi így köszö­nünk ... Sz. J. koníthatók. Ez csak látszó­lagos ellentmondás, amit a képek előtt álldogálva, rá­csodálkozva azonnal felold­hatunk magunkban. A képek a népmesék roko­nai, magukban hordják a gyermekkor naivitását, csodál­kozó őszinteségét, formai tisztaságát, s a játékba bele­feledkező gyermek bravúros megoldásait, szárnyalását. A képek tiszta álmainkat mutatják, azt a pillanatot is, amikor éppen elszakadunk föl­di kötöttségeinktől, de még nem tudunk igazán, teljesen felszabadultan repülni. Vala­mi, a mindennapi élet gra­vitációja talán, vissza-vissza- húzza az embert, ami emberi lépteket ad mégis e tündén világnak. A képek a gyermekkor tör­ténéseit hordozzák, a nagy­mamák sokatmondó, mégis ki­mondatlanul maradó böl­csességét, kékfestő szok­nyájuk, kendőjük génekbe ivódó egyszerű formáját. A képek a legrafináltabb számítógépes művészetnek is rokonai, hiszen a kiírók által készített komputergráfiák mesteri (programozói!) megol­dásait az ecsettel pöttyentett alkotásokon is tanulmányoz­hatjuk. S a képek leginkább embe­riek abban az értelemben, hogy csak az ember sajátja a művészet, továbblépve, az ön­törvényű művészet. Időnként lehet hallani olyan hangokat is. hogy minden ember mű­vész, mindenki különb min­den másiknál ebben vagy ab­ban. Kaimárné Horóczi Mar­git egyéniségét, saját lelkének rezdüléseit kénekbe fogalmaz­ta, festményekké alakította. Akinek kedve, támad rá, az Arany János Művelődési Köz­pont kiállítótermét keresse fel megnézni az alkotásokat; október 4-éig tekinthető meg a képsereg. — It Videofilm Erie néniről Dezső Kázmérnak, Nagykő­rös egykori híres polgármes­terének feleségét: Miskolczy Erzsébetet, Erle nénit, aki hosszú ideig az Arany János Gimnázium tudományos könyvtárának vezetője volt, s aki olyan jellegzetes alakja még ma is városunknak, nem kell nagyon bemutatni Nagy­kőrös lakóinak. Most azonban mégis el­mondjuk, hogy hónappal ez­előtt videofilm készült róla. Ebben a filmben Dezső Káz- mérné elmeséli élete történe­tét, pontosabban életének azon mozzanatait, amelyek a nyit vánosságra is tartozhatnak. Milyen események ezek? Nagy János vidéki ifjúsági bajnok Egy időben két, nagyobb je­lentőségű sporteseményen sze­repeltek a Nk. Kgy. Kinizsi SE birkózói. Városunkban, a Toldi Élel­miszeripari Szakközépiskolá­ban rendezték az országos II. osztályú felnőtt kötöttfogású egyéni bajnokságot, amely az egykori neves és népszerű kö­rösi edző tiszteletére Miskey Árpád-emlékverseny is volt egyben. Mintegy harminc egyesület 98 képviselője két szőnyegen hat óra hosszat ve­télkedett a jó kis viadalon, zömmel színvonalas összecsa­pásokkal, sportszerű légkör­ben. A Kinizsit, ketten képvisel­ték, s másik két körösi szár­mazású fiú honvéd egyesüle­tek színeiben szerepelt. Szuda Zoltán az egy héttel ezelőtti szabadfogású bajnoki cím után ezúttal is kitett magáért. Most a 90 kilogrammosok hat­fős mezőnyében — kötöttfo­gásban — kétszer győzött, majd a döntő összecsapáson ellenfele 3:t-re vezetett, ez­után csak ennek tartására tö­rekedett. amit a bírók nem büntettek és a körösi fiú vé­gül második lett. 62 kilo­grammban (9-en voltak) Ko­vács József igyekezett, de el- enfeíei jobbnak bizonyultak. A Miskey-vándordíjat a csapatversenyben győztes Hon­véd Szondi SE (Székesfehér­vár) védi egy évig, 2. a Sze­gedi Vasutas, 3—4. a Bp. Honvéd és a Pécsi MSC lett, holtversenyben ★ Kaposvár volt a színhelye a vidéki ifjúsági egyéni sza­badfogású bajnokságnak, ame­lyen köze! százan versenyez­tek. A Kinizsit négyen képvi­selték. s mindannyian tovább­jutottak az országos döntőbe. 54 kg-ban (12 induló közül) a kirobbanó formában levő Nagy János bajnokságot nyert és hét minősítési pontot is szerzett, (Edzői: Sárost Béla és Sárost Tibor). 4. Takács János — végig esélye volt a döntőbe jutásra is, három minősítési pontot ért el. A legerősebb mezőnyben: a 63 kg-osok kö­zött (22-en voltak) Törőcsik Zoltán jól helytállt, öt győze- zelemmel és két vereséggel, két minősítési ponttal ötödik lett. 74 kg-ban (12 fő): Paros György ötödik lett, s két minő­sítő pontot kapott. KETTŐS VERESÉG A megyei férfi II. osztályú kézilabda-bajnokságban ' — idegenben — kettős mérkőzés­re került sor. Mogyoródi KSK—Nagykörö sí Konzervgyár Kinizsi 28-24 (12-8). Körösiek: Szondy — Mocsai (1). Budai (11), Mátrai (4), Rónaszéki (2), Kerny (6) Simon; csere: Eszes — Nagy­szombati. A rangadóra nem utazott el a Kinizsi minden játékosa, s ezért újoncot is avatott a felnőttcsapat, csere- játékosként. A konzervesek hullámzó teljesítményt nyúj­tottak: időnként nagyszerűen védekeztek és támadtak, majd visszaestek, amit az egyébként is nagyon jól játszó vendéglá­tók rendre kihasználtak. Mogyoródi KSK ifi—Nagy­kőrösi Konzervgyár Kinizsi ifi 28-20 (12-9). A fiatalabb körösiek az első játékrészben jól helytálltak, szünet után a nagyon párás levegőben az el­lenfél pontosabban dobott ka­pura Góldobók; Gönczöl (8), Rácz (5), Marjai (3), Magyar (2), Papp és Kovács S. (1-1). KEDDI SPORTMŰSOR Kézilabda. Kinizsi sportte­lep, 15 óra: Nk. Toldi—Aszó­di Gimnázium megyei diák fiú IV. korcsoportos (közép- iskolás I—II; évfolyamos) baj­noki mérkőzés. Kosárlabda. Paks: Atom­erőmű—Nk. Kgy. Kinizsi, fér­fi és női barátságos mérkőzés. Olyan dolgok, hogy példám első házassága révén a sógor­nője volt Móricz Zsigmond­iak, vagy hogy legjobb ba­rátnője volt Csinszkának, Ady Endre feleségének, s együtt olvasta vele Adynak hozzá írt leveleit. A videofilmből azt is megtudjuk, milyen ember volt szerinte Babits Mihály. vagy hogy milyen volt az élet Móricz leányfalui villájában ha ott irodalmárok, festők, szobrászok összegyűltek. A videofilm azt is elmond­ja, hogyan szervezte meg De­zső Kázmérné, akkor még Miskolczy Erzsébet az első magyar rézkarcműhelyt, s hogy többek közt hogyan tá­mogatta, egyengette Derko- vits Gyula művész páiyakez dósét. Dezső Kázmérné, aki köz­tünk él Nagykőrösön, sokáig hallgatott ezekről az emlékei­ről. Most azonban végre nyil­vánosságra hozza őket. Nagy nyereség ’ ez a városnak, de meg merem kockáztatni: az ország irodalmat szerető kö­zönségének is. A videofilmét, amelyet Kiss Zsolt diplomamunkájaként ké szítéit el, szeptember 23-án, délután 5 órakor mutatják be a gimnázium dísztermében Ott, abban az épületben, ahol Dezső Kázmérné Hollandiá­ban tanult tudományos mód­szerekkel rendezte újjá az iskola könyvtárát. A vetítés nyilvános és díj­talan. Mi ndazok, akik ismerik De­zső Kázmémét, eljöhetnek, és bizonnyal szép élményben lesz részük. Tóth Tibor Köszönetnyilvánítás. Hálás sziv- vei mondunk köszönetét mind­azoknak a rokonoknak, jó szom­szédoknak, ismerősöknek, akik drága Jó édesanyánk, nagyanyánk özv. Szatmári Lászlóm; szííl,: Kustár Julianna temetésén részt vettek, sírjára virágot helyeztek, valamint táviratban együttérzésü­ket fejezték ki. Külön köszönetét mondunk dr. Bodnár Ferenc kör­zeti kezelőorvosának. A gyászold család. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom