Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

1987. SZEPTEMBER 21., HÉTFŐ ^fáiop 5 Minél később, annál drágább Munka után járnak az útépítők A Pest Megyei Üt- és Híd­építő Vállalat szentendrei üzemegységéhez Jókora terű let tartozik. Az északi rész bői Vámosmi kólától Gödöl­lőig, a nyugatiból Zsámbéktól Törökbálintig felelnek az utak. hidak állapotáért. Budaörs vá­rosát is hozzájuk osztották. Mindenki tudja, hogy a ha­sonló profilú vállalatok ma­napság nehezen tartják fönn magukat. Azért, mert kevés a megrendelés, a tanácsok el­szegényedtek, az útjavításra alig jut pénz. Most Huszti István, a szent­endrei üzemegység építésveze­tője foglalja össze, miért okoz gondot a tervteijesités, a meg­rendelések csökkenésén kí­vül: — Minden esztendőben igen későn tudunk munkához lát­ni. Sajnos nem a késői tava- szodás zavar, hanem az, hogy a tanácsokhoz a pénz későn jut el. Ebben az elosztási me­chanizmusban csak a máso­dik negyedév végén tisztázó­dik. mit építtethetnek a taná­csok és mit nem. Így aztán az első félévben a kapacitá­saink nincsenek kihasználva, a harmadik negyedben min­den erőnket megfeszítve dol­gozunk, a negyedikben már gyakran közbeszól a tél, A csökkent megrendeléseken túl rontja még az esélyeinket az is, hogy az utóbbi időben szá­mos tsz-melléküzemág jött létre, ezek egy része útépítés­sel is foglalkozik, a tanácsok költségvetési üzemei szintén belevágnak ebbe a munkába. A rezsijük kisebb a mienké- nél, kétségtelen, hogy olcsób­ban dolgoznak. Míg tehát ed­dig a megyében a tanácsi utak építésével a vállalatunkat bíz­ták meg, most a kevesebb fel­adaton osztozunk más cégek­kel,, A Ijelygetef,» s^yo^bítja, hogy, nekünk- kizárólag útépí­tésből kell megélni, máshon­nan bevételhez nem jutunk Régebben az árbevételi ter­vünket néhány nagyobb meg­bízás teljesítésével teljesíteni tudtuk. 1987-ben eddig 50 he­lyen. dolgoztunk, az év végéig ez a szám 70—80-ra fog rúg­ni, El lehet képzelni, hogy az elaprózottság mennyi plusz- energiát emészt fel. A két­millió forintos munkához épp­úgy kell felmérni, tervet ké­szíteni. árajánlatot adni, tár­gyalásra járni, mint az 50 mil­lió forintoshoz. A gépeink mozgatása szintén sokba ke­rül. — S ilyen körülmények kö­zött hogyan fogják teljesíteni az 53 millió forintos árbevé­teli tervet? — Valamennyi műszaki dol­gozó járja a területet, kutat­ja a munkalehetőségeket. Je­lenleg a Budapesti Közlekedé­si Vállalatnál, Solymáron a Pemüben és Zsámbélcon dol­gozunk. Igyekszünk több be­tont és aszfaltot eladni ma­gánszemélyeknek. A kéve­tőink így is csökkentett ka­pacitással működnek. Nem­csak az útépítést vállaljuk el. hanem a csatornázást is. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthe­tem, hogy az árbevételi ter­vet hozni fogjuk ebben az év­ben. Igaz, az előző eszten­dőkhöz képest többszörös erő­feszítéssel. — Miben bízhatnak az Üt­és Hídépítő Vállalathoz ha­sonló cégek? Hiszen jelenleg remény sincs arra, hogy a jö­vőben több pénz jut út- és hídépítésre. — A bizakodásunknak ob­jektív okai vannak. Egysze­rűen lehetetlen tovább hanya­golni az útjavításokat, felújí­tásokat, mert a késedelmeske­dés hatványozottan növeli a költségeket. Vegyük a szent­endrei példát! Húsz év óta a körzet útjainak 90 százalékát mi építettük. Tisztában va­gyok, tehát az állapotukkal. Közöttük található olyan, amelynek padkájáról azóta még a gazt sem vágta le sen­ki. Ha rövid időn belül a ko­póréteget ezekep nem pótol­ják, a javítás a jelenleginek öt-hatszorosába fog kerülni. Nagyon rossz például a Ma- thiász utca, a Barackos út, a Pannónia-telep összes útja. a Vasvári-lakótelephez vezető út. De éppen ilyen szomorú a helyzet a hozzánk tartozó egyéb településeken is. Néhány gondolat még az | építésvezetőtől hallottakhoz. A megye településein szinte ál­landóan fektetnek valamilyen közművezetéket. Felbontják az aszfaltot, vissza úgy teme­tik az árkot, hogy néhány hó­nap múlva megsüllyed az új burkolat, lényegesen romlik az út minősége Ezt hozzáté­ve a természetes kopáshoz, megtoldva a fagyok rombolá­sával, megállapíthatjuk, hogy valóban gyors intézkedésekre van szükség. Az egyik oldalon található a jól gépesített vál­lalat. a másikon a rossz utak Azt hiszem, hogy elkerülhetet­len lesz a tanácsok számára az utak javításának előbbre soro­lása. V. M. A helybéliekre is gondolnak Zsámbék és az idegenforgalom —• Tegyük fel, hogy idegen vagyok, nem ismerem Zsám- békot — állítok be a nagy­községi tanács elnökéhez. — Mit tudna ajánlani? Mit lát­hatok, mit csinálhatok itt reg­geltől esti g, ezen, az idegen - forgalom által igazán még föl nem fedezett településen? Zínfc Imre sorolni kezdi a látnivalókat, a különféle prog­ramokat. Nem feledkezik mes a szórakozóhelyekről, ven­déglőkről. s a helyi kuriozitá­sokról sem. Sok a tennivaló — Elég lesz erre egy nap? — Nem, erre legalább kettő kell — állítja határozottan vendéglátóm. Társadalmi munkában Fáradságot nem kímélve Köszönőlevelet kapott nem­rég szerkesztőségünk, mely­nek feladója a Dunavarsány Nagyközségi Közös Tanács vb-titkái«; Vöbös BőnjáMibné volt. A levél köszönetét mon­dott mindazoknak, akik fá­radtságot nem ismerve sza­badidejüket feláldozva dolgoz­tak azért, hogy a délegyházi általános iskolában időben megkezdődhessen a tanítás. összesen mintegy 80—90 ember dolgozott, munkájuk értéke megközelítőleg 350 ezei forint volt. A düledező kerí­tés új formájában csillogva, a tantermek frissen festve fo­gadták a tanévnyitóra érkező diákokat, szülőket, pedagógu­sokat. Az iskola igazgatója itt mondott köszönetét a szü­lőknek és a felújításban segí­tő helyi vállalatoknak mun­kájukért. Képünkön: kémiaóra az egyik felújított tanteremben. Csécsei Zoltán felvétele Megfogadom a tanácsát, de mielőtt útnak indulnék, még megkérdezem mennyiben mó­dosítja itt az idegenforgalom a közművelődést? — Nagyon sokban. Itt nyá­ron sokkal több a feladat, mint télen. Igaz. ilyenkor nincsenek szakkörök, klubok, bérletes előadások, viszont előtérbe kerülnek, sokasodnak azok a rendezvények, amiket elsősor­ban az idelátogató bel- és külföldi vendégeknek rende­zünk, szervezünk. Természete­sen mindenkor számítunk a helybeliek érdeklődésere is Nyáron, pontosabban kora nyáron elég sok egyéb ren­dezvényünk, konferenciánk is van. Idén például Zsámbék adott otthont a nemzetközi néptánccsoportnak, a régésze­ti tábor lakóinak, a család- pedagógiai továbbképzés részt­vevőinek és az orvoskonfe­renciának. A nyári programok összeállításánál egyfajta rend­szerességre törekszünk. Ennek a jegyében rendeztük meg immár ötödik alkalommal a zsámbéki szombatokat. A romtemplom méltóság- teljesen uralja a teret a falu felett, őrt áll, mint a mesé­ben a legbátrabb vitézek. A simogató őszi napfényben utamat a hegyoldalnak ve­szem. De nem sikerül a rom­templom közelébe jutnom, kerítés veszi körül a terüle­tet. — Ne is próbálkozzon — int a távolból egy férfi. — Mától kezdve egészen tavaszig le­zárják a területet, mert élet- veszélyes. Közben kerékpá­ron egy kék munkaruhába öl­tözött férfi érkezik. Nagyokat hümmög. Kérdésemre, hogy elégedett-e a falu fejlődésé­vel a következő feleletet ad­ja: — Ez a falu idegenforgalmi szempontból nagyon jelentős, ezért a műemlékek megóvása hatalmas összegeket elvisz — mondja Pencz Adorján szob­rász. — Alig jut pénz a falu egyéb létesítményeinek a fej­lesztésére. Nézze meg csak a járdákat, milyen rossz álla­potban vannak! Különösen neuralgikus pontja a falunak a gázpalack-cseretelep környé­ke. Kisebb csapadék esetén már térdig tocsogunk a víz­ben. Az utak állapotára pa­naszkodik a Vegyesipari Szö­vetkezet két dolgozója. Szabó Ferencné és Koszta Istvánná is. — Fizetjük a településfej­lesztési hozzájárulást — így Kovácsné —, de féltjük gye­rekeinket kiengedni az utcá­ra. mert nagy az autóforga­lom, a járdát pedig alig le­het megkülönböztetni az út­testtől. A társközségek is Nem hagy nyugodni a hely­beliek észrevétele. Utam a pártbizottságra vezet. Itt Si­monná Földi Júlianna, az MSZMP nagyközségi bizottsá­gának titkára fogad. — Még 1982-ben született egy lyan párthatározat — ad felvilágosítást —, amely­nek értelmében meg kell ala­pozni a nagyközség tudomá­nyos, idegenforgalmi és kultu­rális fejlesztését. A határozat célja az volt, hogy Zsámbék a térség kulturális epicentru­mává váljon, hisz ehhez a feltételek maximálisan adot­tak. A fejlődés további lépései­ről ismét Zink Imre tanács­elnök beszél: — A párthatározat szelle­mében 1983-ban megállapo­dást kötöttünk több gazdasági egységgel és intézménnyel Zsámbék és a vonzáskörzeté­be tartozó községek kulturális, egészségügyi és szociális ellá­tottságának a fejlesztésére. Mintegy negyvenmillió forint felhasználásával — úgy ér­zem — jelentős eredményeket könyvelhetünk el. Így többek között ezen időszak alatt hoz­tuk létre az öregek napközi otthonát, orvosi rendelőt épí­tettünk. Nemcsak a mi fa­lunkban, de Tökön is, önálló művelődési ház és könyvtár működik. Amikor az utak állapotát és a község lakóinak sérelmét hozom szóba, a tanácselnök megnyugtató választ ad. Amikor a végére értem a törté­netnek, mondom a tanítónőnek hogy aztán oda kell ám majd állni, ha úgy adódik, mert 6 — meg egy kol­léganője — látta az esetet Látta, az igaz, mondja, csakhogy ő nem akarja, hogy a neve „forogjon” ír­jam meg az egészet úgy általában. Húzódozik az igazgató is, nem sze­rencsés ezt az ügyet bol.ygaini, az az ember nem ismer lehetetlent, el­megy az atyaúristenhez is. Meg az­tán — súgja bizalmasan — a bácsi­nak volt egy balesete, nincsenek rendben az idegei sem. hagyjuk az egészet abba. Ő is azt javasolja, ír­jak valami marsbéli történetet, ab­ból senkinek nem lesz baja. Hát akkor játszadozzunk. ★ Bárányné Farkas Zsuzsa a délceg­házi tanács szabálysértési osztályán .emmit sem tud Verőm bácsi jeient- getéseiröl. Hozzá még nem fordult a bácsi panasszal, hogy sok baja vol­na a szomszédos iskolával De men­jek á művosztályra. hátha ott többet tudnak. Dr. Nyugodt Károly művelődési osztályvezetőt a bácsi több ízben felkereste, tegyen már valamit, mert ő ezt nem bírja tovább idegekkel. Hogy a gyerekek lerúgdossák a háza falát,' dé firkálnak is. meg dobálnak kővel, kavicsokkal nyomatékosan kéri, intézkedjen, javítsák ki a fal bérűié, eit. Dr Nyugodt elküldi, nem rájuk tartozik a dolog ★ Most vegyük Tasli Zsolt II b osz­tályos tanulót, ak! egy napon vérző arccal várt az édesanyjára az is­kolában — Dobáltunk a tetőre Homokot. Akkor átjött a bácsi — Mit csinált? — Megvert Belemart az arcomba, Gabinak a nyakát fogta meg Rázott bennünket. — Ki vette észre, hogy véres az arcod? — A tanító nénink. Kérdezte, mi van velem Az anyuka: — Amikor mentem érte az iskolába, a gyerekek mond­ták. hogy Zsoltit úgy megverte egy bácsi, hogy csupa vér az arca. Egy­ből lementem az igazgatóhelyettes­hez, aki azt ajánlotta, menjünk el a körzeti orvoshoz, kérjünk tőle lát­leletet. A látlelet: „Tasli Zsolt " (szül.: 1981. 12. 10.) gyermeket megvizsgál­tam Jobb arcfelén 3 db 1 cm átmé­rőjű, 2 cm hosszú bevérzett horzso­lásnyom Nyakon 2 db 2 cm hosszú nyom látható, párhuzamosan, 1 cm távolságra vannak egymástól Nyo­mok körömnyomok Egyéb elváltozás nincs.” Az anya: „Nem indítok pert elle­ne, úgy tudom, már folyik egy bíró­sági ügye. nem akarok vele össze­akaszkodni. Nem biztos, hogy meg­érné. Idős ember is. minek kötöz- ködjünk. Persze nagyon felháborí­tott a dolog Becsöngettem hozzá a lakására, mellettem ott volt a két gyerek. Letagadott mindent, ő nem pofozott meg senkit. Hívott be az udvarba, menjek be a gyerekek nélkül, ne itt, előttük vitatkozzunk. Nem mentem be. Még mit nem! Hogy én is megkapjam? Verő bácsi dr. — Az valami szörnyű, itt az iskola szomszédságá­ban élni. Mert nem a gyerekekkel van baj. ide tessék figyelni Hanem a pedagógusokkal Néhány száz gyereket felügyelet nélkül hagyni életveszélyes és tilos Itt a szünetek­ben mindig elszabadul a pokol Sze­mélyi és tárgyi biztonságunk érde­kében már többször jártam odaát küldöttségben, mert ott csak papíron létezik felügyelet, igazából nem Te­hát átmentem, de az iskola ross2 szomszédnak minősített, az Igazgató rendőrrel akart kivezettetni, mond­ván, hogy mi köze van egy szom­szédnak a2 iskola belső ügyeihez, van nekik éppen elég bajuk nél­külem is, hagyjam őket békén Pre­ventív módon kellene, kérem. Intéz­kedni, nem pedig így. — A károkról tetszene valamit mondani... — Nekem még olyan gépkocsim nem volt, kérem szépen, amit az át- hajigált kövekkel ne törtek volna össze. Akinek nincs kocsija, azt mondja erre a sérülésre: fél négy­zetcentiméter, nem nagy ügy De ké­rem szépen, ez tízezer forintos kár, az egész kocsit újra kell dukkózni, a fényhiba értékcsökkenésnek szá­mít Hogy adom én el ezt a kocsit? A gyerekem Trabantját is összetör­ték a kövekkel. Az üveges kátéesz- ben nem is kell a méreteket mon­dani, amikor viszem az üveget az ajtóinkról. Már tudják fejből Nyur godt Károlynak a könyökén jövök ki, többször kértem, tegyen valamit, nézze meg szolgálati úton, rendben van-e minden azzal az ügyelettel. Mert ide tessék figyelni: minden darab kő alkalmas emberi élet ki­oltására! — Mióta élnek itt, ebben a ház­ban? — Negyvenöt éve. — Negyvenöt év alatt nem lehet megszokni egy iskolát? — Ezt nem lehet megszokni ké­rem, itt mindig is hadiálíapotok uralkodtak. Egvszer elindult egy kő­zápor. átvágtatok, hogy mi van Mit érdekli az magát, kérdezi tőlem egy pedagógus Odafordul a gyerekek­hez, dobáltatok-e? Azok meg kórus­ban: ..Nem!” Hallhatja, mondta a nő, nem dobáltak. — Azt mondják, a bácsi átment az iskolába és megvert két gyere­ket ... — Er? Mikor? Ha én a gyereket megvertem volna, és az udvari fel­ügyelet ott van. annak látnia kel­lett volna mindent. Senki sem me­het úgy oda be, hogy azt ne lássák meg. — Nem járt odaát? Es nem is vert meg senkit? — Én senkit sem bántottam A gyerekek mondására alapozva jött ide egy asszonyka, hogy a gyerekét megpofozfam. Nem tudom, kitől vet­te az információit. — Itt volt a megpofozott gyerek is? — Miért? Maga itt volt? — Nem, én nem voltam itt. Frász Gabinak rá három hétre még látszanak a körömnyomok a nyakán — Dobáltunk át kővel, az enyém nem ment át, a Taslié, a Móresé meg a Fülesé igen Utána jött a bácsi, ott látott meg bennün­ket a kisablakon, ott szokott leske- lődni. Meg fényképezi is, hogy ki dobál, hogy mit csinálnak a gyere­kek. Amikor átjött, a Móres meg á Füles elfutottak a vécébe, mi már nem tudtunk átszaladni a játszó­udvarba, mert ott, ahol dobáltunk, nem szabad játszani. Kaptam egy beírást is. persze a Tasli meg a Mó­res az nem. Mérlegelő Péter igazgató: — Egy­szer behívattak a tanácsházára, ő ott ült az elnökhelyettesnél Tény, hogy a gyerekeink nem szentek, re­pülhetett már be a kisudvarból lab­da meg kő is Verő bácsi abban éli ki magát, hogy a lakótömb nevében jön-megy. intézkedik Mi évek óta arra törekszünk, hogy kerüljük vele a konfliktust, próbáljuk őt megér­teni. Gyakran lefesteniük a háza fa­lát, sőt a gyerekeinknek meg is til­tottuk. hogy a kisudvarban játssza­nak Amikor aztán 6 újra és újra jelent bennünket a tanácsnál, én ne­kirontok az alsósoknak, vigyázzanak jobban, kerüljék a bajt Közben azért tanítunk is. Majd másfélezer gyereket. Az is valami. ★ Idáig jutok, amikor kezdem ma­gamban összekanyantani ezt az egész históriát Mit lehet mondani? Nem irigylem egyik feiet sem Köz­ben arra is rájövök, szeretem én ezeket a „vidéki” ügyeket. Ha azok. Meg az én délcegházi, nevüktől is megrettenő alakjaimat Utolsó utam az üveges kátéeszbe vezet, vajon mikor javíttatott utolsó alkalommal Verő bácsi dr. A pénztárkönyvet két évre lapozom vissza Sehol sem­mi. Hát akkor előveszem a kockás jegyzetfüzetemet és nagy lóbetűk­kel vésem az utolsó oldalra: „Eny- nyi”. Rab László — Idegenforgalmi szem­pontból természetesen a mű­emlékeink vannak középpont­ban. így például a romtemp­lom állagmegóvási összegét az Országos Műemléki Felügye­lőség 80 millió forintban ál­lapította meg. Mi tudtuk, ami­kor 1985-ben visszakaptuk a romtemplom kezelési jogát, milyen hatalmas terhet ve­szünk a nyakunkba, de hát ez is a mi édes gyermekünk! Most harmadik lépcsőként a falu szociális igényeit Igvek-' szünk kielégíteni. A tehóból befolyó teljes összeget az utak építésére és a csapadék­víz-elvezető árkok létrehozá­sára fordítjuk. Sikerült az el­múlt időszakban a kiszolgáló egységeket a vendéglátóhelye­ket is szebbé-vonzóbbá tenni. Vendéglátók A Törökkút csárda étlapja jó falatokat ígér. Az árak is elfogadhatóak Tény az is, hogy jó! főznek itt, és az ada­gok mennyiségére sem lehet panasza a vendégeknek. — Nagyon kedvező volt a nyári szezon — nyugtázza elé­gedettséggel Kármán Zoltán üzletvezető-helyettes. — Sok külföldi és belföldi csoport megfordult az étteremben. Bő­vült a választék, tulajdonkép­pen — úgy érzem — a ven­dégek minden igényét képesek vagyunk kielégíteni. Szerződé­seink vannak különféle uta­zási irodákkal, akik előre jel­zik a csoportok érkezését A látottak, hallottak arról győztek meg, hogy a község vezetői jól sáfárkodtak — a megállapodás értelmében — a gazdasági egységektől és in­tézményektől befolyó összeg­gel. Lassan a községben élő­ket foglalkoztató problémák is megoldódnak és nemcsak az idelátogató turisták, de a helybeliek is elégedettebbek lehetnek szűkebb hazájukkal ZsámbékkaL Keresztes Szilvia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom