Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-21 / 222. szám
M áshol és mások által ácsoltatott az a kaloda, amelyből most szabadulni igyekszünk, ám amelybe magunk lakatoltuk fejünk, kezünk és lábunk. Az ács- szekercét a világgazdaság jelentős átrendeződése, a követelmények gyors megváltozása forgatta. Fel nem ismerve a veszedelmet, múlandó idejű játékszernek vélve a kalodát, késedelmeskedésünk, .következetlenségünk, hibáink kattintottak be azon a zárakat. Csodálkoztunk: lassúságunk és tétovaságunk foglyai lettünk. Csodálkozunk ma: miért csodálkoztunk akkor azon, ami törvényszerű következménye volt egy szemlélet- és magatartásmódnak. Üj szemlélet- és magatartásmódot tükrözött az Országgyűlés most lezajlott ülésszaka, a Minisztertanács elnökének munkaprogramot előterjesztő szóbeli kiegészítése éppúgy, mint a képviselői felszólalások, amint — de csupán részben, mert fel-felbukkantak régi beidegződések, rész- és csoport- érdekek túlértékeléséből következő téves irányú általánosítások is — ennek lehettünk tanúi az általános forgalmi adóról, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyalásakor is. Égető szükség van erre az új szemlélet- és magatartásmódra nemcsak a kormányzati munkában, a gazdasági feladatok megoldásában, hanem a politikai, a társadalmi élet minden területén. A parlamenti vita — amit most végre nem puszta illedelmességből nevezhetünk vitának —, megkülönböztetett figyelmet érdemlően a Minisztertanács elnökének összefoglalója az elhangzott véleményekről, jól tükrözte egyrészt az igényt erre az új szemlélet- és magatartásmódra, másrészt az elszántságot is a gyakorlati érvényesítésre, érvé- nyesíttetésre. Amint azt Grósz Károly fogalmazta, „a kormány szándékairól és döntéseinek indokairól, a népgazdaság helyzetéről az eddigieknél rendszeresebben kívánjuk tájékoztatni az ország közvéleményét.” S természetes, amiről a tájékoztatás szól, elsősorban annak kell majd lényegesen megváltoznia, mert az irányítási stílus korántsem formai kérdés. Nehéz, stabilizációs időszakát kezdtük el a gazdasági építésnek, amikor egyszerre kell két, rendkívül bonyolult teendőt megoldani. Az egyik: az erőteljesen jelen levő kedvezőtlen folyamatok visszaszorítása, megállítása, a másik a kibontakozás időszakának az előkészítése, az ahhoz szükséges feltételek létrehozása. Az Országgyűlésen erről takaratlan nyíltsággal beszéltek, de — ott is elhangzott — ugyanezen a módon kell szólni a területi politikai, társadalmi szervezeteknél, a munkahelyeken, legyenek azok termelőüzemek vagy intézmények. Csupán a megyénél maradva: az idén észlelhető kezdeti eredmények — a többi között az ipari termelés 4,5 százalékos növekedése az év első felében, a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva — két, kedvezőtlen évhez, az 1985-ös és az 1986-os esztendőhöz mérten mutatnak haladást, a szükséges fordulathoz nem elegendőek. Lelni persze biztató jeleket. Friss példával élve, ilyen az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron nagydíjat kapott Terra- nova nemes vakolat húsz színből álló termékcsaládja, előállítója az Országos Ere- és Ásványbányák pilisvörösvári üzeme. a Törökbálinti Állami Gazdaság rostos diabetikus gyü- mölcsnektárcsaládja, a Napsugár. Ilyen mozzanatnak tarthatjuk a Kiváló Áruk Fóruma megkülönböztető minősítő jelének viselésére most jogot kapott olyan termékeket, mint a Forte Fotokémiai Ipar új, PG 4 Polygrade fotópapírja, a Monori Állami Gazdaság kukoricaolaja, az abonyi Újvilág Termelőszövetkezet extrudált kenyere, az Abonett, amint — átfogóbb területre lépve át — kedvező jelnek tarthatjuk a megye iparában az élőmunka termelékenységének javulását az első hat hónapban (5,8 százalék volt az emelkedés), a gépipari kivitek tetemes gyarapodását. Mégis, mindezek tudatában is azt kell látnunk: az Országgyűlés ülésén elfogadott kormányzáti munkaprogram ennél sokkal, de sokkal többet követel, olyan szemléletmódváltást, aminek következtében fő helyre a korszerűség, a minőség, a ráfordítások és a hozamok aránya kerül. E nnek a szemléletmódnak a hiányáról érzékletesen tanúskodott az a meghökkentő arányeltolódás, amely a parlament ülésének előkészületei idején volt észlelhető, amikor szinte döntő kérdéssé az lépett elő, ami csupán egyetlen eszköz a sok között a haladás lehetőségeinek megteremtéséhez, a magánszemélyek jövedelem- adójának tervezete. Ha nem is maradéktalanul, de a mostani országgyűlési tanácskozás, ahogyan azt mondani szokás, helyére tette az arányokat, a fontossági sorrendeket, arra fordítva a közfigyelmet, ami vtathatatlanul az első helyen áll: a reform folytatására, gazdasági teljesítményeink lényeges növelésére. Ennek érdekében a kormányzat három fő területet helyez munkája középpontjába: a szabályozórendszer egyes fő elemeinek gyökeres átalakítása; a piaci mechanizmusok kiteljesítése; a “kormányzati irányítás, a tervezés továbbfejlesztése alkotja ezt a három fő területet. Az itt elérendő kedvező változások nélkülözhetetlen forrásai minden további tervnek, teendőnek, elhatározásnak, tartozzék az a termelésfejlesztés, a szociálpolitika vagy éppen a kidolgozandó bérreform körébe. A kalodából való mostani kimozdulásunk ugyanis korántsem egyenlő a kalodából történő szabadulással! Feltételek seregét kell megteremtenünk a kibontakozás szakaszának megkezdéséhez, s éppen ezért nem lehet ma megjelölni, meddig tart(hat) a stabilizálás időszaka és mikor kezdődik a kibontakozásé. Fontos ezt hangsúlyossá tenni, mert tapasztalhattunk illúziókat. Ezek dédelgetői úgy hiszik, a kormány munkaprogramja — és általában a helyi cselekvési programok — automatikusan magával hozza a megoldást minden gondra, feszültségre. A cselekvést nem szabad összetéveszteni a cselekvések iránytűjeként hasznosítható programokkal. Ezek legyenek bármennyire jók, átgondoltak is, annyit érnek, amennyi majd megvalósul belőlük! Lélektanilag is új helyzetet kell teremteni — és erre az ülésszakon többen kitértek, nagy nyomatékkai szólt róla Kádár János, az MSZMP főtitkára —, elsősorban azzal, hogy minden személy és közösség vállalja a maga cselekvési felelősségét. Ami eddig — tények serege tanúsította — gyakran hiányzott az irányításban éppúgy, mint a végrehajtásban, a gazdaságban és a társadalmi élet valamennyi területén. Ha nincsen a cselekvésért vállalt, viselt felelősség, akkor gyakran cselekvés sincsen, hiszen egyszerűbb, kényelmesebb a már megszokottat ismételgetni, mint újba kezdeni. Most eljött az újat kezdés ideje! Ráadásul úgy jött el ez az idő, hogy most már nincsen más választás, mint a fogyasztás, de nemcsak a lakossági, hanem a közösségi fogyasztásnak is a mérséklése, az állami támogatások tetemes csökkentése, a gazdaság jövedelemtermelő képességének lényeges javítása. Elhangzott a parlamenti tanácskozáson, kevesebb megrázkódtatással, konfliktussal járt volna mindez, ha korábban látunk neki a cselekvésnek. T anulságok, tapasztalatok seregét sorakoztatta fel az Országgyűlés most lezajlott, rendkívül aktív, gondjainkról takaratlanul szóló ülésszaka. A társadalmi közérzet javításához elengedhetetlen volt ennek az új szellemű eszmecserének a lényege, nevezetesen az, hogy a magyar társadalomban jelen vannak, illetve megteremthetők a kibontakozáshoz szükséges feltételek és erők, nem csupán gazdasági érte1 em ben, hanem a szellemi, az akaratbeli tényezők tekintetében úgyszintén. Ezeknek az erőknek az érvényesüléséhez azonban az kell, hogy társadalmunk teljes intézményrendszere napról napra tartsa szem előtt Lenin figyelmeztetését: „Szörnyű az illúzió és az önbecsapás, pusztító a félelem az igazságtól.” XXXI. ÉVFOLYAM, 222. SZÄM PEST MEGYEI VILÁG Pfi0LETÁBiAI, EGYESÜLJETEK! BEFEJEZŐDÖTT AZ ŐSZI ÜLÉSSZAK PEST MEGYEI KÉPVISELŐ FELSZÓLALÁSA A VITÁBAN - A PARLAMENT ELFOGADTA AZ ÚJ ADÓZÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLATOT Szombaton folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka. A parlamenti padsorokban helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, és Grósz Károly, a Miniszter- tanács elnöke is. Ott voltak a párt Politikai Bizottságának más tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkárai, az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. Az elnöklő Sarlós István bejelentette, hogy a negyedik napon — az elfogadott napirendnek megfelelően — folytatják a vitát az általános forgalmi adóról és a magán- személyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatokról. tott lakások aránya Budapesten 85, a megyékben 27, Pest megyében pedig csak 12 százalékos. A Csepel-szigeten helyezkedik el a fővárost ellátó vízbázisok jelentős része, ugyanakkor szennyvízcsatorna a környéken sehol sincs. A hálózat tervezése ugyan már elkezdődött, óm a kivitelezés a lakosság közreműködése nélkül lehetetlen. A szakemberek arra figyelmeztetnek: ha a vízbázist a közeljövőben nem védik meg, akkor 5—10 év múlva ugyanez sok milliárd forintba kerülhet. Ezért szükséges az adókedvezmény biztosítása — mondotta végezetül Polgárdi József. Újítások, közművek Polgárdi József, Dunaharaszti, 17. vk. Tiszteletre méltó törvényt kell alkotnunk, hiszen sokáig kell együtt élnünk vele. Ügy gondolom, ezt a „házasságot” minél elviselhetőbbé kell tennünk — mondotta elöljáróban Polgárdi József, a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója, majd két módosító indítványt terjesztett elő. Az első az újításból származó jövedelmek adóztatásával foglalkozott. Lényege az, hogy az újításból származó bevételek ne kerüljenek ösz- szevonásra az egyéb jövedelmekkel, hanem külön, 20 százalékos lineáris adó terhelje azokat. Az újítási díjakat egyértelműen azok hasznosságához, a bennük megtestesülő szellemi értékhez indokolt igazítani. E jelleg változna meg. ha az eredeti elgondolás érvényesülne, mert akkor a díjazás mértéke attól függene, hogy az illető személy mely adósávba sorolható és nem a teljesítménytől, ahogy kívánatos lenne. Érveit adatokkal támasztotta alá. Tavaly több mint 7 milliárd forint volt az újítások haszna, amiért kereken 450 milliót fizettek ki. Egy forint újítási díj 16—17 forintot hozott a közös konyhára. Ha az eredeti elképzelés szerint adóznak, akkor tovább csökken az újítási kedv. Polgárdi József nem talált magyarázatot arra, hogy az újítások és a találmányok elismerése között miért nagy a különbség. A találmányokra 100 ezer forintos adókedvezményt ajánlanak, az újítások pedig a törvényjavaslat szerint nem érdemelnek megkülönböztetett bánásmódot. A képviselő szerint javaslata elfogadása nem okozna veszteséget a költségvetésnek, inkább bevételt, mert ösztönözné az újítások megszületését. Polgárdi József azt is javasolta, hogy aki több jogcímen járul hozzá a közművek fejlesztéséhez, az 40 százalékos adóvisszatérítést kapjon. A gondolat illeszkedik a már elfogadott kormányprogramhoz, miszerint 1990-ig jelentősen fejleszteni kell az infrastruktúrát. Ez főleg vidéken ad tennivalókat, olyan térségekben, ahol az alapellátás halmozottan hiányzik. Következésképpen egyszerre több fejlesztést kell elkezdeni,' amely elképzelhetetlen a lakosság hozzájárulása nélkül. Az árak azonban egyre emelkednek, egy-egy jogcímen ma már 20—40 ezer forint a belépő valamilyen közműtársulat- ba. Pest megye e tekintetben az elmaradott térségek közé tartozik. A csatornával elláKovács András (Heves m., 10. vk.), a selypi cukorgyár íőmárnöke az adóreform eredeti céljait veszélyeztető tényezőkről és tendenciákról szólt. Egyebek között indítványozta, hogy a két új adónem mellett fennmaradó elvonásokat — a vállalati nyereségadót és a társadalombiztosítási járulékot — mielőbb a legmagasabb szintű jogi szabályozással rendezzék. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) színész, a József Attila Színház tagja azt a folyamatot ismertette képviselőtársaival, amelynek révén módosító javaslatát az illetékes bizottságok elfogadták, s az indítvány az írásos jelentésbe került. Örömének adott hangot, hogy a pénzügyi kormányzat is — bár kompromisszumként — elfogadta ‘ a három- és többgyermekes családoknak javasolt, gyermekenkénti évi 12 ezer forintos adóalap-csökkentést. Hozzászólásra több képviselő nem jelentkezett, ezért az elnöklő Sarlós István a vitát bezárta. Ezt követően Szabó Kálmán, a terv- és költségvetési bizottság előadója kapott szót, aki az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a terv- és költségvetési bizottsága nevében tett bejelentést. A bizottságok befejezve tíöntéselőkészítő munkájukat, két jelentést készítettek az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek Megszavazta a két törvényt az országgyűlés ■Á Stílus és tartalom jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatok tárgyában. Indítványozták az Országgyűlésnek, hogy javaslataikat és a szabadon választható döntési változatok egyikét fogadják el. A kiegészítő, módosító javaslatokról a két bizottság jelentést készített, amelyet a képviselők a napirend tárgyalása előtt kézhez kaptak, Jy két bizottság szeptember 18-i ülésén megvitatta a plenáris ülésen a két törvény- javaslattal kapcsolatban felvetett új képviselői módosító javaslatokat is, s erről szintén jelentést készített, amelyet a képviselők a vita lezárását követően kaptak meg: ’ A bizottságok az általános forgalmi adóról . szóló törvény- javaslattal kapcsolatban elfogadásra ajánlották azt a módosítást, hogy a magánerős házilagos lakásépítést, -bővítést. -korszerűsítést, -közművesítést, -felúj-ítást végzők részére visszaigényelhető adó mértéke az állami költségvetésről szóló törvényj'ataslat(Folytalás a 2. oldalon.)
