Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
SZOVJET-AMERIKAI ELVI MEGÁLLAPODÁS A RAKÉTÁKRÓL (BESZÁMOLÓNK A 7. OLDALON) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! éppen más vállalatokba fektetik pénzüket. Ma olyanná vált a pénzügyi rendszerünk, hogy 100 forint nyereségből kereken 90 forint a költségvetési elvonás, de más oldalról a nyereség egyik döntő alkotó eleme lett az állami támogatás. Ilyen esetben nincs az a formagazdagság, amely ellensúlyozná azt, hogy a vállalatoknak alig érdemes — kizárólag önerejükre tá- ■ maszkodva — ésszerűen gaz-' dálkodniuk. - 1986-tól . létrehoztuk a rosz- azul gazdálkodó vállalatok felszámolásának jogi feltételeit. Csakhogy ez nem elég. Az adózási és támogatási rendszer olyan átalakítása szükséges, hogy a nyereségesen gazdálkodókat biztosan jóknak minősíthessük, s a veszteség valóban a rossz gazdálkodás kifejezője legyen. A gazdasági reformfolyamatnak ma ezért is döntő láncszeme a pénzügyi rendszer gyökeres megváltoztatása, az ár- és adóreform. Az adóreformmal a kormánynak az a szándéka, hogy olyan egységes logika szerint felépülő pénzügyi rendszer működjék, amely helyére teszi az értékrendet. A jól gazdálkodó vállalatoknak adott nagyobb mozgástér révén elősegíti a szerkezetátalakítást, a műszaki megújulást, s ezáltal az eladósodás növekedésének mérséklését, egyszóval a magyar gazdaság teljesítőképességének javulását. A valós feltételek és követelmények érvényesítésével összhangban a jövőben a nyereséget nehezebb lesz megszerezni, de a már megküzdött nyereséget a vállalatok belátásuk szerint, szabadabban használják fel. Szünetben a folyosón Ezt célozza a vállalati jövedelemszabályozás konstrukciójának tervezett változása, amely érezhetően mérsékli a pénzek elkülönített kezelését; a keresetekre, a felhalmozásra fordított forintokat a jelenleginél jóval egységesebben értékeli. Ez a forint belső konvertibilitásának irányában jelentős lépés. Nő az érdekeltség a nyereség megszerzésében, hiszen a 90 százalékos nyereségből való elvonás helyett az átlagos elvonás 70 százalékra mérséklődik. Ez 100—110 milliárd forint összegű adó megszűnését, illetve csökkenését jelenti a termelő szektorokban. Megszűnik a városi és községi hozzájárulás, a vállalati vagyonadó, a béradó és a felhalmozási adó, érezhetően csökken a vállalati kereseti adó. A változások hatására átrendeződés megy végbe a vállalati /körben. Jobban járnak a kévés anyaggal, importtal és bérrel dolgozó, nagy hozzáadott értéket előállító vállalatok. Olcsóbb lesz a technika és drágább lesz a rosszul felhasznált munkaerő. A feldolgozó- ipar leghatékonyabb vállalatai jól járnak; az összes iparon belül' a vállalatok 50 százaléka jobban, 20 százaléka rosz- szabbul jár, a többi pozíciója változatlan lesz. Az átrendeződés valós különbségeket tükröz, ezért a kormány a visz- szarendeződést meg fogja gátolni. Bízunk abban, hogy ennek tudatában a gondok elé néző vállalatokat is mozgásra, változásra, felzárkózásra sarkallja majd az új feltétel- rendszér. Tudni kell, hogy az új eszközök alkalmazása mellett sem számíthatunk látványos, gyors eredményekre, csak arra. és ez sem kevés, hogy két- három év alatt sikerül gazdaságunkat stabilizálni. Az ár- és adóreform bevezetéséhez sajnos az idő nem kedvez. Nem volt és nem is lesz olyan társadalom, ahol örömmel adóznának. Ugyanannak az adónak a bevezetését a közvélemény talán köny- nyebben elfogadná egy olyan időszakban, amikor életszínvonala növekszik, mint amikor az érezhetően csökken, holott egyik sem magából az adóból következik, hanem a kialakult gazdasági helyzetből. MÓDOSÍTJA AZ ÁRARÁNYOKAT IS A tervezett adóreform 1968 óta társadalmunk egyik legnagyobb vállalkozása, de a reformfolyamat az adórendszer változtatásával sem állhat meg. Korszerűsíteni kell hozzá az árrendszert, hogy az árak a valós, a piacon elismert teljesítményeket tükrözzék. A bevezetésre tervezett új társulási törvény tovább gazdagíthatja a szervezeti formákat, az olyan új értékpapírok, mint a vagyonjegy, kincstár- jegy, növelhetik a tőkeáramlásban való érdekeltséget. Ki kell alakítani a gazdálkodó szervezeteknek a vagyon növelésében való érdekeltségét ahhoz, hogy a vállalatok hosz- szú és ne rövid távon gondolkodjanak. Meg kell újítani a népgazdasági tervezési rendszert, középpontjába a piac hatásaival is számoló pénzügyi folyamatokat kell állítani. Az is elengedhetetlen, hogy az állami irányítás ésszerűsítésével és megújításával megtakarításokat érjünk el az államigazgatási kiadásokban. További lépéseket kell tenni a népképviseleti szervek ellenőrző szerepének növelésére, a gazdasági és a társadalmi demokratizmus irányában. Ügy érzem, nem lehet elég(Folytatás a 2. oldalon.) Pénteken folytatta munkáját az Országgyűlés őszi ülésszaka. A parlamenti padsorokban helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Grósz Károly a Minisztertanács elnöke. Az elnöklő Sarlós István bejelentette, hogy — az elfogadott napirendnek megfelelően — az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatot tárgyalják meg a képviselők. A két jogszabály tervezetét Medgyessy Péter pénzügyminiszter terjesztette az Országgyűlés elé. A pénzügyminiszteri expozé fölötti vitában három Pest megyei képviselő is kifejtette véleményét. A háromnaposra tervezett ülésszak meghosszabbodik, a vita ma reggel folytatódik, és a pénzügyminiszter vitaösszefoglalójára is ma kerül sor. MEDGYESSY PÉTER: Az adóreform új pénzügyi rendszer bevezetését jelenti a gyakorlatban — Egy nagy és szerteágazó munka döntő szakaszához, a törvényhozáshoz érkezett. Vita folyt az országgyűlési bizottságokban, képviselőcsoportokban és közéleti fórumokon. A sajtó, a rádió és a televízió a legkülönbözőbb vélemények megszólaltatásával szolgálatot tett abban, hogy társadalmunk ilyen aktívvá vált, hogy együtt gondolkodunk a jövőnkről, s az azt szolgáló eszközökről. Élve a lehetőséggel, ez úton mondok köszönetét mindenkinek, aki részt vállalt a javaslatokat megalapozó közös gondolkodásban. Amikor a kormány elkészítette munkaprogramját — tanulva a múlt "tapasztalataiból — arra törekedett, hogy ne csak a célokat, a kibontakozáshoz vezető utat jelölje ki, hanem azt az eszközrendszert is, amellyel ezt az utat végig tudjuk járni. Ahhoz, hogy a világgazdasági követelményekhez igazodó gazdasági szerkezetátalakítás igazán meginduljon, új ár- és adórendszer szükséges. Ennek lényege: csak azoknak a vállalatoknak legyen jövedelmük, amelyek teljesítménye magas szintű és azt a piac is elismeri, önálló vállalatok kellenek, önálló felelősséggel. A mi ár- és adórendszerünk azonban közel sem teremti meg ehhez a feltételeket. Többek között ez az oka annak, hogy hiányzik a gazdasági tisztánlátáshoz, a gazdálkodó szervezetek egységes megítéléséhez szükséges mérőeszköz. A mai ár- és pénzügyi rendszerünk tükrözi a gazdaság- politika következetlenségeit, a megtett reformlépések sokszor felemás voltát. Ha nem működik következetesen a piac, ha követelménynek tekintjük, hogy egyetlen nagyobb vállalat sem mehet tönkre, ha a termelés vagy az export volumenét és annak növekedését előbbre soroljuk a gazdaságosságnál, akkor nem várható a termelési szerkezet megújulása, még akkor sem, ha növeljük adósság- állományunkat, és a belföldi felhasználást is visszafogjuk. A kormány munkaprogramja éppen ezért a gazdaságpolitikai magatartás következetességét helyezi a középpontba. HELYÉRE TESZI AZ ÉRTÉKRENDET Az elmúlt években a vállalati források szabadabb áramoltatásának, a lakossági pénzek termelési célú felhasználásának sok feltételét teremtettük meg. Megújítottuk a bank- rendszert. Olyan fogalmakkal ismerkedtünk, mint a kötvény, a váltó, a jegybank, a kereskedelmi bank. Mindez azért van, hogy a vállalkozóknak érdemes legyen mérlegelniük: saját vállalkozásaikat bővítik, avagy megtakarítanak vagy XXXI. ÉVFOLYAM, 221. SZÄM 2.20 forint 1987. SZEPTEMBER 19., SZOMBAT ■ t // jr TANÁCSKOZIK AZ 0RSZAG6YULES A PÉNZÜGYMINISZTER BETERJESZTETTE AZ ÖNADÓZÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYJAVASLATOT - MA FOLYTATÓDIK A VITA A PARLAMENTBEN
