Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-18 / 220. szám
TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA szakmunkás —, megtalálja a saját feladatát, csak legyen hozzá hite, bizalma és lásson benne perspektívát a maga és környezete számára. Sziráki András (Szolnok m., 2. vk.), a Szolnoki Mezőgép Vállalat vezérigazgatója felhívta a kormány figyelmét, hogy a vállalatok körében az elmúlt hónapokban felerősödtek az áremelési törekvések. Ezt minden eszközzel meg kell akadályozni, hatékony intézkedéseket kell hozni az indokolatlan áremelések megfékezésére. Puskás Sándor (Heves m.,' 2. vk.), az Ors2ágos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. vezér- igazgatója kifejtette: alapjaiban kell változtatni az irányítás és az irányítottak kapcsolatán. A kormány munka- programjában szerepel is a változtatás szándéka és iránya. Tisztán kell azonban azt is látni, hogy a reformot csak szavakban igenlők is fontos posztokat töltenek be — tette hozzá. Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), az MTV szegedi stúdiójának szerkesztő-riportere a kollektív vezetés és az egyéni felelősség egymásra ható kapcsolatát boncolva a képviselő így fejezte be felszólalását: — Szívem szerint most azt javasolnám, hogy a kormány elnökhelyetteseit _és tagjait mentsük fel tisztségükből, s Grósz Károly alakítsa meg kormányát. Ha most ebben nincs is egyetértés, javaslom, hogy a következő választások után alakuló kormány eszerint szerveződjön — mondotta. Végezetül támogatásáról és a megvalósításban való részvételi készségéről biztosította a kormány munkaprogramját. Győrffy László (Vas m., 7. vk.) az ostffyasszonyfai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke indítványozta annak megvizsgálását, hogy a több százezer nyaralót, az üdülőkörzetekben lévő lakásokat, a személygépkocsiparkot, valamint az egyéni kézben lévő termelési eszközöket és berendezéseket hogyan lehetne az eddiginél jobban bevonni a nemzeti jövedelem termelésébe. Kovács László (Pest m., 20. vk.), a Dunai Kőolajipari Vállat műszakvezetője felszólalását lapunk 2. oldalán ismertetjük. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), az Ipari Informatikai Központ vezérigazgatója javasolta: a vállalatoknak, intézményeknek adják meg azt a jogot, hogy saját devizahasznukra értékesítsék szellemi eredményeiket, találmányaikat, licenceiket. Ugyanakkor tegyék lehetővé, hogy ezek a vállalatok az ebből befolyt valutát megtarthassák, és elsősorban műszaki fejlesztési célokra fordíthassák. fordult a képviselőhöz: érdemes-e egyáltalán befejezni az építkezést, mert majd biztosan vagyonadó alá esik a ház, amire évek óta a hétvégeket áldozta? Ilyen és ehhez hasonló eseteket szül a tájékozatlanság. Az emberek még mindig nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy miről is van szó. S ha igen, akkor sem örülnek neki, de elfogadják, mert a változásokra szerintük is szükség van. Békési Istvánné (3. vk., Túra), a Galgavidéke Áfész elnökhelyettese és Movik Lászlóné (27. vk., Őrbottyán), az Ácsai Nagyközségi Tanács elnöke is így tapasztalta, hogy az emberek első hg^ás- ra elutasítják a tervezett adóreformot. Mivel keveset tudnak róla, olyan dolgoktól is tartanak, amelyeket a törvény- javaslatok nem vagy már nem tartalmaznak. És nem ismerik a tervezett szociálpolitikai intézkedéseket sem, amelyeket egyébként a képviselők is csak az elmúlt hét végén kaptak kézhez. Ezért ők is azok közé tartoznak, akik fontosnak tartják a lakosság jobb tájékoztatását. Tegyük hozzá: ebben nemcsak a sajtónak akadnak feladatai. A törvényjavaslatok azonban olyan gyorsan, mondhatni erőltetett menetben kerültek a parlament elé, hogy eközben óhatatlanul keletkeztek információs hézagok. Mert az illetékesek úgy ■ Simon Péter (Tolna m., 9. vk.), a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója hangsúlyozta: az energetikai fejlesztéseket az elmúlt években sok kritika érte, számos közgazdász szerint ezek a beruházások túlzott mértékűek voltak, s egy részük a feldolgozóipar rovására valósult meg. Mivel a kormány munkaprogramja feletti vitához hozzászólásra több képviselő nem jelentkezett, az elnöklő Sarlós István a vitát bezárta. A felszólalásokra Grósz Károly válaszolt. A kormányfő vifa-összefoglalója A legnagyobb támogatás, ha mindenki becsülettel teszi a dolgát, ahol él Elsőként arról az indítványról szólt, hogy a Magyar Nemzeti Bank tartozzék közvetlenül az Országgyűlés irányítása alá. Mint mondotta, a törvényhozó testület dolga, hogy a javaslatot tanulmányozza és döntsön róla; addig is azt ajánlotta, hogy az MNB elnökét az illetékes országgyűlési bizottság — vagy ha szükségesnek látszik, akkor a teljes képviselőtestület — az eddigieknél gyakrabban számoltassa be az intézmény munkájáról. BŐS-NAGYMAROSI GYORSÍTÁS Ami a bős—nagymarosi vízlépcső építését illeti — folytatta —, felelősséggel végiggondoltuk és végig is számoltuk a beruházás jelenlegi helyzetét, annak anyagi előnyeit és terheit. S ennek alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy nem vissza, hanem előre kell lépni. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökével konzultálva kértük: nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a rendszer a tervezettnél 15 hónappal hamarabb termelhessen. Szó esett a tengizi beruházásról is. Szovjet partnereinkkel közöltük, hogy a harmadik technológiai sor építésében nem veszünk részt. Eddig vállalt kötelezettségeinket maradéktalanul teljesítjük, de szűkös anyagi lehetőségeink miatt a folytatást nem vállalhatjuk. Pedig nagyon nagy szükségünk volna a részvétel ellenében kapott további földgázszállítmányokra is. Nagyberuházásaink sorában — egyebek között — szóba hozta a kormányfő a recski érclelőhely sorsát. Itt jelenleg évi 100 millió forint értékben állagmegőrzési és kutatási munkálatok folynak. A jövő évben kell dönteni Európa Tisztelt Országgyűlés! A kormány és a magam nevében megköszönöm a felszólalásokat, támogatásukat, s azt, hogy gondolataikkal hozzájárultak a helyzetelemzéshez, az útkereséshez, a módszerek kutatásához. Nagyon köszönöm a végrehajtásban való együttműködés szándékát is. Külön szeretném megköszönni Kádár János elvtársnak, hogy a párt Központi Bizottsága nevében támogatja a kormány törekvéseit. Felszólalása megerősítette törekvéseink elvi alapjait és hozzájárult ahhoz, hogy a kormány széles körű politikai ösz- szefüggések szem előtt tartásával szervezze munkáját. Ugyancsak köszönöm a Szak- szervezetek Országos Tanácsa, valamint az MTESZ képviseletében elhangzott, a kormány programját támogató képviselői gondolatokat. Ezek a támogatások nagyon sokat jelentenek mindennapi munkánkban, erőt adnak nekünk. Ügy érzem, e két nap alatt jelentős lépéseket tettünk előre, annak az egységnek a kialakításában, amely nélkül nem lehet sem stabilizálni, sem egy kibontakozási programot előkészíteni. Benyomásom szerint a vita konstruktív volt, a valóság talajából táplálkozott. A felszólalók egyszerre fogalmazták meg az ország irányításának felelősségéből eredő teendőket, és képviselték választóik érdekeit.' Sokat tettünk e két nap alatt, mindent, amit ebben a teremben meg lehetett tenni, de a program megvalósításához természetesen nem eleget. Itt a munka politikai értelemben a kormányzati munka szervezése szempontjából nem befejeződött, hanem elkezdődött. Messzemenően egyetértek azzal a felszólalással, amely szerint az országban ezután kell megteremteni azt a szellemi egységet, amely e házban kialakult. Tudom, maradt számtalan nyitott kérdés, véleménykülönbség, s még több keletkezik majd a lakossággal folyó párbeszédünk során, amelyet továbbra is fenn kell tartanunk, keresve a kérdéítélték meg — s erről Grósz Károly is szólt tegnapi vitazárójában —, hogy a problémák megoldása nem tűr halasztást. A hátralévő időt azonban felhasználják arra is, hogy felszámolják a tájékoztatás fehér foltjait. Az ülésszakot megelőzően felvetődött: milyen magatartást tanúsítottak a szakszervezetek a kormányprogram és az adóreform vitájában? Nem kevesen úgy vélik, hogy visz- szavonultak, engedtek ánnak során. Ez is a tájékoztatás „ hiányaira utal — mondta az egyik szünetben dr. Dobi Ferenc (6. vk., Tápiószele) a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének főtitkára —, mert a szakszervezeteknek igenis sok közük van ahhoz, hogy elkészült a szociálpolitikai csomagterv, módosultak az adótáblák, kedvezményekben részesülnek a rászorulók. Vannak olyan viták, amelyeket a szakszervezet még nem zárt le a kormánynyal, amelyekre később vissza kell térni. Ám figyelembe kell venni azt is, hogy jelenleg nem minden jogos követelés teljesítésének vannak meg az anyagi alapjai. E zekről is szól majd dr. Dobi Ferenc a mai napra tervezett hozzászólásában. Amikor is — mint tudjuk — az adóreform kerül terítékre. Várhatóan szintén heves viták kíséretében ... Kövess László Grósz Károly válaszol a képviselők kérdéseire ezen egyik leggazdagabb ércmezőjének a hasznosításáról. Felelősségteljes, gondos számításokon alapuló döntésre van szükség, hiszen igen sok pénz kell a kitermeléshez. A kérdés tehát itt az, hogy hogyan egyeztethetők össze az ország jelenlegi teherbíróképessége és hosszú távú érdekei. A kormányfő ezután elmondta, hogy vizsgálják az államapparátus, a párt- és társadalmi szervek anyagi támogatásával kapcsolatos kérdéseket. Gondos elemzéssel, alapos munkával megnézzük, mi az, amit át kell — át lehet — csoportosítani, mert e szervek működését nem veszélyeztethetjük. Ami az adósság átütemezésének kérdését illeti: erre nem készültünk fel. Nem ezzel a gondolattal terjesztettük elő a programot. Azon dolgozunk és azért dolgozunk, hogy ne kerüljön sor az adósság? átütemezésre. Ennek a programnak az a célja, hogy az ország elkerülje azt a válságot, amelynek következményei beláthatatlanok lennének az egyes ember és az egész ország jövője szempontjából. Egyik képviselő megkérdezte, hogy — ha jól értettem — lelkileg fel vagyunk-e készülve társadalmi konfliktusokra. Egy kormányzó párt, égy kormány, egy parlament — meggyőződésem szerint — mindig készen kell hogy álljon a konfliktusokra. Ezek nélkül a világ nem haladhat előre. Fel vagyunk készülve arra, hogy ha az egyik konfliktust megoldottuk, akkor szembe kell néznünk a következővel. Az élet itt nem kíméletes senkivel szemben. Nem tiszteli, hogy ki mióta miniszterelnök, mióta miniszter, kis országban él vagy nagyban — az élet a maga öntörvényei szerint megy a maga útján és követeli, hogy o felvetődött kérdésekre választ adjunk. Ha lassúak vagyunk, a konfliktus mélyebb — ha gyorsabbak vagyunk, az indokoltnál többet nem töprengünk, akkor kisebb áldozat árán lehetünk úrrá gondjainkon. Konfliktus nélküli világban — ne reménykedjék senki! MINDEN JAVASLATOT MEGVIZSGÁLUNK A politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatban — nem mint miniszterelnök, hanem, mint a Politikai Bizottság tagja — azt tudom mondani, hogy ezen több munkabizottság dolgozik. Ezzel együtt a kormány kötelessége a maga munkastílusát és munkamódszerét is korszerűsíteni. egész intézményrendszerét felülvizsgálni, mert úgy tűnik, hogy az élet naponta ott is új követelményeket támaszt velünk szemben. A kormány munkaprogramjának sikere nagyban függ attól, hogyan tudjuk befejezni ezt az esztendőt. A mai, il(Folytatás a 4. oldalon.) sekre adható reális válaszokat. Ügy érzem, egyetértés alakult ki közöttünk a helyzet megítélésében. A kibontakozás fő irányait illetően is azonos módon gondolkodunk, a főbb módszerekben és eszközökben is tisztázódtak az álláspontok, s — bízom benne, ezt nem értik félre — az előkészítésben alkalmazott munkastílusunk is rokonszenvre talált itt. TISZTÁZÁSRA VÁRÓ KÉRDÉSEK Milyen kérdések várnak még tisztázásra? Ügy látom, hogy a program végrehajtásának biztosítékait illetően maradt sok kétely és kérdés. Megfogalmazták: megvannak-e a gazdasági, társadalmi, politikai, erkölcsi feltételek ahhoz, hogy a programot végre tudjuk hajtani, a gazdasági, politikai intézmények alikal- masak-e arra, hogy befogadják a változásból fakadó követelményeket, a megújulást. Ugyanakkor teljes egészében megértem annak a képviselőnek a gondját, aki kijelentette: vegyes érzelmekkel szavazza meg e programot. Őszintén megvallom, bennem is meglehetősen sok vegyes érzés kavarog most, ebben a pillanatban, ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt két és fél hónap alatt is. Azzal a különbséggel, hogy nem vagyok olyan helyzetben, mint a felszólaló képviselő: nem engedhetem meg magamnak, hogy csak reménykedjek, nekem dolgoznom is kell e programért! Miért vannak bennem vegyes érzések, feszültségek? Mert a mai napig úgy érzem, hogy nem teremtődött meg az a szakmai, szellemi egység, amely a célok megalapozottabb megjelöléséhez, eléréséhez szükséges. Ezt még közösen kell kidolgoznunk. Ezért e helyről is szeretném kérni az elméleti és gyakorlati szakembereket, gazdasági vezetőket, segítsék a kormányt a kor mai követelményeinek megfelelő munkastílus és munkamódszer kialakításában, hogy eleget tudjon tenni a program által támasztott rendkívül hagy követelményeknek. Tisztában vagyok persze azzal, hogy ez a program teljes egészében nem felel meg a mai valóság minden igényének. De a kérdés úgy vetődött föl: várjunk-e még, tanulmányozzuk-e még a különböző kérdéseket, vitatkozzunk-e tovább a szakemberekkel, hogy ily módon lassan kialakuljon egy érleltebb, talán kevesebb tévedési lehetőséget magában hordozó koncepció. Vagy már vigyük döntésre a programot most, dolgozva közben annak gazdagításán és hozzákezdve a végrehajtáshoz. Mi az utóbbit választottuk! Tettük ezt egy igen gyakorlati meggondolásból: mert sürget az idő, tenni, cselekedni kell. Ezzel a döntésünkkel vállaltuk a tévedés lehetőségét, azt, hogy esetleg egy politikailag nem kellően előkészített programot terjesztünk elő, amelyet menet közben talán többször módosítanunk kell. Mi ezt vállaltuk, s meggyőződésem, hogy ezen az úton kell járnunk. A dolgunkat nehezíti az is, hogy az országban jelen vannak azok az erők, amelyek nem az ország jövőjével, hanem csupán személyes ambícióik kielégítésével törődnek. ök azok, akik a „minél rosz- szabb — annál jobb” filózó- fiáját vallják. Ezzel is számolnunk kell. A kormány- program még el sem készült, amikor levélben közölték velem, hogy nem értenek egyet vele. Tapasztalható tehát az országban demagógia is, amely nem mindig kap kellő visszautasítást. Márpedig a politika története arra tanít, hogy követelni mindig köny- nyebb, mint megteremteni a feltételeket az igények kielégítéséhez. Hálás vagyok mindazoknak, akik személyesen a miniszter- elnököt is támogatásukról biztosították. Úgy vélem azonban, hogy elsősorban nem a kormányfő, a kormányzat támogatására van szükség, hanem arra, hogy közösen megoldjuk társadalmi-gazdasági gondjainkat. A kormányt az Országgyűlés, ha szükségesnek tartja, bármikor felmentheti, a képviselőt is visszahívhatják a választópolgárok. De azt semmiképpen sem engedhetjük meg magunknak, hogy ne nézzünk szembe az előttünk álló feladatokkal, ne dolgozzunk a problémák megoldásán. A kormánynak az jelenti a legnagyobb támogatást, ha mindenki teszi a dolgát ott ahol él, dolgozik, s ahol lehetősége van erre. Gazdaságunk ma olyan kátyúban van, amelyből csak úgy tud kijutni, ha a politika, az egész társadalom minden támogatást megad ahhoz, hogy úrrá legyen gondjain és ismét országunk szilárd alapjává váljék. Grósz Károly ezután kitért a kormányprogram vitájában felvetődött néhány kérdésre. . t . •_ Gáspár Sándor, Lázár György, Kádár János a tanácskozáson
