Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-16 / 218. szám

1987. SZEPTEMBER 16.. SZERDA 3 Országgyűlési bizottságok együttes ülése A változtatási indítványokról Az Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottsága kedden — Bognár Jó­zsef (országos lista) és Antalffy György (Csongrád megye) el­nökletével — együttes ülést tartott a Parlamentben. A ta­nácskozáson részt vett Cser- venka Ferencné, az Országgyű­lés alelnöke is. Az Országgyűlés szerdán kez­dődő ülésszakára készülve, e két bizottság néhány nappal korábban már tartott együttes tanácskozást a Parlament plé­numa elé terjesztendő két tör­vényjavaslatról, az általános forgalmi adó és a személyi jö­vedelemadó tervezett bevezeté- Eéről. Akkor meghallgatták más parlamenti bizottságok be­számolói t is az adókról szóló jogszabálytervezetek képvise­lői fogadtatásáról, az elhang­zott nagyszámú módosítási ja­vaslatról. Olyan sok változta­tási indítvány hangzott el a törvényhozói testület tagjai ré­széről, hogy újból szükségessé vált a javaslatok összesítése — erre volt hivatott a keddi ta­nácskozás. Medgyessy Péter pénzügy- miniszter tolmácsolta a Mi­nisztertanács véleményét arról, hogy a képviselői javaslatok közül többnek az elfogadását lehetségesnek, szükségesnek tartja, amennyiben az Ország- gyűlés is hasonló álláspontra jut. A miniszter közölte: a pénzügyi kormányzat elfogad­hatónak tartja — több, szak­szervezeti tisztséget betöltő országgyűlési képviselő kezde­ményezésére —, hogy a kifize­tett szakszervezeti tagdíjat adóalap-csökkentő tényezőként lehessen figyelembe venni. Ugyancsak méltányosnak, igaz­ságosnak látszik az a képvise­lői indítvány, hogy a három­éi többgyermekes családok­ban az egyik — miként a mi­niszter hozzátette: természete­sen a magasabb keresettel ren­delkező — szülő évi 12 ezer forint adóalapcsökken­tő kedvezményben ré­szesüljön. A törvényjavaslati szövegben szereplő, úgyneve­zett kis összegű (2000 forint alatti) kifizetésekből származó jövedelmek adókulcsa az ere­deti javaslatban szereplő 30 százalék helyett 20 százalék is lehet, ha a Parlament így fo­gadja el. Ugyancsak elfogad­hatónak tűnik, hogy a súlyo­san rokkantak az adóztatás tekintetében élvezhessenek ugyanolyan kedvezményeket, mint a nyugdíjasok. Egyetért a Pénzügyminisztérium azzal is, hogy a lakosság által tár­sulási formában véglett infra­strukturális fejlesztések — mint például közműépítések — utáni adókedvezmények mér­téke az eredeti javaslatban szereplő 20 százalék helyett legyen 30 százalék. Elfogadha­tó a képviselőknek az a — több bizottsági ülésen is el­hangzott — javaslata, hogy a megszülető adótörvényekhez kapcsolódó végrehajtási jog­szabályt ne miniszteri, hanem minisztertanácsi rendeletként alkossák meg. Mindkét adótéma számos további részletkérdéséről hang­zottak el elemző észrevételek a bizottságok együttes vitájá­ban, amelyben felszólaltak Viola Ká'roly és Polgárdi Jó­zsef (Pest megyei) képviselők is. A két bizottság ezután úgy határozott, hogy a napirend­re kerülő törvényjavaslatok elfogadását fogja javasolni az Országgyűlésnek. Ugyancsak határozott a két bizottság arról: javasolja majd az Országgyűlésinek, hogy kö­telezze a pénzügyi kormányza­tot egy olyan költségvetési re­form kidolgozására, amely be­vételi és kiadási politikájában fokozott összhangot biztosít azon gazdaságpolitikai fejle­ményekkel és követelmények­kel, amelyek várhatóan meg­határozzák a 90-es években a hazai és a nemzetközi gazda­ság helyzetét. Az új helyzetnek és követelményeknek megfele­lően' rendezni keH az ésszerű állami, intézményi és a társa­dalmi feladatmegosztásból fa­kadó anyagi folyamatokat. Fo­kozatosan szükséges megte­remteni a társadalombiztosítá­si rendszer anyagi és szerveze­ti önállóságát. A költségvetési reformnak számolnia kell az­zal, hogy az adóbevételek ked­vezőbb elosztása útján növeli majd az önkormányzatok pénz­ügyi önállóságát; nagyobb ön­állóságot ad a nem gazdasági (elsősorban oktatási és egész­ségügyi) szervezeteknek az anyagi alapok felhasználásá­ban, Megfelelő teret kell bizto­sítani a pénzügyi politikában a monetáris módszereknek, a bankrendszeri intézmények működésének. Javasolják to­vábbá a bizottságok az Or­szággyűlésnek. hogy a költség- vetési reform tervezete be­nyújtásának határidejét 1989 szeptember 1-jében állapítsa meg. A terv- és költségvetési bi­zottság javasolni fogja az Or­szággyűlésnek, hogy az álta­lános forgalmi adó és a szemé­lyi jövedelemadó bevezetésé­nek megkönnyítése, hatásainak sokoldalú ellenőrzése, vala­mint a kormányzat és a köz­vélemény közötti kapcsolat erősítése érdekében —, ami ebben a különösen bonyolult, következetes végrehajtást és kölcsönös türelmet kívánó kér­déscsoportban kivételesen fon­tosnak tűnik —, határozza el egy ad hoc bizottság felállítá­sát. Ez a bizottság a Parla­ment megbízásából különleges figyelemmel kíséri majd egye­bek között az új adótörvények bevezetésével kapcsolatos vég­rehajtási jogszabályok hatá- lyosulását. Foglalkozna az új rendelkezések gazdasági és társadalmi hatásaival, különös tekintettel a változások által érintett gazdasági egységek magatartására. Ugyancsak figyelemmel kí­sérhetné a jövedelmek elosz­tásában várható változások ha­tásait a szociális és társadalmi szempontból különlegesen ér­zékeny rétegek helyzetére. Ér­tékelhetné a gazdaságpolitikai környezet azon módosulásait, amelyek a külföldi vállalko­zásokkal történő termelési és piaci együttműködés feltétel- rendszerét befolyásolják, vala­mint a lakosság ellátásában, a kereslet kielégítésében és a szolgáltatások alakulásában végbemenő fejleményeket. Hagytak-e kóstolót a csemegéző seregélyek... A szüret már csak gyerekjáték Szélkavarta portölcsér poroszkál a keskeny dfilőúton — körös-körül, ameddig a szem ellát, jól fésült szőlősorok iramlanak a négy égtáj felé. Olykor kettészel cgy-egy hatalmas táblát a homokleptc bekötőút, s mint sorsuk­ra hagyott, magányos vénemberek, állnak silbakot a termésüktől megfosztott meggy-, cseresznye- és szilva­fák itt, a Cegléd alatti öregszőlő lankáin. tói megkapta az obsitot. ösz- szespórolt pénzéből vette a szőlőt, építette a hordóknak, kádaknak, szerszámoknak va­ló hajlékot, öreg, elhanyagolt volt ez a parcella, sokévi munkával tette jó termővé a kadar-, ezerjó- és sászíatőké- ket Polónyi János. Az öreg fákat kivágta, új gyümölcshú- sángot is ültetett, s megtanul­ta a szőlő- és borkezelés csín- ját-bínját; Napozó fürtök Meg-megbillen a gépkocsi, kerekei óvatosan engedelmes­kednek a Király-dűlő mélyre koptatott nyomvonalának. Nyílröppentésre előttünk egy kerékpáros, idős férfi tapos­sa a pedált, aztán egy emel­kedő alján lebillenti magát járgánya mellé. Nekihajolva tolja a kétkerekűt, meg-meg- csörrennek a kormányra akasztott bádogvödrök. Hogy mögé érünk, hátranéz az öreg, aztán utat engedve húzódik félre. Résnyire össze­húzott szemében fáradtság vibrál. — Ide tartok, a négyszáz kvadrátos szőlőmbe — lendí­ti bal karját az emelkedőn túli borház felé a férfi, Poló­nyi János. — Megnézem, hagytak-e kóstolót a csemegé­ző seregélyek ... Jöjjenek, maguknak is jut még a sasz- lából. Bokáig érő, puhán omló ho­mokban lépkedünk a gondo­zott, tisztán tartott szőlősorok között. Látszik, nem szenved vashiányban ez a talaj, azaz. az idei nyáron is jó néhány­szor megmerítette horolójáta sorközökben a gazda. A la­zán, szellősen bekötött, dús levelű szőlővesszőkön jól fej­lett, egészséges fürtök nap- fürdőznek, gyűjtik magukba az édesítő meleget. — Mire kéthetes, azaz het­venhét éves leszek, a mosta­ni szőlőszemek leve is megál­lapodik — mutat a borház belső falán függő naptár egyik tavaszi napjára a férfi. — Ad­dig azonban kétszer-háromszor le kell fejtenem az újbort. No, de nagyon előre szaladtunk az időben — teszi hozzá za­vartan — egyelőre még az idei szüret is hátravan. Tíz-egynéhány éve épült ez a borház, mondja, akkor, ami­kor a fővárosi köztisztasági­A képviselő hétköznapjai Naponta megújítani a bizalmat A képviselő hétköznapjai igen zsúfoltak, gondokkal ter­hesek mostanában. Ha a naptárra pillantunk, rögtön megért­jük az okát: ma ül össze az Országgyűlés, hogy megtárgyalja a kormány munkaprogramjáról, az általános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavasla­tokat. Az elmúlt szakasz az előkészületek jegyében telt el, ez sok tennivalót adott dr. Lakos Lászlónak (9. vk., Abony), a jászkarajenői Árpád Tsz elnökének is. — Hogyan fog szavazni? — Igennel. — Ezt tanácsolták a vá­lasztói is? Sokukkal beszélgettem, a napokban pedig egy nép­frontfórumon találkoztam a környék tanácsi, intézményi és vállalati vezetőivel. Dióhéj­ban elmondtam mindazt, amit az adóreformról, a kormány- programról feltétlenül tudni kell. Azután megkérdeztem: no és hogyan szavazzak a Parlamentben? Először nem válaszoltak, hanem visszakér­deztek: vágyok-e olyan hely­zetben, hogy felelősen dönt­sék? — És van olyan helyzetben? — Ügy gondolom, hogy igen. Igyekeztem tisztességesen fel­készülni, s tisztában vagyok azzal, hogy mivel jár az adó­reform bevezetése. Azt is tu­dom, hogy szükség van , rá, csakúgy, mint a többi terve­zett gazdaságpolitikai . intéz­kedésre. Még akkor is, ha né­hol helyi érdekeket sért és fájdalmas beavatkozásokkal jár. Ám az ország, a népgaz­daság olyan helyzetbe jutott, hogy nem halogathatjuk to­vább a változást. — Végül is mivel bocsátot­ták útjára a választói? — A beszélgetés után azt mondták, hogy most már is­merem a gondjaikat, a bajai­kat, s nekik ez elég. Azt pe­dig rám bízzák, hogy miként szavazok. — Mik ezek a gondok, ba­jok? — Azt kérik, hogy a kor­mány ne rakjon a jelenleginél nagyobb terheket a nagycsalá­dosokra. De arra is figyelmez­tettek, hogy a szociálpolitikai kedvezmények tényleg csak a rászorulókhoz jussanak. Ne részesüljenek belőle azok, akik csavarognak, nem dolgoznak, szóval, akik nagyon is tehet­nek róla, hogy kedvezőtlen helyzetbe kerültek. Gondnak tartják azt is, hogy a hivata­lokban, intézményekben ma­gas az adminisztratív létszám. A takarékosság mindenütt le­gyen szigorú követelmény! Ja­vuljon a fogyasztási cikkek minősége: ne kelljen például egy évben öt pár cipőt ven­ni... Igényük például az is, hogy a sajtóban kapjon na­gyobb nyilvánosságot: mi vár­ható ezután? Ilyen és ehhez hasonló problémákkal álltak elő, amiből kitűnik, hogy egyetértenek a reform szege­mével, s inkább attól tarta­nak, hogy a megvalósítás nem lesz következetes. — ön is egyetért a felvetett gondokkal? — Természetesen, sőt még tovább megyek. Itt van pél­dául az a kitétel, amit a tör­vényjavaslatokhoz csatolt egyik segédanyagban olvas­tam. E szerint a költségvetés az évente létrejött új érték hetven százalékával gazdálko­dik. Ügy gondolom, hogy az arányokat csökkenteni kellene, mert kevés marad a vállala­toknál. Az elvonásokból szár­mazó összegeket pedig olyan cégek kapják, amelyek nem tudják a támogatást haszno­sítani, s továbbra is rosszul működnek. Ez kétszeres vesz­teség. Ezt a gyakorlatot meg kell szüntetni. Nyilvánvalóan vannak olyan területek, ipar­ágak, amelyeket a pillanatnyi nyereség hiányában is fejlesz­teni kell. Mint például a bio­technikát vagy a számítógép- ipart. S ha máshová is jut, akkor az kapjon nyilvánossá­got, hogy miért pont oda, a hogyan hasznosul a beinjek­ciózott pénz. Azzal is egyetér­tek, hogy a termelésben, a fogyasztásban is szűnjön meg az árkiegészítés, a támogatás, hogy tudjuk meg végre, mi mennyibe kerül? Ez alapfel­tétele a továbbképzésnek, hi­szen enélkül sem a hazai, sem a külföldi piacon nem lehetnek versenyképesek a vállalataink. — Ami mellett ön kiáll, an­nak olyan következményei is lehetnek, hogy üzemeket kell bezárni, embereket átcsopor­tosítani ... — Igen, ezzel jár. De néz­ze meg a nálunk fejlettebb ipari országokat! A pénzt, a munkaerőt, a gépeket oda csoportosítják, ahol nyeresé­get remélnek. Ez a fejlődés mozgatója. Nálunk sajnos nem működik a munkaerőpiac, pe­dig nagy szükség lenne rá. Munka bőven akad, ha nem is mindig ott, ahol az embe­rek keresik, vagy nem kere­sik. Csak a példa kedvéért mondom, hogy tegnap bűvös kockát kellett gyártani, ma, mondjuk, olajfinomító beren­dezéseket, holnap pedig egé­szen mást. És ehhez alkalmaz­kodni kell. Idetartozik a munkafegyelem kérdése is. Ugye manapság két dologgal lehet megfogni az embereket: jó fizetéssel vagy szankciók­kal. Az előbbi a megnyugtató megoldás, hiszen ha valaki érdekéit abban, hogy jól dol­gozzon, akkor nem lóg, nem fegyelmezetlenkedik. Remé­lem, hogy a bérgazdálkodás megváltozása lehetőséget ad majd a differenciálásra. Ám akadnak olyanok, akiket ez­zel nem lehet doppingolni, hi­szen most sem dolgoznak meg a fizetésükért. S ha többet, jobbat követelnek tőlük, ak­kor továbbállnak, s a szom­szédban csinálják ugyanazt. Nem marad tehát fegyelme­zési eszköz. A munkaerőpiac mozgásba lendülésével talán ez is megváltozna. Ami nem jelenti azt, hogy veszélybe ke­rülne a teljes foglalkoztatott­ság, hanem inkább azzal jár­na, hogy a teljesítménynek, a hozzáállásnak megfelelő mun­kához és persze jövedelemhez jutnának az emberek. — Keményen foglamaz, de ön is tudja, hogy nem min­denki gondolkodik így. Talán azért is, mert tájékozatlanok, vagy mert megingott a hi­tük ... — Nincs más választásunk, minthogy bízzunk a kibonta­kozás sikerében. Amikor a múltkor a változások szüksé­gességéről, a következetesség­ről beszélgettem az egyik ta­nácstaggal, azt mondta: meg­van az emberekben a bizalom, de azt naponta meg kell újí­tani! K. L. Nem nagy fizetség — Volt esztendő, amikor adós maradt Noé gyümölcse, de akadt olyan év is — mint például a nyolcvanhármas —, hogy nem tudtam hova tenni a termést. Szűknek bizonyul­tak a hordók... Az idei esz­tendő? Ne is kérdezzék! örü­lök, ha két-három hektoliter szőlőlét kipréselek. Nem nagy fizetség ez annyi munkáért. Drágák a permetezőszerek is. pedig az idén vagy hatszor be kellett szórnom a tőkéket. Az esőfogó terasz alatt ta­licska szunnyad, a borház lé­pésnyi udvarán téglából ra­kott üstház ásít. Kormos gyomrában hamú és gallyma­radvány — a tavalyi szüreti vigalom emléke. — Szüretre hagytam néhány litert — koppintja oldalba a hordót Polónyi János. — Sző­lőt leszedni jön majd össze akkor a rokonság. Amúgy ta­vasztól őszig elboldogulok ma­gam is a birtokon, van időm, hát ráérek. Cegléden lakom, onnan kerékpározok ki, ha szólít a munka. Valami hat kilométernyit pedálozok a vá­rosból Idáig. Korán indulok, későn végzek. Napközben sza­lonnát, töpörtyűt falatozok, vagy összeütök néhány tojást. Kutam nincs, a permetléhez való vizet a szomszédból hor­dom. Kezünkben vödrökkel bal­lagunk át a szomszéd udva­rában álló kúthoz. Sok öblítő­folyadék kell a hordók tisz­tításához, alaposan kiszárad­tak a bortartó edények a mos­tani száraz napokban. A hosszú dűlőúton sorakozó borházak környékén is moz­golódnak a szüretre készülő szőlősgazdák. Hordókat, káda­kat öblögetnek, valahol ka­pát, vagy ásót élez a hétköz­napi szorgalom — felénk lib­ben a ráspolymuzsika, hang­jába belevész a messzi, déli harangszó. Seregélycsapat sur­ran fölöttünk; köröznek, le- szállnának a szőlőre szomjas madarak, aztán vezérüket követve eltűnnek a közeli al­máskert mögött. Októberre készül — Szent Mihály napján próbaszüretet tartok — adja a szót vendéglátónk —, de az igazi munka majd októ­ber elején lesz, amikor össze­jön a nagy család, s egy nap alatt bevégezzük a szőlősze­dést és -feldolgozást. Mit is beszélek: igazi munka... Az csak olyasféle gyerekjá­ték ahhoz a kétszáz napi ro­bothoz képest, amit már az idén végeztem ebben a pasz­tában ... Nekilát, láncolja s öblögeti a hordókat, súrolja a kádat, keféli a daráló alkatrészeit — mint annyi szőlőskert-tulajdo- nos, Polónyi János is készül a szüretre itt, a Cegléd alatti Öregszőlőben. B. I. A. ! A kellékek kínálata Hordók, kádak és prések Az idén a korábbiaknál ki­sebb az érdeklődés a hordók, kádak, prések és egyéb szüre­ti kellékek iránt — hiszen nem ígérkezik jónak a szőlő­termés. A Skála áruházakban és szövetkezeti boltokban pél­dául feleannyi hordót sem adtak el az idén, mint tavaly. Az orosházi tsz tölgyfa hor­dóiból — amelyek 25—60 li­teresek — mintegy 1200 fo­gyott, a Zalalövőn gyártott 100—200 literes és ennél na­gyobb akgchordókból pedig körülbelül 1700. Az elmúlt években mindkét fajtából 4—4 ezret adott el a Skála a szüret előtti időszakban, most azonban nincs' már többre igény. A szőlősgazdák egyébként újabban ismét szívesebben csináltatnak hordót és káda­kat a kádármesterekkel. Je­lenleg 600 kádár kisiparos dolgozik az országban, több ségük a Balaton-felvidéken. Tokaj-Hegyalján, illetve Pest megye szőlőtermő vidékein tevékenykedik. Présekből, szőlözúzókból, darálókból jelenleg is több tí­pus és méret kapható az üz­letekben, s folyamatosan ér­kezik az utánpótlás. Előfelát- hatóan egyikből sem lesz hiány. Az üvegballonokat, demi- zsonokat és topókat főként az Amfora forgalmazza. A 25 li­teres és 50 literes ballonok­ból — amelyek az elmúlt években gyakran szerepeltek a hiánycikkek listáján — az idén összesen 40 ezret hoznak forgalomba. Az üveglopók ha­zai gyártása néhány éve meg­szűnt, a vállalat tavaly a Ko­reai NDK-ból importált na­gyobb mennyiséget, s jeleníts még 20 ezer van a készletből. Ez várhatóan elegendő erre az évre, bár előreláthatóan szük­ség lpsz némi átcsoportosí­tásra, nbgy ne legyen hiány a borvidékek üzleteiben. Az Amfora a jövő évi ellátás érdekében már kezdeményez­te az üveglopók újbóli hazai gyártását

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom