Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-15 / 217. szám
1987. SZEPTEMBER IS., KEDD ^fílfaP 3 A külügyminiszternél Békedelegáció Várkonyi Péter külügyminiszter hétfőn hivatalában fogadta az Országos Béketanács Sztanyik B. László elnök vezette küldöttségét. A delegációban a magyar békemozgalom vezető képviselői vettek részt. A delegáció az ENSZ őszi ülésszakára utazása előtt tájékoztatta a külügyminisztert arról, hogy a békemozgalom növekvő mértékben vesz részt hazánk érdekeinek nemzetközi képviseletében, s tapasztalatai szerint változatlanul élénk érdeklődéssel tekintenek határainkon túlról népünkre, nemzeti programunk megvalósítására. Az Országos Béketanács, a XI. békekonferencia megbízása alapján, kezdeményező magatartást tanúsít nemzetközi kapcsolataiban és az ezzel összefüggő itthoni munkájában. Várkonyi Péter nemzetközi kapcsolataink fontos elemeként értékelte a társadalmi együttműködést, amely összhangban áll népünk érdekeivel, a kibontakozási program megvalósításához elengedhetetlen nemzetközi feltételek megteremtésében. Vetélkedősorozat minden korosztálynak Szocialista hazánkért! Tegnap a Magyar Honvédelmi Szövetség országos központjának székházában Trin- ger Gyula ezredes, a szövetség főtitkárának helyettese arról tájékoztatta az újságírókat, hogy Szocialista hazánkért! címmel honvédelmi-történelmi vetélkedősorozatot indítanak szeptember 29-én, a fegyveres erők napján, s az egy év múlva Pákozdon és Székesfehérváron látványos honvédelmi bemutatókkal, légi parádéval egybekötött országos döntővel ér véget, amit a televízió egyenes adásban közvetít. A felmenő rendszerű honvédelmi vetélkedőt a szövetség koordinálja, de annak meghirdetésében részt vesz a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a KISZ, az úttörőszövetség, a SZOT, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, a Honvédelmi, a Művelődési és a Belügyminisztérium, a Munkásőrség Országos Parancsnoksága, a BM Határőrség Országos Parancsnoksága és a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága is. A Magyar Honvédelmi Szövetség négy évtizedének a megismertetése mellett szolgálja ez a vetélkedő forradalmi hagyományaink ápolását, a honvédelmi nevelés cselekvésre ösztönző hatásának fokozását is. Résztvevői lehetnek az általános iskolák felső tagozatos tanulói, a középiskolák, a szakmunkásképzők és szakközépiskolák diákjai, MHSZ-klubta- gok, szocialista brigádok tagjai, a fegyveres testületek sorállományú fiataljai, tisztek, tiszthelyettesek, egyszóval: gyerekektől az aggastyánokig mindenki. A játéksorozatba a szeptember 15-én megjelenő, az MHSZ klubjaiban és szervezeteiben kapható Rejtvényújság megfejtésével és beküldésével lehet benevezni. A honvédelmi vetélkedőt meghirdető szervek augusztus 3-án alakították meg az országos szervezőbizotságot. Pest megyében szeptember 1-jén alakult meg a koordinálást végző munkabizottság. Cs. S. ! Tettekkel a kibontakozásért A téeszekben van még tartalék A természet órája szabja meg a munkaidőt Mit sütsz a kenyérben, kis szűcs? Az ingyenradír nem éri meg — Nézze ezt a zsemlét! Nézem: kicsit lapos, kicsit gusztustalan. »- Nézze meg azt is, hogy tni van benne! Egy üvegdarab. Éppen akkora, amit egy hároméves gyermek egy harapással bekap. Kendőbe bugyolálta — Hallottam én ennél cifrább dolgokat Szobon, ahol lakom — folytatta a fiatalasz-«; szony. — Találtak ott már ci-: garettacsikket is zsemlében, meg kenyérben sült egeret... Nem sokkal a beszélgetés után elém tettek egy zsemlét a Pest Megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezési osztályán: kicsi volt, ráncos és penészes. A kísérőpapíron csak ennyi állt: szobi bolt. Hát milyen is az a kenyér, péksütemény, ami az Észak- Pest Megyei Sütőipari Vállalat szobi kenyérgyárából kerül ki? Megoszlanak a vélemények. Egyesek elégedettek, sőt, mostanában mintha javult volna a pékáru minősége — mondták. De a megkérdezett vásárlók másik fele nem takarékoskodott a bíráló szavakkal: nyers, nyúlós, csirizes, tele van liszt- és sócsomóval, hamar megpenészedik — panaszkodtak. Egyben azonban megegyeztek: sosem találtak még „különleges" tölteléket a zsemlében, kenyérben. Ez volt a tapasztalat a település három élelmiszerboltjában is, ahol szintén a szélsőséges minőséget kifogásolták az eladók. vezetők. A polcokon és a tárolókban csupa friss, illatozó, ropogós héjú gömbölyűségek sorakoztak, már-már cáfolva a sok elmarasztalást, amikor — alaposabb szemlélődés után — egyszercsak előtűnt, szerényen a háttérből, jó néhány túlégett vagy palacsintává deformálódott bukta és külseje alapján zsemlének sehogyan sem nevezhető valami. Kiderült, hogy nemrég a helyi tanács is járt az üzletekben. — Volt idő, amikor istenítették a szobi kenyeret — szögezi le Szabó György vb-tit- kár. — Ám a közelmúltban szinte egy időben érkezett hozzánk lakossági bejelentés Szobról és Nagymarosról, amely szintén az itteni gyár ellátási területéhez tartozik. Jogos volt a panasz, ezért két szabálysértési eljárást indítottunk az üzemvezető ellen, aki az új lisztre hivatkozott. — Üj búzából őrölt liszt természetes, hogy nem ad olyan minőséget, mint egy fél éve megpihent anyag — magyarázza a kenyérgyár fiatal irá- nvítója, dr. Szutorné Polonyi Éva. — Igyekszünk mi a technológiai folyamat során alkalmazkodni ehhez: rövi- debb tésztaérési idővel dolgozunk, és ászkor! insavat adunk hozzá. A finomlisztnek — amit a vevő a boltban lát, s amivel a maszek süt — eleve jobbak a minőségi jellemzői. Csakhogy mi kénytelenek vagyunk a gabonaipartól kapott durvább szemcséjű kenyérliszttel keverni a fehéret, az előírt receptúra szerint. Kellő sütQipari szakismeret híján csak idézni tudom az üzemvezetőnek a fogyasztóktól hallottakat. — Nyáron mindig több a kifogás — bólint rá. — Ez talán a rossz tárolási szokásokból is adódik. Alföldi vagyok, nagyanyám még kendőbe bugyolálta a kenyeret és a hűvös kamrába rakta, el is állt az egy hétig. Ma meg a kenyértartó- ba teszik, nejlonba. Röptében toborzottak Lassanként feltárul a gyár igazi gondja. Naponta mintegy 60 mázsa kenyér, 10 ezer zsömle, 8 ezer kifli és körülbelül ezer darab finomáru jut el vagy 15 településre Verőcemarostól Ipolytölgyesig. Ehhez van 20 termelő dolgozó, közülük mindössze kettő sütőipari szakmunkás. Nincs pék. Volt egy jó dagasztó, de behívták katonának. A betanított munkások jöttek a vasúttól vagy máshonnan, s nem biztos, hogy itt is maradtak 16—17 forintos órabérért, két műszakban, amikor a szobi szörpüzemben vagy a maszek péknél többet kapnak. Mindig akad hiányzó, helyüket a településen röptében összetobor- zottakkal pótolják, vagy a vezetők öltöznek munkaruhába. — Igaza van, ilyen torzszü- lőttek nem kerülhetnek a vásárlók elé — mutat Szutorné a boltokból összeszedett „kollekcióra”. — 17 éves gyerek a beszámláló, hanyagul válogatta ki a selejtest, összefogott öt zsömlét és nem vette észre köztük a rosszait. Fizikai képtelenség örökösen minden munkás háta mögött állni és figyelni, mit csinál. Fantasztikus összegekért — Egy évtizede még jól fizetett szakma volt a miénk — jegyzi meg a. vállalat igazgatója, dr. Oláh András. — Azóta évről évre kevesebb bér- fejlesztést kapunk — mivel nem exporia termelünk — az idén 3 százalékot oszthattunk el 19 üzem között. Ráadásul az éjszakai és túlórapótlék mind az alapbéremelés elől vonja el a lehetőséget, amit egyébként is korlátoznak a szabályozók. Az állami támogatás teljesen megszűnt, ezzel szemben — a pékáruk árának emelése miatt — van egy felfokozott igény. Mindez cseppet sem mentesít bennünket, s ha ilyen kritikát hallok, egyáltalán nem érzem úgy magam, mintha hájjal kene- getnének. Üvegcserép zsömlében: súlyos hiba, kirúgás jár érte. Megpróbáljuk rászoktatni a dolgozókat, hogy másfajta követelményei vannak az élelmiszer-feldolgozásnak, mint teszem azt, a vagonrakodásnak. Akit rá tudunk venni, beiskolázzuk a vállalati szakmunkásképzőbe, ingyen adunk neki a radírtól kezdve mindent, csakhogy elvégezze. Jó kapcsolatunk van három szakmunkásképző intézettel, a 12 végzett' nálunk maradt, de legtöbbjük most a katonaidejét tölti, vagy a gyermekét neveli otthon. Három éven belül újabb 30 fiatal kap bizonyítványt. Ha nem csábítják el őket a magánpékségek, fantasztikus összegekért, akkor egyszer talán csak rendbe jövünk. Tóth Andrea Az Országgyűlés néhány nap múlva összeülő őszi ülésszakán két, a jövőnket alapvetően meghatározó napirendről kell dönteniük a képviselőknek. Az egyik a kormány által összeállított, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának legutóbbi ülésén hozott határozatán alapuló stabilizációs program, a másik pedig az ehhez szorosan kapcsolódó új adórendszer bevezetése. Hogy nem lesz könnyű voksolni, az már az előzményekből is látszik. Egyre többen mondják el a véleményüket, s az álláspontok olykor annyira eltérőek egymástól, hogy már-már felmerül a kérdés: a honatyáknak a Parlamentben vajon sikerül-e a végrehajtáshoz nélkülözhetetlen közmegegyezéshez az alapot megteremteni? Egy tény: gazdasági és társadalmi bajainkat ismerve, az emberek többsége változtatni akar. Hogy miért jutottunk ebbe a helyzetbe és mit lehetne tenni, arról sorozatunkban ezúttal Lévák József, a sződi Virágzó Termelőszövetkezet elnöke mondja el véleményét. — A gondok az elmúlt évtizedekben oly sok sikert felmutató mezőgazdaságot sem kerülték el — kezdte beszélgetésünket. — A nagyüzemek döntő többségében egyre kevesebb szabadon felhasználható pénz maradt, s a szűkös esztendők az általunk használt technika elöregedéséhez, a halaszthatatlannak tűnő beruházások kényszerű elodázásához vezettek. Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben az időjárás sem volt kegyes hozzánk: hol az aszály, hol a nagy esőzések, a kemény téli fagyok tettek kárt a vetésben, vagy éppen az érőben lévő gabonában, a gyümölcsösökben. Persze, ml is követtünk el hibákat. S hadd söpörjek mindjárt a saját portánk előtt. Huszonnyolc év alatt tavaly fordult elő először, hogy többet osztottunk fel, mint amennyit megtermeltünk. Vagyis egy optimistább terv alapján — nem számítottunk például arra, hogy az aszály továbbra is keresztülhúzza terveinket — olyan bérfejlesztést adtunk ki, amelyet a tényleges teljesítményünk nem indokolt Tanulságos eset volt. — Ez nemcsak Sződön, hanem más termelőszövetkezetekben, sőt az ipar sok vállalatánál is megtörtént, önök mit tettek azért, hogy a jövőben a hasonló fiaskót elkerüljék? — A tanulságokat alaposan elemeztük, s- úgy döntöttünk, hogy minden területen meghatározzuk: száz forint munkabérre mekkora nyereséget kell elérni. Ez a módszer bevált, ám ez sem tökéletes, hiszen a bérszínvonal behatárolja a kifizethető összegeket, s ez — kár lenne tagadni — némileg visszafogja a teljesítményeket. Ennek ellenére az a tapasztalat, hogy mégis dolgoznak az emberek, s minden esetben többet tesznek az asztalra, mint amennyit onnan elvesznek. — A stabilizáció időszakában, majd az azt követő kibontakozás éveiben a mezőgazdáságra is új feladatok várnak. Az önök szövetkezetében mekkora iránymódosításra lesz szükség? — A Központi Bizottság közleménye tulajdonképpen nem ért váratlanul minket. Egyrészt a saját bőrünkön éreztük, hogy valami nincs rendben, másrészt — képletesen szólva — egyre gyakrabban kellett a kormányt jobbra vagy balra fordítanunk Szerencsénkre volt erőnk és akadt annyi tartalékunk, hogy a változó körülményekhez folyamatosan és végül is eredményesen tudtunk alkalmazkodni. Én személy szerint azt várom az elkövetkező időszaktól, hogy nemcsak papíron, hanem ténylegesen is megadják a nagyüzemeknek a teljes önállóságot, s megerősödik a piaci, a kereskedelmi szellem. A stabilizáció idején, de még inkább a kibontakozás időszakában fel kell számolni minden olyan gátat, amely a gazdaság egészséges fejlődését akadályozza. Ilyennek tartom például a nekünk Is sok gondot okozó bérszínvonal-szabályozást. A termelőszövetkezetek már eddig is megmutatták, képesek oly módon gazdálkodni, hogy azzal a tagság boldogulását és az állam érdekeinek érvényesülését is szolgálják. S megint csak hadd beszéljek magunkról. Nemrég felmondtunk harminc embernek, mert úgy láttuk, kevesebben is meg tudjuk csinálni ugyanazt a munkát. De nem azért vállaltuk ezt a lépést, mert a létszámcsökkentés manapság dicsérendő dolog, hanem a saját jövőnkért. — Eddig nem kényszeritett gyorsabb cselekvésre a szabályozás sem... — A szabályozás? Nos, a szabályozás olyan, amilyen. Mi általában nem szidtuk sohasem, hiszen olyan helyzet nem alakulhat ki, amely teljesen lehetetlen helyzetbe hozza a mezőgazdaságot. Erre az ágazatra szükség van, hiszen a búzát és a krumplit még egyetlen más helyen sem sikerült nagy méretekben megtermelni. Emellett az a véleményem, hogy szinte minden nagyüzemben van még tartalék, s ha nagyon muszáj, ki tudnak préselni magukból némi pluszt. — Mit vár az elkövetkező hónapoktól? Milyen gazdasági környezet segítené a legjobban a mezőgazdaságot a stabilizációban? — Ügy látjuk, hogy amit elkezdtünk itt, Sződön, azt kell folytatnunk a jövőben is. Egyetértek azzal, hogy a támogatások csökkenjenek, s amit mégis kiadnak, az az eddigiektől eltérően minden esetben oda kerüljön, ahol a népgazdasági érdeket tekintve valóban a legnagyobb szükség van rá. Felkészültünk arra is, hogy változnak az árak, bár a legutóbbi emelések nagyon felborzolták tagjaink kedélyét. Annál is inkább, mert nálunk keményen meg kell dolgozni minden forintért, s nem tehetjük meg, hogy egy kicsit lazítsunk: számunkra a természet órája szabja meg a munkaidőt. De látjuk, halljuk, hogy máshol jóval kevesebbért is sokkal többet lehet hazavinni. Ezt mielőbb meg kell szüntetni! S azt még hadd tegyem hozzá: az utóbbi évek egyik kiemelkedően jó döntése lehet az adóreform bevezetése, ha mindez párosul egy olyan ellenőrzési rendszerrel, amely szigorú és következetes, s érvényesül az egyszemélyi vezetés és felelősség elve — mondotta befejezésül Lévák József. Furucz Zoltán Hitrátjeíek a Szentendrei-szigeten Megoldás lenne, csak pénz nincs Mire elérkezett az ünnepléstől hangos millennium, Budapest világvárossá fejlődött. Voltak palotái, sugárútjai, kéregvasútja s több százezer lakosa. Egyre kevesebb lett azonban az egészséges ivóvíz, s a szakemberek rájöttek, hogy a főváros határain túl kell keresni a megoldást. Osztottak, szoroztak, számba vették az összes lehetőséget, s így esett a választás a Szentendrei-szigetre, ahol 1897-ben megnyitották az első kutat, amely a főváros ivóvízellátásában fontos szerepet játszott. De nemcsak Budapest volt érdekelt a kutak működésében, hanem maga a sziget is, hiszen Kisoroszi kivételével ma már a térség összes települése ezekből a kutakból kapja az éltető elemet. Ez a témája annak az előadásnak, amely Verőcemaroson hangzik majd el, ahol az MTESZ Pest Megyei Szervezetének környezetvédelmi bizottsága, a Magyar Agrártudományi Egyesület Talajtani Társasága és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szervezésében A talaj környezetvédelme címmel kétnapos tudományos ülésszakot tartanak. Az előadó, Kissné Jáger Erika, a Fővárosi Vízművek környezetvédelmi szakmérnöke beszélt a téma fontosságáról lapunk munkatársának. — A Szentendrei-sziget ideális terület arra, hogy nagy mennyiségű és jó minőségű vizet adjon akár több százezer embernek is. Kicsi a népsűrűség, nincs jelentős ipari tevékenység, s nem számottevő a mezőgazdaság sem. Ellenkező esetben veszélyeztetve lenne az egészséges ivóvízbázis. S bár a felsorolt káros tényezők hiányoznak, mégis jelentkeztek a nitrátosodás tünetei a talajban. Köztudott, hogy a nitrátos víz fogyasztása a kékkór kialakulásához vezethet. Ez olyan betegség, melynél a nitrát a vörös vértesiekhez kapcsolódva csökkenti a vér oxigénfelvevő képességét. A különböző szervek nem képesek ellátni funkciójukat, a test legyengül, s csecsemőknél ez halálhoz is vezethet. O Ha nincs ipar, kicsi a népsűrűség, s nem jelentős a mezőgazdasági tevékenység, akkor mi lehet az oka a szennyeződésnek? — Két tényező jöhet számításba. A települések nincsenek csatornázva, a hagyományos ülepítő-, szikkasztórendszer az általános, s nem feledkezhetünk meg a növény- termesztésnél felhasznált nitrogénalapú műtrágyákról sem. Előttünk a Szentendrei-sziget térképe, s azon különböző körzetek bejelölve a nitrátosodás mértékétől függően. Többnyire 10—20 milli- gramm/liter, néhol előfordul a 40 milligramm is, de egy helyen ennél jóval magasabb érték látható, 100 milligramm literenként. A legmagasabb megtűrt érték az ivóvízben 40 milligramm. Szerencsére ez a térség szántóterület, csupán mezőgazdasági termelés folyik itt. A két legközelebb eső településen, Ta- hitótfaluban és Surányban sokkal jobb a helyzet, de egyébként sem érinti különösebben ez az itt élőket, mivel mindkét községben van vízvezeték. • Mi lehet az oka ennek a magas értéknek? — Ezt szeretnénk mi is tudni — válaszol Kissné Jáger Erika. — A GATE talajtani tanszékével közösen nyolc esztendeje végzünk méréseket, hogy megállapítsuk a tápanyagmozgást s a legfőbb szennyezőforrást. Egyelőre nem jutottunk kézzelfogható eredményre, igaz a jelenlegi módszereinknél vannak jóval célravezetőbbek is, de erre nincs pénzünk. • Ez a szennyeződés menynyiben veszélyezteti a kutak vízminőségét? — A szigeten lévő több mint ötszáz kút tartalmát úgynevezett figyelőkutak segítségével ellenőrizzük, ott tehát nem lehet szennyeződés. Arról nem is beszélve, hogy hármas védősáv veszi mindegyiket körül. A belső ötven méterre öleli körül a kutakat, ez teljesen zárt terület. A külső kétszáz méteres sávot foglal magában, ahol nem lehet lakóház, s bár lehet itt növényeket termeszteni, tilos a növényvédő szerek alkalmazása. A harmadik, úgynevezett hidrológiai védőövezet, ennek kialakítása most van folyamatban, ahol már vannak települések, s ezzel együtt veszélyeztető tényezők is. Tulajdonképpen erre az övezetre kellene a legjobban vigyázni. A múlt század végén, amikor az első kutakat megnyitották, nemigen gondolhattak arra, hogy a civilizáció ilyen veszélyes változásokkal jár: bővülő települések, kemikáliák. • Mit lehet ilyenkor tenni, van-e egyáltalán mód, hogy hosszabb távon megvédjék a vízkészletet, hiszen ha a kutakban még nincs is szennyeződés, a háttérben már kimutatható. A környezet pedig hatással van a vízminőségre is. — Erre készült egy tanulmány, ami a tavalyi árakon számolva másfél milliárd forintot jelölt meg, amit óvintézkedésre kellene fordítani. Ez magában foglalná az ösz- szes település teljes csatornázását, a szennyvíz és hulladék elhelyezését, s a legfontosabb talajjavítási munkálatokat. Mivel a homokos, s más, lazább szerkezetű talajok könnyebben átengedik a nedvességet, s a szennyeződést, kötöttebb rétegekkel kell megakadályozni a gyors mozgást. Ebből az összegből futná a zártkertek kisajátítására is, hiszen az a fontos, hogy mind szélesebb legyen a védőterület. Sokat, számítana az is, ha szilárd műtrágyák helyett a sokkal környezetkímélőbb folyékonyát használnák a kertészek és mezőgazdászok. 19 Ezek szerint megvan a megoldás? — Igen, csak a pénz hiányzik egyelőre... F. A. M.
