Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-14 / 216. szám

így látja a beruházó Napvilág Életrefornserek klubja Felkínálják a megoldást Hovatovább mindenről bebi­zonyítják arra hivatott embe­rek, hogy helytelen. Hogy a gazdasági és társadalmi élet­ben így van, arról naponta ontja a híreket rádió, tévé, sajtó. S ugyanez áll kis magán­életünkre is. Tudjuk, sokan szenvednek ér- és szívrend­szeri betegségekben, rákban, neurózisban, sokan vetnek vé­get bőkezűkkel életüknek. Újabban már alig öntudatos gyerekemberek. Az elhivatot­tak eme sok bajt összefog­lalóan civilizációs ártalmakra vezetik vissza. Tehát a civi­lizációra, amitől nem is oly régen minden szépet és jót reméltünk. Az életreformerek a bajok felfedezésénél nem állanak meg. Megoldást is kínálnak. Pölteszik a kérdést: vajon te­hetetlenek vagvunk-e? Áz ilyesfajta kérdésfeltevés bur­kolt állítás. Aki fölteszi, azon- nyomban rávágja: nem. Az éietreformerek ebben bizo­nyosak. S mivel emberszere­tő emberek, nemcsak igét hir­detnek. hanem cselekszenek. Például úgy, hogy klu­bokat szerveznek, amelyekben mindenki megtanulhatja, ho­gyan élhet egészségesebb, tar­talmasabb. harmonikusabb életet. Akit érdekel, Gödöllőn is megtudhatja. Napvilág néven alakul meg az életreformerek klubja, amely szeptember utolsó napján kezdi meg programját. Mit ígérnek a szervezők? Se többet, se ke­vesebbet: Ha veszik az erőt és a bátorságot, hamar tapasztal­ni fogják az egészséges test és lélek adta jó közérzet termé­szetes örömét, s könnyebben lemondanak a pusztító hatású mesterséges élvezetekről. ízelítő a programból: A ter­mészet élet- és gyógymódszer kilenc aiapelve, biodinamikus kertészkedés, csírazöldségek, müzlik (közös ételkészítés), gyógyító növények, a szeretet művészete, autogén tréning, indiai hétvége, előadások, gya­korlati bemutatók, majd ki­rándulások, gyalogtúrák, tábo­rozások, gyógynövények gyűj­tése, természetgyógyászat, ter­mékbemutató, kiállítás a kör­nyezetkímélő lakásról és ház­tartásról. Az életreformerek minden érdeklődőt szívesén látnak a klubban. Jelentkezni ezekben a hetekben lehet a városi mű­velődési központban Horváth Petemé népművelőnél. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Kertbarátkor, 18 órakor. GT ’80 próba, 19 órakor. üss M o i i bM Szeretetáradat. Színes, ame­rikai film. fi és 8 órakor. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIV. ÉVFOLYAM. 215. SZÄM 1987. SZEPTEMBER 14., HÉTFŐ Az érzelmes időszak után Javulás most mindenütt várható Az érzelmes időszaknak vé­ge. Elhangzottak a szívhez szóló szavak, megtörténtek az ünnepélyes megnyitók, ki-ki elmondhatta, milyen gyönyö­röket élt át a nyárom, hogyan gyűjtött erőt a következő hó­napok kemény feladatainak megoldásához. A körzetben és a városban, néhány új tante­rem kivételével, ott folytat­ják az életre való nevelést, fölkészítést, ahol a nyár ele­jén abbahagyták. Szabadidős feladat Jobbára azok, akik az el­múlt iskolaévben is a kated­rán álltak. Hozzájuk csatlako­zott huszonkét pályakezdő. Csaknem ötvenen vannak, akik a jól megérdemelt pihe­nés helyett továbbra is a min­dennapos munkát vállalják. Nyugdíjasok. Kor szerint. Mi­vel változatlanul tanítanak, valójában nem tekinthetők annak. Indokaik? Kellenek az anyagiak, hivatástudat, jó erő­ben érzik magukat, szeretnek tanítani, miért ne tanítsanak. Hívás: jöjjön, szükségünk vám magára, segítsen, mert bajban vagyunk, hiányzik a pedagó­gus. Ismét a gyerekek elé álla­nak képesítés nélküliek. A városban csak a kisegítő is­kolában, aminek újabban speciális általános iskola a neve. Meglepő volt hallani. Tájékoztatónk. Benkő Ákosné. a városi tanács művelődési osztályának vezetője sietve hozzátette, a négy képesítés nélküli a szabadidős tevékeny­ségben kap feladatot. A körzetben huszonöt taní­tói és tizenkét tanári állást töltenek be képesítés nélkü­liek. Ezek a számok még nem véglegesek, ezekben a napok­ban is várhatók még újonnan érkezők. Az osztályvezető azt is elmondta, hogy egyetlen tantestületben sincsenek há­romnál többen. Ami nyilván megkönnyíti patronálásukat, hiszen ezeket a fiatalokat minden tekintetben igyekez­nek támogatni a képzett, ta­pasztalt kollégák, hospitálás­sal, a fölkészülésben való se­gítséggel. az órák megszerve­zésében. A sóhaj oka A képesítés nélküliekre kü­lönben jellemző, hogy a ké­sőbbiekben megszerzik a szak- képzettséget. Teljes létszámban kezdték az új évet az igazgatók. Egyet­len kivétel itt is akad. Do- monyban megbízott vezetővel kezdték a tanítást, de már ki­írták a pályázatot az állás be­töltésére. Az úgynevezett, szakos ellá­tottságra sincs még végleges adat. Ez a kifejezés azt je­lenti, hogy milyen arányt kép­viselnek azok, akik a képzett­ségük szerinti tárgyakat oktat­ják. A városban magas az arányuk, a körzetben kisebb. Viszonylag sokan vannak gye­den és gyesen, helyettesítésük gyakran csak úgy oldható meg, ha elfogadják, hogy a szerződéses pedagógus mást is oktat, mint amire képez­ték. Azt hiszem, itt sóhajtott egy nagyot Benkő Ákosné, mondván: ha a nyugdíjasok hirtelen abbahagynák, bajba kerülnének a tantestületek. A gyerekek valamivel töb­ben vannak, mint az elmúlt tanévben. Számuk 16 694, az előző évben 16 605 volt a lét­szám. Az elsősöké 1631. Ta,- valyhoz képest kevesebben vannak. akik váltakozva, délelőtt és délután kénytele­nek iskolába járni. Domony- ban, Bagón, Dányban, Isasze- gen, valamint a kerepestarcsai Il-es iskolában oktatnak ilyen időbeosztásban. Eddig tanítóról, tanárokról, igazgatókról, tanítványokról szóltunk. S milyen a hajlék? Az a ház, melynek falai kö­zött a nélkülözhetetlen tudás­sal fölvértezik a gyerekem­bert. A gyerekek többnyire szép otthonokból érkeznek az iskolákba, ehhez a szinthez kellene felkapaszkodni, mond­ta az osztályvezető. Amit lehet, azt általában megteszik, különösen a közsé­gekben, ahol a szülők segítő­készsége sokat jelent. A nyári karbantartásban, fölújításban is mindenütt ott voltak, a.hol szükség volt rájuk. Gödöllőn az eddigieknél több kellene. Az érdekeltek bíznak abban, hogy a nevelőtestületek, a szülői munkaközösségek és a nemrég alakult iskolatanácsok összefogásával tovább javul a helyzet. Óránként hatvan Az utóbbi időben minden fórumon sokat foglalkoznak a gyerekek egészséges életmód­jával, aminek fontos része a testi nevelés. Mivel a magyar- országi iskolaév jó néhány he­tében alig lehet szabad téren testnevelési órákat tartani, nem mellékes, van-e, s milyen tornaterem az intézmények­ben. A város és a körzet harmincnégy intézményének többségében van tornaterem vagy tornaszoba, ötben semmi sincs. De hát ezt is lehetne árnyalni. Mert ott, ahol te­szem azt kilencszer tizenhatos a terem, s minden órában hatvan gyermeket kénytelenek összezsúfolni, képzelhető, mi­lyen lendületes gyakorlás folyhat. Javulás itt is várható. Az ikladi tornaterem elkészül előbb-utóbb, s abban is re­ménykedhetünk. hogy egyszer a gödöllői Karikás iskola tan­uszodája olyan állapotba ke­rül, amelyben vizet engedhet­nek a medencébe, követke­zésképpen úszni tanuló gyere- j keket. K. P. Szorzétábla A fagylaltozó előtt hosz- szú sor állt. Az üdítő nyá­ri nyalánkság reményében senki sem volt türelmetlen, ami ma ritka jelenség ná­lunk. Egy tíz év körüli fiúcska a nagymamájával álldogált a sorban. Két­szer három, azaz hat gom­bócot veszünk — döntötte el a nagymama, majd te fizetsz, jó? — fordult ked­veskedve unokája felé. Az tanácstalanul szedegette markába a pénzeket, majd így szólt: „Mennyit is fo­gok fizetni összesen?" Hat­szor három forintot, mond­ta a nagymama. A fizetés így sem lett könnyebb, a kis srác vörö- södödtt zavarában, a hat­szor három szorzata nem ugrott be. Segélykérőén né­zett a nagymamájára. Ha egy gombóc három forint, akkor kettő? — három? — próbálkozott rávezetéssel a nagymama. „Te, öcsi, kel­lene egy számítógép, mert ez rettenetesen nehéz fel­adat ám!" — így tréfál­kozott egy középkorú férfi a közelből. „Olvasni sem tudnak jobban, miért tudná­nak számolni” — kontrá­zott egy termetes hölgy. „Minden évben másként tanítanak, elég lehet ma iskolásnak lenni, a két Iá nyom házi feladatát már megoldani sem tudom” — kapcsolódott be a polémiá­ba egy fiatal anyuka. Gon­dolkozz, kisfiam! — un­szolta a nagymama a vég­képp megzavarodott fiút, aki már ilyen szellemi meg­terhelés árán talán nem is kívánta annyira a cseme­gét. A helyzetet a kiszolgáló mentette meg, mivel gyor­san kimérte az adagokat és kérte a 18 forintot. Nincs kizárva, hogy ez a kisfiú amúgy értelmes és jó felfogású — nem az ö hibája, hogy valamelyik ok­tatási modellben a szorzó­tábla tudása nem volt köz­ponti kérdés. De lehet az is, hogy unta az egészet, s ne.m vette a fáradságot, hogy megtanulja. Akár­hogy történt is, , egyszer rá kell döbbenni, . hogy erre is Szükség van: Talán ép­pen ez az eset inspirálja a pótlásra — bár úgy lenne! Sz. J. Kézilabda Ö tvenéves voltam, amikor a szívem elkezdett ren­detlenkedni, egy-egy lökése kimaradt, aztán a kórházban megtudtam, hogy ezt a sza­bálytalankodó dobogást arith- miának nevezik az orvosok. Keletkezhet szervi elváltozá­sok alapján, de keletkezhet idegességből is. Természetes dolog, hogy amikor valaki a baját érzi, a gyógyításhoz értő orvosokhoz fordul, akiktől gyógyszert, megnyugtató sza­vakat egyaránt elvár. Az orvosok mellett ott van­nak a segíteni kész, és ha­sonló bajban szenvedő bete­gek, akikkel Balatonfüreden vagy a kórház folyosóján ta­lálkozik az ember, s akik nem győzik elmesélni, hogyan jár­tak ők, amíg eljutottak a kór­terem kényelmesnek egyálta­lán nem nevezhető vaságyáig. Az elmúlt napokban egy sú­lyos anginás rohammal en­gem is a mentőautó szállított a hatvani kórház intenzív osz­tályára, s itt — amikor már lábadoztam — hallottam az alábbi történeteket, amelyeket azért szeretnék megismertetni, mert ezek a beszélgetések iga­zolják az állítást: az orvosok jó tanácsát, jóindulatú szavait, amelyekkel az egészséges élet­módra biztatnak bennünket. sokszor félreértjük, s úgy ma­gyarázzuk. ahogyan számunk­ra kedvezőbb. — Azt kérdezte először tő­lem a doktor úr — kezdte el­A lányok is helytállnak Örvösek és betegek Napi három liter bor beszélését egyik betegtársam —, hogy gyönyörűségemet ta­lálom-e a szeszes italok élve­zetében? Ritkán szoktam inni, akkor is csak egyujjnyit, s egész életemben csak egyszer voltam spicces — feleltem. Láttam, hogy a doktor úrnak rosszul esett, hogy ezen az alapon nem „köthet belém”. Mert ha ittam volna, ha sze­rettem volna a kisüstit vagy az oportót, könnyű lett volna a dolga, hiszen egyszerűen el­tilt ezeknek a fogyasztásától. A másik kérdése az volt, hogy szoktam-e dohányozni, őszintén bevallottam, hogy naponta elszívok két-három szivart. Látni kellett volna az orvosom arcát, amelyre szinte rá volt írva az öröm, amiért eltilthatott a dohányzástól. En­nek már tizenöt éve — foly­tatta beszélgetőtársam — és megértem, öcsém, a hetvenné­gyet. Igaz, semmirekellő bor­issza nem lett belőlem, de va­csora után minden áldott nap megiszom a kisfröccsöt és el­szívom a szivaromat. Ágyszomszédom velem együtt hallgatja az öreg sza­vait, aztán amikor az elhall­gat, ő kezd beszélni. — Nemcsak a saját közsé­gemben, de az egész járásban ismert és elismert kőműves- mester voltam. Amit én meg­építettem, azt még a földren­gés sem pusztítja el. Annyit dolgoztam, amennyit bírtam, én nem ismertem a pihenés fo­galmát. Hat órakor kezdtem a melót — együtt a segédekkel —, s ha azok este hatkor el­mentek, én még maradtam. Mikor mentem hazafelé — sokszor a csillagok is ragyog­tak már —, az utamba eső el­ső kocsmába betértem, s zár­óráig vedeltem, belekapasz­kodtam a mámorba. Megtehet­tem. Pénzem volt, egészségem volt, erőm volt, ki parancsolha­tott nekem? Aztán egyik nap­ról a másikra összeroppantam. Mentő szállított a kórházba. Az orvosok nekem is feltet­ték a kérdéseket. — Mennyi alkoholt fogyaszt? — Általában napi három li­ter bort. — Mennyi cigarettát szív? — Két csomag Kos­suthot. Eltiltottak mindentől, de nekem beszélhettek, mert amikor az egészségem helyre­pofozták, újra ott folytattam, ahol abbahagytam. Most hat­vanöt évesen negyedik alka­lommal nyögök a kórházi ágyon, s a mai viziten görbe­botot íratok magamnak, hogy legalább a folyosóra ki tudjak menni. Nagyapa korú férfi áll a hu­szonhat éves unokája ágyánál. — Nagyon rendes embernek indult, azt hittük, hogy a csa­lád büszkesége lesz, s lám, ilyen fiatalon már csak egy emberi roncs. De hát tizenhét esztendős kora óta issza a tö­ményt. Dohog a nagyapa, ám a bú­csúzáskor megkérdezi: Hová tegyem a cigarettát, amit hoz­tam? A fiú fáradtan mutat a szekrényre. Lehet, hogy az or­vosok gyógyító szándéka, egészségünkért folytatott erő­feszítése, megszerzett tudásuk­ból fakadó embert mentő aka­rása megtörik a betegek el­lenállásán? Mit válaszol ezek­re a kérdésekre az orvos? A z egészséget az ember te­remti és éli meg minden­napi élete díszletei között, ahol tanul, dolgozik, játszik és szeret. Az egészség azáltal ke­letkezik, hogy az ember törő­dik saját magával és mások­kal, hogy képes döntéseket hozni és életkörülményeit kéz­ben tartani, továbbá bizonyos afelől, hogy a társadalom, amelyben él, olyan feltételeket teremt, amelyek lehetővé te­szik az egészség elérését vala­mennyi tagja számára. Ezért vagyunk, ezért dolgozunk, de sohasem a betegek ellen, ha­nem mindig az emberért, az ember egészségéért. Fercsik Mihály Azt hittük, elkezdődnek a bajok, amikor Urbánné súlyos sérülést szenvedett még a ko­ra nyár folyamán a GEAC el­leni presztízsösszecsapáson. A női csapatunk kétségkívül leg­nagyobb tudású, legrutinosabb játékosának egy csúnya szabálytalanságot követően megsérült a rugaszkodó tér­de, és azóta állandóan fájlalja a lábát, sőt, már be is feküdt a kórházba, műtétre. Ügy vélhettük tehát, hogy a női gárda összeomlik, nem lesz tartása vezéregyénisége nél­kül. Az eddigi események azonban rácáfoltak a vára­kozásunkra, ugyanis igen biz­tató jelekről tesz tanúbizony­ságot az együttes: bár két al­kalommal vereséget szenved­tek a kétségkívül nagyobb játékerőt képviselő Hernádtól, illetve Veresegyháztól, és csak minimális, különbséggel fektet­ték két vállra a velük együtt idén feljutott Nagymarost, de Veresegyházon például idő­szakonként méltó partnerei voltak a megyei I. osztály magasan legjobb együttesének. A csapat szerkezetén tehát kényszerű átalakítást kellett végrehajtani Nemes István edzőnek: a nagyon ügyes és tehetséges Fekete Judit ka­pust a mezőnjtóe tette ki, ahol szintén jól feltalálja magát, Urbánné posztjára, baloldali átlövőbe a Szűcs testvérek idősebbik tagját, Mártát dol­gozta be a testnevelő-edző. Eddig a bajnokságban tizen­három pontot gyűjtött a női felnőttcsapat. megerősítette helyét a középmezőnyben A hátralévő három hazai mér­kőzésen is van pontszerzési esélyük. Tehát az újoncnak már most sem kell rettegnie a kiesés rémétől. A kaput Deák Andrea válta­kozó eredményességgel védi, a mezőnyben a felsoroltakon kí­vül Szlifkáné, Némethné. Szűcs Ibolya, Tóthné, Markó Ágnes és Farkas Magdolna szerepel. A heti három edzésen meg­felelő a látogatottság, komo­lyan dolgoztatja a lányokat a keménységéről ismert edző, ami a bajnoki mérkőzéseken meg is látszik a teljesítménye­ken. Hosszú idő óta maró­diak listáján szerepel még Gyurik Rita. akinek a szinten fájós térde még csak a köny- nyed terheléseket viseli el. Néhány gondolat erejéig il­lik az ifista lányokról is szót ejteni. Annál is inkább, mivel az őszi fordulóban eddig még nem találtak legyőzőre, mind­három mérkőzésüket megnyer­ték. A szép reményekre jogosító leánycsapatban a következők szerepelnek: Gergely Erika, Autók Andrea kapusok, Papp Csilla, Pap p Karolin, Vá­mosi Rita. Biliinger Edit, Sza­bó Éva, Vincze Tímea, Győr- fi Brigitta, Ha.ntai Mónika mezőnyjátékosok. A tavaszi hetedik helyről az ősszel szerzett hat ponttal a 4-5. helyre tornázta fel ma­gát az együttes, s van esélyük arra, hogy ezt a pozíciót a bajnokság végére is megőriz­zék. Nagy fegyvertény lehet ez, hiszen pe felejtsük, ők is újoncok ebben a bajnoki osztályban. A jó eredménvek kovácsai: Cserven József, Má- csai Tamás és Nemes István. Markó Gábor Öregfiúk mérkőzése A GSG öregfiúk csapata ma délután fél ötkor a Budapes­ti Vasas együttesével játszik bajnoki mérkőzést. ISSN 0133—1937 (GödöHöí Hírlap) Változó gödöllői látkép a városi tanácsház harmadik szintjé­nek ablakából: a Pest Megyei Állami Építőipari Vállalat az új gimnáziumnak már a tetőszerkezetét készíti. 1987-ben erre a beruházásra 70 millió forintot költenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom