Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-14 / 216. szám

Sorstársak találkozója Piiisvörösváron Minden gyerek egy forinttal Megkezdődtek a szüreti előkészületek Szigetcsépen már forr a must Még két-három hét és meg­kezdődhet megyénkben is a szüret. Remélhetőleg az idő­sebb hölgyek nyara még so­káig ilyen bőséges napáldás­sal tovább édesíti a szemeket. A pincékben, a présházak­ban ezekben a napokban megkezdték a gazdák az elő­készületeket a must fogadásá­ra. Mossák a hordókat, előké­szítik a préseket, a különféle eszközöket, már ott, ahol lesz szüret. Nem mindenhol lesz azon­ban, hiszen a januári mínusz Kucsera Katalin Szigetcsépen szüreteli az új ellenálló fajta, a CSFT 195-ös termését (a cím fölötti. Képünkön: Pesti József pincevezető a forrásban levő mustot deríti a kísérleti üzemben. ötödik alkalommal gyűltek össze szeptemberben Pest megyében a mozgáskorláto­zottak, hogy a rokkantak napján baráti találkozón be­széljék meg gondjaikat, kö­zös tennivalóikat. Ünnep ez számukra, bár nem a szó köznapi értelmé­ben, hiszen nehéz sorsukon nincs mit ünnepelni. Az azon­ban örvendetes, hogy egyál­talán eljutottak oda, hogy ke­ressék egymás társaságát, kö­zös bajaikat igyekezzenek együtt megoldani és összefog­va hallatni szavukat; mi az, amivel az egészségesek társa­dalma segíthet nekik a beil­leszkedésben, a mindennapi életben. A pilisvörösvári találkozó legfontosabb témája a buda­kalászi rehabilitációs és kép­zési központ ügye volt. A telket a közelmúltban kapta a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesülete. Ezen a területen szeretnének nyaralá­si lehetőséget teremteni azok­nak a sorstársaiknak, akik fo­gyatékosságuk mértéke mi­att nem vehetnek részt más üdülési formákban. Szeret­nék a budakalászi területet a hazai egyesületek, illetve külföldi szervezetek csere­üdültetési akcióiba bevonni. Ez a létesítmény alapja le­hetne a mozgáskorlátozottak egyéni turizmusának is. Természetesen még a mini­mális elképzelések megvaló­sításához is nagyon sok pénz kell. Ennek megszerzéséről is tanácskoztak az egyesület tag­jai Piiisvörösváron és fel­ajánlásokban nem volt hiány. A Pest megyei úttörőelnök­ség nevében Buda Zsuzsanna tolmácsolta az úttörők fel­ajánlását. Minden pajtás a papírgyűjtési akcióból befolyt összegből egy forinttal járul hojizá. mozgássérült társai' üdültetéséhez. Éz megyéi!' szinten! százezer forintot je­lent. F^ehérváry János, a Bu­daörsi Tanács elnöke a város nevében huszonötezer, Franyó József, a Pilisvörösvári Ta­nács társadalmi elnökhelyet­tese tizenötezer forintot aján­lott fel erre a célra. A me­gyei szervezetek költségveté­sük egy részét fizetik be az egyesület számlájára, a buda­kalászi rehabilitációs központ megvalósításáért. A délutáni programban sze­repelt egy irodalmi összeállí­tás, a Fregatt az üvegben című, mozgássérült költők ver­seiből összeállított antológiá­ból hangzottak el Pozderka János versei, amelyek meg- rázóan vallanak speciális gondjaikról. A vendéglátó pi- lisvörösváriak nemzetiségi táncegyüttesük színes műso­rával köszöntötték a mozgás- korlátozottakat a rokkantak napján. Amióta a rokkantak nem­zetközi éve ráirányította a társadalom figyelmét a fogya­tékos emberekre, sorra ala­kultak, szerveződtek egyesüle­teik, klubjaik. Ha a társadal­mi érdeklődés lanyhult is valamelyest, szerencsére nem szűnt meg teljesen. Szocialis­ta brigádok, iskolai KISZ- szervezetek, intézményi kol­lektívák támogatják őket. Va­lamennyi segítőnek jelképe­sen megköszönve a támoga­tást, ezen a rendezvényen sok kollektíva vehette át az egye­sület emléklapját, plakettjét. Legyenek a természet őrei (Folytatás az l. oldalról.) szép sport még sokáig nyújt­hat gyönyörűséget, egészséget, lelki egyensúlyt művelőinek, biztos jövőt valamennyiünk­nek. Hasonló gondolatokat fogal­mazott meg S. Nagy László, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Bu­dapesti Felügyelőségének ve­zetője, amikor a vadászok és a természetvédők közös cél­jairól szólt. A vadászok azért tehetnek nagyon sokat kör­nyezetünkért, mert kötődnek a tájhoz, s enélkül a természet- védelem nem lehet eredmé­nyes. Különösen nehéz hely­zet alakult ki megyénkben, Budapest környékén. Itt él az ország népességének harmada, itt a legkevesebb az egészsé­ges víz, itt nehezedik a leg­nagyobb civilizációs teher a környezetre, s ugyanakkor itt található a legtöbb védelemre szoruló természeti érték. A vadkészlet sem kimeríthetet­len, mint azt hitték sokáig. Ma már a kisebb útszéli vagy nagy mezőgazdasági tábláktól körülzárt területekre is figyel­ni kell, s ezeken a helyeken' is megteremteni az állatok számára az élőhelyet. Pest megye területének alig kilenc százaléka, ötvenhétezer hektár a védett. Ennél azon­ban jóval több vadban, vé­dett állatban gazdag terület szorulna kíméletre — erről beszélt dr. Balázs István, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának csoportvezető­je. Hat vadásztársaság száz­Érden Kóka Jőzsefék 200 négyszögöles szőlőjében szem­revételezik a jónak ígérkező termést, ő a hagyományos ter­mesztés híve. (Felső ké­pünk.) Zsámbékon a Budakör- nyéke Áfész iparcikkboltjába 50 darab különféle méretű és fajtájú hordó érkezett a na­pokban. Pál József és Steiner János rakják el a bortároló­kat. (Alsó képünk.) Kép és szöveg: Hancsovszki János 30 fok körüli hideg tönkretet­te a tőkék nagy részét. Hely­től, fajtától függően csupán egy-két szőlőfajta, mint pél­dául a rajnai rizling vagy a kunleányka ad termést az idei őszön. A fagykár főleg a nagyüzemeket sújtotta, ahol zömmel a magas művelésű szőlőtermesztés folyik. Ez a kár két-hérom évre minden bizonnyal visszaveti megyénk­ben is a termesztést. Hiszen nálunk zömében homoki sző­lők a honosak. Szerencsésebb helyzetben vannak a kister­melők, akiknek nagy része még a hagyományos fajtákat műveli, így ezek a betakart tőkék nem fagytak el a télen. Ezért is fordult most nagy figyelem a Kertészeti és Élel­miszeripari Egyetem szigetcsé­pi kísérleti üzeme felé, ahol az új fajtajelöltek termeszté­se történik. Egy-két új fajta állta a hideget, és így remény lehet arra, hogy elterjedésük­kel ellenállóbb, a hideget job­ban tűrő fajták honosodnak meg szőlőskertjeinkben. Erről olvastam Pénztárgépes katasztrófa Amerikai gazdasági fejesek — menedzse­rek és professzorok — nyafogásairól olvas­tam a Nemzetközi Szemlében. Azt akarjá­tok, hogy Amerika újra gyarmattá váljék? Az Európából és Kelet-Ázsiából beáramló, magas értéket képviselő ipari termékek in­váziója maga a gazdasági háború. Vagy ter­melékenyebbek leszünk vagy meghalunk. A halál részletekben fog érkezni, nem hirtelen következik be. Ezer csapás után jön a vég. Ilyen vészjóslóan komor jövőt festenek az amerikaiaknak a konszernek, trösztök vezé­rei, világhíres egyetemek gazdasági profesz- szorai, komputermilliárdosok, szállodacso­portok nagyhatalmú főnökei. Az ő bajuk. Oldják meg a gondjaikat. Nem töröm rajta a fejem. Van azonban egy mondat a sirámözönben, amelynek tanulságai bennünket is érintenek: A New York-i Grand Union szupermarket pénztárosai be tudják ugyan ütni az árakat az automata pénztárgépekbe, de ha készü­lék segítsége nélkül, maguknak kell kiszá­mítaniuk a visszajáró pénzt, az rendszerint kész katasztrófa. Lehet ilyen mélyre süly- lyedni? Lehet innen még egyszer fölkapasz­kodni és talpra állni? Kétséges. Mondhat­nánk újfent, az ő bajuk, kecmeregjenek ki belőle, ha tudnak. De most már rólunk van szó! A mi kis ABC-üzleteinkről, ahol ma még szép számmal üldögélnek a pénztár­gépek mellett fejszámoló művészek. Annál is többen álldogálnak kint, a boltok előtt, ahol gép nélkül kínálják reklámáron a hol­mit. S mennyien vannak a piacokon, vásá­rokon. Ott jószerivel minden eladó zseniá­lis fejszámoló. S milyen sokoldalúak. Neki­támaszkodnak a bódé oldalának, eszegetik a tormás virslit, hörpintenek hozzá üdítőt, át­szólnak a szomszédnak, rendreutasítják a vevőt, nem nyomogatjuk az árut, mi lenne, ha mindenki mindent végigtapogatna, majd otthon, rádobnak valamit a mérlegre, a ser­penyő és a mutató még ugrándozik, de ők már le is kapták a csomagot, megkérdezik, hatvan emberrel már kiveszi a részét a természetvédelmi szolgálatból, de ahhoz, hogy minden erdei csapásra, völgy­be, tisztásra eljussanak, hogy mind nagyobb területet tart­hassanak ellenőrzés, védelem alatt, több aktivistára van szükség. A védett területek mellett olyan kategóriát is fel lehetne állítani, amely a vad­gazdálkodási szempontból fon­tos, értékes tájakat helyezné védelem alá. Az előadásokat Jól egészí­tették ki és erősítették a ne­ves színművészek által elő­adott versek, vadászíróktól tolmácsolt regényrészietek. A környék gazdag népi hagyo­mányaiból a tápiószecsői ha­gyományőrző együttes me­nyecskekoszorúja adott ferge­teges lendületű, táncos, dalos ízelítőt. S míg a vadászok és család­tagjaik az előadásokat hall­gatták, a vadásztársaságok csapatai a kondérok, bográ­csok mellett versengtek az arany főzőkanálért, amelyet a legízletesebb vadétel elkészí­tőjének ítéltek oda. Igazán nehéz dolga volt a zsűrinek az őz- és vaddisznópörköltek .elbírálásakor, A közönség vi­szont salamoni döntést hozott — hiszen estére valamennyi kondér és tál tisztára töröl* getve állt. M. K. lehet-e valamivel több, s késedelem nélkül közlik a végösszeget. Fillérre! Mi levegőt is alig kapunk. A lehető leg­gyorsabban elpakoljuk zsákmányunkat, az ABC-ben eltesszük a számlacsíkot, a piacon erősen összpontosítva igyekszünk megjegyez­ni a kifizetett összegeket. Otthon aztán utá­naszámolunk. És ismét elhatározzuk, más­kor ezt nem tesszük, ahogyan a visszajáró pénzt is számolatlanul csúsztatjuk erszé­nyünkbe, ahol összekeveredik a már ott lé­vővel. Sohasem tudjuk meg, nem csaptak-e be. Ma még itt tartunk. De vigyázzunk, a baj minket is kísért. Egyre modernebb pénztár­gépek érkeznek az országba, s ha nem volna az a bizonyos tilalmi lista, no meg többet költhetnénk ilyen célra a nehezen megszer­zett kemény valutából, a folyamat előreha­ladottabb szakaszában lennénk. Tudjuk, a használatlan izomcsoportok el­sorvadnak. így jártak tájfutóink a világbaj­nokságon, akik sokat panaszkodtak a terep­re. Szövetségi kapitányuk egyetértett velük: ... a mieink többsége a végére nagyon el­fáradt, hiszen olyan izmok is kénytelen-kel­letlen bekapcsolódtak a munkába, amelyek erre nem lehettek felkészülve. Parlagon heverő agysejtjeink is berozsdá­sodhatnak. Aki naphosszat csak nyomogat­ja a pénztárgép gombjait, elfelejti még az egyszerű összeadást is. Ne higgyük, hogy ne­künk az volna jó, ha már mindent a gép csinálna. Akkor nem kerülhetne a számlá­ra facér összeg, a kilencvenfilléres zsömle ára sem szerepelhetne egytízként. A folya­matot a maga teljességében kell szemlél­nünk. Az általánossá váló gépesítés közepet­te mindahányan elfelejtenénk számolni, s biztosan eljutnánk arra a pontra, amikor képtelenek lennénk ellenőrizni a gépeket. S kezdhetnénk az egészet elölről. Én adok egy répát, te két almát. A gépekkel játszhat­nának a gyerekek. Kör Pál Szájtátva Hátramenet Élénk volt a cserélődés a legutóbbi években is a megye sok településén a magánipa­rosok körében, az idén azon­ban — amint azt az iparjogo­sítványokat kiállító tanácsok­nál hallani — minden koráb­bit meghalad a cserélődés mértéke, azaz az iparmegszű­nések és az iparkiváltások egyenlege. A gyorsulást az érintett településeken kizáró­lag az új jövedelemadó rová­sára írják az érintettek, mond­ván, az ettől való félelem kész­teti hátramenetre a vállalko­zót. A furcsa csak az a dolog­ban, hogy a hátramenetbe kapcsolt iparosok között cse­kély számban lelni olyan mes­terembereket, akik „igazi” iparosok, azaz hosszú ideje és közmegelégedésre gyakorlói szakmájuknak. Annál több a másodáliású, mellékfoglalko­zású iparűző közöttük, de ez sem jó jel. Nem jó Jel, hiszen valami­nek a sorsát az dönti el, hogy érdemes-e csinálni, bár meg­lehet, a társadalmi szükséges­sége a dolognak vitathatat­lan. A hátramenet megítélése azonban mégsem ilyen egy­szerű. Az iparmegszűnések több, mint egyharmadát ugyanis olyan okokra lehet visszavezetni (ismereteink sze­rint), amik természetesek. Nyugdíjazásra, a magas élet­korra, betegségre, elhalálozás­ra, a szocialista szektorban történő (ismételt) munkaválla­lásra. Ez utóbbi okban persze benne rejtezhet a félsz az adó­zás új rendjétől, ám tény, hogy csupán a hátramenetek tíz százalékában jelöltetnek meg okként a magas közter­hek. S tény az is, hogy nem jelentéktelen arányú eset az, amikor a megrendelések hiá­nya (azaz a kereslet és a kí­nálat alakulása) miatt lép vissza a magániparos, ami (ör­vendetes) piaci hatás és nem adózási félsz . .. All tehát szájtátva az ember, milyen egyszerűnek vélik lát­ni az okkeresők azt, ami bo­nyolult. Persze, a tényleges okok ismerete híján (amiknek megismerése fáradságba ke­rülne) roppant kényelmes egyetlen okra (az állam rosz- szul cselekszik) ráhagyatkozn^. Csak éppen nem biztos, hogy ami kényelmes, az egyben igaz is. MOTTÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom