Pest Megyei Hírlap, 1987. szeptember (31. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-12 / 215. szám

8 1987. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT „Nem tudjuk még, mibe kerül” Az idén már gázzal fűthetnek Rumos hordók nélkül Bernáthegyi-tenyészet Diósdon Teste melegével védte a hideg ellen A fűállatorvos és az egyik büszkesége: Xénia. Hosszú, mély munkaárok húzódik az Örkényi tanácshá­za előtt: javában dolgoznak a gázvezeték építői, hogy idejé­ben befejezhessék a munkát, hiszen a fűtési szezon kezde­tekor, október 15-én a Kos­suth Lajos utca lakói szén és olaj helyett gázzal fűtik majd családi hajlékuk helyiségeit. — Közvetlenül a falu alatt húzódik a Barátság gázveze­ték, ez a lehetőség adta az öt­letet még a 70-es évek elején, hogy Örkény és Táborfalva házaiba is bevezessük a gázt — mondja Kéri László ta­nácstitkár. — Az ötlet akkor, pénz híján, csak ad acta el­képzelés maradt egészen 1985-ig. Abban az évben új terveket dolgoztunk ki. azt ismertetve tájékoztattuk a la­kosságot és az érintett cége­ket, közületeket a várható költségekről. A gázprogram fogadtatása nem volt egyér­telmű, több falugyűlésen győz­ködtük az embereket a gázfű­tés előnyeiről, végül is meg­értették: hosszú távon kifi­zetődőbb ez az energiahordo­zó, mint az egyre dráguló szén vagy olaj. A három ütemben készülő gázprogram kivitelezésének versenytár­gyalását a városföldi építők nyerték meg. A tavaly indult első ütem tervezett költségé­nél jóval kevesebbért, huszon­két és fél millió forintért vál­lalták a munkálatokat. Ennek eredményeképpen százhetven Örkényi és táborfalvai házban az idén már gázzal fűtenek. — S mibe kerül egy-egy családnak a gázbekötés? — Nem kis összegbe: hu­szonötezer forintba. Ezért azonban a takarékszövetkezet tízéves lejáratú, 3 százalékos kölcsönnel megelőlegezte, s a belső szerelésre is kaphatott hitelt az, akinek szüksége volt rá. A második és a harmadik ütemben — a jövő év során — 606 Örkényi és 86 tábor­falvai lakásba jut majd el a gáz. Lakatos Sándor a tanács­háztól a vasútállomásig húzó­dó hosszú Kossuth Lajos ut­ca egyik idős lakója és fele­sége szerény nyugdíjból fize­tik ki a nem kis kölcsön ha­vi törlesztését. — Ama bizonyos 25 ezer forintnak a harminc százalé­kát kellett indulásikor kifizet­ni, a fennmaradt részt hite­lezte meg a takarékszövetke­zet három évre — mondja a férfi. — Belső szerelésre 40 ezer forintot kaptunk, ezt hat esztendő alatt kell törleszte- nünk. — Azaz havonta 1110 fo­rintot — veszi át a szót fele­sége. — Kettőnk nyugdíja alig több mint hatezer forint... — Eddig mivel fűtöttek? — Szénnel, olajjal, mikor mihez jutottunk. Most, hogy be van kötve a gáz, talán könnyebbé válik a tüzelés, bár nem tudjuk, október kö­zepéig eljutnak-e a kivitele­zők a gerincvezetékig. Min­denesetre biztosítottuk ma­gunkat szilárd tüzelővel is ... Mészáros Lászióné, a közeli, többszobás családi ház asz- szonya költségvetésében nem okozott olyan nagy hiányt a gázra való átállás, mint sok, a Lakatos házaspárhoz ha­sonló jövedelmű, eddig szén­nel, olajjal tüzelő lakónak. — Eddig központi fűtésünk volt, nekünk csak azt a hu­szonötezer forintot kellett befizetnünk — mondja a gye­sen lévő asszonyka. — Vásá­roltunk egy cirkogejzírt, a többi berendezés már koráb­ban is megvolt. S ha az adott határidőre mégsem áramlik gáz a vezetékben, visszaál- lunk a széntüzelésre. — A kivitelezők időarányo­san végzik munkájukat, sem­mi okunk, hogy kételkedjünk a tervben előírt határidőben — nyugtatja meg a tamásko- dókat ez úton is a tanácstit­kár. B. I. A. Nevét hallva, sokaknak a havas hegyekben, rumos hordó­val a nyakában, a hólepel alól embereket mentő hatalmas kutya jut az eszükbe. A lexi­kon szerint a szentbernáti ku­tya svájci eredetű (latinul: ca­ms familiáris extrarius Sancti Bernhardi), nagy, erőteljes, lompos kutya, a svájci Szent Bennát menedékház szerzete­sei tartották. Eltévedt hegyi emberek megmentésére szol­gáltak ezek a kutyák. Egyikük neve legendává is vált, Barryé, 12 év alatt negyvennél több utas köszönhette neki az éle­tét. ★ Diósd határában a helység­névtábla után egy másik fel­iratra is felfigyelnek a Buda­pest felől érkezők. Az egyik kapubejárat felett ízléses cég­tábla hirdeti: Diósd-f enyves­kerti bernáthegyi-tenyészet. A kapun a névtábla pedig min­denkit. meggyőz arról, hogy a tenyészet tulajdonosa igazi szakértője az állatoknak: dr. Faluhelyi István főállatorvos. Igencsak meglepődtem, ami­kor a csöngetésemre a ház fe­löl egy kuvasz rohan felém. Pillanatok múlva gazdája kö­veti, és a hatalmas fehér ku­tyát a ház mögé vezeti. — Tudja, ő a mi házőrzőnk — mondja dr. Faluhelyi Ist­ván, miközben kinyitja a ka­put és befelé invitál. — Most csodálkozik biztosan, hogy egy bernáthegyi-tenyésztő kuvaszt tart. Nos, Cudart ajándékba kaptam, amikor négy kuvasz szukát kigyógyitottam a par- vóból. A ház oldalában található a kutyakonyha, ahol a 65 éves tenyésztő felesége vár minket. — Ez a második háztartásom — mondja Faluhelyt Istvánná, és kezével körbemutat. — He­tente másfél, két mázsa húst megesznek a kutyák. Most nin­csenek kölykök, így csak a hét szukát és a tenyészkant kell gondoznom. Bezzeg amikor kölykök is vannak! Rengeteg munka van velük. Először is: én vezetem le a szülést. Cucli­ból szoptatom■ őket. ezenkívül külön étrendjük van. A négy­hetesek már húst is kapnak, de főleg rizst, főtt tésztát és túrót esznek. Ugyanúgy kell bánni velük, mint egy kisgye­rekkel. Mosom a pelenkáikat, dédelgetem őket. A ház mögött található a kennel, vagyis a tenyészet. Le­nyűgöző látvány ennjú nagy testű, gyönyörű állat. Ügy ér­zem magam, mintha egy ku­tyakiállításon lennék. — Sok érdeklődő úgy jön ide, mint az állatkertbe, nézelőd­nek. álmélkodnak — mondja a főállatorvos. — Sokan vissza­jönnek az itt vett kutyával, s büszkén mesélik, mutatják, hogy milyen díjat nyertek ve­le. — Másfél éve van meg ez a tenyészet — veszi át a szót fe­lesége. — Mi nem hobbiból tartjuk ezeket a kutyákat, ne­künk ez nagyon jó nyugdíjki­egészítés. Sokat dolgozunk, egy- egy kiállítási nap után nem lá­tok a fáradtságtól. De megéri! Nagyon szeretem a négylábúa- kát, és nemcsak én, de a ve­vőink is. Volt olyan fiatalem­ber, aki úgy jött ide; neki nem kellene soha kutya, de hát a felesége ... A kapun kifelé me­net már dédelgette, becézgette a kiskölyköt Barry kései utódai közül az egyik kölyök igazi hőstettet hajtott végre. A Pálvölgyi- barlangban két kisgyermek sé­tálgatott télen, a nagy havazás idején, és az egyikük egy mé­lyedésbe esett. Az okos kutya kikaparta a kisfiút, és teste melegével védte a hideg ellen, míg a segítség megérkezett. Úgy látszik, a bernáthegyiek­ről alkotott kép jogos, bár a rumos hordó itt hiányzott. Kép és szöveg: Csecsei Zoltán Hálózat az utca alatt Az elázott, elöregedett vezetékeket sorban cserélik ki Szent­endrén a Somogyi—Bacsó parton. Az Észak-Pest Megyei Táv­közlési Üzem dolgozói ezt a feladatot még a hűvös idő be­állta előtt be szeretnék fejezni. Képünkön: Pávai Béla és Dohajor János szerelés közben. (Erdősi Ágnes felvétele.) Készülnek a nyugdíjra Ami volt és ami lesz A vadaspark - őszi csendben A mostani nehéz időkben az OTP-be rendszerint köl­csönökért nyit be az ember. Ezért is lepett meg a minap, amikor Szirtes Istvánnénál, a monori OTP-fiók vezetőjénél jártam, hogy meglehetősen so­kan nagyobb összegeket fizet­tek be. Ahogy az OTP-sek mondják: nagy betétforgalom zajlott. Csodálkozó kérdése­met kicsit meg is mosolyogta a fiókvezető: — Ez már az új szolgálta­tásunknak köszönhető — ma­gyarázta. — Elég nagy hírve­réssel ugyanis tavaly július­ban vezettük be az úgyneve­zett nyugdíj-elötakarékossági betétet és annak életbiztosí­tással kiegészített formáját, — Általában az emberek készülnek a nyugdíj utáni évekre, vagyis aki tehette, igyekezett eddig is félreten­ni... — Ez igaz. De ha eddig pénzt helyeztek el nálunk, ál­talában a szokásos kamato­kat kapták. Az új forma két változata — ami a 35—50 és az ötven éven felüliekre vo­natkozik — 10,5 százalékos kamattal, illetve az utóbbi esetben 1 százalékos pré­miummal jár. A pénznek mi­nimum 10 évig kell nálunk maradnia, s ez idő alatt az első betétforma évi 17,1, a második évi 19,7 százalékos hozamot eredményez. — De ha akkor felveszi va­laki a pénzét, az csak egysze­ri segítséget jelent... — Ez igaz, de erre a betét­elhelyezőnek természetesen joga van. Mi természetesen inkább két másik lehetőséget ajánlunk. Az egyik, hogy a betétet hagyja tovább nálunk, s csak annak kamatait vegye fel negyedévenként. A másik, hogy az azután is kamatozó betétjét tetszés szerinti idő alatt vegye ki szintén negyed­évenként. egyenlő részletek­ben. Ez a két változat egy­fajta nyugdíjkiegészítést, csak­nem életjáradekot jelent. — Ügy tűnik, nagyon széles körben propagálják most ezt a betétformát. — Minden új kezdeménye­zésünknek így csinálunk hír­verést. Ezúttal például aki november 20-ig helyez el ná­lunk ilyen betétet, részt vesz egy sorsoláson, ahol a fődíj egy Lada; a nyeremények kö­zött szerepel 30 ezer forintos takarékbetétkönyv, bécsi út, számítógép, videokészülék, magnó. — Monoron vajon hányán éltek ezzel a lehetőséggel? — Ez titok — mondta Szir­tes Istvánné. — Annyit min­denesetre elmondhatok, hogy egyre nagyobb az érdeklő­dés ,,. V. J. Különös, hogy napjaink összkomfortos világában is milyen meghatározó szerepe van az időjárásnak. A cso­dálatosan szép indián nyár sokakat vonz a természetbe. Benépesül ismét az erdők, ta­vak környéke, vidám gyer­mekzsivajtól hangosak dél­utánonként a parkok és a játszóterek. Lapátos agancsa A főváros szívétől néhány kilométerre, a budakeszi va­dasparkban szokatlanul nagy a csend. A mindenütt járha­tó, megtisztított utakon jó­kedvű fiatalok, gyermeküket sétáltató édesanyák és idő­sebbek nézelődnek. Gyönyör­ködnek az ősz ezer színében pompázó levelekben és a park állandó lakóiban: szarvasok­ban, őzekben, vaddisznókban. A vadaspark pagodaszerű bejáratánál Szabó Lajossal, a park vezetőjével találkozom, aki készségesen vállalja az alkalmi idegenvezető szerepét. — A vadaspark területe ötszáz hektár, a felszíne elég­gé vagdalt, hegyes-völgyes, amelyet különböző korú és fajú faállomány borít. A parkban minden fafajta meg­található, amely Magyaror­szágon honos. Tizenöt kilo­méter hosszú itt a sétaút, amely télen-nyáron járható. A parkban megtalálható ha­zánk jellegzetes nagyvadja, a gímszarvas, a kisebb testű, lapátos agancsú dám szintén a környék erdőinek lakója. Az őz is jól ismert vadja az erdőt-mezőt járóknak. Telepí­tett vadíajunk, a muflon jól honosodott a budai hegyek­ben. Erdeinkben szinte min­denütt megtalálható a vad­disznó — mondja befejezés­képp. A lombok között megbúvó madarak csivitelése arról árulkodik, hogy számos ma­dárfajban is gyönyörködhet a látogató. És aki nem bízik a véletlen találkozásban a va­dasparkban élő vadfajokkal, a bemutató részben elhelye­zett karámokban is megszem­lélheti őket. A részletes fel­iratokból tájékozódhat az ál­latok életéről, jellemzőiről is. A fenyvesek közötti tisztá­son hatalmas szabadtéri szín­pad áll. amely arról árulko­dik, hogy a szép természeti környezetben nyaranként rendszeresen tartanak kulUi- rális és sportbemutatókat. Az idei nyár is bővelkedett kü­lönféle rendezvényekben. Tiszta levegőt — Több éves hagyománya van a júniusban megrende­zendő madarak és iák nap­jának — emlékezik vissza a közelmúltra a házigazda —, amikor a Madártani Intézet és a Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal, az MHSZ-szel közösen gazdag sport- és kulturális bemuta­tókkal teszi emlékezetessé ezt az ünnepet. Nyolcezer em­bert mozgósított a Kirándul a család című akció, amely­nek fináléja júliusban volt. Egészen új kezdeményezés volt az úgynevezett „Készt találkozó”, amelynek jegyé­ben a keszi utónevű közsé­gek lakói adtak itt egymás­nak randevút, és bemutatták szűkebb pátriájuk kulturális hagyományait. A hatalmas tölgyesek kö­zötti fogadótéren Ányosi Gé- záné és férje elmélyülten ta­nulmányozza a szalonnasütő terepet. — Pusztaszabolcsról láto­gattunk ide — így Ányosné. — Szeretjük a természetet, sokat kirándulunk, ha időnk engedi. Szinte hihetetlen, hogy Pest közelében ilyen tiszta természeti környezet ta­lálható. — Pusztaszabolcs olyan sík, mint egy biliárdasztal — ve­ti közbe a férj. — Ezért is olyan nagy élmény számunk­ra ez a kedves park. Né­hány méterrel távolabb, az őzek karámiánál két. szőke csöppség eteti az állatokat. — Rendszeresen kijárok a kislánvokkal Békásmegyerről egy kis tiszta levegőt szívni — mondia mosolyogva az édesanyjuk. — Nyáron álta­lában víz mellé megvünk. de amint beköszönt az ősz, bir­tokba vesszük kedvenc he­lyünket, a budakeszi vadas­parkot. Hangtalanul, gyors szárnysuhogásokkal füstifecs­kék köröznek felettünk, bizo­nyára téli szálláshelyükre ké­szülődnek. Ahogy tovatűnnek a szikrázó szeptemberi nap­fényben, mitikus madarak­ként ezüstbe öltöznek. A távolból ácsok kopácso- lása hallatszik. A fenyvesek között barnára sült munkások hajladozó alakja villan elő. Egy „óriás kalitka” vasszerke­zetén dolgoznak. — Madárházat épitünk — tájékoztat Becker Ferenc mű­vezető. — Lakatoskollégáimmal együtt a kalitka vasszerkeze­tét építjük. Ebben a hónap­ban szeretnénk befejezni, hogy mire elérkezik a nagy kirándulás ideje, már a láto­gatók is gyönyörködhessenek a különféle egzotikus mada­rakban. Két keréken A vadasparkból távozóban középiskolás fiúkkal találko­zom. akik villámgyorsan te­kerik a pedált. Egy egész osztálynyira való csapat, de mivel én gyalogosan vagyok, így nem tudunk szót váltani egymással. A park bejáratá­tól nem messze kis erdészház áll. Távozóban szemügyre ve­szem a kis épületet, amely­nek oldalán irdatlan nagy .szarvasagancsok ékeskednek, hatalmas vadfotók és tájékoz­tató táblák hívják fel maguk­ra a figyelmet. Örömmel nyugtázom magamban, hogy a vadaspark — velem együtt — több ezer embernek nyújt kellemes kikapcsolódást és fel­üdülést. Keresztes Szilvia r t

Next

/
Oldalképek
Tartalom