Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-03 / 181. szám

Akikre! keveset beszélünk A vásárlók kedvében járnak Nem törvényszerű, hogy a takarékossággal együtt jár a szegényesség is. Igaz, kényel­mesebb ráfogni másokra a nemtörődésből, hanyagságból eredő hiányosságokat, főleg, ha kapzsisággal is párosul az. Országosan jelenséggé vált — nagy-nagy tisztelet a kivé­telnek —, hogy a boltok és környékük elhanyagoltak, tisz­taság, rend csak ott van, „ahol a vevők táncolnak”. A napokban voltam olyan üzletben, ahol még a húsvéti dekoráció a „díszlet”. Udva­riasság? Pedig nagyobb ré­szük önelszámolási érdekelt­ségű, ami azt jelenti, hogy a megtakarított kiadás és a for­galom után kapják fizetésü­ket. lehet, hogy — főleg a falukban — arra gondolnak: úgysem megy máshová a ve­vő. Több mint harminc alá­írással kaptam egy leVelet: győződjék meg személyesen arról, milyen az igazi üzlet­ember. Oil! Maglódon, a nagy állomás környékén van az Alsó-Tápió Menti Áfész 10-es számú élel­miszerboltja. Kora délelőtt feltűnően sok vevő válogat az áruk között. A polcok szin­te roskadoznak a rengeteg áruféleségtől, mégis szinte pil­lanatok alatt megtalálta min­denki, amit vásárolni akart, mert szemet gyönyörködte- tőén, de szakosítva volt min­den áru elhelyezve. Az egyik hűtőpultban sok-sok hentes- és töltelékáru, a másikban pe­dig tízféle friss cukrászsüte­mény. Kevés szeszes italt lát­tam, de annál többféle üdítő ital, gyümölcslé, valamint sok­féle tejtermék vonta magára a figyelmet. Rengeteg kon- zervféleség és élelmiszer kö­zött szépen elkészített aján­dékcsomagok kellették magu­kat. A pénztárnál ülő hölgy — egyben az egyszemélyes üzlet vezetője is —. Bezzeg Sándor- né ujjai fürgén jártak a gép billentyűjén, mégis volt ide­je segíteni egy idős bácsinak bepakolni a szatyrába. Min­den vevőhöz volt egy-két ked­ves szava. Idős nénitől egész­sége felől érdeklődött, kisma­mának figyelmesen tejet aján­lott, gyerekeknek különféle rágót, közben kérésükre vil­lámgyorsan kiürített egy kar­tondobozt, mert babaházat akartak belőle csinálni. Csodálkozva ismertem fel a vevők között ecserieket és é falu túlsó szélén lakókat is. Kérdésemre azt válaszolták: ide mindenkor szívesen eljön­nek, ha messze is van, mert Kellemetlen sarok Koccanások, ütközések I bácsi feldúlt volt. Ve- * •» *lünk sem nagyon fi­nomkodott, megmondta ke­rek perec, hogy szerinte valami csúszópénz van a háttérben, azért nem volt ő benne az újságban. No, arról nem is beszélve, hogy aki a balesetét okozta, az az ember meg a rendőrség egyik női alkalmazottjának udvarol. De nemcsak ő ju­tott erre a következtetésre, mondták neki mások is: J. bácsi, maga aztán várhatja, hogy benne lesz az újság­ban, mert az aztán holt­biztos, hogy nem lesz ben­ne! És tényleg nem volt benne. A háromlábú ku­tya, hogy itt szaladgál Mo- nor központjában, az igen. De hogy J. bácsinak neki­ment egy autós, egy őrült gazember a Móricz Zsig- mond utcán a lócsárdánál — az, aki a rendőrségre udvarol — és öt lábtörés­sel, fejsérüléssel, eszmélet­lenül vitték kórházba, ar­ról senki egy szót sem írt. — J. bácsi! — mondtam higgadtan. mert tudom, hogy aki már sokat megélt, annak nem kezdhetek ma­gyarázkodni arról, hogy csúszópénz pedig nincs, korrupció sincs, szándékos elhallgatás sincs sehol. — A baleseti híreket nem a mi szerkesztőségünk állítja össze, nem is a mi olda­lunkon jelennek meg. Et­től függetlenül jöttek már hozzánk sírva is, fenyege­tőzve is egy-egy közúti baleset után, hogy ne le­gyenek benne az újságban, mert az szégyen és presz­tízsveszteség. Semmit nem tehettünk, nem is akar­tunk. De én most megígé­rem J. bácsinak, hogy a bálesetről — csak hogy be­bizonyítsam, nincs itt se korrupció, se összefonódás — írni fogok. J. bácsi kétkedve mo­solygott. Látszott. hoay item nagyon hiszi. Ez a hi­tetlenkedő mosoly aztán percnyi késedelem nélkül röpített át a rendőrkapi­tányságra. ahol Göbölyös Pál rendőr őrnagynak, a közlekedésrendészeti alosz­tály vezetőjének mondtam el, miről van szó. Előke­restette az áprilisi baleset aktáit, megnézhettem a helyszínen készült fény­képfelvételeket, megtud­tam. hogy ezt az eseményt csakúgy továbbították, mint valamennyit, egyébként pe­dig a valamennyinek is nagyjából fele szokott megjelenni az újságban, múlván azért, mert ha a megyében történt összes balesetről hírt kellene kö­zölni, az utolsó oldalak csordultig megtelnének. J. bácsi balesete pedig a helyszíni szemle, a vizsgá­lat szerint a következőkép­pen történt. J. bácsi kerékpározott az Ady Endre út irányából a Móricz Zsigmond utcán. A tsz borozója előtt elha­ladva be akart fordulni a Mártírok utcába, amikor át kellett vágnia az úttes­ten, keresztbe. Itt történt a baj. Szemből ugyanis jött egy személygépkocsi. A baleset azért következett be, mert J. bácsi megszeg­te a kerékpáros elindulá­sára vonatkozó szabályo­kat, nem vette figyelembe, hogy az úton közlekedők­nek elsőbbsége van. ösz- szeütköztek. A gépkocsiver zető egyetlen esetben lehe­tett volna hibás ebben a szituációban: ha hátulról jön, és úgy üti el a kerék­párost. így J. bácsi ellen kellett szabálysértési eljá­rást kezdeményezni. A rendőr őrnagy — ezt még el kell mondanom — végtelenül emberségesen beszélt az ügy „emberi hátteréről”. Más példákat is sorolt, autósokról pél­dául, akiknek ugye, le kell vizsgázni a közúti ismere­tekből, a közlekedés sza­bályaiból, s ettől függetle­nül szemrebbenés nélkül védekeznek egy-egy baleset után, amely balesetnek a napnál világsabban ők az okozói, azzal: „De hiszen ő jött nekem! Nem én mentem neki, ő jött ne­kem!” Egy szóval se mond­ta, hogy szálljunk már magunkba, vegyük már észre, hányszor balanszíro­zunk összevissza, hányszor tesszük fel az életünket három perc előnyért, hányszor veszünk részt a közlekedésben úgy, hogy csak halvány fogalmaink vannak szabályról, elsőbb­ségadásról, és még csak azt sem kérdezte, mit gondolok, szórakoztató-e nekik, ami eoy-egy traoé- dia helyszínén várja őket...? Azt mondta csak: szívesen elbeszélget J. bá­csival a történtekről, ha valamit nem lát tisztán vagy sérelmesnek érez, hi­szen számtalan hasonló be­szélgetése volt már, nem zárkózik el ezután sem. ­]\7"em tudom, J. bácsi ■*- ’ ezek után hisz-e ne­kem. Mert én változatlanul azt kívánom: ne legyen benne az újságban. Ha­sonló ügyben ne... ö sem. K. Zs. sokféle áru mellé kapnak jó szót, kedvességet is. Mint Kovácsné Kázsi Anikó mond­ta, el sem tudná képzelni már, hogy máshol is vásárol­jon. Az üzletvezető született üzletember, ezt a környékben lakó több száz elégedett vá­sárló nevében is ki meri je­lenteni. Tisztaság, rend és vá­laszték vonzza ide az embere­ket. Kértem az üzletvezetőt, mondjon többet magáról és a boltjáról. Udvariasan arra kért, később jöjjek vissza, mert ilyenkor minden percét a vevőinek szenteli. A dél­utáni órákban már kissé csen­desebb volt a forgalom. Bez- zegné Giziké mindössze any- nyit mondott magáról; 1954 óta van a szakmában. Volt beosztott, üzletvezető is. Ezt a boltot azért vállalta, tovább­ra is bizonyítani akar, él-hal az emberekért, szereti őket. Egy üzletember ne azt csinál­ja, amit, muszáj, hanem amit jó értelemben tehet a Vevőért, így nagybetűvel! Ezernyi ap­ró, jóleső jelből érzékeli, fi­gyelmességét a visszatérő vá­sárlóközönségé kedvességgel viszonozza. A vezetőséggel történt egyeztetés után zöld­ségáruval is szeretné bővíte­ni a választékot. Mintegy végszóra belép Szi­lágyi Árpádné, az áfész há­lózati ellenőre. Elmondja: amióta csak létezik ez a bolt, ilyen választéka és forgalma sohasem volt. Fél év alatt duplájára nőtt a bevétel! Igen rendezett, példás a rak­tárrend és a bizonylati fegye­lem is. Az áfész és a vásár­lók is örülnek, hogy ilyen ki­tűnő szakemberük van. Marczi Ferenc Kulturális program Ecseren hétfőn délelőtt 9 órakor a fogyókúrásklub fog­lalkozása, 18 órakor filmvetí­tés a művelődési házban. Gombán az autós kertmozi­ban 21 órakor Schimanski fel­ügyelő (színes, szinkronizált NSZK bűnügyi film, országos bemutató előtt). Gyomron filmvetítés a mű­velődési házban 17.30-kor Életben maradni (színes ame­rikai zenés film, főszereplő John Travolta), a Strand kertmoziban 21 órakor Türkiz nyakék (magyarul beszélő, színes román kalandfilm), az úttörőházban 10 órakor rajz­verseny. Maglódon filmvetítés a mű­velődési házban, 18 órakor Banánhéjkeringő (színes ma­gyar filmszatíra, főszereplő: Udvaros Dorottya, Básti Juli, Dés Mihály). Monoron a művelődési köz­pont galériájában 14-től 21 óráig Linómetszet címmel képzőművészeti kiállítás, a filmszínházban 18 órakor és 20 órakor Asterix és Cleopát- ra (színes, magyarul beszélő francia rajzfilm). A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 3., HÉTFŐ Kezdődik a visszaszámlálás Új létesítmények az új tanévre Beléptünk az augusztusba. Tudom jól. a diákokat idege­sítjük azzal, hogy leírjuk: las­sacskán megkezdődik a tanév előtti visszaszámlálás. Egyre több jel mutat arra, hogy túl vagyunk a vakáció félidején, sőt következik a finis. Érde­mes tehát jól kihasználni a még hátralevő pár hetet. A vártnál kevesebb A kedvezményes tanszervá­sárt eddig a vártnál keveseb­ben vették igénybe a monori vonzáskörzetben, Pedig érde­mes igyekezni, hiszen ezzel elkerülhető lesz a zsúfoltság. (A tankönyveket majd a tanév első napjaiban kapják kézhez a diákok.) A nyári feladatok közé tar­tozik az általános iskolák ilyenkor szokásos karbantar­tása. tisztasági festése. A köz­ségekben a tanácsok a gazda­sági műszaki ellátó szerveze­tekre. illetve a gazdasági ellá­tó szervezetekre bízták ezt a munkát. Értesülésünk szerint több-kevesebb sikerrel birkóz­nak a bokros teendőkkel né­hány községben. Kisiparosok segítségét is igénybe veszik. Mindig örömteli dolog, ha az új tanévet új tantermekben kezdhetik a gyerekek. Az 1987 88-as oktatási évad azért is lesz nagy jelentőségű, mert több településen, avatnak új létesítményeket. A legnagyobb értékű a gyömröi 12 tantermes új isko- laszárny, amelynek építése a hajrájához érkezett. A kivite­lező. a helyi székhelyű Építő­ipari Szövetkezeti Közös Vál­lalat munkatársai ezekben a napokban is serényen dolgoz­nak a helyszínen. Már meg­kezdték az új tantermek taka­rítását is, úgy tűnik, nem lesz akadálya a tanév előtti ava­tásnak. A csaknem 50 millió forintos beruházással régi gond oldó­dik meg Gyömrőn. Már meg­történtek a szervezeti változá­sok. Ezek szerint ősztől az 1. és a 3. számú általános iskola összevonásra kerül. A közel­múltban — pályázat útján — kinevezték az igazgatót. Somo­gyi Károly kapott bizalmat öt esztendőre ezen a poszton. Az elképzelések szerint az Ilyen szép a pilisi 1. Számú Általános Iskola négy új tanterme — kívülről ÉSZKV még az idén hozzá­fog az új iskolaszárnyhoz kapcsolódó tornacsarnok épí­téséhez is. A több ütemben felépülő — 24X^6 méteres — tornacsarnokot várhatóan 1989-ben vehetik majd birtok­ba a gyerekek, illetve a felnőt­tek. A 4. Számú Általános Isko­lában is hamarosan átadják az új kazánházat, s a hozzá kapcsolódó központifűtés­rendszert. Szertár is Pilisen is örülhetnek a diá­kok, hiszen négy új tanterem­mel és egy csodálatosan szép tornateremmel gazdagodik az 1. Számú Általános Iskola. A község központjában ma­gasodó új létesítmény a tele­pülés egyik legszebb épülete lesz. A Monori Építők Ipari Szövetkezetének dolgozói már az utolsó simításokat végzik az épületen. Festik a radiá­torokat, hamarosan a helyére kerül minden. Ígéretük szerint, nem lesz semmi akadálya annak, hogy az új tanévben birtokba ve­gyék a létesítményt a gyere­kek. A négy új tanterem mellé egy szertár is csatlakozik. A tornaterem alapterülete 12X27 méter. Ez utóbbi jól megvilá­gítót!, a gumipadlót jó minő­ségben ragasztották fel a mo- noriak. A közvetlen szomszédban le­vő régi nyolc tantermet össze­kötötték az újjal egy zsibongó kialakításával. A régi tanter­mek felújítása is a soros fel­adatok közé tartozik. Gőzerő­vel dolgoznak a helyszínen a pilisi gazdasági műszaki ellá­tó szervezet dolgozói. A Pilisi Nagyközségi Közös Tanács szeretné, ha a helybeli kisipa­rosok, szülők is bekapcsolód­nának a felújítási munkála­tokba, ezért szívesen fogadják jelentkezésüket. Az a céljuk ugyanis, hogy a tanévkezdésre befejezzék a felújítást, a köz­pontifűtés-szerelési. Több ebéd Gombán is van ok az öröm­re, hiszen ha késedelemmel is, de végre átadják rendel­tetésének a napközi otthoni konyhát. Az új létesítmény átadásával egy időben tovább nőhet a napközibe járó, na­ponta meleg ebédet fogyasztó tanulók száma a községben. Gér József Augusztusban Vásár Monoron 1987. augusztus 16- án, a Vásártéren országos ál­lat-, kirakodó-, valamint au­tóvásár lesz. A bernecei csontkovács I. Nem kíméltem a grófkisasszonyt EZEN A TÉLEN háromszor is megfordultam az Ipoly völ­gyében. Kemencén, az idősek hetes klubjában — így ne­vezzük újabban az öregek napközi otthonát, igen helye­sen —, hogy TIT-előadásban bemutassam „88 nap Brazíliá­ban” háromrészes diaképes beszámolómat. Elkísért,' segí­tett a vetítőgépet cipelni egy idősebb, a nyolcvanadik élet­éve felé közeledő férfi. Vala­mi kis rándulás volt éppen az ujjamban. Elkérte a kezemet, egy pár ügyes mozdulat, nyo­más — és megszűnt a fájda­lom. Bámulva néztem rá: — Hát maga meg, bátyám, ehhez honnan ért? — Csontkovács volnék... A legközelebb ha jön, elmesélek mindent. Mert sok mindent raktam és sok mindenkinek helyre. Nos, mi tagadás, a busz­megállóban rögtönzött rövid elbeszélése ugyancsak kíván­csivá tett. Legközelebb alig vártam előadásom végét; be vele a gondnoki irodába, ahol kérdéseimmel megtűzdelve, epikusán ömlött belőle az ön­életrajz. Megpróbálom regé­nyes elbeszélését, amennyire lehet, híven követni. — Gáspár István a nevem és a nyolcadik X felé törek­szem, merthogy 1908. novem­ber 12-én születtem Berne- cebarátin, ahol most is élek, csakhogy itt vagyok hetes napközis Kemencén. — Vagyis benn is lakik a klubban... — Igen, télen hetente egy­szer megyek haza, mert a házra csak a két macskám vigyáz, azok vannak, azokat látom el. — Mást nem? — Más nincs. Legény va­gyok a mai napig. Lett volna lány kilencvenkilenc, de tar­tósan egy se kellett, ha jöttek csak úgy is. Nos, ez kemény bírálat, gondolom, de nem szólok, kérdek mást. — Hogy mi voltam? Susz- terséget tanultam a hat buta meg a három ostoba után, ahogy mi mondjuk. Szóval, amikor kijártam a hat elemit meg a három ismétlőt. Legin­kább földműves voltam én. Jártunk részes harmadosnak kaszálni Gróf Lajoshoz, aztán tizenkét háztól huszonnégyen 10—12 szekérrel is hazahoz­tunk. Ügy kezdődött — folytatta —, hogy hazafelé tartottunk a szénával, amikor Gyarmat meg Losonc felől feketedett az ég, jött a nagy vihar. Apám szólt, nosza, ugorjak fűzágakat törni, hogy azzal védjük a szekeret. Én any- nyira igyekeztem, úgy ugrás után látom, hogy kifordult a bokám, de teljesen. A bal láb­ujjaim hátranéznek, a jobb meg előre. Szólt apám, hogy helyreteszi, mert értett hozzá, mester volt benne. Gondoltam, amit apám tud, tudni kell azt nekem is. Előrerántottam a kifordult bokát, roppant az egy csuda nagyot, de már helyre is ment. Huszonnyolcban volt ez, húszéves koromban. Ek­kor jöttem rá a nyitjára. Jött apám. de későn, már kész, mondtam neki. Apám örült, hogy követem a tudomá­nyát! Egyre többet gyakorol­tam, egyre jobban belejöttem, mert egyre ment a híre. A fa­luban már engem hívtak, még a szomszéd falukba is, de még a határőrparancsnok fe­leségén is én segítettem. EGYSZER UGYANCSAK hívnak Lévára. A Révay grófkisasszonyt kifordult bo­kájával már végighurcolták a világon, de hiába. 1932-ben volt ez, kaptam az őrspa­rancsnoktól útlevelet. Nem kíméltem a grófkisasszonyt se, egyet sikkantott, és már rend­ben is volt, amit más nem tudott... Felruháztak, egy hétig ott tartottak, és a vé­gén kétezer koronát is adtak, nagy pénz volt az! Fazekas Mátyás (Folytatjuk.) IS3M «33—2631 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom