Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-03 / 181. szám
Akikre! keveset beszélünk A vásárlók kedvében járnak Nem törvényszerű, hogy a takarékossággal együtt jár a szegényesség is. Igaz, kényelmesebb ráfogni másokra a nemtörődésből, hanyagságból eredő hiányosságokat, főleg, ha kapzsisággal is párosul az. Országosan jelenséggé vált — nagy-nagy tisztelet a kivételnek —, hogy a boltok és környékük elhanyagoltak, tisztaság, rend csak ott van, „ahol a vevők táncolnak”. A napokban voltam olyan üzletben, ahol még a húsvéti dekoráció a „díszlet”. Udvariasság? Pedig nagyobb részük önelszámolási érdekeltségű, ami azt jelenti, hogy a megtakarított kiadás és a forgalom után kapják fizetésüket. lehet, hogy — főleg a falukban — arra gondolnak: úgysem megy máshová a vevő. Több mint harminc aláírással kaptam egy leVelet: győződjék meg személyesen arról, milyen az igazi üzletember. Oil! Maglódon, a nagy állomás környékén van az Alsó-Tápió Menti Áfész 10-es számú élelmiszerboltja. Kora délelőtt feltűnően sok vevő válogat az áruk között. A polcok szinte roskadoznak a rengeteg áruféleségtől, mégis szinte pillanatok alatt megtalálta mindenki, amit vásárolni akart, mert szemet gyönyörködte- tőén, de szakosítva volt minden áru elhelyezve. Az egyik hűtőpultban sok-sok hentes- és töltelékáru, a másikban pedig tízféle friss cukrászsütemény. Kevés szeszes italt láttam, de annál többféle üdítő ital, gyümölcslé, valamint sokféle tejtermék vonta magára a figyelmet. Rengeteg kon- zervféleség és élelmiszer között szépen elkészített ajándékcsomagok kellették magukat. A pénztárnál ülő hölgy — egyben az egyszemélyes üzlet vezetője is —. Bezzeg Sándor- né ujjai fürgén jártak a gép billentyűjén, mégis volt ideje segíteni egy idős bácsinak bepakolni a szatyrába. Minden vevőhöz volt egy-két kedves szava. Idős nénitől egészsége felől érdeklődött, kismamának figyelmesen tejet ajánlott, gyerekeknek különféle rágót, közben kérésükre villámgyorsan kiürített egy kartondobozt, mert babaházat akartak belőle csinálni. Csodálkozva ismertem fel a vevők között ecserieket és é falu túlsó szélén lakókat is. Kérdésemre azt válaszolták: ide mindenkor szívesen eljönnek, ha messze is van, mert Kellemetlen sarok Koccanások, ütközések I bácsi feldúlt volt. Ve- * •» *lünk sem nagyon finomkodott, megmondta kerek perec, hogy szerinte valami csúszópénz van a háttérben, azért nem volt ő benne az újságban. No, arról nem is beszélve, hogy aki a balesetét okozta, az az ember meg a rendőrség egyik női alkalmazottjának udvarol. De nemcsak ő jutott erre a következtetésre, mondták neki mások is: J. bácsi, maga aztán várhatja, hogy benne lesz az újságban, mert az aztán holtbiztos, hogy nem lesz benne! És tényleg nem volt benne. A háromlábú kutya, hogy itt szaladgál Mo- nor központjában, az igen. De hogy J. bácsinak nekiment egy autós, egy őrült gazember a Móricz Zsig- mond utcán a lócsárdánál — az, aki a rendőrségre udvarol — és öt lábtöréssel, fejsérüléssel, eszméletlenül vitték kórházba, arról senki egy szót sem írt. — J. bácsi! — mondtam higgadtan. mert tudom, hogy aki már sokat megélt, annak nem kezdhetek magyarázkodni arról, hogy csúszópénz pedig nincs, korrupció sincs, szándékos elhallgatás sincs sehol. — A baleseti híreket nem a mi szerkesztőségünk állítja össze, nem is a mi oldalunkon jelennek meg. Ettől függetlenül jöttek már hozzánk sírva is, fenyegetőzve is egy-egy közúti baleset után, hogy ne legyenek benne az újságban, mert az szégyen és presztízsveszteség. Semmit nem tehettünk, nem is akartunk. De én most megígérem J. bácsinak, hogy a bálesetről — csak hogy bebizonyítsam, nincs itt se korrupció, se összefonódás — írni fogok. J. bácsi kétkedve mosolygott. Látszott. hoay item nagyon hiszi. Ez a hitetlenkedő mosoly aztán percnyi késedelem nélkül röpített át a rendőrkapitányságra. ahol Göbölyös Pál rendőr őrnagynak, a közlekedésrendészeti alosztály vezetőjének mondtam el, miről van szó. Előkerestette az áprilisi baleset aktáit, megnézhettem a helyszínen készült fényképfelvételeket, megtudtam. hogy ezt az eseményt csakúgy továbbították, mint valamennyit, egyébként pedig a valamennyinek is nagyjából fele szokott megjelenni az újságban, múlván azért, mert ha a megyében történt összes balesetről hírt kellene közölni, az utolsó oldalak csordultig megtelnének. J. bácsi balesete pedig a helyszíni szemle, a vizsgálat szerint a következőképpen történt. J. bácsi kerékpározott az Ady Endre út irányából a Móricz Zsigmond utcán. A tsz borozója előtt elhaladva be akart fordulni a Mártírok utcába, amikor át kellett vágnia az úttesten, keresztbe. Itt történt a baj. Szemből ugyanis jött egy személygépkocsi. A baleset azért következett be, mert J. bácsi megszegte a kerékpáros elindulására vonatkozó szabályokat, nem vette figyelembe, hogy az úton közlekedőknek elsőbbsége van. ösz- szeütköztek. A gépkocsiver zető egyetlen esetben lehetett volna hibás ebben a szituációban: ha hátulról jön, és úgy üti el a kerékpárost. így J. bácsi ellen kellett szabálysértési eljárást kezdeményezni. A rendőr őrnagy — ezt még el kell mondanom — végtelenül emberségesen beszélt az ügy „emberi hátteréről”. Más példákat is sorolt, autósokról például, akiknek ugye, le kell vizsgázni a közúti ismeretekből, a közlekedés szabályaiból, s ettől függetlenül szemrebbenés nélkül védekeznek egy-egy baleset után, amely balesetnek a napnál világsabban ők az okozói, azzal: „De hiszen ő jött nekem! Nem én mentem neki, ő jött nekem!” Egy szóval se mondta, hogy szálljunk már magunkba, vegyük már észre, hányszor balanszírozunk összevissza, hányszor tesszük fel az életünket három perc előnyért, hányszor veszünk részt a közlekedésben úgy, hogy csak halvány fogalmaink vannak szabályról, elsőbbségadásról, és még csak azt sem kérdezte, mit gondolok, szórakoztató-e nekik, ami eoy-egy traoé- dia helyszínén várja őket...? Azt mondta csak: szívesen elbeszélget J. bácsival a történtekről, ha valamit nem lát tisztán vagy sérelmesnek érez, hiszen számtalan hasonló beszélgetése volt már, nem zárkózik el ezután sem. ]\7"em tudom, J. bácsi ■*- ’ ezek után hisz-e nekem. Mert én változatlanul azt kívánom: ne legyen benne az újságban. Hasonló ügyben ne... ö sem. K. Zs. sokféle áru mellé kapnak jó szót, kedvességet is. Mint Kovácsné Kázsi Anikó mondta, el sem tudná képzelni már, hogy máshol is vásároljon. Az üzletvezető született üzletember, ezt a környékben lakó több száz elégedett vásárló nevében is ki meri jelenteni. Tisztaság, rend és választék vonzza ide az embereket. Kértem az üzletvezetőt, mondjon többet magáról és a boltjáról. Udvariasan arra kért, később jöjjek vissza, mert ilyenkor minden percét a vevőinek szenteli. A délutáni órákban már kissé csendesebb volt a forgalom. Bez- zegné Giziké mindössze any- nyit mondott magáról; 1954 óta van a szakmában. Volt beosztott, üzletvezető is. Ezt a boltot azért vállalta, továbbra is bizonyítani akar, él-hal az emberekért, szereti őket. Egy üzletember ne azt csinálja, amit, muszáj, hanem amit jó értelemben tehet a Vevőért, így nagybetűvel! Ezernyi apró, jóleső jelből érzékeli, figyelmességét a visszatérő vásárlóközönségé kedvességgel viszonozza. A vezetőséggel történt egyeztetés után zöldségáruval is szeretné bővíteni a választékot. Mintegy végszóra belép Szilágyi Árpádné, az áfész hálózati ellenőre. Elmondja: amióta csak létezik ez a bolt, ilyen választéka és forgalma sohasem volt. Fél év alatt duplájára nőtt a bevétel! Igen rendezett, példás a raktárrend és a bizonylati fegyelem is. Az áfész és a vásárlók is örülnek, hogy ilyen kitűnő szakemberük van. Marczi Ferenc Kulturális program Ecseren hétfőn délelőtt 9 órakor a fogyókúrásklub foglalkozása, 18 órakor filmvetítés a művelődési házban. Gombán az autós kertmoziban 21 órakor Schimanski felügyelő (színes, szinkronizált NSZK bűnügyi film, országos bemutató előtt). Gyomron filmvetítés a művelődési házban 17.30-kor Életben maradni (színes amerikai zenés film, főszereplő John Travolta), a Strand kertmoziban 21 órakor Türkiz nyakék (magyarul beszélő, színes román kalandfilm), az úttörőházban 10 órakor rajzverseny. Maglódon filmvetítés a művelődési házban, 18 órakor Banánhéjkeringő (színes magyar filmszatíra, főszereplő: Udvaros Dorottya, Básti Juli, Dés Mihály). Monoron a művelődési központ galériájában 14-től 21 óráig Linómetszet címmel képzőművészeti kiállítás, a filmszínházban 18 órakor és 20 órakor Asterix és Cleopát- ra (színes, magyarul beszélő francia rajzfilm). A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 3., HÉTFŐ Kezdődik a visszaszámlálás Új létesítmények az új tanévre Beléptünk az augusztusba. Tudom jól. a diákokat idegesítjük azzal, hogy leírjuk: lassacskán megkezdődik a tanév előtti visszaszámlálás. Egyre több jel mutat arra, hogy túl vagyunk a vakáció félidején, sőt következik a finis. Érdemes tehát jól kihasználni a még hátralevő pár hetet. A vártnál kevesebb A kedvezményes tanszervásárt eddig a vártnál kevesebben vették igénybe a monori vonzáskörzetben, Pedig érdemes igyekezni, hiszen ezzel elkerülhető lesz a zsúfoltság. (A tankönyveket majd a tanév első napjaiban kapják kézhez a diákok.) A nyári feladatok közé tartozik az általános iskolák ilyenkor szokásos karbantartása. tisztasági festése. A községekben a tanácsok a gazdasági műszaki ellátó szervezetekre. illetve a gazdasági ellátó szervezetekre bízták ezt a munkát. Értesülésünk szerint több-kevesebb sikerrel birkóznak a bokros teendőkkel néhány községben. Kisiparosok segítségét is igénybe veszik. Mindig örömteli dolog, ha az új tanévet új tantermekben kezdhetik a gyerekek. Az 1987 88-as oktatási évad azért is lesz nagy jelentőségű, mert több településen, avatnak új létesítményeket. A legnagyobb értékű a gyömröi 12 tantermes új isko- laszárny, amelynek építése a hajrájához érkezett. A kivitelező. a helyi székhelyű Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat munkatársai ezekben a napokban is serényen dolgoznak a helyszínen. Már megkezdték az új tantermek takarítását is, úgy tűnik, nem lesz akadálya a tanév előtti avatásnak. A csaknem 50 millió forintos beruházással régi gond oldódik meg Gyömrőn. Már megtörténtek a szervezeti változások. Ezek szerint ősztől az 1. és a 3. számú általános iskola összevonásra kerül. A közelmúltban — pályázat útján — kinevezték az igazgatót. Somogyi Károly kapott bizalmat öt esztendőre ezen a poszton. Az elképzelések szerint az Ilyen szép a pilisi 1. Számú Általános Iskola négy új tanterme — kívülről ÉSZKV még az idén hozzáfog az új iskolaszárnyhoz kapcsolódó tornacsarnok építéséhez is. A több ütemben felépülő — 24X^6 méteres — tornacsarnokot várhatóan 1989-ben vehetik majd birtokba a gyerekek, illetve a felnőttek. A 4. Számú Általános Iskolában is hamarosan átadják az új kazánházat, s a hozzá kapcsolódó központifűtésrendszert. Szertár is Pilisen is örülhetnek a diákok, hiszen négy új tanteremmel és egy csodálatosan szép tornateremmel gazdagodik az 1. Számú Általános Iskola. A község központjában magasodó új létesítmény a település egyik legszebb épülete lesz. A Monori Építők Ipari Szövetkezetének dolgozói már az utolsó simításokat végzik az épületen. Festik a radiátorokat, hamarosan a helyére kerül minden. Ígéretük szerint, nem lesz semmi akadálya annak, hogy az új tanévben birtokba vegyék a létesítményt a gyerekek. A négy új tanterem mellé egy szertár is csatlakozik. A tornaterem alapterülete 12X27 méter. Ez utóbbi jól megvilágítót!, a gumipadlót jó minőségben ragasztották fel a mo- noriak. A közvetlen szomszédban levő régi nyolc tantermet összekötötték az újjal egy zsibongó kialakításával. A régi tantermek felújítása is a soros feladatok közé tartozik. Gőzerővel dolgoznak a helyszínen a pilisi gazdasági műszaki ellátó szervezet dolgozói. A Pilisi Nagyközségi Közös Tanács szeretné, ha a helybeli kisiparosok, szülők is bekapcsolódnának a felújítási munkálatokba, ezért szívesen fogadják jelentkezésüket. Az a céljuk ugyanis, hogy a tanévkezdésre befejezzék a felújítást, a központifűtés-szerelési. Több ebéd Gombán is van ok az örömre, hiszen ha késedelemmel is, de végre átadják rendeltetésének a napközi otthoni konyhát. Az új létesítmény átadásával egy időben tovább nőhet a napközibe járó, naponta meleg ebédet fogyasztó tanulók száma a községben. Gér József Augusztusban Vásár Monoron 1987. augusztus 16- án, a Vásártéren országos állat-, kirakodó-, valamint autóvásár lesz. A bernecei csontkovács I. Nem kíméltem a grófkisasszonyt EZEN A TÉLEN háromszor is megfordultam az Ipoly völgyében. Kemencén, az idősek hetes klubjában — így nevezzük újabban az öregek napközi otthonát, igen helyesen —, hogy TIT-előadásban bemutassam „88 nap Brazíliában” háromrészes diaképes beszámolómat. Elkísért,' segített a vetítőgépet cipelni egy idősebb, a nyolcvanadik életéve felé közeledő férfi. Valami kis rándulás volt éppen az ujjamban. Elkérte a kezemet, egy pár ügyes mozdulat, nyomás — és megszűnt a fájdalom. Bámulva néztem rá: — Hát maga meg, bátyám, ehhez honnan ért? — Csontkovács volnék... A legközelebb ha jön, elmesélek mindent. Mert sok mindent raktam és sok mindenkinek helyre. Nos, mi tagadás, a buszmegállóban rögtönzött rövid elbeszélése ugyancsak kíváncsivá tett. Legközelebb alig vártam előadásom végét; be vele a gondnoki irodába, ahol kérdéseimmel megtűzdelve, epikusán ömlött belőle az önéletrajz. Megpróbálom regényes elbeszélését, amennyire lehet, híven követni. — Gáspár István a nevem és a nyolcadik X felé törekszem, merthogy 1908. november 12-én születtem Berne- cebarátin, ahol most is élek, csakhogy itt vagyok hetes napközis Kemencén. — Vagyis benn is lakik a klubban... — Igen, télen hetente egyszer megyek haza, mert a házra csak a két macskám vigyáz, azok vannak, azokat látom el. — Mást nem? — Más nincs. Legény vagyok a mai napig. Lett volna lány kilencvenkilenc, de tartósan egy se kellett, ha jöttek csak úgy is. Nos, ez kemény bírálat, gondolom, de nem szólok, kérdek mást. — Hogy mi voltam? Susz- terséget tanultam a hat buta meg a három ostoba után, ahogy mi mondjuk. Szóval, amikor kijártam a hat elemit meg a három ismétlőt. Leginkább földműves voltam én. Jártunk részes harmadosnak kaszálni Gróf Lajoshoz, aztán tizenkét háztól huszonnégyen 10—12 szekérrel is hazahoztunk. Ügy kezdődött — folytatta —, hogy hazafelé tartottunk a szénával, amikor Gyarmat meg Losonc felől feketedett az ég, jött a nagy vihar. Apám szólt, nosza, ugorjak fűzágakat törni, hogy azzal védjük a szekeret. Én any- nyira igyekeztem, úgy ugrás után látom, hogy kifordult a bokám, de teljesen. A bal lábujjaim hátranéznek, a jobb meg előre. Szólt apám, hogy helyreteszi, mert értett hozzá, mester volt benne. Gondoltam, amit apám tud, tudni kell azt nekem is. Előrerántottam a kifordult bokát, roppant az egy csuda nagyot, de már helyre is ment. Huszonnyolcban volt ez, húszéves koromban. Ekkor jöttem rá a nyitjára. Jött apám. de későn, már kész, mondtam neki. Apám örült, hogy követem a tudományát! Egyre többet gyakoroltam, egyre jobban belejöttem, mert egyre ment a híre. A faluban már engem hívtak, még a szomszéd falukba is, de még a határőrparancsnok feleségén is én segítettem. EGYSZER UGYANCSAK hívnak Lévára. A Révay grófkisasszonyt kifordult bokájával már végighurcolták a világon, de hiába. 1932-ben volt ez, kaptam az őrsparancsnoktól útlevelet. Nem kíméltem a grófkisasszonyt se, egyet sikkantott, és már rendben is volt, amit más nem tudott... Felruháztak, egy hétig ott tartottak, és a végén kétezer koronát is adtak, nagy pénz volt az! Fazekas Mátyás (Folytatjuk.) IS3M «33—2631 (Monori Hírlap)