Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-08 / 186. szám
w CEGLÉDI xJcítian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 185. SZÄM 1987. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT Bajszos ül a kislány helyén A pénzzel nem lehet játszani A múltkoriban a ceglédi 1- es posta gyakori látogatói alig hittek a szemüknek. Az ablak előtt várakozó fiatalabbjának igencsak szemet szúrt, hogy bajszos fiú ül a megszokott csinos kislány helyén. Az uraknak torkukra fagytak a rszéptevő szavak... Azóta egyre több ablakot sajátítottak ki a férfiak. Továbbra is rendben, gördülékenyen megy az ügyfélforgalom, de vajon minek köszönhető ez a helycsere? ki utolsó férfi A választ Nagy Lászlótól, a hivatal vezetőjétől kértük. Elmondása szerint a felvázolt kép is mutatja, hogy átrétege- ződőben a postai személyzet az utóbbi években. Ai idős szakemberek folyamatosan nyugdíjba mennek, s volt egy időszak, arpikor teljesen elnőiesedett az állomány, Ka-, pala szaktárs volt az utolsó férfi. Sorra jöttek a kedves, vidám postás kisasszonyok és olyan szépen mosolyogtak, hogy elkelt valamennyi. Az élet rendje szerint gyermek- gondozási szabadságra mentek, a legtöbbje hat évre búcsút mondott a postának. Némely munkakör egyébként ki- ( mondottan férfias .elf oglgltság, mert .bizony cipekedni is kell. A csomagfelvétel, a hírlapok szortírozása nem tartozik a könnyű műfajba. Másrészt ott a két műszakos időbeosztás, amelyet a kisgyermekes anyák nem szívesen vállalnák. A cseréknek volt még egy oka, bár ebben a lányok általában nem ludasak. Amikor leépítésre került sor. akkor először az italozóktól, a rendszeresen későktől, a munkájukat felületesen ellátóktól váltak meg. Volt olyan is, aki kedves volt és udvarias, csak . éppen figyelmetlenül bánt a pénzzel és a maga kárára tévedett. A hiányért pedig a postai regula szerint mindig a dolgozó felel. Öt eltanácsol- 1 ták, mielőtt komolyabban kell a. zsebbe nyúlni. A posta munkaerőgondjai az utóbbi két évben megoldódtak. -Egy ideje stabil a létszám. Ajánlkozók gyakran kopogtatnak be a főnöki irodába. A múlt héten is volt vagy öt-hat jelentkező, Abonyból, Törteiről, Tápiószőlősről jöttek. Volt, aki szülői kísérettel. Nemrég érettségiztek, helyet kerestek, mert nem sikerült a felvételi vagy eddig a nyár édes örömeit élverte az iskolapadból kikerült fiatal. Mindenki tanulhat Mostanában a fiúknak sem könnyebb elhelyezkedni, a postán viszont szívesen látják őket, hiszen a férfiembert legfeljebb tizennyolc hónapra viszik katonának, rövidebb ideig kell nélkülözni őket. Akik már leszereltek, előnyükre változtak, komolyabbak, kötelességtudóbbak lettek, egyre alkalmasabbak a postatisztviselők munkájára. A szakmai ismereteket kínáló továbbtanulásra ösztönöznek. Kezdetben mindenki egy szakképzett, idősebb kolléga mellett dolgozik. A Kossuth Gimnáziumban egyébként a korábbi években volt postafakultáció, onnan is többen kikerültek. Szeptembertől postasegédtiszti tanfolyam indul. A tíz hónapig tartó középfokú képzés színhelye a Budapesti 10-es Posta- hivatal. A kézbesítőknek kezelői alapfokú tanfolyamot kell végezniük. Munkaidőben, egész napos elfoglaltságról van szó. A költségeket — utazás, szállás — a munkáltató vállalja és az alapfizetést« is folyósítja. Van még a kétéves felsőfokú postatiszti oktatás, illetve a kézbesítők egy 250 órából álló tanfolyam sikeres elvégzésével kézbesítő szakmunkások lehetnek. Az 1-es postahivatalban öt osztály- vezető dolgozik, számukra előírt a főiskolai végzettség. Mehetnének még a Győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolára, ám oda tavaly a négy jelentkező közül egyet sem vett fel a szigorú felvételi bizottság. Idén a két próbálkozó közül egy fiú megfelelt. Tétje van a továbbtanulásnak. mert Nagy László nem titkolja, terveik vannak a megfelelő szakmai végzettségű fiatalokkal. Részben a nyugdíjba vonuló vezetőket kell felváltaniuk, részben a meghatározott időre szóló megbízások leteltével minőségi Évszázadnyi életút Ezen a héten vett végső búcsút a város Zsadony Miklóstól, a Tanácsköztársaság vá- rosunkbeli direktóriumi elnökétől, a köztiszteletben álló közéleti embertől. Évszázadnyi életútja összekapcsolódik a település egy fontos korszakával, amelynek formálásából ő is kivette a részét. 1888. július 25-én született Cegléden paraszfcsaládban. A szabómesterséget tanulta ki, ám nem sokáig" gyakorolhatta, mert az I. világháború kitörésekor katonának vitték. A harcokban súlyosan megsebesült, elvesztette az egyik lábát; hadirokkant lett. Az 1918- as forradalom idején Reiner Alberttel újjászervezték a szociáldemokrata párt helyi szervezetét, melynek titkárhelyettese lett. Később tagja lett a munkás-paraszt-katona tanácsnak, majd 1919 márciusában a városi direktórium elnöke lett. A tanácskormány idején kiadott ceglédi pénzeken ott az aláírása. A Tanácsköztársaság leverése után letartóztatták, hatévi börtönre ítélték, amelyből három évet és két hónapot töltött le. Szabadulása után is rendőri felügyelet alatt állt. Ilyen körülmények között kellett gondoskodnia három gyermekéről. A Szakszervezeti munkába csak szaktársai révén kapcsolódhatott be, de szellemi irányításukban így is meghatározó szerepe volt. A felszabadulás után nyomban bekapcsolódott a politikai életbe. 1944 novemberében már a megalakuló párt ideiglenes vezetőségének tagja, az újjáépítés egyik szervezője. Hosszú éveken át fontos közéleti tevékenységet fejtett ki; a vezetés jól hasznosíthatta értékes politikai tapasztalatait. Sokáig tagja volt a városi pártbizottságnak, a tanácsnál szociális ügyintézőként dolgozott. Amikor 1957- ben megjelent a Pest fdegyei Hírlap, ceglédi különkiadásának szervezője és első szerkesztője ő volt. 1959-ig töltötte be ezt a feladatkört, de még utána is részt vett a lap körüli teendőkben. Munkásságát nemcsak az újságcikkek őrzik, hanem a város krónikájának lapjai, az emberek emlékezetében pedig , átörökítődik az utókorra is. cseréket szeretnének végrehajtani. Amelyik osztályra sikerül szakképzett munkatársat felvenni, oda béremelést adnak. Aki elvégzi az iskolát, soron kívül 500-600 forint fizetés- emelést kap. A fiatalemberek éppen olyan kulturált szolgáltatást nyújtanak, mint a gyengébb nem képviselői. Nem túl nehéz, de nagy figyelmet, komolyságot igénylő a munkájuk, hiszen o pénzzel nem lehet játszani. Háziszabály, hogy a forintok sorsát csak addig lehet rendezni, amíg az ügyfél az ablaknál áll. (Vannak olyan rókalelkű ügyfelek — nem a kispénzűek közül —, akik megpróbálják beugratni az újoncokat, s ha kiderül a turpisság, faképpel pengetik ki mondjuk a hiányzó ötvenedik ezrest...) A postafőnök szívesen beszélt a nemrég; lezajlott átfogó, nagy ' ellenőrzésről, amellyel alaposan megmérettek. . A szakértő felettesek megállapították, hogy az utóbbi három évben tovább javult a munka minősége és a közvélemény is kedvezően ítéli meg az intézmény tevékenységét. Rugalmas reszortok A posta megpróbál lépést váltani, felzárkózni a magasabb követelményekhez. Dolgozóitól nagyobb, fegyelmet, több hozzáértést és feszített munkatempót követel. Ma már egy dolgozó több reszortfeladatot kap. Példa erre a napi forgalomtól függő rugalmas belső átcsoportosítás vagy a szombati ügyelet, amikor öt személynek kell ellátnia megannyi munkakört. Ezért is nélkülözhetetlen a sokoldalúság. T. T. A forgalmat zebrák zabolázzák Teljes hosszában elkészült a Széchenyi út Cegléden. A kétszer kétsávos út a Kozma Sándor utca és Felszegi út közötti szakaszát átadták a forgalomnak. (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Ketten a trióból Sokan mondják: könnyű nektek Erős lány a tartó ember. Kitámasztja a lábait a szőnyegen, s feje fölé lendít egy nála jóval kisebbet. A kicsi oszlopszerűen feszül bele e levegőbe. Közben a tartó emi bér derekára újabb társa hengeredik, s néz előre derűs képpel. Pető Mónikának hívják. Akire a súly nehezedik, Sághi Tündének. Mindketten a Ceglédi Vasutas sportakrobatái, akik a magyar válogatott színeiben tavaly a ren- nes-i világbajnokságon ötödik helyezést értek el. Másfél hó- nappal az érettségi után . Mónikát arról, kérdezzük, hogyan „viseli el'’ az iskola az élsportolókat. , « » — Nehezen. Igaz, sokat hiányoltunk a gimnáziumból a négy év alatt, de a sportakrobatika nekünk az életünk volt, kizárt dolog egyszerre jeleseket szerezni meg készülni. is a világbajnokságra. Egyik tanár így, a másik úgy gondolkodott felőlünk. Aki az irodalmat tanította, kimondottan • haragos, elutasító volt velünk szemben. De Még hogy elhagyom magam! F .ekszem az ágyon. Jaj! Ezt nem lehet elvise’.rv! Széthull a fejem; belül a Koponyámban mintha Ötkilós kalapáccsal kopácsolnának. Forró a homlokom. A lélegzetem egyre nehezebb, szaggatóba ob, nincs levegő. És ez az erős, késszúrásra emlékeztető fájdalom a mellkasomban, a bordáim között. Végrendelet. Mielőtt még nem késő, végrendeletet kell írnom. A házamat a keresztlányomra ... De hat meg se tudc»k mozdulni. Kinyitom az egyik szemem.. Mi ez a fényesség?! A mennyország vagy a pokol kapujában vagyok. Ilyen kevés időt Kaptam? És ez az aggódó hang, amely az utolsó kívánságomat kérdezi. Javasolja, hogy tegyünk párnát a fejem alá. Nem, nem. Szó se lehet róla. Nekem nem szabad most megmozdulnom. A fejem inkább maradjon vízszintesen. Mégsem. Párnákat a fejem alá. Teát? Isten őrizz! Hiszen a hányinger markolássza a gigámat. Egy korty sem menne le a torkomcjn. Különben is mit segíthetne rajtam? Mézet bele? Nem. Jó. Már nyelni sem tudok. Forog velem a világ. Felkelek. Utoljára szétnézek még Legalább a szobámtól hadd búcsúzzam el. Mért kellett ennek megtörténnie!? Szombaton még minden olyan felhőtlenül szép volt. S lám elég egy lezser mozdulat, egy kis fe-ledékenység, virtuskodáa. Pedig eddig az ilyet olyan köny- nyedén vettem. Ezek szerint öregednék. Mit kell megérnem! Szerencsére nem sósáig tart ez a szégyen. Mi van ezekkel a legyekkel! Legalább a halálos ágyamon hagynának békén. Öh, ezek a dögök nem tisztelnek semmit. Itt köröznek fölöttem, a testemet akarják. Kuss! Nem fogtok felzabálni. Hőmérő? Még mit nem’ Teljesen értelmetlen dolog. Olyan mindegy, hogy halok meg. Mi lesz már, jön az ? hőmérő? Jó, tegyük... cd» nem... Ez mindjárt elolvad Ennél jobban nem szoríthatom a hónom alá. Hát járiá- nyl erőm nincs. Micsoda? Hogyhogy 37,2! Rosszul lett megmérve. Ám legyen, még egyszer. Ki gyártotta ezt az ócskaságot? Tessék. Most meg csak 37,1. Lassan kihűlök. Néhány órám lehet. Hol vannak a barátaim? Legalább a végső óráimban vigasztalnának. El sem búcsúzhatom tőlük. Hogy? Jaj, egy falatot sem, a tea is visszakéredzkedstt M; van itt, nem elég ez a szörnyű betegség, amely hamarosan végez velem; ráadásul még haljak éhen! Hát nincs jogom áz utolsó vacsorához? . Nem mehetek így el Azt, hogy létezem, kizárólag a vas- szervezetemnek köszönnetom Más már órákkal ezelőtt örökre lehunyta volna a szemét. Persze, nehogy az egyetlen belém erőltetett Kalmopi- rin és lázcsillapító mentse meg az életem. Jó, elismerem, nem volt komoly műtétem. Akitor is, hogy lehet erről így beszélni! Ez a betegség egy elefántot is letaglózott volna. M ég hogy elhagyom magam! Mi az. hogy ez csak egy ki» megfázás! Télen én fel sem veszem, mert akkor készülök rá. Na de nyáron! Fehér Ferenc a sportért sok mindenről le kellett mondanunk. Nem jutottunk el egyetlen osztály- kirándulásra sem, kimaradt a sítábor, és még a fordított napot is az edzés töltötte ki. — Amikor hozzád készültünk, kiégett tinédzserre számítottunk. Egy agyonhajszolt kislányra, amilyenről a lapok imák... — Ö, a sportakrobatika egészen más, nem fenyegeti ez a veszély. És nem csupán azért, mert a sportág még gyerekcipőben jár. Ide még kellenek az idősebbek is, mert párosban vagy hármasban ők a tartó emberek. A szertornában nagy előny picinek és hajlékonynak lenni, de nálunk szükség van az erőre. A férfimezőnyben bőven akadnak harmincon fölüllek. — Meddig lehetsz aktív sportakrobata? — Négy-öt évig még mindenképpen szeretném csinálni. Titokban reménykedem, hogy 1992-ben már a mi sportágunk is olimpiai szám lesz, s akkor ... Bár ez nem biztos. Magyarországon igen csekély az érdeklődés, még a nagyobb versenyeken sincs néző, legfeljebb a hozzátartozók és a szakemberek. Franciaországban egyenes adásban közvetítették a világbajnokságot. — Más sportágakban egyszerűbb a válogatás. Ha valaki formában van, annak szólnak, hogy csomagoljon. Hogy mégy ez a sportakrobatikában? — Sokan mondják, könnyű nektek: van három-négy trió az országban. Igaz, egyesületből sincs több: kettő Pesten, egy Nagykanizsán, egy pedig Cegléden. Meg hogy nekünk igazi ellenfelünk sincs itthon. Csakhogy nálunk is — mint bárhol máshol — válogatóversenyen dől el, hogy ki kapja meg a címeres mezt. És ha össze is jön a válogatottság, akkor is bennünk marad a félsz, mert ha valaki megsérül, akkor fuccs az egész, egységnek. Egyik pillanatról a másikra nem lehet új embert beállítani. A vébe előtt is egymás után „hullottak el” a társaink. Ilyen körülmények közöt lettünk ötödikek. ★ Sághi Tünde a nyári szünetben főzni és autót vezetni tanul, takarít, rengeteget alszik és a keresztlányával bíbelődik. — Még néhány nap és újból elkezdődnek a tréningek. — Ti nem tudjátok...?! Annyi az egész, hogy én befejeztem a sportolást. —• Kiöregedtél? — Dehogyis. Kényszerből Hosszú történet, ott kellene kezdenem, hogy nyitott csigolyával születtem. Később csak rosszabbodott a helyzet, elcsúsztak egymástól a csigolyák. Az orvosok már a vb- től is eltiltottak volna. Ha hosszabb ideig maradok egy testhelyzetben, már fájdalmat érzek. — Ez összefüggésben van az akrobatikával? — Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Mindenesetre a versenysportnak számomra sajnos vége. — Tehát a sport és az iskola befejeződött. Helyette? — Azelőtt minden napom egyforma volt: :edzés. suli, verseny. Állandóan fáradt voltam. ívfost mintha kicseréltek volna, kiegyensúlyozottab lettem szellemileg és fizikailag is. Persze ez csak a dolgok egyik fele. Mert amíg sportoltam. mindent ennek alárendelve csináltunk. Most meg — mit mondjak — nincs helyette semmi. Fölvételiztem ugyan a főiskolára, de olyan kevés pontszámot vittem, hogy semmi remény. Dolgozni kellene valahol. — Gyakran hallani, hogy az élsportoló — terhelése és időbeosztása miatt — kamaszkorban sok mindent elmulaszt. — Az igaz. hogy jó néhánv dologból kimaradtam, de volt is egy csomó olyan élményem, amit a többiek nem élhettek át. Mert rendbc/i van, hét közben én levegőhöz se jutottam, de hét végén egy sráccal, akivel még a gimi első osztályában ismerkedtem meg, mindent bepótoltunk: a házibulitól kezdve a moziig. Sőt még vacsorázni is elvitt. Szóval úgy gondolom, nem mulasztottam én I olyan sokat. — Irigyeltek-e benneteket a diáktársaitok? — A lógásért, amikor hiányoztunk a suliból, meg amikor külföldre mentünk, akkor igen. De azt, amikor szenvednünk kellett a tornateremben. azt nem. — Most, hogy abbahagyod, meqszakad-e a Mónikához fűződő barátság? — Mindenki azt hitte, hogy mi hű de jó barátnők vagyunk. De nem. Elég volt, hogy megértettük egymást. Mind a ketten másféle környezetből indultunk, s így elég nagyok a különbségek. Ennek ellenére rengeteget ..''tétlenkedtünk” a Mónival. Nem is gondoltam volna az elején, hogy ennyi mindent megcsinálunk együtt. R. V. Fogadóóra Fekete Antal, a városi tanács elnöke augusztus 12-én, szerdán délután 2 órától fél 7-ig fogadóórákat tart a városházán hivatali helyiségében. ISSN 0133—2680 (Ceglédi Hírlap)
