Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-08 / 186. szám

6 1987. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT HÉT VÉGI VILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉS Tiszta vizet a pohárba! Sevardnadze erélyes figyelmeztetésének visszhangja Növekszik az amerikai katonai felvonulás a Perzsa-öbölben Gyorsan lelepleződött Reagan közép-amerikai trükkös terve Altalanos PILLANATKÉP Immár hetek óta változat­lan a helyzet Genf ben: zsák­utca alakult ki az 500—5000 kilométerig terjedő hatótávol­ságú rakéták készülő szerző­déstervezetének ügyében. Im­már szinte mindenben teljes az egyetértés az amerikai és a szovjet delegáció között, s kisebb részletektől eltekintve tulajdonképpen kész is a megállapodástervezet, amely szeptemberben a külügymi­niszterek, majd később Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan elé kerülhetne egy esetleges csúcstalálkozón. Van azonban egyetlen nagy akadály, s ez a Pershing IjA rakéták és robbanófejeik ügye, amelyet Washington ki akar vonni a leendő szerződés hatálya alól. Pedig ezek a rendszerek ha­tótávolságukat illetően bele­esnek abba a kategóriába, amelynek megsemmisítését egy jövendő megállapodás előír­ná. Hetvenkét ilyen hordozó- eszközről van szó, amelynek gazdája a Német Szövetségi Köztársaság, de a hozzájuk tartozó atomrobbanófejek Wa­shington állítása szerint az Egyesült Államok tulajdonát képezik, s nyugat-németor­szági raktárakban őrzik azo­kat. E rakéták és robbanótölte­teik ügye kulcskérdés. A prob­léma nem is az, hogy Bonnak megmaradnak-e vagy sem e hordozóeszközei, hanem az, hogy mi is a helyzet azatom- Xopbanófejekkel? Ha ygyanjs ezek amerikai tulajdonban vannak, akkor nem lehet ki­hagyni azokat a szerződés ha­tályából, hiszen WtiShíhgtört és Moszkva arra kötelezik magukat, hogy mindén 500— 5000 kilométer hatótávolságú rakétájukhoz alkalmazható robbanófejet megsemmisíte­nek. \ Még súlyosabb volna a hely­zet, ha ezek a robbanófejek a bonni kormány tulajdoná­ban lennének. A washingtoni és bonni zavaros magyaráz­kodás arról, hogy „harmadik országok” fegyverzetei nem vonhatók be a szovjet—ame­rikai genfi tárgyalások témái­ba, mindenesetre máris gya­nút ébreszt. Még akkor sem volna más a helyzet, ha Wa­shington csupán a jövőben ad­ná át ezeket a robbanófeje­ket az NSZK-nak, s jelenleg valóban amerikai tulajdonban lennének. Mindkét"' eset az atomfegyverek elterjedését megakadályozni kívánó úgy­nevezett „atomsorompó” szer­ződés durva megsértése vol­na, amelynek aláírói között ott van az Egyesült Államok kor­mánya is. Túl ezen a Szov­jetunió és a Varsói Szerző­dés más államai nem tűrhe­tik el, hogy az NSZK titkos manőverek által, szerződés­szegések egész sorával atom­fegyvert birtokló országgá vál­tozzon! Ezért szovjet részről rend­kívüli diplomáciai lépésre ha­tározták el magukat. Sevard­nadze külügyminiszter Géni­be utazott, hogy rangos nem­zetközi fórumon, a több mint negyven ország képviselőiből álló leszerelési bizottság ülé­sén ismertesse a szovjet állás­pontot. Beszéde kemény volt és határozott, s az volt a lé­nyege, Washington és Bonn valljon színt, kinek a birto­kában van, vagy lesz a 72 atomrobbanófej? ÉRTETLENSÉGI SZÍNJÁTÉK A szovjet külügyminiszter logikus megnyilatkozásával „telibe talált". Mind Washing­ton és Bonn rendkívül inge­rült hangnemben azonnal vá­laszolt, mégpedig elutasítás­sal. Ez azt jelenti, hogy az 500 és 5000 kilométer közötti hatótávolságú hordozóeszközök nukleáris robbanófejeitől men­tesített kontinensünk közepén megmaradna 72 olyan atom­töltet, amely bármikor felsze.- relhető azokra a rakátékra, amelyek 7—12 percen belül elindulásuk után becsapód­hatnak a Varsói Szerződés államainak stratégiai fontos­ságú. célpontjaiba. Ha ezt szovjet részről figyelmen kí­vül hagynák, s így írnának alá szerződést a robbanófejek megsemmisítéséről az Egye­sült Államokkal, valójában mit érne ez a megállapodás? Vagyis szovjet részről logikus az érvelés. S mennyire vér­szegény mindaz, amit Wa- shinton és Bonn felhoz eluta­sító álláspontjának védelmére! Azzal próbálják megkerülni azt a tényt, hogy a nukleáris robbanófejek Nyugat-Német- országban maradnának, hogy ezzel a többi NATO-szövetsé­ges is egyetért... De hiszen nem ez a kérdés! KÜLÖNLEGES OSZTAGOK GYORS ÖSSZEVONÁSA A mekkai zarándoklat so­rán kialakult véres esemé­nyek, amelyek áldozatainak száma félezer körül van, to­vább növelték a feszültséget a Perzsa-öböl térségében. De a valóságos ok, amely leginkább az iráni—iraki háború kiter­jedésének veszélyét idézi fel, a növekvő amerikai és fran­cia katonai jelenlét a veszé­lyes vizeken. Annak ellenére, hogy Irán többnapos hadgyakorlatot tart vizein, egy esetleges amerikai támadás elhárítására, a keres­kedelmi hajózás akadály nél­kül zajlik a Hormuzi-szoros- ban. Ez rendkívül ’fontos a tőkét vjjqg ^ifunjra* iysz^n ^ Perzsa-öböl mentén fekvő or­szágokból származik kőolaj- ellátásuk egyhatoda. Nemrég zavartalanul haladhattak át e vidéken amerikai hadihajó- kísérettel .a csillagos-sá­vos lobogót felhúzott kuvaiti tartályhajók is. Ezek után a kommentátorok joggal tartják természetesnek, hogy washingtoni körökben magyarázatot kérnek a kor­mányzattól, miért tart oly sok hadihajót és katonát a tér­ségben, s miért y irányít oda még továbbiakat? Mint meg­jegyzik, az utóbbi időkben csak Grenada, Libanon és Lí­bia körül került sor hasonló erődemonstrációra, s mindhá­rom esetben amerikai támadó akció következett az ott ösz- szevont flottaegységektől. A Perzsa-öbölben jelenleg ki­lenc amerikai. hadihajó tar­tózkodik. De már úton van­nak a térség felé a Guadal­canal amerikai helikopter­hordozó és kísérői, amelyek aknakeresőkből és gyorsan manőverező kisnaszádokból állnak. A már a Perzsa-öböl­ben levő hadihajókon és az úton levőkön 15 ezer főnyi katonaság teljesít szolgálatot. Ezen kívül további amerikai egységek állomásoznak harci készültségben a szaúdi, omá- ni és bahreini támaszpontjai­kon. Az öböl bejáratánál pe­dig a Constellation nevű re­pülőgépanyahaj ó vezetésével egy hat egységből álló flot­tacsoport manőverezik. Csu­pán a Constellation fedélze­tén ötezer katona van. Franciaország — amely megszakította diplomáciai kap­csolatait Iránnal — a Clé- menceau hadihajó vezetésével, különleges rendeltetésű flot- tacsovortot küldött a térség­be. Párizson kívül azonban Washington N ATO-szövetsége- sei kevés hajlandóságot mu­tatnak, hogy csatlakozzanak az amerikai felvonuláshoz. Ezért Reagan elnök nyugat- eurónai körútra küldte Car- luccit, nemzetbiztonsági főta­nácsadóját, hogy rávegye a húzódozó szövetségeseket, hogy legalább aknakutató ha­jók küldésével vegyenek részt a közösnek szánt fellépésben. A helyzet tehát ismét feszül­tebbé vált a térségben. Átlátszóan primitív próbálkozás A Fehér Ház e héten Nica­ragua vonatkozásában egy eredetileg gondosan megter­vezettnek vélt lépéshez folya­modott. Reagan elnök, hívei szerint, „váratlanul”, béke­tervnek elnevezett javaslatot hozott nyilvánosságra. Ez tűz­szünetet irányozna elő a ni- caraguai kormánycsapatok és a külföldi bázisokról bevetés­re induló ellenforradalmár zsoldosok között, majd tár­gyalásokat, amelyeket minden külföldi fegyverszállítás meg­szüntetése követne, s végül új választások megtartása. A „béketerv” már szinte meghirdetése pillanatában le­lepleződött. Egyrészt, mert szinte mindenki számára nyil­vánvaló volt, hogy elfogadha­tatlan Managua számára, hi­szen a beleegyezés nem jelen­tene mást, mint a nép bizal­mát élvező és törvényes san­dinista kormányzat kapitulá­cióját a Washington által tá­mogatott és a somózista dik­tatúra folytatását kiharcolni akaró zsoldosok előtt. Managua azonban, mérsékletet tanúsít­va, hajlandónak mutatkozott mégis kétoldalú legmagasabb szintű tárgyalást folytatni bár­hol Reagan elnökkel ajánla­tairól, persze előfeltételek nél­kül. De Washington megtorpe­dózva saját tervének komoly­ságát, azonnal elutasította az indítványt... , Egyébként a béketerv idő­zítése két dátummal is szoro­san összefüggött. Szeptember 30-án jár le az az időpont, amíg a kormányzat a kong­resszus felhatalmazásával se­gélyezhet?' ft nicat-agüÉi* korit* rákat. Az új, több mint 100 millió dollár segély 'megsza­vazásához pedig a Fehér Ház szakértői szerint olyan lát­szatot kellene teremteni, hogy a Reagan-kormányzat békés úton is biztonságos helyzet megteremtését kívánja Kö- zép-Amerikában, csakhogy „nem rajta múlik, hogy nincs más út, mint a kontrák tá­mogatásáé ...” Másrészt a „béketervet” — nem véletlenül — éppen a Guatemalában összeült kö­zép-amerikai legmagasabb szintű értekezlet elé időzítet­ték. Ezen, az öt érdekelt or­szág — köztük Nicaragua is — Arias, costa-ricai elnök ter­vezetét vitatja meg a békés rendezésre. Árias ezt megelő­zően körutat tett a közép­amerikai államokban, és olyan tervet tesz a tárgyalóasztalra, amely hasonló a Contadora- országokéhoz, amellyel* pedig Washington messze nem ért egyet. Reagan azt akarta, hogy saját terve kerüljön ehelyett a guatemalai tanácskozás elé. Ez azonban nem sikerült, mert a közép-amerikai elnökök ki­mondták: csupán Arias ter­vezetét vitatják még. Nagy re­ményeket azérí persze nem lehet fűzni a guatemalai érte­kezlethez, hiszen résztvevői­nek túlnyomó többsége kir sebb-nagyobb módon leköte­lezettje Washingtonnak és a kontrák — az egyik résztve­vő — Honduras területéről indulnak bevetésekre. De, hogy mégis lesöpörték egyöntetűen Reagan, béketervnek nevezett javaslatait a tárgyalóasztalról, ez bizonyos mértékig már az idők jele is lehet... Arkus István Elhunyt Camille Samun Meghalt Camille Samun, a libanoni politikai élet egyik veteránja, az ország volt ál­lamfője és 1929 óta folyama­tosan a libanoni törvényhozás tagja. Samun 1900 április 3-án született a libanoni Suf hegy­ségben. 1952 szeptembere és 1958. között volt Libanon el­nöke, számos kormányban töltötte be a belügyi és a pénzügyi miniszteri posztot. 1958-ban megalakította a Nemzeti Liberális Pártot, amely mind a mai napig fenn­áll. Camille Samun nemzetkö­zi viszonylatban is ritka po­litikai pályát futott be; 88. évében is aktív formálója, sőt, a háttérből irányítója maradt a libanoni politikai életnek. Halála fordulópont — fia, Dany Samun aligha tudja be­tölteni azt az űrt, amit Samun hagyott maga után. A keresz­tény táborban ma sincs hozzá hasonlatos ellenfele a muzul­mán erőknek. Peking Szovjet—kínai hatdrtárgyalások Igor Rogacsov külügymi­niszter-helyettes vezetésével szovjet küldöttség érkezett pénteken Pekingbe, a szov­jet-kínai határtárgyalások újabb fordulójára — jelentet­ték egybehangzóan nemzetkö­zi hírügynökségek. Igor Rogacsov, akit a repü­lőtéren Csien Csi-csen kínai külügyminiszter-helyettes üd­vözölt, megérkezése után új­ságíróknak kijelentette, hogy a szakasz várhatólag kéthetes lesz és kemény munkát ígér. A mintegy kilencévi szünet után felújított határtárgyalá­sok első fordulóját februárban Moszkvában tartották. Se vardnadze-Kampelman megbeszélés Nemzetközi sajtóértekezlet Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter pénteken délelőtt, a' Szovjetunió genfi képviseletének épületében, fo­gadta Max Kampelmant, a Genfben folyó szovjet—ame­rikai tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezető­jét. A nap folyamán találkozott a szocialista országoknak a genfi leszerelési konferencián az részt vevő képviselőivel Bulgária, . Magyarország, NDK, Kuba, Mongólia, Len­gyelország, Románia és Cseh­szlovákia nagyköveteivel, va­lamint Vietnam képviselőivel, majd nemzetközi sajtóérte­kezletet tartott. A nap folya­mán részt vett és f elszól alt a Svájcban működő szovjet in­tézmények dolgozóinak akti- vaülésén. A szovjet külügy­miniszter elutazott Genfből. Gennagy'j Gsraszimov külügyi tájékoztatója Sajátos nyugati gondolkodásmód Eduard Sevardnadze csü­törtöki genfi beszédével kap­csolatban Gennagyij Geraszi- mov, a szovjét külügyminisz­térium tájékoztatási főosztá­lyának vezetője pénteken Moszkvában kifejezte azt a reményét, hogy a beszédet az érintettek figyelmesen tanul­mányozni fogják. Az első ér­demi visszhangról, Max Kam- pelman, amerikai fődelegátus szavairól szólva Geraszimov hangsúlyozta: ezek tükrözik azt a nyugati gondolkodásmó­dot, amely a tárgyalásokat sajátos harcként fogja fel. Az amerikai oldalon továbbra is dominál a vetélkedésre kihe- gyesett gondolkodásmód. Az Egyesült Államok megpró­bálja kijátszani a szovjet fe­let, meg akarja tartani a 72 nyugatnémet Pershing 1A ra­kétához tartozó robbanófeje­ket. Itt lenne az ideje annak, hogy az amerikai fél megsza­baduljon a partner kijátszá­sának szokásától — hangsú­lyozta a szovjet külügymi­nisztérium képviselője. Geraszimov tájékoztatójá­ban elmondta: Azzal kapcsolatban, hogy Raoul Wallenberg most len­Mozambik és Dél-Afrika közeledése # * i-wi 4 tv *“l* # -Sík 4 i* « N* , , ­Kormányszintű kapcsolatfelvétel Mozambik és Dél-Afrika vegyes bizottságot állít fel kétoldalú kapcsolataik prob­lémáinak megvitatására — erről döntött csütörtökön a két ország Fokvárosban tár­gyaló küldöttsége. A bizottság első ülésének időpontját nem határozták meg. Dél-afrikai források szerint a Jacinto Veloso mozambiki együttműködési miniszter és a Roeloff (Pik) Botha dél­afrikai külügyminiszter vezet­te tárgyaló küldöttségek meg­állapodtak arról is, hogy meg­vitatják: ki a felelős a múlt havi mozambiki mészárlásért, amelynek mintegy 400 ember esett áldozatául. A mozambi­ki delegáció vezetője viszont cáfolta, hogy ezt megvitatták volna, s annak a véleményé­nek adott hangot, hogy a kér­dést a vegyes bizottságnak kell majd tanulmányoznia. Mozambik és Dél-Afrika között ez volt az első kor­mányszintű kapcsolatfelvétel Samora Machet elnök kilenc hónappal ezelőtt bekövetke­zett tragikus halála óta. Dr. Robert Gale figyelemkeltő megállapítása A sugárfertőzés és a A csernobili atomerőmű­baleset bebizonyította, hogy a sugárfertőzött személyeket hatékonyabban lehet gyógyí­tani, mint korábban hitték — írja az amerikai orvosi szö­vetség Chicagóban megjelenő hetilapjának pénteki számá­ban dr. Robert Gale neves amerikai csontvelő-specialis­ta. Gale — mint emlékezetes — részt vett a csernobili bal­eset sérültjeinek gyógyításá­ban, s több sikeres műtétet hajtott végre. Gale a UPI amerikai hír- ügynökségnek adott telefonin­terjújában kifejtette: Cserno-. bil felhívta a figyelmet arra, hogy a? atomerőművek építé­sével és működtetésével kap­csolatban nemzetközi összefo­Csak röviden... JOAQUIM ALBERTO CHISSANO, a Frelimo-párt elnöke, mozambiki államfő, aki a szovjet vezetés meghí­vására hivatalos baráti láto­gatáson tartózkodott a Szov­jetunióban. elutazott Kievből. RADZSIV GANDHI indiai miniszterelnököt és Junius Dzsajevardene, Srí Lanka-i köztársasági elnököt jelöli a Nobel-békedíjra Stephen So- larz amerikai képviselő, a képviselőház ázsiai és csen­des-óceáni ügyekkel foglalko­zó albizottságának elnöke. A Nobel-díj-bizottsághoz intézett táviratban Solarz a Srí Lan­ka-i etnikai problémák rende­zése érdekében kifejtett tevé­kenységért tartja méltónak a két politikust a kitüntetésre. gásra van szükség, mert bár­hol következzék is be baleset, mindenütt érezteti majd ha­tását. A csernobili baleset orvosi tanulságai közé tartozik az is, hogy az emberi szervezet na­gyobb adag sugárzást bír el, mint várták. A csernobili baleset követ­kezményeit orvosi szempont­ból összegezve dr. Gale meg­állapítja: 31 ember halt meg a szerencsétlenség után, s mintegy 500 embert kellett kórházba szállítani. A sérül­tek 90 százaléka ma már jól van. A túlélési arány azért ilyen kedvező, mert sikerült előrelépni az antibiotikumok, a vérátömlesztés, és más ke­zelési módok alkalmazásában — szögezte le írásában az amerikai szakember. Dr. Gale végezetül aláhúz­za: a csernobili baleset eny­hített formában megmutatta, hogy mik lehetnek egy atom­háború következményei. — Ha a nagyhatalmak felhalmo­zott nukleáris fegyverkészle­tének csak 10 százalékát vetik be egy összecsapásban, már - nincs elegendő orvos és fel­szerelés ahhoz, hogy meg­mentsék a sérülteket — fi­gyelmeztet a tudós. ne 75 éves. újra cikkek so­rozata jelenik meg Nyugaton. Ezekben azt állítják, hogy a svéd diplomata él és a Szov­jetunióban tartják fogva. Ge­raszimov ezzel kapcsolatban emlékeztetett: szovjet részről már 1957-ben közölték a svéd kormánnyal, hogy Wallenberg 1947-ben szívinfarktus követ­keztében meghalt a börtön­ben. A múlt évben újabb vizsgálatokat folytattak le, amelyek megerősítették a ko­rábban közölt tényeket. Szov­jet részről megértik a roko­nok és a Wallenberggel ro- konszenvezők érzéseit, ugyan­akkor tudomásul kell venni, hogy a diplomata negyven évvel ezelőtt meghalt. Kérdésre válaszolva a kül- ügyminisztériumi szóvivő kö­zölte, ho'gy Julij Voroncov te- heráni tárgyalásai során szó­ba került az Irán és Szovjet- örményország közötti — az iráni fél által tíz évvel ez­előtt lezárt — gázvezeték új­bóli üzembe helyezésének ter­ve. Geraszimov emlékeztetett arra, hogy a külügyminiszter első helyettese Bagdadot és Damaszkuszi is felkereste. Mint mondotta, az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának határoza­ta alapján a Szovjetunió erő­feszítéseket tesz az iráni—ira­ki háború mielőbbi beszünte­tése érdekében. Teherán to­vábbra is feltételeket támaszt ezzel kapcsolatban. Ilyen ér­telembe» Julij Voroncov láto­gatása nem hozott konkrét előrehaladást. Geraszimov a Perzsa-öböl­ben zajló katonai tevékeny­ség kapcsán a következőket mondta: Irán a Perzsa-öböl mentén fekszik, így a térségben vég­rehajtott hadgyakorlatai rá tartoznak. Az azonban, hogy az öbölben huszonnégy hajó­ból álló amerikai haditenge­részeti csoportosítás tartóz­kodik, és od^ tart egy fran­cia hadihajóraj is. felveti a kérdést — miért és kinek van erre szüksége? Enélkül is pus­kaporos hordóra hasonlít már ott a helyzet. Megelégedésünkre szolgál — hangoztatta Geraszimov —, hogy az iraki—iráni konflik­tus megoldására született BT- határozat kérdésében egyezik az amerikai és a szovjet fél álláspontja. Ez a háború egyi­ke azoknak a regionális konf­liktusoknak, amelyek rácáfol­nak a világot a szovjet— amerikai versengés arénájá­nak tekintő washingtoni né­zetekre. A közép-keleti hábo­rú megszüntetése érdekében a Szovjetunió és az Egyesült Államok közösen léphetnének fel. mint .tették azt a Bizton­sági Tanácsban — hangsú­lyozta válaszának végén a külügyi szóvivő. Csillagváros rir Ürnagygyülés Pénteken Bajkonurból a Moszkva melletti Csillagvá­rosba érkezett Alekszandr Viktorenko és Alekszandr La- vejkin szovjet, valamint Mu- hammed Ahmed Farisz Szí­riái űrhajós. A július 22. és 30. között végrehajtott szov­jet—Szíriái űrrepülés három résztvevőjét a szovjet űrhajó­sok kiképzőközpontjában nagygyűlésen üdvözölték. A nagygyűlésen részt vett egy Szíriái kormányküldöttség is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom