Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-07 / 185. szám

MKi »*# 1987. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK Fintor '■ Az ember sokszor megy az orra után. Ügy különö­sen fél egy tájban, amikor a levesmar,sót nemcsak el­húzták, hanem a gyomra is figyelmezteti az iránta való kötelezettségre. A sült hurka, a sült kolbász íny­csiklandozó szaga hívott a piactérre. Hétfő lévén ke­vesen támasztottuk a pul­tot, piaci árusok hiányában valahogy kisebb volt a for­galma ekkor a pecsenyesü­tőnek. S a harmadik zsí­ros falat után már megosz­tottam figyelmemet a kol­bász, a kovászos uborka, s az étkezőtársaim között. A társaságból kirítt a fehér nadrágos, fehér inges férfi, 8 a fehér köpenyes asz- gzony. Papírtálcájukra néz­ve láttam, jobbat válasz­tottak, mint én. Főtt tarja, vagy valami afféle marad­ványai árasztották füstölt, meleg illatukat. Miközben korgő gyom­rom csillapítottam, a tu­lajdonos, s a fehérbe öl­tözöttek beszélgetésére fi­gyeltem: .mehetnék úgy fél 5 után?” — imigyen a gazda. „Persze, persze! Fél öt-öt között még jó.” — hangzott a fehér köpenyes nő válasza. Nocsak egészségügyi, hi­giéniai ellenőrzés? — fu­tott át az agyamon, míg a férfi pénztárcája után ko­torászott zsebében. Am fe­leslegesen, mert a tulaj ha­tározottan elhárította. így aztán fizetés nélkül távoz­tak. Mi ott maradtunk né­gyen, falatozgatva, miköz­ben ők beszálltak a piros Ladába. A tulaj hangját már nem hallhatták, aki mondta: „a főorvoska ...” 8 nem láthatták a két mal- teros ruhájú fintorát, aki velem együtt utánuk bá­mult. Vajon ez a hálapénz legújabb formája? DU^AKESZÍ Vttífap A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Nyereségérdekeltség A kérdés: ki tálaljon? A költségvetés terhére A vendéglátó biztosította eddig a 3-as iskola központi épületében, s a szakmunkás- képző ebédlőjében a tálaló- konyhák személyzetét. Nem­csak az ebédet vitték ki a gyerekeknek, hanem a tíz­órait, az uzsonnát tálcákra készítették, szelték, kenték a kenyereket. De szeptember el­sejétől kezdve a tálalósze­mélyzetet a városi tanácsnak kell biztosítania. Abból az egyszerű okból, hogy a ven­déglátó tavaly hétmilliós for­galmat bonyolított le, 1400 adagot állítva elő, s ez 600 ezer forintos veszteséget oko­zott. S mivel ez a vállalat is érdekelt a nyereség alakulásá­ban, érthető, hogy veszteségé­től szabadulni akar. Mégpedig oly módon, hogy a konyhában lévő berendezé­seket — tányérokat, evőeszkö­A kulisszák mögött Amikor forrón perzsel a nap, s az ember a strandra megy, lényegesnek azt tartja, a víz üdén, kéken csábítson, tiszta legyen, s helyet kapjon a medencében. Arra aligha fi­gyel, hogy a kulisszák mögött mi minden történik, egészsé­günk védelmében. Márpedig ez sem utolsó szempont. Lencsevégre kaptuk azt. ami a kulisszák mögött történik. Az úgynevezett technikai hátteret, amely az idén elkészült gödi termálstrandon a fürdőmedencék tisztaságát biztosítja. Vastag csöveken halad át a víz, s míg elér a me­dencébe, a vízszűrőkön keresztülhatolva veszi fel a fertőtlení­téshez szükséges mennyiségű klórt. Lovász András gépkezelő a forgócsap állításával szabályozza a vízáramlást, mégpedig a vendégek számától függően (alsó kép). A víz vegyi kezelését elektronikus berendezéssel vezérlik (felső kép). Természetesen nem otthon a családban, hanem pél­dául a menzán. A válasz kézenfekvőnek tűnik: az, aki ezért fizetést kap. Hát ez bizony így egyszerű lenne, csakhogy nem kétszerkettő ez. Mert abban, hogy ki tálaljon, olykor a nyereségérdekeltség is közbeszól. Egy vállalat életében, például a Pest Megyei Vendéglátóé­ban, amely jelentős szerepet játszik városunkban a diák- étkeztetésben. Az általános iskolák napközi otthonát igénybe vevő 1852 gyerekből 850-re főz ez a vállalat évek óta. Jut még főztjűkből az idősek klubjának, az egészségügyi intézmények dolgozóinak, plusz száz em­bernek a 850 gyereken túl. Náluk vetődött fel a kérdés: ki tálaljon? zöket, ételmimták tárolására szolgáló hűtőket — fcö nyvjó­váírással átadja az Aisóíokú Oktatási Intézmények Gazdasá­gi Ellátószervezetének. Ez pe­dig azt jelenti, hogy akik tár ladnak a konyhán, azt az öt embert a jövőben a város fi­zeti. Ez pedig a költségvetés rovására szeptember elsejétől számítva 600 ezer forintot je­lent. Nem várt kiadás. Tá­madhat valakinek olyan gon­dolata, hogy a vendéglátó csak a saját nyereségét nézi. Ez azonban igazságtalan vád lenne, hiszen a szerződésben buktatót jelentő megfogalma­zásra éppen ők irányították rá az első megbeszéléskor a tanács képviselőinek figyel­mét. S az igazsághoz tartozik az is, hogy ha a konyha ke­zelését teljes egészében a vá­ros venné át, az kétmillióval több költséget jelentene. Mert a húszszázalékos állami támo­gatást az étkeztetés után csak a vendéglátó kaphatja meg. S a nyereség? Az érdekeltség változatlanul megmarad, ám a vendéglátó se nem veszít, se nem nyer az üzleten. A gyerekek érdekében Mert mindenekelőtt a gye- rekólelmezést kell biztosítani — vallja a művelődési osz­tállyal együtt a pénzügyi is! — így aztán augusztus 15-től már az új személyzetet mun­kába állítják a konyhán. A vendéglátó főz, a gesz al­kalmazottad pedig tálalnak, hogy szeptember elsején, az órák végét jelző csengő meg­szólalásakor minden rendben menjen. A tálalás, az uzson­nák elkészítése. Nekem csak az okoz fejtö­rést, hogy mindenki érti-e ezt a szükséghelyzetet, melyből a vendéglátónak ki kellett, vág­nia magát, a tanácsnak pedig bele kellett mennie. Nem hi­szem! Mert akinek a gyereké kinőtt a menzás korból, de a háza előtti járda évek óta rossz, az elmarasztalja a ta­nácsot, hogy kátyúzásra, asz­faltozásra nem költ. Nem költ, mert nem is költhet! A pén­ze egyre kevesebb, a támasz­tott igények pedig egyre ma­gasabbak, egyre szaporodnak. Itt hatszázezer, amott újabb kettő vagy öt, s máris nyolc- százezerrel vagy egymillió­val megcsappant a közös pénztárca! Általános városi rendezési terv Sajátos arculatát megőrizve Szociológiái felmérést készítettek Van, aki még emlékszik arra, hogy a hetvenes években el­készült Dunakeszi általános rendezési terve. Ennek szellemé­ben a városközpontot paneles technológiával épített házak 3ora jellemezte volna. Szerencsére, hogy ez a terv nem vált valóra, mert akkor mennyiben különbözne sok más magyar várostól Dunakeszi? Milyen sajátos jegyeket őrizhetett volna meg, ha az akkori terv alapján a városközpont magját le­gyalulják? Mindenki jól tudja, elvesztette volna kisvárosi ar­culatát, megkülönböztető jegyeit. Éppen ezért döntött úgy egy évvel ezelőtt a városi tanács: a sajátos arculatot őrizve szük­séges új, általános rendezési tervprogramot készíttetni, még­pedig olyat, amely a kialakult utcahálózatot, közműveket nem szünteti meg. A tervprogram elkészítésére a Pest Me­gyei Tanácsi Tervező Vállalat kapott megbízást. A tilalom feloldása Az elmondottakon túl a ter­vezővállalat által elkészített tervprogram — mert csak program, míg a tanács nem hagyja jóvá — a hetvenes évek óta érvényben lévő épí­tési tilalmat oldja majd fel a városközpontban, azaz a ta­nácsháza környékén. Azon a területen, mely mára úgy jel­lemezhető, hogy városképi szempontból Dunakeszi legel­maradottabb része. Mert az építési tilalom a meglévő házakra sem emelet- ráépítést, sem újabb épületek felhúzását nem tette lehetővé a telkeken. Még akkor sem, ha erre a telkek nagysága, az épületek műszaki állaga lehetőséget adott volna. Az űj tervprogram elkészülte s a ta­nács döntése — ha szentesíti a tervben meghatározottakat — erre módot és lehetőséget nyújt. Hogy milyen ez a terv­program, erről beszélgettünk dr. Gerőné Ladányi Annával, a műszaki és termelés-ellátás felügyeleti osztály vezetőjével. Ahogy elmondotta, a Pest Megyei Tanácsi .Tervező Vák,. íalat alapos felméréssorozat alapján tette lé á terveket. Ezt városképi vizsgálattal egészítette ki: me jelölve azo­kat az épületeket, fasorokat, amelyek védelemre szorulnak, jellegmegőrzők. Ehhez még a vállalat gyakorlatában először szociológiai felmérés is járult! Ez az ötvennyolc kérdést tar­talmazó, úgynevezett elége­dettségvizsgálat. Például, ki milyennek tartja lakását, la­kókörnyezetét, mit szeretne látni a városközpontban? Az utóbbira adott válaszok szá­zalékos összesítése alapján az első helyre a művelődési lé­tesítmények kerültek! Társadalmi vita A szociológiai felmérés má­sik tanulsága, indokolt meg­tartani Dunakeszin a családi házas beépítést, de a lakások számát sűríteni a meglévő tel­keken, portákon. Lehetőséget adni az épületek korszerűsí­tésére, a magánerőből való építkezésre, emeletráépítésre. Ennek hogyanját a tanácsnak kell meghatároznia. összhangban a városrende­zési tervprogrammal lehet majd megkezdeni a korszerű­sítéseket, az emeletráépítése­ket. Hogy mikortól? Még a jóváhagyás előtt a tervprogramot társadalmi vi­tára bocsátják. Augusztus Nemcsak csurrant... Mi tagadás, a korábbi években vissza-visszatérő té­mánk volt, hogy a lakótelep magasra törő házainak felső emeletein legfeljebb csurran- tak, vagy cseppentek, olykor lelkűket kiadva hörögtek a csapok. A rekkenő nyárban vízhiánnyal kellett szembe­nézni. Talán nem elhamarko­dott vélemény, hogy az idén a tanácsok a DMRV-vel kar­öltve időben parancsoltak álljt a vízpocsékolásnak. így aztán a nyolcadikon éppúgy, mint a tizediken volt víz. Ehhez azonban hozzájárult az is, hogy a locsolás! tilalmat a lakosság döntő többsége be­tartotta. Napközben a töm­lőkből, a kertekben kígyózó gumi- és műanyag csövekből nem locsoltak, kocsit sem mostak. Igaz, ma már szinte több is jut a csapadékból, ahogy a városlakó mondja, de a ío- csolási tilalmat az esős idő­szak beállta előtt, július utol­só napjaiban már enyhítették. A szakaszos vízellátás is meg­szűnt Lényegesen jobb a helyzet, mint ahogy az a ko­rábbi években tapasztalható volt. A megértés vagy az öt­ezer forintos pénzbírság kiro­vásának kilátásba helyezése eredményeként? Nem tudom, de tény, hogy a dunakesziek takarékoskodása enyhítette a környék — Főt, Göd — víz­hiányát is. Ügy látszik, így is lehet, ha odafigyelünk arra, amit csinálunk, s egymásra 3-án postáztatta a tanács mű­szaki és termelés-ellátás fel­ügyeleti osztálya a tervprog­ramot a Hazafias Népfront, a KISZ-, a városi pártbizottság és a szakmaközi bizottság címére. Az említett szervek tagjai, tisztségviselői a lakos­ság széles rétegének bevoná­sával fogalmazzák majd meg véleményüket a címükre ér­kezett tervdokumentumról. Túl ezen a műszaki osztály előterében közszemlére kifüg­gesztik a városrendezési terv­programot. Itt minden érdek­lődő megtekintheti. No, per­sze az, aki veszi magának a fáradságot, hogy megnézze. Az érdeklődőknek ügyfélfo­gadási idő alatt a műszaki osztályon dolgozók készségesen rendelkezésére állnak: felvi­lágosítják a tervprogram el­képzeléseiről, az abban meg­fogalmazottakról. A társadal­mi vitában kikristályosodott vélemények összesítésére augusztus végén kerül sor. Ezt követően a tervprogramot a lakosság véleményével ki­egészítve terjeszti a tanács végrehajtó bizottsága elé a műszaki osztály. Nem kis munka ez sem, alaposságot, körültekintést igényel a tár­sadalmi, a tömegszervezetek­től, a műszaki osztálytól egy­aránt. Hiszen qgy város jövő­jéről van szó. Jövője mellett arról, hogy sajátos arculatát fejlődése, fejlesztése során is megőriz­ze. A tervprogramról éppen ezért a lehetőségek számításba vétele alapján célszerű eszmét cserélni. Tudva, értve, hogy nem egy szegényes, jellegte­len városközpont kialakítása a cél. Ezért a célért áldozni is kell. Türelmesen, lépésről lé­pésre, ahogy a pénztárcánk, a közös kassza engedi üte­mezni a feladatok valóra vál­tását. Mert nem máról hol­napra alakult ki a nekünk megfelelő, tetsző városköz­pont. A piactér környékétől a 2-es út és a vasút közötti te­rület — tehát a városi tanács jelenlegi, épületének környeze­te — új ruhát ölt magára. Mi­közben a magántelkek döntő többsége megmarad. Megőrizni, ami van Mert nem árt tudni, ez • tervprogram csak azoknak az épületeknek, kisebb há­zaknak a lebontásával szá­mol, amelyek igencsak rossz állapotban vannak. A terv készítőinek dicséretére legyen mondva: erre is odafigyeltek! Nem bánva pazarlóan, köny- nyű kézzel azzal, amije már Városunknak van. Őrizve, védve értékeinket készítette a tervezővállalat kollektívá­ja Dunakeszi megújulását, a városközpont részletes rende­zési tervprogramját. Szabadidcpatk ' Hajón pihennek a gyerekek Nem mai téma, ám mégis mondandóink közé tartozik:a lakótelep alatt levő szabad­időpark kialakítása. Társadal­mi munkával, tanácsi szerve­zéssel, támogatással, a KISZ- esek közreműködésével, s nem utolsósorban a Közép-Duna- vidéki Intézőbizottság által az idei évre adott 200 ezer forintból. Hogy. hol tartunk most? A váci városi földhiva­tal dunakeszi részlege társa­dalmi munkában elkészítette az utak kitűzését, kijelölését. A szabadidőpark feltáró, hat méter széles földútjának, par­kolójának kialakításához te­reprendezésre, is szükség van. Ez a munka a gödi Dunamen- ti Tsz-re vár. S nemcsak nekik, hanem a KISZ-eseknek is van tenniva­lójuk. Kiszuperált — a folya­mi közlekedésre már alkal­matlan — hajót szereztek. Ez a szabadidőparkhoz szervesen kapcsolódó létesítmény lenne, mely a közelében horgonyoz­na. Szolgálná egyúttal a szó­rakozni vágyókat, s ugyanak­kor alkalmas arra is, hogy kajütjeiben az év meghatáro­zott napjain, heteiben állami gondozottak üdüljenek. A ha­jó már csak meglenne, ám he­lyének kijelölése elmaradt, bár az alapvető, hogy hol hor­gonyoz majd ez a bizonyos hajó. Mert a lejáróutak kiala­kítása, s a stég kiképzése egy­szerre kell, hogy megtörtén­jen, Mégpedig mielőbb. Nem kevesebbért, mint hogy az egy­kor papírra vetett elképzelés valóra is váljon. A kocogóűt szolgálja a testedzést, az üdü­lőhajó pedig a pihenni-, szóra- koznivágyókat. Ott, a lakóte­lep aljában. Nem ártana ép­pen ezért kicsit gyorsabb tempóra kapcsolni. Széchenyi utca és Hunyadi út ívkorrekció és aszfalt Gépkocsivezető legyen a tal­pán, aki elegánsan és gyorsan tudja venni a kanyart a csuk­lós busszal a Széchenyi utca és a Hunyadi út kereszteződésé­ben. Mert bizony ott szűk, kedvezőtlen terepen kell ma­nőverezni naponta. Lassítva a közlekedést. Ez a tarthatatlan állapot ahogy a külső jelek rövidesen mutatják, megválto­zik. Dunakeszin a városi tanács pályázat útján nyerte el a Pest Megyei Tanács 700 ezer forintos támogatását az emlí­tett szakaszon szükséges ív­korrekcióhoz. Az említett ösz- szeget a városi tanács a költ­ségvetésből 300 ezer forinttal toldotta meg. Több kivitelezőtől árajánla­tot, kértek az említett ívkor­rekcióra. A legkedvezőbbet az Űt- és Vasútépítő Vállalat ad­ta, így ők kezdhetnek hozzá a tanács megbízása, megren­delése alapján a munkálatok­hoz. Némi felfordulást okoz majd ugyan az említett terü­leten az útépítés, az ívkorrek­ció, de mindez a biztonságo­sabb, gyorsabb közlekedést szolgálja. Úgynevezett műtárgyakat is át kell helyezni — tehát vízaknákat, villanypóznákat — amellett, hogy szélesítik a ka­nyart. A szerződések szerint várhatóan november 30-ra be­fejeződik az út átépítése, s el­készül az aszfaltozás is, még­pedig a szilárd burkolat javí­tásával együtt, melyre ugyan­csak a Pest Megyei Tanács adott a városnak 400 ezer fo­rintot. Az oldalt írta: Varga Edit Fényképezte: Vimola Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom