Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-06 / 184. szám
■ Abonyi krónikái A közvetítőben Merre tart a munkaerő? Két esztendeje, hogy a nagyközségi tanácsok munkaerő-közvetítéssel, elhelyezéssel és toborzással foglalkoznak. A feladat lényege: a munkát kereső személyek elhelyezkedését elősegíteni, illetve a munkáltatók munkaerő-szükségletét kielégíteni. Ennek érdekében a munkára jelentkezők számára a munkahelykínálatról, a munkáltatóknak pedig az elhelyezkedni szándékozókról tájékoztatást adnak. Abonyban ezt a tevékenységet a szakigazgatási szerv élelmiszer-gazdálkodási csoportja végzi. Az eddigi helyi tapasztalatokról érdeklődtünk Matécsik György- né előadótól. — Nyilvántartásunk szerint az eltelt két esztendő során mindössze harmincnyolcán kerestek fel, hogy a mi közbenjárásunkkal munkahelyet találjanak, ám ajánlatainkat csupán négyen fogadták el. Tapasztalatunk, hogy az esetek többségében a lehetőségek és kívánalmak nem találkoznak, az érdeklődőknek nem felelnek meg a felkínált munkakörök, munkalehetőségek. Nem tetszik a kora reggeli munkakezdés, a két vagy három műszak, s gyakori kifogás az alacsony bérezés. Az említett harminc- nyolcnál jóval többen akartak elhelyezkedni, s feltehetően sikerült is, hiszen mi rendszerint az utolsó „állomás” vagyunk, mert ki-ki először a kiszemelt munkáltatót keresi fel. — Hogy lehetséges ez, hitzen a munkahelyeknek negyedévenként közölni kell munkaerő-igényüket? — Minden negyedév utolsó hónapjának végén. Ha azonban valahol az említett terminus közötti időben merül fel munkaerőigény, arról mi nem szerzünk tudomást, mivel ilyen bejelentési kötelezettség nem létezik. így lehetséges a mi megkerülésünkkel munkaerőhöz, vagy munkához jutni. — A beérkezett jelentések alapján most milyen az elhelyezkedési lehetőség Abonyban, és rendszeresek-e az igénybejelentések? — A harmadik negyedévben öt helyen hét munkakör betöltésére keresnek megfelelő embert. Gyógyszerészt keres a Szolnoki úton működő gyógyszertár, két munkásra van szüksége a sütőipari üzemnek és a Pest Megyei Kéményseprő Vállalat kirendeltségének, a József Attila Tsz egy villanyszerelőt, a Mechanikai Művek gyáregysége pedig elektronikai műszerészt venne fel. Általában ilyen, vagy ehhez hasonló az új munkaerőre való igény; a második negyedévben például 13 új dolgozót vettek volna fel az abonyi üzemek, intézmények. Az eltelt két év során többször is keresett munkást a MÁV körzeti üzemfőnökség, a pályafenntartási főnökség pedig egy időben 10 dolgozót tudott volna felvenni. Sajnos, legalábbis nálunk, nem volt jelentkező. Többször keresett varrónőket a BÉR, de nem sokat tudtunk tenni ennek az üzemnek az érdekében sem. A jelentkezők vagy nem értettek a varráshoz, vagy a feladatot, munkakört nem találták rokonszenvesnek. — A férfiak vagy a nők veszik igénybe a tanácsi munkaerő-közvetítést nagyobb számban? — Főleg a nők keresnek fel, két pályakezdő lány is járt nálunk, az egyik szakmunkás, a másik irodai dolgozó akart lenni. Három csökkent munkaképességű ember is kérte közreműködésünket, sajnos nem tudtunk segíteni, egyfelől azért, mert Abonyban kevés olyan munkakör van, amely alkalmas lett volna számukra, másfelől a helyi üzemek, intézmények elsősorban saját megrokkant dolgozóikat helyezik el. — Napjainkban még mindig 3—ÍOOO-re tehető az ingázók létszáma. Űk nem szeretnének helyben elhelyezkedni? Milyen béreket kínálnak az üzemek? — Eddigi ügyfeleinknek körülbelül 50 százaléka ingázó volt, szívesen dolgoznának itthon, de mint a munkáltatói igénybejelentésekből kitűnik, egészen csekély a helyi munkalehetőség, így továbbra is kénytelenek a vidéki munkaviszonyt annak ösz- szes nehézségeivel vállalni. A várható bérezésről nem mindig esik szó. A legfrissebb bejelentések szerint a sütőipar segédmunkásoknak 3800—6000 közötti összeget tud fizetni, míg a gyógyszertár, képzettségtől függően 3700-tól 10 500 forintig terjedő kereseti lehetőséget kínál. Gy. F. SOMOGYI IMRE (1902— 1947). Két évszám s a két évszámot összekötő hatalmas ív, mint nyári esők után a színes szivárvány: Somogyi Imre életét példázza. Milyen egyszerűnek látszik ez a szivár- ványépitmény: olyan, mintha egyik pillére az abonyi tóparti házra, ahol született, a másik pedig egy sírhantra támaszkodna. Négy évtizede halott, de életét és halálát nem feledheti sem a szülőfalu, sem ez a kicsiny haza, benne a parasztság, akikért küzdött, dolgozott. Lassanként örökre elmennek mellőle a régi harcostársak, de még a tanívá- nyok is, és a fiatal nemzedék csak úgy emlékezhet Somogyi Imrére, ha mi továbbadjuk az emlékezést. Ki is volt valójában Somogyi Imre? Talán hazájának utolsó polihisztora. Apja gátőr Abonyban s Imréék hatan testvérek. Keserves gyermekkor: kanász, napszámos, 17 évesen Csepelen hengerész, s e munkásotthon szemináriumainak hallgatója. 1926—27-ben Szamosi Sós Vilmos szobrászművészhez járt tanulni, s beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, amelyet el is végzett. Szívesen és szívósan tanult, képezte magát, hogy látókörét bővíthesse. Huszonöt éves korában már kész szobrász, de jóformán minden keresetét könyvekre költi, s 5000 kötetét halála után a nevét viselő népi kollégium kapta meg. Időközben megismerkedett Györffy István egyetemi tanárral, akinek megbízásából, kerékpárral bejárva hazánk sok települését, kulturális és gazdasági néphagyományokat gyűjtött. Látta, tapasztalta országjárása során a politikailag elnyomott és gazdaságilag kizsákmányolt osztálya, a parasztság nyomorúságát. A 30- as évek elejétől kezdte gyakorlatilag is megvalósítani a parasztság életének felszabadítására vonatkozó régebbi elképzeléseit. Kerékpáron Bulgáriába ment hogy az ottani kertészek termelési rendszerét tanulmányozhassa, mert rájött, hogy a haladás útja és jövője a mezőgazdaságban a belterjes kertgazdálkodás. A falvak népét kertgazdálkodásra. zöldségtermesztésre oktatta, de ennek égisze alatt mindenütt politikai felvilágosító munkát is végzett. Tolnában, Baranyában szövetkezeteket, az ország több részén parasztfőiskolákat szervezett, ö kezdeményezte már a háborús években a határjárásokat, a parasztgazdák más vidékekkel való megismertetését, tapasztalatcseréjét. Megtervezte és megszerkesztette a házilag előállítható hasura- szövőszéket. A hasúra nádszőnyeg, a korai fagyok elleni védelemre. Tapasztalatai és tanításai Kertmagyarország felé című könyvében összefoglalva 1942-ben jelentek meg először, harmadik kiadásként 1948-ban. A negyvenes évek elejétől Vasárnapi bolt Emlékszem, mindkét cég lédi kereskedő cég vezetője hevesen tiltakozott, mikor — másfél, vagy két esztendővel ezelőtt — afelől érdeklődtünk, vajon szándékoznak-e vasárnap is nyitva tartó élelmiszer- boltot üzemeltetni a városban. Nem, nem, arról szó sem lehet — mondták —, mert fölöslegessé teszik azt a helyben kialakult vásárlási szokások, meglehetősen nagy költséggel járna, és hát igencsak fölbolydítaná a pult mögött szolgálatot teljesítő kereskedők (többségében nők) időbeosztását Ügy látszik, az idők változásával módosul a szemlélet is. Avagy a piaci versenyhelyzet átformálja az eddig megingathatatlannak hitt elképzeléseket. Mindenesetre az Opál Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat máris engedett a negyvennyolcból, mert újdonsült Budai úti kisboltjának készletét vasárnap délelőtt is a vásárlók rendelkezésére bocsátja. Múlt hét végi futó tapasztalataim szerint élénk az érdeklődés az üzlet iránt. A csinos boltocska előtt rostokoló kerékpár- és autóregiment, s a bent kígyózó sor legalábbis ezt támasztja alá. Nem tudom, miféle számadatok gyűlnek az Opál főkönyvében, megéri-e neki vasárnap is üzletelni. A ceglédieknek biztosan megéri. V. S. Véradás Véradás lesz augusztus 10-én 9 órától 15 óráig az albertirsai Micsurin Tsz központjában. Jelentkezhetnek 18 és 60 év között mindazok, akik három hónapnál régebben adtak vért. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM. 183. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 6., CSÜ' ÍRTÖK Új taktika kellett A nehéz kezdés után bizakodnak — Ne haragudjon a tájékozatlanságomért, az önök cége végül is milyen névre hallgat? Eddig úgy tudtam, hogy Pest Megyei Volán ceglédi üzemigazgatósága. — Kaptunk mi már levelet ceglédi Volán címzéssel — mondja Czérna Miklós üzemigazgató. Mindenesetre a levelek így is, úgy is eljutnak hozzánk. A hivatalos nevünk Pest Megyei Duna Volán Vállalat eeglédi üzemigazgatósága. Az az igazság, hogy már korábban is szerettük volna, ha a Duna szerepel a cégünk nevében. Ennek bizonyos akadályai voltak, amelyek februárban elhárultak. — Gondolom, az nem a névváltoztatáson múlott, hogy az évet miként kezdték. — Nem, hanem elsősorban az időjáráson. Azt hiszem, aligha mondok újat, hogy a szokatlanul kemény tél a mi munkákat is negatívan befolyásolta. Ugyanis elmaradtak az ilyenkor szokásos előszállítási megbízások. A dolgoPiaci helyzetkép Gyümölcsök - drágán Az őszibarackfákat alaposan megviselte az idei tél. Ezt tapasztalták a minap az abonyi piaclátogatók, hiszen 45 és 60 forint közötti áron kapták a kedvelt gyümölcsöt, ám valamirevalót csak 50 forinton felül. A kemény januári hideg következménye, hogy sárgabarack még mutatóban sem volt, rózsabarackot árult néhány termelő 35 forintért. Nyári körte és alma viszont volt elegendő, az előbbit 30-ért, az utóbbinak édes változatát 8—10, a süteA parasztság ügyét szolgálta már a közélet is felfigyelt fáradhatatlan munkásságára. Akkor már Dobi István, Veres Péter, Darvas Józef és Móricz Zsigmond baráti köréhez tartozott. 1944 őszétől részt vett a fegyveres ellenállási mozgalomban, s budapesti lakásában illegalitásban levő elvtársakat, szökötteket bújtatott. (A nagykőrösi S. Hegedűs László és felesége nála talált menedéket, csakúgy mint Veres Péter, Dobi István és bátyja, Somogyi Miklós is.) A felszabadulás után Budapest Közellátási Kormánybiztosságán Vas Zoltán mellett, mint a kertészeti osztály vezetője megszervezte Budapest zöldségellátását. Győr-Sopron- Moson megye képviselőjeként tagja volt az első nemzetgyűlésnek, s haláláig vezetője az általa 1945 áprilisában megszervezett mezőgazdasági és kertészeti újjászervező csoportnak. Mindeme gazdasági tevékenysége mellett kivette részét a politikai munkából is, nemcsak Budapesten, de vidéken is minden szava, írása a felszabadult ország jövőjébe vetett hitét sugározta. AUGUSZTUS 5-ÉN a családtagok mellett a szülőfalu küldöttsége is tisztelgett sírjánál a Mező Imre úti temetőben, s elhelyezte az abo- nyiak koszorúját, mert Tisza- ladánytól Baranyáig, Főttől Abonyig 40 évvel ezelőtt egy egész ország parasztsága gyászolta. Győré Pál menybe valót' 10—14. az úgynevezett cirmos almát pedig 12—16 forintért mérték. Sláger a dinnye. A sárga kilójáért 14—18, a görögért 14 forintot kértek. Az állami és szövetkezeti boltokban egységesen 14 forintért vásárolhatták. A zöldségfélék közül csak néhánynak volt elfogadható ára. A paradicsom kilójáért 10—20, a hagymáért 15—20, a lecsónak való paprikáért 10—14 (a szebbért 20—24), az almapaprikáért 26 forintot kértek. A burgonya kilóját 10—12 forintért mérték. A fejes káposzta ugyancsak hiánycikknek számított, kevesen kínáltak uborkát és zöldbabot. Az előbbit 16—20. az utóbbit 20 forintért adták. Ugyancsak 20 forintba került a kifejtett bab fél litere, a fokhagymát változatlanul darabonként árusították, egy fejért nagyságától függően 5—8 forintot kértek. Egyedül a főzni való kukorica számított filléres árunak, 60 fillér és 3 forint közötti áron adták. A vegyes zöldség csomóját 5—10 forint között vehették meg. A tojás darabját 2,50. a rántani való csirke párját 130 a nagyobbakat súlyuktól függően 180—220 forintért lehetett kapni. ★ Kiss Miklósné ezúttal csak burgonyát kínált vevőinek, ám korábban meggyet, almát kukoricát, virágot és zöldséget árult. — A hosszú tél. a hideg tavasz miatt minden késik, és a júliusi kánikula is sok kárt tett a kertekben — panaszolta. — A vöröskáposzta például semmi kéj. pen sem akar fejesedni, csak vegetál. — Mit szól az árakhoz? — Magasak. Az emberek meggondolják, mire és menynyit költenek. Mintha kevés lenne a pénz. Talán bér- és nyugdíjfizetés táján megy jobban az üzlet. Ma például 150 forint a bevételem, máskor 600 forint is összejött. És még valamire rájöttem. Egyre többen kertészkednek kis háztájijukban. Ezt abból tudom, hogy amikor többféle áruval jövök ki, s a nézelő- dőknek felkínálok valamit, sokan visszaszólnak: „Köszönjük. mi is ültettünk ” Ügy gondolom, az árak emelkedésével elterjed a kertészkedés. zóink és gépkocsijainak nagy része két hónapig vesztegeli a telephelyeken. — Ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem tudták foglalkoztatni őket? — Szó sincs erről. De lényegesen kevesebb volt a megbízásállományunk. Természetesen az állandó feladatainkat, mint a terítő fuvarozások, ipari jellegű szállítások, nemzetközi tevékenység, azért ebben az időszakban is végeztük. S azok a munkatársaink, akik éppenséggel nem ülhettek volán mögé, időnként segítettek a szerelési munkálatokban, mivel ezeket a heteket kihasználtuk, és megcsináltuk a gépkocsik középjavítását. Tulajdonképpen körülbelül március első hetéig tartott ez a krízis. Persze nem ültünk karba tett kézzel. Már a következő hónapok megbízásain törtük a fejünket. — Elnézést, de hát a múlt év végén megtervezték a leendő munkáikat. — Igen, ám az időjárás felborított mindent. Ha kicsit túlozni akarnék, akkor azt is mondhatnám, hogy új taktikát kellett kidolgozni. Így az elmaradt fuvarok helyett újakat kötöttünk le — esetenként a működési területünkön kívül. Ugyanakkor teljesíteni kellett a soros szállításokat. Nem titok, szükség volt bizonyos szervezeti változásokra is. Ezért Kiskun- lacházán ideiglenes eszközátcsoportosítást hajtottunk végre, az ottani telephelyünk egyéb célú hasznosítása mellett. Természetesen ez elkerülhetetlenül együtt járt azzal, hogy néhány ott dolgozó munkatársunknak felmondjunk. A tervünk egyébként az volt, hogy e telephely veszteségeit megszüntessük, örömmel mondhatom, hogy ez már most sikerült. Monoron pedig az irányítás korszerűsítésével hatékonyabbá és rugalmasabbá tettük a főnökség munkáját. — A rossz kezdés mennyire befolyásolta a félév eredményét? — Nagyon károsan hatott az eredményünkre. Hiszen a közel két és fél hónap mintegy 10 millió forint kiesést jelentett az üzemigazgatóságunk számára. Ennek ellenére ma már egy kicsit bizakodóbbak vagyunk, hiszen a júniusig végzett teljesítményünkkel túlszárnyaltuk az elmúlt esztendő hasonló időszakát. Szerencsére már lényegesen kedvezőbb a helyzetünk. Ugyanis esetenként a rengeteg feladat elvégzése gondot okoz. Készülünk a nálunk immár hagyományosnak mondható őszi betakarítási csúcsra. A gépparkunk és a műszaki felkészültségünk, úgy érzem, garancia a gördülékeny, színvonalas munkára. Bízunk benne, hogy az év végi eredményünk az első negyedév nehéz kezdése ellenére a tervnek megfelelően alakul. F. F. Zsákomban a rákom A kukorica elvirágzása után megindul a szemek fejlődése, növekedése. Szinte mindenki tudja, hogy a zsenge szem en- dospermiuma tejes, könnyen emészthető, vagyis sütve és főzve fogyasztható. Tudják ezt a tolvajok is. A mezőőrök nem kis bosszúságára folyton próbálkoznak. És mivel nem gyalog járnak, mint régen egy-egy zsákkal a hátukon, hanem kocsival, épp eleget lehet egyetlen portyán összeszedni. A mostani gyűjtögetők mozgékonyak, hol itt. hol ott éreznek jogot arra. hogy megdézsmálják a termést. A legolcsóbb és legkényelmesebb szerzési mód. Mind a nagyüzemi táblákban, mind a háztájiakban nagy kárt tesznek a zöldtolvajok. Hiába az őrzés, ha a büntetés nagyon hosszadalmas, s mint tavaly a hasonló ügyben írt jegyzetemet követően majdnem a mezőőrnek kellett a feljelentés után magyarázkodnia. A helyes az lenne, ha ezt az álliberalizmust nem éreznék a szarkák. Különben önfeledten mormolhatják a feketetörés közben: zsákomban a rákom. S. D. Még tart a nyár Divatos nyári holmik nagy választékban, 30-40 %-os árengedménnyel, augusztus 16-áig Várja kedves vásárlóit a Pest Megyei Ruházati Vállalat méteráru-, cipő-, gyermekruházati és sportruházati boltja. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)
