Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-06 / 184. szám

198?. AUGUSZTUS 6., CSÜTÖRTÖK 1 Villanófény | K Elkeseredett hangú levelet ^ £ kaptunk a Joanovics utcából. 4 J írói tudatják velünk, hogy a z ^ Füzes parkban levő Parola? 4 etterem mögött épül egy sor- Y Y ház, körülbelül öt éve. A la- ^ Y kosságnak azt mondták, hogy y ezekben szolgáltatóhelyiségek jJ ^ lesznek. Aztán az elkészült ré- Y ^ székben megnyílt egy butik, Y í egy kerékpárszerviz, s a na- y Y pókban egy zöldség-gyümölcs y y bolt. Olvasóink szerint ez ed- ^ y dig rendben is van. Most azon- £ ^ ban azt hallották, hogy a kö- y $ vetkező egység egy drinkbár í í lesz. Ez bőszítette fel a levél- £ z írókat. Az a véleményük, £ 2 hogy ez nem hiányzik erre a $ í területre, mert e helytől pár 4 J méterre van borozó, étterem, s y $ ezek mind bőséges italkínálat- Y £ tál szolgálnak. Sokkal inkább y z kellene patyolat, cipész, húsüz- y 2 let, pékárubolt. tejivó, gyors- ^ J büfé, vagy reggeliző hely. ^ Az olvasók egyértelműen a y $ tanácsot hibáztatják azért, y. í mert esetleg megnyílik a Y Y drinkbár. Idézünk a levélből: y Y Nem hisszük, hogy ha a ta- y y nács meghirdetné ezeket az 4 y üzleteket, ne lenne rá vállal- y $ kozó, csak a kocsmákra és y 4 bárokra. Szerintünk ezeken is Y Y meg lehetne gazdagodni, ta- y y Ián lassabban, de nem a má- y 2 sok kárára. y Olvasóinknak részben iga- y $ zuk van. Nevezetesen abban, y í hogy kocsmából, presszóból, y Y valóban sok van Szentendrén. y Y Az általuk felsorolt szolgálta- y y tások is tényleg hiányoznak, y ^ De nem a tanács hibájából. £ í Tudniillik érvényes egy jog- y Y szabály, hogy a tanácsnak y Y bármilyen tevékenységre köte-^ y lessége kiadni az engedélyt, ha y y a kérvényezőnek arra a mun- y y kára papírja van. Magyarul, y 4 ha egy állampolgár öt másik V ^ presszó mellé a hatodik helyi- y Y ségben is presszót akar nyitni, Y Ys ehhez megfelelő végzettség-^ y gél rendelkezik, a tanács nem 4 $ tagadhatja meg az engedély y 6 kiadását. y y Ez a tény nemcsak olva- y Y sónknak okoz gondot. Fő/ Y miatta a fejük az illetékesek- y y nek is. Ök azonban csak egyet y $ tehetnek: kérik a jelentkezőt, y 4 hogy olyasmivel foglalkozzon, y Y amire a lakosságnak nagyobb y Y szüksége lenne. Ennek eldönté- y y se azonban csak a vállalkozón y y múlik. Olvasóink közel jártak y ^ a lényeghez, a levelükben y á idézett szakasz utolsó monda- y Y tában. Ugyanis mindenki azért y Y ragaszkodik a presszóhoz, bár- y Jhoz, mert ott gyorsabban és y ^kamatostul megtérül a befek-^ á tetett tőkéje. Ügyhogy a ta- y. nács örömmel adná ki a Pa- y Y róla étterem mögötti épület- y Y sor helyiségeit bármilyen üz- J y let számára, csak éppen ezek- y ^ re nincs jelentkező. Y j t,s,„,ssssfssfsssssss*s'rfsr*ssfssssss/. SZENTENDREI K^cúia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Sport, szórakozás, szolgáltatás Mindent saját erőből Kockázatot vállaltak jelzi, a bábukat állítja, a go- íyot visszagumja. Memesak kitűnő szoigáltatas, hanem larsasjátek is, kielégíti az egészséges, könnyű testmozgás igényeit. Ezt az egész elektro­nikai rendszert a világ min­den pontjára a magyar cég, a Vilati szállítja. A berendezés 700 ezer forintba került. De miért verték ekkora költ­ségbe magukat a fiatalembe­rek? — Kétségtelen, hogy nagy kockázatot vállaltunk. Nem­csak azért, mert kölcsönöket vettünk fel a beruházás fi­nanszírozására, hanem azért is, mert rengeteget dolgoz­tunk. Igyekeztünk a lehetősé­gekhez képest a legjobban el­készíteni a pályát. Hadd ra­gadjam meg az alkalmat ar­ra, hogy arról a spanyol kert­ről is szóljak, amely itt az ud­varon, a szemétdomb helyén látható. Aki nem ismerte ezt a helyet a munka kezdetén, nem tudja elképzelni, hogy ez a selymes pázsit egy évtizedek óta műveletlen dzsungel tete­jén létesült. Mi úgy számol­juk, hogy két-há'rom év alatt térül meg a befektetésünk — mondja Pintér Sándor. Mi a véleménye Klausz Jó­zsefnek, a Pest Megyei Ven­déglátó Vállalat budai igazga­tósága vezetőjének? — Bár minden egységveze­tőnk ilyen lenne, mint Pintér Sándor, Schuhanek László és Schuhanek Ferenc. Sajnos, csak ritkán jellemző, hogy ilyen nagyarányú beruházás­ba belefognak. Az emberek általában inkább kapni sze­retnek, mint adni. Én druk­kolok nekik, hogy vállalkozá­suk sikerüljön. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Fotó: Hancsovszki János vekből tudjuk, hogy a város­háza kapuköveit árverésen el Is adják. Az „új” városháza építését évtizedeken át Rom­bold Mihály és Düttrich József építészek irányítják. Utoljára 1924-ben bővítették a házat. Akkor emelték a nagyméretű íves barokk oromfalat Möller István műépítész tervei alap­ján. Ezzel a ház ugyan elvesz­tette eredeti formáját, ám je­lentősen megnövekedve a vá­ros legnagyobb épülettömbjévé vált. A városháza oszlopos be­járata, az alsó rész, az öreg folyosók, a vasrácsos ablakok régi időkről regélnek. A legnagyobb port felvert eset az először 1797-ben em­lített híres vasládához kötő­dik. A város archívumát őrző láda három kulcsának egyikét Kolarovich vagy Kolatovics Péter tanácsnok őrizte, a má­sodikat Földváry Márk latinul és „illírül” egyaránt tudó ügy­véd, a harmadikat letétbe helyezték. Tizenöt év múlva azonban felfedezik, hogy több irat, köztük a város szabad­ságlevele eltűnt. A vasládáról Jókai is ír Rab Ráby című re­gényében. Viot Pál szerint ugyan a máig őrzött vasládát tévesen hívták és hívják ..Rab Ráby ládájának”, de valóban régen, 1840 körül készítették az egyszerű, rutaidomú leve­lekkel díszített bronzrozettés ládát. A vasláda testén öt pánttal és a tizenhétszeres zárszerkezettel őrizte a város iratait. A városháta másik szép, említésre méltó tárgya a vb- teremben álló diófa borítású tikban levő, hengeres oszlop­idomú, jelzés nélküli zomán- cos számlappal ellátott lábas óra. Készítette Vend János 1810 körül. A városháza íves homlokzata kedvelt motívuma lett az itt letelepült festőknek. A mai, új városcímerbe is ezt a formát emelték be a vá­ros régi történetére és a fes­tőkre emlékeztetve. Pethő Németh Erika Nemcsak a gyepen A vendégeknek azért jó ez a tekepálya és ez a szép kör­nyezet, mert komplex szóra­kozási lehetőségeket kínál. A bérlőknek remélhetőleg azért lesz jó, mert idővel hasznos befektetésnek bizonyul. — A vállalatnál nem fo­gadták vegyes érzelmekkel Pintér Sándort akkor, amikor jelentkezett. Tudok róla, hogy másokkal voltak kellemetlen­ségeik. — Nem tagadom, hogy so­kan kíváncsian vártuk, ho­gyan fog dolgozni. Én sze­mély szerint azt mondtam: aki a zöld gyepen tudott küz­deni, az az életben is, meg­állja a helyét. Nekem lett iga­zam. Felkerestünk kát NYÉK-bcItot Hosszú sorok ­zöld a parizer Szerda délelőtt 10 óra 10 perc. Betérek Pomázon a piac­térrel szemben a Nyugat-Pest Megyei Élelmiszer-kiskereske­delmi Vállalat 99-es számú boltjába. Hosszú sor áll a be­járattól a kenyerespultig, az utolsóknak már kosár sem jut. Ritkán megyek be ebbe az üzletbe. Néhány perc után vizsgálni kezdem, hogy miért nem haladunk. Egy szemüve­ges asszony foglalkozik a bol­dog elsőkkel, kenyeret vág, zsemlét számol, süteményt csomagol, üveget vált vissza, kiállítja a betétcédulákat. És a többiek? Mert akár hiszik, akár nem, még három eladó ténykedik a helyiségben. Grimasz után Tíz óra húsz perckor a helyzet a következő: a húsos- pult mögött tétlenül áll egy eladó, várja a vevőket. Senki nem megy oda. A másik eladó rendezgeti a polcokon az árut. A harmadik egy sárga mű­anyag tálat mos, töröiget nagy alapossággal. Aki a kenyeres- pulton túljutott, sorba áll az egyetlen pénztárnál. Tíz óra 25 perckor megér­kezik a negyedik eladó a raktárból. Henger alakú nej­lonzsákban túrófélét hoz, s kettesben megpróbálják a sár­ga tálba állítani. Tíz óra harminc perckor megkérdezem a szalámik ás húsféleségek rendíthetetlen őrzőjét, hogy nem lenne-e kedve segíteni a kolléganőjé­nek a kenyerespultnál. Csodák csodája, kisebb grimasz után kötélnek áll. A vevők már zúgolódnak. Egy piros ruhás asszony: eb­ben a boltban mindig ez a helyzet. De ne szóljon, int óva, mert engem ezért a fő­nök a múltkor alaposan kifi­zetett .., Tíz óra 40 perc. Bent va­gyok a főnöikinél. Bemutatko­zom s megkérdezem: nem le­hetne-e úgy szervezni a mun­Két hét az NDK-ban Mit láttak a gyerekek? Immár harmadik éve mű­ködnek a cseretáborok Szent­endre, s a különböző NDK- beli települések között. Váro­sunk általános iskolásai az idén például Meiningenben, Boxdorfban és Rabenauban jártak. E sorok írójának az utóbbi két helyszínen volt al­kalma körülnéznie, sőt Rabe- nauban az egyik gyerekcso­porttal két hetet eltöltenie. Szokatlan ízek Mindkét fél, a magyar és az NDK is, nvyu . törekszik, hogy a hozzájuk látogató ven­dégeket a lehető legjobban el­lássa, számukra minél több él­ményt nyújtó programot szer­vezzen. Mivel ezek a kapcso­latok többévesek, az egyes településeken már sokat tud­nak Szentendréről. A gyere­kek révén ugyanis a szülők, a tantestületek és a városok ve­zetői is kölcsönösen egyre több információt szereznek, hivatalos és nem hivatalos szálak szövődnek. A szentendrei gyerekek Ra­benauban ebben az évben is nagy népszerűségnek ör­vendtek. A festői környezet­ben fekvő városka egész sor dologban hasonlít a Dunaka­nyar gyöngyszeméhez. Nehéz­ipara nincs, a levegője tiszta, hegyek ölelik körül, s közel van egy nagy városhoz, Drez­dához. Mi több, éppen 14 ki­lométerre fekszik tőle. mint Szentendre Budapesttől. Az idegenforgalom Rabenauban is jelentős. Gyerekeink a városka isko­lájában kaptak szálláshelyet és étkezést. Az utóbbi kissé 1 szokatlan volt, a magyar Vasárnap a Duna-parton Vasárnaponként a szentendrei Duna-parton népi iparművészek mestermunkáiban gyönyörködhetnek a kirándulók konyha ízei mások. Német barátaink nagyon sok zöld­ség-, salátafélét és kolbászt esznek. S mindent leöntenek mártással. A tej a reggelinél elmaradhatatlan. A citromos tea készítésének titkait azon­ban tőlünk tanulták. Külön szám volt a mosako­dás. A csoportnak egy zuha­nyozó állt rendelkezésére. Ezért egyesek egészen szokat­lan időben látogatták. Például éjszaka vagy kora reggel... Merre jártak a szentendrei gyerekek?- Mind a boxdorfi, mind a rátoenaüi csoportnak igen szoros volt a programja. Az utóbbiak például két na­pot töltöttek Drezdában (a Zwinger megtekintésére leg­alább egy hét kellene), egyet Lipcsében (a népek csatájának emlékműve méreteit tekintve a piramisokkal vetekszik), megnézték Meisseni, az euró­pai porcelángyártás központi ját (a porcelánmúzeum szép­ségét és értékét tekintve ve­tekszik a drezdai kincstárral), gyönyörködhettek az Erős Ágost. szász választófejedelem által épített Moritzburgban, kószálhattak Freitalban, ebben a csaknem 60 ezer lakosú ipari központban, megmászhatták Königsteil várának meredek szikláit, s hajózhattak az El­bán, ismerkedhettek Rabenau- nak és környékének felejthe­tetlen tájaival. Esti mérkőzések A városka iskolás korú gye­rekeinek nagy része estéről estére velünk töltötte szabad idejét. A hatórai vacsora után megszokott programmá vált a futball- és az asztaliteniszcsa­ta. A nézőközönség két nyel­ven biztatta a küzdőket. Nyu­godtan mondhatjuk, hogy a sportban sem vallottunk szé­gyent. A táborozás közepén érke­zett a hír, hogy az éppen Szentendrén tartózkodó rabé- naui csoport remekül érzi ma­gát, az időjárás a strandolás- hoz Magyarországon ideális. A melegtől aligha elkényezte­tett NDK-beli gyerekek érthe­tően élvezték a dunakanyari fürdőzéseket. Nekünk is na­gyon jólesett, hogy szinte na­ponta a különböző étkezések­hez a német édesanyák és édesapák hol gyümölcsöt, hol süteményt, hol különböző sa­látaféleségeket hoztak bőséges kiegészítésképpen. Felejthetetlen két hetet töl­töttünk az NDK-ban. Jövőre újabb csoportok cseréjére ke­rül sor. A két város vezetői pedig levélben köszönik meg egymásnak a magyar, illetve német kis állampolgárok kölr csönös megvendégelését. Mindkét fél részéről megvan a szándék arra, hogy a két városka között a kapcsolato­kat szorosabbra vonják. kát. hogy egy kiló kenyérért ne álljanak sorban a vevők harminc percig? Meg aztán nem találja-e furcsának, hogy a kenyerespultnál az eladó (aki egyébként elmondta, hogy neki csak 12 órára kellett vol­na jönnie, de tapasztalatból tudja, mi a helyzet és ezért tízkor munkába állt) kézmo­sás nélkül fogja meg a ke­nyeret, süteményt, a csere­üvegeket (ládaszámra hozták) írja a blokkot, miközben a többiek tesznek-vesznek? Eset­leg nincs-e a napnak olyan órája, amikor kevesebben van­nak a boltban, s akkor lehet foglalkozni a gondolák feltöl­tésével? A főnök roppant udvarias. Elmondja az ismert dolgokat a munkaerőhiányról, a túlter­heltségről, megértést kér, de a füle mindig kiszűri az ellen­vetéseimet, hogy nem err|>l van szó. Csak munkaszerve­zésről, figyelemről. Üjabb tíz­perces érvelés után kelletle­nül beismeri: — Önnek igaza van. Heten­ként elmondom nekik ugyan­ezt, de tudja, nem mindenki érettségizett.... Mit lehet erre válaszolni? Ismét azt, hogy kedves főnök úr, erről sincs szó. Mert más, sakkal zsúfoltabb boltokban, ugyanezekkel a problémákkal még Pomázon sem kell fél óráig sorban állni 10 zsem­léért. De hát ezt ön is jól tud­ja. Csak úgy tesz, mintha nem értené. Az a baj, hogy az önök nemtörődömségének ott a 99. számú NYÉK-boltban naponta a vásárlók isszák meg a levét. Amint azt az idézett negyven percben többen szóvá tették. Száliják a legyek Ezzel nincs vége ... Ismerő­seim mondták: (ugyan néznék be már a Nyugat-Pest Me^ gyei Élelmiszer-kiskereskedel­mi Vállalat 271. számú holtjá­ba, amelyik a Fő téren talál­ható. Mert ott a hűtőben bar­na és zöld színűek a felvágot­tak, s száliják a legyek. A dolgot hihetetlennek tar­tottam, de fontosnak ahhoz, hogy saját szememmel is meg­győződjek az információ va­lóságáról vagy hamisságáról. Néhány perc múlva azt kel­lett megállapítanom, hogy saj­nos a hír igaz. S a bolt dol­gozóit mégsem marasztalha­tom el. Vajon miért? Mert az üzletnek, amely a nyári hónapokban 3 és fél—4 millió forintos forgalmat bo­nyolít le, egy olyan elavult hűtőpultja van. amely képte­len ellátni feladatát. Az el­adók szerint többet melegít mint hűt. Az áru egy nap alatt megromlik benne. Üveg­je sincs, a húsféleségeket hiá­ba zárják el függönnyel egy. egy légy csak utat talál azok hoz. Az eladótérben nincs venti lator. A zsúfoltság elviselhe­tetlen. Az udvart érdeme- lenne közösen bejárni a vál­lalat és a városi tanács illeté­keseivel. Az ereszig rakott göngyölegek már-már életve­szélyesek. A Füszért persze nem szállítja el azokat, tehe­ti, mert a kutya se kéri szá­mon a belkereskedelmi tör­vény betartását. A raktár ned­ves és bűzös. A Fő utcára né­ző nyílászárók redőnyeit 10 éve nem lehet felhúzni. A Teátrum színpada teljesen el­zárja a bejáratot, komoly problémákat okozva a szállí­tóknak. Tehetetlenek Mindezek után az a csoda, hogy ez a bolt egyáltalán üze­mel, s az itt dolgozók — Szentendre szívében — haj­landók ellátni feladatukat. Annyira hiszékeny már nem vagyok, hogy azt reméljem: az illetékesek a cikk elolva­sása után végre tenni fognak valamit. Nem, mert ehhez épp elég idő állt volna rendelkezé­sükre eddig is. Mindössze az olvasókkal akarom tudatni: a zöld és barna felvágottak lát­tán ne az üzlet dolgozóit szid­ják. Higgyék el, ők tehetetle­nek, de sajnos nekünk, vásár­lóknak ez nem vigasz. Pintér Sándor hajdani 39- szeres labdarúgó-válogatott, csapatkapitány, újabban ismét nagy fába vágta a fejszéjét. A Pest Megyei Vendéglátó Vál­lalat alkalmazottjaként a bu­dakalászi Sarokbüfé vezetője­ként Schuhanek Lászlóval és Schuhanek Ferenccel, a Pál­ma presszó tulajdonosaival egy évvel ezelőtt együtt elhatároz­ták. hogy az épület 130 négy­zetméteres romos borospincé­jéből egy korszerű automata tekepályát építenek. A nagy mű egymillió 300 ezer forin­tos költséggel a napokban ké­szült el. A három fiatalem­ber többszáz köbméter földet mozgatott meg, mintegy 130 négyzetméternyi épületrészt szigetelt, s a szakmunkán kívül minden egyebet saját kézzel végzett. Programozható pálya Eglmayer Péter, a Vilati szakembere elmondta, hogy a Budakalászon látható elektro­nikus tekeautomata párját ritkítja nemcsak a megyében, hanem az országban is. Prog­ramozható, méri az időt vagy a dobásszámot. A pálya ed­zésre, versenysportra egyaránt alkalmas. Az automata jóvol­tából a játék teljesen folya­matos, a gép az eredményt Mielőtt 1872. április 9-én forgalmilag is rendezett taná­csú lett volna Szabados Szent­endre Mezőváros, irányító és vezető szerve az úgynevezett képviselőtestület volt. őket nem választották, hanem a feudális törvények szerint a vá­ros vagyonos és tekintélyes polgáraiból állították össze. Tagjai: „a város főbírája, főszószólója, alszószólója, 4 tanácsnoka, árvák atyja (köz- gvám), kamarás (pénztáros), a főorvos, alorvos, állatorvos és a vármegye által kinevezett jegyző.” ők intézték a város ügyeit. S hogy a város nyugod­tan „elkezdhesse és folytathas­sa csődületi pőréit” (Fényes Elek) már a XVIII. század elején otthont, házat építtetett a közélet számára. A Duna és a Fő tér forgalmi zóná­jából kikapcsolva, kissé távol, mellérendeltebb szerepben he­lyezik el, ezzel is hangsúlyoz­va a város igazi elsődleges súlypontját, a kereskedelmet, a Fő teret. A városháza tör­ténetét legpontosabban és leg­alaposabban Voit Pál dolgozta fel 1958-ban. bár érdekes ada­tokra korábbi könyvekben is rábukkanhatunk. Az épületnek sokáig csak a nagy földszinti része állt. Igen korán, 1796-ban már magas rangú vendéget is fogadnak itt. Batthyányi bíbornok esz­tergomi érsek kánoni vizitáció céljából Szentendrére érkezik. Itt időzése alatt a városházán óhajt lakni. Társaságában jön József királyi herceg is. A ta­nács elhatározza a városháza alapos tatarozását, sőt, az . uta­kat, utcákat is igyekszik rend­be hozni — írja Borovszkii Sa­mu. 1811-ben a házat először kezdik bővíteni. A jegyzőköny­A híres vasláda Egy darab történelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom