Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-05 / 183. szám
IM7. AUGUSZTUS S„ SZERDA 3 Feszültségek Dunabogdányban Műszer keresi a hézag okát » Gyújtózsinór nélkül is rob- g bánásig leültette íuegeit jJu- í aauoguányoan urak Kér János. A araifvür a riuiánaK éppen nem y neveznem esemeny után tel- y rohant ismerosénez, Zimányi í Péterhez. Épp joKor entezett. Y meri meg ott taiaita ur. Tolls üesi Jánost a speciális ínü^ ki egyetem docense csak pis- ^ lógóit, amikor Krakker János 4 nekiesett, hogy ezek vacakok, > nem pedig műszerek. A férfi v egy darabig hallgatta a má- Z sikat, majd indulatait elfojtva zcsate annyit kérdezeti: ha öli y szerint a svájciak és a .lapály hók nem tudnak műszert csi- ^ ualni, akkor ki tud? í Az elkezdődött vitának ezá zél persze nincs vége, hiszen y dr. Földesi János, a Miskolci y Nehézipari Műszaki Egyetem 4 oányamüveléstani tanszékének y docense először, de nem utol- > jára járt Dunabogdányban. z Krakker dános és társai víY szőni mérés ide, eredmény y oda, feltehetőleg soha nem y fogják elfogadni a tényeket. ^ Végül is emberileg magyaráz- 4 ható okok miatt. Mert ki él- > ne szívesen olyan házban, z ahol egy idő óta lepotyognak y a virágcserepek az ablakpár- y káüyról, hullámzik a parketta y es repedeznék a falak. Tör- ^ tenik pedig mindez azóta — ^ állítják az érintettek —, ámi- t óta a dunabogdányi kőbánya- y ban sűrűbben hajtanak végre í nagy robbantásokat. Harminc aláírás Krakker János és Zimányi Péter a település más-más pontján élnek, de hasonlókat tapasztalnak. Szitás Ferencék házán szintén ott éktelenkednek a repedések, sőt Horváth Imre tanácselnök nemrégiben harminc aláírással levelet kapott, melyben az állampolgárok azt kifogásolják, hogy házuk állaga á nagy robbantások miatt károsodott. Akad olyan is. aki egy személyben véli felelősnek a történtekért Kngler Istvánt, a kőbánya üzemvezetőjét, — öt esztendőn át évi egymillió tonna követ kell kitermelnünk. hogy a bős—nagymar ősi: vi z lép cső rends zir építéséhez szükséges mennyiséget előteremtsük —- mondja Kugler István. — A hegyet elődeink már száz éve is apasztották. Mi korábban évi kétszázezer tonnát robbantottunk ki, kéthavonta egy-egy alkalommal. S ugyancsak voltak nagyobb hanggal, de kisebb rezgéssel járó határ robbantások is. Ezzel aprítjuk a követ szállítható darabokra. Tény, hogy a fokozott Igények miatt mostanában heti egy-két alkalommal zuhannak a kövek, de ezzel semmi szabálytalanságot nen: követünk el. A megengedettnél nem használunk el több paxitot, késleltetve robbantunk, vagyis két-három detonáció tizedmásodpercenként követi egymást. — Pontosan ez az, amit a laikus egynek érez — szögezi lé dr. Földesi János. — És az is bizonyítható, hogy az ember — kivált nyugalmi állapotban — már a tizede rezgést érzékeli, mint amennyi káros lehet, mondjuk, egy épületre. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy az Arany János utcai lakótelepen a lakások típusterv alapján, a tervező műszaki felügyeletével, de kalákában épültek. — A segédmunkát mindenki maga adta, s tetszés szerint fejeztük be a belső dolgokét, csempézést, burkolási — mondja Zimányi Péter, a 3-as számú lakás tulajdonosa, aki ugyancsak meg van győződve árról, hogy a falrepedéseket a gyakori robbantások okozzák. — Szerettem volna éladni a lakásomat, de az OTP nem tart rá igényt, noha 500 eáer forintig érdekelt, mert annyi rajta a kölcsön. Nem kívánjuk, hogy zárják be a bányát, csak azt, hogy kevesebb rbb- bantóanyagot használjanak. Konkoly János, a Közép- D uns völgyi Vízügyi Igazgatóság igazgatója — ezé a cégé a hártya — azon az állásponton van: ha bebizonyosodik, hogy az épületeket a robbantások rongálják. hajlandó kártéríteni a lakókat. Fordított bizonyítás Mellesleg á tanács az állampolgárok kérésére felkereste a már említett levélben A nagy robbantás. név szerint megjelölt pártatlan szakértői; Hargita Árpád környezetvédelmi szakmérnököt, a Magyar Tudományos Akadémia műszerügyi és méréstechnikai szolgálatának munkatársát, ö ottjárta után azt nyilatkozta, hogy a repedések összefüggésben állhatnak a robbantások gyakoriságával. vagyis szeizmikus eredetűek. amit természetesen mérésekkel kell majd alátámasztani. Nos, az első mérést a Buvizig költségére június 21-én végezte el dr. Földesi János, majd megtekintett a kérdéses épületekben néhány lakást. Első látásra és egyetlen mérés alapján nem szívesen mondta ki a Hargita Árpádéval ellenkező véleményét azzal a megszorítással; feltéve, ha a bányában valóban ilyénekét robbantanak. Elképzelhető, hogy ezért mi- hősftetté vacaknak Krakker János a jápán és svájci műszereket. Mindenesetre a Buvizig még egy vizsgálat több tízezret taksáló összegét magára vállalta, s ha a szak- vélemény a bánya ellen szól maid. hajlandó megtenni a szükséges lépéseket. A vállalat jóindulatához tehát kétség nem férhet, hiszen egyébként se jellemző, hogy az alperes bizonyítja; nem ő a vétkes. Akasztják a hóhért A hegyoldal száznegyven dunabogdányi bányásznak ad kenyeret. Es az is igaz, hogy felértékelődött manapság a foglalkoztatáspolitika kérdése Megszűnnek munkahelyek és az embereknek áldozatokat kell vállalniuk. Ingáznak, át- képzik magukat, rosszabb anyagi körülmények közé kerülnek. Mégsem hiszem, hogy Szilas Ferenc főbányamester pusztán azért vélekedett volna a következőképp. Különben éz az az eset, amikor a hóhért akasztják; az ő házán is láthatók a repedések. — Minden nagy robbantásra részletes technológiai utasításunk van,, a robbanószerrel pedig grammra el kell számolnunk. Négy éve dolgozóm a bányánál, de állítom: soha nem hágtuk át a szabályokat. Ezt egyébként a bányaműszaki felügyelőségtől érkező szakemberek minden alkalommal ellenőrzik, S még az apróbb figyelmetlenségeket is személyre szólóan pénzbírsággal sújtják; hogy mennének akkor el komoly hibák mellett? Én lakom a legközelebb a banyához, mégis hyugodtan alszom a házamban, mert tudom: a repedések nem a robbantásoktól vannak. Már 1970-ben is látszottak a régi épületrészen, pedig akkor még szó sem volt gyakori nagy robbantásokról. A szakemberék egyébként azt is tudják, hogy az épülőtök 10 milliméter/szekundum rezgési sebességgel terhelhetők anélkül, hogy károsodnának. A bánya önmagának 5-ös értéket írt elő. A június 21-i mérés legmagasabb száma három volt. Különben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság éppen a miskolciakat bízta meg annak a kutatási programnak a megvalósításával, melynek kapcsán országszerte végeznek méréseket, s ennek alapján készítik majd el az új szeizmikus szabványt. Kisebb robbantás? Azon a forró júniusi napon magam is feszülten vártam a robbantást jelző dudaszót. Utána indult a batár, majd hatalmas porfelhő kíséretében negyvenezer tonna kő zúdult a mélybe. Ki tudja: a látvány kötött-e le annyira, a várakozás volt-e bennem nagyobb, vagy valóban van az emberek suttogásában valami, hogy tudniillik; tekintettel a mérésre, kisebbet robbantottak. Egy szó, mint száz, másodpercre mintha megmozdult volna a beton a talpam alatt, s ez valóban borzasztóan kellemetlen érzés. Mind- . a zónái tál a robbantást kísérő., a lakótelepen hallható hangerő még annyira sem volt fülsértő, mint mondjuk, egy panelházban a szomszéd rádiója. Ám lehef. hogy a robbantások a téglát mozgatják meg. s későbben mozdulnak a házak is! Félreértés ne essék: eszem ágában sincs elbagatellizálni a dolgot, mert mélységesen együttérzek a panaszosokkal. Azokkal, akik egy élet munkájával teremtették meg otthonukat, s alig két esztendő leforgása alatt vált sorsuk bizonytalanná. Mert akár a robbantások okozzák a falakon . a repedéseket, akár építési hiba, mindenképpen ők a vesztesek. Az ő pénzük fekszik minden téglában, ők nézik aggódva az egyre szaporodó, baljós jeleket, ők idegeskednek naponta, és nekik nem fizet a biztosító, mondván, nem elemi kárról van szó. Valamit azonban nem értek: szóvá tették az esetet a tanácsnál, a bányánál, megszellőztették az ügyet a sajtóban. a televízióban, a bányánál, csak a bírósághoz nem fordultak. Lehet, hogy tucatnyi szakértői vizsgálatnak. hosszadalmas pernek néznének elébe, de az ítélet mégiscsak pontot tenne a dolog végére. Takezas Eszter Tettekkel a kibontakozásért Legyen nyíltabb a politika A cselekvés szükségességét évek óta érezzük, s a változtatás szüksége is hónapokkal ezelőtt megfogalmazódott. Ma pedig nincs olyan politikai, társadalmi, gazdasági szervezet, amelynek ülésén ne kerülne szóba: ki mit képes tenni azért, hogy a párt július 2-i állásfoglalásából minél hamarabb konkrét tettek, valódi kibontakozás szülessen. A közelmúltban indítottuk mi is sorozatunkat, amelyben a megye vezető posztjain álló politikai, társadalmi és gazdasági szakemberek mondják el véleményüket az előttünk álló feladatokról, á kibontakozás lehetőségeiről. Az alábbiakban dr. Bernáth Tibor, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának alelnöke, az Ipari Szövetkezetek Pest Megyei Szövetségének elnöke, a Téxgraf Ipari Szövetkezet elnöke mondja el, mit tettek idáig, illetve mit tehetnek az ipari szövetkezetek dolgozói holnapjukért. ad lehetőséget arra, hogy egyesek kívülállóként drukkoljanak. — Azt hiszem, épp itt a konfliktus magja. De mit tud, mit tesz az ön által irányított szervezet, akár a Texgráfot, akár az OKlSZ-t vagy a Küszöböt veszem példaként, tenni azért, hogy ezek a feszültségek megszűnjenek, illetve a terheket valóban közösen vegyük a Páliunkra, együtt cipeljük azokat? — Az állásfoglalás azt sugallja, s majd az Országgyűlés őszi ülésszakán benyújtandó kormányprogram is valószínűleg azt mondja ki, hogy kibúvókra, egymásra mutogatásra a jövőben nem lesz mód. Amit én a legfontosabbnak tartok, az a program elfogadása, elfogadtatása. Az, hogy ha kellemetlen is a döntés, jövőnk érdekében meg kéll tennünk mindent annak végrehajtására. Ehhez azonban meggyőzésre van szükség, ami. nagy erőfeszítést igényel. Véleményem szerint sokkal többet és jóval nyíltabban kell beszélnünk az emberekkel. Tennivalók sokasága — Elöljáróban szeretném elmondani, hogy az OKISZ egyike volt annak a 38 vezetőves- tületnek, amely július 2. előtt a kibontakozási program tervezetét véleményezte, illetve amelynek észrevételeit is figyelembe véve a Központi Bizottság kialakította állásfoglalását. A szervezet alelnökeként örömmel vettem tudomásul, hogy a július 2-i állásfoglalásban szinte minden javaslatunk, észrevételünk szerepel. Ám bármelyik szintről, országos, megyei vagy helyi vezetőként nézek széjjel, úgy látom, akad tennivalónk bőven. — A hatékonyságról, termelékenységről, önállóságról és felelősségről, ezek növelésének szükségességéről már nagyon régóta beszélünk. Miben látja ön biztosítékát annak, hogy ezek az elvek az elkövetkező években a gyakorlatban is megvalósulnak? — Tény, hogy régi elvékről van szó. Évekkel, sőt évtizedekkel korábban megfogalmazták már ezeket. Talán már 1968-ra is utalhatnánk, hiszen az önállóság, a felelősség növelésének kérdése először akkoriban merült fel, S ez az igény azóta egyre nagyobb. De énnek háttérbe szorulásában, elmaradásában nem a régi határozatok a hibásak, haiiém mi magunk. 'Egyszerűen nem hajtottuk végre azokat. Mindig volt valami más megoldás, lehetőség, amivel élni lehetett. Ennek az állásfoglalásnak azonban igen nagy erénye, hogy nem általában beszél a hatékonyságról, termelékénységről, hanem ennél sokkal gyakorlatiasabb. Ki meri ■ mondani, hogy ha a Követelményeket nem váltjuk valóra, akkor ilyen és ilyen következményekkel számolhatunk, s a .kibontakozás egy szakaszban nem valósulhat meg; eleinte adnunk kell, csak azután léphetünk ismét előre. fogjuk mag és... — Éppen ez az, ami a közvéleményt leginkább foglalkoztatja, sót, úgy is fogalmazhatunk, hogy a legnagyobb vitákat váltja ki. — Valóban ez a helyzet. Csakhogy okulnunk kell a tapasztalatokból. Akkor, amikor megfogalmaztuk, hogy iiyen és ilyen intézkedésekét tervezünk, ezt és ezt kéll tennünk, min den l:i egyetértett. Csakhogy mindig az kerekedett ki, hogy fogjuk meg és vigyétek, fiát ez a gyakorlat az, amellyel a július 2-i állásfoglalás egyértelműen szakított. A mai program nem Monopcihelyzetbsn — Van időnk még erre? — Kell hogy legyen. A gondot csak az okozhatja, hogy a kormány még viszonylag szűk réteget készített, fel arra, hogy a. program mellett meggyőzően érveljen, a javasolt megoldásokat kellően megismerhesse és megismer* tethesse. — Ügy tudom, sok gazdái- kodóegységnél okoz gondot a jövő évi tervek készítése. Sokan nem mernek konkrét megállapodásokat, szerződéseket kötni, elkötelezni magukat. mert nem tudják, hogy mit is hoz a holnap. — Ezeket a gondokat ismerem. Ezért is tartom későinek a szeptemberi döntést, hiszen — maradjunk a szövetkezeteknél — júliusban már tudniuk kellett Volna, hogy 1988- ban milyen lehetőségekkel élhetnek, milyen nehézségekkel számolhatnak. Sokan közülük még ma sem mernek nagyobb szerződéseket aláírni, s ez nyilvánvalóan nem válik majd hasznára jövő évi gazdálkodásuknak. Mint ahogy hátrányosan érinti az is őkét, hogy monopolhelyzetét kihasználva és a tervezett változásokat figyelembe véve számos nagykereskedelmi és alapanyaggyártó vállalat az elmúlt hónapokban olyan áremeléseket hajtott végre, amelyeknek megalapozottságához, indokoltságához bizony kétségek fűződnek. — Nyilvánvalóan a jelenlegi szabályozás lehetőséget nyújt számukra ehhez. Ám ha már itt tartunk, ön hogy ítéli meg a jelenlegi, illetve a jövőbeni szabályozási rendszert? — Ismerve az erre vonatkozó törvény, illetve végrehajtási utasításának tervezetét, azt mondhatom, hegyezek az anomáliák a jövőben megszűnnek, s a gazdálkodóegységek lényegesén stabilabb körülmények között, csaknem azonos esélyekkel indulhatnak majd a versenyben, hiszen a tervezett változások szerint megszűnik a jelenlegi túlszabályozottság, a jogszabályok dzsungele. Paió Zsuzsa jugoszláv szerelvényeket javítanak Kék motorvonatok ... ts a következménye? (Hancsovszki János felvételei) A Dunakeszi Járműjavító szerelőcsarnokában kellemes színfolt az a három kocsiból álló villamos motorvonat, melyen a szakemberek az utolsó simításokat végzik. Ottjártam- kor többek között az ajtóknak a működését ellenőrizték, tesztelték, mielőtt még a futópróbán is vizsgáztatnák a villamos motorvonatot. O Tudomásom szérint a hazai forgalomban ilyen villamos motorvonat nem közlekedik. Kinek a megrendelésére készítették ezt az isren szép kivitelű szerelvényt? — kérdeztem Gíyepessy Ferenciül, az üzem főmérnökétől. — A Jugoszláv Államvasutak, pontosabban a szarajevói igazgatóság részére három villamos motorvonat javítását vállaltuk. Ezek közül az első átadásra készen áll. • Hogvan jött létre ez a munkavállalás? Önök keresték meg déli szomszédainkat, felajánlva kapacitásúkat? — Nem. Röviden az előzményekről; a hetvenes évek derekán a Ganz-MAVAG és a Ganz Villamossági Művek a jugoszlávok megrendelésére ötven villamos motorvonatot gyártott. Az elmúlt tíz évben ezek a forgalomban megsérültek, felújításra szorulták. Mivel a jugoszlávok nem rendelkeznek megfelelő javítóbázissal, így szinte természetes, hogy az egykori gyártókat bízzák meg a javítási munkákkal. A Ganz Villamossági Művek, profiljának megfelelőén a villamos motorok, alkatrészek generálozását végzi. Mi pedig — mivel a másik fő vállalkozónak, a Ganz- MÁVAG-nak erre nincs kapacitása — a kocsik teljes felújítását vállaltuk a forgóváz, a fékrendszer és a vonóberendezés kivételével. 9 Ezek- a motorvonatok felépítésükben, belső tér kialakításukban és még sok egyéb szempontból különböznek az önök által korábban gyártott MAV-személyko- csiktói, melyeket napjainkban is javítanak. Szakmailag milyen pluszfeladatot jsíéütett ez a szakmunkások, a mérnökök számára? — Bizonyos mértékben újszerű volt ez a feladat. Ennek főleg az előkészítő munka során volt jelentősége, amikor a, sérült kocsikat apró részletességgel kellett feltérképeznünk, megismernünk, hogy a megfelelő technológiát kidolgozhassuk. Szakembereink, mérnökeink megoldották ezt, miként a további feládátokat is. 9 A MAV-tói kaoott éves feladatok mellett végzik ezt a munkát? — Igen. A számunkra megjelölt javítási munkákon túí vállaltuk ezt a pluszfeladatót, mert szeretnénk, ha így itt tudnánk tartani a jó szakembereinket. Meggyőződésünk, hogy szükség van ránk. mint járműipari bázisra, mivel a MÁV személykocsijai korosodnak, egyre több új kocsira van szükség, aminek a gyártására nálunk a feltételek még adottak. S ezt szeretnénk is megtartani. • í zért a munkáért a jugoszlávok hogyan fizetnek? — A javítási munkákért a jugoszlávok a magyar államnak Zasztava személygépkocsikkal fizetnek, mi pedig forintban kapjuk meg a munka ellenértékét. A szarajevói igazgatóság képviseletében jelenlévő Gro- sics Hamdija mérnök is elégedetten beszélt a dunakésziék munkájáról. — A szakmai munka mellett elismeréssel kell szólni a jó emberi hozzáállásról, ami arra ösztönöz bennünket, hogy újabb megrendeléseket adjunk ... Vetési laue
