Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-04 / 182. szám

1987. AUGUSZTUS 4., KEDD SZÁZUAÜ3MBATTAI K^Cúian A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Szociálpolitika középtávon Az összeg nem csökkenhet A közelmúltban a Százhalombattai Városi Tanács elfo­gadta a szociálpolitika középtávú programját. A cse­lekvési terv feladatait, hangsúlyozta Szegedi Sándor, a hatósági osztály vezetője, az utóbbi tíz év értékelése és az ebben az időszakban lezajlott társadalmi változások alapján határozták meg. Egyszerre jelentették A munka sokrétű, az állam­polgárok számos területen igé­nyelhetik a szociális segít­ségnyújtás különböző formáit. A szociálpolitika jelentősége évről évre növekszik, hiszen egyre több a rászoruló — a nyugdíjas, a nagycsaládos, a csökkent munkaképességű, s ők valamilyen állami támoga­tásra jogosultak. Annak elle­nére, hogy a tanácsok gazdál­kodási lehetőségei összeszű­kültek, a központi és a helyi szervek, így a százhalombattai tanács is nagy gondot fordít arra, hogy a szociális ellátás anyagi hátterét biztosítsa. A rászorulók segítéséhez egyre több pénz szükséges, de a ta­nács év közben is pótelőirány­zatokkal, maradványok átcso­portosításával növeli az össze­get. Az idén, június 30-ig pél­dául 159 ezer 500 forintot fi­zettek ki rendszeres, 171 ezer forintot rendkívüli szociális segélyek formájában. A rendelkezésre álló pénz­ügyi keret leghasznosabb fel- használására törekedve a ta­nács széles körű felmérésbe kezdett tavaly októberben. In­formációik megszerzésében je­lentős segítséget kaptak és kapnak ma is a Hazafias Nép­front és a Vöröskereszt akti­vistáitól. A pontos helyzetkép, kialakításához nagyban hozzá­járulnák az egészségügyi dol­gozók: a körzeti orvosok és a védőnők, és érkezik bejelentés a tanácstagoktól, póttanácsta­goktól is. Hogy az így kiala­kult hálózat milyen hatéko­nyan működik, igazolja az a két közelmúltban történt eset, amikor egy-egy óvárosi, gon­dozásra szoruló idős embert egymástól függetlenül három szervezet is bejelentett, szinte még ugyanazon a napon. Százhalombatta két város­részében, Dunafüreden és az óvárosban jelent gondot az idősek étkeztetése. Ezeken a területeken ugyanis nincsen olyan melegkonyhás étterem, amely megfelelő választékot kínálna. A városközpontból való szállítást viszont a Köjál csak külön erre a célra hasz­nált gépkocsival engedélyezi. Tizenöt-húsz adag étel autóz- tatása azonban semmiképpen sem gazdaságos, annál inkább növeli a költségeket. Az Övá­ros ezt igénylő nyugdíjasai kaphatnak ebédet az ottani óvodából, ezt a gondozónők házhoz is viszik. Dunafüre­den még nem született megol­dás, ott is hasonló lehetőség megteremtésére volna szükség. Január elsejétől új jogszabály lépett életbe, amely differen­ciáltan szabta meg a szociális étkezésért fizetendő összeget. A városban olyan idős em­berről nem tudnak, aki a megnövekedett térítés miatt mondta volna le az ebédet, hi­szen ezt olyanok veszik igény­be, akiknek alacsony nyugdí­juk miatt még az új díjszabás szerint is csupán minimális összeget, vagy egyáltalán sem­mit nem kell fizetniük. 2580 forintra emelkedett. A rendszeresen segélyezettek ezen kívül évente négyszer, illetve ötször rendkívüli se­gélyt is kapnak. Mielőtt vala­ki számára rendszeres segélyt ítélnének meg, a tanács min­denre kiterjedő vizsgálatot folytat. Felkutatják a gyere­keket, a rokonokat, ha másutt élnek, az ottani szakigazgatási szerv segítségét kérik. A ható­sági osztály nem jogosult ar­ra, hogy a hozzátartozót tar­tásra kötelezze, csupán önálló keresetbenyújtási jogköre van, bírósághoz fordulhat szülőtar­tás ügyében. Régóta várja Százhalombat­ta az öregek klubját. Létesíté­sét eredetileg a dunafüredi párthelyiség építésével együtt képzelték el. Ám időközben az Egészségügyi Minisztérium új jogszabályt adott ki, mely­nek értelmében az ilyen ren­deltetésű klubbal egy épület­ben más intézmény nem mű­ködhet. A tanács most újabb terveket készít. Ideiglenes megoldás A szociálpolitika kérdéskö­réhez tartozik a csökkent munkaképességűek foglalkoz­tatása: 'Ebben a -tekintetben kedvezőtlen a százhalombat­tai kép: a város foglalkozta­tási szerkezete differenciált igéfhtékét netrt fűd kielégíteni, a két nagy iparvállalatnál nincsen lehetőség ilyen mun­kások felvételére. A DKV-nál most keresnek megoldást saját megváltozott munkaképességű dolgozóik alkalmazására. A döntésben az anyagiak lesznek meghatározóak. A korlátozott lehetőségek miatt marad a rehabilitáció, amely sem pszichikailag, sem anyagilag nem szerencsés megoldás. A városi rehabilitációs bizottság nehéz és hálátlan feladatot lát el. Hiába próbálkoznak a te­rületen levő üzemeknél, az esetek jelentős részében nem sikerül az érintetteknek meg­felelő munkát találni. Ilyenkor a Társadalombiztosítási Fő' igazgatósághoz fordulnak, és szociális járadék megállapí tását javasolják. Ez csak ideiglenes megoldás, a jogo sultságot a főigazgatóság ál­landóan felülvizsgálja. A vá­rosi bizottság ezalatt nyilván­tartást vezet, és keresi a mun­kalehetőségeket. A településen sokszor felvetődött már foglal koztató kialakításának gondo­lata, pénz azonban nincs. Alapos vizsgálat Kedvezményes ebédet az idén tizenketten kapnak. Az idősek ellátásában nagy segít­séget jelent a házi szociális gondozás. A hivatásos gondo­zónő mellett ebben az évben már tizenegyen vesznek részt ebben a munkában tisztelet­díjért. Az ugyancsak a kis­nyugdíjasokat érintő rendsze­res segélyezés havi összege a két évvel ezelőtti 2190 forint­ról, 1987-ben a hetven éven aluliak esetében 2490, míg a hetven éven felüliek esetében Félúton elakadt az akció A rózsaszínű pecsétlenyomat Nem látnak benne fantáziát? Százhalomba ti a. 1987. július 23. csütörtök, délelőtt 11 óra 45 perc. Árnyékban 34 fok. Május 1. tér. Körbefutó vizsugarak locsolják a hőségben sárguló füvet, a szerj1- spriccelő vízben tizenkét év körüli, fürdőnadrágos fiúk ugrálnak. A művelődési központ előtt a lépcsőn három gördeszka hever, gazdáik az árnyékba húzódtak. Szün­idő van, csak én háborgatom őket, Nem hallottak róla — Fiúk, ugye hallottatok már a-z úttörőszövetség Vaka- ció-akciójáról? — Nem — válaszolják szin­te egyszerre. — Miért, mi az? Elmagyarázom, amit az osz­tályban kellett volna megtud­niuk, a pecsételőhelyek orszá­gos hálózatát, a gyűjtőlapo­kat, a sorsolást. A dolog ha­tározottén tetszik nekik, egyi • kük máris indulna bélyegez­ni, de legföljebb a tenyerét tarthatná oda, gyűjtőlapot egyikük sem kapott az iskolá­ban. Így azt sem tudják, hogy a BMKK, ami előtt ücsörög­nek, balról a könyvtár, jobbra fönt a munkásőrség városi parancsnoksága — mind egy- egy pecsételőhely. Ártatlan csodálkozó arcok néznek rám. — Mit csináltok egész nyá­ron? — Fürdünk a Dunában — vagánykodik a szőke. — Hogy nem tilos-e? Dehogynem! De úgysem történik semmi, ha jön a vízi rendőr, legföljebb kihoz a partra motorcsónakon Táborban? Ott nem voltam. A barna hajú táborozott, a2 NDK-ba utazhatott. — Már második hónapja járunk a strandra — folytat­ja —, bérletünk van. úgy megéri. De pecsételni még senkit nem láttam — bizony­kodik. — Pedig én rajtitkár va­gyok, és az úttörőtanács tag­ja — csodálkozik a fekete Ür­ítés —, de ennek az egésznek hírét se hallottam. Mi mind­nyájan a hármas iskolába já­runk itt a lakótelepen, a tu­soló fiúk is, őket ne is tessék kérdezni, mert biztos, hogy ők se tudnak semmiről. De ott megy az a srác a kutyával, ó a kettes suliba való, tessék megpróbálni nála! Ügetésre veszem a tempót, és a spánielsétáltató nyomába eredek. Űjabb értetlen szem­pár mered rám: nem, még sose hallott a Vakáci-akció- ról, a város pecsételőhelyeit sem ismeri. Senki sem kérte Ligeti Károly munkásőregy- ség-parancsnokság. Az ajtó tárva-nyitva. Járt-e már erre úttörő? — Ide gyerek még nem tet­te be a lábát, se tavaly, se az idén — mondja Gáspár János parancsnok. — A múlt évben még jobban megadták a mód­ját, ki is plakátolták, mostan­ra ez már elmaradt. Van vi­szont bélyegzőnk, ami a múlt­kor még nem volt, a Várisi úttörőelnök idehozta. Ez fontos nyom: az infor­máció ezek szerint idáig még A bemutatott színes, elemes konyhabútorok, valamint a különféle típusú és méreteiben változtatható gyermekbútorok gazdag választékával várjuk a kedves vásárlókat eljutott, az úttörőtanácsokig már nem. — Felkészültünk pedig a gyerekek fogadására — tárja szét karját a parancsnok —, a munkatársakat is eligazí­tottuk, tudnánk mit kezd mi egy szem sráccal és egy egész rajjal is. Ügy terveztük, hogy megmutatjuk nekik a fegyver- raktárt, és mindent, ami érde­kes lehet, aztán megkérjük őket, rajzolják le, mit tudnak rólunk. Sajnálom, hogy senki nem tévedt be ide, meri mindkét részről hasznos lenne a látogatás. Év közbeni mun­kánkba beépül az úttörőkkel való foglalkozás, rendszeresen mi vagyunk az avatószülők az 1-es iskolában, nyakkendőt is tőlünk kapnak a gyerekek Az ajtónk most is nyitva á'l, szó szerint és képletesen, de nem fogok én az utcáról be­hívni valakit, hogy a homlo­kára nyomjak egy pecsétet! Kifelé tartunk, a folyosó falán gyerekrajzok: szürKe egyenruhák a piros nyakken­dők mellett, tábortűz, aka­dályverseny. Ezt a kiállítási szerették volna folytatni. Hát hely még van bőven. Barátság Művelődési Köz­pont és Könyvtár. Ez utóbbi intézménnyel nem is próbál­kozom, azt éppen felújítják, zárva van. A művelődési ház portájáról az irodákba külde­nek. — Mi magunk se tudtunk róla, hogy benne vagyunk eb­ben az akcióban —.--világosi« fel Szép István népművelő. — Aztán egyszer csodálkozva fe­deztem fel a portán egy pe­csétet. szépen megfestettem filctollal, mert bélyegzőpárna nincs, és akkor láttam, mi ez. Kimegyünk a bejárathoz, ott kellene jelentkezni a gyűj té­lapókkal. — Azt tessék nekem meg­mondani, Emmi néni, hány­szor tetszett már ezt a pecsé­tet . odanyomni valahova.? — fordul Szép István a portás nénihez. — Soha sehova, mert senki nem kérte. Már vissza is akartam adni az irodába! — szabadkozik az alkalmi pe csétőr. Ünnepélyes pillanat A strandon, mint a gyere­kek szavaiból kiderült, nincs bélyegzés. Telefon a sportköz­pontba. érdeklődésünkre el­mondják, az ügyben illetékes illető szabadságon van, a töb­biek nem foglalkoznak ezzel. Több dobás nincs, a társasjá­ték véget ért. — Mi a véleménye minder ről Bárdos Istvánnak, a Pest megyei úttörőelnöknek? — A városi úttörőelnök megtette a kötelességét, a gye­rekek elé már nem állhat oda, az nem az ő dolga. Az akció a felnőtt úttör övezetek­nél akadt el, akik nem érik meg, hogy nincsen más dol­guk, mint elmondani az aján­latokat a gyerekeknek. Azért, mert ők nem látnak benne fantáziát, még továbbadhat nák az úttörőknek. Ha már a művelődési ház­ban így előkerítették nekem a pecsétet, hadd lássam mát végre én is közelről. Filctoll, kupak le — közben a Kabos film jut eszembe: egy lehe­let. egy a részvény —, azután ünnepélyes pillanatok: az idén másodszor lép működésbe bélyegző! A rózsaszín lenyo­maton — más színű filctoll nem volt kéznél — vitorla s- hajóban három gyerek moso lyog. Olyan települések úttö­rőire, akiknél a Vakáció-akció nem akadt el valahol az isko­lások fele félúton. Tanulmányból műalkotás A látás iskolája Kiállítási övezet — ezt az elegáns elnevezést viseli a művelődési központ előcsarno­ka. Valószínűleg kevesen van­nak az olyan megszállott kép­zómű vésze t-rajongók, akik egyenesen tárlatlátogatás col­jából indulnak el otthonról., A nagy előtérben viszont, mint egy város főutcáján, minden­ki megfordul, ha csupán mo­zijegyet akar venni, próbára jött, könyveit hozta cserélni, vagy esetleg ide jár iskolába. És amíg felhúzzák a függönyt a színházteremben, elkezdik vetíteni a film második részét, vagy becsengetnek a követ­kező órára, van idő nézelőd­ni. A tablókról most arcok, lo­vak, macskák, fák fordulnak felénk, ügyes kezek újság-kivá­gásokat, papírdarabkákat ra­gasztottak kemény alapra, sok­színű ceruzafoltok kerültek egymás mellé, a tarkaságból mégis harmonikus látvány ke­rekedett ki. Az előtérben A látás iskolájának tanulói ál­lították ki festményeiket, raj­zaikat, montázsaikat. A látás iskolája első évfo­lyamában, magyarázza a láto­gatóknak a tárlatot megnyitó táblán a festőművész vezető, László Bandy — azaz polgári nevén László Endre —, a gye­rekek a képzőművészet alap­jaival ismerkedhetnek meg. A pont, a vonal, a folt típusai­val foglalkoztak, vizsgálták a képsíkban elfoglalt helyüket, egymáshoz való viszonyukat kifejező erejüket. Tanulmá­nyozták a színek önmagukban való jelentését, és egyszerűbb kontrasztjaikat, Végeztek ter­mészet utáni tanulmányokat, később pedig egy-egy képi­nyelvi elemük hangsúlyozásá­val tovább alakították ezeket a vázlatokat. A tanítványok kiállított munkái egy-egy gyakorlaton születtek, nem „műalkotás” céljával készültek, hangsúlyoz­za -a művész, de egy-ré töob- ször válhattak az önkifejezés gazdagon használható eszkö­zeivé. -A különleges iskolába beiratkozott gyerekek, mint tanfolyamuk neve is mutatja, látni tanulnak. És tanítanak. Repülővel az óceán felett Francia járaton a Helyi-járat Többször kértek számokat is, például úgy, hogy azt szeret­nék még egyszer hallani, ahol a fuvola szólt. — Kinek készült az a video­felvétel, amit említettél? — Azt hiszem, csak úgy ma­guknak. Fantasztikus felszere­léssel dolgozik az a zenekar, amilyen után mi csak vágya­kozunk, saját stúdió, regioná­lis rádió — ilyen itt Százha­lombattán is jó lenne. Pedig ők csak hobbiként zenélnek, nem céljuk, hogy befussanak vele. Mind pedagógusok, és két óvóbácsi is van közöttük, ott ez nem szokatlan dolog. Az együttes egy művelődési házhoz tartozik, amelyik az egész magyarországi útjukat támogatta. Mi otthon csak ar­ra kaptunk lehetőséget, hogy előteremtsük az útiköltségün­ket, a fellépéseink bevételé­nek bizonyos százalékát kap­tuk meg. Az NSZK-ban 300 márkát kellett kifizetnünk au­tójavításért. hazafelé meg két­szer jöttek le a gumik az után­futóról. Nem unatkoztunk, mert mindenki rajta tartotta a szemét valamelyik műsze­ren. — Mikor találkozik megint a két együttes? F olytatódik a kapcsolat, de mi sajnos augusztusban ketten maradunk a basszusgi­tárossal, a többiek bevonulnak. Az utazás előtt két nappal kapták meg az értesítést, hogy számítsanak a behívóra, az­után is szaladgálnunk kellett, hogy bejelentsük, külföldre utaznak. így a zenekar részé­ről két évig teljes stop követ­kezik. Az oldalt írta: Mörk Leonóra rencsére éppen egy nyelv- és irodalomtanárnál laktunk, aki­től instrukciókat is kaptam, hogyan kell ezt a zenét játsza­ni, mert magától nagyokat hi­bázhat az ember. — A nocturne egy zenei műfaj, amelyről csupa francia szerző jut az eszembe: Chopin, Debussy. De honnan szárma­zik a ti nevetek? — Mindenképpen olyan el­nevezést akartunk választani, amelyik magyar, ugyanakkor valami új fogalom is. Aztán az is eszembe jutott, hogy ahol az emberek sokat utaznak, ott rengeteg hétköznapi és fontos dolog történik a buszon, út­közben, A franciáknál egyéb­ként nem volt szerencsénk a nevünkkel, mert nem tudták kimondani belőle a szókezdő h-t. — Odakint hol léptetek föl? — Yvetot-ban és a környé­kén. Ez a kisváros Norman- diában fekszik, egészen közel az Atlanti-óceánhoz. Szerepel­tünk egy repülősklubban, és biztosan ezért repülhettünk az óceán fölött. Zenéltünk a par­ton is, úgy, hogy a háttér a hatalmas víztükör volt. Itt hallgattak minket a legtöb­ben. Játszottunk egy városka piacterén, egy nagyon régi ház előtt, féltem is, hogy ránkom- lik. Aztán a parti szikláknál külön hangszeres betéteket vettek föl velünk videóra. El­vittek minket Le Havre-ba, Rouenba és Párizsba — sok volt a látnivaló és kevés az idő. A fővárosban július 13- án jártunk, szólt a tűzijáték éjjel-nappal, 15-én Yvetot-ban is petárdázott az egész nép. — Hogyan fogadta a fran­cia közönség a magyar ele­mekkel kevert zenét? — Három-négy-ötször mindig visszahívtak bennünket, sze­rintem nagyon tetszett nekik. S arga autóbusz zug el mel­lettem a Damjanich úton, a hátsó ablakból idevil­lan a táblája: Helyi-járat. Ilyen busz másutt is akad, de a szó jelentése csak Százha­lombattán kettős: ezt a nevet viseli a város egyik amatőr rockegyüttese. A Helyi-járat tagjai nemrégiben tértek haza Franciaországból. A tizen­nyolc napos útról az együttes vezetője, Ambrus Sándor be­szél. — Tavaly ősszel járt itt egy francia menedzser, meghall­gatta a felvételeinket, és fel­ajánlott egy cserét Az idén májusban ennek köszönhetően érkezett hozzánk Yvetot-ból a Nocturne együttes. Felléptek több városban, és az Ezres klubban még rádiófelvétel is készült velük. Júliusban az­után mi utazhattunk ki Yve- tot-ba. — Azért választottak benne­teket, mert hasonlít a zenei világotok a franciákéhoz? — Közel áll egymáshoz a kettő. Ok is írnak zenét ver­sekhez, de énekelnek az otta­ni fiatalok problémáiról, a ká­bítószerről, a munkanélküli­ségről is. A mi zenénk a folk- rock-dzsessz keveréke, megze­nésített verseket játszunk, folkelemekkel és eredeti nép­dalokkal ötvözve. Nagy gond volt a repertoárunk összeállí­tásánál, hogy érvényesüljön benne az időrendiség, ugyan­akkor stílusban is egységes le­gyen, mert szerepel benne Ba­lassi és Csokonai, most vi­szont kortárs költőkkel is szeretnénk bővíteni, például Ratkó József műveivel. A francia és skót balladákhoz, Villon és Burns verseihez szintén az eredeti népzenét használják fel. Most Francia- országban gyűjtöttem is hozzá hanganyagot, lemezeket Sze-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom