Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-26 / 200. szám

PEST MEGYEI VILRC PBILETÁHJAlj EGYESÜLJETEK! j$ AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XXXI. ÉVFOLYAM, 300. SZÄM Ára: 1.00 forint 1987. AUGUSZTUS 26., SZERDA Ha jó, azonnal bevezetik ■ « Otletnapok sikere A gabonaipar munkájának korszerűsítésében egyre na­gyobb szerepe van a belső szellemi tartalékok feltárásá­nak, így az újítómozgalomnak is. A tröszt húsz vállalatánál tavaly 2553 újítást nyújtottak be, 15 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A be­nyújtott újítások közül min­den harmadikat fogadták el. közülük 783-at hasznosítottak, s ezzel évente 30 millió fo­rint megtakarítást érhetnek el a vállalatok. Egyre gyakrab­ban alkalmazzák azt a meg­oldást. hogy az újítások gyors bevezetésére az alkotókkal a munkahelyek közreműködési szerződést kötnek, ebben meghatározzák, hogy az ille­tők milyen gyártási-szerelési tennivalókra vállalkoznak. Az elmúlt időszakban hatvan újítás azonnali bevezetésére 85 dolgozóval állapodtak meg a kivitelezésre, s ezért össze­sen csaknem negyedmillió fo­rintot fizettek ki. A Gabona Tröszt megyei vállalatai évente 80—90 al­kalommal ötletnapot tartanak. Az idén eddig 44 ilyen alkal­mat teremtettek az újítóked- vűek számára, akik a több mint 100 kisebb-nagyobb ész­szerűsí tésért helyben 170 ezer forintot kaptak jutalmul. Megkezdődött a silókukorica betakarítása Biztatóak a terméskilátások Élnek a zöld futószalag lehetőségével Most még közvetlenül az állatoknak szállítják a zöld silót a Pereg Termelőszövetkezetben. Jövő héttől már a tárolókba kerül a télircvaló. (Erdősi Ágnes felvétele) Most, az aratás befejezése után, a megye gazdaságaiban is a silókukorica betakarítása jelenti az egyik legnagyobb feladatot. Több nagyüzemben elkezdődtek a munkák, pár­huzamosan a szalmabehordás- sal és a tarlóhántással. Nehe­zíti a siló levágását, hogy jó néhány hektár szemesnek ve­Némileg csökkent a kereslet Mérleg a kereskedőmérlegről A bolti kiskereskedelem forgalma — fogyasztói folyó árakon számítva — 8,5 szá­zalékkal nőtt az első félév­ben megyénkben, tehát meg­haladta a tizenkilenemilliárd forintot. Ez volumenben is magasabb némileg az előző év hasonló időszakánál. A kereskedelmi szervezetek közül leggyorsabban a ma­gánkereskedelem növelte for­galmát — 21,4 százalékkal. Ugyanakkor az ellátásban a legnagyobb részt képviselő tanácsi és szövetkezeti kiske­reskedelmi forgalom bővülése az átlagosnál alacsonyabb volt; 5,1, illetve 6,1 százalé­kos. Ez magyarázható az élelmiszerek iránti stagnáló, a ruházati cikkek iránt csökke­nő vásárlási érdeklődéssel, amiben az említett két szek­tor zömmel érdekelt. A leg­dinamikusabban a vegyes- iparcikk-kereskedelem nőtt. Pest megye ellátásában ha­gyományosan nagy szerepet játszó áfész-ek részesedésének csökkenése a forgalomból döntően a kereskedelmi há­lózat struktúrájából adódik: a szövetkezetek elsősorban élel­miszert árulnak, míg az új eladóként jelentkező nagyke­reskedelmi, ipari és magán­értékesítők főleg a vegyesipa­ri szakmában tevékenyked­nek. így az első félévben az összkereskedelmi forgalom 38,7 százalékát adták az áfész-ek a 39,6 százalékos bá­zishoz képest. Ennek ellenére néhány szö­vetkezet átlagon felüli for­galmat bonyolított le. így pél­dául a Gödöllő és Vidéke Áfész 11,2 százalékkal —tar­tós fogyasztási cikkek eladá­sával —, a Pécel—lsaszeg Áfész 19,7 százalékkal —fel­futtatott élelmiszerboltokkal, vegyes iparcikekkel —, vala­mint a Szentendre és Vidéke Áfész 11,7 százalékkal nö­velte forgalmát. Az utóbbi a kistelepülés-fejlesztési re­konstrukciónak köszönhetően került ilyen jó helyzetbe. Áruellátásban különösebb fennakadás nem volt az idén a szövetkezeteknél. Sőt, csökkent a hiánycikkek szá­ma, a tartós fogyasztási cik­keknél jobb az ipari kíná­lat. Feszültségeket okozott az egyes építőanyagokkal — te­tőfedőkkel és falburkolókkal — való ellátás, választékgon­dok voltak ajtókból, ablakok­ból, egyes faárukból. Kedve­zőtlen a háztartási vegyi áruk kínálata, importalapanyag­hiány miatt visszaesett a fes­tékáruk forgalma. tett területet kell átminősíte­ni, illetve a gyengébb minő­ségű kukoricát szemesként felhasználni. A vecsési Ferihegy Terme­lőszövetkezetben is a gazdaság 800 hektáros kukoricavetését átfésülve takarítják be az évi 200 vagonnyi szilázs szükség­letet. A vecsésiek egyébként viszonylag kedvező helyzetben vannak, hiszen a tavalyi kész­letből még van bőven a táro­lókban, valamint a zöld futó­szalagnak nevezett módszer al­kalmazásával zöld lucernát és biikkönyös rozst is etetnek az állatokkal. A Zsámbéki Medence Ter­melőszövetkezetben csak szep­tember tizediké körül kezdik a silózást. Pátyon a 44 hektá­ros területről két speciális aratógép segítségével szeret­nék betakarítani az 1200 va­gonnyi silókukoricát, amely bőven fedezi a szövetkezet és a háztáji gazdaságok éves szükségletét. A tervezett há­romhetes betakarítási idő lehe­tővé teszi, hogy a különböző tenyészidejű fajták is jó átla­got hozzanak. A kiskunlacházi Pereg Ter­melőszövetkezetben már múlt héten Vágták a silót. Igaz, egyelőre még csak az állatok közvetlen takarmányozására, ugyanis a 125 hektáros teljes területről a jövő hét elejétől tervezik a betakarítást. Az ed­dig levágott húsz hektár ter­mésátlagai biztatóak. A szak­emberek joggal reményked­hetnek, hogy a mintegy 260 vagcoios szilázsszükségletet fedezni tudják. Ehhez a meny- nyiséghez még 70 vagon lu­cernát és 300 vagon répasze­letet is hozzászámolnak, s ez a mennyiség együtt bőségesen ellátja a kiskunlacháziak ál­latállományát A hírátai nem .,S nemcsak magunkról , m ’ m' beszélek, amikor azt személyes seztes mondom: olyan helyze­tet kell teremteni, amikor az irányításból kiküszöböl­jük a sok szubjektív vonást tartalmazó beavatkozást. A játékszabályoknak hosszú távon érvényesnek és nyilvá­nosnak kell lenniük.” (3. OLDAL) Az emberi helyzetben _ , t g . amikor a műveltség természetből fakad! látszólag háttérbe szorul, mégiscsak azt válaszolhatjuk: nem szükségszerű a népművelés fölött kongatni a vészharangot, hanem olyan új formákat, módokat kell keresni — mert bőven van ilyen —, amelyek a fölgyorsult idők szavának meg­felelően szolgálják társadalmunkat.’’ (5. OLDAL) „A bányatavak nagy előnye, hogy közel Kiránduló- és szabadidőközpont vannak a fővároshoz, a békásmegyeri lakótelepről pél dául gyalog is elérhetők. Ezeken a tavakon továbbá egy­szerű eszközökkel lehet kialakítani a biztonságos stran­dolást és a szörfözés lehetőségeit...” (8. OLDAL) Tanácsi küldöttség érkezett Suhl megyéből Cél: a barátság erősítése A megérkezés utáni pilianaiok a repülőtéren. A képen balról jobbra a tolmács, Balogh László, Arnold Zimmermann, Gjur- gen Ilgen, Günter Fleischmann, dr. Tarpai Emese, a Pest Me­gyei Tanács szervezési és jogi osztályának vezetője és Erich Müller. (Erdősi Ágnes felvétele) A Pest Megyei Tanács meg­hívására küldöttség látogatott hazánkba testvérmegyénkből, az NDK-beli Suhl megyéből. A delegációt Arnold Zimmer­mann, a Suhl megyei tanács elnöke vezeti. Tagjai: Erich Müller, a neuhausi járási ta­nács elnöke, Gjurgen Ilgen, a wernershauseni állami épí­tőipari vállalat művezetője, a megyei tanács építési állandó bizottságának elnöke és Gün­ter Fleischmann, az elnöki iro­da vezetője. A vendégeket kedden délután a Ferihegyi repülőtéren Balogh László, a Pest Megyei Tanács elnöke fo­gadta. Vendégeink programjuk so­rán ma Ráckevére és Százha­lombattára látogatnak. A két településen találkoznak taná­csi, párt. és tömegszervezeti vezetőkkel, s megismerkednek a helységek életével, neveze­tességeivel. A testvérmegyei küldöttséget 27-én, csütörtö­kön fogadja Krasznai Lajos, az MSZMP Pest Megyei Bi­zottságának első titkára. Ezen a napon látogatást tesz a de­legáció a toki Egyetértés Tsz- ben és a Pemü zsámbéki gyá­rában is. Több alapanyag az építőiparnak Új vegyes vállalat alakult A szocialista országok közül elsőként hazánkban alapított vegyes vál­lalatot a svájci Kronospan cég, amely a Skála-Coop és az Erűért köz­reműködésével a jövő év második felétől már teljes kapacitással gyártja az itthon még gyakran hiánycikknek számító faforgács lapo­kat. Az Interspan Kft. alapító okiratát tegnap délután írták alá a vegyes vállalatot létre­hozó szervezetek vezetői, a Skála-Coop képviseletében dr. Imre István vezérigazgató, Imre László, az Érdért meg­bízott vezérigazgatója, illetve a svájci cég elnöke, Ernst Kainál. Az ünnepélyes esemé­nyen jelen volt Andrikó Mik­lós belkereskedelmi és Villá­nyt Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár. Az új vegyes vállalat a jö­vőben nemcsak a hazai igé­nyek kielégítésére állítja elő a bútorgyártáshoz nélkülözhe­tetlen alapanyagot — a Kro­nospan cég által szállított új gépsorral és a svájci vállalat technológiájának alkalmazá­sával a faforgács lap termelése eléri a 135—140 ezer köbmé­tert —, hanem termékeiből külföldre is jut majd. Az Interspan Kft. alapítói­nak törekvése az, hogy a kor­szerű, jól feldolgozható ter­mékekből lényegesen nagyobb mennyiséget használjon fel az építőipar. A 800 millió forintos alap­tőkével rendelkező Interspan Kft. működése révén jelentős devizamegtakarítást érhetünk el, s a jövőben mód nyílik arra, hogy a bútorgyárak ex­porttermékek gyrótásához is alkalmazható alapanyaghoz jussanak. HÁTTEREK $ I eregnyi feszültség, el­lentmondás bukkan felszínre a sokféle változtatás, korszerűsités ellenére is, pontosabban azokkal együtt a tanácsi gazdálkodásban. Jó néhány nagy hírű települése van a megyének az idegenfor­galom szemszögéből nézve, ám közülük is a legkiemel­kedőbb szerepet játszók kö­zé tartozik Visegrád. Az ide érkező látogató örömmel tapasztalja, milyen rende­zett, komfortos „falucska” (nagyközség) a település, szép hátterét adva a pa­lotaegyüttesnek, a felleg­várnak, mindannak, amit a történelem örökségként ha­gyott. Vannak azonban másféle hátterek is. A töb­bi között az, hogy irdatlan a távolság a nagyközség ál­landó népessége és az üdül­ni, pihenni, avagy a rövid időre látogatni ide érkezők száma között. Ami termé­szetes egy ilyen, idegen for­galmi célállomásként ki­emelkedő helyet elfoglaló település esetében. A dolog fonákja azonban — és ezt nem látja, nem tudja az ide jövő, s ha látná, tudná is, vajon érdekelné-e? — aligha lehet természetes, bár jogszerű, megfelel min­denfajta előírásnak. A tele­pülés tanácsa ugyanis az állandó népesség száma alapján jut hozzá gazdál­kodása leglényegesebb pénzforrásához, az ún. fej­kvótához. Semmi meglepő nincsen benne, ugyanakkor a kény­szerhelyzetnek a jeleként is felfogható az, hogy a nagy­község komfortossága meg­határozó részben az állandó lakosság áldozatkészségé­hez kapcsolódik. Prózaib­ban fogalmazva: abban, hogy Visegrádon a vezeté­kes vízellátás teljes körű­nek ítélhető, s majdnem ugyanilyen mértékű (98 szá­zalékos) a csatornázottság, hatalmas pénze fekszik az itt élőknek. Épül itt út, vil­lamos és vízvezeték a lakosság önkéntes hozzá­járulásának forintjaiból, a tizenöt kilométer hosszú­ságú csatornahálózat te­remtője pedig (amiben persze van állami hozzá­járulás is) alapvetően az állandó népesség (és az üdülőtulajdonosok) áldozat- készsége volt, azaz a társu­lati beruházás. Az ilyen és hasonló lépések nélkül aligha lenne komfortos a „falucska”, tehát a láto­gató meghökkenve tapasz­talná, miféle kezdetleges körülmények között élnek az emberek (és kényszerül ő is erre) uralkodók hagy­ta emlékek tövében. Kezdetleges körül­ményekkel persze (és en­nek hírelésében, teljesen függetlenedve a realitások­tól, derekasan kiveszi a ré­szét olykor a tömegtájékoz­tatás némely orgánuma) ma is találkozhatni Visegrádon. Elég itt utalni a kereskede­lem, a vendéglátás háló­zatának szerény méreteire, az üzletek, a . vendéglátó helyek egy jelentős csoport­jának állapotára, a szállás­hely-lehetőségek kínálatá­nak, választékának szűkös­ségére, bizonyos nélkülöz­hetetlen egészségügyi-hi­giéniai intézmények fellel­hetőségére, azaz sok min­denre mutathatunk rá csu­pán utalásként is mint te­endőre. Sokféle azonban a két­ség, a kérdés is a teendők­kel kapcsolatban. Elsőként az, vajon mire kell(ene) méretezni a különböző sze­repű ellátási hálózatokat? Ősztől tavaszig ugyanis nincsen különösebb gond sem az üzletekkel, sem a vendéglátással, tehát akkor arra a nyári három, három és fél hónapra teremtődjék (és kinek a költségén?) olyan háttér, amely a szük­ségletek zavartalan ki­elégítését lehetővé teszi ? A tanácsnak csekélyke pén­ze van arra, hogy hozzá­járuljon a kereskedelem­fejlesztéshez, s ha több len­ne a forint, akkor is két­séges, erre voksolnának-e a testületi tagok, avagy csapatnyi sokkal fontosabb­ra. ami az itt élőknek alapszükséglete. Ha a gazdálkodás szabá­lyozása nem ismeri el (ér­zékelhetően nem különböz­teti meg) a visegrádi (meg a hozzá hasonló) helyzete­T két, akkor elvárható-e hogy a helyi testület, a lakosság azt mondja, mit sem szá­mít a magunk minden­napos gondja, mi igenis az ide érkezők kiszolgálására adjuk minden létező (hiva­talos és magánforrásból származó) forintunkat?! A kérdés bizony keményen hangzó, ám ilyen keményen fogalmaztatja meg a való­ság, a mindennapos gya­korlat a kiemelkedő szerep­körű idegenforgalmi helye­ken. ermészetesen nincsen szó arról, mintha a történelmi emlékhely mai lakói magukra hagyat­va küszködnének minden bajukkal — mert például kapnak támogatást idegen- forgalmi pénzekből, ért­hetően nem ők állják a ré­gészeti feltárások, a mű« emléki állagmegóvások költségeit stb. —, ám a hát­terek különböző részletei el nem hanyagolhatok akkor, amikor az összkép megítél­tetik. A megye néhány, az idegenforgalomtól túlterhelt települése évek óta és egy­re erőteljesebben érzékeli a vele szemben támasztott követelmények és az ezek teljesítéséhez szükséges fel­tételek közötti ellentmon­dást. S ennek az ellent­mondásnak a feloldása (enyhítése) aligha egy nagyközségi, avagy. városi tanács jogköre, lehetősége. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom