Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-25 / 199. szám
Közgyűlés, kiállítás Fennállásának negyvenedik évfordulójára készül a vecsési Ferroelektrika Ipari Szövetkezet. Az ünnepi alkalomból múltjukat, jelenüket, teljes tevékenységi körüket bemutató kiállítást rendeznek a helyi gazdakörben (Vörös Hadsereg út). A bemutató augusztus 25- tól (kedd) augusztus 27-ig (csütörtök) délután kettőtől •Síé hét óráig tekinthető meg. Augusztus 28-án 9-től 14 óráig várják a látogatókat. Ugyanezen a napon — pénteken — 16 órakor a Ferroelektrika Ipari Szövetkezetben ünnepi közgyűlést tartanak, este pedig szövetkezeti bált rendeznek. Zárva a könyvtár A Gyömrői Nagyközségi Tanács gyermek- és felnőttkönyvtára — leltározás miatt — szeptember 6-ig zárva tart. Az olvasók megértő türelmét kérik. Felhívás A jövő hónap elején kicserélik a harmincéves MÁV- törzsgárdatagsággal rendelkező nyugdíjasok szabadjegyét. Ezért az illetékesek kérik mindazokat, akik ilyennel rendelkeznek, hogy egy darab ■4X4 centiméteres igazolvány- képpel jelentkezzenek a mo- nori vasútállomáson dolgozó nyugdíjas-nyilvántartónál legkésőbb szeptember 15-ig. Szirénapróha A Monor városi jogú nagyközségi polgári védelem parancsnokság értesíti Monor, Vasad, Csévharaszt. Pilis, Nyáregyháza lakosságát, valamint az ott tartózkodó beles külföldi állampolgárokat, hogy 1987. augusztus 26-án, 12 órakor szirénapróbát tart. A szirénák 1 perces időtartamra magas, vijjogó hangon szólalnak meg. ŐRI Energiát adó türelmetlenség Élenjárók a jók között A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 198. SZÄM 1987. AUGUSZTUS 25., KEDD Ha csak a népművelőn múlna Az eredmény az igényektől függ Jó bemenni a Monori Művelődési Központba. Most már olyan ... igazi. Habár a benne munkálkodó népművelők szerint az őszi évad kezdéséig van még benne némi igazí- tanivaló — újra kell lakkozni például a nagyterem parkettáját —, ám aki látogató, aki vendég, az gyönyörködik és dicsér. Eddig a ház külleméről van szó. Innentől pedig a tervekről, a készülődésről, — amelynek a levegőben vibrálnak különböző biztató jelei. Kis közössegek A megbeszéltnél kicsit korábban érkezem, Laza István, a művelődési központ igazgatója még nincs a helyén, éppen a vadonatúj hirdetőtáblákat hordják szerteszét a nagyközségben. Egyelőre nyolc darab van, mind a nyolctól azt várják, hogy utóbb nélkülözhetetlen kellékei legyenek egy-egy forgalmasabb pontnak, amelyek elé úgy áll oda böngészni, olvasni a járókelő, mint ahogyan a moziplakátok esetében már megszokott. A táblák még üresek, a nyomdán múlik, mikor kerülnek rájuk az első lapok, amelyek felsorolják, mi mindent kíLevelesládánkból Mérlegek, árak és dekák Ismerősöm mérgelődik a Forrás Áruház élelmiszerosztályán, s mutatja a nejlon- zacskóba darált húst. — Mit gondol, mennyibe került? — Hát, attól függ, mennyi a súlya? Azt mondja, azt nem tudom, csak azt, hogy 100 forintot fizettem érte. — Vigye vissza, méresse meg újra. — Nem itt vettem, hanem a Baj- csy-Zsilinszky utcai hentesnél. — Hát akkor oda vigye vissza, de először itt méresse le. A fiatalasszony odaviszi a húst a henteshez. Az leméri, megkérdezi, hogy milyen hús, s már mondja is, hogy az ára 95 forint. Nem tudom vissza- vitte-e? Ugyanabban a hentesüzletben én is vásároltam egy szelet marharostélyost, ötven forint mondja az eladó. Otthon megmérem. 47 dekagramm. Ez egy kicsit drága. Legközelebb megkérdezem., mennyi kilója a rostélyosnak? Száz forint mondja a hentes. A múltkor 3 forinttal többet számolt, mondom én. A vezető nevetve közbeszól, ilyen ez a Pista, a múltkor meg a drágább felvágottat olcsóbban adta el. Igaz, hogy nem nekem. Most csak 3 forintom veszett, gondolom én, a naiv. A Forrás Áruházban ki van függesztve az árjegyzék. Igaz, nem a vevők számára, csak az eladónak, felvilágosítást azonban szívesen adnak. Mennyi most a rostélyos kilója? Kilencvenhat forint kezítcsóko- lom, ha venni tetszik — kedé- lyeskedik az eladó. Egy utcával arrébb 100 forint. Akkor tulajdonképpen hogy is van ez: az a három forint nem is három forint Kérdezem: miért nem lehet az árakat jól láthatóan, a szépen tálcára rakott árura tenni? Vonatkozik ez a töltelékárura és a sajtféleségekre is. Nem sokat ér az üvegre ragasztott hosszú lista. Mert ugye a vevő nézi az árut, a ráhelyezett árat. s számol, illetve számolna. De így csak a pénztárnál lepődik meg. hogv a nagy darab papírba csórna golt valamiért 20 forinton felül fizet. A piacon minden kosár, minden láda zöldségfélére kötelező kitenni az árat. Akkor az üzletben ez miért nem vonatkozik minden árura épp úgy, mint Budapesten, vagy más helyen? Elkerülhetők lennének a félreértések. Az eladónak sem káptalan a feje és ugye a vevő sem vihet magával mindig papírt, ceruzát S ha visz is: az utána következők úgysem engednék meg, hogy számolgasson, mikor mindenki siet. S mit számít az az egy-két forint, ha másról van szó. Csak ugye, ha rólunk az már más. S olyan kedves a kiszolgáló, no meg gyors is, meg sem áll a mérleg nyelve, s már mondja az árat. Mintha legalább is fejszámoló művész lenne, egy Pataky. Csak azért van egy kis különbség. Pataky tényleg művész volt, amit az mondott, arra mérget lehetett venni, hogy biztos annyi. így meg legfeljebb otthon esszük a mérget a hiányzó dekák helyett. Dr. Bencsik Mihályné Monor, Deák F. u. IS. Idősek a múzeumban A vasutasok szakszervezete monor nyugdíjascsoportiá- nak tagjai a napokban a Közlekedési Múzeumba látogattak, megnézték az újjáépített múzeumot. Sokáig gyönyörködtek a kiállított tárgyakban, majd megnézték a Fehér hajó című filmet, mely a Felszabadulás nevű hajó utolsó útját mutatta be. Jártak a Szépművészeti Múzeumban is. ahol megtekintették az ókori és római régiségeket, valamint a képtárat. Gyönyörködtek az itáliai, németalföldi és magyar művészek gyönyörű festményeiben Igen gazdag tapasztalatokkal tértek haza otthonaikba. kicsit fáradtan a sok lépcsőjárástól, de újabb felejthetetlen élményekkel. nál majd a művelődési központ, s egyben együttműködést. ötleteket is kér. Laza Istvánt Kurucz Ta- másné társaságában várom, egy telefonbeszélgetésből addig is sok mindent megtudhatok. Hogy harmincnégyféle kiscsoportos foglalkozást terveznek. hogy rendkívüli az igény a nyelvtanulás iránt, keresik is a hozzáértő, lelkes tanárokat, csoportvezetőket, hogy minden technikai felsze-r relést rendelkezésükre tudnak bocsátani, hogy ... aztán kattan a telefon a villán, s előkerül a jegyzettömböm: van itt mit felírni emlékeztetőül. Például ez a harmincnégy kiscsoport ... — Ezek a mi ötleteink, amelyekből bizonyára nem valósul meg mind, de ezeket tudnánk nyújtani. A végeredmény majd az igényektől függ. Üj ötleteknek csak örülnénk, ha valaki kopogna, hogy mit tudom én, ez és ez a baráti körének kedvenc foglalatossága, s szeretnének ezzel nálunk otthonra találni, hát ennek semmi akadálya. Partner kell Szervezzük, találjuk ki együtt. Ez lenne az igazi. Egyébként is a kiscsoportokra, a szakkörökre, a klubokra szeretnénk koncentrálni, meggyőződésem, hogy ezeké a jövő, hogy ezeken a kis közösségeken belül lehet kiteljesedni, barátokra, jó beszélgetésekre találni. 'Nézegetem a felsorolást: nincs ember, akit valamelyik ne érdekelne, aki valamelyik szakkörbe, klubba ne járna el szíves-örömest. Azt mondja, hogy: modern konyha, társastánc, kondicionáló torna, országjárók, színházbarátok, barlangászok köre, video- és képzőművészeti szakkör, biokertészek, bridzselők, break táncosok, sakkozók, énekelni szeretők, fotósok köre... Csodálatos. Csodálatos lenne, ha kibújnánk magánbarlangjainkból, észrevennénk, hogy itt nekünk dolgoznak, hogy értünk vannak, hogy országjáró utakat tudnak és akarnak szervezni, hogy színházjegyeket szereznek nekünk, hogy játszóházat hoznak létre a gyerekeinknek. Mozdulnunk kellene, hogy értünk — és általunk — pezsegjen a ház élete. — Mif remélnek a programoktól, a rövidesen mindenüvé kikerülő felhívásoktól? A kérdés már Laza Istvánhoz szól, aki a táblacipeléstől kissé csapzottan toppan az irodába. — Abban bízunk, hogy ha ennek a sok mindennek, amit, terveztünk, kétharmada megvalósul, már sikernek könyvelhetjük el. mert élettel telnek meg a termeink, klubszobáink. Szeretnénk nagyon jó, színvonalas kiscsoportokat életre hívi. A nagy rendezvényekből havonta kettőt tervezünk, egyet felnőtteknek, egyet gyerekeknek. A gyerekek esetében nincs is gondunk, a felnőttek ízlését. igényeit sokkal nehezebb eltalálni. Ajánlatokból tudnánk éppen válogatni, de hogy mit is, amire szívesen bejönnek ... Volt néhány balsikerünk is ezzel a közelmúltban. Ki gondolta volna, hogy a Rock Színház együttesére, a Paraszt Dekameronra, Isaura magyar hangjára nem kíváncsi a monori közönség. — ötletben, lendületben, tárgyi és technikai feltételekben nincs hiány tehát. Már csak partner kell mindehhez. Közönség. Vendég. Sok-sok látogató. — És egy ismeretterjesztő előadó, egy új munkatárs, minthogy van egy üres státusunk, amit feltétlenül és mielőbb be kell töltenünk. Szeptember 15-én kezdődik az új évadunk, nagyon reméljük a sikert. Dolgoznak érte Dolgoznak is érte. De hát nem csupán a népművelőkön múlik. Ha csak rajtuk múlna... K. Zs. A közelmúltban napvilágot látott hír szerint ötvenkétmil- lió forintra tehető annak a társadalmi munkának az értéke, amit a Magyar Honvédelmi Szövetség szocialista verseny mozgalmában részt vevők teljesítettek. A különböző ki- rendeltségeken. klubokban, illetve az általuk szervezett versenyeken egyre élénkebb pezsgés tapasztalható. S egyre több a jó példa, amit mások is követhetnek. A fentieket nem nehéz Mo- norra, a körzetre, pontosabban az MHSZ helyi területi vezetősége által irányított közösségekre aktualizálni. Közülük is a legtöbbet és a legjobbakat már huzamosabb ideje a monori rádiósklubról hallani, amely az idén ismét elnyerte az élenjáró címet. A szép siker sokakat megelégedetté tesz, ám a monori rádióamatőrök nem tartoznak közéjük. Sőt Csiló István, a klub vezetője még zsörtölődik is kicsit: — Szép, szép az erkölcsi elismerés, az oklevél, nagyon örülünk neki, de nem tagadom, akármilyen minimális anyagi támogatás is jólesett volna. A mi klubjaink nagyon lelkesek, s érdekeltek is abban, hogy a saját társadalmi munkánk révén gyarapodjunk, de már nagyon közel vagyunk teherbírásunk határához. Egy- egy antenna, adó-vevő berendezés megépítése rengeteg időt. energiát és pénzt emészt fel. Akad olyan klubtagunk, aki szinte csak aludni jár haza. sőt versenyek idején még annyi időre sem. S azután jön egy vihar, vagy mint télen a nagy fagyok, s kezdhetünk mindent előíró). A klubvezető természetéből adódik a látszólagos elégedetlenség, türelmetlenség, ami mögött azonban rengeteg munka, sok kezdeményezés jelenti a szilárd hátteret. Mert a ritkán hallható panaszkodó mondatok sem árnyékolhatják be az eredményeket A már említett setársadalmi munkán túl. amelynek nyomaivá! a székházban levő klub és a Monor határában levő versenyállomás is büszkélkedhet, az elmúlt esztendőben jelentősen megnőtt az adóengedélyes amatőreik száma. ami önmagában is az érdeklődés bizonyítéka. (Különösen figyelemre méltó, hogy egyre több a női rádiós, akik versenyeken is szívesen indulnak.) A monori Kossuth Tszszel és az állami gazdasággal kialakított jó kapcsolatnak köszönhetően lehetőség nyílt a számítógép printerek használatára, a CB-karbantartás- ra vonatkozó szerződés pedig némi anyagi bevételt is jelent a klubnak. A környékbeli gazdasági egységek azonban még mindig nem eléggé ismerik, milyen reklámlehetőség "Mlik — a QSL lapok révén — az együttműködésben, s miiven egyéb praktikus előnyöket kínálnak a rádiósok. Ha ezen a területen is sikerülne előbbre lépniük, mondja Csiló István, akkor jövőre sokkal elégedettebbek lennének. A bevezetőben említett hírben az is szerepel, hogy az MHSZ Országos Központja úgy tervezi, a jövőben az öt éven belül háromszor élenjáró címet elnyert klubokat Kiváló Klub címmel, illetve Kiváló Honvédelmi Munkáért vörös zászlóval is jutalmazzák. A monori rádiósklub az idén másodszor lett élenjáró. Következhet a harmadik ... Vereszki János Kirándul a klub Az ország szép tájaira A monori nyugdíjasklub vezetősége autóbusz-kirándulást szervez Mezőkövesd—Zsórifürdöre augusztus 30-án, vasárnap. Indulás a Volánbusz pályaudvarról reggel hét órakor, visszaérkezés várhatóan körülbelül 22 órakor. A tervezett útvonal: Monor — Mezőkövesd — Zsórifürdő — Eger — Szépasszony-völgy — Monor. Jélentkezés és bővebb felvilágosítás id. Soproni József lakásán (Monor, Wesselényi u. 21.). A részvételi díj személyenként 280 forint. Minden régi és új nyugdíjast szeretettel vár a klubvezetőség. Kisíturális programok Gombán kedden az autós kertmoziban 21 órától: Egy nő, vagy kettő (színes, szinkronizált francia vígjáték, országos bemutató előtt). Gyomron a nagyközségi tanács házasságkötő termében 9-től 16-ig Detzky Júlia festőművész textilfestményeinek kiállítása, a művelődési házban 18-tól karate. Monoron a művelődési központ galériájában Linómetszet címmel kiállítás 14-től 20 óráig, a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Vámpírok Havannában (színes, szinkronizált kubai rajzfilm). Csíkos hasú tarka dinnyét árusítanak Üllőn a parkolóban, gusztusosán piros, ingerlőén édes, viszik is, veszik is a nyárvég ízes csemegéjét. Az árusítóbódé itt áll már évek óta, az elárusító elmondja, hogy a dinnye színe, íze mesz- szemenően felülmúlja az előző években tapasztalt minőséget. Göbölyös Sándorral támasztjuk a bódé oldalát és elmélkedünk, merengünk a múlton, maga is járta az élet alját, próbálta az élet nehezét édesapja 15 hold földjén, markolta az eke szarvát s a vasvilla nyelét. Három-négy holdjukon feles művelésben eredeti csányi dinnyés termelte ott a turkesztánit meg az ananászt — sárgadinnyében ez volt akkortájt a divat, görögben meg az óriás méretű Sándor Pál és a Marsovsz- ki. A csányi dinnyések büszke emberek, megvetik a tarka dinnyét, ezt csak amúgy paraszt dinnyének nevezik. Üllő dinnyenagyhatalom volt a húszas évek végén és a ’30-as évek elején — ahogy Büro bácsi mondja: nyolcvan dinnyés hagyta ott kora tavasszal a Heves megyei községet és Üllő határában építette a földkunyhót, nevelte a palántát, termelte az olcsó Sárgadinnye, görögdinnye Kocsisor poroszkált Pest felé csemegét. Negyvenen gazdáknál, ugyanannyian az uradalmakban vállaltak feles művelést. — Emlékezetes marad az ideköltözésem nyara. 1927- ben készült a betonborítású országút, és a szőlők alja süppedő homokos dűlőútján poroszkált megrakottan a hosszú kocsisor a budapesti nagycsarnok felé; megizzadt a ló, a kocsis meg a dinnyés is, amíg a kacskaringós úton céljához ért a portéka. Általában minden dinnyésnek volt kereskedője a standon, csak mérni kellett, a kilónkénti 3 fillért azonnal fizette a kereskedő — emlékezik a 80 év küszöbét már régen átlépett Buró István. Az itt letelepedett csányiak közül már csak ő él és Vereb Sándor bácsi, aki már túl van a kilencedik X küszöbén is. — Szájízkeserítő idők voltak azok — homlokát ráncolva emlékezik Göbölyös Sándor —, a hajnali harangszó ritkán talált ágyban. A harangozó János bácsi pedig hajnali négykor húzta az ébresztőt, a lustálkodóknak ötkor aztán megismételte. Nem voltak különbek a téesz eiső évei sem. év végén kaptunk valami pénzt — ha egyáltalán kaptunk. Történelemmé váltak már ezek a napok, 1959 decemberében ugyanis a karácsonyfa alá a téesz belépési nyilatkozatát kaptuk ajándékba. A község négy sarkára ugyanis kitették a táblát: Üllő szövetkezeti község. Akkor sem javultak a körülmények, amikor a föidmű- vesszövetkezetnél ..iparos” ember lettem, készítettem, hordtam lovas fogattal az üdítő szódavizet Az utolsó másfél évtized jelent némi nyugalmat — masírozva a nyugdíjkorhatár felé. A repülőtéren jól szervezett közösségben végzi a munkáját, azóta az alkotmány adta jog még rendszeres pihenőidőt is biztosít. Most meg annyira megtanult sietni az emberiség és nem akarunk egymástól lemaradni, nehogy élhessük a találkozást a szívinfarktussal. Lassan már jóízűen beszélgetni is elfelejtünk. m %w A régi paraszti élet igazi szépségét az a mérhetetlen pipafüstös nyugalom jelentette, amely sokszor 80—90 évig elkísérte a föld művelőjét. Ez azonban ma már elmúlt, elmaradt. Mint az a bizonyos hajnali harangszó is. Kiss Sándor Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik felejthetetlen halottunk, Fényes Imréné sz. Háry Margit temetésén részt vettek. sírjára a hála virágait elhelyezték. Gyászoló család. Ezúton szedetnénk megköszönni mindazok eeyilttérző részvétét, akik drága édesanyám Agg Ká- rolyné sz. Batiz Erzsébet temetésén Monoron részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, szívünk mély fájdalmában osztozni igyekeztek. Megköszönjük dr. Rados Mária körzeti orvos együttérző, segítőkész gyógykezelését. Gyászoló család. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)
