Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-25 / 199. szám

Közgyűlés, kiállítás Fennállásának negyvenedik évfordulójára készül a vecsési Ferroelektrika Ipari Szövet­kezet. Az ünnepi alkalomból múlt­jukat, jelenüket, teljes tevé­kenységi körüket bemutató ki­állítást rendeznek a helyi gazdakörben (Vörös Hadsereg út). A bemutató augusztus 25- tól (kedd) augusztus 27-ig (csütörtök) délután kettőtől •Síé hét óráig tekinthető meg. Augusztus 28-án 9-től 14 óráig várják a látogatókat. Ugyanezen a napon — pén­teken — 16 órakor a Ferro­elektrika Ipari Szövetkezetben ünnepi közgyűlést tartanak, este pedig szövetkezeti bált rendeznek. Zárva a könyvtár A Gyömrői Nagyközségi Ta­nács gyermek- és felnőtt­könyvtára — leltározás miatt — szeptember 6-ig zárva tart. Az olvasók megértő türelmét kérik. Felhívás A jövő hónap elején kicse­rélik a harmincéves MÁV- törzsgárdatagsággal rendelke­ző nyugdíjasok szabadjegyét. Ezért az illetékesek kérik mindazokat, akik ilyennel ren­delkeznek, hogy egy darab ■4X4 centiméteres igazolvány- képpel jelentkezzenek a mo- nori vasútállomáson dolgozó nyugdíjas-nyilvántartónál leg­később szeptember 15-ig. Szirénapróha A Monor városi jogú nagyközségi polgári védelem parancsnokság értesíti Monor, Vasad, Csévharaszt. Pilis, Nyáregyháza lakosságát, vala­mint az ott tartózkodó bel­es külföldi állampolgárokat, hogy 1987. augusztus 26-án, 12 órakor szirénapróbát tart. A szirénák 1 perces időtar­tamra magas, vijjogó hangon szólalnak meg. ŐRI Energiát adó türelmetlenség Élenjárók a jók között A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXIX. ÉVFOLYAM, 198. SZÄM 1987. AUGUSZTUS 25., KEDD Ha csak a népművelőn múlna Az eredmény az igényektől függ Jó bemenni a Monori Mű­velődési Központba. Most már olyan ... igazi. Habár a ben­ne munkálkodó népművelők szerint az őszi évad kezdéséig van még benne némi igazí- tanivaló — újra kell lakkoz­ni például a nagyterem par­kettáját —, ám aki látogató, aki vendég, az gyönyörködik és dicsér. Eddig a ház külle­méről van szó. Innentől pedig a tervekről, a készülődésről, — amelynek a levegőben vib­rálnak különböző biztató jelei. Kis közössegek A megbeszéltnél kicsit ko­rábban érkezem, Laza István, a művelődési központ igazga­tója még nincs a helyén, ép­pen a vadonatúj hirdetőtáblá­kat hordják szerteszét a nagyközségben. Egyelőre nyolc darab van, mind a nyolctól azt várják, hogy utóbb nélkü­lözhetetlen kellékei legyenek egy-egy forgalmasabb pont­nak, amelyek elé úgy áll oda böngészni, olvasni a járókelő, mint ahogyan a moziplakátok esetében már megszokott. A táblák még üresek, a nyom­dán múlik, mikor kerülnek rájuk az első lapok, amelyek felsorolják, mi mindent kí­Levelesládánkból Mérlegek, árak és dekák Ismerősöm mérgelődik a Forrás Áruház élelmiszerosz­tályán, s mutatja a nejlon- zacskóba darált húst. — Mit gondol, mennyibe került? — Hát, attól függ, mennyi a sú­lya? Azt mondja, azt nem tudom, csak azt, hogy 100 fo­rintot fizettem érte. — Vigye vissza, méresse meg újra. — Nem itt vettem, hanem a Baj- csy-Zsilinszky utcai hentesnél. — Hát akkor oda vigye vissza, de először itt méresse le. A fiatalasszony odaviszi a húst a henteshez. Az leméri, megkérdezi, hogy milyen hús, s már mondja is, hogy az ára 95 forint. Nem tudom vissza- vitte-e? Ugyanabban a hen­tesüzletben én is vásároltam egy szelet marharostélyost, ötven forint mondja az el­adó. Otthon megmérem. 47 de­kagramm. Ez egy kicsit drága. Legközelebb megkérdezem., mennyi kilója a rostélyosnak? Száz forint mondja a hentes. A múltkor 3 forinttal többet számolt, mondom én. A vezető nevetve közbeszól, ilyen ez a Pista, a múltkor meg a drá­gább felvágottat olcsóbban adta el. Igaz, hogy nem ne­kem. Most csak 3 forintom veszett, gondolom én, a naiv. A Forrás Áruházban ki van függesztve az árjegyzék. Igaz, nem a vevők számára, csak az eladónak, felvilágosítást azon­ban szívesen adnak. Mennyi most a rostélyos kilója? Ki­lencvenhat forint kezítcsóko- lom, ha venni tetszik — kedé- lyeskedik az eladó. Egy utcá­val arrébb 100 forint. Akkor tulajdonképpen hogy is van ez: az a három forint nem is három forint Kérdezem: miért nem lehet az árakat jól láthatóan, a szé­pen tálcára rakott árura ten­ni? Vonatkozik ez a töltelék­árura és a sajtféleségekre is. Nem sokat ér az üvegre ra­gasztott hosszú lista. Mert ugye a vevő nézi az árut, a ráhelyezett árat. s számol, il­letve számolna. De így csak a pénztárnál lepődik meg. hogv a nagy darab papírba csórna golt valamiért 20 forinton fe­lül fizet. A piacon minden kosár, minden láda zöldségfélére kö­telező kitenni az árat. Akkor az üzletben ez miért nem vo­natkozik minden árura épp úgy, mint Budapesten, vagy más helyen? Elkerülhetők len­nének a félreértések. Az el­adónak sem káptalan a feje és ugye a vevő sem vihet ma­gával mindig papírt, ceruzát S ha visz is: az utána követ­kezők úgysem engednék meg, hogy számolgasson, mikor mindenki siet. S mit számít az az egy-két forint, ha másról van szó. Csak ugye, ha rólunk az már más. S olyan kedves a kiszolgáló, no meg gyors is, meg sem áll a mérleg nyelve, s már mond­ja az árat. Mintha legalább is fejszámoló művész lenne, egy Pataky. Csak azért van egy kis különbség. Pataky tényleg művész volt, amit az mondott, arra mérget lehetett venni, hogy biztos annyi. így meg legfeljebb otthon esszük a mérget a hiányzó dekák he­lyett. Dr. Bencsik Mihályné Monor, Deák F. u. IS. Idősek a múzeumban A vasutasok szakszervezete monor nyugdíjascsoportiá- nak tagjai a napokban a Köz­lekedési Múzeumba látogat­tak, megnézték az újjáépített múzeumot. Sokáig gyönyör­ködtek a kiállított tárgyak­ban, majd megnézték a Fe­hér hajó című filmet, mely a Felszabadulás nevű hajó utol­só útját mutatta be. Jártak a Szépművészeti Múzeumban is. ahol megte­kintették az ókori és római régiségeket, valamint a képtá­rat. Gyönyörködtek az itáliai, németalföldi és magyar mű­vészek gyönyörű festményei­ben Igen gazdag tapasztala­tokkal tértek haza otthonaik­ba. kicsit fáradtan a sok lép­csőjárástól, de újabb felejthe­tetlen élményekkel. nál majd a művelődési köz­pont, s egyben együttműkö­dést. ötleteket is kér. Laza Istvánt Kurucz Ta- másné társaságában várom, egy telefonbeszélgetésből ad­dig is sok mindent megtud­hatok. Hogy harmincnégyféle kiscsoportos foglalkozást ter­veznek. hogy rendkívüli az igény a nyelvtanulás iránt, ke­resik is a hozzáértő, lelkes tanárokat, csoportvezetőket, hogy minden technikai felsze-r relést rendelkezésükre tudnak bocsátani, hogy ... aztán kat­tan a telefon a villán, s elő­kerül a jegyzettömböm: van itt mit felírni emlékeztetőül. Például ez a harmincnégy kis­csoport ... — Ezek a mi ötleteink, amelyekből bizonyára nem va­lósul meg mind, de ezeket tudnánk nyújtani. A végered­mény majd az igényektől függ. Üj ötleteknek csak örülnénk, ha valaki kopogna, hogy mit tudom én, ez és ez a baráti körének kedvenc fog­lalatossága, s szeretnének ez­zel nálunk otthonra találni, hát ennek semmi akadálya. Partner kell Szervezzük, találjuk ki együtt. Ez lenne az igazi. Egyébként is a kiscsoportok­ra, a szakkörökre, a klubokra szeretnénk koncentrálni, meg­győződésem, hogy ezeké a jö­vő, hogy ezeken a kis közös­ségeken belül lehet kiteljesed­ni, barátokra, jó beszélgeté­sekre találni. 'Nézegetem a felsorolást: nincs ember, akit valamelyik ne érdekelne, aki valamelyik szakkörbe, klubba ne járna el szíves-örömest. Azt mondja, hogy: modern konyha, társas­tánc, kondicionáló torna, or­szágjárók, színházbarátok, barlangászok köre, video- és képzőművészeti szakkör, bio­kertészek, bridzselők, break táncosok, sakkozók, énekelni szeretők, fotósok köre... Csodálatos. Csodálatos len­ne, ha kibújnánk magánbar­langjainkból, észrevennénk, hogy itt nekünk dolgoznak, hogy értünk vannak, hogy or­szágjáró utakat tudnak és akarnak szervezni, hogy szín­házjegyeket szereznek nekünk, hogy játszóházat hoznak létre a gyerekeinknek. Mozdulnunk kellene, hogy értünk — és ál­talunk — pezsegjen a ház éle­te. — Mif remélnek a progra­moktól, a rövidesen mindenü­vé kikerülő felhívásoktól? A kérdés már Laza István­hoz szól, aki a táblacipeléstől kissé csapzottan toppan az irodába. — Abban bízunk, hogy ha ennek a sok mindennek, amit, terveztünk, kétharmada megvalósul, már sikernek könyvelhetjük el. mert élettel telnek meg a termeink, klub­szobáink. Szeretnénk nagyon jó, színvonalas kiscsoportokat életre hívi. A nagy rendezvé­nyekből havonta kettőt terve­zünk, egyet felnőtteknek, egyet gyerekeknek. A gyerekek esetében nincs is gondunk, a felnőttek ízlé­sét. igényeit sokkal nehezebb eltalálni. Ajánlatokból tud­nánk éppen válogatni, de hogy mit is, amire szívesen bejön­nek ... Volt néhány balsike­rünk is ezzel a közelmúltban. Ki gondolta volna, hogy a Rock Színház együttesére, a Paraszt Dekameronra, Isaura magyar hangjára nem kíván­csi a monori közönség. — ötletben, lendületben, tárgyi és technikai feltételek­ben nincs hiány tehát. Már csak partner kell mindehhez. Közönség. Vendég. Sok-sok látogató. — És egy ismeretterjesz­tő előadó, egy új munkatárs, minthogy van egy üres státu­sunk, amit feltétlenül és mi­előbb be kell töltenünk. Szep­tember 15-én kezdődik az új évadunk, nagyon reméljük a sikert. Dolgoznak érte Dolgoznak is érte. De hát nem csupán a népművelőkön múlik. Ha csak rajtuk múl­na... K. Zs. A közelmúltban napvilágot látott hír szerint ötvenkétmil- lió forintra tehető annak a társadalmi munkának az érté­ke, amit a Magyar Honvédel­mi Szövetség szocialista ver­seny mozgalmában részt vevők teljesítettek. A különböző ki- rendeltségeken. klubokban, il­letve az általuk szervezett ver­senyeken egyre élénkebb pezs­gés tapasztalható. S egyre több a jó példa, amit mások is követhetnek. A fentieket nem nehéz Mo- norra, a körzetre, pontosab­ban az MHSZ helyi területi vezetősége által irányított kö­zösségekre aktualizálni. Közü­lük is a legtöbbet és a leg­jobbakat már huzamosabb ideje a monori rádiósklubról hallani, amely az idén ismét elnyerte az élenjáró címet. A szép siker sokakat megelége­detté tesz, ám a monori rádió­amatőrök nem tartoznak közé­jük. Sőt Csiló István, a klub vezetője még zsörtölődik is kicsit: — Szép, szép az erkölcsi el­ismerés, az oklevél, nagyon örülünk neki, de nem taga­dom, akármilyen minimális anyagi támogatás is jólesett volna. A mi klubjaink nagyon lelkesek, s érdekeltek is abban, hogy a saját társadalmi mun­kánk révén gyarapodjunk, de már nagyon közel vagyunk teherbírásunk határához. Egy- egy antenna, adó-vevő beren­dezés megépítése rengeteg időt. energiát és pénzt emészt fel. Akad olyan klubtagunk, aki szinte csak aludni jár haza. sőt versenyek idején még annyi időre sem. S azután jön egy vihar, vagy mint télen a nagy fagyok, s kezdhetünk mindent előíró). A klubvezető természetéből adódik a látszólagos elégedet­lenség, türelmetlenség, ami mögött azonban rengeteg mun­ka, sok kezdeményezés jelenti a szilárd hátteret. Mert a rit­kán hallható panaszkodó mondatok sem árnyékolhatják be az eredményeket A már említett setársa­dalmi munkán túl. amelynek nyomaivá! a székházban levő klub és a Monor határában levő versenyállomás is büsz­kélkedhet, az elmúlt eszten­dőben jelentősen megnőtt az adóengedélyes amatőreik szá­ma. ami önmagában is az ér­deklődés bizonyítéka. (Külö­nösen figyelemre méltó, hogy egyre több a női rádiós, akik versenyeken is szívesen indul­nak.) A monori Kossuth Tsz­szel és az állami gazdasággal kialakított jó kapcsolatnak köszönhetően lehetőség nyílt a számítógép printerek hasz­nálatára, a CB-karbantartás- ra vonatkozó szerződés pedig némi anyagi bevételt is jelent a klubnak. A környékbeli gazdasági egységek azonban még mindig nem eléggé isme­rik, milyen reklámlehetőség "Mlik — a QSL lapok révén — az együttműködésben, s miiven egyéb praktikus elő­nyöket kínálnak a rádiósok. Ha ezen a területen is sikerül­ne előbbre lépniük, mondja Csiló István, akkor jövőre sok­kal elégedettebbek lennének. A bevezetőben említett hír­ben az is szerepel, hogy az MHSZ Országos Központja úgy tervezi, a jövőben az öt éven belül háromszor élen­járó címet elnyert klubokat Kiváló Klub címmel, illetve Kiváló Honvédelmi Munkáért vörös zászlóval is jutalmaz­zák. A monori rádiósklub az idén másodszor lett élenjá­ró. Következhet a harmadik ... Vereszki János Kirándul a klub Az ország szép tájaira A monori nyugdíjasklub ve­zetősége autóbusz-kirándulást szervez Mezőkövesd—Zsóri­fürdöre augusztus 30-án, va­sárnap. Indulás a Volánbusz pályaudvarról reggel hét óra­kor, visszaérkezés várhatóan körülbelül 22 órakor. A ter­vezett útvonal: Monor — Me­zőkövesd — Zsórifürdő — Eger — Szépasszony-völgy — Mo­nor. Jélentkezés és bővebb fel­világosítás id. Soproni József lakásán (Monor, Wesselényi u. 21.). A részvételi díj sze­mélyenként 280 forint. Minden régi és új nyugdíjast szeretet­tel vár a klubvezetőség. Kisíturális programok Gombán kedden az autós kertmoziban 21 órától: Egy nő, vagy kettő (színes, szink­ronizált francia vígjáték, or­szágos bemutató előtt). Gyomron a nagyközségi ta­nács házasságkötő termében 9-től 16-ig Detzky Júlia festő­művész textilfestményeinek kiállítása, a művelődési ház­ban 18-tól karate. Monoron a művelődési köz­pont galériájában Linómetszet címmel kiállítás 14-től 20 óráig, a filmszínházban 18-tól és 20-tól: Vámpírok Havanná­ban (színes, szinkronizált ku­bai rajzfilm). Csíkos hasú tarka dinnyét árusítanak Üllőn a parkoló­ban, gusztusosán piros, inger­lőén édes, viszik is, veszik is a nyárvég ízes csemegéjét. Az árusítóbódé itt áll már évek óta, az elárusító elmondja, hogy a dinnye színe, íze mesz- szemenően felülmúlja az elő­ző években tapasztalt minő­séget. Göbölyös Sándorral tá­masztjuk a bódé oldalát és elmélkedünk, merengünk a múlton, maga is járta az élet alját, próbálta az élet nehezét édesapja 15 hold földjén, mar­kolta az eke szarvát s a vas­villa nyelét. Három-négy holdjukon feles művelésben eredeti csányi dinnyés ter­melte ott a turkesztánit meg az ananászt — sárgadinnyé­ben ez volt akkortájt a divat, görögben meg az óriás mére­tű Sándor Pál és a Marsovsz- ki. A csányi dinnyések büsz­ke emberek, megvetik a tar­ka dinnyét, ezt csak amúgy paraszt dinnyének nevezik. Üllő dinnyenagyhatalom volt a húszas évek végén és a ’30-as évek elején — ahogy Büro bácsi mondja: nyolcvan dinnyés hagyta ott kora ta­vasszal a Heves megyei köz­séget és Üllő határában épí­tette a földkunyhót, nevelte a palántát, termelte az olcsó Sárgadinnye, görögdinnye Kocsisor poroszkált Pest felé csemegét. Negyvenen gazdák­nál, ugyanannyian az uradal­makban vállaltak feles műve­lést. — Emlékezetes marad az ideköltözésem nyara. 1927- ben készült a betonborítású országút, és a szőlők alja süp­pedő homokos dűlőútján po­roszkált megrakottan a hosszú kocsisor a budapesti nagy­csarnok felé; megizzadt a ló, a kocsis meg a dinnyés is, amíg a kacskaringós úton cél­jához ért a portéka. Általában minden dinnyés­nek volt kereskedője a stan­don, csak mérni kellett, a ki­lónkénti 3 fillért azonnal fi­zette a kereskedő — emléke­zik a 80 év küszöbét már ré­gen átlépett Buró István. Az itt letelepedett csányiak kö­zül már csak ő él és Vereb Sándor bácsi, aki már túl van a kilencedik X küszöbén is. — Szájízkeserítő idők vol­tak azok — homlokát ráncol­va emlékezik Göbölyös Sán­dor —, a hajnali harangszó ritkán talált ágyban. A ha­rangozó János bácsi pedig hajnali négykor húzta az éb­resztőt, a lustálkodóknak öt­kor aztán megismételte. Nem voltak különbek a téesz eiső évei sem. év végén kaptunk valami pénzt — ha egyáltalán kaptunk. Történelemmé vál­tak már ezek a napok, 1959 decemberében ugyanis a kará­csonyfa alá a téesz belépési nyilatkozatát kaptuk ajándék­ba. A község négy sarkára ugyanis kitették a táblát: Üllő szövetkezeti község. Akkor sem javultak a kö­rülmények, amikor a föidmű- vesszövetkezetnél ..iparos” ember lettem, készítettem, hordtam lovas fogattal az üdí­tő szódavizet Az utolsó más­fél évtized jelent némi nyu­galmat — masírozva a nyug­díjkorhatár felé. A repülőté­ren jól szervezett közösségben végzi a munkáját, azóta az alkotmány adta jog még rend­szeres pihenőidőt is biztosít. Most meg annyira megta­nult sietni az emberiség és nem akarunk egymástól le­maradni, nehogy élhessük a találkozást a szívinfarktussal. Lassan már jóízűen beszélget­ni is elfelejtünk. m %w A régi paraszti élet igazi szépségét az a mérhetetlen pi­pafüstös nyugalom jelentette, amely sokszor 80—90 évig el­kísérte a föld művelőjét. Ez azonban ma már elmúlt, el­maradt. Mint az a bizonyos hajnali harangszó is. Kiss Sándor Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik felejthetetlen halottunk, Fényes Imréné sz. Háry Margit temetésén részt vet­tek. sírjára a hála virágait elhe­lyezték. Gyászoló család. Ezúton szedetnénk megköszönni mindazok eeyilttérző részvétét, akik drága édesanyám Agg Ká- rolyné sz. Batiz Erzsébet temeté­sén Monoron részt vettek, sírjá­ra koszorút, virágot helyeztek, szívünk mély fájdalmában osz­tozni igyekeztek. Megköszönjük dr. Rados Mária körzeti orvos együttérző, segítőkész gyógykeze­lését. Gyászoló család. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom