Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-20 / 196. szám

: M VGA/I N XT M.U-' ■ W „ $^i#Vfc$rt*dW *Sbe A törvényesség felügyelete Interjú dr. Lévay Tiborral, a legfőbb ügyész helyettesével Törvényesség. Sokszor kimondjuk, leírjuk ezt a szót, mégsem kophat frázissá, hiszen a biztonság, a nyugodt munka egyik alapfeltétele. A két fogalom: törvényesség és ügyészség — gondolatvilágunkban gyakran összekapcsolódik. Nem véletlen, hiszen az ügyészségnek köz­tudomásúlag elsőrendű feladata: őrködni a törvényesség megtartása fölött. Hogyan érvénye­sül mindez napjainkban? — kérdeztük dr. Lévai Tibort, a legfőbb ügyész helyettesét az alkot­mány ünnepének közeledtével. Elvégre augusztus 20. az ügyészség „születésnapja” is; a szer­vezetet jelenlegi formájában a Magyar Népköztársasáe alkotmánya hozta létre. — Bár az alkotmány 1949-ben külön parag­rafust tartalmazott az ügyészi szervezet­ről, ezt csak 1953-ban hozták létre mint „a törvényesség legfőbb őrét”. Azokban az idők­ben az ügyészség elsőrendű teendője való­ban a törvénysértések felszámolása, a tör­vényesség visszaállítása és megszilárdítása volt. Azóta évtizedek teltek el, s a társa­dalom fejlődése, a gyakorlat bizonyította, hogy a törvényesség megtartásáért minden­kinek vállalnia kell a reá eső felelősséget: az állami, társadalmi, szövetkezeti szerveknek, s az egyes állampolgároknak is. Ezt a válto­zást tükrözi, hogy az alkotmány 1972-es mó­dosításában, az 51. §-ban így határozza meg: „az ügyészség közreműködik annak biztosí­tásában, hogy a törvényeket megtartsák és megtartassák”. Ez a fogalmazás hangsúlyoz­za munkánk jelentőségét, de nem csökkenti a minisztériumok, és más irányító, gazdál­kodó szervek felelősségét a törvényesség megtartásában és megtartatásában. • Mire terjed ki az ügyészség általános tör­vényességi felügyeleti jogköre? — Törvényességi felügyeletet az állami és társadalmi élet valamennyi területén el­látunk. Természetes azonban, hogy nem tu­dunk mindenütt egyforma súllyal fellépni a törvényesség védelmében, hiszen az ügyészek száma az országban még az ezret sem éri el, s ezek kétharmada büntetőügyekkel fog­lalkozik. Súlyoznunk kell az ügyek fontos­sága, időszerűsége szerint, ami a legkevésbé sem jelenti azt, hogy akár kisebb jelentő­ségű ügyekben is elmulasztanánk a közbe­lépést, ha tudomást szerzünk a törvényesség megsértéséről. Nem mindig intézkedünk azonban közvetlenül: vannak esetek, ame­lyekben fegyelmi, szabálysértési eljárást vagy kártérítést kezdeményezünk, esetleg szigna- lizációval élünk, így hívtuk fel az intézkedés­re illetékesek figyelmét a törvényellenes ál­lapot megszüntetésére. • Hogyan kezdődik egy-egy ügy, úgy is mondhatjuk: hogyan kerül valamilyen jogsértés az „ügyészség asztalára”? — Természetesen munkaterv szerint dolgo­zunk, előre meghatározzuk, hogy milyen te­rületeket, milyen ügyeket fogunk megvizs­gálni a következő hónapokban, fél évben vagy évben. Ezenkívül sok helyről kapunk információkat, így nem utolsósorban a sajtó­tól, a rádiótól és a televíziótól, továbbá lakos­sági bejelentések érkeznek hozzánk, s hi­vataloktól is kapunk megkereséseket. Az ügyek elemzése során leszűrjük a tapasz­talatokat: hogyan fest az adott időszak­ban a joggyakorlat. Ha ellentmondásos hely­zetet találunk vagy éppen jogsértésről van szó, azonnal beavatkozunk, és gondoskodunk a törvényes állapot visszaállításáról. Ha pe­dig mulasztásról értesülünk, kezdeményez­zük az elmulasztott határozat meghozatalát, a mulasztó felelősségre vonását. • Gyakoriak az ilyen esetek? — örvendetesen ritkák, mint ahogyan az alsóbb hatóságok által kibocsátott jogszabá­lyok között is ritkán akadunk olyanokra, amelyek ellentmondanak a magasabb szin­tűeknek. Tehát csak elvétve, de előfordulnak ilyenek. Hogy az elsőre mindjárt példát is mondjak: egy előadó elfektette a szabály­sértési ügyeket, s mire az akták előkerültek a fiókból, az ügyek már elévültek. Az elő­adó fegyelmi büntetést kapott. Fölösleges, al­só szintű jogszabály-kibocsátásra pedig ko­mikusnak nevezhető példa: az Alföld kellős közepén, minden folyótól távoli község ta­nácsa tanácsrendeletet alkotott a kikötői jog­ról. Természetesen ezt hatályon kívül helyez­tettük. • Ha már a jogszabályokról esett szó: mi­lyen tapasztalataik vannak ezek vizsgálatánál? — A törvényesség alapvető követelménye, hogy az alsóbb jogszabályok összhangban legyenek az alkotmánnyal és a törvények­kel. Ennek jegyében végezzük az úgyneve­zett előzetes normakontrollt, vagyis még a kiadásuk előtt vizsgáljuk, hogy a miniszteri és más főhatósági, továbbá megyei és helyi tanácsi rendeletek mennyiben tartják ezt szem előtt. Elmondhatom, hogy ezen a te­rületen még vannak tennivalók, de a tör­vényességre való törekvés egyértelműen meg­állapítható. • Milyenek az ügyészi tapasztalatok a bün­tetőügyek terén? — Az alkotmány említett 51. §-ának (2) bekezdése kimondja: „Az ügyészség felügye­letet gyakorol a nyomozás törvényessége fö­lött, képviseli a vádat a bírósági eljárásban.” A mi ügyészségünk alapjaiban különbözik a polgári társadalmak ügyészségeitől, amelyek általában az igazságügyi minisztériumokhoz tartoznak és teendőjük kizárólag a vád kép­viselete. A Magyar Népköztársaságban az ügyészi szervezet munkájáért egyedül az Országgyűlésnek felelős, a legfőbb ügyész erről köteles beszámolni a legmagasabb nép­képviseleti-államhatalmi szerv trésén, aho­gyan legutóbb ez év tavaszán is ríjtént. Az ügyész minden jelentősebb büntető­ügyben részt vesz a tárgyaláson, s feladata nem csupán az, hogy a vádat képviselje, ha­nem ugyanannyira az is, hogy védje a sze­mélyi jogokat és érvényesítse az ártatlanság vélelmének elvét. Ez utóbbi annyit jelent: senki sem bűnös, amíg ezt a bíróság a nép- köztársaság nevében ki nem mondja. Az ügyészek nem törekednek mindenáron a vádlott bűnösségének megállapítására, sőt olyan esetek is előfordultak, hogy az ügyész a tárgyalás során előkerült és bizonyított új tények alapján elejtette a vádat, vagy olyan körülményeket talált, amelyek a vádlott javá­ra szóltak, s ezt közölte a bírósággal. Ha a jogerős bírósági ítéletben az ügyészség tör­vénysértést vagy megalapozatlanságot lát, a legfőbb ügyész törvényességi óvással él. Ilyen alapon a Legfelsőbb Bíróság már számos esetben változtatta meg az ítéletet, vagy uta sította új eljárás lefolytatására az alsóbb bíróságokat. Mindezekkel együtt az utóbbi években emelkedő bűnözés egyre nagyobb terhet ró az ügyészi szervezetre is. 0 Gondolom, a gazdasági életben bekövet­kezett változások szaporították az ügyészek munkáját. — Természetes, hogy a gazdasági élettel összefüggő törvényességi kérdések a mi munkánkban is előtérbe kerültek. A gazda­sági életet nem lehet csupán jogszabályok­kal fellendíteni, de a törvényesség biztosítá­sa segíti a kibontakozást is. Az árdrágítás, csalás, tisztességtelen gazdasági tevékenység torzítja a valós eredményességet, a termelés hatékonyságát. Sokat tettünk eddig is a tisztességtelen gazdasági tevékenységet til­tó, 1984. évi IV. törvény végrehajtásáért. Bizonyára nem érdektelen megemlíteni, hogy az ügyészségek több gazdasági bírság ki­szabását indítványozták, mint más erre jogo­sult szerv. Rendszeresen tanulmányozzuk az ellenőrző szervek anyagait abból a szempont­ból is. hogy megtették-e a szükséges intéz­kedéseket a felelősségre vonások érdekében. Ezzel növelni igyekszünk felelősségérzetüket a törvényesség megtartásáért. Fellépünk a szerződésszegések ellen a szerződéses kap­csolatokból származó jogvitákban. Kétszer kezdeményeztünk eljárást monopolisztikus gazdasági előnyhöz juttató, általános szerző­dési feltételek miatt. Rendszeresen vizsgál­juk a gazdálkodó szervezeteknél a munka- fegyelem helyzetét^,a. , mimkavédelmi .szabá­lyok megtartását, a fegyelmi és kártérítési határozatok törvényességét. C Közismerten sok a panasz egyes államigaz­gatási szervek, illetve azoic dolgdz.óiriák munká­ja, a bürokrácia ellen. Mit tesznek e téren az ügyészségek? — Rendkívül fontos feladatnak tekintjük az államigazgatási szervek törvényes műkö­désének segítését és annak felügyeletét. Itt a lakásügyi igazgatással, az építésrendészet­tel, a szabálysértésekkel, a föld- és adóügyek­kel kapcsolatban vetődik fel a legtöbb tör­vényességi kérdés. Mind ezekben, mind más kérdésekben a lakosság bizalommal fordul az ügyészségekhez. Mi érezzük ennek erkölcsi súlyát, minden, ránk tartozó beadvánnyal fog­lalkozunk, ha pedig nem bennünket illet az ügy, akkor sem mondjuk, hogy „nem a mi asztalunk’,’ hanem átküldjük az illetékes szervhez. Amikor viszont kifejezetten tör­vénysértésről panaszkodik valamelyik állam­polgár, az ügy alapos kivizsgálása után meg­írjuk neki: mit állapítottunk meg, s ha nincs igaza, mert nem történt törvénysértés, hol találja meg azt a paragrafust, amely az ő ügyére vonatkozik. A felvilágosítást tartal­mazó választ mindenképpen meg kell kapnia. • Végül, de egyáltalán nem utolsósorban: melyek a garanciái a jó ügyészi munkának, a törvényesség minden becsületes állampolgár számára megnyugtató felügyeletének? — Mint mondottam, az ügyészségi szer­vezet független, csak az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. A legfőbb ügyész részt vesz természetesen az Országgyűlés, azon­kívül az Elnöki Tanács, a Minisztertanács és annak bizottságainak ülésein, valamint az országgyűlési bizottságok ülésein. Ugyanígy részt vesznek a megyei főügyészek, illetve városi vezető ügyészek területük vezető tes­tületi értekezletein. A törvényességi felügye­let jó ellátásának legfontosabb feltétele azon­ban — túl a fentieken —, hogy jó jogszabá­lyok lássanak napvilágot és azt az állam­polgárok megfelelően ismerjék. Várkonyi Endre Ha bizalmatlanabbak lettek volna Akik kétszer kaptak új kenyeret Az utolsó szem gabona csak néhány napja került mag­tárba a sülysáp! Tápióvölgye Termelőszövetkezetben. Ez az aratás is olyan volt, mint a többi: fáradságos, embert és gé­pet túlhajszoló. S hogy ezúttal, bár örülni kellett volna, so­kakból mélyről jövő sóhaj szakadt fel? Nos, annak alapve­tő oka van. A sülysápi volt az egyetlen tsz a megyében, amelyet tavalyi eredményei alapján szanálni kellett, s bár most már mindenki érzi, kapaszkodnak fel a mélyből, nehe­zen felejtik el: ke%*escn múlt, hogy akik döntöttek, nem a végleges felszámolás, hanem a talpra állítás mellett vok­soltak. FELSZÁLLÁS ELŐTT. zetclállító gyakorlataiban gyönyörködhet mánynapi légi parádén a közönség. Ez jén készült, de ma már „éles” bevetésre gép és pilótája. (Erdősi Az idei nyáron is rendben le­aratták, megtisztították és értékesítették a gabonát Süly­sápon. (Hancsovszki János felvétele) kát, és egy sor változtatást hajtottunk végre. A vezetés naprakész adatokat igényel, folyamatosan értékeli az egyes ágazatok munkáját és a telepített ipar kivételével az összes budapesti üzemün­ket felszámoltuk. Ők is áldozatok? — És a felelősök? — Az elnök nem mondta el? A hanyag munkáért, amelyért pedig most mi fi­zetünk súlyos milliókat, ma már senkit nem lehet fele­lősségre vonni. Pedig a fize­tést akkor mindenki úgy vet­te fel, mintha mindent rend­ben megcsinált volna. Hát nem furcsa ez? De, furcsa. Az idő és a jogszabályok lehetőséget ad­nak a vétkeseknek a bújócs- kázásra. Dühös is emiatt az ellenőrző bizottság elnöke, Horinka József, aki ma már nyugdíjas, de régebben az úri téesz elnökeként alapos isme­retekre tett szert. — Mi minden ágazatot évente egyszer megvizsgál­tunk — mondja. — Értékel­tük az eredményt, hogy tel­jes kapacitással dolgoznak és a tervek teljesítését. De azt, hogy ki mit lopott el, mit számlázott le hamisan, mi sem deríthettük ki. Annál is inkább, mert az ágazatveze­tők bizonyíthatóan összeját­szottak a megrendelők mű­szaki ellenőreivel is, akik például — bizonyára nem in­gyen — olyan számlákat is aláírtak, amelyek mögött nem volt tényleges munka, s így ezeket utólag vagy visz- sza kellett fizetnünk, vagy meg kellett csinálnunk. Mondja meg őszintén, maga érti, hogy ezekért miért nem lehet felelősségre vonni ma már senkit?! Horinka József téved: le­het. Ma azok felelnek a tör­vény előtt, akik tulajdonkép­pen a csalók, a hanyagul dol­gozók áldozatai, vagyis a sülysápi termelőszövetkezet nyolcszáz tagja, alkalmazott­ja. Ebben ők is ludasak és ezt elismerik. De akik való­ban vétkesek, azok miért nem felelnek? Kinek az ér­deke egy ilyen felemás hely­zet fenntartása? Kérdések, egyelőre vála­szok nélkül. Sülysápon azon­ban már a jövőbe néznek. Az idén szeretnének szerény nyereséget elérni és pontosan törleszteni adósságaikat. Tud­ják, beletelik néhány eszten­dőbe, míg ismét talpra áll a gazdaság. Ehhez minden se­gítséget megkaptak, most már csak rajtuk múlik. Furucz Zoltán ezt tette, de ritka kivétel, ha valahonnan válasz jött. Itt van például az egyik állator­vos esete. Bizonyítható, hogy a téesz kárára dolgozott, mégsem sikerült elérni, hogy felei jen a tettéért. — S hol volt az ellenőrzés? Ha szigorúbbak lettek volna, talán megelőzhették volna a bajt... — Nézze, kezdetben senki nem gondolt arra, hogy nem egészen tisztességesen dol­goznak az ágazatok. Ponto­san. határidőre befizették a téesznek a nyereségüket. Az ellenőrzést sem hanyagoltuk el, de mondja meg őszintén: egy belső ellenőr vagy akár a tsz-elnök meg tudja-e ítélni, hogy mondjuk, egy lalra két- vagy háromréteg- nyí festéket kentek fel? A válasz azt hiszem, egyértel­mű: nem. Annál is inkább, mert a megrendelők minden esetben az általuk alkalma­zott műszaki ellenőr aláírá­sával hitelesítették, hogy a számlában szereplő munkát alkalmazottaink valóban el­végezték. Utólag persze könnyű okosnak lenni. De ahhoz, hogy valóban reális képet al­kothassunk a sülysápiak helyzetéről, még néhány dol­got tudni kell. Azt például; idehaza az a szokás, hogy a téeszek ágazatai, ha össze­rúgják a port a gazdával, úgy mindenestől felkereked­nek és egy másik nagyüzem­mel kötnek megállapodást, faképnél hagyva előző part­nerüket. Nem csak Pest me­gyére jellemző az sem, hogy nincsenek megfelelő infor­mációk. Ha valahol egy csa­pat megbukik, két faluval arrébb erről nemigen tudnak azok, akiknek pedig esetleg dönteni kell, hogy befogad­ják-e őket. Az elnök azt mondja, a fe­lelősséget — tetszik, nem tet­szik — nekik is vállalniuk kell. A korábbi ipari igazgató ellen fegyelmi vizsgálatot in­dítottak, amely után az ille­tő önként, elment a téeszből. Az elnök bérét pedig húsz százalékkal csökkentették, ám ezt egyéves próbaidőre fel­függesztették és gyakorlatilag az idei eredményektől függ, hogy életbe lép-e a döntés. Sokkal több gondot okoz azonban, hogy a sülysápiak- nak a talponmaradáshoz fel­vett hiteleket előbb-utóbb vissza kell fizetniük. Nem beszélve arról, hogy a koráb­bi kölcsönöket is törleszte­niük kell, bár tartozásaikat a szanálási eljárással egy idő­ben átütemezték. — Ügy látom, az volt a legnagyobb baj, hogy nem kellő hozzáértéssel fogtunk hozzá az ipari ágazatok meg­szervezéséhez — összegzi vé­leményét Csanádi Gyuláné, a partvezetőség titkára, aki 1960-tól tagja a szövetkezet­nek. — Az is baj volt talán, hogy meglehetősen sűrűn cserélődtek a középvezetők. A párttagok már régebben érezték, hogy nincs minden rendben, és ezt szóvá is tet­ték. Az akkori vezetés mindig talált valamilyen magyaráza­tot. Ha szigorúbb lett volna az ellenőrzés, ha bizalmatla­nabbak lettünk volna, talán most nem a szanálásról be­szélgetnék magával... — Ami sajnos mégis be kö­vetkezett ... — Az emberek a földeken, az állattenyésztő telepeken érezték, hogy valami nincs "endjén. Kérdezgették; mit íudok. mi van a háttérben. Igyekeztem megnyugtatni jke.t, mert úgy láttam, a vesztett perek ellenére talpon udunk maradni. Sajnos túl- lágosan optimista voltam. A :sőd után különböző fórumo- ton tájékoztattuk dolgozóin­Nehéz napok után tehát kétszer kaptak új kenyeret a slilysápi szövetkezet tagjai, alkalmazottai. Fizetniük kill Néhány esztendeje még úgy látszott, minden rendben van. Ám egyszer csak, úgy két éve, ha nem is derült égből villámcsapásként, de meglehetősen váratlanul nya­kukba zúdult a sok adósság. Néhány hónap alatt kiderült, mintegy harmincmillió. forin­tot kell rövid idő alatt kifi­zetniük. — Elvesztettünk egy sor pert — emlékszik vissza azokra a hónapokra Virág István tsz-elnök. — S állí­tom, nem azért, mert azok az emberek, akik ezt a gazdasá­got létrehozták, két kezükkel a kis termelőszövetkezeti cso­portokból ütőképes, teherbíró nagyüzemet alakítottak ki, rosszul dolgoztak volna. Koc­káztattunk és sajnos vesztet­tünk. Vesztettünk, mert rá­szedtek minket. A békát le kell nyelnünk ... A történet talán már isme­rős olvasóinknak: a sülysá­piak a fővárosi ipari ágaza­tok miatt kerültek bajba. Pe­dig szépen indult minden. A jó adottságú, de a föld adta szűkös kenyérnél többre vá­gyó téesz a hetvenes évek közepén egy sor, szám sze­rint tizenegy ipari ágazatot hozott létre, ezek legtöbbje építőipari munkákat vállalt fel. Hogy mit, mennyiért, mi­lyen minőségben — nos, a megítéléshez szükséges ada­tok ma már jórészt kiderít- hetetlenek. A lényeg: kezdet­ben az ágazatok nyeresége folyamatosan vándorolt át a szövetkezet kasszájába. Ám utólag kiderült: e látszólag boldog házasságban az egyik fél csalt. — Hanyag munka itt, rosz- szul elvégzett építés ott. Sor­ban jöttek a perek és hiába védekeztünk, rendre elveszí­tettük mindegyiket — foly­tatja az elnök. — Fizetnünk kellett. De miből?! Egyszer csak azon vettük észre ma­gunkat. hogy üres a kassza. — Mi. lett azokkal, akik bizonyíthatóan hanyagul dol­goztak az elmúlt esztendök- benA Nincs információ Az elnök: — Maga azt hi­szi, bárkinek a felelősségét utólag számon lehet kérni? Mindössze az egyik takarító ágazat vezetőjét sikerült bí­róság elé állíttatnunk, mert sikkasztott, de a rossz tető- szigetelést. a. falakból kispó­rolt anyagokat ma már nem lehet senkin számon kérni, írtunk ide is, írtunk oda is, jeleztük, hogy X. Y. ezt meg Hetek óta készültek Dunakeszin azok a repülősegységek, amelyek bravúros mutatványaiban, lélcg- ma, a már hagyományos alkot- a kép még az előkészületek ide- emelkcdik a magasba a motoros Ágnes felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom