Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-19 / 195. szám

«nT . .IIÍHH 1987. AUGUSZTUS 19., SZERDA Az alkotmány ünnepére való készülődés jegyében a Magyar Szocialista Mun­káspárt Pest Megyei Bi­zottsága, a Pest Megyei Tanács és a Szakszerveze tek Pest Megyei Tanácsa tegnap délután rendezte meg a közművelődési dol­gozók megyei ünnepségét a ceglédi Kossuth Művelő­dési Központban. Ennek első eseménye volt a Ceg­lédi Kaszinó ünnepélyes megnyitása. Mint Bárd András, az MSZMP Pest Megyei Bizottságának osz­tályvezetője avatóbeszédé­ben hangsúlyozta, 145 éve, 1842-ben nyílt meg Ceglé­den az első ilyen intéz­mény, ahol Széchenyi esz­méinek szellemében a re­formok hívei találkozhat­tak. Napjainkban is a re­formok korát éljük, s mind nagyobb szükség van a közművelődésben ilyen meghitt baráti találkozók­ra, szűk körű vitákra al­kalmas helyekre. A Ceglédi Kaszinót a városi művelődési központ kiegészítő intézményének szánják. A régi családi ház az átalakítás után is őrzi eredeti formáját, két tűz­hellyel. hűtőszekrénnyel megmaradt például a konyha. A szép ebédlőasz­talok vacsora utáni dispu­tára, a kényelmes fotelek jóízű beszélgetésekre csá­bítják a betérőt. A város vezetői remélik,' hogy a kaszinó, a nemes hagyo­mányok felelevenítésével — például, mint a régi időkben, két tag ajánlása kell majd a felvételhez — újabb színt fest Cegléd művelődési életének palet­tájára. Változó követelmények _ Növendékekből - tanárok Megnyerni a távolmaradókat is A közművelődési dolgozók megyei ünnepsége Cegléden Az igények védelmére A népművelők megyei ün­nepsége — amelyen részt vett Bárd András, Balázs Gézámé, a Pest Megyei Tanács elnök­helyettese., Haness László, a Szakszervezetek Pest Megyei Tanácsának titkára, Kutucz- né Tóth Eva, a Közalkalma­zottak Szakszervezete Pest Megyei Bizottságának szerve­zőtitkára. Podmaniczky Ist­ván, az MSZMP Ceglédi Vá­rosi Bizottságának titkára és Fekete Antal, Cegléd tanács­elnöke — Bessenyei Ferenc szavalatával kezdődött, majd Balázs Gézáné üdvözölte a népművelőket. Hangsúlyozta, sok éves hagyomány, hogy őket augusztus 20-hoz kapcso­lódva köszönti a társadalom. A népművelői munka olyan szolgálat, amely sohasem volt könnyű, de egyre nehezebb és bonyolultabb körülmények között kell dolgozni. Sorssze­rű, belső késztetésből fakadó igény, helytállni ezen a posz­ton, mint ahogy tette halála napjáig Baranyai János, Várallyai Béla és dr. Csicsay Iván. Három munkatársukra kegyelettel emlékeztek az ün­nepség résztvevői. Ezután Balázs Gézáné azok­ról a változásokról szólt, ame­lyek az eltelt egy évtizedben alapvetően átformálták a nép­művelői munkát. Hangsúlyoz­ta, hogy a szórakozási igények kielégítése mellett oda kell figyelni a mélyebb igények védelmére, a közművelődést, az aktív kultúrálódást és a szórakoztatást egyszerre kell szolgálni, óm nem mindegy, hogy milyen tartalommal és színvonalon. Országos eredmény örvendetes, hogy egy esz­tendő alatt közművelődési in­tézményeinket a megyében csaknem 700 ezer ember ia- togatta. Ám tudnivaló, hogy nagyon sokan nem veszik igénybe a művelődési intéz­mények, könyvtárak és mozik szolgáltatásait. A távol mara­dók megnyerése állandó fel­adat még az egyre nehezedő helyzetben is. Ezt jól ismerik a népművelők. Csökken az anyagi támogatás, drágulnak a kulturális szolgáltatások, gyakori a pályaelhagyás Ugyanakkor vannak eredmé­nyek is, több új művelődési intézményt adtak át az elmúlt években, sok pedig megújult. Csaknem 1800 négyzetméterrel nőtt a könyvtári alapterület, új képzőművészeti, helytörté­neti gyűjtemények, múzeu­mok nyíltak. Országosan is egyedülálló eredmény a me­gyénkben működő öt autós mozi. Feszítő gond viszont, hogy a javuló intézményellá- tás nem járt együtt a nép­művelői gárda fejlődésével, még mindig sok a képesítés nélküli a pályán. Pedig az a lépésváltás, amelynek nap­jainkban tanúi vagyunk, fel­készült szakembereket igé­nyel. Jogos igény, hogy a köz­művelődés segítse a gazdasá­gi, társadalmi feladatok meg­oldását, a kibontakozás meg­valósítását. Egyre nagyobb feladat hárul erre a gárdára az egészséges életmód, a kör­nyezetvédelem és az anya­nyelvi kultúra terjesztésében. A szervezeti formák válto­zásának is tanúi vagyunk — mondotta. — Sorra alakulnak a művelődési egyesületek, kö­rök, klubok. Pest megyében csaknem ezer alkotó közösség és ötszáz klub működik. Gya­rapszik az önfenntartó műve­lődési egyesületek, baráti kö­rök száma. S egyre nagyobb az igény a társas élet olyan intézményei iránt, mint a Ceg­lédi Kaszinó. A valódi értékek terjesztésében tehát továbbra is nagy szerepük van a nép­művelőknek, akiknek beszéde végén Balázs Gézáné tolmá­csolta az MSZMP Pest Megyei Bizottsága és a Pest Megyei Tanács köszönetét és köszön­tését. Ezt követően Balázs Gézáné kitüntetéseket adott át. A Pest Megyei Tanács által alapított közművelődési díjat kapta Papp Józsefné, a ráckevei könyvtár nyugalmazott igazga­tója, Lapu Istvánná, a zsám­boki falumúzeum nyugdíjas vehetője, gs a ceglédi Erkel Ferenc Altatni Zeneiskola. A legjobbak elismerése Munkájukat, tevékenységü­ket a továbbiakban mutatjuk be. Szocialista Kultúráért minisz­teri kitüntetésben részesült: Ádám Imréne, az aszódi nagyközségi könyvtár vezetője; Babai ezi Jó­zsef, a Kerepestarcsai 3. Számú Általános Iskola igazgatója; Bene Tiborné, az albertirsai nagyköz­ségi könyvtár vezetője; Bodor Béláné, a zebegényi Szőnyi Mú­zeum baráti körének gazdasági vezetője, Budai Imréné, a Monori Állami Zeneiskola igazgatója; a ceglédi művelődési központ városi pedagógus-énekkara; dr. Csernus József Alánné, a Monori Városi Jogú Nagyközségi Közös Ta­nács közművelődési főelőadója, Czagányi László, inárcsi helytör­ténetíró: dr. Domonkos Béla, ér­di szobrászművész; Eőry Emil, az Érdi 220. Sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézet tanába: Fodor Antalné, a budaörsi városi könyv­tár könyvtárosa; Gaálné Stróbl Erzsébet, a pomázi Hazai Fésűs­fonó- és Szövőgyár könyvtárosa; Góczián Lászlóné dr., az MSZMP Nagykőrösi Városi Bizottságának titkára; Jakab Lajosné, a ceglédi városi könyvtár módszertani könyvtárosa; a kerepestarcsai ci­gányklub tagjai; Kincses Károly, a gödöllői művelődési központ fotómuzeológusa; Ládi László, a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár osztályvezetője; Ma­gyar Sándor ócsai helytörténet­író; Mészáros Emma, a váci DCM könyvtárosa: Nagy Gábor, az al­bertirsai Szabadság Tsz elnöke; ördög Adámné, a Százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat könyv­tárosa; Pálmai Lászlóné, az üllői könyvtár vezetője; id. Rácz Jó­zsef, nagykőrösi festőművész; Ret­kes István, az abonyi családi iro­da vezetője; Szentey Marianne, a szentendrei Móricz Zsigmond Gim­názium tanára; Szigeti Sándorné, az MSZMP Dunakeszi Városi Bi­zottságának volt titkára és Tóth Erzsébet, a Nagytarcsai Községi Tanács könyvtárosa. Kiváló Munkáért miniszteri ki­tüntetést vett át Balázs Gézáné- tól: Barnóth Zoltán, a ceglédi Kossuth Művelődési Központ vi­zuális előadója. Dudás Ferencné, a ceglédi Kossuth Művelődési Központ gazdasági ügyintézője. Bodrogi Lajosné. a dunakeszi kör­zeti állami zeneiskola tanára, dr. Bokor Arpádné, a gyáli nagyköz­ségi könyvtár vezetője, dr. Bo- rosy András, a Pest Megyei Le­véltár főlevéltárosa, Holitska Sán­dorné, a pilisvörösvári nagyköz­ségi könyvtár vezetője, Fenyő Gá­bor. » MÁV szimfonikus zenekar tagja, Kádár Jánosné, a törtei! Déryné Művelődési Ház közönség­szervezője. Kapós Mlhályné, a vá­ci Árpád úti általános iskola ta­nára, Kapuvári Beatrix, a pomá­zi művelődési náz közművelődési csoportvezetője, Kovács Lászlóné, a ráckevei körzeti állami zeneis­kola tanára, Kővágó Sándorné, az abonyi művelődési ház szakkör­vezetője, Lisovszky Istvánná, a dunakeszi 3. sz. általános iskola tanítója, Mezei Erika, a szentend­rei Vujicsics Tihamér Zeneiskola tanára, Papp Károlyné, a duna­keszi körzeti állami zeneiskola megyei szaktanácsadója, Puska Tibor, a dunakeszi körzeti álla­mi zeneiskola tanára, Rákosi Gvörgyné, a nagykátai szakor­vosi rendelő úttörőtánccsoport- jának vezetője, Reisz Jánosné, a valkói nagyközségi könyvtár ve­zetője, Ságváriné Nincseviés Klá­ra, a Pest Megyei Művelődési KÖzpónt és Könyvtár könyvfáro«? sa. Soltiné Radnics Magdolna, a Szigetszentmiklósi Városi Tanács közművelődési felügyelője, Soós István, a ceglédi városi könyvtái gépkocsivezetője, Surmanné Me­gyeri Erzsébet, a monori könyv­tár könyvtárosa, Suttá Józsefné a gödöllői Petőfi Sándor Művelő­dési Központ nyomdai szakmun kása, dr. Szabó Attila, a Pest Megyei Levéltár nagykőrösi rész­legének levéltárosa. Takács Sán­dorné, a gödi művelődési ház ba lettmestere és Váradi Béláné, a dunakeszi 2. számú általános is­kola tanítója. A miniszteri dicsérettel járó ok­levelet 64-en vehették át Balázs Gézánétól. A közművelődési dol­gozók megyei ünnepsége színes műsorral zárult. M. K. Született lelkiismeretes Azt hiszem, Papp Józsefné számára még olyan az ott­honiét — mintha csupán hosszabb szabadságon lenne. Nemrég jöttek meg a nyara­lásból. két kamaszodé fiú unokája pedig náluk tölti a szünetből hátralévő időt. Mi­közben a kávét kitölti, arról beszél, hogy rövidesen meg­kezdődik a gázszerelés, a két radiátor már ott várakozik a szobában. Rengeteg a munka a lakásban, nagyon is ráfér a renoválás. Állítja, évek óta készült a nyugdíjra. Arca, mozdulatai kiegyensúlyozott emberről ta­núskodnak, mondatai derű­sek. Természetesen a köny­vekről beszél. Végre lesz ide­je elolvasni azokat is, amiket évek óta idehaza összegyűj­töttek. Az magától értetődik, hogy amiket a könyvtár szá­mára megrendeltek, azt előbb alaposan átnézte. Különben hogyan tudta volna bárkinek is ajánlani? Megérkeztünk — persze csak szóban —, örök témájá­nál vagyunk: a könyvtárnál. A ráckevei városi jogú nagy­községi könyvtár hetvenötezer kötetét a lakosság csaknem harminckét százaléka for­gatja. Össze-vissza kalandozunk az időben. Elvesztjük egy-egy történet fonalát, majd újra fölvesszük, annyi minden jut eszébe egyszerre. Elmosolyo­dik, amikor fiatalságáról szól: a „hőskorszakban” kezdett dolgozni, nagyon hamar. Majdnem négy évtizednyi munkaviszony van mögötte. Most látom csak. hogy már leírtam, milyen idegen, ide nem illő a kifejezés: munka- viszony ! A könyvtárban tár­sai, akik mind a hatan ked­ves barátai, azt mondták ró­la : született lelkiismeretes. Sokat köszönhetnek neki, hi­szen Papp Józsefné, Borika szolgálta az ügyet, határozot­tan, kitartóan, amit elértek, azt az ő révén tehették. Szin­te hihetetlen, hogy képes volt itthagyni a könyvtárat. Szeptember 1-jétől azonban visszavárják. Készülődik is, nem is. Mert itthon ősszel kezdődnek a szerelési munkák, de tudja, hogy odabent most nagy szükség van rá, legalább a tél közepéig. Ez az, ami min­dig, minden munkahelyen és munkakörben hajtotta. Amit rábíztak, mindenkor a lehe­tő legjobban akarta elvégez­ni, lett légyen az könyvelés vagy gépírás. Mert volt né­hány év, amikor meg sem fordult a fejében, hogy ezzel a hivatással tölti meg életét. Mint tisztfeleség, követte férjét a Kaposvár melletti Taszárra. A véletlen hozta úgy, hogy ott a klub megüre­sedett könyvtárosi állását fel­ajánlották neki. Nagy lendü­lettel vetette magát ebbe a munkába is. Pedig akkor már két kislányuk volt, és a reggel nyolctól tizenkettőig, délután négytől este nyolcig tartó munkaidő egyáltalán nem volt számára kedvező. Alap majd pedig középfokú könyv­tárosi tanfolyamot végzett, aztán háromévi komoly tanu­lás következett. Ám ezt a fő­iskolának induló oktatást menet közben tanfolyammá fokozták le. Nem bánta, mert filozófiával is foglalkoztak Később a tárgy kedvéért vá­gott neki az esti egyetemnek Kaposváron ... Ezekben az időkben férje sok családi gondot levett a A ceglédi Erkel Ferenc Ze­neiskola igazgatójával, Béres Károllyal arról beszélgettünk, hogy mivel érdemelhette ki az elismerést az intézmény. — Meggyőződésem, hogy ez a kitüntetés a 35 éves évfor­dulónak is szól. Hiszen az in­tézményünk első volt, amely megalakult Pest megyében. Innen indult el a zeneiskolai hálózat. Ezt aztán követte Abony és Nagykőrös, s a ki- ködik, szép sikerrel. lyára. Egyébként, ha ez nem így lenne, komoly gondokkal küszködnénk. Ugyanis nincs tanár. A fiatal zenepedagógu­sok oda mennek szívesen, ahol letelepedhetnek, s ugyan­akkor a tanítás mellett vala­milyen aktív zenélésben is reménykedhetnek. Ezért örü­lünk annak, hogy egyebek mel­lett városi kamarazenekarunk és pedagógus énekkarunk mű­. á válláról. S később is, amikor már Ráckevén élteK. Ezért jutott ideje, energiája, hogy író-olvasó találkozókat, gyer­mekelőadásokat, olvasótáboro­kat szervezzen, hiszen a rác­kevei könyvtár a vonzáskör­zet módszertani központja is. Ugyanakkor tagja volt a párt- végrehajtóhizottságnak, a vá­rosi jogú nagyközségi tanács végrehajtó bizottságában most is tevékenykedik. Elismeréseiről nem beszél. Pedig a Kiváló Dolgozó, a Mun­ka Érdemrend ezüst fokoza­ta, a Szocialista Kultú­ráért kitüntetés tulajdonosa. Határozatlannak vélem hangját, amikor megjegyzi: csak rövid ideig szándékozik dolgozni. Biztosan érzem: nem így lesz. A megroggyant műemléki épület veszélyez­teti a könyvtár eddigi ered­ményeit is. Amiket nem hagyhat veszni. helyezett tagiskolák Jászka- rajenőtől Monorig. Ebben az elismerésben az iskola kollek­tívájának három és fél évti­zedes munkája mellett ben­ne foglaltatik a város és me­gye felügyeleti szakigazgatási szerveinek tevékenysége is. Az, hogy mi egyben bázis­iskola vagyunk, nem jár kü­lönösebb előnnyel. Legfeljebb azzal, hogy lényegesen na­gyobb a felelősség. Mert ne­künk sok mindenben példát kell mutatni. Ez a példamu­tatás nem csak a tárgyi fel­tételek függvénye. Sok múlik azon, hogy milyen a szülők viszonya egy adott települé­sen a zeneiskolához. Milyen az intézmény megbecsülése, rangja? Méri akarják a szü­lök oda járatni a gyermekei­ket? Tulajdonképpen nekünk mindenben mutatnunk, talán nem baj, ha ez a kör­nyező iskoláknak is sikerül. Mindenesetre ez semmikép­pen nem csökkenti a bázis­iskola munkájának a rangját. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, a 35 év bizonyos előnyeit is élvezzük. Mégpe­dig azért, mert az egykori nö­vendékeink, akik nálunk kezdték a tanulmányaikat, azok visszatérnek Ceglédre. Nem véletlen, hogy a 31 fős tantestületből valamikor ti­zenkilencen ebből az intéz­ményből kerültek a zenei pá­örvendetes, hogy a zeneok­tatás elnyerte azt a rangot, amely szerint a többi okta­tási intézményhez hasonló el­bírálásban és juttatásban ré­szesülünk. Amellett hogy oktatási intézmény vagyunk, ez az iskola az, amely jelle­génél fogva a legtöbbet tudja nyújtani a közművelődésnek. Az eredményeink megtartá­sához és fejlesztéséhez igen nagy erőt ad a zenével való elkötelezettség. Egy tudatos hálózat kezd kiépülni az or­szágban. Arra gondolok, hogy már általános iskolás korban be lehet juttatni az ügyesebb növendékeket az úgynevezett tehetségesek iskolájába: Kecs­kemétre, Szegedre, Debrecen­be. Ez mindenképpen inspi­ráló, a kollégák érzik az ér­példát kellene telmét az igényes munkának, Az pedig egyál- hogy intenziven foglalkozza­nak az átlagosnál jobb képes­ségű tanulókkal. S legalább ilyen fontos, hogy ebben az iskolában, ahol 780 diák van, ne csupán a zenei pályára készülő 20—25 gyerek kap­jon színvonalas oktatást, ha­nem a többiekből is a zenét szerető és értő, hangverseny* látogató ember váljék. Ameny- nyiben az irányító szervek és a szülők továbbra is segítik a munkánkat, s lesznek fo­gékony tanulóink, úgy a jö­vőben is eredményesen mun­kálkodhatunk. Tárgyak — és történetek Nagyobb, gazdagabb ház sok van Zsámbokon, de szebb alig­ha akad a falumúzeumnál. A pici parasztház vakítóan fe­hér falaival csalogatja a láto­gatót ... — Itt mindent a zsámbokiak adtak. Házaltam, kértem, de fizetnem soha nem kellett; igaz, mindenért nekem kellett elmennem, a helyembe sem­mit nem hoztak. Itt van pél­dául ez a tornyos fekete ágy, nagyon szerettem volna ide egyet, de a tulajdonosa még használta, egy idős, kilencven­éves ember. Azt mondta: Gye­re Margitka, vidd el, majd csinálok magamnak másikat deszkából, jó lesz az már ne­kem! Lapu Istvánná kifogyhatat­lan a szóból, a pici, de rend­kívül gazdag kis múzeum minden egyes tárgyához törté­netet fűz, szinte valamennyi darabhoz személyes emltkei kötődnek „Hát nem volta1? ügyesek a zsámbokiak?" — kérdezi, miközben sorra rakja elénk a szebbnél szebb hím- zet ruhákat, „fékötőket”. A zsámboki falumúzeum 1932-ben nyílt meg Lapu Ist­vánná jóvoltából, az ó évekig tartó gyűjtőmunkája nyomán. Azóta is gyarapítja, gazdagít­ja az anyagot, s szíves szóval, élvezetes stílusban kalauzolja a látogatókat. Margit nénit azonban nem csak a tárgyi emlékek érdeklik. Mindent tud i a falu múltjáról, a hagyo­mányokról, a szokásokról Is- : méreteit szorgos kitartással ; veti papírra. írásaiból az aszódi Petőfi Múzeum állított össze egy kötetre valót Visele- tek és szokások Zsámbokon címmel. A dolgozatok bemu­tatják a helyi gyerekjátékokat, népdalokat, mondókákat, a születés, a halál, a gyerekkor, a lakodalom és a jeles napok szokáskörét. — Most a házépítésről, a kerítésekről, a berende­zésekről írok. Ez is nagyon ér­dekes téma. Zsámbokon a középparasztnak szebb háza volt, mint a módosnak. A gaz­dag inkább a földjét gyara­pította, kevesebbet adott a házra, a berendezésre ... S pillanatokon belül szinte mindent megtudtunk a falu egykori vagyoni viszonyairól, gazdálkodási szokásairól. „Ez nem kitalálás, ez így volt!” — fejez be egy-egy történetet kedvelt fordulatával Margit néni, s ha mondandója vi­dám vagy kissé pajzán, ked­ves kacagással ad nyomatékot szavainak. „De én csak be­szélek itt összevissza, magú- tat meg nem is érdekli — fűzi nég hozzá —, na tessék kér­dezni !” S már bele is kezd egy íjabb történetbe, ami a mú- seum egy újabb kincséről jut ;szébe. A legnagyobb szeretettel ta- án a zsámboki viseletről be- izél, erről az egész környéken egyedülálló népviseletről. Ma­ja is ilyet hord, bár, mint nondja, egy ilyen öregasszony­nak már csak feketében izabadna járni, de hadd lássák i látogatók, milyen szép ruhá­dat készítettek a zsámbokiak. — A ruhák kincset ér­tek, nagyon meg kellett be­csülni. Egymástól örököltük a viseletét. Ha a templomba mentünk, áttértünk az utca ár­nyékos felére, hogy ki ne szív­ja a nap a ruhánkat — mond­ja. s féltő gonddal hajtogatja vissza a fiókba a szebbnél szebb darabokat. — Tudják, a Páskomról sze­retnék még írni — mondja búcsúzóul —, erről a faluszéli rétről, ahol a gyermekkorun­kat töltöttük. Minden jelentős dolog ott történt akkori­ban, ott játszottunk, ünnepel­tünk. Nagyon >>ép volt az a hely, nekem felejth -..ellen Ha lenne hozzá tehetségem, meg­festeném De megírni minden­képpen szeretném még, amíg élek...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom