Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-17 / 193. szám

NAGYKŐRÖSI A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 17.. HÉTFŐ Az utánzat megzavarja a palettizáiókat Két malomkő között őrlőinek A hosszú, csupa üveg épü­letből messzire hallatszik a túrók, csiszolók alatt formá­lódó fém sikongatása, a kö­nyörtelen présgép csattogása. Targonca pöfög a széles be­toncsíkon, villáján súlyos vas­lemezrakományt egyensúlyoz, s a fordulóban eltűnik a ki­tárt ajtó mögött. A fiók mélyére A nagycsarnokra merőlege­sen egy kisebb műhelyépület húzódik, s azon túl véget ér az ipartelep, csak a ková­csoltvasból épített masszív kerítés mutatja, hogy ahol a paréjlepte épületmaradványok fekszenek tisztes halomban, az a föld is a gazda birtokához tartozik. Legalábbis telekkönyvileg. Mert néhány méterre a zajos lakatosműhelytől mintha meg­állt volna az idő. Az idegen azt gondolná, építkezés köze­pébe csöppent, csak éppen a kőműveseket nem látja se­hol, a helybéli azonban rög­tön ráismer a hajdani tégla­gyár kemencéinek, tárolóinak maradványaira. A telep tulajdonosa, a Gép­gyártó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet nem is olyan ré­gen még hagy terveket fű­zött hozzá — annak idején mi is írtunk róla —, miként for­málja a maga képére eme vá­rosszéli földdarab objektuma­it. A romló piaci, gazdasági helyzet aztán szinte egyik év­ről a másikra keresztülhúzta az elképzeléseket; s ha nem is dobták él azokat véglege­sen a sutba, mindenesetre jócskán a fiók mélyére ke­rült a daruzott nagycsarnok ideája. A körülmények úgv hozták, hogy ama kevés, fillérre ki- centizett összeg, ami a terme­lés továbbfejlesztésére fordí­tandó, más vonalon látszik kamatozni. Eddig tehát min­den jel azt sugallja, hogy a csinos külsejű lakatosüzem mellett csúnyálkodó törmelék­hegyek sorsa az idők végeze­téig megpecsételődött. Amit persze nem hiszünk el... Barta István, a szövetkezet elnöke: — Most, az év második fe­lében jutottunk odáig, hogy megkezdődhet a Il-es tele­pünk területrendezése, beépí­tése. Eredeti terveinket azon­ban csak részben tudjuk va­lóra váltani, lemondtunk az újabb csarnokról, de a telep jelenlegi és a valaha kibőví­tendő állapotában történő mű­ködéséhez szükséges rendsze­reket megépítjük. így sor ke­rül az utak, a csatorna-, vil­lany- és gázhálózat, szociális létesítmények, valamint egy kisebb üzemi sportlétesítmény megépítésére... Ügy véljük, e rövid tájé­koztatóval is megelégedhe­tünk. Hogy ne kelljen több szót vesztegetnünk az udvari körülményekre. Csak-csak megszűnik nemsokára szemet szúró áldatlan állapota. De ha már itt járunk, váltsunk né­hány szót az üzembeliekkel is. No, nem a fentiekről, hi­szen válaszukat úgyis tudjuk. Ők sem bánnák már, ha vég­re szebb, kellemesebb környe­zet venné körül őket, bár va­lószínűleg mindennél jobban örülnének, ha ez lenne a leg­nagyobb gond ezen a város­széli telepen. Rugóacél és áramkörök Azt is mondhatjuk, sok-sok szaktársukhoz hasonlóan az országban, ők is két malom­kő között őrlődnek, egyrészt az értékesítés bizonytalansá­gai jelentenek náluk problé­mát, másfelől zavartalan mun­kájuk feltételeit illetően sincs minden rendjén. Az elsőnek oka közismert, sőt most már ott tartunk, hogy meg is ért­jük a folyamatokat, az anyag­éi alkatrészellátásról azonban korántsem mondhatjuk el, hogy összefüggései kristály- tiszták lennének. Azzal a munkaasztaloknál dolgozók is tisztában vannak, hogy az egyébként is drága nyersanyagok, alkatrészek be­hozatalának pénzügyi korlátái vannak, szűkíteni kell az im­portcikkek körét. Csak az nem fér a fejükbe, hogy a termeléshez nélkülözhetetlen géprészek közül miért válik mind több a kereskedelem mostohagyerekévé. Ezt az üzemet egy-két gép­típus hagyja el késztermék­ként, javarészt alkatrészeket gyártanak az OHS-sterilezők- höz. Szűcs Pál telepvezető itt a rugóacél példáját említi, ami tudvalévőén osztrák be­szerzési forrásból való alkat­rész, mégis volt idő, nemré­gen, amikor hiánya alaposan visszavetette a serlegek sze­relését. Bent. a Szolnoki úti üzem­részben sem gyöngy az élet e tekintetben, ott meg sok­szor a leheletérzékeny nyom­tatott áramkörű szerkezetek a szerelők főfájásának oko­zói. Mert ha nem a világ­márkát kapják belőlük, ha­nem csak valami hasonló utánzatot, megzavarodnak a palettizálók. így aztán előfor­dul néha. hogy éppen egy ke­vésbé sürgős munkához kell fognia a lakatosgárdának, csak mert a fontosabbhoz nincsenek meg a feltételek. Szerencsére azért a munka­ellátottságban nem voltak ed­dig különösebb zavarok, gyártmányaik kilenctizedét je­lenleg is exportra készítik. A Szovjetunióba tíz darab úgy­nevezett forgatóberendezést küldettek, amit a gépiparban használnak majd. Ezenkívül serleges előfőzők és más gé­pek szerepelnek a feladatok között, s a megrendelések alapján négyféle serleget gyártanak a népesedő OHS sterilező családhoz. Ügy tűnik az év hátralévő idejében is lesz mit tejbe ap­rítaniuk, a kereken 30 gép- és alkatrészgyártó munkás in­kább azt latolgatja, elegen lesznek-e a szigorúan mini­málisra szabott létszámmal a feladatokhoz. Külső vállalások Az épület másik végében, az asztalosműhelyben még ennyien sincsenek, 13 ember ténykedik a fűrészek, gyalu­gépek mellett. Az ő feladatuk jobbára az elkészült gépek burkolása, szállításra való elő­készítése, amikor pedig nincs kiszállítás, külső vállalásaik­nak veselkednek neki. Szívós Ambrus, a műhely helyettes vezetője elmondta, jelenleg a tanácsháza berendezési tár­gyainak, utolsó darabjainak befejezésén dolgoznak, a hé­ten szállítják azokat rendelte­tési helyükre. A kultúrháztól ajtók, abla­kok javítását kapták felada­tul, a lajosmizsei postahiva­tal faberendezéseit ugyancsak a szövetkezet asztalosai ké­szítik. Panasz híján ők sin­csenek, úgy mondják, nem igazán asztalosáru az a tölgy, fenyő, amit kézhez kapnak. Márpedig a mesterembert mi sem bosszantja jobban, mint amikor csak bajlódással kel életre szerszáma alatt a nyers­anyag. My. J. Busz Szegedre Nyomorultak Az Arany János Művelődési Központ ez évben is kedvében kíván járni a szabadtéri játé­kokat kedvelőknek. Ezért autóbusz-kirándulást szervez Szegedre. Az előadás augusz­tus 21-én lesz, amikor a Nyomorultak című musicalt mutatják be. Jegyeket az Arany János Művelődési Köz­pontban lehet vásárolni. Az indulás időpontja 15 óra. Konténereket gyógyítanak A zöldség- és gyümölcsszezon kellős közepén kincsnek számít minden csomagolóanyag. Ilyenkor meg a tárolók sarkába ösz- szerakott, hibás, törött edényeknek is becsületük van. A kon­zervgyár göngyölegtelepén Jakab János és Kolompár József veszik kezelésbe a javításra szoruló konténereket. Napjában úgy félszáz darabot hoznak használható állapotba, amiket azonmód visznek is a göngyölegéhes felvásárlótelepekre (Varga Irén felvétele) Óriási felhőzet?! De hot a vevő? A hét végén óriási felho­zatal és gyér érdeklődés mel­lett tartották meg a piacot. Jellemző, hogy mintegy há­rom árusra jutott egy vá­sárló. A kocsispiac igen drá­ga volt, a takarmánytök ki­lója 1,50. a görögdinnye 8. a sárgádinnye 10, a befőzni- való 15 forintos árban kelt. A baromfipiacon a liba párja 550, a kakasé 200—220, a rántani való csirkéé 80—140 forint volt. A tojás ára itt 2,50—3 forint volt, a keres­kedő — benn 2 forintért árulta. A zöldségpiacon a paprika 10—20, a paradicsom 8—14, az uborka 12—16, a zöldbab 20. a krumpli 7—10. a kar­fiol 30—40, a fejtenivaló bab 30—35, a tök 10, a zöldhü­velyű bab 20. a torma 60 fo­rintos áron kelt. A káposzta fejéért 10, a karalábé darab­jáért 6 s a zellerért is 6 fo­rintot, a zöldség csomójáért 6—8 forintot kértek. A gyümölcspiacon a szilva 10. a ringló 18, az őszibarack 50—60. a sárgabarack 28, az alma 22, a körte 30, a meggy 18—24, az alma 15—16, a dinnye 7 forintért kelt. A terménypiacon a darákat 7, a terményeket szintén 7 forin­tért árulták, literre. Mozi A nagyteremben: Árulás és megtorlás. Színes kínai kung- fu kalandfilm. Előadás csak 6 órakor. A stúdióteremben: Egymilliárd dollár. Színes, szinkronizált francia politikai krimi, fél 6-kor. A kertmozi­ban: Nílus gyöngye. Színes, szinkronizált amerikai kaland­film, 21 órakor. Az idénykezdetnek megfelelő a játék A Kinizsi labdarúgóinak az 1987/88. bajnoki évre való őszi idénybeni felkészü­lése a 4. hétbe lépett. A heti két erőnléti és technikai fej­lődést segítő edzések megfe­lelő edzéslátogatottsággal folytak és a hétközi edzőmér­kőzéseket is az előre terve­zett időpontban lejátszották. A Kőrösön táborozó, nemzet­közi tornára készülő BLASZ ifi válogatottól és a Bozsik Kupára készülő múlt évi nyertes Csepel ifitől veresé­get szenvedett ugyan a kö­rösi csapat, de az idény kez­detének megfelelő játékot nyújtottak. Az edzéseken rendszeresen részt vevő és a mérkőzése­ken játszó játékosok a kö­vetkezők: Barabás (Petrik) — Faras, Adámi, Szabó B., Csi­kós, Sallai, Kovács Z., Dan- kó, Gonda, Benkó, Mari, Vig, Soós, Toricska, Pavelkó, Ber­talan, Pörge, Bállá, Czinkus, Petrezselyem, Virág András és Parti Gyula. Virág András a Kecskeméti TE labdarúgócsapatában ját­szott tízéves kora óra, húsz éven keresztül területi baj­noki szinten is. középhátvéd, középpályás. Húszéves klub­hűségéhez, labdarúgás-szerete- téhez nem kell külön magya­rázat. Parti Gyula pályafutá­sa már nem ilyen egyszerű. A Kecskeméti SC-ben kezdte, mint katona a Bem SE-ben folytatta, majd Szegeden a Délépben játszott. Utána újra Kecskeméti SC, KTE, majd Tiszakécske és most Nagykőrös. Bal oldali közép­pályás, balhátvéd. Mindket­ten szívesen jöttek Nagykő­rösre és minden tudásukkal, igyekezetükkel segíteni sze­retnék a Kinizsi jó szereplé­sét. A további edzőmérkőzések eredményei: Nagykőrösi Kgy. Kinizsi—Tiszakécske 2-3 (2-1). Az első félidőben Mari két góljával (egyet 11-esbő!) ve­zetett a hazai csapat, a má­sodik félidőben csereként be­AZ ARCSZŐRZET, elsősor­ban a szakáll divatja egyidős az emberiséggel. Az őskorban a vadászok ezt a díszt babo­nás megbecsülésben részesí­tették. Évezredek alatt a fér­fiarc éke, mint a divat fon­tos velejárója kísérte végig az emberiség történelmét. A hetvenes évek elejétől ismét divatba jött — hosszú szünet után — az „állpamacs”. Pop­zenészek, festők, írók, zene­szerzők, színészek után egyre több férfi kényelemből, di­vatból, tetszeni vágyásból sza­kállassá lett. Időszámításunk előtt az V. században az ellenséget visz- szaverő harcos asszonyok ál- szakállt ragaszthattak Argos városában. A „gyengébb nem” ezt a kegyet nagy kitüntetés­nek könyvelte el. Az ókori Egyiptomban a nők az elő­kelőség szimbólumaként visel­ték az álszakállt, oszlop és kocka formára igazítva. A meghódított népek lenyírt ha­jából bőségesen volt ehhez nyersanyag. Valamire való asszír férfi és nő szabályosan göndörített szakállal parádé­zott a jelesebb napokon, gaz­dagon ékesítve azt drágakö­vekkel. A késői középkorban a „szakállviselésre ítélt” férfi hiába kopogtatott lányos há­zaknál. hitestársat ily módon nem talált az asszonynép kö­zött. A VI. században Allah vagy a Próféta szakállára es­küdtek, szerencsétlenség ese­Az állpamacs megújhodása Szakállas nők a csatában tén jelképesen megszaggatták a nagy becsben tartott arc­díszt. A borotva őse kagylók, csi­gák éles peremű héjából ké­szült, Keopsz fáraó sírjában a sok használati tárgy mellett ezeket is megtalálták. A haj­tincs kialakítása, a hosszú ba­jusz festése Kínában titkos művészet volt, a tudomány apáról fiúra szállt. Az ókori görögöknél a fodrászszerszá­mok, a sarló alakú borotva és a sütővas már ismert és hasz­nált eszköz volt. A római if­jú az első állpihéket az iste­neknek áldozta fel, később szakállát gondosan ápolta. Gyász esetén ebből lenyisz- szantott darabot dobott a sír­gödörbe. A római figarók• a „test mindenesei” voltak, csa­tákban sebet kötöztek, eret vágtak, amputáltak, gyógyfő- zeteket készítettek. A kelták, a germán törzsek, a longobárdok szakái ltisztel e- te hagyományokhoz kötődött, fontos testrésznek hitték A saját szakállra esküdni egy­kor a legnagyobb dolog volt, ilyen komoly kinyilatkoztatás­ra még hitelt is lehetett kap­ni. Az ápolt arcszőrzet egyenlő volt a becsülettel. A lovagi életmód és a keresztes hadjáratok hatására változott a kor divatja. A harci sisak alatt a hosszú haj, szakáll, bajusz nem volt praktikus. A barokk korban a gaval­lérok hosszú hegyes szakállt és rövid hajat viseltek, míg Spanyolhonban a nagyon hosszú haj és a pontszerű szakáll volt közkedvelt. A bibliai időkben különösen nagy tisztelet övezte a férfi arcán, fején kinőtt szőrzetet. A kora keresztény időkben Krisztus megtört arcát tekin­télyes szakáll övezte. A XVI— XVII. században a sima arc divatja lépett elő egy dara­big, majd ismét hódított az oldalszakáll. Az arcszőrzet az ösmagya- rok hite szerint az érettség, a férfiasság jele volt, a csupasz arcú és fejű embereket szol­gáknak tekintették. A török uralom alatt végleg megszűnt a magyar bajusz- és szakáll- viselet, az úgynevezett „jani­csárbajuszt” már a „borbél” alakította ki az arcokon. Szé­chenyi és Kossuth jellegzetes szakállformáját minden hala­dó gondolkodású magyar férfi átvette. Századunk első évitzedeiben a vékony bajusz és keskeny oldalszakáll volt a módi. A második világháború után po­litikusok, írók, művészek hoz­ták ismét divatba a sokféle módon variált szakállt. Shaw, Tolsztoj, Schweitzer, Anatol France, Hemingway, Tagore, Marx, Jókai, Petőfi példáján ma már nemcsak közéleti személyiségek, hanem a fér­fiak jó része különféle sza­káll viselője lett. Egyesek di­vatból, mások kényelemből, sőt nemritkán tetszeni vá­gyásból engedik nőni termé­szetesen vagy igazított for­mában ősi ékességüket. István ismerősöm feltűnés­ből, Gábor jobb megjelenése érdekében, Zoli pusztán lusta­ságból, Laci Fidel Castrót utánozva engedi kisebb vagy nagyobb szakállát szabadon nőni. Egy férfifodrásztól hal­lottam: csak a gondozott sza­káll az igazán szép, s csep­pet sem mellékes, hogy for­máját az illető mennyire vá­lasztja arcformájához, mivel ezzel jelentős korrekció érhe­tő el. Tehát tanácsos egy ilyen döntés előtt a szakember vé­leményét kikérni, ha valaki az ősi ékesség divatja mel­lett dönt. DELILA EGYES források szerint Sámsonnak nemcsak a haját, a szakállát is levágta — biztos, ami biztos alapon. Manapság megint egyre több „érett” és „férfias” férfit lát­hatunk mindenfelé, a külső jelkép, reméljük, belső érté­keket is takar. Kedves Sám­sonok, a mai Deülák talán kevésbé veszedelmesek ... Szendrődi Judit állt volt ifik jól játszottak, de a vendégeknek mégis si­került megfordítaniuk az eredményt. Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Lajosmizse 3-1 (2-1. A területi osztályból a megyei I. osztályba kiesett vendégcsapat ellen jó táma­dójátékkal, elég könnyen nyert a Kinizs-i. Lehet, hogy a mizseiek könnyelműen játszottak, mert a Csepel ifi ellen, akiktől a Kinizsi kika­pott, győzni tudtak. Góllövő: Mari, Soós, Pörge. Nagykőrösi Kgy. Kinizsi— Tápiószentmárton 1-2 (0-1. A mérkőzés első részében sok helyzetet kihagyott a ha­zai csapat, ennek tudható be a vereség a megyei első osz­tályú ellenféllel szemben. Góllövő: Dankó. Ceglédi Vasutas—Nagykőrö­si Kgy. Kinizsi 2-4 (1-2). Cegléden, ideális, sportsze­rű körülmények között, jó támadójátékkal, megérdemel­ten nyert a körösi csapat. Góllövő: Benkó 3 és Pörge. Zátonyi László edző az adott játékosanyag képessé­geihez és adottságaihoz igyekszik kialakítani, megta­lálni a megfelelő játékstílust, csapatjátékot. A 4—4—2-es felállást és játékmódot talál­ja legmegfelelőbbnek. Ezt játszották ezen a mérkőzésen is. Az edző értékelésében megmagyarázta a hibákat, a késői, rossz átadásokat, a fe­lesleges labdavezetéseket, cselezgetéseket, a helyezkedé- si gyengeségeket. Az edzőmérkőzések szám­szerű eredményei nem irány­adók, de a mutatott játék nagyon tanulságos volt, en­nek alapján ki lehet alakíta­ni egy egységes stílusú, tö­mören védekező, de gólratö- rő támadójátékot nyújtó, ütőképes együttest. A ruti­nos. képzett játékosanyagnál még lehetőség van az átcso- nortosításra is; ha a helyzet úgy alakulna, a legtöbb játé­kos több poszton is tud ját­szani. De foglalkozni kell a fia­talok folyamatos beépítésével is. P. S. Köszönetét mondunk mindazok­nak. akik id. Kiss .Tános teme­tésén megtelentek. és részvétü­ket fejezték ki. A gyászoló csa­lád. 3SN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlapi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom