Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-17 / 193. szám

Olvasónk írja Képek Zamenhof hazájából Zamenhof száz éve adta ki első könyvét — Dr. Esperanto (Reménykedő) címmel, s így évek óta készülünk az évfor­duló méltó megünneplésére. Ez év áprilisában megren­deztük a magyar eszperantis- ták egyetemes kongresszusát, s ezt követték a szakmai ta­nácskozások. Veszprémben a 2. magyar eszperantó egész­ségügyi konferencián vettem részt. A megbecsülést jelezte, hogy külföldi vendégek is jöttek, s a védnökséget a Ma­gyar Eszperantó Szövetség, a Tudományok Nemzetközi Akadémiája és az Egyetemes Egészségügyi Eszperantó Tár­saság vállalta. Az elhangzott 18 előadás színvonalát jelzi, hogy közülük sok meg fog jelenni tudományos közle­mény formájában jó nevű szaklapokban. 1987. július harmadik hetében Lengyelország különböző váro­saiban rendezték meg az esz- perantisták szakmai, ideoló­giai és hobbiszervezeteinek konferenciáit. Én az IMEK- en, az egészségügyi dolgozók nemzetközi konferenciáján vettem részt. Most hatodszor jöttünk össze, s örömmel ta­pasztaltuk, hogy nem csak európaiak vettek részt, de je­len voltak az USA-ból, Ko­lumbiából, Kínából, Japánból. Ausztráliából és más távoli országokból érkező kollégák is. összesen 31 előadás hang­zott el, s 5 posztert mutattak be. Lengyel vendéglátóink min­dent megtettek, hogy jól érez­zük magunkat. Esténként mű­sor várta a résztvevőket, a ki­rándulónapon bemutatták vá­rosukat, meglátogattuk a wie- liczkai sóbányát, s megkoszo­rúztuk az oswiecimi (Auswitz) koncentrációs táborban lévő emlékművet. A következő IMEK (Egye­temes Egészségügyi Eszperan­tó Konferencia) rendezését (2 év múlva lesz) Belgium vál­lalta. Július 26-án a Varsói Tudo­mány és Kultúra Házának kongresszusi termében 6000 ember, 80 ország képviseleté­ben, meghatottan énekelte az eszperantó himnuszt, s Roman Malinovszkij, a szejm elnöke, fővédnök megnyitotta a várva várt centenáriumi kongresz- szust. Hétfőtől több mint 100 ren­dezvény között válogathat­tunk, melyek sajnos sokszor egybeestek, s nem tudtunk mindenütt jelen lenni.. Min­denki megtalálta a szakmájá­nak, illetve az érdeklődési körének megfelelő rendezvé­nyeket. Nem volt olyan fó­rum, ahol ne találkoztam vol­na magyarokkal (kb. 400 hon­fitársunk volt jelen). Mi, egészségügyiek az első napon tartottuk összejövete­lünket, ahol több százan vet­tünk részt, s megválasztottuk az UMEA vezetőségét. Sajná­latos, hogy az évek óta mű­ködő fogászati, illetve állat­orvosi szekció után nem ala­kult meg a gyógyszerészek szervezete. Esténként igazán nívós szín­házi eseményeken — nemze­tieken és nemzetközieken ve­hettünk részt. Július 29-én mintegy ötezer ember utazott Zamenhof szülővárosába, Bia- listokba, melynek amfiteát­rumában a város vezetői meg­ígérték, hogy a városban esz­perantó kulturális centrumot hoznak létre. Sok ezren írtuk alá a világ kormányaihoz küldendő felhívást; az eszpe­rantó eszköz a békeharcban. Augusztus 2-án sajnos bú­csúzni kellett. Ma még fris­sen kavarog bennünk a sok élmény. Egy felejthetetlen kép Zamenhof országából, egv kép, amikor Varsó központjá­ban többen beszéltek eszpe­rantóul. mint lengyelül, ami­kor barátok találkoztak, akik eddig csak leveleztek, akiknek a nevét csak újságcikkek alatt olvastuk, s természete­sen új barátságok szövődtek. Az élet megy tovább, s re­mélem, hogy a nagy találko­zás nemcsak nosztalgikus em­léket hagy bennünk, de segíti mindennapi munkánkat, az eszpeTarrtó terjesztését a szak­mai körökben és a békemoz­galomban. Dr. Szemők Balázs Ceglédbercel ózsi és Bandi gyermek­koruk óta jó barátok vol­tak. Mindketten megözve­gyültek, egymással szomszé­dos tanyában laktak. Most, 50 éves korukban éleződött ki köztük az ellentét először. A nézeteltérés oka Juliska, aki szintén özvegy és jókora földje meg háza van az övé­kéhez közel. Mindkettőjüknek megtetszett a 44 éves, életerős, jókedvű asszony. Megkezdődött a férfiak kö­zött a szokásos versengés Ju­liska kegyeiért. Az időleges eredmények alapján Józsi esé­lyesebbnek látszott, noha a másik sokkal erősebb roha­mokkal próbálkozott, s ezért Bandi az ügy érdekében csel­hez folyamodott. Azt taná­csolta barátjának — kihasz­nálva annak naivságát —, hogy mondja azt Juliskának, hogy nem lesz nála semmi dolga, ő tud főzni, mosni, mindent elvégez a ház körül is, egyszóval aranyélete lesz, ha hozzámegy. Az ilyen egy nőnek mindig kecsegtető. Józsi jócskán szabódott ennyi hazugság hallatán, hi­szen fakanalat még soha nem fogott a kezében, és mosatni is mással szokott jó pénzért. Ám a barátja tovább nyug­tatgatta, hogy ne törődjön vele, mert amíg meg nem lesz az esküvő, addig úgysem derül ki a turpisság, mert Juliska nem olyan, hogy el­menjen hozzá. Utána meg úgyis mindegy. Ráadásul, ha egyszer még vacsorára meg is hívná, megerősíti, amit mondott, a meghívást meg úgysem fogadja el. Szóval el­készült a haditerv. Másnap Józsi félénken hozzálátott a megvalósításhoz. A bolt előtt elmondta Juliskának, amit barátja mondott neki. Közben a füle hegyéig piros volt. Hát még, amikor Juliska el is fo­gadta a vacsorameghívást el­ső szóra, ráadásul az volt a kikötése, hogy Józsi előtte készítse el a vacsorát. Nem győzött kapkodni. Sza­ladt a barátjához, hogy jól behúzta a csőbe, mire az csak dörzsölte a tenyerét és elége­detten várta a végkifejletet. Józsi egész nap a környező tanyák asszonyait járta körbe, hogy tanítsák már meg vala­mi egyszerű ételt főzni. El is magyarázták neki a pörkölt­készítés módját. Bevásárolt, nagyjából rendet rakott a kis házban és izgatottan várta az estét, ami rohamosan közele­dett. Juliska pontos volt. Hat órakor kopogtatott az ajtón. Józsi rohant kifelé. Betessé­kelte a házba és leültette a konyhában. Miközben előké­szült a nagy főzéshez, Juliska a hozzáértő asszony szemével mérte végig a lakást, már amennyit ültő helyéből látott belőle. Elég is volt. Rendes volt ott mindennek a közepe. De a szekrények, bútorok alatt vastagon állt a por. Sőt az egyik sarokban felhalmoz­va töméntelen szennyes ruha magasodott. Juliska csendben elmosolyodott, de nem szólt semmit. Figyelmét, a nagy fő­zésre fordította. Jól ment min­den, amíg csak zsír és hagyma volt a lábasban. De ez utób­bi dinsztelődését már nem várta meg a lovag, hanem rögtön felöntötte vízzel, bele­dobálta a húst, s csak ezután szórt bele paprikát és sót. Semmi egyebet. Hogy még ,,pikánsabbá” tegye az ízét, az egészet nyakon öntötte fe­hér házi borral. Az asszony nerrt szólt közbe, csak nézte mosolyogva az ügyetlenkedj férfit. Amikor kész lett a csodapörkölt, az agyonhámo­zott krumplit még beletetle, de nem volt türelme megvár­ni, amíg puhára fő. gyorsan levette a tűzhelyről és már tálalt is. Szó nélkül, nehézke­sen nyelték a vacsorát. Ju­liska udvariasan lenyelt egy­két falatot, de többet nem bírt. Józsi is szenvedett. A feszült légkörű vacsora után A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXI. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1987. AUGUSZTUS 17., HÉTFŐ Kiismerte a lelkivilágát Gyorsan előkeríti az aktákat Lassún telik a lévonal A konzervipar nem bírta a versenyt a júliusi kánikulá­val, a gazdaságokra rávéniilt a borsó tekintélyes hányada. A Nagykörösi Konzervgyár eredetileg 27 ezer 600 tonnát szándékozott üvegbe, dobozba tölteni a zöld gömböcskékből, ehelyett alig több mint 22 ezer tonnát tudott tartósítani, mert az alapos felkészülés, kapacitások bővítése ellenére sem győzte befogadni a hő­ségben szinte egyszerre be­érő töméntelen nyersanyagot. Volt olyan termelőszövetke­zet, amely napi 100—130 ton­nát is betakarított napjában, de ennek csak harmadrészét tudta leadni, a többivel kény­telen volt állatállománya ét­lapját gazdagítani. A paradicsommal természe­tesen nem lesz ilyen gond, sőt a mostani hűvös éjszakák, esőfelhőkkel tarkított nappa­lok a bogyók érését visszafo- ják. A hét elején még napi 120—150 tonnát hoztak belőle. Jobb esztendőkben ilyentájt már paradicsommal rakott lá­da- és konténerhegyek sora­koztak a lényerő vonalon, a savanyítóüzem környékén. A jelenlegi tételek több mint fele válogatott salátaparadi­csom. Savanyúság készül be­lőle, a pürének valóból csu­pán egy sűrítő étvágyát kielé­gíteni futotta még. A gyár lényerő vonalára megérkezett az alma is, ebből jelenleg 140—160 tonnára rúg a napi szállítmányok összsú­lya. Kerékpárverseny Augusztus 19-én, szerdán délelőtt 9 órától 11 óráig kerékpáros ügyességi és gyor­sasági verseny lesz a Károlyi lakótelepen a vakációzó gye­rekeknek. Véradás Kőresíetéllenen Augusztus 18-án, kedden 9-től 15 óráig községi véradó­nap lesz Kőröstetétlenen az általános iskolában. A község lakóit, köztük a tejüzem dol­gozóit várják, a 18 és 60 év közöttieket. Juliska felállt és rögtön haza akart menni. Józsi még udva­riasan marasztalta, de érezte, hogy fölösleges, hogy már nincs rendben semmi. Az asszony távozása után szomorúan feküdt le és erős lelkiismeret-fufdalás gyötörte. Félt a másnaptól, a barátjára kegyetlenül haragudott, és nem akart a nősülósről hal­lani sem. Korán kelt. Éppen locsolta a paprikapa­lántákat, amikor Juliska ha­ladt el szokásos útján a tanya mellett. Boltba ment. Amikor J ózsi észrevette, elfordult. Nem akart köszönni sem ne­ki. Szégyene mindennél erő­sebb volt. Juliska azonban élénken odaszólt. — Mi az, Józsi? Meg sem ismer? Pedig1 tegnap még fe­leségül akart venni. Józsi dühösen elfordult, azt hitte, az asszony gúnyolódik vele, ezért megjegyezte: — Az tegnap volt! — És ma? Mi történt, hogy ma már nem akar elvenni? Megbántottam? — Maga, Juliska? — Józsi szeme felcsilant. — Sző sincs róla. Én voltam óstoba, hogy hallgattam arra a jóféle Ban­di barátomra és be akartam csapni magát. Butaság volt Jól felsültem. de tanultam az esetből. Ne haragudjon rám ezért. — Ugyan már. Ne legyen gyerek. Nincs semmi baj. No. megyek is. főleg, ha tartja magát az előbbi véleményé­hez. — Juliska! Mondja, hozzám jönne ezek után is? — Miért ne? — Ó, Juliska, nincs nálam boldogabb ember a világon. Gyorsan kitűzték az esküvő napját, megbeszélték, kit hív­janak meg, s végül is egv 20—30 fős vacsora mellett döntöttek. Majd Juliska, mintha mi sem történt volna, A feledékeny emberek cso­mót kötnek a zsebkendőjük­re, mert emlékezetük olyan, mint a szita lika; kihull be­lőle, amit el kellene raktároz­ni hosszabb időre. De még a bámulatos memóriájúak emlékezőképessége is véges. Valamely hivatal pedig vég­képp nem hagyatkozhat iro­distáinak ebbéli tehetségére. Sokáig lajstromokkal, az akták valamiféle rendezőelv szerinti besorolásával póbál- ta.k rendet teremteni az egy­re szaporodó irathalmazban, ám ennek kerékkötője volt az a tény, hogy bármiféle anyagot egyszerre csak egyféle szempont alapján lehet össze­válogatni. Ez pedig — ismer­ve napjaink hatalmas ügyfél- forgalmát — szinte megbéní­taná, az érdemi, gyors ügyin­tézést. Mást kellett kitalálni, és ehhez megoldásnak kínál­kozott az ügyvitel számítógé­pekkel való megerősítésp. Ezek a törekvések fokozato­san megvalósulnak a ceglédi tanácsházán is. Mindenre Képes Jankovics Árpád elektro­mérnök némi kerülővel kö­tött ki a városházán. Erede­tileg a Leningrádi Elektro­technikai Egyetemen tanult, és az integrált áramkörök technológiájával foglalkozott. Hazatérve először a Mikro­elektronikai Vállalatnál dol­gozott, de nem tudott megba­rátkozni a mindennapi pesti folytatta útját a bolt felé. Mi­kor odaért, a bolt ajtaján ép­pen akkor lépett ki Bandi. Az asszony láttán a szája fü­lig szaladt. Nyájasan köszönt, amit a másik mosolyogva fo­gadott. — Mi újság, Juliska? Mi­lyen volt a vacsora tegnap este? — Ä, ne is mondja! Nem tud főzni, a szennyes fel van halmozódva a szoba sarká­ban, meg minden piszkos. Egyszóval szörnyű. — Látja, látja! Megmond­tam, hogy velem sokkal job­ban jár. Nálam ilyen gondok nincsenek. — Ó. tudom, tudom. Maga remekül főz és pótol egy há­ziasszonyt is. — Még mindig nem akar hozzám jönni? — Nem lehet. Már odaígér­tem a barátjának a kezem. Bandi alaposan elcsodálko­zott. Bosszúságát alig tudta leplezni. — De hát miért? — Pont az említett dolgo­kért. Neki igazán szüksége van egy asszonyra, aki rendel tart, nem úgy, mint magának, aki el tud egyedül is végezni mindent. Meg hát, tudja, a nőknek gyakran a férfiak esetlensége, befolyásolhatósága tetszik a legjobban. Bandi még sokáig tátott szájjal nézett maga elé. Se­hogy sem értette, s alig hitte el Juliska még kifelé jövet odavetette, hogy mikor lesz az esküvő, s hogy őt is sze­retettel várják. B andi fogta a kerékpárját, felült, szép lassan gon­dolataiba merülve elindult, s csak ennyit dünnyögött maga elé: — Ezek a nők! Kiismerhe­tetlenek! Hargitai Bernadett utazással. Ott kezdett komo­lyabban foglalkozni a számí­tástechnikával. Programokat kellett írnia számítógéppel vezérelt mérőrendszerekhez. Megtetszett neki ez a fogla­latosság, vett saját használat­ra egy személyi számítógépet, és otthon megpróbálta kiis­merni a lelkivilágát. Sikerült elmélyedni az ezzel összefüg­gő ismeretekben, olyannyira, hogy a tanulás buzgalmát a tanítás lehetősége váltotta fel: fél évig a Bem József Ipari Szakmunkásképző Intézetben vezette a számítástechnikai szakosztályt. Akkor olvasta a városi tanács hirdetését, amelyben ezen a pályán jár­tas szakembert keresett. Így került március közepén a vá­rosháza öreg épületébe. — Mi volt az első feladat? — faggattuk a fiatal számítás- technikai szakembert. — Az első hónapok azzal teltek, hogy alaposan megis­mertem ezt a géptípust. Ma­gyar nyelvű szakirodalom meglehetősen gyéren találha­tó, tanulmányoznom kellett a korszerű programozási nyel­veket. Azóta már kiismertem a legfontosabb sajátosságokat, és ezekkel a gépekkel minden olyan programot végre lehet hajtani, ami a tanácsi igaz­gatásban felmerülhet. Bankók a bankból — Említene erre példát? — Egy aprósággal kezdem. Most éppen olyan feladaton dolgozom, amely a kollégák bérkifizetését teszi könnyeb­bé. A pénztár kérte, készít­sek egy olyan programot, amely kimutatja, hogy a havi bérfizetésnél a bankból mi­lyen címletű pénzből mennyit hozzanak, hogy mindenkinek fillérre annyi kerülhessen a borítékjába, amennyi jár. Ennél, sokkal lényegesebb munkám volt az ügyiratfor­galmi információs rendszer kidolgozása. Ez az iktatásra alapul. Ennek a kezdeményei egy másfajta számítógéptípus­ra már megvoltak, de rész­ben a gép nem volt üzembiz­tos, részben a programnak hiányosságai voltak. — Hogyan tudná felvázolni a munka jellegét? — A tanácsi ügyintézők Az albertirsai zeneoktatás múltjának egyik hosszabb epizódja 1952-től 1962-ig hú­zódik, amikor is az úgyneve­zett kultúrotthoni zenetanfo­lyamon tangóharmonikát és hegedűt tanítottak az ifjak­nak. Ez volt az előzménye az 1963-ban már állami keretek közé helyezett zenepedagógiai munkának. A helybeliek se­gédletével ebben az esztendő­ben létesített itt az abonyi Bihari Zeneiskola egy fiókin­tézményt. Igaz, a kezdeti időszakban még toborozni kellett a növendékeket. A hetvenes évek végén egy zenekari bemutatót követően ébredt fel az érdeklődés a fúvós hangszerek iránt. Nem sokkal ezután megalakult az általános iskola rézfúvós ze­nekara. A hangok világa mind népszerűbbé vált Al- bertirsán, így hát nem vélet­lenül merült fel a község vezetőiben az a gondolat, hogy egy önálló helybeli ze­neiskola létrehozásával lehe­tőség nyílna az oktatás szín­vonalasabbá tételére. egy­szersmind a gyerek létszám növelésére. Az első kérelem 1986 végén érkezett meg a minden ügyről úgynevezett előadói ívet fektetnek föl. Ezen a lényeges adatok rajta vannak, ami az ügyfélre és az ügyre vonatkozik. Akár név, cím szerint elő lehet ke­resni, ha az illető kíváncsi, hol tart az ügye. A gép lehe­tővé teszi, hogy bármiféle szempont alapján megtalál­jam, amit kell. A tanácsnak időnként statisztikai adatokat kell szolgáltatnia, és ez is könnyűszerrel megoldható. Az ügyirathátralékot például té­telesen kimutatja. Kiírja az összes hátralékos ügyet. A tanácselnök vagy az osztály- vezető különleges óhaját is teljesíteni lehet. — Mi lesz a következő ten­nivaló? — Az előbbiekben említett ügyiratforgalmi rendszerhez elkészítem a szükséges doku­mentációt és szükség szerint tökéletesítem, mert már több tanács vevőként érdeklődött iránta. Olyan közérthető for­mában kell megszövegeznem, hogy aki nem szakember, az is megértse. Amikor .1 gép határoz — És azután hogyan to­vább? — Kétéves továbbképzésre jelentkeztem a második dip­loma megszerzéséért. Alkal­mazási programtervező képe­sítést szeretnék szerezni. Ügy látom, nagy jövője van ennek a tudományágnak a közigaz­gatásban is. Távlati cél a ta­nácsi számítógépes hálózat kiépítése az országban, amely egységes rendszerbe foglalja a többi között a személyi és ingatlan-nyilvántartást, továb­bá más tanácsi tevékenység­hez kapcsolódik. A számító­gép képes másodpercek alatt döntést hozni. Dolgoznak kü­lönféle szakértői rendszere­ken, amelyek egy-egy szakte­rületet ölelnek fel. Így pél­dául a hatósági osztályon leg­gyakrabban alkalmazott jog­szabályokat betáplálva egy adott ügyben a gép képes lesz a jövőben önálló határozatho­zatalra. Jankovics Árpád főelőadó igyekszik kiismerni a szakma minden csínját-bínját, hogy a tanácsi munka korszerűsí­téséért minél többet tehessen. T. T. Pest Megyei Tanácshoz, ám akkoriban még az iskolaalapí­táshoz sokféle föltétel hiány­zott, így hát a megyei tanács elutasította az igénylést. A zeneiskola mint a műve­lődési ház albérlője természe­tesen nem fejlődhetett to­vább, ezért alakították ki a központi általános iskola mel­lett — egy volt szolgálati la­kásból — a négy tantermes új zeneiskolát, amelyre már a megyei tanács is igent mondott. Csupán az átalakí­tás 750 ezer forintba került. A nagyközség legfiatalabb in­tézményét augusztus 19-én avatják föl. A tervek szerint a jelenlegi hat tanszék (hegedű, klarinét, furulya-fuvola, trombita, zon­gora, szolfézs) mellett sort kerítenek az ütő, a mélyréZ- fúvós és a cselló tanszék ki­alakítására is. Egyúttal a dánszentmiklósi, a mikebudai és a ceglédberceli kihelyezett tagozatok szervezetileg az al­bertirsai önálló zeneiskolához fognak tartozni. LSSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Mi puhul meg a vacsoránál? Albertirsa Önálló zeneiskolában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom