Pest Megyei Hírlap, 1987. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-03 / 181. szám
«w < MK.lfl 1987. AUGUSZTUS 3., HÉTFŐ 5 Tornay szobrai Gödöllőn Fába zárt fájdalom Ejjy hónapos nyári szünet után a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ szombaton újra megnyitotta kapuit, s nem is akármilyen rendezvénnyel. Kecskés József igazgató választása ismét telitalálat volt, a Kőszegen élő Tornay Endre András szobrászművészt kérte fel egy kiállításra. Az elmúlt időszak meghívott vendégei: Samu Géza, Farkas Adám, Suzanne Szász, a gödöllői képzőművészek, Lakatos Vince — hogy ne soroljuk tovább — úgymond rangos kiállitóte- remmé avatták a galériát. Két út között A megnyitó első pillanataiban Maczkó Mária, a Túráról származó fiatal népdaiénekes kristálytiszta hangja ejtette ámulatba a közönséget, olyan hangulatot teremtve, amikor a „Szó bennszakad, hang fennakad, I Lehellet megszegik”. Először egy zsoltár, majd két moldvai csángó keserves tette mindannyiunkat nyitottá azon hullámhosszak vételére, amelyeken az 1949-ben Udvarhelyszék közelében, Zete- lakán született Tornay huszonöt faszobrával szólt. „Erdély ország szép határa / Jaj, de bementem alá ja / Hasadj meg szívem kettőben / Hogy vigyenek temetőbe, / Hasadj meg szívem, halljak meg / Az egész világ tudja meg / Tudja meg az egész világ / Az én hazám milyen ország.” Papp Gábor művészettörténész szerény, szép szavakkal ajánlotta a közönség figyelmébe a műveket. — Nehéz az alkotásokkal versenyre kélni, mivel a szavak elsősorban értelmünkhöz szólnak, azok pedig a teljes emberhez. Zenei példával élve a gyökerei ezeknek a fából faragott csodáknak a népdalok, a koronái pedig Szoko- lay Sándor zeneművei. Mások ezek, mint az idősebb Szerva- tiusz Jenő alkotásai, amelyek a fa belső mozgását segítve felszínre hozták az embert és főleg illusztratív jellegűek voltak. Különböznek azoktól a művektől is, amelyek egy általános népi környezetből kiemelt tárgyhoz illesztenek valami úja^, esetleg szokatlan kombinációban telítődnek mélyebb tartalommal, mint például Samu Géza művészetében. a pályakezdés korai szakaszában. Tornay ezen két lehetőség közötti utat választotta. Éppen a köztes állapotot ragadta meg, amikor a fában még a tárgy és az ember ígérete is benne van. Nem kész emberalakok, adott állapotok rögzítése ez, hanem az átalakulás pillanatának csodái... „Azért vagyok lenbimbó / hogy szeressen a bíró / Azért vagyok lenvirág / hogy szeressen a világ ...” Üjra moldvai csángó dalok csendültek fel Kallós Zoltán gyűjtéséből. — Az egész mai szobrász- művészet problémája — magyarázta a megnyitó után Papp Gábor —, hogy műteremszobrászat, ha éppen nem közvetlenül köztérre készül. Nemcsak Tornay és nemcsak magyar, hanem az egész modern szobrászat feladványa, hogy talál-e olyan nézőre, aki érzékeny befogadó és hajlandó áldozni kényelme rovására egy szoborra. Itt, ezen a kiválóan megrendezett kiállításon — ami Kecskés József érdeme — jobb kéz felől szinte minden szobor olyan, amely lakásban is elhelyezhető. Nem a művészek zárkózottak, avagy érthetetlenek, hiszen Tornay sem az avantgárd szélsőségéhez tartozik. Az ő nyelve egy kiérlelt, már-már klasszicistának mondható világot teremtett. Ezek a formák már legalább Ötven éve szerepelnek az európai művészetben. Inkább a befogadó, a közönség zártsága a meghatározó, az a konzervatív egyoldalú szemlélet, amely — különösen a háromdimenziós műveknél — az egyedi, az egyszeri jelenség utánzását kéri számon. Ez a szempont soha nem volt egyedüli mércéje az alkotásoknak semmilyen művészettörténeti korszakban. A közönség, ha nem tudja rögtön megközelíteni a művet, mert nem nyitott és nem képes rögtön ellenőrizni azt, amit lát, elutasító. Persze bizonyos értelemben érthető a befogadó és a művész zárkózottsága is, mert ebben a században sajnos elég sok „szemetet etettek” meg a nézővel. Magam részéről bízom abban, hogy éppen az ehhez hasonló értékek át tudják törni a tartózkodás, a kialakult félelmek falait. Kié a Menyasszony? — Ön melyik szobrot látná szívesen a lakásában? — Itt van például ez az egészen döbbenetes alkotás, a Menyasszony. A hétköznapi mentalitás szerint nem így képzeljük el. A rossznyelvek azt mondják: legyen ez az ő menyasszonya! Pedig valójában az ebben feszülő tulajdonságok járnak együtt a menyasszonysággal. Olyan, mint egy kifeszített fj, amely magában hordozza a rettenetes tartózkodást, a belső feszültséget. s tartásában a fenséget, a nemes egyszerűséget. Sorolhatnánk tovább, de nem szívesen teszem, mert igazságtalan lenne egy-egy kiemelés. Az összes munka olyan érték, amelyhez szívesen adom máskor is a nevemet mint művészettörténész. Természetesen ez a művészt nem kötelezi vi-i szontvállalásra. Csak az alkotó lehet a főszereplő. A művészettörténész legfeljebb menedzser, de ahhoz, hogy ennek a feladatnak megfeleljek, kicsit már öreg vagyok. Három könyvön dolgozom most egyszerre, az egyik a népművészet jelrendszeréről szól, a másik a kazettás mennyezetekkel foglalkozik, s a harmadiknak A fény szentélyei a címe. Ezek mellett sajnos kevés időm marad a tehetséges fiatalok támogatására. Tornay Endre András nem a bőbeszédű emberfajtából való. Könnyebb a sziklából vizet fakasztani, mint őt szóra bírni. — 1976 óta, amióta Magyarországon él, közel száz kiállításon szerepelt és több országos díjban részesült. Csak a közelmúltban, 1985- ben Derkovits-nívódíjat kapott, majd a soproni érem- biennálé első díját, a pécsi kisplasztikái érembiennálé nagydiját, s tavaly pedig a Pannónia triennálé díját nyerte el. Mivel magyarázza, hogyan fogadja ezt a sikert? — Biztosan jó dolog ez, jóleső érzés, ha a szakma értékel, de ez nem érdem. Az ember csinálja a dolgát, s ha véletlenül születik egy-két jó szobor, akkor amögött rengeteg munka van. Hívebben, mint a szavak — Mutat-e valamelyik gyerek hajlandóságot a fabriká- lás iránt? — Persze mindegyik nagy tehetséggel veri a szöget a fába. Egyelőre ennyi. Tisztességes embereket szeretnénk belőlük nevelni. — Sokan ideálisnak tartják az ön családját, irigylésre méltónak a kialakított világát. — Mi mind a ketten katolikusok vagyunk, de nem az egyház elvárása szerint élünk Álló alak A Zsoltár-sorozat egyik kompozíciója Fotó: Koncz István és tartjuk meg az ünnepeinket. Az egyházon keresztül nem találhatja meg az ember a saját istenét. Julával magunk alakítottuk a világunkat olyanná, amilyen: Erről szóban talán nem is lehet többet mondani. Valóban, Tornay világának harmóniájáról, fájdalmairól és keserűségeiről is, az élénkpirostól a bordón át egészen a feketébe hajló barna színárnyalatig a dió. tölgy, hárs. vörösfenyő, körte és cseresznyefa szobrok, néhol simo- gatásra ingerlő csiszolt, máshol durván faragott vibráló felületei hívebben szólnak, mint a szavak. •"K-; Ujj Írisz Nemzetközi felvilágosodástörténeti kongresszus Óriási volt az érdeklődés A VII. nemzetközi felvilágosodástörténeti kongresszus szombaton plenáris üléssel befejezte munkáját a Budapest Kongresszusi Központban. A tanácskozás munkacsoportjaiban elhangzottakat a szekció- vezetők foglalták össze. A felvilágosodás gazdasági kérdéseivel foglalkozó szekció munkáját Jean Meyer francia professzor tekintette át, érintve a XVIII. századi gazdaság általános problémái mellett a szabad kereskedelem, a nacionalizmus és a forradalmi ideológia kérdéskörét. A felvilágosodáskori társadalmi változások köre szerveződött munkacsoport fő témája a haladás és a forradalmi változás volt. összegző beszédében Derek Beales cambridge-i professzor utalt arra, hogy a korszak csúcspontja a francia foradalom volt. Norman Hampson angol professzor — aki a valias és filozófia témakörében benyújtott negyvennél több dolgozatot tekintette át — felhívta a figyelmet arra is, hogy a felvilágosodás gondolatai a jelenben is hasznosíthatók. Jean Sgard francia kutató a kommunikáció válfajait, az újságok és könyvek szerepét elemezte az eszmék terjedésében. A korszak természettudományos eredményeit Aleksander Gieysztor lengyel történész, a művészeti és az irodalmi irányzatokat pedig Haydn Mason angol szakember foglalta ösz- sze. A vizuális művészetek a felvilágosodás korában címmel David Irwin angol művészettörténész tartott előadást. Köpeczi Béla művelődési miniszter a Felvilágosodás és nemzeti fejlődés elnevezésű szekció munkáját ösz- szegezve elemezte a nemzettudat kialakulását, egyebek között nyelvészeti szempontból. Vázolta egy felvilágosodáskori szótár kiadásának a tervét. Mint Kosáry Domokos akadémikus .^mondotta: új vonása volt a konferenciának, hogy első ízben találkozhattak érdemleges számban a szocialista országoknak a korszakkal foglalkozó történészei. Az érdeklődés az eddigieket meghaladó mértékű volt, 36 országból érkeztek a témával foglalkozó tudósok, Svédországtól Dél-Afrikáig, Japántól az Egyesült Államokig. összesen 650 tudományos kutató kísérte figyelemmel a kongresszus munkáját, s az egyéb érdeklődőkkel együtt a résztvevők száma elérte a 900-at. ★ Köpeczi Béla művelődési miniszter, a XVIII. század kutatása magyár társaságának elnöke Berend T. Ivánnal, az MTA elnökével fogadást adott a kongresszus résztvevőinek tiszteletére. Már a jövő évi Naptárízelítő Kilenc esztendeje a fővárosban, a Deák téren nyitotta meg első mintaboltját a Képzőművészeti Kiadó azzal a szándékkal, hogy valamennyi kiadványát egy helyen mutassa be és hozza forgalomba. Ez a bolt egyúttal a közvélemény-kutatást is szolgálta. A kiadó azóta öt városban nyitott hasonló képesboltot. Ezek közül a szegedit a városban folyó felújítások, tatarozások miatt be kellett egy időre zárni. A hiány pótlására, amíg Szegednek ismét lesz képesboltja, a Bartók Béla téren egy 20 négyzet- méteres pavilonrész igyekszik pótolni ezt a hiányt, választékos árukészlettel: majd másfélszáz-féle képes levelezőlapot, harmincfajta fotótapétát kínálnak és ízelítőül a jövő évi művészeti naptárakból is forgalomba hoztak egy bemutatónyit. Tv-figyelő; Csak a merészen cikázó időjárási grafikonok ug- rabugrálásához lehet hasonlítani azt a minőségi ingadozást, amelyet a televízió kulturális hetilapja, a Stúdió immár hosszú ideje leír. Egyszer ugyanis éppen csak leltárba veszi az esedékes eseményeket, s jóformán az a stempli is hiányzik róluk, hogy ajánljuk, nem ajánljuk, másszor meg hirtelen felszikrázik Érdi Sándorék műsora, és mustra helyett elemzéssé mélyül. Hogy mikor mi kerül a képernyőre, azt megjósolni szinte lehetetlen, de nem tévedünk talán, ha így tippelünk: vagy a soros műsorvezető veszi a fáradságot és kutakodik addig, amíg valami szaftosabb elemezni valót nem talál, vagy pedig maguk az események Párthatározatok és dokumentumok 1985—1986 Társadalmunk időszerű kérdései forrják ki a szellemi izgalmakat. Legutóbb ilyesmi történhetett, mert a Magyarok Világ- szövetségének nagy — Budapestre, illetve Kecskemétre összehívott — zenei találkozója kapcsán hallhattunk olyan nyilatkozatokat, amelyek igencsak megdobogtathatták a nézők szívét. Elsősorban is ennek a valóban monstre találkozónak a fő-fő gazdája, a Zeneakadémia rektora, dr. Tjjfalussy József mondott mikrofonba olyasmit, ami merészségével is, érzelmi fűtöttségével is erősen elütött a manapság megszokott panasztirádáktól. Kodály Zoltánnak ez a szerény, de hitben és kitartásban igazán méltó tanítványa azt merészelte kijelenteni, hogy éppen most, a gazdasági pangás, vissza táncolás idején lehet, sőt kell a muzsikával fölemelni a lelkeket, a csüggedő- ket, az elcsüggesztettekbe hitet önteni. Mikor, ha most nem? — kérdezte vissza szó szerint, már-már prof etikus bizaMilyen a mi társadalmunk? Milyen gazdasági és társadalmi kérdések i foglalkoztatják az embereket? Hogyan lehet minél kevesebb gond- I dal, bajjal építeni szocialista társadalmunkat? Ezek és ezekhez hasonló kérdések foglalkoztatják az embereket, de magát a társadalmat is. S ahogyan legutóbb Kádár János, pártunk főtitkára a MOM-ban tartott beszédében fogalmazott: a párt vezető szerepe abban is megmutatkozik, hogy keresi a választ a felmerült kérdésekre. Értékeli és összegzi azokat a tapasztalatokat, amelyek a társadalom különböző térségeiben, területein összegeződnek. Egyben igyekszik lenini megoldásokat találni és megfelelő iránymutatást nyújtani. Pontosan azokról az MSZMP- határozatokról és pártdokumentumokról van szó, amelyek az adott kérdéseket elemezték. Az MSZMP XIII. kongresszusát követő két esztendőben újabb kérdések vetődtek fel, amelyeket a párt vezető szervei értékeltek. Most a Kossuth Kiadó nyilvánosságra hozta ezeket a pártdokumentumokat, a Központi Bizottság ülésein elhangzott előadói beszédeket, az ülésekről megjelent közleményeket. Felgyorsult az idő Ismert, hogy a kongresszusok közötti időszakok párt- határozatait, dokumentumait — ötévenként — megjelenteti a Kossuth Kiadó. Hogy most nem várta meg a fél évtizedet, annak az az oka, hogy az idő felgyorsult, az események nyomon követik egymást, s ezért a Párttörténeti Intézet és a Kossuth Könyvkiadó évenként közreadja a nyilvánosságra hozott dokumentumokat. Igaz, hogy ezek nem pótolják a Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai címen megjelenő tudományos igényű köteteket, de segítségül szolgálnak mindazoknak, akik munkájukhoz nem nélkülözhetik a párt határozatait. A most közreadott kötet két esztendőt ölel fel. Mozgalmas ez a két esztendő. Sok minden történt. A Politikai Bizottság szükségesnek tartotta, hogy újra foglalkozzon a pártoktatás időszerű kérdéseivel, annál inkább is, mert a szocialista építőmunka feltételeinek változása, s a nyomukban jelentkező feladatok még jobban megnövelték a propagandisták szerepét a pártéletben, a kommunisták nevelésében. Nagyon fontos a szövetkezeten belüli kisszervezetek működése. Ennek tapasztalatait foglalta egybe a KB szövetkezeti munkaközössége. Megállapította, hogy ezekre a kisszervezetekre szükség van, munkájuk nélkülözhetetlen, Ezért a munkaközösség fontosnak tartja szerepük megerősödését, további kisszervezetek alakulását a szövetkezeti szektorban. Ugyancsak a munka- közösség tekintette át a szövetkezetek közös alapjait, s megállapította, hogy a mezőgazda- sági szövetkezetekben is alapvető társadalmi-gazdasági érdek fűződik a tagság felelősségének, vagyoni érdekeltségének növeléséhez. Ezért részjegyekkel is szükséges a közös vagyont növelni, formáit bővíteni. Bevált politikára építve Az országgyűlési és tanácsi választásokat 1985 júniusában tartották meg hazánkban. Ennek tapasztalatait értékelte a Központi Bizottság. Az előadói beszédet Horváth István, a Központi Bizottság titkára tartotta. A kettős jelölés bevált, a szocialista demokrácia bővült és lehetőség van arra, hogy továbbfejlesszük a demokráciát. Beigazolódva látja, hogy bevált politikánkra építve lehet előbbre jutni. A Központi Bizottság foglalkozott a mezőgazdaság hatodik ötéves tervének teljesítésével, meghatározta, mit keli tenni a következő időben, egyben áttekintette az ipar helyzetét is. A kisegítő és kiegészítő gazdaságok helyzetét viszont a Politikai Bizottság tekintette át. Az áfész-ek fejlődésének sajátosságaival a KB szövetkezetpolitikai munka- közössége foglalkozott. S írjuk le ide, hogy a Központi Bizottság július 2-i állásfoglalását a kibontakozási programról már megelőzte egy KB- ülés, amelyen foglalkoztak a társadalmi-gazdasági fejlődésünk programjával. Ebben olvasható a következő: nincs vita abban, hogy a gazdasági reformfolyamat folytatására szükség van. Vagyis már akkor, 1985. november 12-én formálódott, alakult az az elképzelés, amely mára testet öltött. Megtalálhatjuk a kötetben a KB határozatát a kádermunka továbbfejlesztéséről, a szövetkezeti kongresszusok előkészítéséről, valamint a tudományos és műszaki haladás jelentőségét méltató dokumentumokat is. A KB állás- foglalása nyilván elősegíti, hogy hazánkban meggyorsuljon a műszaki fejlődés, jobban megbecsüljék a műszaki értelmiséget. Vagyis nagyon átfogóan foglalkoztak a párt vezető szervei a társadalmat is érdeklő kérdésekkel, s a határozatok, előadói beszédek elősegítik, hogy ezekben a fontos kérdéseken az egyszerű ember is jobban eligazodjon. A kibontakozás útján A határozatokból és dokumentumokból az is kiolvasható, hogy milyen irányba tart a szocialista társadalom, milyen a kibontakozás útja és mit kell tennünk, hogy hazánk is az élenjáró országok között legyen. A kötetet nagyon ajánljuk a mozgalomban, a közigazgatásban dolgozóknak, de minden olvasónak, Gáli Sándor kodással. Mindezek után pedig azt a szintén általánosan eluralkodott és sokak által mindenhatónak kikiáltott eí- technicizáldst, szám-, képlet- és más ina imádatot fricskázta meg a maga módján, jelezget- ve, hogyha minden a műszak, a gép, akkor hol marad az ember, akiért végtére is any- nyira hajszolják azt a lépéstartást. Dr. Randé Jenő, a világszövetség főtitkára, úgy is mint házigazda, szintén szót kapott ebben a magvasabbra sikeredett adásban, ö az óhaza felelősségét hangsúlyozta, tehát azt, hogy mindig baráti jobbot kell nyújtani azoknak, akik — éljenek bár a világ akármelyik szögletében — ismét közeledni próbálnak a szülőföldhöz. S ilyenek egyre többen vannak: jönnek most zenélni, és jönnek máskor is, ha csak tehetik. Különösen az örvendetes ebben a ragaszkodásban, hogy nemigen kell már innen hazulról küldözgetni az invitációt; a látogatások természetes szokássá egyszerűsödnek, s nemcsak az apák, hanem a fiák és az unokák számára is. Hft már a Stúdió megszívlelendő gondolatait idézgetjük, nem hagyhatjuk említés nélkül dr. Ágh Attila politológus elemzését sem, amely szintén nem engedheti nyugodni azokat, akik e kicsi haza sorsáért valamiképpen aggódnak. A társadalomtudós igencsak az elevenjébe vágott, amikor azt mondta, hogy aligha itt tartanánk, ahol tartunk, ha azt a rengeteg szellemi energiát ténylegesen munkába fognánk, ami az agyakban feldúsult. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy nagyon sok jól kiiskolázott emberünk van, ám ezek tudománya többé- kevésbé kihasználatlan, készségeik, képességeik nincsenek kellőképpen megméretve. Jó cél, értelmes feladat kívántatik a tehetségeknek. Akácz László
